Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

4 Szombat, 1981. március 21. 16 II házasság! bontáperek irók, költők Bartókról néhány tapasztalata Ezinte köztudottnak mondható, hogy Magyarországon ige ti magas a válások száma. Ez a jelenság ma már társadalmi méretű problémák forrása, ezért különböző fórumokon egyre gyakrabban szerepélnek olyan kérdések, mint pl. a Válás okai, az elvált Szülők gyermekeinek helyzete, a volt házastársak lakásproblémái stb. Találkozunk nem ritkán olyan véleményekkel í», hogy „Télságban van a család". „Idejétmúlt Intézmény a házasság." Egyesek feleslegesnek tartják a házasság felbontásában a bíróság közreműködését is, mondván, hogy ez kizárólag az érintett személyekre tartozó kérdés. Mások viszont éppen a válás szigorúbb jogi szabályozását és a szigorúbb bírót gyakorlatot hiányolják. A Szegedi Járásbíróságon indult házassági bontóperek számos tapasztalatot nyújtanak. Mindenek előtt azt kell kiemelni, hogy a házassági bontóperek száma 1900—1977 közötti időszakban kétszeresére emelkedett, míg az utóbbi három évben nagyjából változatlan Szinten maradt. Az elmúlt 20 évbéft Országosan, de Szegeden és a szegedi járásban is nagy jelentőségű társadalmi változások történtek. A hatvanas évek elején kibontakozott az iparosodás, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével pedig a nagyüzemi gazdálkodás. Dinamikusan fejlődtek a nagyobb települések, mindenek előtt Szeged. Ezek a változások a lakosság széles rétegelt érintették. Egyrészt a munkaerő a mezőgazdaságból az Iparba áramlott, másrészt megindult a nők tömeges munkábaállása. Főként ez az utóbbi folyamét erőteljesen érintette a családokat is, hiszen a korábban csak a ház körüli munkával, gyermekneveléssel foglalkozó nők munkaviszonyt létesítettek, szövetkezeti tagok lettek. A foglalkozási struktúra megváltozása, a városi életforma hatása alapvető változást idézett elő a nők gondolkodásában, a családról, saját szerepükről vallott nézeteiben. Ezt egyértelműen Jelezte az a jelenség, hogy a házassági bontópereket egyre inkább a nők kezdeményezték. Figyelemre méltó, hogy még lüflo-ban nagyjából azonos arányban indultak bontóperek a férfiak és a nők kérelmére, ma házassági bontóperek 65 százalékát a nők indítják. A válás növekedési üteme mö-ig főként az iparban, fizikai munkakörben foglalkoztatott nőknél volt erőteljes. AZ Utóbbi 5 évben — a foglalkozási struktúra további alakulása folytán — a válások száma a városi iparban foglalkoztatottak körében már 'rtem növekszik, lényegében stagnál. Az ún. harmadik szektorban, a szolgáltatások, a közlekedés, a kereskedelem stb területén dolgozók, valamint a járás nagyobb községeiben létesített ipari Jellegű munkahelyeken foglalkoztatottak válási gyakorisága viszont növekvő tendenciát mutat. Ezeken a területeken jelentős azoknak a nólsnék az aránya, akik viszonylag rövid ideje állnak munkaviszonyban, illetőleg ipari munkakörből kerültek új munkahelyekre. Magas a válás gyakorisága — főként Szegeden — a szellemi foglalkozású nők körében is. A Járás lakosságának nagyobb része jelenleg is a mezőgazdaságban dolgozik és még ma is sokan élnek az ún. hagyományos családi munkamegosztás keretei között.. Ebben a rétegben a társadalmi változások hatása csak kisebb mértékben érvényesült, és ezért a válási gyakoriság is az átlagosnál alacsonyabb. E mellett nyilvánvalóan jelentős tényező az, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdultak, az extenzív Iparosítás folyamata befejeződött és kialakulóban van egy sajátos életforma, amelyben fontos szerepe Van a háztáji gazdálkodásnak és ez bizonyos értelemben növeli a családi közösségek stabilitását is. Összegezve az eddigieket, elmondható, hogy a házasságok viszonylag gyakori felbomlása végső soron objektív társadalmi, gazdasági okokra vezethető vissza, Ezek az okok azonban nem közvetlenül, hanem közvetett formában hatnak elsősorban azáltal, hogy bizonyos tudati, gondolkodásbeli változásokat Idéztek elő. mindenek előtt a nők körében, akiknek a családon belül történetileg kialakult szerepe alapvetően megváltozott. Ezzel szemben és ez jól érzékelhető a házassági bontóperekben is -- a férfiak tudatformálását elhanyagoltuk és énnek eredményeként a férfiaknak a család belső életéről vallott felfogása az elmúlt 20 évben alig változott. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények köeött nőtt a családon belüli feszültség, az elvárások és a realitások közötti távolság és jelentősen csökkent a felek egymás iránti tűrőképessége. A család szocialista társadalmunk egyik alapintézménye, ezért tudatosan törekedni kell az új viszonyoknak megfelelő családmodell kialakítására, mindenek előtt a fiatalok körében, mert ezzel kapcsolatban jelenlegi családi környezetükben még nem biztos, hogy kedvező tapasztalatokat szerezhetnek. A kezdeti lépésekre már sor került az Iskolai oktatásban és a jogi ismeretterjesztésben ls, de áz egész társadalmat átfogó ilyen irányú nevelés még nem valósult meg. Vajon, fhlt tehet a jog, milyen szerepe van vagy lehet a bíróságnak abban, hogy a válások száma csökkenjen? Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy a válás önmagában nem elítélendő cselekmény, mert a véglegesen megromlott, céltalanná vált házasságot nemcsak a házastársak, de a társadalom érdekében ls fel kell bontani. AZt is világosan kell látnunk, hogy pusztán a joei szabályozás megszigorításával legfeljebb a bírói Ítélettel felbontott és nem a megromlott házasságok száma csökkenthető, vagyis csak „a statisztika" javulna és nem a tényleges helvzet. A jogi szabályozásnak tehát alapvetően a megelőzésre, a házastársak egymás és főként a közös gyermek Iránti felelősségének fokozására kell törekednie. A jelenleg hatályos jogszabályaink ls ezeknek a céloknak a Jegyében születtek, azonban úgy tűnik, hogy alkalmazásuk során nem kellő hatékonysággal érvényesülnek. A házassági bontóperek több mint 60 százaléka a felek közös megegyezésén alapul, a bontásra vezető okok feltárására, bizonyítására tehát nem kerül sor. Ebből az is következik, hogy a házasság megromlásáért való felelősség kérdése ezekben a perekben fel sem vetődik. A bíróságnak vizsgálnia kell ugyan, hogy a felek közös kérelme végleges, befolyásmentes akaratelhatározásból fakad-e, azonban ez a vizsgálat egyre inkább arra szorítkozik, hogy a felek megegyeztek-e a gyermek elhelyezésében, tartásában és á volt közös lakás használatában, s ha igen, a házasságot felbontja. Bár kétségtelen, hogy a legtöbb ésetben a közős megegyezés alapján felbontott házasságok valóban véglegesen megromlottak, funkciójuk betöltésére alkalmatlanná váltak, a kialakult gyakorlat mégsem megnyugtató. A közös megegyezés alapján indult házassági bontóperekben a szülők rendszerint megegyeznek a gyermek elhelyezéseben. Ezeknek az egyezségeknek túlnyomó része a felek valóságOR akaratán alapul és megfelel a gyermek érdekéinek is. Egyre gyakoribbak azonban azok az esetek, amikor mindkét szülő egyformán alkalmas a közös gyermek nevelésére, mindketten őszintén ragaszkodnak is a gyermekhez, ezért az elhelyezés kérdésében a házasság megromlásáért való felelősségnek kellene előtérbe kerülnie, A házasság megromlásához vezető tények ismerete nélkül azonban a feletősség nem vizsgálható. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy a bíróság jóváhugyja a feleknek a gyermek elhelyezésére vonatkozó olyan egyezségét ls, amelytől esetleg eltérően döntene, ha ismefné a házasság megromlásának valóságos okait. A házassági bontőperekhek valamivel több mint egyharmada olyan, amelyben a felek a házasság megromlását előidéző tényekre hivatkoznak és állításalkat bizonyítani kívánják. Ha ezekben a perekben vitás a gyermek elhelyezése, a bíróság ebben a kérdésben is részletes bizonyítási eljárás alapján — gyakran gyermekpszichológus szakértő bevonáséval — hozza meg döntését. A tapasztalat szerint az esetek mintegy 95 százalékában a gyermek az anyához kerül. Ez természetesen maga után vonja az apa gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét, és a volt közös lakás kizárólagos használati jogát is gyakran az anya kapja, éppen a gyermek érdekében. A most ismertetett bírói gyakorlat a közvéleményben azt a téves felfogást alakította ki, hogy a bíróság „mindig az anyának Ítéli a gyermekét, az apa mehet a lakásból és fizetheti a tartásdíjat". Szem elől tévesztik tehát azt a lényeges körülményt, hogy ez a sommás vélemény legfeljebb a házassági bontóperek kisebb részére mondható el, míg az esetek nagyobb részeben nem a bíróság dönt, hanem a felek maguk egyeznek meg a gyermek elhelyezésében és az egyezségek túlnyomó részében is az anyához kerül a gyermek. Ebben számos egyéb tényező mellett szerepe van annak, hogy az apák egy része eleve esélytelennek tartja magát még akkor is, ha meggyőződésé szerint alkalmasabb volna a gyermek nevelésére, mint az anya Ezért a közös megegyezésen alapuló házassági bontópert megelőző tárgyalások során elfogadja a számára — és esetleg a gyermek számára is — kedvezőtlen feltételeket. Megítélésem szerint a gyermekelhelyezés a Válás egyik kulcskérdése. Ha ebben — akár jogszabály-módosítással ís — a jelenleginél tartalmasabb bírói gyakorlat alakulna ki, sikerülne némileg visszaszorítani a házasságok felbomlását. Hangsúlyozni kell azonban, hogy jelentős eredmény csak akkor várható, ha egyrészt a felek perbeli magatartásukkal segítik a bíróság munkáját, másrészt társadalmi méretekben is befolyásolni tudjuk a házasságról, a családról kialakult közfalfogást. Dr. Gaál Sándor, a járásbíróság elnöke Balázs Béla: „.,, azt a nem hat, hanem hatezer magyar népdalt, melyet te Kodály Zoltánnál gyűjtöttél, a Nyírséget, Kunságot, székely havasokat járva, hét éven keresztül, télen-nyáron gyalogszerrel, a sárban-hóban gázolva, tanyáról tanyára, karámtól karámhoz, felvevő fonográffal hátadon, kocsmapadokon, szénapadlásokon hálva, de még többször kazalaljban, úgy hogy minden expedícióról, kivétel nélkül, nagybetegen érkeztél meg — mondom, azt a hét éven keresztül gyűjtött, hatnál is több ezer magyar népdalt, mely már feledőtíen,1 veszendőben volt. melyet ti az utolsó órában "mentettetek zéftelUdorrtányos pontosságú gyűjteménybe, összes vart ánsaikkal, helyük és vándorlásuk szerint rendezve, típusaik és egy másra hatásuk kH mutatásával — mondom, ezt a klasszikus standardművét a zenefolklórnak és Zénefllológlának, a magyar népdalkultúrának és magyar népiéleknek ezt a roppant monumentumát Magyarországon senki se akarta kiadni. Hogy nem támogatták anyagilag gyűjtéseteket, melyet ti, két koldus rajongó, szájatoktól megvont garasokból fedeztetek, arról szót vesztegetni sem érdemes. >.. Saját szerzeményeiddel se jártál jobban, mint a nép» dalokkal, még jó ideig. Miért jártál volna jobban? Az igazi, a paraszti népzene lelkéből lelkedzett muzsika volt a tied, nem sujtásos kaszlnócsárdás, flem a cigány bőgőjébe ugró, tükröt törő, pezsgő mellett búsuló, híg szefltimentalltás: nem úri magyar, hanem népi magyar muzsika volt még legdifferenciáltabb atonális megnyilatkozásaiban is. Igaz, hogy kellemetes sem volt mindig. Ahogy, teszem, Rembrandt vénassZönya, mint emberi kifejezés nagyszerű, de nem riői bájaival andalító." Kosztolányi Dezső: „Ezüstfej. Egy ezüetszobor finom feje, melyet az ötvös pirinyó kalapácsokkal dolgozott rémekbe, esztendők munkája során. A test. mely a negyvennégy éves fejet emeli, törékeny, kicsiny, szinte eltűnik a szobában, hol nappal is lámpa ég, Taglejtései alig vannak. Mire valók is lennének ezek? Minden erő, lendület kell, hogy művészetébe fusson, a zenébe, hol szabadon lehet hadonászni, égignyúló karral, mozogni, önkívületes álomban, Legfollebb a szem él még az arc nyugodt síkján, a homlok fiatal hava alatt, a villogó, figyelő, sötét szem, a látó agyvelő, mely kiugrik koponyánk legmesszebb levő hegyfokára, s az ismeretvágy kétségbesésében két kukucskáló-lyukat tör magának, hogy k világba nézzen, lássa, ml van körötte. Én utálom flzt a felfogást, mely a művészt keresi a hét köznapi életben. Tudom, voltak hatalmas zeneszerzők, kik inkább potrohos sekrestyésekre hasonlítottak, vagy tenénhajcsáronra, vagy dijbirkózókra, mint arra a képre, melyet a műkedvelő ábránd kirajzolt magáuak. De ez az ember, ki előttem ül, testi mivoltában is arányos, felhúrózott, zengő és alkotásaira kell gondolnom József Attila: „1. Egyes zenészek liáchból próbálják megértetni Bartókot. Ez lehetetlenség. Bach olyan, matt a szokás. Ha valaki szokásból tesz valamit, a szokásnak az értelmét csak ugy foghatja föl, ha egy eredeti helyzetet fog föl (probléma) es old meg. Teliat Bartókból érthető meg Bach és nem fordítva." Németh László: Bartók jüVöje a zenetörténetben, s a hallgatók szivében, érzésem Szerint főként attól függ, hogy anyaganak ez a bachi összefogása mennyire sikerült. Kodály zoltán életműve, ha kisebb igényű ls, de vitathatatlan; értéke, helye; nem függ a lelkesedés hozzájárulásától. Bartók sokkal nagyobbra jelentette be igényét, de tán problematikusabb. ,,„ vajon nem voít-e túlságosan a „jövő muzsikusa", hogy minden idők muzsikusa lehessen —• az elemek, amelyekből építkezett, az Igazolt disszonancia törmelékei nem teézik-e mégis laza alapúvá, akármilyen hősi volt ts, áz építkezést? AZ aggályt nem nyomhatom el, de inkább magamban keresem az okát. Ha ma írnék róla, tán nem í»i« kompozícióiról beszélnék, azt annyi kiváló munka teszi fölöslegessé azóta, hanem Bartókról, az értelmiségi emberről. Ma, amikor társadalmunk nagyrésze értelmiségivé válik, nem lenne fölösleges megmutatni; mi volt ebben a tiszta, munkás, fegyelmezetten szenvedélyes emberben, ami, ha tehetségében nem is érünk föl hozzá, mindnyájunk előtt mintává teheti. Bár húszéves koromban láthattam volna őt olyasformán, mint mostl" Illyés Gyula: „,.. Bartók Béla — hasonlóan nagy ikertársához, Kodály Zoltánhoz már rég nem csupán a zeneértőké. Az egész nemzeté: nem véve ki a botfuiüeket sem, Mindkettőjüknek kezdettől fogva több híve. mint az értője; hogy így mondjuk, több a védője, mint az élvezője. Tisztelettel néztek rájuk azok is, akik csak a szívósságukat, a küzdelmüket követhették. Törvényszerű, hogy a kortárs írók zöme — az igazán jó írók — idetartoztak. Nyilván a közös élmény következtében, s nem azért, mert különösen muzikálisak Voltak... Bartók — mint Kodály Is — eleven közösség szolgálatát vállalta. Vagyis ott — azon a mostoha helyen is —, ahova a sors vetette: s olyan állhatatossággal, minden következmény Vállalásával, aminek egy életen át tartó teljesítéséhez ahány rész tehetség, legalább annyi rész jellem is kell. Nemcsak „isteni szikra", hanem promét.heus/j tűrés. Félig érti csak Bartók „küldetését, aki hiszi, azért fordult a népitez, hogp el- vagy átvegyen tőle valamit, ha csak dalt is. Épp annyira fordult feléje azért, hogy adjon neki. Ogy tudott valóban azonosulni a néppel, azzal, melyet így a nemzetnek tekintett. Egyike volt annak a négyöt embernek, akik a századfordulón újrafogalmazták a nemzet jelentését, megtisztították, a fölemelték a haza lejáratot! nevét: Eszményt tudtak tűzni, elsősorban a közösségi önzetlenség eszméjét egy szólamok mérgezte ifjúság elé,.," Bővítik a múzeumot Megkezdték a győri Kovács Margit múzeum bővítését A közgyűjtemény néhány évvel ézelőtt nyílt meg a belváros egyik műemléképületében, a Kreszta házban. Színre „cserepeit" — ahogy egykor maga a művész nevezte — bájos lánykélt, mitológiai témájú kerámia faliképeit az ódon épület Intim hangulatú. fagerendáa padlásterében állították ki. Most a ház eleő emeletén rendezik be — mintegy 60 négyzetméteren a kiállítás újabb termeit, amelyekben a szentendrei Kovács Margit Múzeum letéti anyagát mutatják bé. Az egyik helyiségben rekonstruálják a nemrég elhunyt kerámikus műhelyét. Bemutatják azt az állványt, amelyen évtizedeken át mintázta figuráit, e a fazekas korongot, amelyen ezek a figurák elnyerték végleges formájukat. Látható leez kerekeken guruló szerszámos ládája, és festékre szekrénykéje is, Fordítson... uoup ?fOft)f;>*»df uitXjam |0f0? fúoIII t*VW thmujpufui jlJ$SBA saAuauipaSua HüApipiiaj OAaf ueqzei|iue-3Stf ipafiazsjn ze sa uepoped „p" jjai xjejq D |d) assejd>| jozsqqoj |ue>|ud|eq A6OQ 'OJJD jopj"**