Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

Vasárnap, 1981. február 8. t 9 A képviselő hétköznapjai Tiszán innen, Tiszán túl U gv ismeri a körzetét, mint más a tenyerét. Pedig de sok ..barázda" szeli ke­resztbe-kasul: a iáráa tizenegy községe fölött vállalt védnöksé­get. dr. Rusz Márk. Tizenegy édes gyereket is ne­héz egyformán szeretni, a ló szü­lő mégis igyekszik itia^sdaosan adagolni a gondoskodást. A kép­viselő különösen ügvel arra, ne adjon okot a testvérféltékenvség­re. A Tiszán túli övéit sem láto­gatja ritkábban, mint a Tiszán innenieket. nehogv azt mondják az emberek: „persze, mert hogv deszki. velük többet törődik". Az elmúlt félévben a legtávolabbi községekben, Üllésen. Forráskú­ton négyszer is megfordult. Orvos, megvei tanácstag, a dél­szláv szövetség elnöke. Hivatása, társadalmi megbízatásai mind segítségére vannak az országgyű­lési képviselő ezerféle hétköznapi teendőiében, ö mégis azt tartja talán a közéleti ember legfőbb erényének, hogv kénes együtt érezni, együtt gondolkodni azok­kal. akik bíznak benne. Bor­dánvban például minden pana­szos szóból azt vette ki: Itt az óvoda szívügye a lakosságnak. Mint ahogy nem érzéketlenül hallgatta végig az édesanyák mindennapi gondjait, a megyei tanácson, a járási hivatalban sem tudta közömbösen továbbítani az igényeket: az ésszerű mérlegelés mellett az együttérzés is hasznos érveket sorakoztatott töd. Az idős emberek sorsát me­gveszerte rendeznünk kellene. A Járásban a kiterjedt tanyavilág fékezi a gondok enyhítését Szatv­mazon lehetőség kínálkozott arra. hogy létrehozzák az öregek nap­közi otthonát. A tanács és a köz­ség lakóinak jóvoltából egv régi épületből sikerült otthont vará­zsolni az idős embereknek. Egv szépséghibája azonban volt a do­lognak: a házban levő lakásra is szükség lett volna Ehhez kérték a képviselő közbenjárását. ak| segítőkész partnerekre talált a hivatalokban. Dr. Rusz Márk a délszláv szövetség elnöke is. ígv bizalom­mal fordulhatnaK hozzá Deszk és Üjízentivan szerb-horvát anya­nyelvű lakói is. Valamennyiük közös bánata: nincs megfelelő helviségük a kulturális életre. A deszki kultúrotthon kicsi, Ül­szentivánnok otdig nincs is mű­velődési háza. A szűkös esztendők egyhamar nem is teremtenek úlat. de a régi épületek felújítá­sával még megvalósíthatók ezek az álmok is. Zsombó elavult egész­ségházának is valószínű, ez lesz a sorsa. A bizalom iele. hogv választói egvéni gondokkal Is bekopogtat­nak Rusz doktorhoz, A deszki tüdőgyógyintézet orvosi szobáid­ban kere-jte fül egv idős férfi, se­gítene rajta: 70 kilométert tesz meg kerékpáron minden hét vé­gén. hogy a derekegvházi szo­ciális otthonban élő. mozgássérült lánvét láthassa. Azóta közelebb került egymáshoz apa és Unva... „Falun születtem, ott éltem, szeretem a falusi élet szépségeit, átérzem az ott boldogulni akaró emberek gondlalt. Boldog vagyok, ha bármiben segítségükre lehe­tek" — mondta Rusz doktor, bi­zonyítékéul annak, hogv ebben a körzetben valóban egymásra ta­láltak a választók és kéovLjelő­JUk. CHIKAN ÁGNES Herceg Árpád Kinek az álmában Nehéz álmaim vannak mostanában: szétroncsolt arcú nőket, férfiakat látok feküdni hanvatt sárban, pocsolyában. hasukra szorított kézzel s margarétás mezőkön át katonák szaladnak lőnek, lőnek, lőnek, de csak a variak rebbennek meg egykedvűen a puska dörrenéstől. Nem voltam katona: háborús filmet is már tizenöt éve láttam utoljára s a családi tévénézés ideién egykedvűen bámulok az asztalom túlfelét lezáré csíkos tapétáié falra — mi ez hát? miféle félelem, bűntudat? az agvnak. a gerincnek, a? idegeknek ez az alattomos támadása? Sokszor megébredek: lőnek rám! eltalálnak! Vagv szeretném elsütni a váratlanul tenyerembe simuló fegyvert: de csak ügyetlenkedem, s bűcsús céllövöldéknél is távolról figyelem a biztosan célzó legényeket. Mi ez hát? honnan ez a halálos képzelet? Bolyongok C6ak. szívom a cigarettát, sorra veszem a lakás minden négyzetméterét, néha elidőz szemem a kalandorkodásomat nehezen viselő asszonyon. betakargatom a fiúkat és tréfásan elmormolom: az évek szállnak, mint a darvak i a gverekek nőnek, mint a gombák — honnét e fáradt optimizmusom?! Megvirrad, végül mindig megvirrad: a tizedik emeletről flgvelem a nárásan ébredező várost a félhomályba vesző arcokat: melyik lőtt? t melyikre akartam én? » kinek az álmában szikrázott föl szemem? A giccs bővített újratermelése E gykor bezárkózott a laká­sokba. Megelégedett az­zal, hogy gombolyaggal Játszó cicák képében díszelegjen a kombináltszoba rekamléja fö­lött Illuzórikus történelmi nyo­matok és színezett esküvői fo­tográfiák aranykeretes társasá­gában; bájologjon a konyhai sparheld mögött nyomott szarva­sokként, idétlen jelenetekben bárgyú verssorok illusztrációjá­val; pöffeszkedjen kerti törpék­nek álcázva drótkerítések mö­gött ... Aztán mindinkább demokrati­zálódott a giccs, s a kispolgár­ság alsó rétegeiből föltornázta magát össztársadalmi szintre. Autók visszapillantó tükrein mint műanyag csontváz twistéi, a hátsó szélvédő mögött műanyag kutyaként ingatja bárevú felét vagy mint „zöldkőevő" rágja mérgében a fémperemet. A ki­rakatokban kiváló műalkotások A tél általiban nem a legkedveltebb évszak, bár. el kell ismerni, hogy megvannak a maga szépségei és érdekességei. A meteorológusok szerint pedig éppen a legérdekesebb és leg­változatosabb időszak. A meteorológiában a tél kezdetét az első jelentősebb havazás napjától számitiák. Pontosabban az első olyan ha­vazás napjától, amikor a hó nem olvad él azonnal, hanem megmarad a felszínen. A táj­képnek ez a fehér színbe bo­rulása az ország nagv részén november 20-a körül szokott bekövetkezni. Persze előfor­dulnak olyan évek is. ame­lyeknek a novemberi és a de­cemberi időjárása tartósan száraz. Ilyenkor, bár a hőmér­séklet elég alacsony ahhoz, hogy eső helyett hó keletkez­zék. heteken át mégsem hull semmi csapadék, és a „tél kezdete" december második felére is eltolódhat. Az időjárás évszakos lehű­lésének egyik kísérőjelensége az. hogy a felhők alsó határ­felülete egyre alacsonyabb szintre kerül. Októberben a felhőalap még gyakran ezer méter magasságban vagy még magasabban foglal helyet. A felhőmagasság azonban no­vember első felében rendszerint már néhány száz méterre csökken, és november közepé­től kezdve gyakran megtörté­nik. hogv a felhőalap leszáll a felszínre; a felhők egészen a földig érnek. Az ilven felhő­ket ködöknek nevezzük. A köd éppúgy lebegő vízcsöppecskék óriási tömegéből áll. mint ma­ga a felhő. A gyakori köd az elmúlt évszázadok telein nem okozott annvi kellemetlenséget az em­beriséinek mint úiabban A nagyvárosok megnövekedésé­vel és a eváripar kialakulásá­val azonban a helvzet kedve­zőtlen iránvban változott meg A köd — a szennyező korom. Milyen nálunk a tél? füst. por miatt — sokszor sár­ga. barna vagv éooen fekete színű. Kedvezőtlen légmozgási viszonyok mellett alakul ki az ún. füstköd, amely miatt a városokra naoközben is éjsza­kai sötétség borul. Mai közlekedési eszközeink, a gépkocsi, a vonat, a repülő­gép közlekedését erősen nehe­zíti a ködös idő. mert fokoz­za a baleseti kockázatot Ilyenkor szükséges a földi közlekedési eszközök sebessé­gének a jelentős csökkentése. Szerencsére a ködképződés nem annyira gyakori jelenség az egész tél folyamán. A kö­dös napok száma már január­tól kezdve fokozatosan ritkul. Igaz. bizonyos napokon még februárban, sőt márciusban is kaohatunk kellemetlen ködöt. Noha a karácsony előtti he­lekben a magvar tái rendsze­rint már fehér palástba öltö­zik. mégis gyakran megtörté­nik. hogv karácsony előtt vagv éooen az ünnepek alatt az időiárás nagvon megenyhül és a hótakaró eltűnik a téli sportok barátainak a bosszú­ságára. Budapesten a fehér kará­csony ritkábban fordul elő. mint a fekete. Ennek főként az az oka. hogv a nagyváros belső területein rendszerint egv-két fokkal magasabb a hőmérséklet, mint kint a sza­bad területen, és ez a hőmér­sékleti különbség már ele­gendő a hóréteg eltűnéséhez. Az erős szél minden év­szakban kellemetlen ie'en.sée léten azonban különösen meg­rtideregteti az. embert. Az or­szágnak sok olvan vidéke van. ahol a téli szélviharok gyakran nagv hófúvásokat idéznek elő. Ilyen terület el­sősorban a Dunántúl nvugati és északi része, a Bakony­hegység vidéke és az Alföld északkeleti körzete. A heves szélviharok ezeken a területe­ken felkapják a földeken fek­vő laza hótömegeket. nagv távolságra magukkal viszik őket. és ha valamilyen aka­dályba ütköznek, a hóból ha­talmas méretű hóakadályokat építenek. Minden télen előfordul négy vagy öt olyan nap. amikor a természeti tárgyakat zúzmara borítja A zúzmara állhat apró leheletfinom jégtűkből, de áll­hat hatalmas kiterjedésű alak­talan jégtömegekből is. A vá­rosok belső területein ritkáb­ban gyönyörködhetünk zúzma­rában. mert lerakódásához az szükséges, hogv a tárgvak sza­badon legyenek kitéve a szél­járásnak. A tél első fele .hidegtűré­sünket" rendszerint még nem nagvon teszi próbára. A tél második felében azonban a nagv szélviharok gyakorisága és a hideg is fokozódik. Mikor következik be a tél leghidegebb időszaka? Ebből a , szempontból a téli Időlárás­nak kétféle alakját kell meg­különböztetnünk. Vannak „jó­indulatú" telek, amelvekben a leghidegebb napok lanuár fo­lyamán. többnvlre január 10. és 20. között köszöntenek be, és utánuk már lassú iavulás következik. Ritkábban fordul­nak elő a „keménv telek", amelyekre az lellemző hogy a januári hideghullámokat februárban is eevre újabb hi­deghullámok követik. Ezek rendszerint, mind súlyosabbá válnak Az ilven években még a március ls teliesen télies jel­legű. Vannak persze rendellenes időiárású évek is. amelvekben a hőmérséklet alakulása meg­lepő fordulatokat hozhat. II. J. vászonra nyomott „olyan mint­ha igazi volna"-másolatal kel­letik magukat es sokak számára még az sem feltűnő, hogy iga­zi vászonra nyomták a szobrok és kerámiák reprodukcióit ls. De változtak-e valamit az oly so­kat bírált magyar nóták szen­timentális szövegei, a régi tánc­dalok versezetei a mai rock­zene szövegeihez képest?! Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Sorolhatjuk a karrierregé­nyek reneszánszának újabb és újabb darabjait, s néha még a íllrnátvétel többszörös zsilipéin Is átcsúszik egy-egy könnyfacsa­ró, szívfájdító, elzsongító, való­ságtól elszakadt alkotás. S ak­kor még nem is beszéltünk az ajándékboltok és játékárusító helyek zsúfolt készleteiről, Frédi és Béni műanyag rajzolatáról, a trikóra vasalható emblémák so­kaságáról, a farok-felemelve ci­garettát kínáló faszamárról, a bronzozott alumínium női ak­tokról, melyeknek legnemesebb testrészeiken lehet elnyomni a csikket, tudniillik hamutálaknak szánták őket. <S hol vagyunk még a gyufaszálakból készített Parlamenthez, a csigaházakból összerakott Mátyás-templomhoz, a sztaniolpapirból formált sze­gedi domhoz? Szóval a giccs nem ismer határokat, műfajokat és lehetetlent Hogy a téma benne van a levegőben, sok jel bizonyítja. Nemrégiben a tévé Stúdió '81 című műsora tudósított egy giccsekről készült fotókiállítás­ról, s néhány napja magam is részt vehettem egy szegedi giccs­kiállításon, s az annak kapcsán szervezett beszélgetésen. A leg­döbbenetesebb az, hogy a giccs nemcsakhogy demokratizálódik, hanem óriási méretekben elönti mindennapjainkat. Mint egy pusztító áradat, s ehhez még hi­vatalos elismerést Ls nyer. Azon rég túl vagyunk, hogy a giccs egyszerűen valamilyen műfaj, művészeti ág puszta torzulása. Sokkal több annál. Nem műfaji vagy stíluskérdés, hanem a tu­dat torzulása, ízlésficam, egy­szóval hamis tudat. Lukács György szerint: „...hazug Illú­ziókon nyugvó elképzelést táp­lál az ember társadalmi való­sággal kapcsolatos viszonyáról, osztálya helyzetéről, az ezen be­lül neki kijutó életpályáról, és ennek következtében saját sze­mélyisége jellegéről és hozzáillő sorsáról is." Azt tartják a szak­emberek. a giccs a boldogság művészete. De vajon a boldog­ság nem alapvető emberi cél, élettartalom-e?! Csakhogy vala­mennyiünknek meg kell küzde­nünk érte, ellentmondások kö­zött, harcok árán érhető el kö­zelsége, mely újabb és újabb célképzeteket, terveket tűz ki. Ezzel szemben a giccs tálcán kí­nálja. készételként adagolja a boldogságképletet. Hazug, mert illúziókat gyárt; becsap. mert felhőtlennek és problémamentes­nek hiteti el a körülöttünk levő világot; elfordít a valóság tény­leges örömeitől és gondjaitól, ál­megelégedettséget sugall. Természetesen a glccstenvé­szetnek társadalmi gyökerei van­nak. Részint öröklöttek, részint új hajtásúak. Talán legfonto­sabb éltetője a kispolgárság bol­dogság utáni vágya, a nemze­dékek által egymásra hagyomá­nyozott ízléakonzervativizmusa, a konzerv-érzések kényelmessé­ge, az önmagunkkal való szem­benézés bátorságának hiánya, a készen kapott megoldások olcsó öröme, a műveltség fehérfoltjai, az Ismeretek hiánya és sorol­hatnánk, De vajon miről is­merhetjük fel az igazi művé­szetek egyik torzszülöttét, a giccset?! Részint, hogy a már említett hamis illúziókat mint tartalmakat közvetíti, részint közhelyekkel, klisékkel operál. Egykori kiüresedett igazságokat sorjáztat, idilli hangulatokba igyekszik elringatni, tudatosan apellál gyengeségeinkre, mint például a szeretet, az ellágyu­lás. Arra indítja az embereket, hogy ha giccsekkel bástyázzák körül magukat, akkor világuk, mindennapjaik problémamente­sek lesznek. Eleg ránézni a fa­lon levő vérző naplementre, a finom horgolt terítőn kecses pózba merevedett balett-táncos­nő vonzó formáira, elég fölten­ni egy andalító táncdalt vagy egy búsongó magyarnótát a le­mezjátszóra, elég elpihentetni szemünket a tenyérnyi kertben strázsáló festett kertitörpére, elég belelapozni az Elfújta a szél fejezeteibe, máris megszé­pül köiulöttünk a világ, elfelejt­jük, hogy holnap végre meg kellene mondani a véleményün­ket K-nak, hogy a gyerek me­gint intőt hozott az iskolából, hogy kitől kérjünk kölcsön a vasárnapi ebédre, hogy meg kellene már látogatni az öreget a kórházban ... Ami az egészben a Iegbosz­szantóbb, hogy egyre inkább el­lenőrizhetetlen e sokágú, torz jelenség. Egyre nehezebb gáta­kat emelni újabb és újabb tá­madásai elé. Még leginkább fi­gyelhető a képzőművészet ál­arcában megjelenő gicesármádia: az a néhány képkeretezőnek ál­cázott. giccsfestő, kertitörna-gyá­ros és nagymúltú porcelángyár okozza a legkisebb rombolást. Sokka.Ua veszélyesebbek a játék­és ajándékkészítő kisiparosok, a szuvenirboltok. Itt ugyanis tö­megesen állítják elő a giccset, sorozatgyártással. jól működő technológiával, óriási apparátus­sal. S itt már ízléskontrollnak, hivatalos zsűrizésnek nyoma sincs. Az engedélyeket a taná­csok kereskedelmi osztályai ad­ják kl, s számukra a rentabili­tás és a fölszított igény folto­sabb, mint a termékek esztéti­kai megjelenése, ízlésromboló hatása, tudattorzító elszaporo­dása. Orvosság?! Mint annyi másra, erre sincs. Anellálha+nánk az iskolákra, a közművelődésre, a művészetek felelősségére, dehát eddig is ezt tettük A g'ccs bő­vített Úirntermelé-ének nem tudtunk gátatvetni?! Egv biztos: autonóm művészet befogadására csak autonóm emberek kéoesek. Ezek kialakítása, formálása pe­dig hosszú távú, csak társadal­mi méretekben mérhető nevelési feladat. S addig? Születnek az újabb és újabb cikkek (és gics­csek)... TANDI LAJOS / j

Next

/
Thumbnails
Contents