Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

Kicsöppenni az életből? Negyvenéves szolgálat után nyugdíjba készül dr. Ozsvár Jó. zsef domaszéki orvos. Mondhat­nánk úgy is, hogy végre nyug­díjba megy, ha nem értene ki belőle valaki bal füllel olyasmit, hogy éppen ideje. Hét évvel ez­előtt mehetett volna. — Miért nem ment? — Most is nehezemre esik. Testileg is, szellemileg is friss­nek érzem magam, és hétévi szoktató után se tudom elkép­zelni még. mit csinálok majd utána. Ügy érzem, belepottyanok valamibe, amiben nincsen sem­mi. — Muszáj mindig csinálni va­lamit? — Föltétlenül. Az életnek ak­kor van értelme, ha ki tudjuk tölteni valamivel. — Például? — Nem tudom még. Helyette­síteni talán, vagy üzemorvosnak menni lenne jó. Dolgozni, amíg lehet, és gyógyítani, amíg lehet — Járási főorvos is volt. ! — Tizenöt évig. — Ha ennyire ragaszkodik a gyógyításhoz, tikkor art a tizen­öt évet kisiklásnak ls tekinthet­jük? Hivatali munka stb. — Magam vállaltam, miért lett Volna kisiklás? Azt a munkát is szerettem. — Amikor a Járási főorvos visszajött körzeti orvosnak, na­gyot esett az ázsiója? . — Rangvesztésre gondol? ' — A visszalépés nálunk még mindig fölér* .egy nagy megalá­zás&ai. — Ronsz szokás. Soha nem éreztem, hogy,kisebb lettem ál­tala. és soha nem vettem észre, hogy ezt valaki éreztetni akarja velem. Azért jöttem vissza a rendelőbe. mert bármennyire éreztem is annak a munkának a társadalmi hasznát messzebb esett attól amit tanultam, és ami­re mindig is készültem. Az ak­kori miniszter rábeszélésének köszönhetem, hogy elmentem a Járáshoz. t — Sokszor gondol rét? — Ha összeszedem emlékeze­temben, hogy mennyit gyarapo­dott annyi idő alatt a szegedi Járás rendelőkkel és orvos laká­sokkal. akkor szép lista áll elő. de az az igazság, hogy az utána jövő másik tizenöt év koptatja az emlékeket — Ha hivatásról beszélünk, szentségtörés pénzt ls emlegetni hozza, de hadd kérdezzem meg. melyik állás a pénzesebb? — Sokat változtak a bérek, az­óta se kérdeztem meg, mennyi a járási főorvos fizetése. Talán a körzeti orvos jobban megtalálja e számítását — Ha elkezdtük a szentségtö­rést. toldjuk meg még eggyel: gazdag emberként megy nyugdíj­ba? — Elég egyenes a kérdés, de íiem hárítom el. Nem ls akarom saináltatni magamat, mert éhen nem haltam, anyagi csőd soha nem fenyegetett és úgyse hinné el senki, ha mellébeszélnék. Annyira nem vittem, hogy csa­ládi házat építhettem volna, de annyira jutottam, hogy a kicsike szegedi lakásomat most elcserél­hetem nagyobbra. Felét kifizet­tem, a másik felét viszont ak­kor tudom csak. ha emezt elad­tam. — A Járási főorvosnak annyi lehetősége azért volt, hogy ki­nézze magának a jó körzetet Mi­ért Domaszéket választotta? — Pályáztam én Zákányszékre ls, de akkor még nem engedtek ki a járástól. Megint hagyjuk el a szemforgatást, Szegedhez közel akartam maradni. — Mennyit dolgozik a körzeti orvos? — Tartok tőle, szid maid az utódom. Én hajnalban már nem tudok aludni, négykor kelek, hatkor itt vagyok a rendelőben. Nekem kimondottan jó a korai kezdés de sokan vannak, akik­nek szintén jó: mielőtt munkába mennek, ha bajt éreznek, jöhet­nek. Délig hozzám jönnek a be­tegek, délután én megyek a be­teghez. ennek szépen kialakult a rendje. Persze, ha valaki tövig nyomja a csöngőt, akkor a kiala­kult rend azonnal fölborul. Aki szeret korán kelni, az éjszaká­zást nehezen viseli, ha éjjel hív­nak, egy szóval se mondom, hogy kellemes állapot. A nyugdíj küszöbén ennyit már bevallhat az ember, akkor is, ha ezt soha nem vehette figyelembe. — Sok panaszt hallani mosta­nában. hogy a körzeti orvos futó­szalagon „gyógyítja" a betegeit. Arra sincs ideje, hogy kikérdez­ze őket — Hinnem kell azoknak, akik ezt mondják, mert miért monda­nák. ha hincsen mögötte semmi. Vigyáztam rá hogy ne így le­gyen. Hétköznapinak * számító eseteknél is kérdezem a beteget alaposan, sőt ha lehet beszélge­tek vele. — Nem fenyeget egy veszély? Ha olyan kedves a doktor úr, hogy beszélni lehet vele, köny­nyen rá lehet venni arra is, hogy táppénzre küldjön, mert otthon kéne dolgoznom valamit — Két ága van ennek a kér­désnek. Nem biztos, hogy ked­ves doktor úr vagyok én. csak azért, mert alaposan kérdezek. Meg kell mondanom sokszor go­rombán is, hogy hagyja az italt, vagy változtasson másfajta egészségtelen életmód ján. A táp­pénz' Megint nem mondom, hogy engem még egyetlen egész­séges ember se csapott be. de ha gyanítom, hogy ilyesmi bujkál benne, mindenképpen szakvizs­gálatra küldöm. A statisztikai összehasonlításokra túl sokat nem szabad adnunk anélkül, hogy a dolgok mögé ne néznénk. Biztos vagyok benne, hogy Do­maszéken több a táppénzes, mint Ottömösön. Csakhogy Domaszék­ről szinte minden családból jár be valaki Szegedre, néha az egész család. Ha valaki beteg lesz ki kell íratnia magát. Aki viszont otthon dolgozik, addig dolgozik, amíg bír, táppénzre nem kéri magát sőt menekül a gondolattól is, hogy ne menjen kapálni vagy gyümölcsöt szedni. — Az alkohol nagy gond? — Homoki falvainkban na­gyon nagy. — összefog az iskola, az egész­ségügyi fölvilágosítás, a Vörös­kereszt. tiltó rendszabályaival a munkahely, és mégis? — Azért, mert az italmérés ls kifejt legalább olyan erős propa­gandát. az ott való találkozás is csalogató, zugkocsmák is vannak, saját bor is van, és sokszor a családi hagyomány is ide húz. Ez maradt a legnagyobb gon­dunk. és az egyedül élő öregek sokszor iien nehéz állapota. Ahogy a születési arányokat fi­gyelem. sajnos, később is nyo­masztó gond marad az időseké. — A nők is isznak? — A hagyományokat általá­ban negatív előjellel szoktuk em­legetni. ebben az esetben örülhe­tünk neki, hogy még hatnak. Nem mondom, hogy nem láttam még részeg asszonyt, de a nőkre nálunk nem jellemző. — Nyilván sokan kérdezték már az orvostól, hogyan őrizheti meg valaki nyugdíjas korában is testi és szellemi frisseségét Az orvos hogyan őrizte meg? — Nem tudom. Adottság.? Ki­egyensúlyozott élet? Azt hiszem, más se tudná megmondani. — Van, aki azt mondja, föl kéne készíteni az embereket a nyugdíjra. r— Lehet hogy kellene, nem tudom. Én még nem voltam nyugdíjas. Értelmes elfoglaltsá­got mindenképpen keresnünk kell magunknak. Azt nem hi­szem el, hogy a társadalomnak ne lenne szüksége az öregek munkájára. — Arra például, hogy az esz­tergályos bejárjon esztergálni? Vagy az öntő vasat önteni? — Arra, hogy mindenki