Délmagyarország, 1981. április (71. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-02 / 78. szám

> 4 Csütörtök, 1981. április 2. postaláda társszerzőnk az olvasó Sorokban E héten a szokottnál korábban, szombat helyett csü­törtökön tallózhatnak Postaláda rovatunkban olvasóink. Ezért csak a kedd délelőttig beérkezett leveleket tudtuk feldolgozni, a később kapott levelekre a következő héten válaszolunk. így Is akadnak majd. akik hiába keresik so­ralkat összeállításunkban. Egyszerű a magyarázat: a bo­nyolultabb, egyetlen levél alapján megnyugtatóan nem tisz­tázható ügyekben alaposabban is tájékozódnunk kell. al­kalmanként az illetékeseket is meg kell keresnünk, mi­előtt állást foglalnánk. Később természetesen a fenti okok miatt elnapolt észrevételek közzétételére is sort kerítünk. Szocialista brigádok figyelmébe Egyik szegedi olvasónk — neve és lakcíme szerkesztő­ségünkben megtudható — segélykérő levelet küldött Postaláda rovatunknak. A sorokból kiderül, 43 éves le­vélírónk két oldali csípőfi­cammal született Több íz­ben operálták, legutóbb 1954-ben, amikoris fémből készült csípőízülettel segítet­tek rajta a szegedi sebészeti klinikán. Olvasónk a műtét­nek köszönhetően munkát is vállalhatott. 10 évig a cipő­gyárban, 16 évig a fonalfel­dolgozóban dolgozott. De mert panaszai kiújultak, ál­lapota rosszabbodott rok­kant nyugdíjba helyezték. Jövedelme így jócskán meg­csappant — havi 1800 fo­rintból kell gazdálkodnia —, érthető hát hogy a számára olyannyira szükséges fürdő­szoba-építéssel önerőből kép­telen megbirkózni. Megtud­tuk a levélből azt is, hogy levélírónkat a jövő évre műtétre jegyezték elő a bu­dapesti Országos Rheumato­lógiai és Fizikoterápiai Inté­zetben. Olvasónk már most fél attól: a műtét után ho­gyan lesz képes kannákkal a vizet lakásába hordani. „Olvastam, nem egy válla­lat felajánlotta már segítsé­gét a rokkant, mozgássérült embereknek. Reménykedem, hátha az én panaszom is or­voslásra talál." Eddig a levél, s ha netán akadnának szocialista brigá­dok. akik vállalkoznának a segítségre, kérjük, értesítsék elhatározásukról szerkesztő­ségünket. , „Olvastam lapjukban a ta­vaszi lomtalanítási akcióról szóló írást. Egyetértünk a felszólítással; valóban jó len­ne, ha mindenki élne a le­hetőséggel. s megszabadulna a lomkamrákba zsúfolt hasz­nálhatatlan, ám gyúlékony kacatoktól. Sajnos, kevesen tesznek így. Az Olajos utcá­ban több lomkamra is van, ahol egymás hegyére-hátára halmozva tárolják a haszna­vehetetlen bútorokat, rongyo­kat. őrzik a kacatokat, a világért meg nem válnának tőlük. Tekintve, hogy a tar­jáni épületekben már több­ször is volt tűz. jó lenne, ha az illetékesek alkalmanként ellenőriznék a lomkamrákat. S ha kell, felszólítanák a la­kókat. tartsák be a házirend­ben is közzétett rendelkezé­seket" — E sorok írója „ne­vet nem írok, haragot nem akarok" megjegyzéssel eltit­kolja kilétét. Mégis helyt ad­tunk sorainak, mert úgy vél­jük, igaza van. Tóth Vas István az algyői lakosok nevében sérelmezi, hogy a Marx térről 19 óra 20 perckor „IFA-motorral felszerelt, munkásszállításra szolgáló egyajtós autóbuszt" indít Algyőre a Volán. E já­ratról — tekintve a busz szűkös befogadóképességét — mindig sokan lemaradnak. Ezen bizony változtatni kel­lene — írja többek között olvasónk. ,,Mert Algyő ugye­bár Szeged. És ez nemcsak az olai felfedezésének, a köz­Igazgatási határ áthelyezésé­nek köszönhető. Az algyői embert a városhoz köti az iskola, a bölcsőde, a munka­hely, a sport, a szórakozás és a rokonság is. Ebből kö­vetkezik. hogy az algyői já­rat igenis helyi járat... S ha fontos hogy az újszegedi lakos ne 5 perccel később ér­jen haza, akkor legyen fon­tos az is, hogy az algyői em­ber ne egy órával később jusson otthonába." Bizonyára lehetne megoldást találni a 19 óra 20 perckor induló já­rat esetében is, például egy nagyobb autóbusz beállításá­val — szögezi le levélírónk. Hozzátéve: „e gondot leszá­mítva epészen jó a közleke­dés Algyőre. De egy icipici kellemetlenség — ha rend­szeres — az embert idegessé, Ingerlékennyé, általánosításra hajlamossá teszi." Környezetünk védelmében Megkérdeztük Több h02zdnk érkezett le­vél tanúsága szerint olva­sóink egy része tévesen ér­telmezi a gépjárműadóval kapcsolatban a közelmúltban megjelent rendelkezést. Az adót sokan azonosnak vélik a kötelező gépjármű-felelős­ségbiztosítással és azt hiszik, hogy a jövőben — a rende­letnek megíelelően — a biz­tosítást dijat sem kell fizet­niük. A félreértések eloszla­tására az Állami Biztosító a következő tájékoztatást adta. A gépjárműadót a rendelet beépítette a benzinárakba, ezért külön adó jogcímen az 1500 köbcenti alatti, benzin­üzemű gépjárművek tulajdo­nosait valóban nem terheli fizetési kötelezettség, de az 1500 köbcéntl feletti, vala­mint a Diesel-üzemű gépjár­művek tulajdonosai tovább­ra ls fizetnek adót. De más az adó és más a biztosítási :<jl Idézzük fel, hogy ez -obbi milyen szolgáltatáso­at ellentételez. A gépjár­művek felelősségbiztosítását •telezöen elrendelő jogsza­b ly alapján Magyarországon minden bel- és külföldi rendszámú gépjármű iizem­tartója az Állami Bizto­sítónál felelősségbiztosításban részesül. Ez azt jelenti, hogy az AB megtéríti mindazokat a károkat. amelyekért a gépjármű üzemben tartója e minőségében a magyar jog szerint felelősséggel tartozik. Változatlan a felelősség­biztosítás díja: személygép­kocsik után egy naptári évre 460 forint, motorkerékpárok után 100 forint. A személy­gépkocsik biztosítási díja fél­évenként esedékes, a motor­kerékpároknál évenként egy­szer kell befizetni. Késede­lem esetén az autósok 200, a motorosok 100 forint pótdíjat fizetnek. A kőtelező biztosí­tási dí1 megfizetéséhez min­den AB-flóknál. autóklubnál stb. lehet csekket kapni. A postai befizetési lap mellett szükséges az úgynevezett „Díj igazoló lap" felmutatása. A csekk kitöltésekor ügyelni kell, hogy a név és a lakcím mellett olvashatóan tüntes­sék fel a gépjármű forgalmi rendszámát is. Azok az autó­sok. akik OTP átutalási be­tétszámlával rendelkeznek, megbízást adhatnak az OTP­nek, hogy a felelősségbizto­sítási díjat erről a számlá­ról fizessék. Szente Imre szegedi olva­sónk már többször is tollat ragadott környezetünk vé­delmében. Most ismét ha­sonló okból szánta el magát a levélírásra: „A Kossuth Lajos sugárúton régebben elhelyezett hulladékgyűjtő tartályok sajnos megfogyat­koztak. Pedig nagy szükség lenne rájuk, mégpedig az erős, Időtálló fajtából. A nagy forgalom amúgy is sok port. hulladékot eredményez, legalább azt tegyük lehetővé, hogy a járókelők gyüjtőli­dákba dobhassák a szeme­let.'.' Mácsal Lajosné amiatt méltatlankodik, hogy az Út­törő téri buszmegállót állan­dóan kukatartályok éktelení­tlk. Bizony nem kellemes látvány, miként az is Joggal szúr a környék lakólnak, az erre haladóknak szemet, hogy a tér — beleértve a temp­lomkertet ls — szemetes. Sok kisgyermek játszik erre. ez is Indokolja- hogy változtas­sunk a helyzeten — fejezi be levelét olvasónk. „Egy éve közölték már rovatukban a Bartók Béla tér kopárságát szóvá tevő le­velem. Sajnos, azóta semmi intézkedés nem történt. A három hatalmas kanadai nyárfa közül az egyetlen egészségeset kidöntötte a vihar, elpusztítva egy hár­sat és egy galagonyafát is. Bartók Béláról egyik legfor­galmasabb terünket neveztük el, de — tegyük kezünket a szivünkre — a tér parkosí­tási évek óta megoldatlan. A hársfaszegélyt tavaly kö­nyörtelen módon megnyírták, s ezt a fák jó, ha 5—6 év alatt kitudják heverni. Azt hiszem, a tér megérdemelné, hogy az illetékesek gondos­kodjanak a kipusztult, betea fák pótlásáról és az újak el­ültetéséről. S tekintve, hogy most van a fásítási hónap, dús aljnövényzetet is kellene mielőbb ültetni." — Dr. Gá­bor Pál soraiból idéztünk. Válaszol az illetékes Beázó lakások Dóczi ístvinné leveléhez hasonló tudósítást márnem­tgyszer közöltünk lapunk­ban. El kell ismernünk, nem sok eredménnyel. Akárcsak a lakók, ml is újra és újra mondjuk a magunkét. Attól iiz optimizmustól vezettetve, hogy talán megérjük egyik örökzöld témánk, a beázó la­kások ügyének száműzését is. Mert ki ne fogadná örömmel, ha e gonddal nem kellene az esős napok után szinte me­netrendszerűen foglalkozni. Reméljük, az Űrhajós utca HA alatti ház lakóinak pa­nasza is-orvoslásra talál. Bi­zakodjunk. minél előbb, hisz a levél, melyet rövidesen idézünk, valóban tarthatatlan állapotról tudósík „A tizedik emeleten la­kunk. Tavaly óta beázik a tetőnk, sajnos, egyre jobban és jobban. Az elmúlt hét esőzéseiből jócskán zuha­nyozhattunk a lakásban is. A szomszédban, ahol 6 gyer­mek van, körülbelül tíz vö­dör esővizet fogtak fel, illet­«e meregettek fel a padló­szőnyeg ről. Literszámra folyt végig a falon a szennyes eső­víz. Tönkretette a tapétázást, a padlószőnyeget. Tavaly nyáron tapétáztattunk mind­ketten. két hete rakták le nálam az új szőnyegpadlót. A beépített szekrényben el­áztak a ruhák. Az esővíz a villanykapcsolón, illetve a réseken lefolyt egészen a 8. emeletig. A szomorú helyze­tet tetézi az a nemtörődöm­ség. ahogy kezelik illetékes helyeken kérésünket. Nem akarom felsorolni mind. mi­kor. hol jártunk tavaly no­vember óta, kérve intézkedé­süket. Legutóbb március 18­án voltunk a Dani János ut­cában. ahol azt ígérték, még azon a héten kijönnek fel­mérni. kijavítani a hibát. Még azt is kérték, tartóz­kodjunk odahaza. A mai na­pig sem jött senki. Ügy vá­gyunk már arra. ha jön is a sötét esőfelhő, vagy ha a tévé esős holnapot jósol, ne lenne bennünk a feszültség: milyen nagy edényeket ra­kunk az ajtófélfa alá.? A február 28-1 Postaláda rovatban megjelent „Autóbu­szon" című észrevételre a Volán 10. számú Vállalattól érkezett válasz. ,,Mint már a Délmagyarország címoldalán a „Taxicsekk és gólyadaru" című cikk keretein belül 1981. február 6-én beszámol­tunk róla, az 1981. április 4-én életbe lépő Szeged helyi menetrend kialakításánál fi­gyelembe vettük a most épülő lakótelepek igényeit is. A menetrendben tervezett vonalvezetés életbelépésének alapvető feltétele, hogy az Ilona utca burkolati munká­latai elkészüljenek, mely időpontot követően utasaink Rókus városrészből a Kos­suth Lajos sugárúton. a Nagykörúton és a Petőfi Sán­dor sugárúton utazhatnak a Honvéd térig és vissza. Egész nap. 20 percenként a 87. sz. vonal járatain. A levélíró által említett lehetőség, az ipari üzemek megközelítése Rókus városrészből a külső körűt megépülését követően jöhet csak szóba. Bizonyos hálózatmódosításokkal várha­tóan kielégítő megoldásokat tudunk biztosítani." Március 21-i Postaládánk­ban közzétett vásárlói pa­naszra a Szegedi ÉLIKER Igazgatóhelyettese válaszolt: „Elöljáróban szeretnénk ki­fejezésre juttatni örömünket, ha munkánkkai kapcsolatban kritikai észrevétel jelenik meg. Hiszen annak figye­lembevételével munkánkat javítani tudjuk. Lajos Ist­vánná. Csaba utca 45. szám alatti lakos leírta, hogy a 76-os ABC-ben parizert vá­sárolt. Otthon kibontva ta­pasztalta, hogy az valószínű­leg földre eshetett, mivel két-három szelet sáros, pisz­kos volt. sőt hajszálakat is talált rajta. Arudánkban a visszavitt árut kicserélték, sőt bocsánatot ls kértek. Mindezt azzal a szándékkal tette boltunk dolgozója, hogy vásárlónk megelégedését ki­érdemelje. A boltból elvitt áru utólagos reklamálása ugyanis már nem indokolt. Nem bizonyított, hogy a boltban, vagy otthon, a ki­csomagolás után szennyező­dött-e be az áru. Fentiek után boltunk dolgozói mél­tánytalannak tartják az el­marasztalást. A vevőrekla­máció példás elintézésének tehát a jelen esetben a várt­tal szemben, ellenkező ha­tása volt..." Múlt hónap 28-án jelent meg „Szemünk fénye" cím­mel Nagy Istvánná, szöregi olvasónk levele. Soraival kapcsolatban dr. Dóczy László vezető főorvos a kö­vetkezőket írta: „A Szegedi Ifjúsági Rendelőintézet gyer­mekszemészett szakrendelé­sén megjelent olvasójuk me­leg hangú levelét hálásan kö­szönöm. Egyben kérem, hogy a levél ismertetésekor közzé­tett mondatot helyesbíteni szíveskedjenek. A gyerme­kek szemét tehát valóban három korcsoportban taná­csos megvizsgáltatni: 6—12 hónapos korukban, három— három és fél éves és közvet­lenül iskolakezdés előtti kor­ban." Összeállította: Ladányi Zsuzsa Msnlja fiieo a OsimaiyararszágnÉ... Tű és cérna Ezt a sorozatunkat befe­jezzük most. Maradt még ugyan levél a borítékunk­ban, a bennük fölvetett gondolatokkal vagy időköz­ben találkoztak már olva­sóink, vagy később építjük be írásainkba. Jólesik olvasni a levelek­ben arról a ragaszkodásról, ami előfizetőinket a laphoz köti. Néhány levél azt a kapcsolatot is nyugtázza, amely újságíróinkat köti városunkhoz. Czimer Já­nos a 20-as évektől kezdve olvassa rendszeresen a Dél­magyarországot, és leír szá­mos olyan gondolatot, ami­re szívesen figyelünk oda. Listákat is kaptunk, mivel foglalkozzunk többet: ter­mészetvédelemmel, védett területeinkkel és kiránduló­helyeinkkel, közöljünk több érdekes írást, ne közöljünk bárgyú vicceket, hozzunk nagyobb rendszerességgel Ismeretterjesztő cikkeket, sci-fit is, és sokkal több rádió- és televízióműsort. A találkozón ajánlatot is kaptunk fantasztikus írá­sokra, látatlanban azonban sem igent, sem nemet nem mondhatunk rá. Jópáran erős kritikával illetik azo­kat a verseket, amelyek vasárnapi számunkban megjelennek. Mi sem mer­jük mindre rámondani, hogy korszakos alkotás, de az Irodalom és a pillanat­nyi divat nem jár föltétle­nül egy vágányon, néha igen messzire elkerülik egy­mást. Szeged irodalmi éle­tének levegőre van szüksé­ge, ha szerény lehetősége­inkkel szolgálni tudjuk, örülünk neki. Néhány mondatot csí­pünk ki most néhány le­vélből. „Bármilyen rendez­vényt hirdetnek, követke­zetesen se utcát, ,se ház­számot ki nem írnak." „Űj városrészeinkben mozi, Centrum-áruház, nyilvános W. C." Nyilván arra utal levélírónk, hogy egyik sin­csen. Csak sajnálni tudjuk, hogy az illemhelyek hiá­nya rendőri szerveket kész­tet intézkedésekre, és ház­mestereket az alagsorok tisztítására. „Szeretném, ha kritikát kapna a televízió körzeti stúdiójának minden műsora." „Legteljesebb mértékben egyetértek a giccset ostorozó írással. Saj­nálatos hogy olyan tömeg­ben lepi el kirakatainkat, amely lassan elviselhetet­len lesz." Levélírónk ja­vaslatot 1» vár tőlünk a megoldásra. „Ilyen ügyeket olyanra kell bízni, aki ért is hozzá." „A szívinfarktus­sal, ideg- és érrendszeri be­tegségekkel kapcsolatban az a javaslatom, a tüdőszűrés­hez hasonlóan nyíljon le­hetőség ezek szűrésére is " „Szegeden is elkelne Sze­ged barátainak — lokálpat­riótáinak a köre." „Hol le­het a veszprémi gyár pusz­taszabolcsi gyáregységében készült elektromos meghaj­tású kukoricamorzsolót kapni?" Ha netán akarna a kereskedelem eladni Ilyet, Balogh János (Móra­halom, Köztársaság u. 3.) vevő lenne rá. „Az új hid feljdrólépcsőinél nincsen kapaszkodó, életveszélyes a le- és feljárás." Somorjai Tibor szívesen hallgatna előadást Szeged lakásgaz­dálkodási elveiről (soroza­tot közöltünk róla decem­berben!). különös tekintet­tel a rokkantak általános anyagi, szociálpolitikai és lakáspolitikai adottságaira. Tiltakozik az előre nem jelzett áremelések ellen. mert gyanítja, burkolt, til­tott áremelés is meghúzód hat ®z árnyékában. „A vá­rosban szeretnénk a virág­nak kihagyott területen vi­rágot ültetni, de olyan rossz a föld, kőtörmeléket tettek rá. hogy a kocsi ne süly­lyedjen a sárba." Két hete közöltük H. Ká­roly taxispanaszát. Lénye­ge az volt, hogy háromkilo­méteres útért 40 forintot fizetett, és gyakori, hogy beszálláskor már húsz fo­rinton áll a taxióra. Vá­laszt kaptunk a Volántól: „A taxi gépkocsi fuvar­díját a hitelesített fuvar­dijjelző készülék alapján kell felszámítani. A fuvar­díj az alapdíjból, az egy­ségdíjakból és az esetleges várakozási díjakból tevődik össze: Az alapdíj — az első 353 méterig — 8 forint, minden további 353 méter után az egységdíj 2 forint. A várakozási díj 2 percen­ként 2 forint. Bizonytalan­sági tényezői az okoz. hogy a fuvaroztató nem tudja pontosan ellenőrizni, hogy az általa kért autótaxi hon­nan indult, az óráját mi­kor kapcsolta be. Altalá­nos gyakorlat hogy a taxi az előző fuvar befejezése után az adott ponton ma­rad. és onnan indul a meg­rendelő által kért újabb felszállási helyre. Ettől a pillanattól kizárólag a meg­rendelő érdekében mozog, ezért a bekapcsolt taxiórá­val való közlekedés jogos. Természetesen az irányítás feladata, hogy telefonon rendelt fuvarok esetében a megrendelőhöz legközelebbi gépkocsit indítsa útnak ... A taxi kOzlekedése maxi­mált árformába tartozik, a vállalatok mindenkori ke­resletnek megfelelően jogo­sultak abból kedvezményt adni. Ezt a gyakorlatot al­kalmazta a budapesti Vo­lántourist, amikor a téli szezonra a díjmentes kiál­lást bevezette. Ennek alap­ja — a cikk írójával ellen­tétben — nem Budapest vagy vidék, hanem az illető vállalat fuvarpiaci, gazdál­kodási helyzete... Nem fo­gadjuk el azt a megjegy­zést. mely szerint a gépko­csivezető önkényesen, sa­ját elképzelései szerint fi­zettet az utassal. Természe­tesen nem azonosítjuk ma­gunkat azzal a felfogással sem, amely a levélben úgy hangzott el: ha nem tet­szik, kiszállhat... Ezúton fs tájékoztatjuk a lap ol­vasóit, hogy az utas kéré­sére gépkocsivezetőnk a mutatott fuvardíjról nyug­tát ad, továbbá minden, autótaxiban jól láthatóan ki van írva a gépkocsivezető neve, hogy akár a helyszí­nen, akár utólagos rekla­máció alkalmával pontosan azonosítható legyen az eset. Egyetértünk a cikk befejező gondolatával, hogy bdrmt­lyen észrevétel leggyorsabb rendezési módja, ha azon­nal magyarázatot kér az utas." A választ köszönjük. Az alaphelyzethez csupán egy hasonlat kedvéért kanyaro­dunk vissza: ' körülbelül háromkilométeres útért mégiscsak 40 forintot fize­tett olvasónk, noha körül­belül 20 forint lenne a díja, ha nem lenne rejtély, hon­nan Indult a kocsi. Ha a szabóhoz elvisszük a nad­rágot, varrja össze a hasa­dást rajta, ő is mondhatná. 20 forint az öltés, a másik ttúszas pedtg azért jár, mert befűzte a tűbe a cér­nák / .

Next

/
Thumbnails
Contents