Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

12 Vasárnap, 1981. március 22. BARTÓK „Születtem 1881. márc. 25-én Nagyszentmiklóson, Torontál megyében és hatéves koromban kezdtem zongorázni tanulni édesanyámtól." (önéletrajz, 1923.) Bartók géniuszának hódol a világ. Koncertek, tudományos tanácskozások, emlékezések, színházi bemutatók, koszorúzások. Száz éve született, s távol hazájától halt meg. New Yorkban, a West Side Hospltalban, történelmi esztendőben, 1945. szeptember 26-án. Harminchat éve. Már akkor' fejet hajtott előtte a világ. Már akkor rebesgették, leírták, közszájon forgott: odatartozik a zeneirodalom nagy B-betűseihez. Bach, Beethoven, Brahms, Bartók. Négy név, korszakos útjelzői a zenetörténetnek. Ideidézhetnénk most kor- és pályatársakat, tanítványokat és tisztelöket, utódokat és boldog ősöket, magyarokat és nem magyarokat. Ideidézhetnénk színtvallani: mit jelentett, mit jelet* nekik személyes vagy művészi közelségében élni-alkotni egy ilyen szellemóriásnak. Most, a centenárium évében, vallomások, benyomások, esztétikai értékelések sorjáznak emberi és művészi nagyságáról. Fölidézón a zeneszerző, a zongoraművész, a folklórista tudós, a pedagógus portréját. Versbe szedve, tanulmányba öntve, kottába írva, szoborba formázva, vászonra festve-örökltve alakját. A magyar szellem humuszában Liszt Ferenc méltó örököse, Ady és József Attila konzseniális társa. S egy ilyen kis nemzetnek valóban ritka szerencse, ha a sors bőkezűen áldja meg egyazon században két oly egyetemes zenei nagysággal, mint Bartók és Kodály. És mégis. Ez ünnep magasztos pillanataiban szentségtörésnek ne tűnjék, ha emlékeztetünk rá, adósai vagyunk máig. Szemfényvesztés ugyanis elhinnünk, hogy e századunk művészetét oly egyetemesen meghatározó életmű a maga opuszaival ls klküzdötte már megillető rangját a koncertközönség szívében. Hogy ugyanúgy szeretik is zenéjét, amiképpen tisztelik géniuszát. Csupán futó összehasonlitás Adyval. Prometheuszi szellemük azonos valőrje nincs azonos hullámhosszon művészetük népszerűségében. Amiképpen a modern zene eredendően hátrébb szorul az úgynevezett közérthetőségben. Bartók zenéjével szemben nemcsak a kora tanúsított ambivalenciát, de a ma embere sem érti, szereti még igazán. Nagy, korszakos életművek keresztje ez. Már a 20-as években leírták róla, a legnagyobb magyar zeneszerző, szakavatott kritikusai többnyire elragadtatottan dicsérték nemcsak a zongoraművészt, a komponistát ls, miközben azt sem hagyták emlitetlenül, hogy koncertjein gyakorta megdöbbentő részvétlenséggel, üres vagy negyedházakkal fogadták bizony. S ha azóta sokat olvadt a Jég, megnyugtatóan azért ma sem tehetjük ad acta a bartóki zene népszerűsítését, értelmes, okos propagálását Halálhírének gyors döbbenetében vetette papírra a barát és pályatárs Kodály. „Elment. Boldogok, akik segíthettek neki a védekezésül maga köré vont drótsövény elbontásában. Az ittmaradottak dolga, hogy megnyissák az Utat művel előtt; hadd jussanak ezek a művek oda, ahová szánva voltak: az emberek szívébe." Ügy legyen. NIKOLÉNYI ISTVÁN VOLT l'GY ÖRF.C AI'O • VOIT Nf.KJ VOLT \Tk! KII sz*;t> SfcAl. FIA •KEDVES (W»y ú KF1M QfflíMwmmvm Szarvasok csapásán A CANTATA PROFANA MŰFAJI TRIPTICHONJA Volt egy öreg apó. Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia. Nem nevelte őket Semmi mesterségre, Csak erdőket járni, Csak vadat vadászni. És addig-addig Vadászgattak, addig: Szarvassá változtak Ott a nagy erdőben. És az ő szarvuk Ajtón be nem térhet. Csak betér az völgyekbe; A karcsú testük Gúnyában nem járhat, Csak járhat az lombok közt; A lábuk nem lép Tűzhely hamujába. Csak a puha avarba; A szájuk többé Nem iszik pohárból. Csak tiszta forrásból. rI rme, igy szól a szarvasokká változott fiúk történetének rövidített változata, annak a román kolindának bartóki átköltése, mely inspirációja volt a zeneszerző egyik legjelentősebb művének, a Cantata Profanának, s amely azóta jelképe és szimbólumteremtő motívuma fél évszázad magyar nűvészetének. Bartók Béla 1914-ben Erdély hegyi útjait járva, Maros-Torda megye egyik kis falujában, Felsőorosziban ieevezte fel a sokgyermekes vadászról szóló román népballadát. A szarvasokká vált fiúk történetét Erdélyi József ültette magyar nyelvre, majd ezt Bartók átköltötte. alkalmassá tette zenei elképzelései megvalósítására. 1930-ban komponálta a Cantata Profanát kettős karra, nagyzenekarra, tenor- és basszus szólóra. Egy évvel később, 1931-ben ars poeticáját fogalmazva már a Cantatára utalt: „Az én igazi vezéreszmém ... a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem szolgálni zenében; ezért nem vonorrt ki magamat semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!" A bemutató jó néhány esztendőt késett, mert annak idején nem volt olyan felkészültségű kórus, mely vállalkozhatott volna a mű bemutatására. Az 1936-os magyarországi bemutató nem utolsósorban Vaszy Viktor érdeme. A hazai közönség az ő betanításában a Palesztrina-kórus, valamint Rösler Endre és Palló Imre közreműködésével, Dohnányi Ernő vezényletével ismerhette meg a művet. Tóth Aladár a Nyugatban 1936. november 10-én megjelent kritikájában többek között azt írja: „A Cantata a természet és szabadság zenéje, mely gátakat nem ismer, csak amelyekkel önmaga szabályozza magát ... A ,farkasok dala' ez a titáni muzsika a szolgalelkűség korában. De ugyanakkor sajgóan fájdalmas, forró emberségével lelkünk legmélyébe markoló üzenet, melyet egy költőóriás küld nekünk, egy királysaslelkű ember, Polner Zoltán Cantata Erdő sötétül körém iszonyú erdő félelemből, gyülevész erdő rettegésből Lángsújtású hajnalaid immár elvesztek hazám. Kilenc fiam merre vagv? öregapátok kiáltozik a szélben kemény haraggal torkában kiáltozik a puszták éjjelébe. Innen kiáltozik az utak feltépett ajtajából. Gyertek haza fiaim, gyertek haza! Hús a húsomból, vér a véremből kilenc fiam, merre vagy? Falánk' sírdomb Magyarország, néma gyász a keresztje. Márványa, mint a hulla bomlik csak a búzák zsendülnek. Jaj, merre vagy kilenc fiam? Hol ls jártok most cselédek Ivadékai? Milyen napsütésben ragyog az arcotok? Gyertek haza, gyertek és zörgessetek rám a messzeségből! Hideg szuronyok kerítése őrzi itthon az álmot. Szalay Ferenc képe old A semmire néz korhadt ajtóm s az anyák mellén elhervadnak a csecsemők. Jaj, merre vagy, kilenc fiam? Erdő sötétül körém Iszonyú erdő félelemből, gyülevész erdő rettegésből. Gyertek haza fiaim, mind, gyertek haza fiaim. És támad forgószél a dűlőn. Orkánban a fák, négy világtájról betoppannak. Táltos szemű jegenyék özönlenek az udvarba •s napfény szemű akácok, fenyvesek tolonganak a küszöbön. Sugárzó szemük tűzvészt átver. Megfékezi a kegyetlenség bikáit s a rémület sújtó öklét szétmorzsolja. Világlátó szemük tüzel, Itt állnak mind hallgatag. Hazajöttek az én fiaim csupa komoly, meglett bölcs. Ti emberségben erősek s harcban bizakodásom aranykürtjei. reménykedésem toporzékoló csoda ménjei, jöjjetek! Hívó szavú apátok köré seregeljetekl aki köznapi életünkből kiszakadt az örök szabadsag ... maganyara. Hogyan kerül korunkba ez a meghökkentő korszerűtlenség'! De hát ő beszel igazán igazul, a mai idők és minden idők mélyéről, kimondva bátran, himrukus pátoszszal lelkünk rejlett, elnyomott igazát?" Bartók Béla ősi hitvallása, egész küzdelmes művészetének és művészéletének, eszmei tartalmainak himnikus kinyilatkoztatása a Cantata. Egy világot cipel a vállán, az összeroskadás minden pinanatuan íennaiio Kockázatával. Művészetét az ..értelemig és tovább" intellektualizmusa és a magány fonja össze kultúránk legnagyobbjaiéval, Advéval. József Attiláéval. Csontvárvéval. Bartók náluk is továbblép. a magány űzi idegenbe. így keresi erdőkön a maga visszhangját. Ez a visszhang magyarul felel, de a rengetegből viszszavezető út: „...köves, üres, terméketlen". Bartók a Cantata Profanát egy nagy zenei triptichon középső darabjának szánta. Elképzelése terv maradt De az elmúlt évtizedekben hatalmas triptichonná terebélyesedett a bartóki gondolat, centrumában a zeneművel, egyik oldalszárnyán azokkal a költeményekkel. amelyek ennek az alkotásnak szellemében, s hozzá kapcsolódva szulettek, másik szárnyán az a tói erdő. rengeteg, ahová Bartók művéből a színekbe. vonalakba, formákba álmodott szarvasokat tereltük. Vajon miért lehetett a Cantata. ez a ..pogány parasztzsoltár" kiindulópontja és mércéié egyszerre a XX. • századi magvar művészetnek? Mert tény. hogv kevés olyan eleme, motívuma van a magyar művészetnek, mely oly gazdagon teremtett volna úi és úi alkotásokat. mint éppen a szarvassá változott fiúk története. Ez nem lehet véletlen, s nemcsak azért, mert összecseng a magvar eredetmonda csodaszarvasával, hanem elsősorban azért, mert mércét állít. iskolát teremt, kötődni hozzá nemcsak rangot, de felelősséget is ielent Olyan komplex problematikát sűrít, mely talán még aktuálisabb, mint ötven esztendeje. Aktuális, mert középponti ában a nemzedékek egymásnak feszülése, a szabadság megszerzésének vágva és lehetősége, a hagyományőrzés vállalása, ápolása és megtagadása-megújítása. a „csak tiszta forrásból" gondolatának és megvalósításának pokoljárása. a modern ember dzsungelélménye áll. Talán mostanra értek meg a társadalmi feltételek, hogv Bartók igazságát az úgynevezett bartóki szintézis egyetemességét kiterjeszthessük művészetünk minden szféráiára. egész kultúránkra. S ez a kultúra úgy népi. hogy zenéiét, irodalmát, képzőművészetét, színházát, filmtermését és egész művészi közgondolkodását olyan művek alkotják és hatják át melyek a nép gazdag hagyományaiban gyökereznek a nép anyanyelvének kincsestárából táplálkoznak. a nép szellemét és érdekeit őrzik, de ugyanakkor tisztában vannak azzal is. hogv érdekképviseletüknek korszerűnek. XX. századinak, mai kérdéseinkre válaszolónak kell lennie. Hosszan sorolhatnánk azokat a verseket, amelyek Bartók varázsában. a Cantata ihletésében születtek. E költemények is bizonyítják. hogy Bartók és a bartóki zene otthonra talált a nemzet szivében, zeneértők és botfülűek. művészek és műélvezők szeretet^ és tisztelete kíséri, őrzi. ápolla. Több még a hivőie mint értőié, több a védelmezőie mint értelmezőie De hogv a bartóki világ közelebb kerüliön a tömegekhez, sokat tettek a költők, köztük olyanok mint Illyés Gyula. Juhász Ferenc. Naav László. Csoóri Sándor Kereszturv Dezső Fodor András Rónay György Horváth István Boda István és sorolhatnám. A triptichon versszámvának egyik legkiemelkedőbb műve Juhász Ferenc hatalmas verseoosza. A szarvassá változott fiúk kiáltozása a titkok kapuiából. Juhász szarvasénekében áttranszponálódik a Cantata szimbólumrendszere anélkül, hogy csorbulna a bartóki gondolat igazsága. A nemzedéki kérdés, p szabadságproblematika. az erdőélménv korszerű megfogalmazása ez a versfolyam, ahol egvbeiátszik és ötvöződik a román kolinda obiektiv jelképrendszere. Bartók Cantatáiának problematikájával és a sok önéletraizi fogantatású motívum szürrealista képeivel, asszociációs láncaival. A műfaii triptichon másik szárnya a képzőművészet birodalma. Ahány alkotó annyi módon közelít Bartókhoz és a szarvassá változott fiúk történetéhez. A kolozsvári Szervátiusz Jenő szinte kiveszi a vésőt az erdélyi havasok pásztorainak kezéből, úgv meséli el habos iávorpallóba a tragikus sorsú fiúk históriáját. Munkájáról ezt mondta: „Ha tudatosan csinálom, soha se született volna meg. De vers és zene úgy összeérett bennem, hogy meg kellett születnie." Egészen más világot tükröz Kass János, aki több rajzot készített Bartók zenéiéhez. s egv sorozatot Juhász Ferenc már említett költeményéhez. Komplex élményként jelenik meg számára a bartóki és a juhászi problematika, lapiain a kettő kiegészíti, támogatja egymást. Nála érhető tetten leginkább az a szándék, hogv a bartóki világ és szarvasai mellé önnön arcmását, sőt nemzedéke. a szarvasosnak keresztelt nemzedék portréiát is megfogalmazza — mint egy tiszta forrásban visszanézve önmagára, társaira. S a többiek: Szalay Ferenc tiszta formakultúrájával hitelesíti az öt egymáshoz kapcsolódó táblát; Szabó Iván négy cseresznvefapallóba faragott reliefjén a szembesülés pillanatát lelenítette meg; Tóth Ferenc a népművészet színés formákultúráiának motívumaiból építkezik: Berki Viola a mese csodájából táplálkozik: Zoltánfi István szürreális látomássá emeli a mondandót; Réber László linómetszetein fekete-fehér ellen-, tétek tragikuma fogalmazódik meg: Kovács Margit kerámiája a maidani úiratalálkozást is seite*a: Vasas Károly szoborkompozícióián a szarvasagancsok alkotiák az áthatolhatatlan erdőt: Kotsis Nagy Margit kisplasztikáján a szarvas visszautal eredetmondánk csodaállatára... Költők, festők és szobrászok kísérlik meg vagv ötven esztendeie már vágv és valóság szándék és beteljesülés, indulás és megérkezés két pólusát összeszikráztatva a betekintést a bartóki szintézis titkaiba. Juhász Ferenccel óhaitiuk: „Ö, csodálatos életi ó csodálatos szabadsági Ó. Bartók Béla zöld óriás-lángokat lövellő szarvasszive váltsd meg a mi törékeny árva. mindig-úiat-akaró szívünket kőben, fában zenében betűben!" TANDI LAJOS s