Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

Az avarok üzenetei A múlt m.:;;ismerést, a históriai hipotézisek hitelesítése a reális,' szocia­lista történeti tudat eKylk fontos alappillére. Ennek kialakításához, megerősí­téséhez szolgál látványával, megjelenésében Is nagyszerű segítséget a szegedi Móra Ferenc Múzeum friss, régészeti kiállítása a várban. A Kagánolt népe című bemutató az avar fejedelmi leletek középpontba állításával, az egész avar kor világát nyomon követi, vallatóra fogja a honfoglalás előtti évszázadok itt élt népeinek emlC'.teit. A nemzetközi rangú régészeti kiállítás anyagát a Magyar Nemzeti Múzeum, a Báes-Kiskun, Békés, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar és Szol­nok megyei múzeumok gyűjteményéből válogatta és rendezte H. Tóth Elvira, a kecskeméti Katona József Múzeum tudományos főmunkatársa és dr. Garam Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezető helyettese. A tárlat anyagához kapcsolódva ezúttal három szakember cikkét közöljük. Hunok, akik avaroknak nevezik magukat... Simái Mihály Széthulló ház Pontosan emlékszel a széthulló házra: a költözőkre, a rakott kocsikra, a megingó falakra s a fiúra, akit azóta sem húztak kj a romok alól Most az utolsó tégladarabok guberálói néha megbotolnak*" óriás ciDÓfűzőmasnijába. Homokdombján gyerekek játszanak. S mintha a föld meg-megmozdul velük egy továbbrengő gondolat. Mondja meg a Délmagyarországnak! Találkozó a Bartók Béla Művelődési Központban Szinte már közhely, hogy a bi­zánci birodalom krónikásai gyűj­tőnéven említik azokat r» népeket melyek a Dunától a Kaukázusig húzódó sztyeppén éltek. így volt ez korábban a szkítákkal, maid Attila hatalmának fénykora után mindenki hunnak számított, aki számukra különösnek tűnő ruhá­zatában keletről érkezett. A hun birodalom azonban alig néhány évtizedig ielentett fenyegetést Közép- és Dél-Európa lakói szá­mára. Tiszavirág életű tündöklé­se. bukása után a Kárpát-meden­cében több mint száz esztendeig germán törzsek veszik át az ural­mat Az avarokkal a bizánci tör­ténetírók már akkor kapcsolatba kerültek, mikor még hírük sem ért el a Tiszatáiig. Természetes tehát hogy hunnak tartották őket bár megjegyzik, hogy saját tiw­Oukat avarnak nevezik. S itt kap­csolódhat ehhez a kettős elneve­zéshez az egyik legismertebb tör­téneti félreértés. Attila koporsó­jának históriája. A szerző Attila halála után száz évvel írt a hun király temetéséről, s könnven el­képzelhetőnek tartjuk, hogv sa­iát korának információit is vlsz­szavetitelte évszázadnyi távolság­ba. A Szeged-Nagvszéksóson elő­került. hun fejedelmi lelet egyér­telműen bizonyítja, hogvan te­mették el a hun előkelőket. Az itt megfigyelteket számos. Dél-Orosz­országban előkerült sír leletei is megerősítik. A Kagánok népe című kiállí­táson az utóbbi evtized avar kuta­tásának legszebb hazai leletegyüt­teseit láthatia egvütt az érdek­lődő. A kiállított tárgyak, amel­lett. hogv a korszak tel jes emlék­anyagának áttekintését teszik le­hetővé. kitűnően szemléltetik elő­állításuk technikáját, az ötvös­művészet. fazekasság stb. fogásait — az avar művészetet. Ezen a kiállításon a nagyközönség meg­ismerkedhet az ismeretterjesztő irodalomból már jól ismert fogal­mak tárgyi hátterével is így pél­dául az avar kor belső tagolásá­nak alapiául is szolgáló övdíszek elkészítési technikájával. Kétségtelen, hogy az egész avar korszak (VI—IX. sz.) legrepre­zentatívabb leletei a bronzból, ezüstből, aranyból készült, válto­zatos formájú és díszítésű övdí­szek. Függetlenül attól, hogv mi­kor és hol készültek, minden knr­ban lehetőséget nyújtottak az öfc­vösmestereknek tudásuk legjavá­nak bemutatására. A korai időszakra (568—670 kö­zött) a préselt övdíszek a jellem­zőek. Ezeket a leginkább ezüst­ből. aranyozott bronzból készült díszeket nagy ötvösműhelvekben állították elő bronzból öntött pré­selőmintákon (Kunszentmárton. Rákóczifalva). Az egv-egv övhöz, vagv lószerszámhoz tartozó vere­tek díszítése együttesenként egyezik: gyakori a figurális ábrá­zolás: hal (Csanvtelek. Rácalmás), madár (Haiós). kutya (Csengele). de sűrűn fordulnak elő geomet­rikus ieliegű díszek (Gerla. Kecs­kemét. Kunszentmárton) is. Az övek bronzcsatiai öntöttek, gyak­ran emberi fejet ábrázolnak. A nagygömbös, granulációs díszű fülbevalókkal együtt bizánci ere­detűnek tartják őket. A korai avar időszak egvik leg­jellegzetesebb veretcsoportia az úgynevezett kettőspajzs alakú öv­diszeké (Csanvtelek. Csengele Hajós. Kecskemét* Rácalmás. Akkor hát honnan származik az aranykoporsó legendája? Ügy gondolom, az avaroktól. Már Mó­ra megfigyelte, hogv avar sírok­nál valamilyen koporsó nyomai rekonstruálhatók, sőt arra is föl­figyelt. hogy a sír földiében néha lehelet vékony aranyfüstlemezkék találhatók. ..Arany pillangók úsz­nak a vízen". írja az egvik fehér­tói avar sír feltárásáról. Ezeket a nagyon vékony lemezkéket sem­miképp sem tarthatjuk ruhadísz­nek. hanem mindenképpen a ha­lotti szertartással lehettek kap­Icsolatba. Ügy tűnik, a kunbábo­nyi lelet még jobban alátámaszt­ja feltételezésünket. A leletben ugyanis előkerültek a koporsó aranyozott lemezekkel borított fo­gantyúi. és ugyancsak megtalál­ták az aranyfüstlemezkéket is. Ha nem is színaranyból készült tehát a halott utolsó ágya. a ráragasz­tott aranylemezkék azt a hatást keltették, mintha a koporsó aranyból lenne. Az avar fejedelmek e különös halotti szokásáról értesülhetett te­hát a kortárs történetíró. aki. mivel ők az avarokat is hunnak nevezték, úgy vélte. Attilát is ígv temethették el. A nagv hun ki­rály. Attila temetéséről szóló le­genda tehát szép. de nem igaz valószínűleg avar kagánok halotti szertartásáról olvashatunk, azok­ról a hunokról, akik avaroknak nevezik magukat. TROGMAYER OTTÖ Szélek utas). Ez a típus gvakran a korai vezéri sírokra iellemző kar­dokkal bukkan fel (Csanvtelek. Csengele. Kecskemét), s vala­mennyi esetben kapcsolatban van az ötvössírok leieleivel (Kun­szentmárton stb). A gerlai lele­tek. valamint a Magvar Nemzeti Múzeumban látható kunágotai fe­jedelmi temetkezés alapján egv részük egyértelműen az első avar beköltözőkhöz köthető. Ez a típus — kissé átalakult formában — újraéled a közép­avar időszakban is. E kor legjel­legzetesebb leletegvüttese a kiál­lításunkon is bemutatott igari fe­jedelmi lelet. Az előző időszakhoz képest a kettőspaizs alak itt egyenesebb vonalakkal jelenik meg. a felület díszítése pe­dig alapjaiban tér el az elő­zőtől. Űj elemként jelenik meg a rekeszes kőberakás. Ez a lelettípus a kor legjellemzőbb tárgya: szerényebb kivitelben az átokházi vezéri sírban fordul elő (ez utóbbi ivókürtje e csoportot a kunbábonyi kagán és a nagvszent­miklósi kincs köréhez és korához sorolja), s még egyszerűbb kivi­telben a szeged-fehér-tói temető egyik sírjában. Ebben az időszak­ban feltehetőleg