Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-28 / 74. szám

A Szombat, 1981. március 28. 3 postaláda társszerzőnk: az olvasó vasónk kérését. Nem részié- tünk, ha lapunkból megtud­tezzük, milyen viszonfagsá- ja aznap este, hova kell gok közepette kellett meg- mennie, neki is jobb, a gyer­tudnia, hogy hová vigye fül- meknek is, és az orvosnak fájós kislányát, de egyetér- is. Sorokban Téwyek. vélemények, állásfoglalások, egymásnak ellent­mondó dolgok ütközőhelye esetenként a szerkesztőség, s ezen belől legtöbbször a Postaláda rovata. Mint már írtuk, az abban szereplő tematikát nem meghatározni, legteltebb a válogatásra alkalma* anyag némi csonortositánával kissé befolyásolni twdlnk. fgy hát nem rajiunk múlik, hogy egy­egy téma egyesek számára bármilyen lerágott csontnak is minősül, visszatér. Panaszkodtak * lakók, válaszolt a Inté­sért felelős vállalat, s jóhiszemű szerkesztőink remélték ez­zel ag őgy ..hidegre" van téve. Wenr így lett. s ez sem raj­tmrk múlott. Senki ne csodálkozzon hát. ha álra melegí­tünk. Legalább ml. Még egyszer kangsátyozzuk. szívesen közölnénk akár hétszámra is dicsérő, elismerő, köszönő, egy­szóval. akár piros betűvel szedhető leveleket H Satnos. eb­bő! nem áll össze egy egész Postaláda. Így hit annak Is örőfftnk. ha ebben az •sszeállitásaakbnn kettőt közreadha­tnak. Mert ennyi van. »» Szemünk fénye' László Sándorné (Hámán Kató utca 26.) négy aláírás­sal megtámogatott levelében panaszolja, hogy sáros a Lamumba utcai kocsiút, s zavarja a tanárképző főis­kola naponta arra járó több száz diákját is. Tudjuk, hogy az útfejlesztés! tanácsi keretek végeseit, viszont el tudnánk képzelni: az a töfcb száz diák megfelelő segít­séggel, csákányt, lapátot, ra­gadva segíthetne a bajon. Gergely Miklósné (Debre­cen, Kandia u. 5.) hiányolta lapunkból az árvízi megem­lékezést március 12-én. Te­kintettel arra, hogy a cente­náriumi évforduló alkalmá­ból igen nagy terjedelemben foglalkoztunk az esemény­nyel,' a 102. értelemszerűen nem kaphatott ekkora vissz­hangot, viszont a hónap ele­jén A nagyvíz humora cím­mel figyelmet szenteltünk az egykori eseménynek. Szabó Károlyné (Szeged, Lajta u. 4.) egy kérdést tesz fel, melyet mi is csak tol­mácsolni tudunk: mi lesz a sorsa a Stühmer-cukrászdá­nak? „Várom válaszukat, és a bolt mielőbbi megnyitá­sát." Ez utóbbit mi is. Miért nincs Huszka Jenő­szobor Szegeden? — teszi fel a kérdést Nagy Ernő, Sze­ged. Csanádi utca 13-ból. S azt is megírja, melyik em­lékmű helyére tudná elkép­zelni. Az elképzelést nem is­mertetjük bizarr volta mi­att. s arról egyelőre nincs tudomásunk, mikor kertil véső alá az a márványtömb, amelyből az operettszerző alakja bontakozik ki. Mondjuk sokszor, sze­münk fénye a gyermek, s Nagy Istvánná, Szőreg. Te­mesvári utea I. szám alatt lakó olvasónk pedig „sze­münk fényének" a szeme fé­nyével foglalkozik. Valójá­ban, mint terjedelmes leve­léből kiderült, vele . semmi különös nem történt, s gyer­mekével sem, akit eleitt a közelmúltban (kár, hogy nem írta, pontosan, hova?) a gyermekszemészeti szak­rendelésre. A gyereknek, az anyuka tudta szerint semmi baja nem volt, sót a vizsgá­lat sem állapított meg nála elváltozást. De hisz éppen ez a lényeg. Az anyuka ugyanis azért fogott tollat, mert kiderült, azon kevesek egyike, akik élnek a lehető­téggel. hogy iskolába kerü­lés előtt gyermeküket sze­mészen szűrésen vizsgáltas­sák meg. A meleg hangú le­vélből köszönet csendül Ki, amely egyrészt ennek hasz­nosságát üdvözli, másrészt (és ismételten csak sajnála­tunkat fejezzük ki, hogy kö­zelebbi adatot nem írt) azt a jóleső érzést tolmácsolja, amelyet a szakrendelést el­végző orvos keltett benne kedvességével és értő felvi­lágosításával. Okulásul sokunknak, toL mácsoljuk az orvos javasla­tát. „A gyermekek egészsé­ges fejlődéséhez szükséges lenne három korcsoportban vizsgálni a szemüket: 10 hetes, három-három és fél­éves és közvetlenül iskola­kezdés előtti korban." Válaszol(nok) az illetékes(nek) A figyelmes autóbuszvezető Kevés az a Postaláda, Bmelyben a Volán ne szere­pelne, vagy válaszadóként, vagy társszerzőink tolla nyomán „észrevételezett" cégként. Most ls így van. S végre nemcsak panaszárada­tot zúdíthatunk az illetéke­sek felé. hanem jólesően tolmácsoljuk Bárányi Gyu­la (Alföldi u. 13.) észrevéte­lét egy figyelmes autóbusz­vezetőről. Mint írja. a GP 22-04 forgalmi rendszámú ll-es autóbusz vezetője em­berségből, figyelmességből jelesre vizsgázott. Március 16-án 14.40-kor a Bécsi kör­úti megállóban egy Idős, ne­nezen járó néni igyekezett a busz felé, ám nem érte el, s a buszvezető indított. Csak éppen nem a sokszor pana­szolt módon, azaz otthagyva az utast, har.em meg sem várva, hogy beérjen a meg­állóba, a busszal elébe si­etett, és úgy vette fel. Lehet, hogy ez nincs benne a szol­gálati szabályzatban, s lehet, ha nagyon szőrszálhasogató­an megnéznénk, talán az is kiderülne, hogy szabályta­lan. Ám aligha hisszük, hogy a figyelmességért fed­dést érdemelne. Cipő, banán, színes tévé Vásártói panaszokat szed­tünk egy csokorba, s a fenti cím azt jelzi, milyen cikkek­kel kapcsolatban van észre­vételük olvasóinknak. Lele Imréné (Tápé, Pajtás u. 4.) leveléből kiderül, hol szo­rít a cipő. A cipőboltban I Nagyra nőtt kislánya, bár még csak 13 éves. 39-es ci­pőben tud járni. A gyermek­cipőboltban — olvasónk ta­pasztalata szerint — csak 38-asig van cipő, a felnőtt­boltokban pedig a gyermek lábóra való lapos sarkú nem kapható. Nagy kérdése olva­sónknak, mit tegyen? ö még reménykedik. „Remélem, a cipőipar, ha eljutnak hozzá esdő szavaim, segít nekem és a hozzám hasonlóan 39-es lapos sarkú lánykaclpőt ke­r'esó sok édesanyának." Rajmond Antalné Deszk­ről a sajátján kívül még öt aláírással megtámogatott pa­naszát az oltani 147-es szá­mú önkiszolgáló bolt gya­korlatát bírálva küldte hoz­zánk. Írása szerint van ba­nán, és nincs banán. Mint elmondta, a szeme előtt ho­zott ki az egyik eladó egy vevőnek, neki viszont kér­désére azt válaszolta, hogy nincs. Levele tanulsága sze­rint, 8 bizonyára az aláírók is ehhez csatlakoztak, lát­ták, hogy banán volt még, akkor is a boltban, amikor őket elutasították. Kérdé­sünk: miért nincs banán, amikor van? És miért nincs színes tévé — amikor nincs. Szabó Já­nosáé szegedi olvasónk rég­óta keres színes tévét és tő­lünk várja, hogy igazítsuk el, vajon hol és hogyan kap­hat. Nem tudjuk, csak azt, amit 6 is, hogy hiánycikk. Igaz, írja levelében azt is, hogy színes tévét kereső kör­útján a Szeged Nagyáruház­ban megtudfa- hibásan érke­zett tévé van raktáron, s ő ugvan még a szerelőt is hajlandó lett volna ezért ki­hívni, ám ezZel sém ért Célt, Annyit higgyünk el, az áru­háznak sem jó, ha a színes tévé a raktárban 611. Akik fáztak a távfűtött la­kásokban, megkapták a vá­laszt Most már tudják, mi­től fáztak. Annyira viszont nem gémberedett el a ke­zük, hogy a tollat ne tudták volna megfogni. Megfogták. Dékány ínyre (Csongrádi sgt 59., VII. 39.) 137-es épü­let, így ír: „A -Válaszol az illetékes" rovatban a vá­rosgazdálkodás a panaszok­ra válaszolt, de sajnos nem tudok vele egyetérteni, mert a mai napig nincs fűtés. (A levél érkezett március 17­én.) Azt. hogy kint voltak mérni a hőfokot, nem tu­dom elhinni, .mivel ebben a fűtési idényben mindössze csak a kezdetkor voltak egyszer, s azóta sem. Így nagyon nehezen tudom el­képzelni, hogy meg tudják mérni a lakás hőfokát. Az­zal meg szerintem senki nincs megnyugtatva. hogy mérséklik a díjat, mert té­len bizony nagy hidegek vol­tak. S már nem is erre az idényre kellene a fűtést rendbehozni, hanem a kö­vetkezőre, hogy végre ne le­gyen hűtőszekrény az a la­kás." Sz. 1. Kereszttöltés utcai lakó, akinek levele már sze­repelt teljes névvel Postalá­dánkban, így ír: ,JVleglepő a városgazdálkodási vállalat merev, egyoldalú állásfogla­lása a távfűtési ügyben. Egyenesen kétségbeejtőnek találom. hogy helyesnek tartják azt, hogy emberek százai fáztak, és a gyerekek melegítőben aludtak. Felté­telezem, hogy a főmérnök a beosztottaltől téves infor­mációkat is kapott, külön­ben nem írta volna le a kö­vetkezőt, idézem: -A föld­szinti lakások hőmérséklete kissé emelkedett.-" ... Pon­tosan az ellenkezőjéről van szó hónapok óta. Hova kell már fordulni. hogy megértse valaki, a földszin­ti lakások hőmérséklete nem emelkedett, hanem csökkent Kinek származik ebből az ésszerűtlen intézke­désből valamilyen haszna? A fogyasztónak nem, a nép­gazdaságnak sem, figyelem­be véve a lakásokban pótfű­tésre felhasznált villamos energia mennyiségét... Itt jegyzem meg (ha ez a lehe­tetlen módszer megmarad), a városgazdálkodási vállalat a jövőben akkor járna el he­lyesen, ha előre közölné a hőfokmérések időpontját így a lakóknak az érintett lakásokban lehetőségük len­ne arra. hogy már előző nap kikapcsolják a hősugár­zókat..." Tongics Rudolfné (Csong­rádi sgt. 76.) és az egész ház lakói szóban ki nem mond­va, ám tényekkel bizonyítva utasították vissza a lapunk­ban is megjelent válasz ál­lítását Röviden fogalmazva, nem igaz, hogy a vállalat által jelzett időpont után megjavult a fűtés. A nálunk is közölt hivatalos válasz szerint február 19-e után kielégítő volt a lakások hő­mérséklete. A 32 aláírással ellátott levélben áll: „A táv­hőszolgáltatás 1981. február 9—19. között sem volt meg­felelő ... Valamint február' 25. és március 1-ével bezá­rólag továbbra is fáztunk." Válaszol az illetékes Ügyelet, mikor és hol? Lapunk rendszeresen köz­li a városban rz orvosi ügyeletek helyét és idejét Általában ezt öröm-nel ve­szik az olvasók, s ezzel kap­i csolall an csak kiegészítést 1 kérő lévílek érkeznek s-er­kesztőségünkbe. így korúit be a „heti műsorba" a fo­gászati ügyelet, az S. O. S. Lelkisegély-szolgálat helye és időpontja, s most tolmá­moljiik az Illetékeseknek Csikói Lászlóné. Szlllérl Su­gárút 51. sZám alatt lakó oL Dr. Lénárd László, a Sze­gedi Postaigazgatóság he­lyettes vezetője két panasz­ra adott választ levélfeladás ügyben. Az egyik: Zalavári József levelére közli, hogy Szegeden a levélszekrények ürítése naponta kétszer, szombaton és vasárnap egy­szer történik, Nagy Imréné­nek kifogására válaszolja, hogy a petőfitelepi Főtéren nem állítják vissza a régen leszerelt postaládát, hisz alig 200 méternyire ott a postahivatal. Dr. Azari Zoltán, a Sze­ged és Vidéke ÁFÉSZ elnö­ke a március 14-i Postaládá­ban Valaki felelős címmel megjelent írásra közli, hogy a gyálaréti italbolt bővíté­sét. korszerűsítését szívesen elkezdték volna, elkerülvén az ottani építőanyag kárba­veszését is. Nem rajtuk mű­lik. egyszerűen nincs kivite­lező, aki vállalja. A Csongrád megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat az ugyancsak már­cius 14-én közölt Kilyukadt a zsákom című olvasói pa­naszra írja, hogy: „kinyo­mozták a sándorfalvi táp­boltban történt eset jogilag nem hozzájuk, hanem a sán­dorfalvt ÁFÉSZ-hez tarto­zik." Megálló van, busz nincs — így írtuk ugyanebben a számunkban, tolmácsolva a dorozsmai kiskertek tulaj­donosainak panaszát Ba­logh Imre, a Volán 10. sz. Vállalat Uzemigazgatója ír­ja, hogy az utasok előtt megállás nélkül tovább haj­tó autóbusz nem azért nem vette fel őket, mert a sze­mélyzet — mint kérdésünk­ben akkor írtuk — az új megállóhelyről nem szerzett tudomást, hanem az akkor elmenő két járat közül az egyiknek nincs megállási kötelezettsége (Székesfehér­vári-Szeged távolsági járat), a másik (Pusztamérges­Szeged) vezetője pedig a jegyzőkönyvi meghallgatá­son elmondta, hogy ő meg­állt, s közölte az utasokkal, hogy a túlzsúfoltság miatt „további utasokat élet- és vagyonbiztonsági okokból" nem vehet fel, „S a nagy utasforgalom és a lemaradt utasok tájékoztatása miatt késésbe került, s mivel férő­hely már nem állt rendelke­zésre. Subasa és Vágóhíd megállóhelyeken leszállni kívánó utas nem volt", ezért továbbhajtott Szegedre. összeállította: Igriczi Zsigmond Mondfa meg a Délmagyararszágnali... Galambok és mások Illemkönyvet, illetve ii­lentLUHi sorozatot sürget né­hány olvasónk, mert rona­násaink közben nem úgy e­iiwK mindig a menetiünk levőkre, lókdósódünk a bu­szon, es a fiatalok nem ad­ják át helyüket az időseb­beknek, rongálják a pado­kat, paritokat, kitordenk a iákat, tönkreteszik a sze­méttartókat éjszakánkent. Ha hihetnenk abban, hogy mindezekre orvosság az írott szó, néhány újságot azonnal teleírnánk jóra in­tó példákkal. Gyermekein­ket kellene úgy nevel­nünk, hogy szegyellni is tudják magukat legalább, ha megsertik a társada­lomban elés emberi szabá­lyait, a rongálok pedig, mivel értékeket tesznek tönkre, rendészeti megtor­lást érdemelnének. Szemetes a városunk, pe­dig Szeged sokáig büszke lehetett tisztasagara — ref­rénként tér vissza a leve­lekben, és lapunkban is. Eldobjuk a szemetet, mert ahol sok van, eggyel több föl se tűnik. Fellengzősen, „előkelően" restek vagyunk arrébb lépni vele, amíg szeméttartót nem találunk, ez is igaz, és mentségünk nem lehet rá, de észre kell vennünk azt is, hogy a leg­több szemetet a tartókból, kukákból vagy konténerek­ből fújja ki a szél, és so­dorja végig a városon, mert födelük rosszul zár. Az is igaz, hogy ürítés után az autó mögött mindig marad egy kis kupac a földön, és a szél mindig fürgébb to­vább vinni, mint a házfel­ügyelő újra összesöpörni. A szemétszállító kocsira al­kalmazott apró kis újítás talán segíthetne. Háború dúl a békés ga­lambok körül. Sokan írják, nagyon elszaporodtak váro­sunkban, félnek attól, hogy túlnépesedésük ránk is ká­ros lehet. Többen arról pa­naszkodnak, hogy vannak megátalkodott emberek, akik még etetik ls őket, egy levélírónk pedig azért há­borog, hogy név és cím sze­rint is tud olyanról, aki csak tartja, de nem eteti madarait A szigorú, már­már drasztikus megtorlás követelése most sem ma­rad el a levelek végén. Ga­lambot etetni jó dolog, kü­lönben biztosan nem tenné senki, az viszont, hogy a mások ablakába piszkíta­nak, nem jó dolog. Invá­ziót nem javasolnánk a ga­lambok ellen, a fegyveres madárirtásra volt már pél­da, és emlékezünk rá, mek­kora fölháborodás követte. Belelapoztunk a Beretzk Péter emlékére kiadott A Dél-Alföld madárvilága cí­mű kötetbe, a 168. oldalon ezt'olvastuk: „Most szapo­rodnak a balkáni gerlék és a galambok, mert a sólyom ritka vendég, a csókákat pedig üldözik a városban." Természetes ellenségük szinte nincsen, természetes táplálékuk viszont annál több. A galambetetőket azért nem köveznénk meg, mert tudjuk, nem ők tart­ják el a nagyra duzzadt se­regletet, elegendő élelmet ad nekik a sokat emlege­tett szemét is. Ha innen nézzük a dolgot, még örül­nünk is kell, hogy városia­sodé madaraink segítenek eltakarítani, noha tudiuk, emberre káros kórokozókat is hordozhatnak a galam­bok. Azokra a levelekre nem válaszolunk most, amelyek különböző építkezéseket sürgetnek. Akkor se. ha azelőtt határozott ígéret volt rá, hogy ez. vagy az fölépül, mert szükség van rá. Olvasóink nyilván fi­gyelemmel kísérik a gazda­sági életünk hullámvölgyé­ről szóló írásokat ls, har­madik tiszai hídról és ha­sonlókról beszélni véglete­sen időszerűtlen dolog len­ne. Továbbra se csatlako­zunk azok mellé, akik a meglevő két hídnak min­denáron nevet akarnak ad­ni, mert megkülönbözteté­sük — régi híd, új híd; kis híd, nagy híd — így sokkal könnyebb még az idegenek­nek is. Kapunk olyan leveleket sokszor, amelyek ésszerű' ségével ugyan egyetértünk, indulataival azonban nem. Van, aki erősen sürgeti, te­gyünk rendet a gyászközle­menyek körül, és legalább a megélt kort tüntessük föL Igaza van, ugyanazt a nevet akár százan is visel­hetik, és nem mindig köny­nyű kitalálni, kiről is van szó. Az életkor némi el­igazítást jelentene, de ne követeljék tőlünk, hogy a gyászoló család belső ügyei­be beavatkozzunk úgy, hogy megszabjuk, mi lehet és mi nem a gyászközleményben. Annyira agyon van szabá­lyozva már az életünk, ahol lehet, kerüljük a szab­ványt. Ismételjük, egyetér­tünk abban, ha lehet, egy­értelmű legyen még az ap­ró közlemény is, és ne kelljen nyomoznia annak, aki részvétét akarja kife­jezni, vagy a temetésre el akar menni. Arról ne is beszéljünk, mennyire kelle­metlen, ha félreértésből más kapja a táviratot. A lakásosztály ügyfélfo­gadási rendje előnyére vál­tozott, számos panaszosunk nyilván megnyugvással vet­te tudomásul. A régi Hun­pária körüli áldatlan álla­potokra többen is fölhívták már figyelmünket. Van, aki körülkerítését indítványoz­za, hogy legalább az abla­kokat és az üvegkerítést ne zúzhassák össze vandál haj­lamú akárkik. Tollas Do­monkos — nyilvánvaló ál­név! — aláírással kaptuk azt a javaslatot, hogy el­érhető helyen legyen egy tábla, amelyen minden el­érhető kisiparos neve és címe föl van tüntetve, ahogy más városokban és falvak sokaságában is lát­ható. A lakosságnak is jó lenne, a kisiparosoknak ugyanúgy, az utóbbiak szö­vetségének a figyelmébe ajánljuk a javaslatot. Tö­rök Lászlóné azt kéri, gyártsanak továbbra is ab­lakpárnát, mert energiata­karékosság van, ablakpár­na nincsen, pedig a hab­szivacs elég könnyen dara­bolható. Hecskó Györgyné csöndesebb és tisztább le­vegőjű várost szeretne, és sürgeti, tiltsák ki a köz­pontból a gépkocsikat. Ké­résének avval ad nyomaté­kot, hogy kocsi az ő csa­ládjában ls van. Autós mi­voltában is kéri, legyenek kerékpárutak is a város­ban. Vlasics Józseffel egye­temben többen kérik aztls, kezdeményezzünk kam­pányt az italozás és a do­hányzás ellen, ö is ellent­mondást lát az árusítás mo­nopóliuma és a következ­mények társadalmi hatása között. Sokat foglalkoztunk eddig is vele, nyilván ez­után is fogunk, de kam­pánnyal társadalmi bajokat orvosolni igen nehéz lenne. Morzsa Istvánná írja:,.Két­százötven gyerek érdekében kérem, a jövőben ne for­dulhasson elő, hogy a mó­ravárosi gyermekintéz­ményt 3—4 hétig orvos nél­kül hagyják." Nekünk szói V. Attila üzenete, de egy­előre nem tudunk hozzá­fűzni semmit. Alkalman­ként megjelenő szegedi Lu­das Matyit szeretne, akár a mi lapunk égisze alatt ls. Meggyőződése, ekkora vá­ros lemával el tudná látni, és tollforgató is akadna hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents