Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-28 / 50. szám

8 Csütörtök, 1981. február 19. postaláda társszerzőnk az olvasó Zalavári József (Vág u. 3/B) az Északi városrészben,, a tejbolt előtti postaládáról dilemmázott: bedobja-e oda sürgős levelet. Merthogy a felirat szerint délután nem ürítik ki tartalmát, csak másnap délelőtt 10—11 óra között Olvasónk elment a Kígyó utcai gyüjtőládához, azon ugyanezt a tájékoztatást látta. Egyedül a postaépületben tudta sorsára hagyni a levelet, onnan ugyanis óránként kiveszik a lapokat, Borítékokat — a felirat szerint. Olvasónk kérdezi, valóban igy igaz-e ez, és vasárnap is gondoskodik-e erről a posta? Sorokban Valamikor, a Postaláda őskorában még elszántan hadakoztunk az ellen, hogy összeállításunk „panaszláda" legyen. Aztán valahogy belefáradtunk a harcba, kénytelenkelletlen beletörődtünk, hogy olvasóink tőlünk, a nyilvánosság erejétől várják apró-cseprő gondjaik orvoslását. Beletörődtünk, mert úgy éreztük, hétköznapjaink tükörképei is ezek a levelek, s a lapnak ez a tükrözés is feladata. De feladatunk az is, hogy e képmás szépséghibáit — a szepiőket nem elpalástolva, hanem fölfedve — megkíséreljük eltüntetni. Hogy ez a szándék a valóra válással ls kecsegtessen, az nemcsak rajtunk múlik: inkább a közös akaraton. Olvasóinktól azt kérjük, akkor forduljanak hozzánk, ha az „illetékessel": a boltvezetővel, az IKV-val, a £)£MASZ-szal, a DÉGAZ-zal, a Városgazdálkodási Vállalattal. a Volán, a Közlekedési Vállalattal, a Patyolat. a Posta vezetőivel nem sikerült zöldágra vergődniük. Mert előfordul, hogy a járható hivatalos úton mi csak a kézbesítő szerepét játsszuk, s nélkülünk is menne minden a maga rendje-módja szerint. S persze eközben valóban fontos témáktól vesszük el a helyet, az időt és energiát. S hogy mit várunk a vállalatoktól? Partnerhez méltó, tisztességesen megfogalmazott gyors válaszokat, s a jogosnak ítélt panaszok orvoslását. Valamennyiünktől függ, hogy a Postaláda tükrében milyennek látjuk magunkat, mi szegedlek. Irtunk már róla, B. I. (Domajzék) azonban ismét fölfedezte: február 13-án 14-i dátummal ellátott itjet árultak a boltban, de pénteken látott már szombati címkéjű kenyeret is. Kérdése: hogyan bízzunk a szavatosságban? Kovács Mihály (Dalos u. 8.) szóvá teszi, hogy hiába is akarnák megmenteni a petőfiteleptek a hasznos hulladékokat. nincs a közelben MÉH étvevőhely, meg kellene szervezni a mozgó átvételt. A. J.-né 12-én az új nagyáruházban, az élelmiszerosztályon vásárolt, s a pénztárnál felejtette a pénztárcáját. Örák teltek el, míg visszament érdeklődni: de pénzét szerencsére visszakapta. Köszönetet mond érte. Autóbuszon 99 jánus" keresi Júlia családját Ivan Ivanovics Merzlikin (Címe: Szovjetunió, Kursztl terület, Prlsztyenyszkl járás, Prisztyeny falu, Vatumin u. 6 ), aki a Nagy Honvédő Háború Idején Szegeden ls szolgált, a város tanácselnökének levelet írt — segítsen neki megkeresni szegedi Ismerőseit A levél Igy szól: „Nagyon kérem, ha egy mód van rá, keresse meg, legyen szíves városuk lakóját — családnevére sajnos mér nem emlékszem —, aki abban az utcában lakott, mely a vasút alatt megy át a vasútállomás irányából Budapest felé. Ott a háború alatt őrölt paprikát gyártó üzem is működött a közelben. Ennek az üzemnek a közelében lakott egy idős ember és felesége, volt egy leányuk is, akit Júliának hívtak. Velük szemben lakott egy ember gyermekeível, egyik lányát Julikának hívták. Én I. I. Merzlikin Magyarországnak a német elnyomók alóli felszabadítása során ennél az öregembernél laktam, s ők engem „Jánus"-nak hívtak. Ezek az emberek hozzám oly közei kerültek, mintha apám és anyám lettek volna. Nagyon szeretném megtudni, élnek-e még: leányuk, Júlia biztosan él még. Még egyszer kérem, segítsen abban, hogy a számomra oly közeli emberek közül valakit is megtaláljak." Amint lapunkban hírt adtunk róla, hamarosan áttér a szegedi Volán vállalat is a lyukasztásos jegyváltásra. Így minden reményünk megvan arra, hogy végre Postaládánkból is eltűnnek egyszer s mindenkorra az automatákat csépelő levelek. Noha a vállalat „unalmasnak" tartotta gyakori oeszenkedésünket, az elhallgattatásnak mégis ez, tehát az automaták leszerelésa az egyetlen tisztességes módja, örömmel üdvözöljük az újítást minden utas, és föltételezzük, minden autóbuszvezető nevében. , Ezzel választ ls adtunk Kiss Mihálynak (Budapesti körút lg/A), aki még mindig az automaták „paekázásai" miatt berzenkedik. Bernáth Istvánné ISina köz 3/A) az új rókusi lakónegyedben él. Kérdezi a Volán vállalat llleteitesePő', nem tervezik-e az ott lakók ésszerűbb közlekedéscnek kialakítását. Ha a DÉLÉP munkásszállónál, a Vásárhelyi Pál utcában levő megállóban föl lehetne szállni olyan autóbuszra, amely végígmenne ezen az utcán, jobbra elfordulna a Tolbuhln sugárútra, könynyebbséget jelentene azoknak, akik a ll-es kórházDa, az öntödébe, a textilmúvexbe vagy a BUDALAKK-ba járnak dolgozni. A járat az Ikarus üzemnél fordulhatna vissza. Levél — a postától Lakók írták Negyvenöt aláírással érkezett levél a Kereszttöltés utca 10-ből. Nyugdíjasok, kisgyerekes szülők panaszolják: egész télen (áztak. S amit ók meglehettek, megtették: reklamáltak és tizettek. Állásfoglalásunk nem > kétséges, kommentár nélkül közöljük levelüket. „A télen mindössze 10— 12 nap volt elfogadható a fűtés, Január elején. Azóta mindössze 16—17 °C van a lakásokban. A gyerexek melegítőben alszanak, fürdetni sem merjük őket. Mi felnőttek is kénytelenek vagyunk téliesen öltözködni a központi fűtéses, összkomfortos lakásban. Mindettől függetlenül kínos precizitással mindig megérkezik a számla, menotrondtserűen. Megértem, a gázzal takarékoskodni kell, de a hősugárzók a drágább villamos energiát falják és természetesen a fogyasztók forintjait. A reklamálásoknak semmi foganatja nincs. A fűtőtestek továbbra is hidegen." A címzett tehát a városgazdálkodási vállalat, akárcsak a következő panaszos levélé ls. Kisfazekas Pálué (Tarján 133 BJ plédekbe takarózva írta soralt. s mint megtudtuk, mivel kézmeleg víz folyik a csapból, gázszámlája terhére melegíti, a hajmosóvlzet és vlllanyfogyasztását növelve elektromos melegítővel védekezik ilyenkor a megfázás ellen. De a városgazdálkodási vállalat rovására írja patyolatszámláját is, hisz mosásra sem alkalmas a melegként kifizetett hideg víz. Olvasónk amiatt ls berzenkedik, hogy — szerinte — a valóságosnál több légköbméter után fizeti a fűtésért — és nem a fagyoskodásért — járó díjat. A Felsőváros 332. számú épületben február 19-én valami titokzatos ok folytán déli 12 órától nem jött hideg víz a csapból. A lakók vártak, vártak, de hiába, még éjfélkor sem jutottak vízhez. Érdeklődtek a házfelügyelőnél, de őt sem értesítette senki arról, hogv elzárják a főcsapot. Olvasónk kérdezi, tulajdonképpen ilyen esetben „kit zaklassanak a lakók, ha fölvilágosítást akarnak kérni, KÍ a ház gazdája?" Természetcsen a házfelügyelő az első számú illetékes, de telefonon bizonyéra a vízművek is fölvilágosítást adhatott volna. Karakas Sándorné (Tisza Lajos u. 14.) Jelentette ugyan többször is az IKV-nak, hogy a konyhába és az éléskamrába befolyik a víz, most mégis kénytelen tőlünk segítséget kérni, hátha a vállalat így meghallgatja kérését. Katona Károlyné és még öt lakó írta alá azt a levelet, amelyben a Felsőváros 315. épület A lépcsőházában hallható, elviselhetetlen zajt teszik szóvá. Olvasóink még januárban jelentették a városgazdálkodási vállalatnak, hogy a szlvatytyúházban olyan erősen búg valami, hogy pihenésüket éjjel-nappal lehetetlenné teszi. A vállalat emberei kl is mentek a helyszínre, az egvlk szerelő meg ls állapította a hibát, s megígérte, hamarosan kijavítják. Sajnos, a lakók azóta is szenvednek a zajtól. Február 10-1 lapunkban beszámoltunk a postás b"igádértekezletről, „A jóakarat megvan" címmel. Az írással összefüggésben helyesbítést kért a Szegedi Postaigazgatóság vezetője Rózsa István. A tizedespont kettővel elcsúszott — ezért készséggel adjuk közre a helyes adatot: a késve Kézbesített táviratok és expressz küldemények mutatója nem 18 százalékról ugrott 37gxá» zalékra, hanem 0,18 százalékról 0,37 százalékra! A továbbiakban így szól a levél: „A panaszok számának alakulása és a késve kézbesített küldeményen száma között nincs közvetlen összefüggés. A késve kézbesített küldemények száma — munkafolyamatokba épített ellenőrzés alapján — a postai statisztikában automatikusan megjelenik, A késve kézbesített táviratok díját a posta hivatalból visszatéríti, felszólalás elmaradása c-xetén is. A közült reklamáció számok viszont a panasztörvény alapjón ténylegesen panaszként tárgyalt eseteket rögzítik." Sérelmezi még a postaigazgatóság vezetője, hogv cikkünk a takarékosság eredményei közül egyet, egy kevésbé jelentőset emelt kl. A fűtőolajról volt szó tudósításunkban. Igen. az olajra mindenki nagyon odafigyeli Válaszol az illetékes Hova dobják? Hova dobják, mármint a leveleket, ez közös gondja két olvasónknak is. Nagy Imréné (Szántó Kovács János utca 42.) hiányolja n petőfitelepi főtérről a postaládát. Mint írja, az áruda előtt ha jdanán volt egy, de elvitték. Sok arrafelé az idős, beteges ember, aki a boltig kénytelen elkenni. mindennap, de a tá*jlabbi postáig nehezen viszi el őket a lábuk. A Hermán Ottó Kollégium dolgozóinak és lakóinak panaszára Balog István, a JATE gazdasági főIgazgatója válaszolt. „A Hortobágyi Állami Gazdaság Környezetvédelmi Üzeme tájékoztatta egyetemünket, hogy a Hermán Ottó Kollégium szemétledobó rendszere konstrukciójánál fogva állandó fertőzési veszélyt jelent az épületre. Zártsága miatt a rendszer eredményes fertőtlenítése szinte lehetetlen, • emiatt a csótányok búvóhelyéül szolgál. A fenti körül ménv tisztázása, illetve esetleges fertőzés elkerülése érdekében megkerestem a Szeged megyei Városi Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálatot és kértem, hogy az említett megállapítást és a szemétledobó rendszert vizsgálja felül és foglaljon állást a fertőzési vészé! v megelőzése, illetve kiküszöbölésére. Természetesen a kivizsgálás és állásfoglalás megadásáig a szemétledobót üzemen kívül helyeztettem és gondoskodtam a szemét összegyűjtésének, tárolásának módjáról úgy. ahogy azt egyetemünk más épületeiben és intézménveKben is végzik (fóliazsákokban való gyűltés és szállítás). 1981. február 6-én megkaptam a KÖJÁL állásfoglalását és az abban foglalt előírásoknak figyelembevételével február 10-én elrendeltem a szemétledobó üzembe helyezését" Február 7-i összeállításunkban egyik olvasónk szóvá tette, hogy az egyik postahivatalban, mérete miatt nem vették föl küldeményét, a másikban viszont Igen. Hogy hol Jártak el helyesen, arra dr. Lénárd László, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese válaszolt; „A küldemények legkisebb mérete a posiadíjszabás 10. paragrafusa szerint 9X14 centiméter. Szeged 1. számú Megyei Postanivatal Jelentése szerini a kérdéses küldemény alatta maradt a legkisebb méretnek. A méretet a felvételi csoport vezetője is ellenőrizte, és ezt követően kérték fel olvasójukat a küldemény átcsomagolására ... Sajnos, más esetben is előfordult, hogy az előírásoknak nem megfelelő küldemények felvételét az egyik postahivatal megtagadta, a másik hivatalnál viszont azt szakismeret hiánya miatt felvették. Kétségtelen, ebben az esetben a feladónak úgy tűnik, hogy a küldemény felvételét megtagadó dolgozó „visszaél hatalmával". Megjegyzem, egy-egy küldemény felvétele lényegesen kevesebb időt igényel, mint az ügyfélnek történő magyarázkodás, netán vita lezárása, tehát a felvevőnek nem áll érdekében a küldemény felvételének megtagadása. A küldemények megsérülése, elveszése esetén — ami a legkisebb mérethatárt el nem érő küldeményeknél könnyebben előMondja meg a Délmagyarországnak Mintavétel Minden lap formálni akarja a közvéleményt, híreivel is, cikkeivel is hatást akar gyakorolni olvasóira. Napi ötvenhétezres példányszámunkból megengedhetünk magunknak olyan következtéteseket, hogy lélekszámban ís gyarapodó városunk lakóinak a többségéhez eljut a sza. vünk, és sokan olvassák újságunkat a szegedi járásban is. Számtalan jelével találkozunk annak ls, hogy az elszármazók egy része rajtunk keresztül tart kapcsolatot szülővárosával, és hosszú évekig előfizetőnk marad még. Arról ís tudunk, hogy a több hónapra külföldre távozók ís megkérik hozzátartozóikat, legalább hetenként küldjék utánuk az összegyűjtött példányokat. Nem túlzás kimondani, hogy ragaszkodnak hozzánk olvasóink. Jól is esik, ha kimondjuk. Ha azonban azt a föladatot ls vállalni akarjuk, hogy olvasóink véleményét is továbbítjuk — szívesen használjuk a közvélemény kifejezést tg —, termékeny eszmecserét remélve, akkor előbb-utóbb fölmerül a gondolat bennünk, hogy a meglevő levelezési kapcsolatunkat kiegészítve alkalmat teremtsünk olvasók és újságírók találkozójára is. Szerkesztőségünk mostani dolgozóinak emlékezetével átfogható időben hasonló kezdeményezésre nem volt példa, nagy érdeklődéssel vártuk tehát a hétfői találkozást. Hasonló várakozást olvashattunk ki a hozzánk küldött levelekből is. „Örömmel olvastam a február 8-i Délmagyarorszúgban megjelent felhívást." — Kezdi terjedelmes levelét egyik olvasónk, aki nem nevezte meg magát. Legtöbbször gorombaságokat mondanak a névtelen levelek, ha ez örömről beszél ismeretlenül is, nincs okunk kételkedni az őszinteségben. V. Attila ezt írja Ságváritelepről: „Először is köszönet az ötletért, én is örömmel köszöntöm azt a szép elhatározást, hogy személyesen kívánnak találkozni az olvasóval. Bízom benne, hogy ez a találkozás — túl az újdonságon — csakugyan szolgálni tudja azt a célt, hogy közelebb kerüljön az olvasó az újsághoz, az újság pedig az olvasóhoz." Keménv két és fél óra várt ránk, kérdezőre, véleményt mondóra egyetlen percig se kellett várnunk. Rövid összefoglalónk menthetetlenül sántít, hiszen fölösleges lenne leírnunk, amire szóval válaszolhattunk. Szinte minden fölszólaló fontosnak tartja, hogy egészséges párbeszéd alakulhasson ki különböző íölfogású emberek között. Meglepetés is volt számunkra: sokan vannak a helybenlakók közül is, akik városunk szinte kizárólagosan lapunk segítségével tartják a kapcsolatot, majdnem mindent elolvasnak, és mindenről szeretnének véleményt is mondani. Ez az állapot sokszorosára növeli felelősségünket akkor is, ha a sokrétű embert kapcsolatokat ápoló vagy megteremteni segítő fórumok szószólói vagyunk. Arról is meggyőzött bennünket a találkozó, hogy emberi ügyekben apróságok nincsenek. Ami a kívülálló előtt elhanyagolható csekélységnek tűnik, a mellette levőre teherként nehezedhet Egyik olvasónk szemünkre vetette, hogy panaszát méltatlanul kezeltük. Postaládánkhoz fordult öt évvel ezelőtt, szóvá tette, hogy egyik boltban eltakarják a vevő előtt a mérleget, így csak otthon derült ki, hogy egyszer négy, második alkalommal három forinttal becsapták. Tőlünk olyan választ kapott, aki úgy érzi, hogy megkárosítják, legjobb, ha ott és azonnal az üzletvezetőhöz fordul, hiszen utólag nem lehet se bizonyítani, se cáfolni. Igenám, de mi nem tudtuk, hogy szabadkasszás üzletről van szó. és az üzletvezető maga takarta el a mérleget. Azért írjuk le most az esetet, mert bizonyíték előző gondolatunkra: öt év óta semmit nem enyhült panaszosunk mérge, sőt, talán napról napra több rakódott rá. Talán már jobban haragszik ránk, mint a boltosra. Kereskedelmünk balfogásaival mi kétszer találkozunk: akkor, amikor mi vásárolunk, és akkor, amikor a hozzánk küldött levelekből válogatunk. Meggyőződésünk, hogy mindkettőt el lehetne hagyni legtöbbször, mert vagy figyelmetlenségről, vagy szándékos csonki tásról, esetleg szervezetlen ségről van szó. Fájlaljuk hogy szinte hétről hétrefoglalkoznunk kell olyasmi vei, aminek a megszüntetése a kereskedelem érdeke lenne elsősorban. Ki kell mondanunk újra, hogy a közhangulat súlyosan ronthatja egy-egy üzlet rossz munkaszei vezése. Kaptunk egy levelet Deszkról, az áll bi ne, hogy nem lehet 8-as iámpaüveget venni. Félretehetnénk akármelyik statisztika alapján, mert alig-alig van háztartás, ahol nem villannyal világítanak. Mindenkit megnyugtathat a statiszti. ka, csak azt nem, aki lámpát se gyújthat, ha lámpaüvege nincsen. A boltban nzt a tanácsot kapia, vegyen inkább viharlámpát, mert az most van, és abban is petróleum ég. Nyilvánvaló, nem tudja a boltos, hogy az egyező tulajdonságok mellett ellenkezők is vannak. A viharlámpa sötétebb és sokkal büdösebb. Elmentünk Domaszékrc megkérdeztük a tanyai boltban, hol lehet lámpaüveget venni. Azt mondták. Vásárhelyen van. És náluk? Évek óta rendelik, de nem kap. nak. Jött olyan levél is, hogy segítsünk két bűvös kockát venni egyik nagymama két unokájának, mert szeretnék forgatni, ha már Japánban bajnokságot ren deznek belőle Bosszantó lehet a bűvös kocka hiánya is. de a lámpaüveg létkérdése annak a családnak. Nem a mi érdemünk, hogy Postaládánk a legolvasottabb oldalunk. Természete sen fönntartjuk ezután is, mert nélkülözhetetlen fórum, de akkor örülnénk neki legjobban, ha egyszer azt írhatnánk bele: egyetlen levél érkezett, Tóth János írja Csengeléről, hogy ötlábú birka született. Sok jó javaslatot is kaptunk a találkozón. Az egyik bíztat bennüket, rendezzünk hasonlót máskor is, de másmás rétegek részvételével. Ezt a tanácsot megfogadjuk, a többire még visszatérünk. fordulhat — az ügyfelek Szeged 1. számú postahivajoggal vethetik fel, hogy a tal tehát nem követett el Posta a felvétel helyett mi- mulasztást." ért nem adott megfelelő tá- összeállította: jékoztatást a feladásttor. A Chikán Ágnes