Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

rA £ Nemzeti érdekek és közös törekvések A munkásosztály forradalmi élcsapatainak, a kommunis­• ta pártoknak — tevékeny­kedjenek bármely országban — azonos a távlati céljuk: a szocia­lista társadalom megteremtése. Számottevőek azonban a különb­ségek az egyes pártok konkrét helyzetében, harcuk feltételeiben, ennélfogva más és mág közvetlen feladatok megoldásán munkálkod­nak­Az azonos stratégiai célt vala­mennyi kommunista pártnak a marxizmus—leninizmus eszméi ) alapján a szocialista forradalom és építés sokévtizedes gyakorlat­ban is igazolt közös törvényswerü­i ségeivel összhangban kell közüli. , tenie. Ugyanakkor az is általáno­san elfogadott és sokszor bizonyí­tott tétel, hogy e távlati cél totó vezető legmegfelelőbb üt kivá­lasztásának, a stratégia és a tak­tika kialakításának a nemzeti sajá­tosságok gondos elemzésére, vagy­is az adott ország konkrét társa­dalmi körülményeinek és törté­nelmi hagyományainak messze­menő figyelembevételére kell épülnie. Más oldalrét Is közelíthetjük a kommunista pártok sajátos és kö­zös céljainak, nemzeti és nemzet­közi érdekeinek összefüggését, j Nyilvánvaló ugyanis, bogy szoros p. kölcsönhatás as egyes pártok küzdelmének sikere és a nemzet­közi kommunistái mozgalom hely­zetének alakulása, fellépésének eredményessége között Egy-egy Párt győzelme, vagy veresége • Liozgalom egészét is erősíti, Illet­ve gyengíti, másrészről viszont minél nagyobb a mozgalom súlya ta világban, minél hatékonyabb a pártok közös fellépése a harc ked­vező nemzetközi feltételeinek > i.iSgtcremtéséért annál könnyeb­' ben érhetik el céljalkat a kommu­nisták az egyes országokban ifl. Mindebből az következik, hogy a kommunista mozgalom egésze • i a7 egyes pártok szempontjából f yaránt alapvető fontosságú kér­dés a nemzeti és a nemzetközt dia­lektikus kapcsolatának pontos ér­telmezése. Ez annál inkább ls lé­n'-fges, mert e kapcsolat tartal­ma történelmileg változik, a ka­pitalizmusból a szocializmusba , tartó világméretű átmenet előre­haladásának folyamatában szűk­képpen módosul. A kérdés je­lentőségét csak növeli, hogy az távolról sem csupán elméleti problémákat vet feJ, hanem szo­rosan összefügg az egyes kommu­nista pártok gyakorlati magatar­tásával, s közvetlenül érinti a pártok viszonyát is, Ezekből a megfontolásokból indult ki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, amikor arra vállalkozott hoRy e. kommunista és munkáspártok közös elméleti folyóiratának, a Béke és Szocializmusnak a Szer­kesztő Bizottságával együtt nem­zetközi elméleti konferenciát rendezzen „A nemzeti és a nem­zetközi dialektikus kapcsolata a munkásmozgalomban" címmel. A tanácskozás mintegy folytatá­sát is jelentette azoknak a ko­rábbi rendezvényeknek. ame­lyeknek az elmúlt években ugyancsak pártunk volt a házi­gazdája, s amelyek jól szolgál­ták a nemzetközi kommunista mozgalom számára igen fontos, közvetlen gyakorlati összefüggé­sekkel is bíró elméleti problé. mák alapos vizsgálatát, A május elején, Balatonföld­vároB megtartott konferencián negyvenhét párt küldöttei voltak jelen, köztük a nemzeti felsza­badító mozgalomból marxista— leninista élcsapat párttá szerve­ződő angolai, mozambiki és eti­óp, melyeket nagyon