Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-11 / 59. szám

4 Szerda, 1981, március 11. Egy kis allergia Lehangoló, mily gyér ía­merettel blr az emberfia arról az építményről, amelyben éldegél. Elkép­zelni sem tudja, honnan a gyehennából telepszenek a testére azok a térképszerű színeződéaek. amelyek már csak azért is riasztanak, mert fájdalom, nincs. Jó lenne könnyedén venni a jelenséget, ám hiába, az ész minduntalan veszélyről sutyorog és elanyátlanít Csak semmi pánik! Majd az orvostudomány! Alig több a semminél. Közlik, hogy belül minden kifogástalan. Rendben a máj, a gyomor, a vékony­és a vastagbél, minden oké az urológián is. A vér tisz­ta, nyomása, süllyedése, ritmusa normális, a cukor­szint jé, nyirokcsomók nincsenek, s holmi gombás fertőzés után ia hiába ku­takodtak. Negatív, minden negatív. Igaz, aspektus kérdése ez is. A Qjjciens valamics­két megnyugszik, ellenben mit nem adnának a segítő­kész klinikusok, ha leg­alább egy mákszemnyi gó­cot föllelnének abban a százkilós ipsében, aki itt bócorog a folyosókon, ám azon túl, hogy allergiás szegény feje. nem tudrtak neki mit mondani. Körül­járják, körömmel beleka­ristolnak a hátába, tablet­tákat nyelctnek vele, in­jekciót bökdösnek a véná­jába, fenekébe, és naponta kétszer lekátrányozzák. Ettől a gusztustalan mű­velettől büdös lesz, mint egy aszfaltozó, és koszos, akár a tapasztó cigány. A plasztikai sebészet esztéti­kusabb öltönyű betegei megannyiszor végigmérik, s szemükben ott a rosszal­lás: meg kellene már tisz­tálkodnod, jóember. Egy emelettel lejjebb „otthonosabb" a környezet A tisztára mosdatott folyo­sót végig „bőrösök" ural­ják, ide tartozik a két né­pes férfikórterem is a vé­geken. Ha az Itt lakók elindul­nak a kezelőbe! Látványos menet, annyi szent. Fe­gyencek vonulhatnak ilyen szánalmas öltönyben a kő­bányába. Némelyiknek olyan a pizsamája, mintha egész héten oltott mész­ben, híg malterban hem­pergett volna, s már úgy megkeményedett a vászon, hogyha levetné, az talán meg is állna magában. Pe­dig ezek az uniformisok tiszták, csak szemre bor­zasztók. Reggel osztotta kl a nett nővérke valameny­nyit a nagy fehér szek­rényből, a kátrányt, meg a legkülönfélébb színezetű kulimászt azonban a jóis­ten mosodája sem képes kiszedni belőlük. Némelyik sorstárs külö­nösen pocsékul fest. Az aj­tóból látni, hogy a para­ván mögött pocakos bácsi­val foglalkoznak. A kar­ján, a lábán szeszélyes alakzatban megvastagodott és kivörösödött a bőr. , s olyan gyulladt a háta is, mintha égető láng járta volna be keresztül-kasuL Egykedvűen tartja oda hátsóját a tűnek, aztán fütyörészve kezdi kene­getni a hasát egy tégely­ből. A sárgás ragacstól fénylik, mint a Mikulás. Nerp látszik letőrtnek az a barna legény sem, aki ép­pen kilép a dohányzóból, és a lépcsőház irányába­csoszog, körmét élvezettel harsogtatva a sípcsontján. Kik vagytok, óh én atyámfiai? Mi a bűnötök, hogy ide zárattatok? Dante kérdezhette ezt megillető­dötten a Mester nyomá­ban: „S nem láttam még, hogy oly gyorsan vakar­na/lovat lovászfiú, kit vár az ura, / vagy ki már ál­mos. aludni akarna:/mint ezek testén ahogyan vadú­la / körmük marása, foko­zódva dühhel, / a viszketés­re, mely nem csillapúla." De hát ez itt nem a po­kol! Ez sokkal inkább gyó­gyító, bőrtisztító „purgató­rium", ahova bejönni sem kétségbeejtő, távozni meg kimondottan boldogság. Az itt fölsorakozottak nem reménytelen rühösök, ha­nem zömmel kedélyes ..pszorisok", akik erősen bíznak a PÚVA-kezelő jó­tékony hatásában. Horváth úr, aki már hó­napok óta lakja a klinikát, olvas a tágult szemekben. Széles gesztusokkal magya­rázza, hogy ő is a pszori­sok közé tartozik. A pszo­rlazis vulgáris, vagyis a közönséges pikkelysömör alapjában véve ártalmat­lan nyavalya, legföljebb kozmetikai szempontból kifogásolható. Ismeretlen eredetű, de akár az aller­gia, biztosan nem fertőző bőrbetegség. A mestersé­ges ultraibolyafénnyel szép eredmény produkál­ható. Korántsem olyan ijesztő ez uram, mint a hí­re, csak hozzá kell szokni, be kell kalkulálni az élet­vitelbe. Különben én, aki már megjártam az ország létező összes ilyen intéz­ményét, ezúttal optimista vagyok. Mindenütt azt mondták a dermatológu­sok, hogy a szegedi klini­kán biztosan rendbehoz­nak. Helyes-kedves nővér Int neki, hogy lépjen be és vetkőzzön. Barátunk pec­kesen lépi át a küszöböt, s mint egy gyakorlott exhi­bicionista, szívesen láttatja nem éppen esztétikus al­testét A nővérek oda se figyel­nek. — Csak el ne menjen a gusztusok a férfinéptől! — Miért menne? Kép­zelje, az egyik kolleginánk, a Kati, innen a négyesből szerzett vőlegényt magá­nak. Nagyvizit — hallani a folyosókon, de a nyüzsgés is erre vall. A takarítók még buzgóbbak, mindenki fürdik, tollászkodik, friss huzat kerül az ágyakra. Ilyenkor késik a reggeli, csak akkor hozzák, ha a professzor és a sleppje el­vonul. A különben makk­egészségesnek mondott al­lergiás is vár és tűnődik.. Mi lesz ebből? Mindig azt hitte, hogy az allergia meg a migrén csak amolyan úri nyafogásra való, nem kell komolyan venni. S lám, itt fő. vörösödik neki is a teste, s fogalma sincs, hogy meddig. Jó, jó — mondják, a dermatitisz irtó szeszélyes valami, s állítólag több ezer változa­ta van. De azért mégis. Vagy egészséges valaki, vagy beteg. Ha beteg, küldjék haza, ha nem, hoz­zák rendbe, a kutyafáját. — Rendbe fogjuk hozni! — mondja határozottan a professzor. — Mikor? — Pontosan nem tud­hatjuk. De ha így vaka­ródzik. akkor sokkal ké­sőbb. — És lefogja a pá­ciens kezét, odaillesztve az oldalához. — Azt szeret­nénk megtudni, mi okozza. Legyen türelemmel. Három hét múltán vidá­mabb a „vezérkar". Letisz­tult a beteg bőre, és egy sereg allergént is sikerült fölfedezni. Most már csak az a gond, hogy vissza ne jöjjön a pirosság. A szóbeli epikrízis, vagy­is az „elbocsátó szép üze­net" a következőket tartal­mazza: Nem szabad befőttet, konzervet, süteményt, va­jat, margarint, pudingot, színes cukorkát, szardíniát üdítőt, szeszes italt, gyü­mölcsízt, mustárt és még vagy száz ételt-italt fo­gyasztani, amelyekben föl­tehetően színezőanyag, vagy szalicilsav található. A veszélyes anyagokat — úgymond — Igen nehéz teljesen fölkutatni, mert ezek nélkülözhetetlen tar­tozékai az élelmiszerek­nek, sőt számtalan gyógy­szer festékanyagaként is használatosak. De mindez kevés. A beteg otthon to­vábbra is kenőcsölie ma­gát, szedjen naponta há­romfajta tablettát, s » he­tenként kétszer adasson magának injekciót. Vagy végleges lesz a gyógyulás, vagy nem. Ezt a klinika időnkénti ellenőrzéssel ál­lapítja meg. Talán mondani sem kell. emberünket majd szétveti a boldogság. Lám, nincs különösebb baja. Rajta van a papíron, írásba ad­ták. Búcsúzóul még azt tanácsolják, hogy szedesse ki a fogait, biztos am! biztos. Góc azokban sem volt ugyan kimutatható, mivel azonban elég TOSMZ állapotban vannak, jobb azoktól megszabadulni. F. Nagy István Tököl, 1981 Elítélt tizenév Hazánkban jelenleg ti­zenkilenc ezren töltik sza­badságvesztésüket a bün­tetésvégrehajtás különböző intézeteiben. Tökölön pél­dául azok, akik 14—18 éves korukban követtek el bűn­cselekményt A fiatal bű­nözök száma a hetvenes évek elején, a galerik el­terjedésekor volt a legna­gyobb. A büntetésüket je­lenleg töltő fiatalkorúak át­lagéletkora 17—18 év, bűn­lajstromukon azonban gyil­kosság, emberölési kísérlet, hatóság elleni erőszak, rab­lás, garázdaság, erőszakos nemi közösülés egyaránt fellelhető. Tetteik 65—70 szá­zaléka erőszakos (vagyon el­len elkövetett) cselekmény! Több méter magas drót­hálóval, betonkerítéssel, őr­tornyokkal és rácsos ka­pukkal szegett terület Tö­köl határában. Komor kül­seje csak sejteti, a bejárat fölött feketéllő felírat — Fiatalkorúak Börtöne és Fogháza — pedig el is árul­ja rendeltetését. Az elítél­tek szabadságvesztésének ideje egyhangúan ismétlődő, feszes napirend szerint te­lik. Az intézet nem ad „pri­uszt", sőt, azok, akik ide­kerülésük előtt 25—30 mun­kahelyet vándoroltak végig egy-két év alatt, Tököl rá­csai mögött munkakedvre, szaktudásra tehetnek szert. A munkára nevelés műhe­lyei közé számít a nyomdai részlegen és a betonüzemen kívül a Csepel Autógyár is, ahol a büntetésüket töltő tö­köli fiatalok havi keresetük mellé szakmunkás-bizonyít-1 ványt szerezhetnek. töltött két évtized megta­nította arra, hogy legjobb nevén nevezni a dolgokat. Kardos Gyula ezredes mun­kájának igazi sikere — fur­csa paradoxon — az lenne, ha munkanélkülivé válna. Ettől azonban, sajnos, vé­lekedik, nem kell tartania, mert bár a közbiztonság ál­talában jó, törvényszegők, bűnözők mindig akadnak. — Fiatalkorúakkal azért szeretek foglalkozni, mert az ő esetükben több remény van arra, hogy szabadulásuk után jó útra térnek. Am a legtöbb bajunk éppen az utógondozással van. Hiába adjuk mi vissza az elítélte­ket szakmával a kezükben, pallérozottabban és erősebb jellemmel a társadalomnak, ha megint ugyanabba a környezetbe kerülnek visz­sza. Tudni kell, hogy az itt ülő fiatalok kilencven százalékának a családja sú­lyosan alkoholista, negyven­három százalékuknál pedig nem a gyerek az első „sit­tes" ... A három éve meg­jelent utógondozási törvény a bíróság kezébe tette a pártfogói felügyelet dolgát. A gyámhatóság a tanácsok­hoz tartozik, az ifjúságvé­delmisek a rendőrségen dol­goznak. Együttműködés? £ kiszabadultak sorsáról alig tudunk meg valamit, ha­csak visszaesőként be nem számolnak róla ... Becslé­seink szerint az elítélt ti­zenévesek negyven százaléka a felnőttkor küszöbét át­lépve is folytatja korábbi életmódját, hat százalékuk pedig még a 21. év betöl­tése előtt visszakerül a fia­talkorúak intézetébe. Személyi igazolványának bejegyzése szerint az Igaz­ságügyi Minisztérium dol­gozója, ő azonban „smasz­szernek" vallja magát, mert a büntetés-végrehajtásban el­Megbánást tanúsító, vagy éppen dacos tekintetek, de­rékba tört életutak. Negy­ven százalékukat a nagy­városi élet „termeli ki", to­vábbi jelentős hányaduk Szabolcs-Szatmárból és Za­lából kerül rács mögé. Mű­veltségi szintjükre, elké­pesztő tájékozatlanságukra jellemző, hogy levélíráskora nagybetű, tisztálkodáskor a fogkefe, evéskor a villa is­meretlen számukra... Száznegyvenöt centi ma­gas, 14 éves gyereket kér­dezett meg egyszer a neve­lőtisztje: „Hát te, miért ke­rültél ide?" A tökmagle­gényke rezzenéstelen arccal válaszolt: „Kinyírtam a nagyfatert,.." Néhányan kö­zülük azt sem tudják, mi­lyen társadalmi rendben él­nek. Rézműves József a sógorá­val verekedett össze — em­berölési kísérletért négy év börtönt kapott. A 18 éves Nagy Gyula lopáson vesztett rajta Hajdúhadházon. Szekér Károly fiatal had­nagy, a BM tiszthelyettes­iskolája után népművelés-pe­dagógia szakon szerzett dip­lomát. Pszichológusokkal, pedagógusokkal közösen vég­zik a legnehezebb maka­renkói feladatot — Nyolcezer kötetes könyvtárunk van, igyek­szünk odaszoktatni az el­ítélteket. Értelmi szintjükkel magyarázható, hogy első­sorban mesekönyveket, if­júsági regényeket kölcsönöz­nek, de néhányan ugyan­azokat a munkákat viszik ki, mint a kinti fiatalok. Hogy elolvassák-e? Negy­ven százalékuk igen. A szobafelelős elítélt vi­gyázzt vezényel, indulni ké­szülünk éppen a tízfős zár­kából, amikor valami visz­szarántja a tekintetem. Az emeleti ágy aljára illesz­tett cipötartóban lábbeli helyett könyvet tart benne az egyik tizenéves. Szem­magasságban épp a vaskos Dosztojevszkij-kötet címe: Bűn és bűnhődés. Jnhani Nagy János Á fagyszüneti díjazásról A fagyszünetre küldött dolgozók díjazásáról kér tá­jékoztatást Sz. M. szegedi ol­vasónk. Szeretné tudni, hogy a rendelkezések szerint az időjárás miatt kieső egycb munkaidő díjazása ilyen esetben hogyan történik? A 15/1976. (VI. 4.) ÉVM— MüM. számú együttes ren­delettel módosított 15/1971. (V. 22.) ÉVM—MüM. sz. együttes rendelet szerint a fagyszüneti díj mértéke 1980. december 31-ig a személyi besorolás szerinti szakkép­zettségi fokozattól függően — a téli munkaszünet idő­Gyorsan érő rizsfajták Vietnamban, a második ötéves tervidőszak alatt az állami gazdaságok és a me­zőgazdasági szövetkezetek 300 millió dongot fordítottak különböző mezőgazdasági gé­pek és anyagok vásárlására. Ennek révén az ország észa­ki részén jelentősen növelhet­ték a téli időszakban a vetés­területeket. Meghonosíthatták a gyorsan érő rizsfajtókat. Dé­len pedig növelték azoknak a földeknek a te-Oletét, ahol évente két termést takaríta­nak be. A víz alatti Tavaly ünnepelte megala­kulásának 20. évfordulóját a bolgár víz alatti régészet. A bolgár régészek először 1962 augusztusában merültek le a tengerbe, hogy megkezdjék a Fekete-tenger partján haj­dan élt népek történelmének felkutatását. Az expedíció nem várt sikerrel végződött. Kiderült, hogy a Fekete-ten­ger egész bulgáriai szakasza — Ahtopoltól Balcsíkig — valóságos régészeti eldorádó. Különösen gazdag leletekre bukkantak az ősi Neszebir vagy ahogy régen nevezték, Mesambria mellett, amely az időszámításunk előtti VI. szá­zadtól egészen a XIV. száza­dig — a török hódításig — jelentős kereskedelmi, gaz­dasági, katonai és vallási központ volt. Itt többek közt ókori települések és erődít­mények maradványaira buk­kantak. A régészeti leletek közt szerepel néhány ókori amfóralelőhely ls, továbbá régi kikötői építmények ma­radványai, a középkorból származó horgonyok. S kincsei Két évvel ezelőtt Szozo­polban megnyílt a víz alatti régészet és tengeri történe­lem központja. Feladatai kö­zé tartozik a kutatások koor­dinálása, a bolgár tengeré­szeti történet tanulmányozá­sa, valamint a víz alatti ré­gészeti kutatások módszerei­nek tökéletesítése. Az idei kutatások szorosan összefüggnek az első bolgár állam megalapításónak 1300. évfordulójával. A tervek közt szerepel egy új tengeri tér­kép kiadása is. tartamára érvényes mun­kaidő-beosztás szerint — kieső munkákra számítva szakmunkásnál óránként hét forint, betanított munkás­nál hat forint, segédmun­kásnál pedig 5 forint 1981. január 1-től a fenti rendelkezést a 9/1981. (II. 23.) ÉVM—MüM. számú ren­delet módosította úgy, hogy a szakmunkásoknál a 32. számú, a betanított munká­soknál a 22. számú és a se­gédmunkásoknál pedig a 12. számú bérkategória hatá­lyos jogszabályokban köz­zétett alsó bérhatárnak 80 százaléka. Érvényben van továbbra is az a rendelke­zés, amely kimondja, hogy a téli munkaszünetre kül­dött dolgozó részére fizetett fagyszüneti díjat a része­sedési alap terhére ki lehet egészíteni. A kiegészítés mértékét és feltételeit, és visszafizetésének módját a kollektív szerződésben kell meghatározni. A munkáltató ebben előírhatja, hogy a dolgozó a téli munkaszüne­tet követően, meghatározott ideig a munkáltatónál kö­teles dolgozni, és ha ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, a fagyszüneti díjki­egészítés teljes összegét vagy egy részét vissza kell fizet­ni. A kollektív szerződés az előzőekben eitilített felté­telt, és annak nem teljesí­tése esetén a visszafizetési kötelezettséget a fagyszüneti díjra is előírhatja, ha a dolgozó munkaviszonya a té­li munkaszünet időszakában létesült, és a dolgozó a téli munkaszünetet követően a kollektív szerződésben (szö­vetkezetnél a munkaügyi szabályzatban) meghatáro­zott ideig a munkáltatónál nem végez munkát. Előír­hatja továbbá a fagyszüneti díj teljes összegének visz­szafizetését abban az eset­ben is, ha a dolgozó a téli munkaszünet lejártával a munkáltató rendelkezése el­lenére nem jelentkezik mun­kára, hanem munkaviszo­nyát jogellenesen megszün­teti. A fagyszüneti díjat a tárgyhavi végelszámolás bér­fizetési napján kell kifizet­ni, illetve a dolgozó kéré­sére, az általa megadott cím­re kell megküldeni. A fagy­szüneti díjat a dolgozó át­lagkeresete kiszámításánál figyelmen kívül kell hagy­ni. A fagyszüneti díjon túl­menően az időjárás miatt kieső egyéb munkaidőre (pl. esős időre) díjazás nem fizethető. Ha a dolgozó ez idő alatt munkakörétől el­térő munkán nem foglalkoz­tatható, a kiesett munkaidő pótlására viszont termelési érdekből szükséges, a kieső idő helyett a dolgozó részé­re túlmunka rendelhető el. Dr. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents