Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

5 Kedd, 1981. február 17. A trubadur „Végletes izzó szenvedélyek, fekete-fehér jellemek, irracionális cselekmény, hallatlanul feszült melódiavilág, színes zenekarkezelés, zárt nagyformák és érckemény, mindig dramatikus, a drámát elsődlegesen hordozó ritmika — ezek együttesen teszik A trubadur zenéjét a .szenvedélyek színpadának' muzsikájává." Tömör, pontos jellemzés, kitűnő Verdi-kutatónké. Várnai Péteré. Megfeszülhetnék, se tudnék találóbbat. Izomzata a szenvedély csontozata a ritmus. s ha egyetlen jelképbe akarnám sűríteni mindazt a drámaiságot, gondolati töltést, érzelmi hatást, amit a mű sugall, ez a szimbólum a máglya. Ha én rendezném (ragadtassam magam további föltételezésekre), pláne olyan penzummal. mint a kisszínházi praktikum, az egész előadást a máglya képi-tartalmi látványára asszociálnám. Ve rd i-vá ltozatok a Kisszinhazban voce gyönyörködtető káprá- szálamvezetését zata nem mindig hitelesiti, modorosságok vagy a csökkentett létszámú zenekar hangzásképe torzít a fúvósok „javára" — mindezzel együtt belső meggyőződéssel, jó stílus.smerettel veimltt-amott árnyékolják be. Amikor „csak dalolni" akar, tetszetősen, szépen írazíroz, ám ha indulataihoz szélsőséges formákat keres, mesterkeitté válik. Kenesey zényelt A szombati szerep- Gábor i'errandoja megbiznaosztással pedig sokáig emlé- tó, életerős, semmint „öreg beKönnyű nekein, a rendező Horváth Zoltán. Aki máglya helyett tábortűziét rak. amin persze nem lehet boszorkányokat égetni, legföljebb szalonnát 6ütni, s a hátfaldekorációra időnként föllobbantott vörhenyfényekkel oldalba böködni a nézőt, jusson eszébe a rőt drasztikum. Mentség akad. A szegedi opera konzerv Trubadurja tila díszletei már-már a stiiizáció stilizációi. Fekete tábla színpadát befonó, körülindázó girlandjai föltehetően a ját célozzák. olyan konkrét utalásokkal a cselekményre, mint a helyzeteknek megfelelően behozott naturális kellékek, ostromgép, várfalszelet, tábortűz, tengeri herkentyűk erdősűrűjében pont egy tisztást szemelnek ki ahhoz, hogy Leonóra összetévessze szerelmesét az erőszakoskodó gróffal.) Horváth jó érzékkel veszi észre, hogy a darab legharcosa ' (szerencsére) a Luna-csapatnak. És itt tulajdonképpen cezúrát vonhatunk a hármas széria értékelésében. Míg az előzőekben olyan játékbeli fogyatékosságok (is) zavarták az előadásokat, hogy olykor a darab karikatúrájára kellett gondolni, 6zombat estére szerenesés fordulat állt be. Kezdődött azzal, hogy Ferrando monológját Gregor József énekelte — minek raKezetes élményt tudott szerezni. A szerdai összeállítás egyetlen kellemes meglepetése Réti Csaba Manricója. Ügy kerüit pele. mmt Pilauis a kai jobban megszenvedi, hisz Credoba, ráadásul jóval kévégig tudatában van a való- sőbb a többieknél, s olyan raságo6 helyzetnek, elentétben gyogó f-moll áriát énekelt, Lunával, aki tudtán kívül vé- hogy lemezre kívánkozik, gezteti ki testvérét. (S. ha Mar-már hibernáltuk a lírai mar itt tartunk: vitatható szerepkörbe, s Manricója Azucena elbeszélésének ren- íme a bizonyság, nincs ls tádezöi beállítása is. Hogy ösz- Vol tőle a spinto. Élete nagy - . „ ,, tönösen irtózik a tűztől, crt- ajándéka lehet, hiszen rugal- f™- ah1°»'an .,^^hetó. Anyja máglyahalálának masan képes egyéniségéhez ** töle> ,eS°ra"f"a ^ vízióját azonban mégiscsak a igazítani, annak dacára, hogy Leonora köntösében bejött tűz mágiája fakasztja föl strettáját B-dúrra transzpobenne, ezért nem szokták a