Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

MZDM Vasárnap, lMT. május 31. MAGA A törvény tornácán avagy: a közművelődés és a közrendvédelem érintkezése Fejlődő művelődési életünk, Iskolai. közművelődési, illetve művészeti eszközökkel történő nevelőmunkánk eredményei tagadhatatlanok. Bármerre tekintünk, ennek a kulturális nevelőmunkának eredményei mindenütt Jelen vannak. Egyre szaporodnak a magasabb iskolai végzettséget jelző bizonyítványok; növekszik a művelődési alkalmak látogatottsági statisztikája; fogynak a kultúrcikkek — könyvek, hanglemezek, a lakáskultúra tárgyai stb. — és talán ide sorolható még az ia, hogy fiatalságunk jelentós része kocsma helyett diszkóban tölti szabad ideiét (Más kérdés, hogy ott is iszik.) Nem oktalan elgondolkodni, vgjon a sokféle kulturális nevelőráhatás — a közvetlen eredményeken, tehát a bizonyítvány kézhezvételén, a magasabb állás elnyerésén, egy-egy jól eltöltött estén túl — mennyiben változtatja meg az embereket, magatartásukat. egymáshoz való viszonyukat Mennyiben teszik ezek a kulturális hatások az egyes embert és a közösséget kulturáltabbá. Azért is érdemes ezen meditálni, mert egész kulturális nevelömunkánk célja, hogy műveltebb társadalmat teremtsen, és ne csak az egyénnek nyújtson több szakmai vagy általános ismeretet. Sajátos dolog, hogy mlg egyre emelkedik a kvalifikáltabb emberek aránya, míg egyre többen igyekeznek (olykor indokolatlanul) is végzettséget végzettségre halmozni — (persze a társadalom segítségével ós költségén!) —, növekszik a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevők száma. A vonaton tucatjával, százóval látni tankönyvek vagy sokszorosított jegyzetek fölé hajolva tanuló ifjú és nem ifjú utasokat, mellettük mindig megtalálhatók a már Induláskor ittas, renitenskedó csoportok. Az utcán ott állnak a könyvesboltok előtt szemlélődök, az ajánlatban válogatók, mellettük a kötekedők, zajongók, a trágár megjegyzéseket tevők, köpködők, italozók. A moziban egymás mellé kerül a filmélvező és a botrányokozó. És nagyon hosszan lehetne sorolni a viss»taszító magatartási megnyilatkozásokat a sötétedő utcán csoportosan üvöltöző. Ijesztgető társaságoktól, a legundorítóbb megnyilatkozásokkal meghökkentőkig. a tréfálkozástól a vaskos durvaságig. Szükségtelen Itt részletezni. Általában nem bűncselekmények még ezek, nem ütköznek Valóban nehéz beszélni ? „Jót s jól!" — Jelentette ki a magyar nyelv csiszolásának, fejlesztésének egyik nagy mestere, Kazinczy több mint százötven éve. „Jót" — vagyis emberséges, nemes szempontból megállapított igazságokat; szeretetből fakadó, segíteni akarásból kinyilatkoztatott szándékokat; valóban igazságot kereső, tényleges és fontos dolgot felvető kérdéseket — azaz csak ilyeneket kifejező szavaknak szabad elhagyni az ember száját. — „s jól" — kéri Kazinczy, azaz kellő pontossággal, se többet, se kevesebbet, s a belső látás, hallás, a képzelet is segítse, kellő hangerővel, hogy el is jusson annak a füléhez, akinek szánva lett: a hangok kellő megformálttágával, hogy az illető képes is legyen megérteni, vagyis a beszéd minden eleme: a hangerő, a hangsúly, a hangszín azt szolgálja, hogy a lehetőségig segítse a szemben állót a mondottak megértésében. Hogy e kérdés ma is mennyire aktuális, bizonyítja, hogy Benkő Loránd, napjaink egyik nagy nyelvésze az 1976. évi nyíregyházi anyanyelvoktatási konferencián az alábbiakat mondta....vajon melyik a lényegesebb veszély a nyelvhasználatban magában is, de nem utolsósorban ennek a társadalmi magatartásra való visszahatásában is? Az-e, ha valakinek a közlésében tipikusan nyelvtani hibák jelentkeznek, például iktelenül ragoz ikes igéket, egyenlőré-t mond egyelőre helyett, el kell menjek-et el kell mennem vagy el kell, hogy menjek helyett, sőt horribtle dictu — egyszer-egyszer még — suk, -sük-özik lí? Vagy az-e, ha valaki nemtörődöm, hányaveti közléseiben minimális tekintettel sincs a hallgató megértési érdekeire;... ha akár sznobizmusból, akár áltudományosségból, akár kényelmi szempontokból az idegen szavaknak, kifejezéseknek a megértéstgátló özönét zúdítja hallgatóira vagy olvasóira;..." A sima beszédű, választékos, mind nyelvtani, mind a kiejtés szempontjából kifogástalan semmítmondós és a göcsörtös, darabos, <*etleg nyelvtani hibás vagy esetleg nem elég esztétikai hangzású, de valóban lényeges igazságokat kimondó beszéd közül — inkább az utóbbit becsüljük. Természetesen tudnunk kell, hogy nem ez a követendő példa. Harmadiknak véve a végletesen rosszat (vagyis amikor rossz, semmitmondó, esetleg hazug tartalmat rossz, zavaros megfogalmazásban, esztétikussáfira egyáltalán nem törekvő megnyilatkozásban találunk) sohasem szabad szem elől téveszteni a negyedik változatot, a követésre méltót: azt, amikor jó, igaz és fontos tartalom szép formában jelentkezik, vagyis mikor a beszéd dallama, a hangok tisztasága stb. külön élményt ad, — azaz amikor a forma szépsége erősíti a tartalom igazságát. Ha akkor szólok, amikor van mit mondanom, ha csakugyan azt akarom, hogy akihez beszélek, megértse, amit mondok, ha tisztelem mind önmagam, mind azt, akivel közölni akarok valamit; ha nyíltan, őszintén fordulok felé. ha nincsenek gátlásaim vele szemben, de nem is becsülöm le őt, s ezért természetesen viselkedem előtte — akkor beszédem nem lesz terjengős, hanem akaratlanul is világosan és szabatosan beszélek, érthetően, értelmezve, amit mondok; ösztönösen ls arra törekszem, hogy szépen nyújtsam át gondolataimat Ezen ösztönösen jő nyelvhasználatot természetesen még tovább javíthatom a hangképzési, a nyelvtani, a szövegszerkesztési szabályok tudatos alkalmazásával, de birtokoljam ez utóbblakat bár profeszszori szinten, ha nem rendelkezem az előbbi kívánalmakkal — „szép beszédű" sohasem leszek. Mind azok, akik nyelvművelőként az ország színe elé állnak, legjobban úgy szolgálhatnak, ha legelőször a fentieket tudatosítják, s legjobban úgy hathatnak, ha élő példaként mutatkoznak a negyedik változatra, s így akaratlanul sem bizonytalanítják el az embereket, hanem az igényesség ébresztésével együtt egyben a hitet is erősitik bennük, hogy a megmutatott úton érdemes elindulni, mert a felmutatott ideál. Iám, megközelíthető. K. E. tételes törvényekbe, bár egyikmásik formájuk igencsak közel áll a garázdasághoz. Még nem bűncselekmények — hangsúlyozandók: még nemi —, de azok elindítói lehetnek, mert verekedések származhatnak belőlük, riadalomkeltés forrásai lehetnek, megbotránkozásokat okoznak. Nem tévesztendők még össze ezek az illetlenkedők a tarhálókkal, az utcán és a mozi előcsarnokban akár bicskaheggyel is handabandázó „koldusokkal", a verekedő, szurkáló garázdákkal, tolvajokkal, kisebb-nagyobb erőszakkal gyakorlatilag rablóvá lett vagányokkal. De hol a pontos határ, amelyen túl a legénykedés, a talmi kivagyiság, a rossz filmés tévéfilmhősök majmolása már bűnözésbe csaphat át!? A bűnözés szélén állnak ezek az utcai rendbontók, a törvény tornácán táncolnak, mert egyik-másik megnyilatkozásuk, cselekedetük igencsak rendőrért kiált, illetve kiáltana, ha biztonsági közeg lenne a közelben, és ha az úttest közepén suhanó vagy robogó kék-fehér autó látványa képes lenne e renitenskedó fiatalokat kulturáltabb magatartásra bírni. Tévedés ne essék: nemcsak tanulatlan emberekről van szó. Bőven van érettségizett is közöttük. Hol van hát kulturális nevelőmunkánk eredménye, hol mutatkozik meg az iskolában vagy egyéb fórumokon nyújtott tudás a kulturáltabb emberi magatartásban?! Félrefordított fejjel, behúzott nyakkal igyekszünk elkerülni e rendbontókat, hogy magunkat megóvjuk az Inzultusoktól. de ezzel egyben bátorítást is adunk azoknak, akik semmibe veszik a rendet, a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályait Többségben nem ütközik ez a rendbontás jogszabályba. Mégis kellene. hogv legyen valamilyen rendelkezés, amely ennek az elharapódzott utcai és egyéb nyilvános helyen való illetlenkedő, garázdasághoz közeli magatartásformának gátat szab. Javasolnám, hogy az utcai italozást tiltó helyhatósági szabályrendelet mintájára legyen erre is valamiféle rendelkezés, ám azt sem szokás nagyon komolyan venni. Megoldás? Csak közhelyeket lehetne emlegetni a társadalmi összefogásról, közművelődési munkánk hatékonyságának emeléséről. De még valami hozzáteendő: a közművelődésnek itt már találkoznia keli a közrendvédelemmel is. BENEDEK MIKLÓS A Bartók-év nyári eseményeiből / Bár a nyár a hangversenyévadban nem kimondott szezon, mégis itthon is, külföldön ls hangversenyekkel, színpadi művekkel. egyéb kulturális rendezvényekkel folytatódik a Bartókév eseménysora. Bartók-müvekkel szerepelnek magyar előadók két skandináviai fesztiválon júniusban. Norvégiában a Bergeni Fesztivál vendégei lesznek a Magyar Állami Bábszínház és a Kodály Vonósnégyes tagjai. A finnországi Savonlinnai Fesztivál magyar vendégei lesznek Kasza Katalin, Melis György operaénekesek és Kóródl András karmester. Svájcban, a Luzerni Fesztiválon a Magyar Állami Hangversenyzenekar turnézik. Május közepén Jandó Jenő Japánban lép fel. Május végén, június eleién Belgiumban fogadnak magyar művészeket: Kasza Katalin és Só. lyon Nagy Sándor operaénekesek Tongerenben és Brüsszelben, Lehel György karmester pedig Hasseltben és Tongerenben koncertezik. Bécsben a Bartók vonósnégvest és a Győri Leánykart látják vendégül. Kocsis Zoltán és Ránk! Dezső zongoraművészek a Takács—Nagy Vo. nósnégyes közreműködésével Londonban hangversenyeznek. A szocialista országok Bartókhangversenyeire is sok magyar előadót hívtak. A Bartók-cente. náriumra rendezett eseményeken kívül a nyári hangversenyekre sok magyar vendégszereplő utazik. A Bartók Vonósnégyest a Szófiai Zenei Hetekre hívták meg. Fellegi Ádám karmestert a jugoszláviai Groznajba. Ránki Dezsőt és Ferencsik Jánost Romániába, a Bartók Vonósnégyest az NDK több városába. A Magyar Állami Operaház Bartók három színpadi művét — A kékszakállú herceg várát, A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint — ezekben a napokban mutatja be Mexikóban a Cervantlno Fesztiválom (7tt vendégszerepel a Bartók Vonósnégyes is.) Június elején ugyanezzel a műsorral lép fel Prágában is az Opera. A Prágai Tavaszon — május végén — az idén több Bartókművet szólaltatnak meg. Többek között magyar vendégekkel is. Ferencsik János karmester és a Bartók Vonósnégyes képviselj hazánkat ezen a neves zenei eseményen. A hazai zenei élet jelentős programja lesz júniusttan a Debreceni Kórusfesztivál — kiemel, kedő magyar és külföldi kórusok részvételével —. temali Icájában Bartók zsenijének tiszteleg, ve. A Pécsi Nyár műsorát a Bartók-év jegyében állították össze az idén. A július 11-től 29-ig tartó Időszakban á Pécsi Balett számos helyszínen lép fel Bartók-zenére komponált táncokkal. A Szabadtéri Táncszínen A kélt* szakállú herceg várát. A fából faragott királyfit és a Cantata Profanát táncolják el A villányi szoborparkban Bartók-matinét rendeznek. A Tettyei Játékszínencsángóballada címen balettfantáziával lépnek fel Bartók népzenegyűjtésére komponálva. A Barbakán bástyán a Hegedűduók című Bartók-zenére kamarabalettet adnak elő. A Szabadtéri Játékszín ad helyet három este külföldi együttesek Bartókműsorának. A rádióban tavasszal, nváron is gyakran megszólal Bartók zenéje. Május végén indul a Magyar Rádió Hommage a Bartók (Tisztelet Bartóknak) című hangversenysorozata a Pesti Vigadóban, Jevgenyij Nyeszterenko dalestje. Kocsis Zoltán. majd Alfréd Brendel zongoraestje folytatja a sort. Közvetíti a rádió a Zeneakadémiáról a Magyar Állami Hangversenyzenekar reprezentatív hangversenyeit Mihály András és Erdélyi Miklós vezényletével, és a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenyét a Magyar Nemzeti Galériából Fischer Iván karmester v©. zetésével. Természetesen nyáron is folytatódnak a rádió Bartókkal kapcsolatos sorozatműsorai. Mint • nagy sikerű Bartók-művek legszebb hangfelvételeiből a Népdalgyűjtőúton Bartók Béla nyomában, vagy a Miért szeretem Bartókot? című sorozatok. Slmai Mihály Szerkezetek Benke László egy vasdarab hogy rezgeti mélyében szárnyát az anyag üveghang-tisztán hallani így veri a vas a vasat egy kék kristály a szerelem talán legtisztább vázlata milyen zárt! mégis végtelent sugárzik minden vonala egy páncélszárny az ismeretlen bogár emlékműve a fény tovább növeszti át is rebben a hegyek késéi-peremén egy rőt levél miniatűr napkitörés a szív alakja tűzzel megkoronázva már az isten sem segíthet rajta rezgőspirál kívül-belül az egyetemes kupolában most-velük s örök-egyedül világolsz a világban Éjszaka Kihalt játszóterünk hintáit a szél meglibegteti még kicsit. Aztán a lánc ismét megfeszül. Sötétség ül mindenen. Leheletem fogaim közé fogom. — Aludjatok csak, gyerekek. Verssel vigyázom álmotok. Csurranjon szátok sarkából. gyanútlan édes nyálatok. Ki tudja mi végre lettetek. Törő István Borbély lános Végeredmény Felrobban majd alattam is a rét, a kiszámított véletlen aknamező. Pipacsok arcra buknak, vérük ömlik, margarétaszirom hull: mennybéli áldás. Volt ruhám, nappalom, déltengert Időm füzek keresztjén lóg feketén: alkonyatom. Ha lesz még nyelvem, dadoghatom: mint eddig, ezen a réten is, csak át akartam jutni. Nincs időnk Város nyüzsgése fog magához, műút-köldökzsinór. kocsik lármája s emberek, akik megélhetést keresnek — beállunk útjaikba, rohamunkra felfigyel az utca is, járunk, ki-ki magában országnyi gondunkat hámozgatva és néhány szabad perc leeszi apró örömünket, fény gesztenyéi sápadt arcunkat megsorozzak, fülünkbe zúg a perem-ének, szél fújása völgyeken át, csend irigyelt ingyen ivósa, jelenünk kisded-hangjai csörömpölnek, nincs időnk hallgatásra!