Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

10 Vasárnap, 1981. május 31. Jn—52-es szállító-repülőgép. Ilyen típusú géppel repültek át Stiftsrék a szovjet hadsereghez Éjszakai repülés Több mint SS éwei ezelőtt történt. 1945. január 9. A pápai repülőtéren lassan a szürkület homályába tűnnek az egymástól távol álló repülőgépek. A szürkület viszont nem zavarja az éppen most leszállni készülő S—202 lajstromjelű. zöldesszürke színű, hárommotoros Ju—52 típusú szállító-repülőgépet. E gép mögött ezúttal csak pár percnyi repülőút van. Közelről, Vészárról érkezett. A fasiszta hadvezetés az éjjelente bevetésre kerülő gépeket széttelepítette. Ezzel ls védekezni akartak a szövetségesek vitathatatlan légttölónyéből származó állandó légitámadások ellen. Így az éjjeli bevetésekről visszatérő magyar és német pilóták: a környék falvainak a legelőin szállnak le. majd gépkocsival áthozzák őket Pápára, ahonnan a késő délutáni órákban elmennek a gépeikért és azokat áthozzák a reptérre, ahol feltankolnak év felveszik szállítmányukat. Az itt állomásozó szálUtógépek feladata, hoev a körülzárt Budapesten levő védők utánpótlását megpróbálják biztosítani. Szerencsésen földet ért S—203 Jelű gép parancsnoka Sttfter János (Zsóri) főhadnagy, beosztottjai : Molnár János zászlós, Kiskéri János, Szeghalmi Mihály és Pintér József. Feladatuk a mai napon is hasonló az előzőkhöz, azzal az eltéréssel hogy nem a lóversenytéren kell leszállniuk, hanem egy német ellentámadás által visszafoglalt csepeli reptéren. A magyar sEáJütő század parancsnoka. Bánhidl Antal tiltakozik, hivatkozva arra, ha a környéken elhelyezett szovjet tüzérség észleli az első gépet, utána a többit könnyen megsemmifs'tL A német válasz rövid; jnem kendeztem!". A leszálló gép üzemanyagtartályai* a szokástél eltérően teljesen feltöltik. Sietve megkezdik a szállítmány felrakását. Ekkor gördül a rakodó gép mellé egy Focke-Wulf—58. A pilóta közli a gép parancsnokával, hogy Keksz Edgárnak — az akkori magyar légierő parancsnokának — az utasítása, az általa most hozott csomagokat vigyék be a körülzárt városba, ptt kérjenek kocsit, és azzal vigyék el Wert Henrik tábornok rokonainak. A felrakandó csomagok menynyisége és tartalma meglepő. Csupa olyan élelmiszer, amit még ők. a kiemelten jó ellátásban részesülő pilóták is régen láttak. Szép, nagy parasztsonkák, szalonna oldalszámra, szalámik, boros- és pálinkásüvegek. A Weihe parancsnoka sietteti az átrakodást, fél egy esetleges támadástól, ugyanakkor azt is tudja, a parancsot kiválóan hajtotta végre. Ennek a gépnek a személyzete jól képzett, összeszokott, minden esélyük megvan, hogy berepüljenek Budapestre. Stifterék viszont merőben másként gondolkodnak. Tudják, ez az utolsó útjuk, amit a fasiszta hadsereg kötelékében megtesznek. Hónapok óta készülnek erre a napra. Régóta ismerik egymást, még a Maiért — 1945 előtt magyar polgári légitársaság — gépén együtt dolgoztak. Ez az ismeretség bizalmuk alapja. Unják, értelmetlennek tartják a háborút Sikerült elintézniük, hogy a 15—20 bevetésre kerülő gépből az utolsónak induljanak. Éjfél körül emelkednek fel. Először keletnek repülnek, azután vissza. Magasságuk és sebességük azonos. Céljuk az, hogy reggeli világosban szálljanak le Szolnok térségében. Két alkalommal érintik Pápa légterét aztán Szolnoknak veszik az irányt Magasságukat csökkenteni kezdik. Taksony tájékán 3000 méteren repülnek, amikor légvédelmi tüzet kapnak. Stifter megdönti és felhúzza a gépet Így sikerül megmenekülniük. Lassan leszállóhely után néznek. Kémlelik az alattuk levő felhőzetet, hátha kibukkan belőle valahol a föld. Sajnos felhő. mindenütt felhő. Már azt tervezik, felrepülnek 1000 méter fölé. a ejtőernyővel kiugranak, gépiik ugyan lezuhan, de ők életben maradnak. Már 80 méteren repülnek, amikor végre feltűnik alattuk a föld. A gép könnyen szállt le a fagyott talajon, pár ugrás után épen megáll. Tervük sikerült. Idegfáradságukat a Wert csomagjából „rekvirált" pálinkával oldják fel. Izgalmuk azonban nem múlik. Figyelik a földet, hátha jön valaki, figyelik a légteret, ha esetleg egy repülő észreveszi őket, könnyen áldozatul eshetnek támadásának. Végre a távolban feltűnik egy idős parasztember. Köszönés helyett már kérdezik is. — Mi az a torony ott? — Jászkarajenő. — Hét a másik? — Tószeg — Vannak ott oroszok? — Vannak, de csak ketten, azok is híradósok. — Szóljon már nekik, hogy leszálltunk, jöjjenek ide, ha lehet gyorsan. A kis csoport viszont kétségek között marad. Lassan telik az idő, hét körül értek földet, már dói körül jár, amikor feltűnik egy szovjet dzsip ós egy kis tehergépkocsi. Sttfter felsorakoztatja embereit, és katonásan jelent. A szovjet tiszt nem túlzottan értékeli ezt a „katonás" pillanatot. Megöleli és megcsókolja Stiftért, embereivel pedig kezet fog. Amíg a tolmács fordít, az egyik katona megnézi a gépet, annak rádióját, motorját, műszereit, Az ellenőrzés után közli, a gép jó, nem kényszerleszállás. Sttfter közli, Debrecenbe szeretnének menni. A tiszt válasza, nincs akadálya, de előbb a marsallhoz kell menni. Stiftért beültetik a személygépkocsiba, a csomagok és az emberei pedig a teherautón kapnak helyet. Szolnokon ebédelnek, maid mennek tovább Hevesre, a 'f. Ukrán Front parancsnokságára. A főhadiszálláson egy udvarias szovjet tiszt fogadja őket. Beszélgetnek, napjaikról, életükről. A szovjet tiszt mindent tud a pápai reptérről. Ismeri az ellátást a harci hangulatot a parancsnokok neveit Egyben felvilágosításként, mi az a nagy „valami" a parancsnoki épület előtt Válaszukon mindkét fél mosolyog: az a felderítetlen tárgy a szemetesláda. Sötétedés után közlik velük, a marsall látni kívánja őket. Megilletődve érdeklődik lyogylétük felől, dicséri tettüket Stifter a társalgásuk végén teszi meg ajánlatát. „Marsall úr, tiszteljen meg bennünket azzal, hogy elfogad tőlünk egy rúd szalámit és egy üveg barackpálinkát. A pálinkát annak idején a walesi herceg is fenségesnek találta. remélem a marsallnak is ízlik." A marsall mosolyra derül, s bólint amikor elmondják neki, kinek szánták azt. Így ér véget találkozásunk a 2. Ukrán Front parancsnokával, Malinovszkijjal, a Vörös Hadsereg marsalljával. A kis magyar csoport február végén indul el Debrecenbe, majd a kormánnyal Pestre jönnek. Ott különböző beosztást kapnak az éledő üj magyar repülésnél. A csoportot a miniszterelnök 1947-ben kitünteti. Stifter a Magyar Szabadság Érdemérmet kapja meg. M. K. Radikalizmus és történelem R

adikálisnak lenni annyi, mint a dolgot gyökerénél megfogni — írta az jfjú Marx. A radikalizmus ebben az értelemben a valóságos problémák lényegig, a látszat mögé hatoló végiggondolását, majd az ebbő! fakadó olyan cselekvést jelenti, amely következetesen, a végsőkig érvényesíti a konzek- * venciékat. A radikalizmus így a félmegoldások, a látszatcselekvések, elvtelen kompromisszumok, a valóság felszínes, sokszor külsődleges érdekek által befolyásolt megismerése elleni fellépés, e megoldási módozatok elutasítása. Annak a felismerésnek alapjan, hogy a társadalmi ellentmondások tüneti kezelése érintetlenül hagyja ezek mélyen fekvő okát, s ennek következtében maga is további fennmaradásuk eszközévé válik. A radikalizmus fogalmának é« a mozzanata érintkezik azzal a jelentéssel, amellyel a politika ruházta fel azt. A politikai szóhasználatban radikális az, aki a fennálló társadalmi rend, a fennálló erőviszonyok gyökeres megváltoztatását tűzi ki célul. A működő társadalmi rend felforgatásának követelése beleütközik a status qug fenntartásának, a társadalmi rend védelmének törekvésébe, • ez utóbbi állaspontjáról szélsőségesnek minősül. S a radikalizmus nem ritkán valóban az. Nem egyszerűen abban az értelemben, hogy a