Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

4 Vasárnap, 1981. február 8. t 9 Egy szociaüsta orvos életútja Dr. Berkes Pál születésének 80. évfordulójára Szegeden, 1901. február 8-án született d,r. Berkes Pál, az ellenforradalmi kor­szak kevés számú, ám éppen ezért különleges jelentőség­gel bíró szocialista meggyő­ződésű, helyi értelmiségének jelentékeny személyisége. Családja haladó szellemű volt Édesapja könyvtárában lelte meg és olvasta el Marx, Engels, Kautsky és Bebel sok munkáját, s ezek mély nyo­mokat hagytak benne. Sóra­ra és nagybátyja a Tanács­köztársaság idején a prole­tárdiktatúra szolgálatában fontos szerepet töltött be. Bizonyára a hozzájuk való szoros emberi kötődés sem maradt hatás nélkül az is­koláit kiváló eredménnyel végző fiatalemberre, aki a középfokú tanulmányok után Budapesten beiratkozott az Orvostudományi Egyetemre. A diploma megszerzése után, 1927-ben visszatért Sze­gedre. Azonnal kapcsolatot keresett a szociáldemokrata mozgalom helyi vezetőivel, s szinte minden szabad idejét a Munkásotthonban töltötte. Itt ismerkedett meg a kom­munistákkal, a mindenkor együttműködni kész szocia­lista orvoskollegájával, dr. Szepesi Imrével is, aki párt­fogásába vette, s — egyebek között — bevonta a Munkás Testedző Egylet irányításába. Dr. Szepesi halála után dr. Berkes Pálra bízták az SZMTE vezetését. A mun­kássport azonban korántsem egyszerű időtöltés volt. En­nél jóval többet jelentett A rendőrfőkapitány-helyettes levele megvilágítja ezt: „A Munkás Testedző Egyesület jelenlegi tisztikarát a szocia­lista párthoz tartozó, szerve­zett tagok alkotják... tehát, Gémes Eszter mivel a szociáldemokrata pórt egyik kultúrszerve, és teljesen annak irányítása alatt működik, úgy hazafias, mint politikai szempontból megbízhatatlan." Dr. Berkes egyik fő patrónusa volt a Munkások Gyermekbarát Egyesületének is, amelynek a munkás gyermekek nyaralta­tása és segélyezése adta a leglényegesebb feladatait Je­lentős tevékenységet fejtett ki a Munkás Turista Egye­sületben, ahol a kommunis­ta befolyás különösen erős volt, önéletírásából tudjuk, hogy — bár távolról sem ér­tettek egyet minden kérdés­ben — szívélyes kapcsolat­ban volt olyan ismert kom­munistákkal, forradalmi szo­cialistákkal, mint Krajkó András, id. Komócsin Mi­hály, Gyólai István, Lad­vánszky József, Dáni János. Dr. Berkes Pált 1932-ben a Szociáldemokrata Párt végrehajtó bizottságának tagjává választották, s kisebb megszakításokkal e tisztében a párttagság bizalmából meg is maradt Nagyhatású szó­nokként tartották számon, ezért az 1930-as években többször sikerrel indították a törvényhatósági választá­sokon. Például 1934-ben a móravárosi szavazókörzetben sikerült legyőznie azt a Pet­rik Antalt, aki az 1929. évi választósok egyik vezéralak­ja volt. Ezzel szocialista kép­viselőként bekerült Szeged város törvényhatósági bizott­ságába is. 1936-ban Móravá­ros lakossága ismét bizalmat szavazott neki. Szoros kap­csolatot tartott választóival, akik megbecsülték, mert bát­ran és következelesen kép­viselte ügyüket. Az 1937. ja­nuár 10-én a móravárosi szo­ciáldemokrata pártszervezet­ben az id. Komócsin Mihály elnökletével megtartott tiszt­újító gyűlésen választói előtt arról is beszélt, hogy „.. csak egyedül erős pártszervezete­ken keresztül tudják kivívni mindazt, ami a dolgozók ér­dekeinek megfelel." Gyakran tartott érdeklődéssel kisért előadásokat Felsővároson és Somogyitelepen, s természe­tesen a Munkásotthonban is. Tiszaszőlősre hurcolták 1944-ben munkaszolgálatra. Innen deportálták. 1945-ben, a deportálásból hazatérve űjra bekapcsolódott a Szo­ciáldemokrata Párt munká­jába. A párt baloldalához tartozónak vallotta magát. A felszabadulás utáni év­tizedekben dr. Berkes Pál tevékeny segftóje a népi de­mokratikus, majd a szocia­lista fejlődés folyamatának. Az 1956. évi ellenforradalmi lázadás letörését követő idő­szakban újra fontos párt­megbízatásokat kapott így tagja lett az MSZMP Szeged városi bizottságának is. Har­cos életútját a Szocialista Munkáért Érdemérem arany fokozata és a Szocialista Hazáért Érdemérem kitünte­tésekkel ismerték el. Mozgalmi-közéleti munká­jával együtt orvosi hivatását közmegelégedésre végezte. Hosszú éveken át városi fő­orvosként dolgozott A párt által rábízott feladatokat nyugállományba vonulása után is odaadással, fáradha­tatlanul végezte. 1972-ben hunyt el. Harcostársai, bará­tai tisztelettel és megbecsü­léssel emlékeznek annak az embernek az életútjára, aki egész tevékenységével egy szebb, igazabb társadalom felépítésén munkálkodott Dr. Hegyi András Családjogi tudnivalók (t) A házasságkötésről lésről es a nevvise Magyarországon évente csaknem 100 ezer házasságot kötnek. A házasság és a csa­lád intézményét alkotmá­nyunk is védi. Családjogi törvényünk részletesen sza­bályozza például a házasság megkötésének módját, jogi előfeltételeit, a névviselés kérdését, a házasfelek egy­mással szembeni jogait és kötelességeit: A házasulni szándékozók­nak a házasságkötést meg­előző eljárásban igazolniuk kell az anyakönyvvezetőnél állampolgárságukat, szemé­lyi adataikat továbbá azt, hogy a házasság megkötésé­nek nincs törvényes akadá­lya. A házasulók a házasság­kötést megelőzően család- és nővédelmi tanácsadáson is kötelesek részt venni. Ez a tanácsadás az úgynevezett család- és nővédelmi tanács­adókon, valamint a rendelő­intézeti szülészeti-nőgyógyá­szati szakrendeléseken törté­nik. Ha valakinek a lakóhe­lyén egyik szolgálat sincs, úgy a tanácsadást a körzeti orvos vagy az üzemorvos is elvégezheti. A részvételről a házasulók igazolást kapnak, amit be kell mutatniuk az anyakönyvvezetőnek. Fontos tudnivaló, hogy a felek házasságkötési szándé­kukat legalább 30 nappal ko­rábban kötelesek bejelenteni az illetékes anyakönyvveze­tőnél. Ennek a kötelező vá­rakozási időnek a célja a könnyelmű, meggondolatlan házasságkötések megakadá­lyozása. A kötelező várakozás alól csak egészen kivételes ese­tekben adható felmentés. Ilyen méltánylást érdemlő ok lehet például a nő ter­hessége, a férfi katonai szol­gálatra való bevonulása, a külföldi kiküldetés, esetleg súlyos betegség. A felmen­tést a tanácsok igazgatási osztályai adhatják ki. A házasságkötés rendkívül lényeges feltétele a házassá­gi korhatár betöltése, ami a férfiaknál 18, a nőknél pe­dig 16 év. E korhatár alatt csak kivételesen indokolt esetben, gyámhatósági enge­déllyel lehet házasságot köt­ni. Tizenhat évnél fiatalabb férfi, illetve 14 évnél fiata­labb nő részére még a gyámhatóság sem adhat há­zasságkötési engedélyt. A házasságkötéssel kap­csolatban az egyik olyan kér­dés. ami a legtöbb embert foglalkoztatja, kétségtelenül a feleség névviselése. Köz­tudott, hogy ma már az asz­szonyok igen sok lehetőség közül választhatnak. Hatá­lyos jogunk szerint a meny­asszony teljesen önállóan dönti el — ehhez tehát vő­legényének hozzájárulására sincs szükség —, hogy a házasságkötés után milyen nevet kíván viselni. Választ­hatja például a férje teljes nevét a házasságra utaló ,,-né" toldattal (Szabó Jó­zsefné Fazekas Gizella). Vi­selheti ugyanezt a nevet le­ánykori nevének teljes elha­gyásával, ez a hagyományos forma. (Szabó Józsefné). Vá­laszthatja férje családi ne­vét a ,,-né" toldattal, ami­hez a saját teljes leánykori nevét hozzácsatolhatja. (Sza­Történetek Rúzsa Sándorról Sándor gazda megveszi a saját lovait — Egy hónap múlva Halason lösz vásár, az őrhalmi dülőbű indulunk. Éjfélre ért haza a gazda agyonfáradva. — Ez napságtul kezdve a lovakat nappal le­geltessük, éccakára istállóba lösznek! — adta ki parancsba. Ügy két hét múlva, éjjel felrohantak a ku­tyák, de el is hallgattak, mert egy nagy kotla pirított tarhonyát odaszórtak nekik. Beálltak a betyárok az istállóajtóba, várták, hogy a küszö­bön fekvő család elaludjon. Mert akkor minden gazda, a felesége is, a küszöbön feküdt. Nem bírtak elaludni Sándor gazdáék, ezért mit sem törődve velük, odamentek, kihúzták a fejük alól a párnát. Persze, hogy nem mertek szólni sem, mert agyonverték volna őket Még három birkát is elvittek. Utána két hétre a halasi vásárkor ismét eljöttek. Szép holdvilág volt. Most nem tarhonyát hoztak, hanem az az átkozott Pisze Matyi jött velük, leguggolt a fal tövébe, minden kutya a lábóhoz feküdt. — Asszony! Itt vannak a betyárok! — Hányat lát ke? — Ötöt! Ahun szödi a kutyákat az ölibe, a Bundás még a képit is nyali. Vezették a lovakat kifelé áz istállóból. Mivel Márta sosem volt megkötve, az is ballagott mö­göttük. — Vissza, hékás! — csapta orron a betyár a szamarat. — Gazdádnak is maradjon valami. Hanem Halason lösz a vásári — szólt vissza a betyár. — Tűlem lőhet Bécsbe is. Annyi, mintha két­sző léégött vóna a házam. Nagy eret vágtatok rajtam, betyárok! * Ez a történet ükapám. Gémes Sándor házánál zajlott le. az 1830—40-es évek közt. ^ •!• f mm I w Szili szejjelnez Egyszer együtt volt a banda, azt mondja Rú­zsa: — Hát cimborák: kezd a kinyér a hajábú ki­fonni. Valamőre szét kő nézni. Hónap Szögedé­be van a vásár, émégy. Szili, szétnéző a nagy­jószágvásárba, ki mit ód é? Ha nem üsmeröd. eridj utána, avatkozz hozzá, útközbe kiszödöd majd belűle. hun lakik. A többi mán gyerekjá­ték! Árulósok ide nem nagyon gyünnek. de azé azokat, is böcsüld fő! Régön mulattunk mán, úgy izletósenl Másnap korán reggel Szili eivágtat Szegedre; Lovát megköti egy lanoz, ö, maga kóborol hol a lóvásárban, hol a marhavásarban. Farkas gazda elhatározta, hogy a szép, hat fehér öltret eladja, mert ott vannak utána a növendék tinók. A gazdaságban meg sok min­dent kell gyarapítani, nagy szükség van az áruk­ra El is hajtották a béressel a hat szép ökröt a szegedi vásárra. A vásár közepén terelgették őket egy bandában. Messzire villogott a tizenkét szép tülök. Még aki nem vett is, megcsodálta ókét Szili jól ismerte a gazdát, csak az észre ne vegye ót! Kérték a fehér ökröket sokan, de mégis legjobban három dunántúli ember kör­nyékezte. Vissza-v isszajártak. alkudoztak, nagy pacsik csattogtak. A vásároknak régi magyaros szokása volt a nagy alkudozás, a nagy tenyérbe csapkod ás. Kettőezerért tartotta Farkas az ök­röket — Ezernyolc! Csapj a tenyérbe! — Nem adom! — felel a gazda. — Felezzük meg! — így a vevő. — Egy krajcár engedni való sincs belűle! — Nem patika ez. hogy szabott ára legyen! De már ekkor közeledett a dergovác. Ez olyan egyén volt. akit az eladó megfogadott, hogy mi­kor komoly vevőie van. menjen oda és ígérien rá. A dunántúli emberek rapacsiztak a kétezerre szabályosan, a kéz hátsó élével el is lett vágva az alku. Ennyi pénz után nagy áldomás jár ám! — Amit rászánok, odaadom, oszt ha öccő iszik, kétsző iszik, vagy ha hazaviszik, én avva se tö­rődök! Fizetésre kerül a sor, igy szól a gazda: — Lóhetőleg bankóvá fizessenek kentök! Nő csak avvá a kis szemétté! A papírpénzt szépen elrakja a sárga bőr­bugyellárisba, az aranyakat meg egy csikós bo­tosszarba. Megrázza a botost: — Ez anyjukomé! Emezt mög a háztáji nyeli é! Mind a kettőt a lajbi belső. nagy. mély zse­bébe rejté el. Ihol ez a négy hatos „áldomásra", amit a pattantós potyeszból vesz elő. Ilyenkép­pen, mint ki dolgát jól elvégezte, széjjelnéz. Meg­látja Szilit, felismeri, a borzadály annyira fel­túrja a haját, hogy a kalap rögtön leesik a fejéről. — Végem van! De az még köszön is neki. — Jó vásárja vöt kennek? — Vöt a ménykű! Annyi príma állatot olyan kis pénzé köllött épocsékázni! — Indul-e mán kend haza? — Ammég odább lösz! Lőhet, hogy haza só mék. belépők Cibola sógorékhon, olyan régön követöli, hogy mikó mék hozzájuk. Farkas elfordult Szilitől. De nem úgy ám Szili! Nem is titkolta, bámé­szan. szemmeregetve nézte minden lépését, min­ién mozdulatát. Az ökrök a vásári korláton kí­vül voltak kötve, a többi marha közé, akiket lajcsárok indítottak falkásan. túl a Dunára. Nézi i jószágait Farkas, hullik a lelke-könnye befelé. Je Szili máris hozzászegődött. — Addig nem indulok, még a saját nevelésű ökreim láthatom. A béres akkor ér oda az átírt passzusokkal. Kezdik a hajcsárok őket rakásra verni. A hat ••stép-'-ökör 'összeforog, de nem akar az idegen n-uphák közé állni. Az a hat szép vallás szarv! Fai kas gazda szeme minden áhítata az ökröknek SZÓI. — De szépek vagytok! Nem tom. hogy bán­nak veletök! Mikor a hajcsárok terelik őket, háthosszba, hasaljba, szarv közé osztogatják ám nekik az ütleget. Farkas nézi, mit müveinek, rájuk kiált: — Hé! Né verjék kentök azt az örökét!! Fő­nevetem űket hatéves korukig, alig vertem mög. — Eadta űket? — Csak é! — Akkó mönyjék kí a dógára! Azé kő nekünk ütni. mert ké nem tanította mög. Különben is kédnek az ökrökhöz semmi köze, nekünk mög a pézhő, hogy ké mit csinál vele! — Jó mögmondták kédnek. Pali bácsi! — ne­vet Szili. De azért, még a csorda el nem haladt, Farkas nem mozdult. Kis idő múlva elment a duttyán­ba, megvett egy tábla sós kalácsot, kétfelé törte. Öt darabot a bérese, ötöt meg maga evett még. Ez a kalács fonatos volt. Mire megették, oda­értek a városszéli kocsmához, megiuak egy-egy üveg sört, elindultak gyalog hazafele. Szili meg­győződött. hogy a pénzt nem költötték el, hozzák haza. Elvágtatott hát mellettük, meg joccakát is kívánt nekik. Hazaérkeznek Farkasék. az asszony már a ház előtt várja az urát. A gyerekek is meglátják, sivítva szaladnak a teknő hátú, nyaktól bokáig sima ingekben. A béres is átvedlik, egy pár ru­hacserével. megy egyenesen a jószágok közé, etetni. — Mit hozott ké, ércsapám? Az ember a bőrtarisznyából kihúz egy tégla nagyságú csomagot, kockás szakajtó ruhaba bu­gyolálva : — Osz' szét nekik! Ahogy veszi át az asszony, kihullik belőle egy száraz kenyérdarab. Mert ebbe a kockás ruhába kötve vittek az útra magukkal kenyeret, szalon­nát. Ahogy kiesett a kenyér, felveszi, megfújja a portól, megcsókolja, kétfelé töri. odaadja a két, pulyának. Belép Farkas a pitvarba, a ta­risznyából kiveszi a pálinkás butellát, helyére teszi, a tarisznyát felakasztja a szögre. Mire ő már ma piszkos munkát nem akar végezni, csak kötényt köt eléje. Ezalatt a gyereksereg nagy zsivajjal fogyasztja a madárlátta kenyeret. Osz­tozás is keletkezik: — T® többet kaptá! — Tied azé kisebb, mer nagyobbakat haraptá bejűle. mint én! — Én vagyok a legnagyobb, oszt csak más­felet kaptam! Ilyen osztozások sűrűn előfordultak. — Egy kukk s® tovább, mer odamék! — szól az apa. Meg is szűnt a veszekedés, a gyerekek elvonul- I tak homokot mérni, liszt fejében. — Még tán köszönni is elfelejtöttem. egész nap úgy szaladgát bennem a mádra — szól a gazda. — Mi lelte kendet!? (Folytatjuk.) bóné Fazekas Gizella). A kö­vetkező lehetőség, hogy a férje családi nevéhez a sa­ját utónevét illeszti. (Szabó Gizella). Végül mód van ar­ra, hogy az asszony a házas­ságkötés után is a saját ko­rábbi, tehát lánykori nevét viselje. (Fazekas Gizella). Felvetődhet a kérdés: ha a feleség úgy dönt, hogy a házasságkötés után is a sa­ját leánykori családi nevét viseli, hogyan alakul majd a gyermek névviselése? Alap­elv, hogy a házasságban élő szülök valamennyi közös gyermekének csak közös csa­ládi nevet lehet adni. Nem fordulhat tehát elő például, hogy az egyik gyermeket a férj, a másikat pedig a fe­leség családi nevén anya­könyveztessék. Aligha kell magyarázni ennek a szabály­nak a fontosságát. Ha ez nem lenne, adott esetben vérsze­rinti testvérek különböző családi neveken szerepelhet­nének. Ezért a házasfelek­nek még a házasságkötés előtt feltétlenül meg kell ál­lapodniuk abban, hogy szü­letendő gyermekük vagy gyermekeik melyikük családi nevét viselik majd. Ha az asszony megtartja leánykori családi nevét, elképzelhető, hogy a házasfelek kölcsönös megállapodása alapján a gyermekek az anya leánykori családi nevét kapják. De ez esetben utólag már egyik gyermek sem kaphatja az apa családi nevét, csakis az anyáét. Sokan nem ismerik azokat az okokat, amelyek érvény­telenné teszik a házasságot. Nyilvánvalóan ilyen ok pél­dául az, ha valamelyik fél­nek, aki már, korábban is házas volt, az előző házassá­gát a bíróság még nem bon­totta fel. Érvénytelen to­vábbá az a házasság, ame­lyet egyenesági rokonok, il­letve testvérek, féltestvérek kötöttek egymással. Hasonló a helyzet, ha a testvér test­vérének vér szerinti leszár­mazojával (például a nagy­bácsi az unokahúgával) és a házastárs volt házastársának egyenesági rokonával háza­sodik össze. Nem lehet érvé­nyes házasságot kötni telje­sen cselekvőképtelen sze­méllyel, valamint azzal, aki a házasságkötési korhatárt még nem érte el. Arra sincs lehetőség, hogy az örökbefo­gadó szülő örökbefogadott gyermekével házasodjon ösz­sze. Érvénytelen a házasság akkor is, ha az anyakönyvve­zető nem hivatalos minőség­ben járt el vagy a házasulók a házasságkötésnél nem vol­tak együttesen jelen. Mind­ezekben az esetekben ls azon­ban a házasságot érvényes­nek kell tekinteni, mindad­dig. amíg azt a bíróság ér­vénytelenné nem nyilvánítja. D. A. Készülődés a lovas­játékokra Máris megkezdték a felké­szülést a Balatonfelvidék kétévente megrendezendő ki­emelkedő eseményére, a Jú­lius 31—augusztus 1—2-én sorra kerülő nagyvázsonyi történelmi lovasjátékokra. A Balaton Tourist-Nord, szá­mos társrendező és vendég­látóipari szervezettel, s 7 lo­vasiskola képviselőivel közös programot fogadott el. Sor­rendben tizennegyedszer ren­dezik meg idén a történelmi lovasjátékokat. A 300 sze­replővel és 250 ló föllépteté­sével sorra kerülő játékok szórakoztató időtöltést ígér­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents