Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-24 / 46. szám

Szerda, 1981. február 25. 3 Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás a 2. oldalról.) ország a maga módján valósította meg forradalmát „minden országon belül az osztályerök közötti viszony, a nemzeti életmód és a külső helyzet diktálta formákban", a szocializmus alapjai megteremtésének és megerősítésének. a szocialista társadalom építésének, megvoltak és megvannak a különböző országokban a maguk sajátosságai". "így hát valamiféle "egység esi tésről- beszélni, szembeállítani a kommunista pártokat azon az alapon, hogy valaki elismeri, vagy nem ismeri el a társadalom átalakításának általuk választott útját, úgy gondolom, csak a reális tények mellőzésével lehet" — mondotta. Elvi kérdésekben nem lehet kompromisszum „Egyes kommunista pártokban olykor birálóan vélekednek országunk fejlődése egyik vagy másik reszieteröl. Egyáltalán n«jn tartjuk azt, hogy nálunk minden ideálisan ment végbe. A szocializmus a Szovjetunióban hihetetlenül bbnyolult körülmények közt épült A párt járatlan úton haladt Es senki sem tudja nálunk jobban, milyen nehézségekkel •is fogyatékosságokkal kerültünk szembe ezen az úton, s mi az, amit még nem sikerült leküzdenünk. Az elvtársi, építő bírálat ra mi mindig odafigyelünk. De határozottan ellene vagyunk annak a bírálatnak, amely elferdíti a szocialista valóságot és ezáltal akarva, vagy akaratlanul az imperialista propagandának, az osztályellenségnek tesz szolgálatot Pártunk abból indul ki, hogy a kommunisták közötti véleménykülönbségek leküzdhetők — persze, ha nem a forradalmárok és a reformisták. az alkotó marxizmus és a dogmatikus szektássás. - illetve balos kalandorság közötti elvi eltérésekről van szó- Itt természetesen nem lehet helye kompromisszumoknak — ma éppen úgy nem, mint Lenin idejében. De amikor a kommunisták közös forradalmi ügyükért harcolnak, abból indulunk ki, hogy a különböző nézetek és álláspontok türelmes elvtársi megvitatása felel meg a legjobban közös céljainknak. A kommunisták következetes békeharca, az imperializmus agresszív politikája ellen, a népeket nukleáris katasztrófával fenyegető fegyverkezési hajsza ellen folyó harc nagy egyesítő erő, a kommunista világmozgalom további összefogásának, tekintélye növekedésének hatalmas tényezője." „A legfontosabb az, hogy a marxizmus—leninizmus tanításával felvértezett kommunisták mindenkinél mélyebben -és mindenkinél helyesebben látják a világban végbemenő folyamatok lényegét és távlatait, helyes következtetéseket vonnak le ebből az országuk munkásosztálya, dolgozói érdekeiért, a demokráciáért, a békéért, a szocializmusért folytatott harcuk számára. Ezen az alapon építi az SZKP kapcsolatait a testvérpártokkal." A beszámolási időszakban — folytatta Brezsnyev — erősödött az SZKP együttműködése más demokratikus erőkkel is, így számos nyugati ország szocialista, illetve szociáldemokrata pártjaival — főképpen a háborús veszély elleni küzdelemben. Fontosnak tekinti az SZKP az együttműködést a szociáldemokratákká!, a szakszervezetekkel, a vallásos körükkel, valamennyi demokratikus békeszerető erővel a háború megakadályozásának, a béke megszilárdításának érdekében. tésére fordítják. E fegyverek létrehozását a hírhedt Carter-direktívához hasonló, a béke ügye szempontjából veszélyes katonai doktrínák meghirdetése kíséri. Az emberekkel el akarják hitetni, hogy a nukleáris háború korlátozott is lehet, azt akarják, hogy megbékéljenek az ilyen háborúk lehetőségének gondolatával". „Az imperialista körök más államokat és népeket illetően az uralom és a kényszer kategóriáiban gondolkodnak. Az Egyesült Államok, hogy megossza másokkal a költségeket és egyben szorosabban magához kösse NATO-beli partnereit, e tömb funkcióinak kibővítésére törekszik. A washingtoni stratégák nyilvánvalóan be akarnának vonni háborús előkészületeikbe több tucat más államot, be szeretnék hálózni a világot támaszpontjaikkal, repülőtereikkel és fegyverraktáraikkal. Ezeknek az akcióknak az igazolására azt a verziót terjesztik. hogy szovjet veszély fenyegeti a Közel- és Közép-Kelet kőolajkincsét, illetve a kőolaj-szállítási útvonalakat. Ez eleve hazugság, mivel szerzői jól tudják, hogy a Szovjetunió nem készül kezet emelni sem az egyikre, sem a másikra". „Az Egyesült Államokkal való viszonyunkban ezekben az években, ahogy korábban is, elvi és konstruktív vonalat követtünk. Sajnos, a fehér házi vezetőségváltás után is nyíltan harcias felhívások és nyilatkozatok hangzanak el Washingtonban, amelyek kimondottan arra irányulnak, hogy megmérgezzék a légkört az országaink közötti kapcsolatokban. Szeretnénk mégis azt remélni, hogy azok, akik ma határozzák meg Amerika politikáját, végül is képesek lesznek reálisabban szemlélni a dolgokat. A Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO között kialakult katonai-hadászati egyensúly objektív módon szolgálja a béke megőrzését bolygónkon. Mi nem törekedtünk és nem törekszünk katonai fölényre a másik féllel szemben. Ez nem a mi politikánk. De azt sem engedjük meg, hogy velünk szemben alakítsanak ki ilyen fölényt Az ilyen kísérletek, valamint az, hogy az erő pozíciójából beszéljenek velünk, teljesen kilátástalanok!" „Akár a hadászati nukleáris fegyverekről, akár a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről van szó, Európát illetően, mindkét esetben hozzávetőleges egyensúly áll fenn a felek között S az egyensúly szilárdabb lehetne, ha megfelelő szerződéseket és egyezményeket kötnénk. Nem felel >meg a valóságnak az a verzió sem, miszerint a fegyveres erők összlétszámát illetően szovjet fölény van. Az Egyesűit Államok és a többi NATOtagország fegyveres erőinek együttes létszáma még valamelyest nagyobb is, mint a Szovjetunióé és a Varsói Szerződés többi országáé. Milyen szovjet katonai fölényről lehet is szó? A katonai veszély forrása nem a Szovjetunió állítólagos fölénye, hanem, maga a fegyverkezési hajsza. a világban fennálló feszültség." nik meg más országokban, és készek vagyunk az e fegyvert egyszer, s mindenkorra betiltó egyezmény megkötésére." Emlékeztetett a szónok arra is, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai a különböző nemzetközi fórumokon (Madrid, Bécs) több konkrét javaslattal léptek fel az európai katonai enyhülés biztosítására, a fegyverkezési hajsza korlátozására. Ezek a javaslatok ma is érvényben vannak. „A jelenlegi világhelyzet azonban újabb, további erőfeszítéseket követel annak érdekében, hogy kiküszöböljük a háborús veszélyt, és megszilárdítsuk a nemzetközi biztonságot." Úiabb javaslatok bizalomerősítő intézkedésekre Aktív párbeszéd, békés együttműködés A tőkés világ helyzete A továbbiakban Leonyid Brezsnyev behatóan elemezte a tőkés világ helyzetét Megállapította, hogy az utóbbi evekben tovább eleződött a kapitalizmus általános válsága. Az utóbbi tíz évben immár harmadik gazdasági visszaesését éli át. 1970 óta a fejlett tőkés országokban az árak átlagosan 2,3 szeresükre emelkedtek, s ezen belül 1975 óta másfélszeresükre. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok új elnöke hivatalba lépésekor beismerte: az Egyesült Államokat most sújtja nemzeti történelmének egyik legrosszabb inflációs periódusa, s az infláció magának az élet alapjainak a megrendítésével fenyegeti az amerikaiak millióit Vajmi keveset segít a kapitalista gazdaság állami szabályozása. A burzsoá kormányok az infláció elleni intézkedésekkel elősegítik a termelés pangását és a munkanélküliség fokozódását; a termelés válságos hanyatlásának megfékezésére törekedve még inkább fokozzák az inflációt. A fejlett tőkés országokban tíz év alatt megkétszereződött a munkanélküliek serege. 1980-ban a munkanélküliek száma 19 millió volt. Éleződnek az imperialisták közötti ellentmondások, erősödik a harc a piacokért, a nyersanyag- és energiaforrásokért. A japán és a nyugat-európai monopóliumok mind sikeresebben versengenek az amerikai tőkével, még az Egyesült Államok belső piacán is. A 70-es években az Egyesült Államok részaránya a világexportban csaknem 20 százalékkal csökkent „Azok a nehézségek, amelyekkel a kapitalizmus küzd, befolyásolják politikáját, ezen belül külpolitikáját ls — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. — Kiéleződött a harc a tőkés országok külpolitikai irányvonalának alapvető kérdései körül. Az utóbbi időben jelentősen aktivizálódtak az enyhülésnek, a fegyverkezés korlátozásának, a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való kapcsolatok megjavításának elíenségei. A kalandorság és az, hogy saját önző céljaik érdeké. ben készek kockára tenni az emberiség létérdekeit — mindez különösen leplezetlenül nyilvánul meg az imperializmus legagresszívebb köreinek politikájában." „A népek jogainak és vágyainak teljes semmibe vevését demonstrálva megkísérlik a terrorizmus megnyilvánulásának minősíteni a néptömegek felszabadító harcát. Valójában az a céljuk, hogy elérjék az elérhetetlent: meggátolják a világban végbe menő haladó változásokat, visszaszerezzék maguknak a népek sorsa feletti uralmat. Példátlanul növekednek a katonai kiadások. Az Egyesült Államokban a katonai kiadások elérték az évi 150 milliárd dollárt. Az amerikai katonai-ipari komplexum azonban még ezekkel a csillagászati számokkal sincs megelégedve — még többet követel. Washington követeléseinek engedve az Egyesült Államok NATO-beli szövetségesei is kötelezték magukat — jóllehet, egyesek nem a legszívesebben —, hogy majdhogynem évszázadunk végéig automatikusan növelik katonai kiadásaikat. E hatalmas összegek jelentős részét az új típusú hadászati nukleáris fegyverfajták gyorsított fejle6Z~ Ennek a veszélynek a megszüntetése érdekében Leonyid Brezsnyev szorgalmazta a tárgyalásokat a vitás nemzetközi kérdések megoldására. Szükségesnek nevezte a párbeszédet, „méghozzá az aktív párbeszédet minden szinten. Mi készek vagyunk a párbeszédre." Elégedetten állapította meg, hogy az európai kontinensen, az enyhülés ellenségei erőfeszítéseinek ellenére, „lényegében nem alakul rosszul a két rendszer országai közötti békés együttműködés. Szélesebbek és tartalmasabbak lettek a politikai kapcsolatok. A külpolitika több jelentós problémáját illetően gyakran sikerül megtalálnunk a közös nyelvet. Növekednek és minőségileg is fejlődnek a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok." Ennek példájaként említette a szovjet—francia és a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok bővülését és az európai enyhülést erősítő megállapodásokat. „Az európai ügyekről szólva nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy új, komoly veszélyek fenyegetik az európai békét — figyelmeztetett Leonyid Brezsnyev. Elsősorban a NATO azon döntéséről van szó, hogy újabb amerikai nukleáris rakétaeszközöket telepít Nyugat-Európába. Ez a döntés nem „válasz" az állítólagos szovjet kihívásra, nem a fegyverzet szokásos „korszerűsítése", ahogyan azt Nyugaton állítják. Nyilvánvaló az a szándék, hogy a NATO javára változtassák meg az Európában kialakult katonai egyensúlyt. Világosan meg kell érteni: a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányuló új amerikai rakéták telepítése az NSZK. Olaszország, Anglia, Hollandia vagy Belgium területén feltétlenül kihat, kapcsolatainkra ezekkel az országokkal. nem beszélve már arról a kárról, amelyet saját biztonságuknak okoznak. Így ezen országok kormányainak és parlamentjeinek megvan az alapjuk, hogy újra és újra mérlegeljék ezt az egész kérdést. Az európai népek létérdekei megkövetelik, hogy Európa más úton járjon. Azon az úton, amelyet Helsinkiben raktak le." Ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet párt és állam külpolitikai tevékenységének alapvető irányvonala volt és marad a háborús veszély csökkentéséért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért vívott küzdelem. Ez a feladat ma különleges jelentőségűvé és halaszthatatlanná vált. Nincs talán még egy olyan állam a világon, amely annyi konkrét és realista kezdeményezéssel élt, mint a Szovjetunió. „Az elmúlt évek alatt a Szovjetunió határozottan harcolt azért, hogy véget vessenek a nukleáris fegyverkezési hajszának. Óriási munkát végeztünk a hadászati fegyverek korlátozására vonatkozó, az USA-val megkötendő szerződés előkészítésében. Sokat tettünk a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltására irányuló tárgyalások során. Bejelentettük és megerősítettük, hogy nem alkalmazunk nukleáris fegyvert az ilyen fegyverekkel nem rendelkező, azokat saját területükön elhelyezni nem engedélyező országok ellen." „Javasoltuk, hogy szüntessék meg a nukleáris fegyverek gyártását, kezdjék el készleteinek csökkentését, egészen teljes felszámolásukig." A Szovjetunió — folytatta Brezsnyev — aktívan fellépett minden más tömegpusztító fegyverfajta, így a neutronfegyver betiltása mellett. A Pentagon most ismét azzal próbálkozik, hogv meghonosítsa ezt a fegyvert. „Mi a magunk részéről megerősítjük, hogy nem kezdjük el e fegyver gyártását, ha az nem jeleAz SZKP KB főtitkára javasolta a bizalomerősítő intézkedések körének kiterjesztését: „A magunk részéről mi már kijelentettük, hogy készek vagyunk továbblépni és bejelenteni a haditengerészeti és a légierők hadgyakorlatait is. Javasoltuk és újból javasoljuk, hogy a tájékoztatás terjedjen ki a nagyobb méretű csapatmozgásokra is. Most pedig azt akarjuk indítványozni, hogy jelentősen bővüljön az ilyen intézkedések alkalmazásának övezete is. Készek vagyunk kiterjeszteni ezeket a Szovjetunió egész európai részére azzal a feltétellel, hogy a nyugati államok is megfelelően kibővítik a bizalomerősítő intézkedések zónáját. Van egy olyan térség, ahol a bizalomerősítő intézkedé' sek kidolgozása és alkalmazása — figyelembe véve természetesen e térség sajátosságait — nemcsak a helyzet enyhülését eredményezné ott, hanem igen hasznos lenne az egyetemes béke alapjainak megszilárdítása szempontjából is. A TávolKeletről van szó, ahol olyan országok vannak egymás szomszédságában, mint á Szovjetunió, Kína és Japán. Amerikai katonai támaszpontok is vannak ott. A Szovjetunió kész lenne valamennyi érdekelt országgal konkrét tárgyalásokat folytatni a Távol-Keletre vonatkozó bizalomerősítő intézkedésekről. Amikor ezeket a messzemenő javaslatokat tesszük a bizalomerősítő intézkedésekre vonatkozólag, abból indulunk ki, hogy azok megvalósítása elő fogja mozdítani a haladást a leszerelés ügyében is. Továbbá, a Perzsa-öbölre vonatkozóan tett javaslatainkra időnként azt mondják, hogy ezeket nem lehet elválasztani a szovjet katonai kontingens afganisztáni jelenlétének kérdésétől. Mit mondhatunk erre?" „A Szovjetunió kész tárgyalni a Perzsa-öbölről, mint önálló- problémáról. Kész természetesen részt venni az Afganisztán körüli helyzet külön rendezésében is. amiről fentebb már beszéltem. Nem ellenezzük azonban azt sem. hogy az Afganisztánnal kapcsolatos kérdések a Perzsa-öböl biztonságának kérdéseivel együtt kerüljenek megvitatásra. Természetes. hogy ebben az esetben csupán az afgán probléma nemzetközi vonatkozásai tárgyalhatók meg, nem pedig az afgán belügyek. Afganisztán szuverenitását teljes mértékben meg kell őrizni, csakúgy, mint el nem kötelezett státuszát. Mi ismételten nyomatékosan higgadtságra szólítunk fel a hadászati fegyverzeteket. illetően. Nem engedhető meg, hogy a világ népei a nukleáris háború kirobbanásának veszélye jegyében éljenek. A hadászati fegyverek korlátozása és csökkentése rendkívül fontos probléma A magunk részéről készek vagyunk halogatás nélkül tárgyalásokat folytatni erre vonatkozólag az Egyesült Államokkal, megőrizve mindazokat a pozitívumokat, amelyeket eddig ezen a téren elértünk. A tárgyalások természetesen csakis az egyenlőség és az azonos biztonság alapján folytathatók. Mi nem megyünk bele olyan megállapodásba, amely egyoldalú előnyt adná az Egyesült Államoknak. Ezzel kapcsolatban ne legyenek illúziók, Véleményünk szerint a megfelelő időben valamennyi többi nukleáris hatalomnak is csatlakoznia kell ezekhez a tárgyalásokhoz. A Szovjetunió kész tárgyalásokat folytatni bármilyen fegyverfajta korlátozásáról. Annak idején javasoltuk a tengeralattjáróról indított Trident rakéták és a mi megfelelő rendszerünk létrehozásának tilalmát. Ezt nem fogadták el. Az amerikaiak létrehozták a Trident—I. rakétákkal felszerelt Ohio típusú új tengeralattjárót. Mi is létrehoztuk a hasonló rendszerű Tájfunt. Ki nyert ezzel? Készek vagyunk megegyezni arról, hogy korlátozzák az Egyesült Államokban az Ohio típusú, nálunk pedig a hasonló új tengeralattjáró rendszerbe állítását. Meg tudnánk állapodni arról, hogy tiltsák be a tengeralattjárókon levő ballisztikus rakéták korszerűsítését és újak létrehozását. Most pedig szóljunk az európai nukleáris rakétafegyverekről. Folytatódik e fegyverek felhalmozása, önmagába visszatérő kör alakult ki: az egyik fél akciói ellenakciót váltanak ki a másiknál. Hogyan szakítsuk meg ezt a láncot? — olyan megállapodást javasolunk, amely szerint el kell halasztani a NATO-országok és a Szovjetunió új közép-hatótávolságú nukleáris rakétaeszközeinek európai telepítését, azaz menynyiségi és minőségi szempontból be kell fagyasztani az ilyen eszközök méglevő szintjét, beleértve természetesen az Egyesült Államok ebben a térségben található előretolt telepítésű nukleáris eszközeit is. Ez a nalasztás azonnal életbe léphetne, amint az adott kérdésben megkezdődnek a tárgyalások, és addig maradna érvényben, amíg nem kötik meg az Európában elhelyezett nukleáris eszközök korlátozásáról. illetve csökkentéséről szóló végleges szerződést. A népeknek tudniuk kell az igazságot, hogy az emberiség számára milyen pusztító következményekkel járna a nukleáris háború. Javasoljuk. hogy hozzanak létre olyan tekintélyes nemzetközi bizottságot, amely kimutatná a nukleáris katasztrófa elhárításának szükségességét. E bizottságnak tagjai lehetnének különböző országok legkiválóbb tudósai. A bizottság következtetéseiről tájékoztatni kell az egész világot. Vannak természetesei más időszerű nemzetközi problémák is a mai világban. Ügy védjük például, hogy hasznos lenne összehívni a Biztonsági Tanács rendkívüli ülését a tagállamok legmagasabb szintű vezetőinek részvételével, h'»gv keressék a nemzetköi' helyzet enyhülésének, a (Fplytgtás a 4. oldalon.) i