az előzőtől elté­rő. új etnikum került a Kárpát­medencébe: új. az előzőeknél ta­lán intenzívebb bizánci kapcsola­tokkal. Az úi jövevények megje­lenésé természetesen korántsem jelenti az eddigi népesség kihalá­sát: bizonyos elemek továbbélése a tárgyi anyagban is megfigyel­hető. Időpontban kevésbé megfogható változás történik valamikor a VIII. sz. eleién amikor ugyan­csak újonnan jöttként megjelenik az úgynevezett griffes-indás cso­nort. A leletanyag széles körű változása ugvancsak népi válto­zást jelent, de pillanatnyilag ezt a változást nem tudjuk konkrét történelmi eseményhez kötni. Az ötvösművészetben uralkodóvá vá­lik az öntés, mint technika s a bronz, mint alapanyag. Az övdí­szek egv részét indák borítiák. más részükön griffek egymással viaskodó állatalakok ielennek meg. Saiátos vonása a korszak­nak. hogv a korai avar időszak­kal ellentétben, ötvössírt, vagv az öntött tárgyak előállításához szükséges öntőmintákat eddig alig találtunk (Szeged-Bilisics). Egyes magyarázatok szerint en­nek oka talán a két kor eltérő hitvilágában, illetve társadalmi berendezkedésében keresendő: míg a korai időszakban az ötvös­műhelvek nagyobb tételekben ké­szíthették áruikat, addig a kései­ben az egves övdíszek egyedi megrendelésre készülhettek, s az öntőmintákat — egvszeri felhasz­nálás után — megsemmisítették. Űgv tűnik, a fentiek értelmében az övdíszeken ábrázolt motívum­kincs talán a nemzetségek, tör­zsek szimbólumaként is felfog­ható. KÜRTI BÉLA Sokféle hatások együttese A Szegvár határában 1980 ele­jén előkerült női sír leletei, amellett, hogy szépségükkel, kü­lönlegességükkel a nagyközönség számára is élménvt nyújtanak, a korszakkal kapcsolatos tudomá­nyos kérdések egész sorát vetik fel. A szegvári sírban eltemetett fiatal nőt olyan ékszerekkel éke­sítették fel. amelyek az avarságot ért sokirányú kulturális hatások­ról tanúskodnak. Aranyozott ezüst gúlaesüngős fülbevalója és a nyakát díszítő négy darab, kő­berakásos mellboglár a Kauká­zus környéki fémművesség reme­ke. Aranyozott elektron mellko­rongjai (magas szintű technikai kivitelük alapján) talán bizánci készítmények, vagy közvetlen bi­zánci hatás alatt áiló kaukázusi műhely termékei. Lábbelijét úgy­nevezett martlnovkai típusú pré­selt ezüstveretek díszítették, me­lyek a dél-orosz sztyeppeövezet északi részén készülhettek. A lá­bainál talált kisméretű, finoman megmunkált csontfésű a kárpát­medencei germánok hagyatéká­nak egyik jellemző tárgya. Az emberi váz fölött egvkori hátaslovának lenyúzott, maid ki­tömött és felszerszámozott bőrét temették el. A fej kantárzatát dí­szítő vereteket (az aranyozott, öntött bronz, kereszt alakú szíiel­osztót stb.) feltehetőleg germán ötvös készítette. A Kárpát-me­dencében egyedülálló, csontból faragott kengyel eredete az avar őshaza irányába mutat. A hozzá­tartozó. magas mesterségbeli tu­dásra valló faragott csontcsat. valamint a csontkengyel fémből készült párhuzamai közvetlen belső-ázsiai kapcsolatot bizonyíta­nak. éppúgy, mint magánok a sír­ban eltemetett, körülbelül 16—18 éves nő csontvázának mongoloid jellege. Az ázsiai őshazából nyugat felé menekülő avarok először a Kau­kázus előterében vették fel g kap­csolatot a bizánci birodalommal. kerültek kapcsolatba annak szel­lemi és anyagi kultúra iával. E kapcsolat tárgyi bizonyítékai az említett boglárok és mellkoron­gok. A sztyeppesávon való átvo­nulásuk alatt kerülhettek hozzá­juk a martinovkai típusú tárgvak. s itt ismerhették meg azt a te­metkezési szokást, melvet e sír­ban is megfigyelhettünk: az el­hunyt hátaslovát megnyúzzák, bő­rében bennehaayják a fejét és lábait, s kitömve, felszerszámoz­va temetik az elhunyt mellé. A sirban talált fent említett ger­mán jellegű tárgyak az avar— germán kapcsolatok dokumentu­mai. Egyetlen sír leletanvagával ígv illusztrálhatjuk azt az eseménv­láncolatot. melynek kiindulópont­ja Belső-Ázsia, végpontja a Duna —Tisza vidéke volt. A sírban megfigyelt temetkezési szokás é* a feltárt régészeti etnléV-onvp" elemzése feldolgozása mé? sok ban gazdagíthat (s vészben mó­dosíthatja) a korai avarságról annak történetéről alkotott ké­oünket. LÖRINCZY GABOK Találkozni szeretnének lapunk munkatársai az olvasókkal. Nem csak azért, hogy beszélhessenek, hiszen napról napra mást se tesz­nek. mint kimondják, amit gon­dolnak. azért inkább, hogv az ol­vasók véleményét hallják. Sok panaszunk nem lehet egv­egv cikk után gvakran csörög a telefon, levelet is kanunk bőven. Néha egyetértenek velünk olva­sóink. olykor úgv vélik, hogv nincs igazunk. Gvanítiuk azon­ban. többen mondanák el véle­ményüket. ha szokásuk lenne te­lefonálgatni vagv levelet írogatni. Örömmel fogadtuk a Bartók Bé­la Művelődési Központ igazgató­jának. Tóth Attilának a szavait, amikor fölajánlotta, hogv külön­böző folyóiratok estje után szíve­sen fogadná a Délmagvarország estjét is. Alkalmat adna arra. hogv az olvasó megmondhassa, amit mondani akar. Megegyez­tünk az időpontban is. két hét múlva, február 23-án. hétfőn este 7 órakor kezdődne a találkozó. Gondolnunk kell azonban azok­ra is. akik nem tudnak eljönni, de ötleteikkel készek segíteni bennünket Aki kivágja ennek a lapnak az aljáról a kis cédulát, ráírja az újságíró nevét. is. aki­nek mondanivalóiát szánja és üzen neki valamit, kérdez tőle. vagv témát ajánl, nagv szolgála­tot tesz vele. Aki már most tudja, hogv eljön a találkozóra, de nem sajnálja tőlünk ezt a kis fárad­ságot. kérjük, küldje be az is a nélmagyarország Szerkesztősége 6710 Szeged. Sajtóház cédulát, hogv kérdésére megfele­lő választ tudjunk adni. A cé­dulán hagvtunk ugvan helvet az aláírásra, de ha valaki ismeretlen akar maradni előttünk, névtele­nül küldött föl jegyzését is szíve­sen fogadjuk, és vagv a találko­zón válaszolunk rá. vagv a lap hasábjain. Föltett szándékunk, hogv minden kérdésre felelünk, ha tudunk. A művelődési központ segítő­kész munkatársai kis ládikókat helyeztek el a Szeged Nagyáru­ház. a Centrum Áruház és a Bar­tók Béla Művelődési Központ be­járata előtt. ma. hétfőn és kedden ide is bedobhatok a cédulák. Il­letve a Sajtóház (hirdető) leveles­ládájába bármikor. A következő vasárnap, illetve hétfőn és ked­den mindez megismételhető. A szegedi iárásban vagv az ország más részén lakó olvasóink borí­tékban. postán adhatják föl kér­déseiket. véleményüket. A találkozón belépőjegyet szed ugvan a rendező művelődési kfte­Dont. de érte fizetni nem kell. A Sajtóház portáján holnaptól kezd­ve reggel 8-tól este 9-ig. a mű­velődési központ portáján pedig délután 2-től este 8-ig kérhető belépő. A távolról érkezők, ha le­vélben kérik, a találkozó kezdete előtt ls átvehetik. Minden érdeklődőt és minden iavaslatot szeretettel várunk. A SZERKESZTŐSÉG Mondfa meg a Délmagyarországnak! üzenet, kérdés vagy témajavaslat: t I Ötvösök és ötvösmunkák V í

Next

/
Thumbnails
Contents