nálták (nem neki először és rendelésre készült, sok ezer színpadon attól messze utoljára). S mit ad a sors? kilométert utazik, el kell száműzni, helyesebb a lángok Pénteken ő ugrott be szünet tartson, s a konténeres szál- fizikai közelségében eljátszat- után, a lerekedő Tarnay Gyulitás rendszerint nincs meg- nj vele a múlt irtózatát — la helyére, tulajdonképpen a alkuvások nélkül. Csikós At- pláne, ha ez a tábortűz alig tartaléksorból főszereplőjévé - -•«« több egy öngyújtó lángjánál.) a hármas premiernek. HaláA fentlekből nagyjából ki- S2j £va Leonórája lámpaláderiil, elegánsnak, kifésült- zas, vértelen; energiáinak nek, szeriőznek föst az elő- végső.tartalékait emészti föl , . , , „„ ,, spanyol barokk zsúfoltságát, adás. Pedig szívesebben lát- a szófam üzembiztos leének- tart;>t>an kimagasló formába semmipt a történet misztika- nőnk sejtelmesnek, izgatónak, jése. Jóval több szufla feszül lendult Gyimesi Kálmán Mindenesetre misztikusnak, ahol baglyok a rutinosabb Gortva Irén (Luna) most sem cafolt nia" huhognak, „denevérek röp- Azucenájában, akit kétszer is 8*™- Tul azon. hogy szovegdösnek". penészlik a vágy re- hallottunk - pénteken sok- ^^p36 született olaszoké, a ménytelensége, s fegyverbe kai meggyőzőbbnek. Mind- ™u. ritmusvilágát te ő erzi öltözött zsoldosok virrasztják azonáltal a figura összetett ,egíobban' nemcsak én®,. az ösztönök álmát. Ami sze- jeUemzése neki ls gondot de Játékban, vagyis általaegyebek. (Igazán komikus, rep. meg a kisszínházi trége- okoz mé& gzép hajlékony ban a szituaclók megteremha az aranyiürdőbe mártott reknek jut? A díszletek mi- mezzója a sejtelmesség aé- tésében, atmoszférájának fol" att igazán kár volt kiköltözni moni színeiből kevés. E&tí keltésében jeleskedik; méltó _ , n ' 1 - l ' I >..< J " „llrx^l áLnon B/l o«w n.'.nO lr « C a Zenes Színházból, s fölad- László Luna grófja egyelőre ni a zenekari hatást, ha már eminens diák. aki becsületeA trubadurt még a turné sen készült az órára, ám előtt Szegeden is bemutatták, minthogy ezzel keZdi a páHárom szereposztásban, olasz lyát, bemutatkozásnak nem — ~ ,, . rossz. Miként a Ferrandót izgalmasabb figuraja Azuce- nyelvű eloadasokon. énekJŐ Szakály Péter fejl6dé. Míg a többieket nagyja- A szerda délelőtti nyugdí- gg js egyenletesnek tűnik jasbérletben Molnár László dirigált. Általában korrektül, A pénteki, jobbára import színház (s ami hiánycikk, arnoha a kórusok gyakran zö- szereposztásból, három érté- ról köztudomású, az értéke työgtek. a kettősök kontraszt- kelhető teljesítmény marad, többszörösére rúg). Ha Réti Misura Zsuzsa (mv. az Operaházból), akiről mindjárt melegében annyi szépet, s jót illene papírra vetni — hatalmas érzelmi amplitúdó, kicsit még spicces, de azonos színben fölszárnyaló ós viszszavonuló, igazi drámai szoprán —, amennyit pályakezdő, kevéssé ismert művészekről nemigen divat. Az immár Képernyő CSÉ beszélgetünk! Szilágyi János pénteki vés riporter és műsorvezető műsora kapta a fentivel tesz eleget e magas követeiazonos címet. A felkiáltó- ményekneK. Kora..Uem a jellel a nyomatékosított képességeiket, a rátermettdeklaráció egyáltanán nem ségüket akarom kétségbeért meglepetésként. Annyi vonni. Ügy tűnik, inkább ugyanis a beszélgetős, cse- egy műsorvezetői, riportevegős műsor mostanában, ri ideálért indult a haísza. hogy leg'őbb ideje volt Ez az a bizonyos csevegő típus, egyikről nyíltan, őszintén, aki a kamera előtt xs úgy előre megmondani: nincs viselkedik, beszél, mintha más célja, mint a beszélge- nem tudná, millióan látjuk, tés maga. A dolog így tisz- Természetesnek, oldottnak, tességes. Megkímélnek ben- otthonosnak találjuk. Csenünket a csalódástól. Hi- veg, ahogy 6 mindig szószén előre tudjuk, hogy kott, a saját stílusában. És csak beszélgetnek, l'art pour mégis mond olyasmit, ami l'art. mindannyiunkat érdekeL Más a helyzet a többi, Nem is az a baj, hogy a csevegősre sikeredett mű- jelek szerint ilyen az ideál, sorral. Ezeknek, ellentét- Inkább az, hogy sokan utáben az előbbivel, általa- noznl igyekeznek a sajátos ban sokatmondó címet ad- stílust, amely idegen a sanak, és csak miután végig- játjuktól. Csak beszélgetnéztük, meghallgattuk a nek. Ahelyett, hogy valamiszereplőket, aztán derül ki: röl beszélnének. Nem gonnem is mondtak semmit dolják át a beszélgetés tarLehet, hogy akartak? talmát, célját s a hozzá veNem hiszem, hogy léte- zető utakat — módokat, zik jó és rossz riportalany, mert a csevegős ideál elhoEllenben tudom, hogy egy mályosítja, csip-csup ap,,beszélgetős műsor" akkor rósagokká degradálja ezelesz jó, ha a riporter, a mű- ket a teendőket Amelyeksorvezető fölkészülten, jól kel pedig kötelezően törődkérdez, tud rögtönözni, al- nek a „nagy csevegők", kalmazkodni a legváratlanabb meirt tudják, alapfeltételek helyzetekhez, a legkülön- a magabiztos, könnyed felfélébb emberekhez, mind- lépéshez. azonáltal önálló egyéniség. Sajnos, kevesen vannak. S legfőképpen: tudla. mit S ezért hallunk oly sok téakar mondani, miről akar be- vés beszélgetést, amelyek szélni. Gyanítom, azért sza- végén tanácstalanul kérdezporodtak el a csevegő, sem- zük: miről (kiről) volt szó. mitmondó adások, mert ke- És miért? S. E. na. ból azonos érzelem fűti, benne tökéletes az ambivalencia. Manricóhoz az anyai szeretet szálai fűzik, Lunával szemben a bosszú hevíti. Bosszú anyja máglyahaláláért, ám semmiképpen azon az áron, hogy Manrico legyen az áldozat- Eredendő vitám a ellenlábasa Manricónak. És aztán persze Juhász József minden várakozást fölülmúló címszerepe. Nem félek leírni, élete legnagyobb alakítása. Magas cét egyébként is ritkán hallani errefelé, Juhász a strettában megfújt két akkorát, majd összedőlt a Kisjai elmosódtak, a Misererejelenet hármas rétegződéséből meg alig jött át valami. A zene ritmusvilágát értelmezi Molnár ellentmondásosan; rendezéssel a zárókép látvá- ahol feszesen kell tartani, lenya, ahol Azucena megdicsőül a bosszú oltárán. Mintha elérte volna a célját, hogy Luna értésére hozza, saját testvérét küldte a vérpadra. Holott ezt az utolsó kártyáját inkább végső elkeseredéséljen játssza ld, amolyan savanyú a szőlő alapon, a történteket ugyanis maga sokSzabadits Judit Leonórája trubadúrja a szerelmes lonosztalgikus emlékeket idé- vag. Juhászé a hadvezér, anzett, a beugró Réti Csa'oá- nak majd valamennyi zenei nak különösen, sok közös lel- illúziójával együtt; le a kalépésük volt egykoron Szege- lappaL den is. utóbb Pécsett. Azóta, Az ..aprószentek" közül két kerekítésre hajlik, és megfor- hogy nem járt felénk, erőtel- Inest említünk még, Vámosdítva, evégből akkor preg- jes drámai szopránja alig náns, pattogó, amikor szíve- csorbult, sőt, kifejezőeszközei sen elengednénk, s viszont. A valamelyest sokrétűbbek, későbbiekben Pál Tamás ze- Igaz viszont, a szegedi desznai vezetése jóval kiérlel- kákon néhaiban kísértő intebb, ös6zefogottabb. S bár diszpozíciós pillanatokat, gátnéhány lassú tempóvételével lásokat ezúttal sem sikerült nehéz megbarátkozni — ki- levetkőznie. Az operaházi L.uvált, ha olyankor a színpadi na: Tóth Sándor kulturált sy Évát és Bálint Ilonát, Ruizként pedig Bárdi Sándort. S szót érdemel — a kolostorkép pontatlanságait leszámítva a fegyelmezett kórus, valamint Vágvölgyi Ilona hangulatos, fantáziagazdag jelmezterve. Nikolényi István Rádiófigyelő Kosztolányi, a kalauz Időről Időre hallani disputákat. A Petőfi rádió Disputájának alapötlete a következő: diákok és az adott gárul — úgy, hogy ő maga csak egy-két szót tud az idegen nyelven, a kalauz viszont egész kacskaringós téma szakembereinek rész- sztorit kanyarít az alkalmi vételével tartanak disputát hallgatónak. Voltaképpen valamilyen izgalmas és köz- nem tudni, mirőL S éppen érdekű kérdésről. Legutóbb, ez a bukfenc az egészben: csütörtökön este — legna- Esti Kornél—Kosztolányi gyobb meglepetésemre — hallgat, figyel, így vagy Kosztolányi Dezső halhatatlan, csodálatos Esti Kornéljának egyik darabját olvasta föl Kálmán György. Azt, amikor Esti, Bulgárián keresztülutazván, a vonat bolgár kalauzával cseveg bolGémes Eszter Történetek Rúzsa Sándorról Laci úr csikói Indultak visszafelé. Nemsokára odaértek a Kutyafüleshez. Hajnalt mutatott a csillag, ami szép lassan baktatott a Nap előtt, mintha ő vezetné. Az a kicsi, fényes csillag a nagv tüzes Napot. Rege is van róla. hogy a Nap üldözi a sugarával, pörköli, de soha utói nem éri. A kis Hajnalcsillag meg iár előtte, mintha őnála nélkül eltévedne a Nap. Háromat koppintanak. másodikra kettőt, harmadikra háromat. A kocsmárosnak meg a betvárnak egyforma volt a jelbeszéde: semmi szó, semmi beszéd. Gazsi két aranyat bead az ablakon: — Nem kő vissza. — Mit? — kérdi a kocsmárosné. — Törköl-csevicét. Rakta a kupákat kifelé, majd üresen befelé. A betyárok nagyon 1ó hangulatban nyargaltak tovább. Gazsi még visszamaradt — Mi újság, galambom? — Mög van erősítve a vármegye — suttog az asszony. — A Tiszán túl cirkálnak. — Ott nagyon jó helyön vannak! — felel a betyár. — Hát ha erre járnak, mondjad nekik, hogv Rúzsáék Dandúrruvában iárnak. Kecskemétön csinátatták. mög vertek is agyon pandúrokat. oszt evötték a ruvájukat. Hagy féljenek egymástú! Hát osztán egy csók lösz-e? — Árába! — Na. ne! — Azzal odadobja a kocsmárosnénak a harmadik aranyat. — Innye! Mind ide adja? — Oda. Kévántam égy csókot, mögéri! Gazsi lóra ugrik, oldalba szorítja. vágtába megy. Piros hajnalra mindnyájan ott vannak a tanyán. Rúzsa vária már őket. Izgatott is. . — Te Gazsi, késtetök. Éppig égy arasztot haladt a Fiastyúk, ami üdőt késtetök! Tudjátok, hogy ezt nem szeretöm! Röndbe gyüttetök-é? — Ühüm! — volt a válasz. — Mind mögvan a piz? — Háromarany hejjával. Kettő pálinkára mönt égy mög égy csókra. — Parádésan fizette a csóké. De úgy van röndjin! Megérte! — Nem a magam eszitű tanátam ki. gazdámtű láttam! Rúzsa mosolyogva elfordult. Bementek a barlangba elővettek egy arannyal majdnem megtelt borjúbőrt. Amit most hoztak is. beletömködték. Bevarrták, elvitték a szegedi járásba, ott elr ásták, nem tudom én. melyik csordakúttól. milyen irányba, lány lépésre. Kereste azt Veszelka Imre is, mikor kiszabadult, de azt a csordakutat már nem találta. Hogy valaki rábukkant-e. vagy még most is ott van az arany? Nem tartom legendának, hogy megvolt. Ha talán valamikor előkerül, akkor ezen írásom alapján lehet tudni a származását. Borjúbőrben van. Örzse, ne aludj! Szeged város kapitánya nyolcra bement a hivatalába. Alig helyezkedik el. kopogtatnak. — Igein I — Szervusz, kapitány! — No. Palásthy. mi újság nálatok? — Űjság rossz van. Tulajdonképpen ebben a járatban vagyok. — Talán megint a betyárok? — Feién találtad a szöget! Ezek úgv lopnak! De csak ott kell lenni közelembe, volt is. aki látta őket. de úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el. Valóban úgy volt volt ott egy nagy barlangjuk. — Kedves barátom, megkárosítottak már téged? Loptak tőled? Nem jobb lenne se látni, se hallani őket? Ha nem üldözöd őket. szabadon járhatsz, kelhetsz a birtokodon. — Nem. nem. szó sem lehet róla! Tudniillik. Pallavicini Intézője volt ez a Palásthy József. Itt vásárolt nagy birtokot Balástyán. a Veszelkáékhoz közel. Mikor otthagyta az ispánságot, itt akart letelepedni és gazdálkodni. Mivel az uraságtól sok értéket idetakarított. zsoldosokat kellett neki tartant hogy megőrizzék a vagyonát a betvároktóL — Kedves barátom! Szó sem lehet róla. hogv ne üldözzük! Képzeld eL a váltós zsold, mibe van az nekem!? Ne a Tiszántúl üldöztesd, ha innen vannak, és ha túl vannak, ott üldöztesd, ne innen! Az ilyen gyengeségre képes vagvok azt mindani. hogy parolázol vagy egy követ fújsz velük! — Erre a gyanúsításodra csak annyit felelek: nekem a városon kívül is kell mennem! — Én magam aiánlok ezer aranyat annak, aki elfogja Rózsa Sándort! Elvégre egyszer fizetek, aztán megszűnik a zsold. — Eddig miért nem loptak tőled? — Csak a katonák miatt! — Én meg úgy gondolom, hogy olyanok, mint a gólya: amely háznál tanyázik, onnan nem viszi el a kiskacsát. Mivel közel vannak hozzád, azért nem bántanak. Nem jobb lenne békén hagvni őket? Valamennyire ismerem a taktikájukat, még az életedbe is belekerülhet! Jobb lesz úgv? — Ezért nem bírják elfogni őket. mert a legfőbb üldöző szervnek a fele is védelmébe veszi őket. Feltételezem, egyetértesz velük! — Barátom, vastag tréfáid vannak, de bármi is történjék, engem nem okolhatsz. — Üldözni és üldözni! Tisztuljon a levegő körülöttem. Ha nem intézkedsz. Pesten, a főkapitányságon emelek vádat ellened! — Csillapodjék a haragod, mindent megteszek! — Köszönöm! — Szervusz!. (Folytatjuk.) úgy reagál — a kalauz pedig csak beszél. Zseniális kis írás. A Disputa ezúttal akörül forgott, „hogy mit mondhatott a kalauz". Először meglepődtem. Uramisten, hát nem mindegy, mit mondott a novellában az a kalauz? Hiszen tudjuk, modell ő csupán. Hát. pem mindegy, mit mondhatott akkor — expressis verbis — a kalauz? Ráadásul a műsorban nem hallhattuk a művet végig, a döntő jelentőségű befejezést egyáltalán nem. Buda Béla, a kiváló pszichológus feltehetően ismerhette az írást. És a diákok? Bizony olykor igencsak megmosolyogtató vagy éppen boszszantó véleményeket mondtak, kezdve attól, hogy nem volt értelme elkezdeni a beszélgetést a kalauzzal, egészen addig, hogy Kosztolányi—Esti Kornél voltaképpen csúnyán becsapta a jóravaló vasútit, erkölcstelen játékot űzvén vele. A kommunikációról volt szó ugyan — de elég felszínesen, tájékozatlanul, félreértetten. Talán, ha a Disputa hosszabb ideig tart, s ha Buda Béla így többször kap szót? Talán, ha végig felolvassák a novellát talán ha ifjúságunk valamivel más lenne, mint amilyen, talán ha Kosztolányi mindezt hallhatta volna — értenénk, miért és miféle „igent" mondott végül az utas a kalauznak! akinek „arcára hálás mosoly suhant. Feszes vigyázzban tisztelgett. így állt az ablakban, megmerevedve a boldogságtól mindaddig, míg a vonat el nem indult, s ő eltűnt örökre, mindörökre a szemem elől". Ahogyan az írás végződik. IS ahol a feladat — kezdőI dik. Kezdődne. 4 D. L.