Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

8 Csütörtök, 1981. február 19. A képviselő hétköznapjai MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZA Szocializmuskép és valóság A

hogy haladunk előbbre a szocialista társadalom építésében, úgy gazdagodik, bővül, módosul folytonosan a szocializmusról vallott felfogásunk, a róla alkotott képünk. Tapasztalataink általánosításának eredményeként gyarapodnak és elmélyülnek ez irányú ismereteink, S ezzel együtt változnak, módosulnak is; s ennek velejárója bizonyos korábbi következtetések, tételek átértékelése, a hangsúly áthelyezése, egyes kérdések mésfaj. ta értelmezése. Napjainkban is tanúi lehetünk ilyenfajta jelenségeknek. Az utóbbi időben megingott például az a korábban bizonyosságként kezelt felfogás, mely szerint a szocializmusnak természetes és elenegedhetetlen velejárója a stabil árrendszer, a szüntelen mennyiségi növekedés vagy az élethossziglan biztosított egyazon munkahely. Átgondolni kényszerültünk azt a szemléletet, mely szerint a termelés közösségi megszervezése minden területen és minden körülmények között a fejlettebb forma, s minél nagyüzemibb a szervezettség, annál inkább szocialista jellegű. A megítélés módosulása, s különüsen az ennek nyomán születő gyakorlati intézkedések nemritkán bizonyos aggodalmat váltanak ki. Felmerül a kérdés: vajon nem jelent-e mindez eltávolodást szocialista eszményeinktől, a szocializmusnak attól a modelijétől, amelyet a marxizmus klasszikusai hagyományoztak ránk? Erősítheti ezt a nézetet a nyugati propaganda ls, amely bizonyos lépéseinket előszeretettel tünteti fel úgy, mint az „ésszerűség" győzelmét az „elavult marxista dogmák" felett, amelyek — úgymond — nem állják ki a gyakorlat próbáját Indokolt hát szembenézni a kérdéssel: szocializmusképünk módosulása vajon valóban eltávolodást jelent-e a szocialista társadalomnak a klasszikusok által megjelölt modelljétől? A kérdésre nyugodt lélekkel felelhetünk nemmel. Mindenekelőtt és legfőképpen azért, mert Marx, Engels, Lenin valójában egyáltalán nem hagytak ránk valamiféle kimunkált „modellt". Messzemenően és szinte aggályosan tartózkodtak ettől, éppen azért, mert az ilyesmi összeegyeztethetetlen lett volna világfelfogá«uk. társadalomfelfcgásuk lényegével. Mint materialista gondolkodók, Marx és Engels azt vallották, hogy a társadalmi lét fejlődése határozza meg az eszmék fejlődését. Ennélfogva elutasítottak minden plyan feltételezést mintha a társadalmi mozgalmaknak az lenne a feladatuk. hogy a kialakult Ós változhatatlan eszmékhez igazítsák a valóságot. Éppen mert a tudományos szoeial izmus eszmerendszerének megalkotását tűzték célul, az utópikus szocialista gondolkodókkal ellentétben soha nem törekedtek aprólékos vonásokkal megrajzolni az eljövendő szocialista társadalom képét, sőt, kifejezetten rámutattak ennek felesleges és értelmetlen voltára. Ugyanebben a szellemben bírálta Lenin is határozott és éles szavakkal az olyan nézeteket, mintha a szocializmus valamiféle merev és statikus társadalom lenne, s hangsúlyozta annak eleven, változó jellegét, szüntelen mozgását. A tudományos szocializmus eszméihez, a marxizmus társadalomfelfogásához tehát nem akkor vagyunk hívek, ha valamiféle eleve adott modell keretei közé próbáljuk gyömöszölni a szüntelenül változó valóságot, hanem ha ezt a mozgást figyelve, elemezve, általános törvényszerűségeit megállapítva és e megállapításokat szüntelenül javítva, csiszolva, tökéletesítve formáljuk a szociális, ta társadalomról alkotott felfogásunkat. a tetteinket vezérlő elveket. Ez az elméleti tevékenység sohasem fejeződhet be, hiszen a valóság nem áll egv helyben, sőt. éppen a szocializmus időszakában gyorsul fel mozgása igazán. A „gyorsuló Idő" — hogy ezt a szemléletes szóképet használjuk — a társadalom feilődésében is tetten érhető, e épp ez magyarázza, miért nem merevedhetnek dogmává tételeink. Hiszen előfordulhat, hogy amit a fejlődés korábbi szakaszában a szocializmus általános érvényű sajátosságának véltünk, arról kitűnik, hogy csupán , ama korábbi szakasznak volt szükségszerű velejárója, egy későbbi szakaszban, a fejlődés magasabb fokán avagy csak egyszerűen más belső-külső körülmények között már csupán módosultan vagy egyáltalán nem érvényesül. Az ilyenfajta felismeréshez eljutni persze többnyire egyáltalán nem könnyű. Nemcsak a megszokás ereje miatt, nemcsak az ehhez szükséaes gondolati és gyakorlati tevékenység fáradságos volta következtében. hanem, mert a régi gyakorlathoz nemritkán meghatározott érdekek ls kapcsolódnak. Am mégis mag keli tennünk, mivel alapvető érdekünk, hogy a valóság mozgása és a róla alkotott kép közötti lehetőleg minden fejlődési szakaszban optimális legyen az összhang. Ennek az összhangnak az újból és az újból való megteremtésében elvi biztonságot, szilárd alapot, biztos módszertani fogódzót nyújt számunkra a marxizmus beigazolódott tételeinek, útmutatásainak elméleti rendszere. A „gyakorlati ésszerűség" követelményei éppen hogy nem ennek elvetését, hanem még gondosabb hasznosítását, tanulmányozását igénylik. Hadd utaljunk csupán egyetlen — mégpedig a legközismertebb, szinte már közhelyszerűen emlegetett — tételre, a termelőerők jellege és a termelési viszonyok közötti összhang szükségszerűségének törvényére, B tétel arra figyelmeztet, hogy a tulajdon-, munkaszervezést, elosztást viszonyokat minden területen az alkalmazott termelőerők jellegéhez igazítsuk, s ne vigyük át az egyik területen szükséges formákat mechanikusan olyan területre, ahol a termelőerők jellege ettől eltérő, Vagyis amiért az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és más ágazatok számos területén a termelőerők e nagyüzemi keretek között működtethetők a leghatékonyabban, ez nem jelenett, hogy feltétlenül ugyanilyen keretek között kell megszervezni a termelést a mezőgazdaság. a szolgáltatás, a kereskedelem vagy a vendéglátás olyan területein, ahol a termelőerők ma és még jó ideig nem lépik túl a kisüzemi méreteket, A kis. és középüzemek számának növelése, a háztáji gazdálkodás segítése, a bérleti rendszer alkalmazása a kisebb vendéglátó és kereskedelmi egységeknél, a családi munkaerő hasznosítási lehetőségeinek javítása — mindezek nem a marxizmus eszméivel ellentétes lépések, hanem még következetesebb érvényesítése annak a marxizmus által felismert és megfogalmazott objektív törvénynek, hogy a termelőerők fejlődéséhez a jellegükkel összhangban levő termelési viszonyok biztosítják a legjobb feltételeket. Persze ebből az is következik, hogy ahol viszont a a termelőerők méretei már elérték a nagyüzemi jelleget, ott dőreség lenne a kisüzemnek vagy az egyéni munkának megfelelő termelési viszonyok bevezetésétől várni a hatékonyság a kezdeményezőkészség, a vállalkozókedv erősödését. Mint e példa ls jelzi, a marxi eszmerendszer jó iránytű számunkra a valóság elemzéséhez és szociallzmusképünk a valósághoz való folytonos hozzáigazításéhoz. Persze csak akkor, ha ezt az. eszmerendszert űgv kezeljük, mint klasszikus művelői; nem dogmaként, hanem vezérfonalként a cselekvéshez. GYENES LÁSZLÓ Csendes Don K

ell-e annál beszédesebb bizonyíték, hogy a film milyen korán, szinte a regény megjelenésével egv Időbér. figyelt fel Solohov könyvére —, mint az a tény, hogy már 1930-ban Ivan Pravov és Olga Preobrazsenszkaja megkísérelte feldolgozni ezt a fenségesen hömpölygő, sorsokat görgető krónikát? Aztán a kísérlet nem folytatódott, ami nem is csoda, hiszen az 1928-ban kiadott első kötetet a következő esztendőben ugyan követte a második, de a továbbiak már jócskán késtek: a harmadik folytatás csak 1933batt, a negyedik pedig 1040-ben Jutott et az olvasók kezébe. Az ötvenes évek második felében mégiscsak film lett a Csendes Donból, méghozzá a szovjet film irodalmi adaptációkban jártas nagy mestere, Szergej Geraszimov háromszoros Állami-díjas, a Szovjetunió népművésze jóvoltából, Az Ifjú gárda, a Falusi orvos, az Emberek és állatok Az újságíró rendezője hoszszes előkészület, az íróval folytatott számoa konzultáció után iátoft munkához. Kerek egy évig készült a forgatókönyv golohovval egyetértésben módosítva, változtatva a művészeti ág specifikumának megfelelően az óriási anyagon, de a regény szerkezetének maximális tiszteletben tartásával, ez epizódok villódzásának érintetlenül hagyásával. Grigorij Meljehov társai sorsa igazságkeresése már a maga idejében egyedülállóvá tette Solohov regényét, annál is inkább, mert nyoma sem volt ebben annak a leegyszerűsítő történelemszemléletnek, amely akkoriban nagyon ls meghatározta az ilyesA bizalom kellékei H

ogyan él, miként tölti hét. köznapjait az országgyűlési képviselő? Ugyanúgy, mint a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, az országgyűlés jogi bizottságának titkára, a Magyar Jogász Szövetség országos szervezetének elnöke és több nemzetközi tudományos szervezet tagja .., Folytathatnánk a felsorolást, de elég, tartok tőle, az összehasonlítás így ís meghökkentő. Márpedig igaz, hisz a többféle titulus esetünkben egyetlen emberhez, dr. Antalffy Györgyhöz kő. tődik. De maradjunk a képviselőségnél, annál a tisztségnél, melyet Immár tíz év óta folyamatosan, ugyanazon választókerületben, a Kistelek székhelyű 9-es körzetben tölt be a jogtudomány pro. fesszora. S mert humorából az esztendők alatt semmit sem vesztett, emlékeztethetem az évtizede zajlott bemutatkozásra. Nevét hallva elismerően bólintott az egyik község tanácselnöke. Cso. dálattól fűtött hangon kérdezte: „Csak nem rokona a híres autóversenyzőnek?" De igen — felelte a választóival ismerkedő képviselőjelölt —, az apja vagyok. Az ismerkedésből eredményekkel hitelesített közvetlen kapcsolat vált. Megcáfolva a falusi em. berek kezdeti fenntartását a professzor könnyűszerrel megtalálta a hangot a községek lakóival. Azóta persze már rég nem az autóversenyző papájaként emlegetik. Ügy tartják számon, mint akihez mindig, bizalommal for. dúlhatnak. Tudják róla, választókerületének hat községére, mint édestestvérekre tekint, érdekei, ket egyformán képviseli. Jól ismeri területét, az ott élők örömeiről, gondjairól nemcsak a tanácsi vezetők beszámolóiból, a fejlesztési tervekből tud. Hetente találkozik választóival hivatalában vagy tanszékén, sokszor meg 6 indul útnak. Hol egy-egy sürgős probléma megvitatására — legutóbb Csengelére —, hol zárszámadó közgyűlésre, tanácsülésre, vagy beszámolni tevékenységéről, az fajta irodalmi alkotások létrejöttét... A huszadik kongreszszus hozta fellélegzés segíthette ezen a buktatón át a film készítőit ls. Geraszlmov többször is nyilatkozta, akkor milyen nagv gondot jelentett számára a húsz főszereplő, a több mint száz epizódista kiválogatása, a forgatásban segédkező több ezer kozák férfi, asszony szerepeltetésének megoldása, nem utolsósorban az eredeti helyszínek mostoha viszonyai kőzött, ugyanle az író tanácsára a Csendes Don az Igazi kozák földön, Kamenszk — Sahtyinszkij vidékén került filmszalagra. Grisa Meljehov és Akszlnya tragikus szerelme, Korsunovék, Asztahanovék életútját, a földbirtokos Lisztnvlckll família világa a századelő csendes, eldugott falucskáinak eszmélés®, ©z Októberi Forradalom pezsdltő hatása, az első világháború megpróbáltatásai, a régi világ összeomlása, az űj születése, az emberek, erkölcsök, magatartások változása — mind-mind részei, alkotó elemel ennek, a méltó> sággal hömpölygő eposznak, amely Cteraszlmov tolmácsolásában sem veszít semmit erejéből. hatásosságából, pátoszából. A rendező mindezt igyekezett a látványos tablók, a mozgalmas cselekménwezetós dinamikáiéval megtoldani — naavszerű színészi teljesítményekkel. Elina Bisztrickaja, Zlnajda Klrilenko, P P Melehov, D. Ilcsenko és mindenekelőtt az ebben a produkcióban feltűnt, élete első főszerepét alakító Pjotr Glebov csakugyan élethűen, mély realizmussal keltették életre & soelvégzett feladatokról. Anélkül, hogy választóival elbeszélgetne, akkor sem fordul vissza, ha éppen politikai rendezvény szónokaként vagy pártnapi előadóként érkezett. Meghallgat minden észrevételt, panaszt és javaslatot. Lehetőségeihez mérten segít ls, hisz meggyőződése, hogy a szép szavak még nem elegendőek a bizalom megtartására. Konkrét, szemmel látható eredményeket várnak az emberek. A professzor képviselő munkájában ezekben sincs hiány. Nem egy sáros föld. útból aszfaltozott út lett az évek során, s ami ugyancsak siker: beszámolói után nem veszik kabátjukat. kalapjukat a Jelenlevők. Előadásainál mindig sok a hozzászóló, számosan kérdeznek, legyen az összejövetel Kisteleken, Bakson vagy más községben, új és új ötletekkel állnak elő. S míg kezdetben leginkább magánjellegűek voltak a kérések, most főként a közélet ügyei bírják szóra az embereket. E kedvező tendenciát többszörösen is kamatoztatja dr. Antalffy György. így például a szövetkezeti törvény tervezetének parlamenti vitája előtt választóival is konzultált. Mit tart a képviselői tevékenység legfontosabb követelményének? Miképp szavaiból kiderült: a közélet iránti lankadatlan érdeklődést, a hivatalos kapcsolatot valódi együttműködéssé változtatás képességét. Készséget a különböző gondok feltárására, orvoslására. Ezért idézi szívesen Voltaire-t: „Minden műfaj Jó, kivéve az unalmasat." Azt hiszem, ami őt illeti, unalomról végképp nem panaszkodhat. Hogy mindenre Jusson ideje, hajnalban, négy órakor kel. Alighanem Ilyentájt áll a borotválkozó tükör elé a csengelel téeszelnök is. Miért éppen ő jutott eszembe? Dr. Antalffy Györgytől tudom, nemrég nyilatkozott az 5 óra 40 perckor kezdődő Falurádiónak. S a műsor rendszeres hallgatója, a professzor képviselő nagy érdeklődéssel figyelt rá, LADÁNYI ZSUZSA lohovl hősöket. Glebov. akit később többek közt A balti égbolt, a Magány, az Új barázdát szánt az eke. • nemrég a monumentális Felszabadítás vezető színészei között láthattunk. Gorkij, Csehov, Grlbodejov színművein iskolázott a moszkvai Drámai Színházban, majd miután mint önkéntes részt vett a második világháborúban, a Kztanylszlavszklj Színház tagja lett, s innen szólította el Geraszimov meghívása. Saját bevallása szerint Glebov egy percig sem hitte. hogy Grtsát vele játszatják el, hiszen szerződése eleinte csak egy vlllanyásnyl kis epizódra szólt, de Végül ls tíz másik kolléga rovására neki kedvezett a szerencse — s aki a filmet most végignézi, az csak helyeselni tudja a rendező váiatzásét, A kozák nép forradalom előtti, alatti és utáni élete, harcai elevenednek meg Geraszimov minden ezempontból látványos alkotásában, amely bizonyára a tévé képernyőjén is megőrzi azokat az erényeket, amelyeket egyébként eddig jó néhány maev nemzetközi filmes seregszemle zsűrije le elismert, A Csendes Don nem kevesebb, mint hat, díjét szerzett: lBBS-ban Mexikóban oklevéllel, még ebben az évben Karlovy Varyban nagydíjjal, Brüsszelben pedig a legjobb színes filmnék járó elismeréssel jutalmazták. A moszkvai filmfesztiválon pedig ugyancsak ebben az évben az eUő díjat hódította el. V. Rápaport a leijobb operatőri munkáért járó oklevelet, Pjotr Glebov pedig a férfi színészi alakítás díját szerezte meg. N, 01 Solohov rcsényebosza a képernyőn