is közvet­lenül érintettek, érintenek e kér­dés egyes gyakorlati összefüggé­sei­Általában ls jellemző volt a tanácskozás munkájára, hogy az egyes felszólalások a témakör el­méleti pldalát konkrét gyakorla­ti példákon keresztül vizsgálták. A kérdés átfogó jellegét, s egy­úttal fontosságát jelzi az is, hogy annak elemzése során felvető­dölt a nemzetközi kommunista mozgalomban vita tárgyát képe­ző csaknem valamennyi elméleti­ideológiai és politikai probléma. Szó esett a szocialista átme­net és építés közös és sajátos vo­násairól, s ennek kapcsán ismét megerősítést nyert, hogy nincs semmiféle „kötelező, modell", alaptalan a félelem, hogy a szo­cialista országok pártjai esetleg ilyet akarnának rákényszeríteni a tőkés és fejlődő világ kommu­nistáira Egyetlen párt sem kér­heti számon saját történelmi út­ját, vagy mai gyakorlatát más pártokon, s természetesen az egyejőre csak elképzelt, a gya­korlat által még nem igazolt megoldásokat sem lehet egyedül helyesnek, általános érvényűnek kikiáltani. A már megtett utak tapasztalatait nem lehet más feltételek közepette gépiesen má­solni, de ugyanúgy hiba azok tanulmányozásának, figyelembe­vételének kategorikus elvetése lé. filénk viták folytak a proletár internacionalizmus értelmezésé­ről. az internacionalista szolida­ritás és a nemzeti önrendelkezés viszonyáról is. Abban teljes volt az egyetértés, hogy a forradal­mát már győzelemre vitt pártok­nak kötelessége a még harcoló forradalmi erők támogatása, az nélkülözhetetlen a belső reakció elleni eredményes fellépéshez, főként pedig a külső támadás visszaveréséhez. Véleménykü­lönbség abban volt, hogy milyen formákat, eszközöket foglalhat magában ez a segítség, vannak-e ós ha igen. melyek azok a szem­pontok, amelyek ezt általános érvénnyel meghatározzák. A vi­ta során felmerült konkrét pél­dák — így az 1956-os magyaror­szági ellenforradalom leverésé­hez nyújtott szovjet segítség, az Öt szocialista ország 1968-ban Csehszlovákiának adott támoga­tása. s az elmúlt években az an­golai és az etióp, valamint, az af­ganisztáni forradalmi vívmányok és nemzeti függetlenség védel­méhez nyúitott internacionalista segítség szintén azt mutatják. • hogy itt pem valamiféle elvont problémáról, hanem pz érintett országok szempontjából létfon­tosságú kérdésről volt B?ó. Ezért is hangsúlyozta a résztvevők nagy többsége, hogy a nemzeti önrendelkezést nem lehet psupán a nemzetközi jog abszolút kate­góriájának tekinteni, az minden­képpen történelmileg megható* rnzott, s osztáiytartalommal bí­ró fogalom. A balatonföldvári tanácskozás résztvevői természetesen egyet* értettek abban, hogy a fejlődő országokban kibontakozó fórra* deimi változóknak objektív mozgatórugói vannak, azokat nem a szocialista országok ösz­tönzik, Abban ís teljes volt az egyetértés, hogy az imperieliz* mos mindent elkövet e folyama­tok megállításáért csakúgy, mint a szocialista országok társadalmi rendjén'ek gyengítéséért, aláásá* sóért, A vita tehát lényegében arról folyt, hogy az említett konkrét példák esetében a külső veszély nagysága indokolta-e az egyes szocialista országok részé­ről a segítségnyújtás fegyveres formáját, Senki sem vitatta, hogy a támogatás konkrét mód* ját az adott nemzetközi körül* ményak és a segítséget nyújtó lehetőségei meliett mindenek­előtt a yeszéiybe került orszá­gok helyzete, szükségletei hatá­rozzák meg. Ezért csakis az érin­tett pártok a csehszlovák, az angolai, az etióp és az afgán — képviselőinek állásfoglalásai te* kinthetők mérvadónak, akik vi­szont egyértelműen úgy nyilat, koetak, hogy a segítségnyújtás fegyveres formájára volt szükség országuk forradalmi vívmányai, nak ép nemzeti függetlenségének védelméhez. A veszélybe kerfltt forradal. mak fegyveres megsegítése nap­jainkban nyilvánvalóan a nem. zetközi politika egyik Jegbonye­lultabb problémáját jelenti. ír. teimetlenné, alapvető céljaival ellentétessé válna az a forrada. lom, amelynek támogatása világ­háborús konfliktushoz, az egész emberi civilizáció pusztulásához vezetne. Más oldalról viszont ez imperialista köröknek is tudniuk kell: bármily csábitónak is tű­nik a lehetőség egy-egy ország-• ban a társadalmi haladás lolya­mptának visszafordítására. en­nek kísérlete számukra sem ér­heti meg a termonukleáris világ­égés kockázatát. A háromnapos tanácskozás ís megerősítette, hogy mai körül­mények között a kommunista mozgalom egésze és az egyes pártok szempontjából egyaránt az egymást feltételező és kiegé­szftő nemzeti és nemzetközi ér­dekek. célok, törekvések össz­hangba hozása a kívánatos. A nemzeti tényezők eltúlzása szük­ségképpen elzárkózáshoz, nacio? nglizmushoz vezet, nemcsak a közös harc sikerét veszélyezteti, hgnem előbb-utóbb az adott párt tevékenységének eredményessé­gét is. A nemzetközi szempontok abszolutizálásával megfogalma­zott célok viszont szükségképpen idegenek maradnak a nemzeti valóságtól. A b-íJatonföldvári tanéaskozás résztvevői eleve nem is tűzték célul ez egybeeső álláspontok rögzítését, Az volt a szándékuk, 'hogy e fontos témákról minél kötetlenebb formában folytassa­nak véleménycserét, a nvílt vi­tát pe fékezze a közös doku­mentum kimunkálására iránvuló törekvés. A problérp.ák őszinte felvefése nyomán kialakuló^ vé­leménycserék hangulata a perp csupán aktív, hanem időnkónt heves, szenvedélyes viták ellené­re is mindvégig szfvélves légkör ismételten igazolta az üvegfaj­ta fórumok szükségességét, hasznosságát, Altalános volt ugyanis az a vélemépy, hogy a - hazánkban megtartott korábbi rendezvényekhez hasonlóan ez a találkozó is hozzájárult az egyes pártok tapasztalatainak alapo­sabb megismeréséhez, és a nem­zetközi kommunista mozgalom számára nélkülözhetetlen álta­lánosításához, változó \ világunk problémáinak alkotó, marxista­leninista módon történő megvá­laszolásához. KOVÁCS L. GYÖRGY Tisztelet Bartóknak A Pécsi Nyeri Színház programjából U' } • >." f­Körtvélyesi Ws?W felvétele Bartók Hegedűverseny című b«letfte. rtrvelőre a próbateremben. A Pé­csi Balett magántáncosainsk „gálája" A Pécsi Nyári Színház (július 11.—augusztus 2.) idei program­ja -*- míhd az öt színhelyen — tiszteletadás Bartók Bélának. A Szabadtéri Táncszín Balettest '81 címmel három Bartók-művet vo­nultat föl. A fából faragott ki­rályfi (Eck Imre 1964-es szegedi koreográfiája) és a Csodálatos mandarin (az 1965-ös pécsi be­mutató felújítása) egy új táncmű előadását fogja közre, amely Bar­tók löáfl-BS Hegedűversenyének zenéjére készült Mindhárom ko­reográfusa Eck Imre, a Pécsi szimfonikus Zenekart Nagy Fe­renc vezényli. (Július 11-én, 13­én és augusztus 1-én). A kamarabalettek az idén ls több helyszínen jutnak a közön­ség elé. A Barbakán bástyában Bartók Hegedűduók című művére készült táncművet a Pécsi Balett négy magántáncosa: Bretus Má­ria. Paranai Magdolna. Hetényi János és Hajzer Gábor adja elő két pécsi hegedűművész, Gy. Vass Ágneq és Gyermán István közre­működésével. fis műsoron tarta­nak itt két korábbi sikerdarabot is, pz Énekek énekét és Mpnte­verdi Magnifioatját. A Tettvei Játékszínen mutatják be a Csángó ballada című bglett­fantáziát, A koreográfus javarészt Bartók-gyűjtésű és origipális hangzású moldvai-bukovinai nép­zenére készült. 2enei szerkesztő­je: Kircsi László, itt mutatták be táncjáték feldolgozásban 3/ophok. lész Antigonéját a pécsi Baranya Táncegyüttes és a Pécsi Amatör Színpad előadásában. A rendező Bagassv László. a koreográfus: Vidákorics Antal. Ugyancsak itt láthattuk Vidákovics Antal mű­vészeti irányításával a Baranya Táncegyüttes önálló estiét, össze­csapások címmel. (Az együttes nemrég érkezett vissza franciaor­szági körútjáról; jelenleg kéthetes dániai turnéjukon szerepeinek.) Ezenkívül itt is műsorra tűzték a Pécsi Balett egvjk tavalyi sikeres kamarabslettjét, l.iszt Dante szimfóniájának zenéjére. A Villányi Szoborparkban évek óta vidám hangulatú, oldott va­sárnap délelőtti balettmatinékat láthat a közönség. A szabadtéri tártat környezetében az idén bá­rom alkalommal Bartók Szabad* ban eímű zongoraművére készült kamarabalett látható a Pécsi Ba­lett magántáncosainak előadásó­ban. (Koreográfus: Hetényi János és Majoros István; a többi ka­marabaletté Eck Imre.) Két el* kálómmal az elmúlt nyár nagy sikerű Balettek kórusmuzsikára című matinéiét ís felújítják a tán­cosok és a péesi Nevelók Háza Kamarakórusa előadásában, a kó­rust Tillai Aurél vezényli. A Pécsi Nyári Színház ötödik helyszíne a Barbskáp várárok. Ezúttal első alkalommal szerepe) itt a Csontváry-udvarból „kikol* töző" Bóbita Bábegyüttes, amely, mint ismert, januártól a Pécsi Nemzeti Színház egyik tagozata­ként működik, kíűsorukon öt al­kalommal Fából faragva címmel Bartók-bábestet láthat a közön­ség Kós Lajos bábterveivei és rendezésében, Két művet mutat­nak be; 3 Cantata profanát ós A fából faragott királyfit. Érdekes­sége, hogy mindkét mű élő játék, bábokkal, Vagyis olyan bábjáték, ahol faragott bábjaikkal a báb­mozgatók is (maszkban) jelen vannak a színpadon, aktív sze­replői az előadásoknak. A könnyűzenét, a szórakoztatást az idén a szövetkezeti néptáne­feszUvál gálaestje; a szenegáli táncegyüttes műsora és Zerkovjtz Csókos asszony című operettje képviseli a Szabadtéri Táncszínen. Ezenkívül számos kiegészítő prog­ram szerepel még a három hét műsorában, egyebek közt a prá­gai Burlpsgue S-inház vendégjá­téka; a VII, országos kisplasztikái biennáló: a Pécsi Nemzetközi If­júsági Zenei Tábor koncertjei: dzsesszhangversenyek, » a híres pécsi országos csarépváttir (július 13-én) a Sétatéren. A Poenani Teatr Polski vendég­játékét is nagy érdeklődéssel vár­ja a pécsi közönség. Két alkalom­mal szerepelnek a Szabadtéri Táncszínen, július 15—16-án. és háromrészes műsorukba ők is be­iktatták Bartók Csodálatos man­darin című pantomimját, W. E.

Next

/
Thumbnails
Contents