Délmagyarország, 1981. április (71. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

12 Vasárnap, 1981. április 19: ' * 1 Vv » Ku'turális jegyzetek TT Tájékoztatni vagy tetszelegni?! Meghívó, leporello, kata­lógus — qzok a fokozatok, amelyek a képző- és ipar­művészeti kiállítások invi­táló-tájékoztató formálnak lépcsőit jelölik. Néhány esz­tendővel ezelőtt százszám­ra, szinte pazarló módon, s legtöbbször nem a valódi értékhez igazodva születtek a csodásabbnál csodá­sabb nyomdaremekek. Me­rített vagy éppen fényezett papíron, bőséges reproduk­ciós anyaggal, értékelő ta­nulmánynak szánt beveze­tőkkel, mértéket jelölő idé­zetekkel, hatalmas listák­kal pompáztak — termé­szetesen borsos áron! — a legszerényebb bemutatók katalógusai is. így aztán az utóbbi években már kor­mányrendelet szabályozza a papír minőségét, a kivi­telezés lehetőségeit. Ennek nyomán a tárlatok szerve­zőinek újra kellett volna értékelni a megváltozott körülményeket, lehetősége­ket, a tájékoztatás éunkcjó­it. A meghívó, leporelló, katalógus már önmagában is kl kellene, hogy fejezze a kiállítás helyét. Jellegét, rangját, művészi értékelt. Sajnos, ettől még igen messze állunk ... Naponta hozza a postás a kiállításra invitáló boríté­kokat Bennük a többnyire szerénységtől mentes meg­hívó, leporelló, katalógus. A papír ugyan már nem a régi, a nyomdatechnikai ki­vitelezés is szerényebb, ám az „ide nekem az oroszlánt is'-' szándéka változatlan. Gyakran találkozni egy kétlapos leporellón a mű­vész arcképével, a művé­szetek, a művelődéstörté­net az Irodalom világnagy­ságainak soraival, versidé­zetekkel. Ahelyett, hogy a meghívó korrektül és pontosan, szép metszésű be­tűkkel, Jól szerkesztve és áttekinthetően tájékoztatna a legfontosabb tényekről, lehetőség szerint postai szabványméretben, mert a takarékossághoz ez is hoz­zátartozik! A néhány oldalas leporelló az Informatív anyag mellett olyan művek reprodukcióit tartalmazza, amelyek jelenlegi nyom­datechnikánkat és a föl­használható papír minősé­gét is figyelembe veszik, s a mütirgylista teljes és pontos, az életrajz szűksza­vú lényegretörő, a méltatás pedig a tiszteletkörök és a világnagyságok világítótor­nyai helyett a lényeget, a konkrét értéket ke­resi szép magyarság­gal! Ha pedig katalógus készül, érdemes a jövőnek is dolgozni, hiszen egy-egy ilyen kis kötetnek magába kell foglalnia az alkotó pá­lyaképét egy értékcentrikus esszé vagy kis tanulmány formájában, precíz — év­számokat, méreteket és technikai megoldásokat Jel­ző — műtárgylistát, repdo­dukciókat Illúziót keltő színvonalon —, s ezek után már az idézeteket, a vallomásokat sem bánja az ember! Csakhát mindennek fel­tétele a megváltozott lehe­tőségekhez Igazodó, s min­denekelőtt az értékre ori­entáló szemléletváltás. Településfejlesztés O-Uyn .vi Még egyszer az amatőrökről Idézet egy nemrégiben érkezett levélből: „... mint amatör festő, több mint há­rom évtizede festek, tehát koromnál fogva is igyek­szem higgadtan és tárgyila­gosan fogadni az amatőrök­re vonatkozó rendelkezése­ket. Gondolom, hogy igy van ezzel minden komo­lyan gondolkodó amatőr, azonban úgy látom, hogy nagy a zűrzavar és eléggé kilátástalanul vergődik minden amatőr, mint a partra vetett hal, éppen az ellentmondásos rendelkezé­sek miatt." Mi is bántja tulajdon­képpen S. J-t? Gondjait pontokba szedte, íny hát könnyű a leltárkészítés. Nem tartja szerencsésnek, hogy az amatőröket csak műértőkké kell nevelni, nem pedig művészekké. Gondolom, sok-sok ezren él­nek ebben az országban, akik szabad idejük értel­mes eltöltésére, képessége­ik kiteljesítésére, önmaguk megvalósítására a művésze­tek alkotó gyakorlását vá­lasztották. De gondoljunk csak bele. mi lenne. ha mindegyikőjükbe beleolta­nánk a művésszé válás gör­csöket okozó dózisát, fele­lősséget adó terhét. A me­gyei képző- és iparművé­szeti kiállításra a szakkö-, rökben dolgozó amatőrök mellett közel 200 egyéni al­kotó jelentkezett. S a Mű­vészeti Alapnál évente 600 —700-an kopogtatnak tag­sági igénnyel, s közülük 5 —ö kerülhet a profik áhí­tott táborába. Hasznos és jó lenne-e ezeknek a tudatá­ban, ha országosan, tö­megméretekben fölvállal­nánk az amatőrök művész­szé nevelésének értelmetlen és ellentmondásokat termő feladatát?! Tény — mint ahogy S. J. is megjegyzi —, az amatő­rök tábora is polarizálódik. . Embere válogatja, ki nyugszik bele egykönnyen a rendezetlenségbe a nincsbe, és ki az, aki nem képes tét­lenül nézelődni a világban. Van, aki fölháborodásában könnyebben fogalmaz meg tíz levelet különböző intéz­ményeknek címezve, mert szemetes a háza előtti árok, minthogy egyszer lehajolna, és maga kitisztítaná. Van, aki nem siránkozik azon: nem lehet közlekedni a jár­dán, hanem ráveszi a szom­szédokat, kövezzék ki közö­sen. Faluhelyen mindeh kü­lön akció nélkül is egészen természetes dolog, hogy Ju­liska néni fát meg virágo­kat ültet az út szélére, és élők is. Akik nem tudnak Öpusztaszeren, Zákányszéken tétlenül üldögélni, azoknak a már épülő általános iskola köszönhető 15 kilométer út befejezéséhez lenne szük­és 20 kilométer járda, ők ség társadalmi segítségre, s tisztítottak ki összesen 750 ugyancsak Öpusztaszeren a kilométer hosszú csapadék­elvezető csatornát, elültet­tek 20 ezer fát, 13 ezer tő cserjét, rózsát és 300 ezer fa gondozását vállalták. Ezeknek a szépet szerető se­rénykedőknek a keze nyo­mán virul most sok ezer négyzetméter park és virág­ágy, ők ajándékozták meg szociális otthon parkosítá­sa is hátra van. A kübek­házlak az új tornaterem­nek, a röszkeiek a fölújított művelődési háznak és óvo­dának örülnének. S van bő­ven megyeszerte rendezetlen terület a fő közlekedési utak mentén, sok helyen hi­ányzik még a járda vagy kispadot állít a kapu mellé, vetkezetek, intézmények dol­játszóterekkel a gyerekeket, éppen megrongálódott, és s 35 millió forint értékű, soha nem elég városban, ilyen-olyan munkával az Is- falun a parkokból, kólákat, óvodákat, bölcsődé­ket és az öregek napközi * otthonalt. Vállalatok, szö­Csak, mert neki úgy tetszik. Belülről jövő, természetes igénye az embernek, hogy környezetét szépítse, gazda­gítsa. » gozói kommunista műszako­kat vállaltak, hogy az így „megtermelt" 4 millió fo­rintot a gyermekintézmé­nyek javára fölajánlják. A város, nagyított mére­tei, a nagy távolságok, az idővel való versenyfutás mi­A tettrekészség azonban nem szabad, hogy elhan­att talán héttérbe szorítla vadjon a naptárforduló mi­att, taian natteroe szorítja att A megyei t^ác, tele_ ezeket a finom emberi tu­lajdonságokat. Háttérbe szo­rítja, de meg nem semmi­síti. Nem is szabad enged­nünk, sőt, ragaszkodnunk ínyben raduftt' kell örök, belső értékeink- senvDen gazdaglto hez. Ezt igyekszik megőriz­ni, és a lakóközösség bol­pülésfejlesztési versenyt szervező bizottsága ajánlá­saival igyekszik segítséget nyújtani a várost, falut ver­embe­reknek, hogy energiájukat a közösség számára valóban doeulásának szoleálatáha ál- íontos ügyekre szenteljék. Továbbra is a gyermekintéz­lítani több intézmény, hi­vatal és társadalmi szerve­zet, amikor egy-egy telepü­mények építése, fenntartá­sa, felújítása, az öregek nap­közi otthonainak korszerű­lés fejlesztésére buzdítja az ZTr i^rX ott élőket. A népfront, - sltése kíván nagyobb er6fe" szakszervezet, a KISZ senyre hívta föl tavaly a ver­szftéseket, szükség van munkáskezekre az ifjúsági A megyei tanács, az SZMT, a népfront és a KISZ megyei bizottsága közös, 1981—1985-re szóló, együt­tes felhívásában is arra ké­ri a településfejlesztési ver­senyben részt vevő váro­sok, községek lakólt, az in­tézmények dolgozóit, a szo­cialista brigádokat, hogy fő­ként az ott élő emberek ér­dekelt, szükségleteit tart­sák szem előtt, amikor tár­sadalmi munkára szánják el magukat. A győztesek nyer­hetnek : egy-két millió, vagy több százezer forintot, amely ismét közös otthonunk fej­lesztésére fordíthatnak. De valamennyi résztvevő tele­pülés nyerhet mást is:szebb, kényelmesebb környezetet, és egymást méltán becsülő la­kókat CH. A. Jamaicai egészségügyi küldöttség hazánkban Dr. Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter meghívá­sára dr. Kenneth Baugh ja­maicai egészségügyi minisz­ter vezetésével április 13— 18. között jamaicai egész­ségügyi küldöttség tartózko­dott hazánkban. A jamaicai egészségügyi miniszter meg­beszéléseket folytatott dr. Schultheisz Emillel és dr. Medve László egészségügyi államtitkárral a két or­szág közötti egészségügyi együttműködés fejlesztésének ' lehetőségeiről. A küldöttség látogatást tett több egész­ségügyi intézményben, meg­tekintette a Kőbányai Gyógy­szerárugyárat és a MEDICOR i Röntgengyárát. Tárgyaláso­1 kat folytatott a MEDIMPEX és a MEDICOR vezetőivel az együttműködés további lehe­tőségeiről. A jamaicai kül­döttség szombaton elutazott Budapestről. Gépsorok Az Egyesült Izzó Vákuum­technikai Gépgyára lámpa­gyártó gépeket, gépsorokat és különböző kiegészítő be­rendezéseket készít. Termé­keiknek mintegy kilencven százaiékát exportálják. ss: tissrrísűte szépítsék városukat, faluju­kat. Benevezett e nemes ve­télkedőbe a megye vala­mennyi települése. Es az eredmény? Az itt élő em­héz, parkosításhoz, fásításhoz és még a környezetvéde­lemhez is. Mi mindennel gazdagodhatna a járás a te­berek tavalv 334 3 millió fo- vékeny emberek jóvoltából? rintf értólrtl tár^dahn! mun- ?-ápén befejeződhet így ­• , • 50 személyes óvoda építé­se, s ugyancsak ekkora óvo­fllít "Ica " s legkevésbé megoldott a naivok és alkotó rajztaná­rok között húzódó hetero­gén autodidakta réteg hely­zete. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy ők képezik a szakkörök és alkotócso­portok tagjainak többségét, mely körök a művelődési intézményekhez, üzemek­hez. vállalatokhoz tartóz-1 nak, tehát egyáltalán nem gazdátlanok, s szinte rend­szeres kiállítási lehetősé­gekkel i6 rendelkeznek. Részt vehetnek pályázato­kon, különböző meghívá­soknak tehetnek eleget Az biztos, hogy tisztább képle­tet állíthatnánk föl a me- j gyében — de országosan is — ha külön is fölmérhet­nénk a naiv művészet hely-} zetét. az alkotó rajztanárok fölkészültségét az évtizede-) ken át a művészeti közéle- > tünket színező festők, szob­rászok problémáit, a stúdió­tagok fölkészültségét és az autodidakták széles tábo­rát is. Tavaly a Népművelési Intézet kezdeményezésére egy országos tanácskozás nyomán megalakult az I AKT, azaz az Amatőr Kép-, zőmüvészek Tanácsa. A megyei továbbképzési és | módszertani intézet szerve-1 ző munkája nyomán ennek I létrejött a megyei szerve is, amelynek fölmérő, elemző, rendszerező tevékenysége, nem egyik napról a másik- j ra érezteti hatását. Minden­esetre elkezdődött egy er­jedés, egy olyan széles irá­nyú tájékozódás, mely (el­terjed az érdekképviseletre, a kiállításpolitikára, a vi­tafórumokra. Egyet azon­ban hasznos lenne széles e hazában tudatosítani: az amatőr jelző önmagában nem minősít, hanem csu­pán helyzetet jelöl. Csak ilyen alapállással érdemes alkotásaikat szemlélni mindkét partról. Tandl Lajos kát végeztek, több mint 12 százalékkal,; fölülmúlva ez .„*, ..„^•„^„•u ,. .. előző évi .teljesítményüket. SSS? « haWyaste­És -á - Jók között az első lepl I Makó lett: lakói 2 millió Domaszéken már épül . a 105 ezer óra kétkezi mun- 75 személyes óvoda. Szőre­kát szenteltek városuknak, ^aSS^JS^ De dicséretesen megállták sportudvar kialakítása vár az helyüket a többi településen önkéntes vállalkozókra. Új jelzőtáblák látszotta. Kobayashi Ken­Ichiro vezényletével és a szegedi szimfonikusokkal. . Az 1930—31-ben született mű részben az addig kiala­kult zeneszerzői eszköztár­nak, tapasztalatoknak ösz­szegzése (Stravinszky Bach hatásokra, a concertálás elvére emlékez­tetés). részben stílusában előremutató muzsika: a ze­nitjén színpompázó bartóki zenekari hangzás közeli ígé­rete már. Az első tétel ér­dekessége, hogy a hangula­tok és stílusok színes' kaval­Fényképünket a járművezetők figyelmébe ajánljuk. Az elkövetkező napokban több fő közlekedési útvonalon is ta­lálkozhatnak az autósok a fotónkon látható, időszakos vá­rakozási tilalmat jelző táblával. Elsőként április 21-én ked­den reggel. a Lenin körúton, a Teleki utca sarkánál. El­helyezésével az útburkolatot takarító Városgazdálkodási Vállalat dolgozóinak munkáját kívánta megkönnyíteni a városi tanács. A forgalmas útszakaszokon ugvanis — a par­koló járművek sokaságától — másképp aligha dolgozhat­nának az úttisztítók eredményesen. A Várakozni tilos! táb­lákhoz kapcsolt kiegészítő táblákon feltüntetett időponto­Zenei naptár Kobayashi vezényelte... i A Zenés SzfriMzban csü- hogy e zérótétetyjen a tuttl törtök este • Bartók Ü. zöri- sécco leütéseknél! mindig epr gorctvvrs^jiTiát Tusa Erzsébet gondolatnyit késett a zené­kar. a karmester „diktálta lüktetéshez képest, s ez a kis spleppelés a Brahms szimfóniában is megismét­lődött, legszembetűnőbben az utolsó tétel zárórészében, ahol főként a harsonák hú­zatták kissé magukat) Tusa Erzsébet virtuóz könnyedsé­^ ge. világos zenei értelmezé­se a versenymű előadása során mindvégig lebilincse­lő volt ám ez a Bartók­tolmácsolás még „bartóki lá­bul' igazabb"-nak tünt vol­na, ha általában még szi­lajabb. keményebb hangvé­telű ritmusa még feszítet­tebb. s helyenként sámáno­fúvósokra, ütőhangszerek­re és természetesen zongo­rára hangszerelte. Szimfo­nikusaink fa- és rézfúvós gárdája ezeii a koncerten ismét fényesen bizonyított, A szóló, s a zenekar concer­tálása világos plasztioltás­sal érvényesült A nehéz zongoraszólamot Tusa Er­zsébet ugyan de rokonszenvesen puritán póztalansággal, biztonságos technikai fölénnyel játszot­ta. A második tételben Ko­bayashi érzékeny, feszült són vadabb, ősibb Indula­tok tüzétől lobogott volna. Kobayashi Ken-Ichiró csu­pa ideg érzékenységgel biz­tosan irányította a zenekart Az est második felében a Brahms l. szimfóniája (c­moll. Op. 68.) hangzott eL Kobayashi végig megbízha­az első tételben tó, szuggesztív vezére volt kissé visszafogottan, a grandiózus, romantikus té­telekbe megálmodott áradó, hömpölygő, panaszkodó, vagy táncoló költői dalla­moknak. Mély zeneiséggel __ N vezényelt formált ha kel­légkört teremtőeri deíejezte lett szenvedélyes, drámai a zenekart Az itt már Je­lentős szerepet kapott vo­nósok sordinált piano össz­hangzása eszményi volt A zongora léjekfelkavaró, megindító párbeszéde a zenekarral, avagy monológ­ja, e lassú tétel gyors kö­zéprészébén fantasztikus vi­lágba röpít melyet a szólis­ta bravúros technikával va­rázsolt életre. Hideg víz­tükrök széltől borzolt ide­ges remegését százezer li­dércfény sejtelmes villódzá­sát idézte az interpretálás. Ami nemcsak terjedelmé­ben, de Intenzitásában is leglelentősebb tétel drámai­ságát oldotta a harmadik tétel ragyogó hangzása, mozdulatlansága. A bartóki szerkesztés bravúrja itt is megvalósul, mert a harma­dik tétel (rondó) témái kö­zé közjátékként beépíti az elsőnek témavariánsait, al­kalmat adva a fúvósok, s kat érdemes az érdekelteknek megjegyezniük, mert a for- | ütősök, ez esetben ismételt, galmi intézkedés hosszú távon érvényben marad. ' remekléseinek. (Apró szeplő, hősies hangot, avagy idilli­kus derűt, boldogságot va­rázsolt elő a zenekarból. E szimfóniában már a vonó­sok is végig főszereplőként, imponálóan, intenzív vivö­erővel szóltak. Nagyon jól­eső volt látni Kobayashitól, hogy a koncert végén „a valóban igazi nagyságok" szerénységével hárította át a "közönség ünneplő tapsát a zenekarra, illetve a kiemelt teljesítményt nyújtó zeneka­ri muzsikusokra. Rákosi Géza koncertmesterre. Ro­mán Zoltánra (fuvola), Joób Istvánra (oboa). Török Já­nosra (klarinét), Frontó Pál­ra (trombita). Király Ist­vánra (kürt). Szelezsán Ist­vánra (harsona). Bárkányi Pálra (timpani). De szólt ez a ritka szén gesztus ugyan­így a zenekar valamennyi tagiának, mert egy igényes, nehéz műsort szólaltattak meg. Berényi Bogát a

Next

/
Thumbnails
Contents