képes­sége és kedve szerint dolgozhas­son. Ha valaki precíziós eszközö­ket esztergált egész életében, föltehetően kitűnően meg tudná tanítani rá az ipari tanulókat is szakmai gyakorlatokon, ha egyéb képességei is adottak. Szükség lenne rá. hogy ő tanítson? Sze­rintem. igen. Jól is esne neki, biztosan szívesen is vállalná. Azt nem tudom, hogy mennyi mun­kaerő szabadulna így föl. mert nem csupán esztergályosokról le­het szó. de azt sejt-m. hogy kl­csöppenni az életből nem lehet Jó. H. D. A Dóm tér százados mesterei KUCSERA ANDRÁS RAJZA A szegedi Dóm tér az idén ün­nepel. A szabadtéri játékok kez­detét. jelző fanfárhangok köszön­tik az építészettörténet, az em­lékmúszobrászat jubiláló jeles alakjait is. akik alkotásaikkal, műveikkel kötődnek a Tisza-par­ti város legszebb teréhez, * Rerrich Béta száz éve, 1881. július 25-én született. A kiváló építész és kertmüvész főműve a lexikonok summázó értékelése szerint „o szegedi Dóm teret kö­rülvevő épületek terve az egysé­ges térkörülépités első modern példája hazánkban", A haladó szellemű Rerrich a fogadalmi templom körül klinkertégla-borí­tással, archaizáló és modern ha­tást ötvöző épületegyüttest alko­tott. Az egyetemi intézeteket és a püspöki rezidenciát magéba fog­laló árkádos épületcsoporttal — épült 1928 és 30 között — olaszos hatású teret alakított kl. melyet „ma egyre többen az ország zárt tereként" emlegetnek. Rerrich nevéhez fűződik még többek kö­zött a püspöki palota intérieurjé­nek terve, valamint a klinikai épületek ridegségét feloldó ker­tek elgondolása is. * A Dóm tér építészeti koncep­ciójában hatásosan ízesül a 12— 13. századi Dömötör-torony, mely Szeged legrégibb műemlé­kének tekinthető. Űj bejárati aj­taja fölé került a feltehetően szintén e korbői való, úgynevezett „szegedi kőbárány". Amikor Sze­ged a török uralom után vissza­nyerte szabad királyi városi rangját — 1719 —, ez a kőbárány­szimbólum a város címerébe ls belekerült. A Dömötör-toronyról írja kötetében Varga József: „... nemcsak történeti, hanem művészi szempontból is jelenté­keny épület, mai megjelenítési formáját Rerrich Bélának kö­szönheti". aki „...a Dóm tér ki­alakításával foglalkozva, helycsen ismerte fel az építészeti együt­tesbe való Szerves bekapcsolás le. hetőségét". A torony helyreállítá­sa után került az épületbe VVei­chinger Károly (1893—) keresz­telőkútja és a 40 éve elhunyt Aba Nóvák Vilmos szuggesztív fres­kója. A fél évszázaddal ezelőtt, 1931-ben elkészült egyháztörténe­ti témájú faliképeken átde­reng a római mozaikművészetnek hierarchikus merevsége". E kom­pozícióhoz készült freskóvázlatai­val és egy másik tervével Aba Nóvák 1931-ben elnyerte a pado­vai nemzetközi egyházművészeti kiállítás első díját és az azzal já­ró aranyérmet. Egy évvel később a művésznek a nedves falon pusztulni kezdő freskóját új alapra kellett festeni. * A két világháború közötti évti­zedekben uralkodó hazai neoek­lektikus építészet, valamint az akadémikus és neoklasszicista szobrászat rányomta bélyegét a vidéki városok arculatára. Szeged épületei és emlékművei is viselik ezeket a jegyeket. Jellemzőként említhetjük a fogadalmi templo­mot, melyet az árvíztől való meg­menekülés és újjáépítés szimbólu­maként emeltek a városlakók. Alapkövét 1913-ban helyezték el, építése az első világháború miatt megszakadt, ígv a munkálatokat csak később folytathatták, s jó fél századdal ezelőtt, 1930-ban fe­jezték be. A 140 éve született Schulek Frigyes (1841—1919) ter­vét anyagi okok miatt némileg át­dolgozva. Foerk Ernő (1868—1934) valósította meg, neoromán stílus­ban. A fogadalmi templom az azt környező egyetemi épületekkel a korszak legnagyobb szegedi vál­lalkozásának tekinthető. A vörös téglából és fehér kőből megépí­tett dóm 93 méter magas tornyai a város jelképévé váltak. A Sze­gedi Szabadtéri Játékok emblé­májaként világszerte is ismertek. A templom külső és belső díszí­tésén, plasztikai és festett deko­rációin sok művész dolgozott. Többek között a másfél évtizede Szöriné Boga Lujza (1895—1966), a tíz, illetve a harminc éve ha­lott Papp József (1894—1971) és Taiszer János íl878—1951). a 75 éve született Heks Nándor István, akik valamennyien Szegedhez kö­tődő alkotók voltak, csakúgy, mint Erdey Dezső (1902—1957), szobrászművész, aki ebben a vá­rosban diákoskodott. Alkotásaik nemcsak a dómot díszítik, de a Móra Ferenc Múzeum is őrzi műveik egv részét, melyekből emlékükre kiállítást kellene ren­dezni. * A Dóm tér épületegyüttesén több archltektonlkus szobrot ta­lálunk. Ezek szinte nyitányai an­nak az országos viszonylatban is kiemelkedő plasztikai gyűjte­ménynek. mely a tér U alakú ár­kádjai alatt kapott helyet. A Rerrich és társa. Kertész K. Ró­bert (1876—1951) által közösen tervezett, több mint 300 méter hosszú szegedi panteont 1930-ban nemzeti emlékcsarnokká nyilvá­nították, melyben száz jeles ha­zánkfia szobrát kívántak elhe­lyezni. A gyűjtemény alapját a 125 éve, 1856. június 21-én szüle­tett Stróbl Alajos szobrászmű­vész hagyatékából 1929-ben meg­vásárolt portrék képezik. Arcmá­sai őrzik a politikus Deák Ferenc, az író Arany János és Jókai Mór, a szobrász Ferenczy István és Izsó Miklós, a festő Székely Ber. talan és Lotz Károly, a zeneszer­ző Erkel Ferenc és Liszt Ferenc, az építész Steindl Imre és Schu­lek Frigyes vonásait. Stróbl nagy elhitető erővel jeleníti meg az ábrázolt alakok portréjának vonásait, külső és belső tulajdon­ságaikat, tipikus és egyéni sajá­tosságaikat. A plasztika eszközei­vel igyekezett meglesni, felszínre hozni és visszatükröztetni az áb­rázolt személyiségek bensőlét, lel­ki habitusát (Munkácsy Mihály, Szín vei Merse Pál stb.). Arra tö­rekedett. hogy szobrai meggyőző­en sugározzák a modellek min. dig különböző, de egyben meg­határozó egyéniségét (Zichy Mi­hály, Vajda János stb.). * A nemzeti emlékcsarnok szo­boregyútteséről mondta Rerrich Béla, hogy az architektúra eszközeivel, az érdeklődést felkel­tő eszmekapcsolatokkal, a lelki tartalom érzékeltetésével igyekez­tem — a művészekkel karöltve — olyan kompozíciók elérésére, ame­lyek túvol attól, hogy az illuszt­ráció hatásával megelégednének, a megörökítendő nemzeti nagy­ság életrajzának főbb vonásait megragadják." Az állandóan gya­rapodó szegedi panteon ma már a magyar portré szobrászat csaknem teljes keresztmetszetét adja". SZELESI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents