Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

» Vasárnap, 1981. február 22. RÉTI MATYAS: HÁZAK Amundsen a Csap utcában T

arjánt nehezen szoktuk meg. Kezdetben többször is eltévedtünk. Aztán azt Ls furcsa volt elképzelni, hogv a szemközti ház negyedik emeletén. az ugvanilyen számú lakásban ugyanúgy nyílik az ajtó. mint: nálunk, s hogy az ismeretlen szomszédasszony talán ugyan-í úgv nvomkodia az ugyanolyan gáztűzhely ugyanolyan gombiát. és a gáz ott sem akkor gyullad meg amikor szükség volna rá. Ugyanazt a bútort odaképzelni az ugvaiYolyan falak mellé — csak fantázia kérdése. Aztán egv nyári napon felfedeztük Petőfitelepet. És már az első út alkalmával szerencsénk volt. Befordultunk a Lugas utcába. felkaplattunk a körtöltésre s körülnéztünk. A gyerek vizsla tekintettel pásztázta a töltés melletti erdősáv fiatal fáit. mert úgv gondolta, hogy megláthat valamelyiken egv odút. — olvat pontosan. mint a mesében —. az odúban meg biztosan ott, rejtőzik a bagoly is. Ez az állat — esendő rés/Jet ugvan. de elmondom — a gyerek kedvenc madara. (A srác egvelöre tiszteli a bölcsességet.) Csalt pár lépést kellett tenni hogy másfajta madarakat is lássunk. Tyúkokat. Legnagyobb csodálkozásomra a gyerek olvan lelkes lett. mintha orhitológiai ritkaságokat fedeztünk volna fel; futni kezdett Aztán visszaszaladt lógó orral. Meg akarta simogatni a szárnyasokat, de megléptek előle. A Csap utcában — ez az utca légvonalban lehet talán négyszáz méterre attól a háztól, ahol a tarláni ködzsungel kellős közepében élünk — csacsi fogattal találkoztunk. Az ember visszavágyik a természetbe. Mi egvelöre Petöfitelepnél tartunk, s már régen nem azért, hogv a a verek felfedezze, és ne a keueskönyve lapjain fedezze fel a baromfiudvart. Még csak nem is a jó levegő miatt 1árunk arra. (Tarján légtere tiszta, a gvárak több ezer lépésnyire vannak.) Egyre gyakoribb sétáink magyarázata másféle kíváncsiság. A teleoen ugyanolyan emberek laknak. mint mi. de máskénoen élnek. s ahogyan élnek, abból sok minden látható. Füstöl néldául a kéménv á háztetőn, aztán néha szénkunacokat is lehet látni az árokpai-ton. Kerítések vannak, különfélék, léckerítések is mögöttük mee növények. Nem sorolom tovább. A lényeget mondom csak: most már nem kérdez anvnyi bosszantó doleot óvodaszékkoptató utódom: tudia hogv nemcsak az a füst. ami a cigarettámból kanvaroe elő hoev a háztető nem fői tétlenül lapos hoav a máknak gubóla van És tényleg tudia mert látta. Ott volt és felfedezte. Serdületlen koromban magam is bújtam az Amundsenről. Cook kapitányról szóló könyveket. A Robinsont is persze. Szerettem volna legalább egy lakatlan szigetet felfedezni. Később megtudtam. hogv már akkoriban sem volt a glóbuszon egyetlen ismeretlen szigetecske, de még korallzátony sem. Bevallom, csalódott voltam emiatt. Hát akkor mi maradt nekem, mi maradt nekünk? „Opera quae ego facio. illa testificantur de me' — a tettek, amelyeket véghez viszek, tanúskodnak rólam: pillanatnyilag Petőfitelep felfedezésénél tartok, s valamelyest elégedett is vagyok. Fogy körülünk az idő. egyre kevesebb lesz. hálás lehetek tehát, hogy nekem ilyesmire is jut belőle. Elkezdtem a világ felfedezésének munkálatait, s azt hiszem. jó helyen kezdtem. Mások persze nem így csinálják. Hatalmas összegeket áldoznak. hogv elutazzanak Japánba, vagy mondjuk a Baleári szigetekre. Néhányukat ismerem: előadásokat szoktak tartani nekem légikisasszonyokról, gépekről, melyeken ezek az álomszép légikisasszonyok szolgálják fel a narancslét. És szoktak repülőtéri sztorikkal is traktálni. Többi szövegük prospektusszöveg. útikönvvközhelv. nem fontos. El kell felejteni, mielőtt megjegyeznénk. Évekkel ezelőtt volt egv mozgalom. Ismerd meg hazádat!, valami ilyesmi volt a neve. Nekem mindig az a verssor jutott eszembe plakátjai láttán, amit Jankovich Ferenc egyik könyvében olvastam: Elpazaroltam életemnek harminc aranyát, láttam Párizst. s nem láttam Baranyát. Lehet, hogv nem szó szerint idézek. A lényeg ez. Van-e még ilyen mozgalom, nem tudom. Gyanítom: nincs már. A világjárás vált sikké. Valamirevaló társaságban senki sem mer manapság mondjuk egv tiszakürti kirándulás élményeivel előhozakodni. Lesajnálják tudia. És mindebből az is következik persze hogv kimentek a divatból a magamfajta patrióták. A múlt nyáron két tucat nvuedlias kolléga látogatott Szegedre. Én kalauzoltam őket s örültem, hogv mennyire tetszett nekik a város .És ténvleg olyan sok a szobor?" Először ezt kérdezték várostörténeti bevezetőmet hallgatva, aztán el-elmosolvodtak. amikor a Széchenyi térről beszéltem: elmosolyodtak mert azt mondtam: Magyarország legszebb tere és hittel mondtam és biztosan lelkesen is. Sétánk véaén kezet ráztak velem Az egvikük a fülembe súgta: mindenben igaza volt. (Egyébként ő volt. ald a legsűnyosabb képet vágta kezdetben.) Végeztem a minap egv röpke, szűkkörű közvéleménvkutatást. Tíz emberből három tudta elsorolni. kiknek van szobra a város főterén: a kiskörút határolta szűkebb Belváros összes utcáját mindössze egv. Ha megkérdezem tőlük, hol van a Mars mező. talán kedvezőbb eredményt kapok. És talán kiderül az is. hogv a Mars mezőt tudni sikk. a Széchenyi teret tudni viszont nem sikk. Nem akarom fúrni Japánt Párizst. Mallorcát, a Baleári szigetekről sem akarok lebeszélni senkit. Párizsba magam is szeretnék eljutni, ezt nem titkolhatom el. Nem is célom. Én most csak védekezni szeretnék azok ellen, akk nem ismerik a helves sorrendet. s a másikat, a rosszat akarják rám és a hozzám hasonlókra kényszeríteni. Mély meggyőződésem ugyanis, hogv először a házat az utcát, a várost kell megismerni. és azt p várost amelyik feldaikált bennünket És embereket is szükséges megismerni, s nem felületesen. Ügy gondolom, hogv Ady Endre párizsi évei azért fontosak és tanulságosak mindannyiunknak. mert onnan Magyarországot másképpen is látta. És az itt az is-en van a hangsúly. Előbb ő is Érmindszentet Zilahot. Nagykárolyt Pestet fedezte fel. Mindenki hallotta már annak a hazánkfiának a történetét, aki a bécsi Grabenen vásárolt méregdrágáit. schillingért, magyar pulóvert. Mert az is sikk. Mármint a Grabenen vásárolni. Vagy talán az az igazi sikk? „Nevethetnékem támad, ha a tapasztalatlan magyarokra úgy sózzák rá áruikat, ahogy akarják, ha ravaszul elcsalják pénzüket ..." — ezt a mondatot Apáczaitól vettem. Benne van a Magyar Enciklopédiában. A mester 1653-ban írta! De hagyjuk a cuccolásról szóló kitérőt, tériünk vissza a Tisza partiára. mert nekünk itt van dolgunk. Itt kell gazdálkodnunk, hogv előbbre juthassunk. Igen. arról beszélek, amit a közgazdaság nyelvén a hatékonyság növelésének szokás nevezni: és van még sok más tennivalónk, felnevelni a gyerekeket gondoskodni az öregekről... Ha arra is iut időnk, hogv eközben felfedezzük a oetőfiteleDi CsaD utcában micsoda gyönyörűségesen trappolnak azok a csacsik. az már ajándék! Ha Amundsen meghívna egv sarkvidéki kirándulásra: gesztusát természetesen viszonoznám. Elvinném a Csap utcábá. s nem kellene szégyenkeznem miatta. Lehetséges hogv eRV fröccsöt is meginnánk a Potvkában Fölfedezők koccintanának. PETRI FERENC Román költő szegedi verse * Szeged gazdag történelmi és irodalmi örökségeben különleges jelentőségűek a város nemzetközi hagyományai. Ilyen Cezar Bolliacnak (1813—1831), a kiváló román írónak, költőnek és publicistának szegedi tevékenysége és itt született költeménye is. Bukarestben született 1813. március 25-én. Ott is halt meg 1381. február 25-én. Most száz éve. Párizsi tanulóévei után tevékenyen részt vett azoknak a titkos társaságoknak a munkájában, amelyek Havasalföldön az 1848-i forradalmat készítették elő. Ismeretes, hogy a mai Románia három történelmi fejedelemség egybeolvasztásából jött létre. Erdély, Moldova és Havasalföld volt e három összetevő. Az utóbbi kettő török fennhatóság alatt élt, Erdély a Habsburgokéban. A két román fejedelemségben a nép kettős elnyomás alatt nyögött : a törökön kívül a hazai bojárok, a nagybirtokos főnemesek is elnyomták. Mindkettő ellen támadt föl a parasztság öntudatosodó rétege és az ifjú értelmiség. Akár Magyarországon, a román fejedelemségekben is egyszerre folyt a küzdelem a társadalmi reformokért és a nemzeti fölszabadulásért. 1848 tavaszán ott is forradalmi helyzet alakult ki. Moldovában, ahol a néptömegeket nem sikerült mozgósítani, és ahova a cári Oroszország megszálló csapatokat íüldött, a mozgalom hamar elbukott De Havasalföldön és Erdélyben fellendült a forradalmi mozgalom. Ennek volt kiemelkedő vezeője a forradalmi demokrata köl;ő és író, Nicolae Bálcescu (1819 -1852). A havasalföldi fölkelést íz ellenforradalmi erők a török rsapatok segítségével háromhónapi hősi küzdelem után leverték. Bálcescu és Bolliac Erdélyoe menekült és itt próbált közvetíteni a magyar és román szabadságharcosok között, ltogy öszszefogva, együttes erővel a közös ellenség ellen fordulhassanak. Bolliac is itt volt Szegeden 1849. július 14-én, amikor Balcescu és Kossuth aláírta a magyar—román Békülési Tervezetet. Cezar Bolliac Testvéri Halljátok? A Nagy Tüzér új Romániát ígér! Ausztria elbukott. Román, lengyel és magyar láncot többé nem akar, s elűzi a zsarnokot Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. Induljunk mind a cár ellen, köztünk senki ne pihenjen, míg nem szabad a haza! A magyarok velünk lesznek, segítünk a lengyeleknek, s nő a népek szent hada. Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. Róma tornyai ledőlnek, már a papok menekülnek, fut a jezsuita had: arcuk fakó, viaszsárga; rossz kör jött a butaságra, fénnyel világít a nap. Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. A franciák hós csapatja fényes utunkat mutatja: fényt és demokráciát. Germánra is fölébred, egyesül végre a német elűz grófot és királyt. Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. A bénító szörnyű álom, amely itt ült a világon az elnyomott nép fölött, álom volt, lidérces rémkép, eloszlik, mint a sötétség, elszáll, mint reggel a köd. Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. i Lidérc ülte meg Európát, i az hizlalt bojárt és pópát, érte csörgött a bilincs, gondolatunk vasra verte, de a nép hatalmas lelke I most szétzúzta; s többé nincs. Nyilvánvalóan az ezt követő napokban született Testvéri Románia című verse, amelyben bizakodva, a győzelembe vetett hittel fordul népéhez, és ugyanugy Bem apóban „a Nagy Tüzérben", Osztrolenka csillagában látja a diadal zálogát, mint ugyanezekben a napokban a mi Petőfink. Bolliac versének refrénjében (Bem apó előttünk jár!) nem nehéz hadsereg című, Bánffyhunyadon, fölismernünk Petőfi Az erdélyi 1849. március 26—27-én írott verse első és utolsó szakaszának visszfényét: Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, A szabadság régi bajnoka! Bosszúálló férinyel jár előttünk Osztrolenka véres csillaga! Tudjuk, az összefogás elkésett: mire Bálcescu és Bolliac Topánfalvára ért, Avram Jancuhoz, a cári seregek túlereje már Bemet is legyőzte. Bálcescu maga is Bemhez indult, de akkorra már Petőfi halott volt, a lengyel hós pedig Orsova felé vette útját, hogy ismét új hazat keressen. Moldova és Havasalföld 1859ben Egyesült Fejedelemségek néven eggyéolvadt, és 1861-ben fölvette a Románia nevet. Bálcescu ezt már nem érhette meg. Olaszországban. Palermóban érte a • halál, ma is ott nyugszik, a szegények temetőjében, jeltelen sírban. Bolliac is emigrációba kényszerült: Konstantinápolyban, Athénben, Párizsban élt. Később hazatérhetett, és haladó szellemű publicistaként szolgálhatta hazáját, amely 1878-ban elnyerte függetlenségét is. Ugyanakkor — akár a mi Móra Ferencünk — Bolliac mint tudós régész is szolgálta hazáját: ő uolt a romániai régészeti kutatás egyik úttörője. Több művet írt e tárgykörben. A Duna-völgyi népek együttműködésének, közös jövendőjének megálmodói között — Kossuth Lajos, Teleki László. Ady Endre, József Attila, Németh László mellett — ott van Nicolae Bálcescu és Cezar Bolliac is. Nem art e történelmi örökségre e centenáriumi alkalommal emlékezni. PÉTER LASZLO Románia Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. Égi bírók szent csapatja s földi zsandárok lakatja reánk többé nem vigyáz. A szörnyeteg éles karma többé húsunkat nem marja. Elmúlik az égö láz. , Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk ját A császári címer szörnye széttörik, lehull a földre. Nyomában az ég dörög. Lehull messze, puffan [tompán, úgy szól. mint mikor [kidobták a mennyből az ördögöt. Teljen borral á pohár: Bem apó előttünk jár. Vidulj, románok szép földje! Nincs ki most ellened törne, széttörtek a jogarok. Érted küzdenek, veled élnek a harcoló testvérnépek: boldog leszel és szabad! Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. Vesszenek a kiváltságok, a törvénynek vessünk lángot, vesszen a zsarnoki múlt! S hol a poros akták állnak, égjenek a levéltárak! Égjen, ami elavult! Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. Nem zsiványok alkotmánya: népjog kell az új világra, legyen jogunk végre már! S király nélkül, bojár nélkül minden nemzet összebékül, s nem lesz se szultán, se cár. Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. Szeged. 1849. július Bajor Andor fordítása