Délmagyarország, 1981. április (71. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

Szombat, 1981. április 4. 30 A tudás megbecsüléséért Irta: Kornldesz Mihály A

gazdaság és kultúra, a termeléc és a műveltség kölcsönhatásának társadalmi szerepét, jelentőségét nem ma ismertük fel. Mostanában mégis többször és nagyobb hangsúllyal beszélünk ezekről az összefüggésekről. mint korábban. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a szocialista fejlődés forrásaiban jelentős átrendeződési folyamat bontakozott ki. Fokozatosan elapadtak az extenzív fejlesztés olyan forrásai. amilyen például a, munkaerő. Maga az élet kényszeritett és kényszerít bennünket arra, hogy a fejlesztés Intenzív útján járjunk, s így növeljük gazdaságunk versenyképességét. Megnőtt tehát az anyagi és szellemi energiánkkal való gazdálkodás jelentősége, a kor parancsává vált az ember személyiségének. képességeinek minden eddiginél gazdagabb és sokoldalúbb kibontakoztatása. Ezért esik ma olyan sok szó az emberi tényezőkről és ezzel összefüggésben az ember képességeit, cselekvési aktivitását fejlesztő oktatási, tu-. dományos. közművelődési felada1 okról, általában pedig a kultúra megnövekedett szerepéről. Ennek fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint amikor a csaknem azonos adottságokkal rendelkező vállalatok eredményességében mutatkozó különbségek okait vizsgáljuk. Azok a vállalatok, gazdaságok tudnak jobban megbirkózni a növekvő követelményekkel. amelyekben jól felkészült szakemberek és vezetők vannak, az irányítás átgondolt és következetes, a munka szervezettsége magas színvonalú. Az elmúlt évtizedekben igen lelentős tudományos kapacitás jött létre hazánkban. Tudósaink tovább növelték a magyar tudomány nemzetközi tekintélyét, s nagyban hozzájárultak az ipar, a mezőgazdaság és a társadalom különböző szféráinak fejlődéséhez. Alkotásaikra, tudósi felelősségükre az előttünk álló feladatok megoldásában minden korábbinál nagyobb szükség van hazánkban, mind a mezőgazdaságban. mind az iparban és a többi ágazatban is. Ahhoz például, hogy a növénytermesztésben ne csak a gabona terméshozamával, hanem a fajlagos költségek csökkentésével is felzárkózzunk a világ élvonalához, a kutatóhelyek és a termelőüzemek még szorosabb alkotó együttműködésére van szükség. Hasonló a helyzet a gyógyszeripar, a műszergyártás, a számítástechnika területén is, hiszen a gazdasági fejlődés növekvő mérékben függ a kutatásigényes ágazatok versenyképességének alakulásától. Ahhoz, hogy a tudomány meg tudjon felelni az újabb követelményeknek. jobban be kell kapcsolódnia a társadalmi, gazdasági folyamatokba, közvetlenebbül kell érzékelnie a fejődés ez irányú szükségleteit, s azokhoz rugalmasan kell alkalmazkodnia. Az egyes népgazdasági ágazatokhoz kapcsolódó kutatóintézeteknek jobban Ismerniük kell a gazdasági élet szükségleteit, belső viszonyait ahhoz, hogy szellemi erőforrásaikat megfelelően koncentrálhassák azoknak a problémáknak a megoldására, amelyek a gazdaság előtt állnak. Ennek érdekében — alapos előkészítő munka után — tizenöt kutatási program Indul az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv keretében; összességükben a kutatási kapacitás jelentős részét kapcsolják be fontos gazdasági éj társadalmi feladatok teljesítésébe. Ezek a programok (pl. mikroelektronikai alkatrészek, növényvédő szerek, távközlési rendszerek, gabonatermesztés, fehérjetermelés, a Balaton védelme stb.) — a hazai kutatás-szervezés történetében először — az elérendő eredmények hasznosításának tennivalóit is tartalmazzák. A munka nem zárul le a kutatóintézetek laboratóriumaiban. Remélhetően e programok segítségével •számottevő mértékben továbblépetünk a kutatástól a termelésen at az értékesítésig tartó — eddig 'órészt széttagolt — munkafolyamat irányításában, a mind gyorsabb és szélesebb körű lesz a kutatóhálózatban meglevő tudás társadalmi hasznosítása. Meg kell erősítenünk azokat a kutatóhelyeket. amelyek a társadalmi, gazdasági folyamatok jelzéseire legérzékenyebbek és ahol a tudományos ismeretek leginkább közkinccsé lesznek: a vállalati kutatólaboratóriumokat és az egyetemeket. Természetesen nemcsak a tudomány fejlődésétől függ előrehaladásunk. sok múlik azon ls hogy az intenzív fejlesztéssel járó változásokra mennyire készül fel maga a társadalom. Nem elég, hogy csupán metiűriaük a gondokat, a feladatokat. A tudománynak — elsősorban a társadalomtudomány valóságfeltáró munkájának — komoly tennivalói vannak a tudatformálás, a szemléletváltoztatás megalapozásában. Nem kis feladat ez sem. Hiszen a társadalmat most kell felkészíteni egy olyan életformára, amely a jobban végzett munka mellett magában foglalja a szabad idő tartalmasabb eltöltését, a kulturáltabb szórakozást és a mindannyiunk számára szükséges önképzést és továbbképzést. Fejlesztenünk kell szakemberképzésünket is. A jelenleginél szélesebb és elmélyültebb alapismerettel rendelkező, „konvertálhatóbb" tudású szakembereket kell képezni. Túlspecializálódott képzési rendszerünk ugyanis nagymértékben szűkíti a munkaerő mozgásképességét. nehezíti a változásokhoz történő alkalmazkodást. Sok helyen egyebek mellett ez is szerepet játszik abban, hogy a pályakezdő diplomások ügy érzik, nem hasznosul szaktudásuk. A munkahelyek egy része alacsonyabb követelményeket támaszt velük szemben, gyakran alacsonyabb igényű munkakörben is foglalkoztatják őket, mint amire képzettségük alapján joggal számíthatnának. S ez a gondolat át is vezet bennünket az emberi szerepének másik kiapadhatatlan forrásvidékére, az iskolai oktatás területére. O

ktatási rendszerünk legnagyobb gondja, hogy a • korszerű műveltség és szaktudás magas szintű átadásában, a képességek fejlesztésében az iskola elmarad az igényektől. Az oktatás folyamatos korszerűsítését nemcsak gazdaságunk megújulásának szükségessége indokolja, hanem a társadalom egészének követelményei, a fejlett szocializmus építésének feladatai is megkövetelik ezt. A .szocialista életmód, a szocialista demokrácia érvényesülésében is olyan feladatok állnak előttünk, amelyekre még nem készült fel kellő színvonalon az oktatás. Alapvető érdekünk, hogy az eddigieknél mélyebben és differenciáltabban foglalkozzunk a képességek fejlesztésével és a tehetségek felkarolásával, s mindezt úgy. hogy a pedagógus gondos munkájának csökkenteni kell a családok különböző helyzetéből adódó kulturális különbségeket. Az iskolákban lórészt eldől, mennyire sikerül az alkotókészséghez nélkülözhetetlen képességeket, tehetséget kibontakoztatni. Sajnos, ma még sok helyen nehezítik a szűkös feltételek, a naev létszámú tanulócsoportok, a szaktanár-ellátottságban mutatkozó egyenetlenségek a személyes képességek fejlesztésére irányuló pedagógiai munkát. Ezeket a nehézségeket ugyan a legkiválóbb nevelők, az összeforrott nevelőközösségek képesek áthidalni, az általános iskoláknak, mint intézményrendszernek a kiemelt fejlesztésre azonban elodázhatatlan feladat, a színvonal általános emelkedése csak ily módon várható. Az új tantervek. tananyagok bevezetése az anyanyelv, a matematika korszerűbb oktatása sok lehetőséget tartogat, s alapja lehet a műveltség emelésének. Az általános iskolák fejlesztését komplex feladatnak tekintjük, amelyben a tanteremépítéssel, a jobb tárgyi és személyi feltételek megteremtésével egyszerre kell gondoskodni a korszerűbb, eredményesebb pedagógiai módszerek meghonosításáról is. Ezeket a feladatokat foglalja egységes rendszerbe a közeljövőben a kormány VI. ötéves tervi általános iskolai fejlesztési programja, amelynek megvalósítása attól is függ, hogy területenként, az egyes községekben, városokban a központi keretekkel hogyan sáfárkodnak, mennyire tudják célirányosan felhasználni és a helyi eszközökkel bővíteni azokat, okos gazdálkodással, a tartalékok felhasználásával, az oktatás és a közművelődési intézményrendszer jobb együttes működtetésével. Az alapozó képzés színvonalának folyamatos emelésével párhuzamosan arra törekszünk, hogy a tankötelezettség, teljesítését hiánytalanul elérjük, s ezzel párhuzamosan csökkentsük az iskolák kökötti jelentős színvortalbeli különbségeket. A közép- és felsőfokú oktatásban erősíteni kell a több profilú, szélesen alapozott képzés rendszerét. Olyan közép- és felsőfokú szakemberekre van szükség, akik az ismeretek birtokában képesek az igényeknek megfelelően követni a társadalmi-gazdasági változásokat, lehetővé teszik a munkaerő rugalmas átcsoportosítását, néhány év után pedig képesek — ha szükséges — tudásanyagukat megújítani, ha kell: váltani. Egész iskolarendszerünkben bátrabban kell alkalmazni a tehetség kiművelésére, nevelésére, képzésére irányuló speciális formákat, intenzív módszereket. Természetesen az oktatással együtt a közművelődésnek, az ismeretterjesztésnek, a munkahelyi átés továbbképzésnek is többet kell vállalni a szak- és általános műveltség megújításában. Erőfeszítéseink sorában egyik legfontosabb — de talán még nem eléggé tudatosított — feladatunk. hogy fokozottan támogassuk a kiugró tehetségeket. Hazánk — szerencsére — ezen a téren nem tartozik a „szegény" országok közé, a lehetőségekkel azonban ma sem élünk kellően. Nagyobb bizalmat és ösztönzést kell adnunk azoknak a munkájához, akik találmányaikkal, merész gondolataikkal a már elért eredmények tűlhaladását tekintik élethivatásuknak, s akik ezért válla]iák olykor a megszokotthoz ragaszkodók közönyét, nemegyszer gáncsoskodását is. Kulturá- / lis haladásunk egyik fokmérője, hogy mennyire tudjuk az alkotó magatartást. az újat akarók küzdelmét a szocialista társadalomépítés szerves részévé tenni. A tudás megbecsülése, a szakértelem jobb hasznosítása, az alkotóképpességek kibontakoztatása végső soron azon múlik, menynyire tudjuk mindennapi tevékenységünk igényévé, természetes követe] mén vévé tenni a vállalkozó- és úlítókedvet a iobbra törekvést, a szocialista építés mai és holnapi feladatainak szolgálatában, a társadalom és az egyén javára. Mindebben az értelmiségnek nélkülözhetetlen szerepe és felelőssége van. Munkájának mindig is fontos része volt a tudás, az ismeret átadása, terjesztése. Ma ez a „küldetéstudat" újabb feladatokat, magasabb követelményeket támaszt az értelmiséggel szemben. A társadalom többek között azt i génvli az értei miségtől, hogy aktívabban, kezdeményezőbben vegyen részt a művelődési életben. C

éljaink azonban csak akkor valósulhatnak meg, ha nemcsak azok végzik a közművelődési munkát, akiknek ez a hivatásuk, hanem a lakóhely, a munkahely, a társadalmi és tömegszervezetek, mindenekelőtt a szakszervezet, az. i fiúsági szervezet is kellő fontosságot tulajdonít ennek a tevékenységnek. Ez a körülmény még jobban megköveteli a társadalmi erők mozgósítását. Szükséges a helyi adottságok, az igények és sajátosságok figyelembe vétele, jobban kell építeni az adott település művedődési szokásaira. hagyományaira. Ezzel együtt új módszerek, új művelődési lehetőségek bevezetése is fontos amelyekben megnyilvánul a tenniakarás, az együttműködési készség a rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközök jobb. a közösség érdekében való hasznosítása. Rontószéltől faluszélig T

oronyiránt mérve nem sokkal több egy kilométernél a távolság Kotyera Istvánék egyik házától a másik házáig. Látatlanban is arra lehet ebből következtetni, hogy Kotyeráéknak jól megy a sora. Aki nem látatlanban beszél, hanem bemegv az egyikbe legalább — a szebbikbe nersze —. az is ezt mondja. Legföljebb belegondol egy kicsit, mert az ilyen nevű emberek gazdagság és előkelőség sorában soha nem álltak az elsők között. Szépre, jórá biztosan törekedtek, mert az asszony szava szerint az após öccse a veretes cselédnevet se tudta viselni, kikeresztelkedett belőle, és szépen szóló nevet vett helyette: Kápolnai Mihály. Mégis meghalt szegény. Ópusztaszernek Csongrád felé néző ágában áll az új ház. Ketten vannak itthon. A lány, de ő alszik, mert éjszakás a kábelgyárban, és az asszony, aki a majdani zöldövezetből rájuk eső utcai földbe a mákot veti. — Mire jó a két ház? — Kedvet kaptunk hozzá, és a kényszerűség is hajtott bennünket. — Melyik volt a nagyobb? — Igencsak egyforma, de mind a kettő igen erős. — Vegyük a kényszerűséget! Éinek évadián 1őn haza a gyárból a lányunk, ne bóklászszon szegény sárban, sötétben, hosszú úton egyedüL Ha fejébe vette, hogy ő nem marad otthon, hanem elmegy dolgozni, akkor nekünk segíteni kell. Ha fiatalon nem engedjük mozdulni, később nehezebb az élete. ' — A kedv? — A fiúnk Idejött ebbe az utcába. Legyünk közelebb hozzá, ha idősebbek leszünk. — Egy családban két új ház? — Nem egy család, mert ő megnősült, de az igazat megvallva azt a házat is mi építettük. Egy építkezés kész leégés, azt mondják, ez meg kedvet csinált? — Leégés nem lehet, mert ahonnan mi indultunk, annál lejjebb már nem nagyon van semmi. Kapaszkodtunk fölfelé, ahogy tudtunk. A családban mindenki 6egített, a gyereké egy kicsit nagyobb is lett, mint a mienk. A helyet az ember nézte ki, akkor még választhattunk, mert ezen a soron senki nem volt. Azt nézte, a földje milyen, mit lehet termelni a kertben. — A régi? — Rontószél a neve, mert a puszta legszélén van. Beszédes név ez is. Aki kitalálta, elővette józan eszét, azt se törhette sokáig. De sok emberi igyekezetnek kellett ott beleromlania a szikbe, tocsogóba! Legszebb arcát is a kietlen pusztának mutatja Rontószél. — Ha beköltöztek, minek a régi ház? — Olyan nagyon nem könnyű elszakadni tőle. Ahonnan mi kikecmeregtünk, visszatartja az az embert. — Mivel? Én már mondtam az embernek. mea kéne szabadulni tőle, mert ami erő bennünk volt, mind kiszedte belőlünk, de neki más a nézete. Azt mondja, nyakán a nyugdíj, akkor tud majd igazán dolgozni benne, dehogy adjuk el! — Mi van kint? — Majdnem üres a ház, csak a rossz bútorokat hagytuk Kint, mert nem tudtuk hová tenni. El nem adjuk az épületet, mert dohányt termelünk, szárítónak, cso. mózónak éppen jó. Jószág nincsen odakint, hogy ne parancsoljon nekünk, mikor megyünk, mikor jövünk Tehenünk kettő is volt. de eladtuk, mert hajnali háromkor már kelni kellett, és fejni, mert korán nyit a csarnok. Ki győzi erővel? Itt nem is lehet kikötni sehová, hogy legeljen a párom minden reggel elment kaszáni, mielőtt dolgozni ment volna. Szegény, mindig strapálta mai gát, mert én a gyerekekkel voltam elfoglalva, neki meg segítsége senki se volt. Amikor összeke. rültünk, mondhatnám úgy is, mint két meztelen, mert semmink nem volt. Földünk se volt • mert amikor a földkiosztás történt, még legényember volt a párom. Mondom a minap a menyemnek, Sártóba járt az uram babot venni. Azt mondja, ha soha nem enne babot, akkor se menne olyan messzire. Más most a világ, az a szerencse, meg se értik, amit mondunk. Hizlaltunk bikát is, amíg tanyán laktunk, de áttértünk az üszőre, mert a bika olyan bolond jószág tud lenni, féltem tőle. Elszabadult, küldtem az uramért, jöjjön, amilyen gyorsan csak tud, mert nagy a veszedelem. Most már csak disznó van, nyolcra vagyunk szerződve, de olyan is volt, hogy húsz. ra. Nagyon kellett a pénz. — Nyugdíj? — Kiúsztam a nyugdíj alóL Most mehetnék, de nincs mire. Nem való vagyok bandába, rossz a szívem is egy kicsit, a derekam is fáj, ne mondja senki, hogy rám dolgozik. Itthon ha nehéz, megállok egy kicsit. A párom megvigasztalt, amíg ő él, pe féljek, eltart. A dohányt el nem hagyjuk, az segített életmagra bennünket, csak az a baj, hogy sok a munka vele, mi pedig elkopunk lassan. — A varrógép? — A lányunknak vettük, azt szerettük volna, ha varrónő lesz belőle, de nem volt kedve hozzá. El nem adtuk, gondoltuk, nekünk is megér annyit, amennyit adnának érte. Majd én varrogatok rajta. — Mikor varrt utoljára? — Ezt ls csak gondoltam, de nem úgy van. Annyira fáj a lábam, nem tudom billegetni a hajtóját. Ez az ára annak, hogy Rontóezélről eljöttünk a falu szélére. —- Tehát szomorú. — Le ne írjon ekkora bolondságot, mert nem igaz. A nagyobbik lányom Baksra ment férjhöz, ők is építettek, de ők kölcsönből, jó helyen lakik a fiam is, ebben a házban pedig a lányom -is elfér akkor is, ha ő is megtalálja a maga párját. Jó is lenne, ha itt maradna, legalább nem lennénk egyedül. Akárhogy is akarjuk, a munkát úgyis csökkenteni kell. Talán azt is megérjük, hogy végignézzük a televízió műsorát. Most úgy van, mire bemelegszik, elalszunk. Vasárnap igen erős volt a párom, azt mondta, ha belegebed, akkor is megnézi, mi van a végén. — Akármit mond, mindig belejön az árnyék is. — Olyan szépen éjt a mi családunk, nem lehet nekem egy rossz szavam se. Az hogy dolgozni kellett? Rosszabb lesz, ha már nem lehet HORVÁTH DEZSŐ I I