politikai erők kompromisszumkereső centrumához képest mindig kifelé, a szélső helyzetben találhatunk rá. Hanem úgy is, hogy a radikális törekvés, bár a fennálló társadalom talaján születik meg, programjában mégis esetenként megvalósíthatatlan, vagy még nem időszerű elképzeléseket fogalmaz meg. A radikalizmus ekkor az utópiákkal kerül rokonságba, s valóságos tevékenysége sok vonatkozásban a rombolásban, a tagadásban merül ki. Tekintsük például a nagy francia forradalom történetét, A francia forradalomban a polgárság a szabadság, egyenlőség és testvériség társadalmának programját állította szembe a feudális rendi társadalommal. A polgári átalakulás győzelme azonban a gazdasági szabadság és politikai egyenlőség társadalmát teremtette meg, egy új típusú, a polgári társadalom talajáról kinövő szabadságnélküliséget és társadalmi egyenlőtlenséget hozva létre. A társadalmi valóságnak és a hirdetett eszményeknek ezt az ellentmondását a forradalom radikális szárnya ismerte fel, és próbálta feloldani oly módon, hogy a szabadság, egyenlőség, és testvériség eszméit most már a polgári társadalommal, a magánérdekek világával szemben kísérelte meg érvényre juttatni. A jakobinus diktatúrában a politikai állam, amely önállósult, elkülönült a polgári társadalomtól, J z áruház lépcsőjén /i igyekszem az emeletre sokadmagammal. Elöltem térdig érő szoknya alól merészen ívelő ólábak menetelnek, mellette sovány férfi baktat. A nő hangja sírósan vékony, erőszakosan nyávogó, a szóvégeket elnyújtó, nincs se vessző, sc pont, egyetlen öszszefolyó, se vége, se hossza szöveg, mint a hosszú szálú, napokon át tartó őszi eső, makacs, kitartó, egyenletes. ... igazán Józsi ne legyél olyan mint a Jani volt ha kértem tőle valamit hát csak azért is nemet mondott ha meg mégis kértem tovább hát leordított ha meg aztán sírtam meg is rúgott te nem vagy olyan tudod azért is mentem hozzád te olyan jó ember vagy Józsi hát vedd meg nekem azt a baby-dollt mindig szerettem volna egy olyat hát ne legyél te olyan mint a Jani volt ha mondtam neki ne menjél a kocsmába hát úgy eltaszított hogy a falnak estem és csak elment ha meg jött haza és mondtam neki mért iszol minden este meg az a sok pénz is hát belémrúgott még csak nem is Baby-doll szólt te nem vagy ilyen Józsi neked jó a szived hát ugye megveszed nekem a babydollt mindig annyira szerettem volna... Itt elvesztettem a panaszos hangot, mert elsodródtak valamerre, de nem hagytam magam, addig ügyeskedtem, nyomakodtam a nyüzsgő tömegben. hogy hamarosan ismét a nyomukban lépdeltem. A nő kényeskedő, sipító, indulatokat korbácsoló hanghordozása ugyan megremegtette védtelen idegeimet és vad menekülésre késztetett, de kíváncsiságom győzött természetes ösztöneim felett. A férfi edzettségét elismeréssel vettem tudomásul. A rázúduló szóáradatot hősiesen viselte, arca, mint a kő. nem rezdült rajta egy izom sem. Megítélésem szerint érzései elfásultak, kimerültek. közömbössé váltak, hasonlóan a frontkatona idegeihez; jól alszik pergötüzben is. De lehet bölcs, aki tudja, hogy minden hiába: a vihar, a szökőár, a lavina nem tartóztatható fel. hát még a nő beszéde... csak kúszik, mtnt az inda. a lián, mint a kígyó az őserdőben, körülfonja, behálózza, mérgével elbóditja az embert, aki már mozdulni sem tud. ... mert tudod hogy a Lajos is mennyire odavolt értem de te Józsi jó ember vagy hát ezért téged választottalak és én tudom hogy te milyen jó ember vagy meg azt is tudtam hogy megveszed ezt a baby-dollt de egy szandál az nagyon kell még ezt vedd meg Józsi aztán.,. Megálltam, csak bámultam, amint eltűntek a cipők irányában. Még láttam, amint a sovány férfi a gyomrára szorította tenyerét. Lám! Mégis van még néhány érzékeny idegvégződése. Riadtan döbbentem rá. hogy bármennyire is sajnálom rezzenéstelen arcú férfitársamat, ez a szánalom nem nagyobb mértékű, mint szimpátiám, mely a rúoós természetű Jani körül sűrűsödik. Sajnos, az pmber esendöen részrehajló; de ki tudhatja, hogy a sok kis igazság közül melyik 02 igazi? BANKI MIHÁLY szembefordult a magánemberek társadalmával, a politika eszközeivel akarta leküzdeni annak ellentmondásait. A vállalt eszmék megvalósításénak e radikális kísérlete azonban eleve kudarcra volt ítélve. Hiszen, mint Marx mondta, a politikai állam akkor, amikor a polgári társadalommal, a magánérdek működési terével lépett szembe, saját létezésének előfeltételébe ütközött, A politikai közösség a polgári társadalom felszámolásával önmagát is megszüntetné: a polgári forradalom történeti vívmánya éppen az volt, hogy létrehozta a magánérdekek szabad mozgásterét. A forradalom radikális szárnyának a társadalom magánszférája elleni fellépése ezért, noha szükségszerűen következett az adott társadalmi ellentmondásokból, ugyanilyen szükségszerűen magában hordozta végső kudarcát. A radikalizmus a fenti példában mint a centrumhoz képest baloldali mozgalom jellemezhető. A radikalizmus azonban nem kapcsolódik feltétlenül a baloldalhoz. A magyar törtenelemből is ismerjük a jobboldali radikalizmus politikai képletét. A két világháború közötti magyar társadalom politikai rendszerében létezett alapjában az úri középosztályra, a dzsentrikre támaszkodó szélsőséges radikális politikai áramjat, amely a hatalomból kiszorulva jobbról opponálta a fennálló társadalmi, politikai viszonyokat. Ez a jobboldali radikalizmus részben a rendi társadalom retrográd utópiáját állította szembe a magyarországi kapitalizálódás társadalmi folyamatával (amely kihúzta lába alól a talajt), részben pedig — igy például szociális demagógiájában — a fasizmussal mutatott rokonságot, annak vált bázisává. Azzal a fasizmussal, amely maga is a huszadik századi jobboldali radikalizmus alapvető megnyilvánulása. A radikalizmus, mint a fennálló társadalmi berendezkedéssel szélsőségesen, utópiába hajló módon szembehelyezkedő irányzat, nem csupán a kapitalizmus talaján jöhet létre. A szocialista mozgalmon belül és a szocialista társadalomban is vannak „radikális" árumlatok. Ilyenek azok, amelyeket Lenin a maga idejében a kommunizmus gyermekbetegségeként jellemzett. Nem mondhatjuk, hogy ezeket minden vonatkozásban kinőttük már. Ma is létezik még a szocializmusnak az az absztrakt, és ezért „radikális" felfogása, amely a jelenben megvalósíthatónak gondolja el a távoli jövő feladatalt, amely nem számol azzal, hogy a létező szocializmus ma és még sokáig árutermelő társadalom, hogy társadalmilag tagolt, különböző érdekekkel, s ezeknek az érdekeknek a konfliktusával terhelt. Olyan társadalom, amelyből nem száműzhetők egyetlen forradalmi aktussal a különböző ellentmondások, amelyek létükkel egyben a szocialista fejlődés lehetséges dinamizmusának a forrását is jelentik. Ha tudatosítjuk azt, hogy a szocialista társadalomban az érdekek tagoltsága, konfliktusa, az érdekérvényesítés politikai mechanizmusának és gazdasági intézményeinek a működtetése a fejlődés elengedhetetlen előfeltétele, akkor fel kell adnunk azt az elképzelést, hogy az árutermelést megszüntető, a politikai államot felszámoló kommunista társadalom megvalósí-. tása közvetlen napi feladat. Fel kell tehát adnunk a iövőbe való azonnali ugrás „forradalmian szép" és „radikális" követelését. Cserében viszont megragadhatjuk mai dolgaink, mai problémáink gyökerét, s az ezekből adódó tennivalókat, amelyek jelenlegi helyzetünkben társadalmunk állandó megreformálását teszik feladatunkká. Vagyis elérhetjük azt a valóságra orientált radikalizmust, amelyet Marx szavaival jellemeztünk. Ezért mondjuk: a marxi értelemben radikálisnak lenni ma annyi, mint a szükséges, a társadalom tagoltságát kifejező, a társadalmi fejlődést dinamizáló társadalmi reformokat következetesen végrehajtani. GEDEON PÉTER