Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

7 VasárnaiJ. 1981. február 15. „Izgalmas, mert megírom" Mocsár Gábor a nyugdíjkorhatáron Hatvanadik születésnapodon szeretettel is tisztelettel köszöntünk a 'Mlmagyarorszáp szerkesztősége, és nem utolsósorban olvasótábora nevében U. hiszen lapunkat nemegyszer tisztaled meg kézirataiddal Amikor a mostani beszélgetésünk időpontját egyeztettük, arra figyelmeztettél nem érzed magad kifejezetten szegedi irónak; magyar iró vagy. Hát persze. Különben is ha város startolhat kisajátításodra. mint anno dacumál Homéroszéra a görög poliszok, legalább annyi okkal Debrecen is tehetné, mint Szeged. Világoson kiderül ez munkásságodból. vagy legutóbb Bata Imrének Téged köszöntő soraiból a februári Tiszatájban, ahol is debreceni kötődésed ezer meg egy tanúságát állítja csatasorba, ám hogy jó ideje Szegeden élsz és alkotsz, fura módon említetlen marad. — Ez utóbbi kérdést talán Buta Imrének kellene föltenni. 0 nagyon jól tudja. hisz régóta ismerjük egymást, hogy nekem alapelvem. nincs helyi Író. tehát szegedi író sem. ezért ha Debrecenben kérdeznék tőlem ugyanezt, azt mondanám, hogy nem vagyok debreceni író. Viszont bizonyos, az ifjúkori élmények meghatározóak egy írói életpályán. Nem hinak abban sem. hogy lenne budapesti író... Nekem Szeged kedves város. Idestova 16 éve élek itt. ez a város adott lehetőséget arra. hogy legalább enynvi kötetemet itt megírhassam, és arra is. hogy békében, nyugalomban éljek. Más kérdés persze, még mindig él a babona kulturális életünkben a vidéken élő írókról. Én. aki tényleg sokfelé megfordultam. dolgoztam Budapesten. vidéken. Debrecenben. Szegeden. még Győrött is. nem szeretnék budapesti lakos lenni. Habár előfordult életemben kétszer la. amikor gyári munkás voltam, meg amikor újságszerkesztő. — Életműved természetesen távolról sem tekinthető lezártnak. Bő negyedszázados írói munkásságodnak pusztán műfaji szemrevételezésekor föltűnő tulajdonságod a sokarcúság: neved hallatán az olvasó egyszerre • idézi a szociográfust. a regényírót, a szatirikust, pedig volt esszégyűjteményed. több kötetnyi elbeszélésed. televízió- és rádiójátékod, sót kacérkodtál, incselkedsz ma is a színházzal. Meszszebb ne menjünk, a Mindenki nárosa sikert aratott a szegedi teátrumban, ahol a közelmúltban foglalkoztak Széchenyi-monodrámáddal s elkészítetted a Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? dramatizált változatát is. Honnan ez a műfaji „mohóság"? Pontosabban: van-e a Mocsár-írásoknak valamiféle archetípusa? — A műfaji aokarcúságnak egyetlen oka: sok mindent akarok elmondani, rengeteg a mondanivalóm. Hol szatírában, hof bosszú regényben, vagy éppenséggel elbeszélésben, netán drámában. Tudniillik, a valóság kínálja ezeket a megoldási formákat, és nem valami kiagyalt törekvésről van szó. Gondold csak végig, egyáltalán nem számít ez ritkaságnak, több úgynevezett sokműfajú író él Magyarországon. Például Illyés, akire mindig mindenki hivatkozik, s hadd tegyem én is. Megmondom őszintén. unalmasnak találom az egyareú írókat, akik nem tudnak mást csak verset csali regényt, csak drámát. Az egyhangúság veszélye ugvanis. hogy valóban csak egy hangúség. s hirtelen nemigen tudnék jelentékeny írót mondani, aki mindössze egvetlen húrt pengetne egvetlen húron mondaná a magáét Vagyis, magam egyik műfalra sem mondanám. hogv az a sarkkövem vagy alaokövem, mert akkor meghazudtolnám az egész munkásságomat Számomra mindegyik művem. műfajom, egyaránt fontos. Néha vitám támad kritikusokkal is. Említetted Bata Imre tanulmányát a Tiszatálban, s ezzel kapcsolatban hadd mondjak el egy érdekes szembeállítást. Bata, aki igen régóta isimer engem, inkább a nagvorózámat részesíti előnyben, az Égő aranyat, a Fekete csónakot a Gyémántpert. Ugyanakkor megielent egy köszöntő írás az Alföldben is ahol szintén nasvon okos és hozzáértő kritikus. Székelyhídi Ágoston írje le hogy az én életművemnek fő vonulata a szatíra. Namármost. Ha ők nem tudnak dönteni, miért tartsam értőimét én az ilyen műfait favorizálásnak Szent meggyőződésem, valamennyi író valamennvi munkáiéról úgv érái. édes gyermeke Nem a mflfai esináUa az embert, hanem az ember a műfajt. — Igazán nincs szándékomban, hogy provokáljalak. Mégis — bár elöljárójában leszögeztük, nincs önálló szegedi, debreceni vagy más regionális központokkal fémjelezhető részirodalom, csak összmagyar irodalom van — meglehetősen régóta már Szeged .a szűkebb pátriád, itt dolgozol, s vállalsz több-kevesebb részt az irodalmi életből. Tagja vagy a Tiszatáj szerkesztőségének, a helyi irócsoportnak. Milyennek látod a szegedi irodalmi életet? — Szerettem volna ezt a kérdést elkerülni, de ha már föltetted, megpróbálok válaszolni rá. Ami általánosságban a vidéken levő irodalmi életre vonatkozik, az Szegedre is áll — sajnos. No most, Itt azért van valami egészen sajátságos dolog, ami minden nagyobb vidéki városra jellemző, hogy igen magas színvonalú folyóirata dacára sem tudott kialakítani pezsgő irodalmi életet a szónak abban az érteimében, ahogyan a műhelyekről beszélünk. Persze a műhelyen nem holmi irodalmi kátéeszt érivé. Szakadást érzek a szegedi irodalmi életben. Hogyan is fogalmazzam? Mondjuk úgy, van egy országos színvonal, s most engedd meg, hogy neveket re említsek, aztán vannak, akik szeretnének túllépni a vidék adta korlátokon, s országosan érvényesülni, amelynek persze sok akadálya van. a vidéki lét helyzeti hátrányain túl, mondjuk ki nyíltan, a tehetség korlátai. Persze zaljott irt élénkebb irodalmi élet, jó pár évvel ezelőtt, de hogy mondjam csak, az 9em volt valami egészséges dolog. Folyóirat-szerkesztő koromban talán Miskolcon említettem egy Irodalmi értekezleten — Miskolc akkor hátrébb kullogott az irodalmi életben, most sincs olyan elöl —, hogy úgy simfelik egymást mintha nagy Irodalmi élet volna, ahol már klikkek is kialakultak. Vagyis. El kellene kerülni Szegeden a klikkeskedést, amire itt is, máshol is erősen hajlanak, ugyanakkor meg kellene tartania Szegednek az értékelt. így az irodalmi értékeit is, hiszen köztudott, mennyien távoztak az utóbbi időben a fővárosba. Nem azért feltétlenül, mert kiutálták őket, hanem mert ott leltek kedvezőbb körülményekre. Szerencsére én már hatvanesztendős vagyok, s nem tudok változtatni a magam sorsán, de nem is akarok, mert ahogyan mondottam volt, Szegeden megtaláltam az alkotás feltételeit, és azért ls említettem az imént, hogy szerettem volna ezt a kérdést elkerülni, mert nem akarok többé magam körül vihart kelteni, vagy vitát kiváltani, adódott benne részem az eddigiekben éppen elég. — Szerkesztőként, íróként az elmúlt évitizedekben nem egy fiatalt inditottál útnak. Nemrégiben az Élet is Irodalom hasábjain kiterjedt vitában Magad is szót kértél, indulatosan, ennek okán szeretném véleményed hallant a mai fiatal írókról, irodalomról. Hogyan ítéled meg helyzetüket, a publikációik tükrében? — Hogy helyzetüket belülről ítélhessem meg. ahhoz fiatal írónak kellene lennem. Tény, hogy nagyon sok fiatalt kalauzoltam a nálváro. Ördögh Szilveszteri. Kiss Annát. Ratfeó Józsefet. Buda Ferencet és másokat. úgv lé'szik. volt némi érzékem ahhoz, hogv akár rövid írásból is mesállnnítsam kiben hol buikái a tehetség. Zenei hasonltai élve. nem kell egész szimfóniákat végigheltóattii ahhoz. hogy sejtsük értőkeit. elég lehet csak belehallgatni. Ami az Élet és Irodalom-beli hozzászólásomat üleii, nem tudok másképpen véleményt mondani, csak Indulatosan. Méghozzá azzal a veszéllyel szembenézve is, hogy az indulatot félreértik. Bata írta a Tisza tájban, bárki ellenőrizheti, roppant indulatos vagyok. Amit a fejembe veszek, attól nem tágltok. A fiatal írókról szólva egyik szemem sír, a másik meg nevet. Állítom, annyi kifutási esélyük, elindulási lehetőségük soha nem volt Magyarországon, mint ma. Ugyanakkor úgy érzem, túlságosan telítődött a pálya. Sok az okos, művelt, fiatalember, egyetemet végzettek, és sokan éreznek magukban, különösen a humán végzettségűek, tehetséget, képességet arra, hogy írjanak, sőt, tudnak ls írni. Van egy dossziém, jó tíz évvel ezelőtt akartam könyvet írni, Üzenet kétezernek címmel. Az akkor pályán levő, egészen fiatal íróktól kértem volna önvallomást Sok helyre fordultam, elsősorban természetesen fiatalokhoz, akik ismerik a pályatársaikat állítsanak össze nekem egy névsort Ahogyan viszszaemlékszem, öten tették meg, egyenként körülbelül két-kétszáz nevet sorolva föl, s ha most végignézem a listát, megdöbbenek, s mind a kéj szemem sírni kezd: alig akad közöttük olyan, aki ma is a pályán van. Azért beszélek erről, mert az ÉS vitáját nem tartottam jónalc, végül is nem sikerült az a vita. Holott a téma óriási. A magyar irodalom jövőjéről van szó, és általában azok tűntek a legdühődtebbnek. akik a mellőzöttségeket méltánytalanságnak érezték. Hátha bennük van a hiba! Nem hiszem, hogv ma el tudnának nyomni egy igazi tehetséget Magyarországon: nem is akarnak. Csak figyelem a folyóiratokat, mindegyik a fiatalokat akarja felkarolni, örül, ha fiatalt közölhet. Mintha angyalok vinnék kötényükben ezeket a gyerekeket, s tennék a pályára, aztán valahol elsiklanak, utat tévesztenek. Most nem akarok belemenni stílusproblémákba. Inkább mint szociológiai jelenségről beszélek. Bár ne lenne Igazam. — Lassan kimerítjük a napilap terjedelmi lehetőséget Végezetül hallhatnánk közeit vagy távolabbi terveidről, kiadásra váró munkáidról? — Könyvkiadás? Ez is megérne néhány zokszót. Figyeld meg az új könyvekről hetente kibocsátott listákat, egyre ritkul az élő magyar Irodalom, s annak ls a legnagyobb része vers. Lehetséges, versíró nemzet vagyunk, ámbátor alig hiszem, hogy olyannyira versolvasó nemzet is vplnánk. Suhanc koromban magam is költöttem, aztán kinőttem belőle, maradtam a prózánál. A szűkös lehetőségek miatt kimondatlanul is érvényes a szokásjog, egy írónak egy évben egy könyv dukál. Úgyhogy én most három évig ülhetnék a babéraimon, mert három könyvem van készen. A Debrecenről szóló szociográfiát az idei könyvhétre ígérték, jövőre az összegyűjtött elbeszéléselmet, míg a legújabban elkészült munkámat, tudtommal, a Délnrvagyarország közli folytatásokban. A kiskutyámról írtam. Pajtiról — lám egy újabb műfaj. Adott tehát e három könyv, ami három esztendőt jelent így aztán maradt ráérő Időm. s hozzáfoehnttam ahhoz, amit a legfontosabbnak tartok. Témája: az életem. Előfordulhat csak halálom után adható majd ki. Eddig úgy 150 oldal készült el belőle, de még mindig csak 18 éves koromnál tartok, s ezután jönnek a rázósabb dólgok. Az én életem nem különleges élet Ugyanolyan, mint több millió honfitársamé. Parasztgverekként nőttem föl, gyárt munkás lettem, aztán katona, kivittek a frontra, hadifogságba estem, hazajöttem, a fordulat éve után kiemeltek újságírónak stb., szóval ugyanazok a történelmi hullámok sodortak magukkal, amelyek sok százezer honfitársamat És mégis az én életem izgalmas élet. Azért izgalmas, mert meg fogom írni... Kívánunk hozzá mindenekelőtt tartós egészséget. Leaalább iz eddigiekhez mérhető mvnkalce Ivet, és az alkalommal élve. még sok derűs boldog szí»e'é<<napot. Messze túl az úgynevezett nyugdíjkorhatáron, amelyet most ünnepélyesen h*murti) NUÍOUMU ISTVÁN hagyatékából A tollrajz. a tusöntvény, a monotfp'a volt Vinkler László számára az a műfal mely szinte naponta regisztrálta életérzését gondolat- és érzelemvllágának hullámzását, rezonanciáiét a mindennapok varázsütésszerű örömeire ós mellbevágó tragédiáira. Vinkler László mintegy fél évszázados alkotói pályájának leggazdagabb vonulata éraíikákban teljesedett ki. S ez a lapszéltegyzelekként sorjázó rajzföl jegyzésektől, állapotjelentésektől, naplójegvzetektől az anyag mozgásának törvényeit kutató tusöntvényeken, és fakturális viszonyokat kereső nyomatokon át olyan szintetizáló, korszakokat ös«egzó művekig terjed, mirít áz Oidipusz-mű. vagy a Prokrusztész doktor ar.Crómiája címet viselő grafikai alkotás. A hagyaték sok száz müvet számlál. Nagy részük az itt közöltekhez hasonló alkotás, mely a görög m-tólógiát Európa folklóriának, tiszta forrásának ítélve, annak motívumait és jeleneteit, máig ható üzeneteit dolgozza föl korszerűen, a mai ember társas kaocsolatainak. önnön vívódásainak, harcainak és örömeinek tükröt állítva. Vinkler ezekben az alkotásokban teljesítette ki leginkább önmagát, hiszen éppen itt. ezeken az önmagának szánt grafikai feliegyzéseken szabadulhatott meg leginkább valós vagy vélt kálódéitól. T. L. HCM-H&Amttírnll