Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

5 VasárnaiJ. 1981. február 15. A Somogyi-könyvtár jubileuma elé Százéves alapítólevél A naav árvízlcor elpusztult Szeged újjáépülésének időszakában, 1881. február 15-én kelt a város közművelődésének szolgálatára rendelt Somogyi-könyvtár alapítólevele. A könyvtár 1883. október 16-án nyílt meg. Azóta, egy évszázadon át. mindig nyilvános könyvtárként illt a közönség szolgálatában. , Az alapító Az épülő könyv- és levéltár Könyvtárunknak voltak kiváló kormányosai. Reizner Jánostól Tömörkény Istvánon át Móra Ferencig. kik a szükséget enyhítendő. beleépítették legjobb énjüket ar. intézménybe, s szellemül^ feledtette. ideiglenesen pótolta a tárgyi föltételek beteges hiányát, ám véglegesen meg nem gyógyíthatta. Még így is az ország figyelmére méltó, kincset érő állományt tudhat magáénak hírlaptörténeti, sok szakra ágazó különgyűjteményei. régi magyar könyvei, ritkaságai tekintetében, amiért a fölszabadulás után ..A" tfpusú káerneltséget élvez, sőt az idei újévtől elsőfokú tudományos könyvtárrá minősítette a művelődési miniszter. Nagy múltja révén az egyébként nehezen mérhető szellemi hatások és eredmények kézzelfoghatóan felsorolhatok. Több nemzedék munkásai, tanárai, tudósai. művészei készü'tek pályájukra e falak között fölhalmozott ' szellemi kincsestárban. Mit mjért merítgettek az egykori olvasók könyvtárunk ismeretpata kjaiból. nem is tudnánk, ha gyakran évtizedek múltán vissza nem csatolódnának az üzenetek adományok, hagyatékok formájában. Amint legutóbb Vasváry Ödön. Amerikában élt hazánk fia. Európa-hírű magyarságtörténeti gyűjteménye került szerető akaratából abba a Somogyi-könyvtárba. ahol ifjonti korában rendszeresen olvasott tanult Az adományozók megfontolásából a hálán túl talán munkálkodik az a tapasztalat is. hogy biztonságos helyre adják az életük során tudományukat gyarapító gyűjteményüket, ahol tovább él az utánuk kővetkező nemzedékek megemberesedésében és használatában. Ez a fölismerés buzdította mar több mint egy évtizede a helyi párt- és tanácsi szerveket, amikor szorgalmazásukra elindult az új. ötezer négvzetméteres területet magába ölelő, könyv- és levéltári épület fölemelése. Ez a palota megoldja az 1973 óta megyei könyvtári jelleggel működő Somogyi-könyvtár szorító helygondjait. s enyhíti a szintén megvei föladatokkal megbízott Móra Ferenc Múzeum gondjait is. R

eizner János Szegeden született; famíliája egyike volt a legrégibb német polgári családoknak a városban. Iskoláit is itt Végezte, majd jogot tanult Pesten és Pozsonyban, s 1871-ben ügyvédi gyakorlatba kezdett. De már 1872-ben várost aljegyzővé választották, s három év múlva, 1875 őszén fiatalon. 28 éves korában, Szeged város főjegyzője lett. Már ex idő tájt foglalkozott tudományokká!. Az árvízkor ért anyagi veszteségei, s liberális fölfogása miatt fölötteseitől is, a városi tanács tagjaitól is ellene irányuló politikai támadások elkeserítették, így szívesen hagyta ott 1882 nyarán a főjegyzői állását, hogy elfoglalja a Somogyi-könyvtár igazgatói izékét. Megalkotta a könyvtár nyilvántartási rendszerét, leltározta a könyvállományt, s megnyitotta a könyvtar kapuit Szeged közönsége előtt. Működését a nagy utód, Móra Ferenc fgy jellemezte: „Vérbeli tudós, erőskezű szervező, akinek vezetése alatt készült el az első nagy katalógus, s aki addigi szerény bérlakásából a kultúrpalotába telepítette át a könyvtárt. Nevéhez fűződik a múzeum megalapítasa is, amelynek legrégibb osztályait, a régiség- és éremtárat. továbbá a szépművészeti gyűjteményt ő állította fel." A hagvpmányos és kötelező szerénység megőrzésével itt említenénk meg. hogy az 1973-ban megvei könyvtárrá való átszervezésünktől a megyék mezőnyében főbb könyvtári mutatók tekintetében. a régi eszközökkel, a 13. helyréi a mostani 8-ra tudtunk fölkapaszkodni. Már Tömörkény és Móra is fölterjesztésben gyakran kérte kora kultuszkormányzatát a helyszűke megszüntetésére, az épület kibővítésére. pedig akkor csak a körtöltésen belüli százezer lakos ellátása volt a faladat A közelgő százévesség révén azon szerencsés nemzedéknek tudhatjuk magunkat, amely fönntartó szerveinek belátó, körültekintő erkölcsi és anyagi támogatása révén új könyvtárat építhet Azt tervezzük, hogy a centenáriumra alakuljon könyvtárbaráttestület a helyi párt- és tanácsi fórumok. a szakminisztérium tisztségviselőiből, valamint a szülőföldünkről elszármazott országos vezetők védnökségével, amely szavatolná, hogy a fundamentumtól a fölépítmény felé törő könyvtári épület megyei építőipari kiemeltséget élvezzen. Ez garantálná a százévességünk körüli készültségi fok maximumát, belátható időin belül teljes birtokba vételének lehetőségét Nem kevésbé fontos a Minisztertanácsnak a segítsége, amelynek áldásosságát Szegeden a gyufagyár és a szalámigyár centenáriumakor már tapasztaltuk. Kérjük. hogy berendezésünkhöz olyan egyszeri anyagi támogatást adjon, amely révén a következő 50—100 évben az utánunk jövő nemzedékek korszerű, gépi eszközökkel, egyéb szükségekkel ellátott iól működő könyvtárat nyernek. » Mi. mostani könyvtárosok, ügyeiőir és gondosok vállaljuk, hogy a ránk bízottakat, a könyvtár életében oly nagy ós pozitív fordulatot, egy évszázadra kihatással levőt minden legjobb tudásunkkal' úgy alakítjuk, hogy a későbbi generációk jövőjének is biztos utakat világíthassunk. A művelődési fórumok. a könyvtárosok, s a jövő olvasói nevében egyetértő segítségüket kéri TÖTII BÉLA Az első igazgató Tudományos munkálkodásának jelentős részét a régészeti kutatómunka, az ásatás tette ki. Rábé, Röszke, Csengele, Sövényháza, Oroszlámos, Tömörkény, Domaszék, Szőreg, Lebő, Óbéba — fölsorolni is sok, ahol az Alföld őstörténetének megismerése szempontjából rendkívül jelentőssé vált leleteket mentett meg történettudományunk számára. Ha mai szempontból ásató módszere és anyagföldolgozása sok tekintetben hiányosnak bizonyul is, mentsége lehet, hogy noha autodidakta módon vált régésszé, kora színvonalának így is megfelelt. Nagyjából ez érvényes történettudósi működésére is, amely rendkívül sokirányú, termékeny és gazdag volt. Foglalkozott érmészettel, műemlékvédelemmel, muzeológiával, ipartörténettel és iparstatisztikával, céhtörténettel, könyvészettel. Tanulmányt írt a régi gabonamértékekről, mint könyvtáros összeállította a szabadságharc és az emigráció bibliográfiáját, kéziratban elkészítette Szeged bibliográfiáját. Megirta a Szegedi Híradó elsó negyed századának történetét, fontos gazdaságtörténeti értékű levéltári anyagot közölt a mindszentSomogyi Károly esztergomi kanonok, 1881. február 15-én írta alá az oklevelet, mellyel életének féltve őrzött kincsét, 43 ezer kötetes könyvtárát örök időkre a nagy árvíz után „a romjaiból új életre kelő Szegednek" adományozta. önzetlenségből cselekedett, hiszen a városhoz korábban nem fűzték szoros kapcsolatok. A Heves megyei Tiszaföldvárott 1811. április 1-én született. Édesapja, Csizmazia Sándor, a magyar hírlapirodalom egyik úttörője, a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztője. 1850-ben „mint elfeledett ember" az esztergomi prímási könyvtárba került. 1853-ban indította meg a Családi Lapok új kiadását, majd magára vállalta a Religio és Nevelés szerkesztésének gondjait is. A pozsonyi, majd 1865-ben az esztergomi egyházmegye kanonokjának nevezték ki. „A gyűjtemény — írták 1880ban a könyvtár megtekintésére felkért bizottság tagjai — egy igazi kincset, . megbecsülhetetlen értéket képez, mely egymagában fogja a város erkölcsi becsét és kihatással lesz a város közművelődési haladása és fiainak valódi tudományos és magasabb kiképzésére." E gyűjteményt őrzi a neve emlékét fenntartó szegedi városi Somogyi-könyvtár. B. I. algyői uradalom történetéből. Mindemellett frissen reagáló, lelkes harcosa volt a város művelődéspolitikai életének. Fő művei A régi Szeged két (1884) a Makó város története egy- (1892) és a Szeged története négykötetes (1899—1900) várostörténeti munkák. Ezekben nagy szorgalommal, hatalmas anyagismerettel halmozta föl mindazt, amit a város köztörténetéről, művelődés- és társadalomtörténetéről a helytörténeti irodalomból és a városi levéltárból kiszedegetett. S bár egykori, nem különben kiváló historikus bírálója, Czímer Károly terjedelmes tanulmányban (1901) egészítette ki, helyesbítette nagy városmonográviáját, kritikája nem von lesemmit annak a megállapításnak igazából, hogy Reizner müve a millenium idején divatos ünnepi kiadványok színvonalát messze túlhaladta. Azzal pedig, hogy a mű harmadik kötetét kizárólag gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti kérdéseknek szentelte, korában ritka kezdeményezést tett. Müve, hiányai ellenére, megtermékenyítője lett a szegedi helytörténeti kutatásoknak, s bár azóta sok részlettanulmány látott napvilágot a varos politikai és művelődéstörténetéből, a kutatónak máig is, mint kiindulóponthoz, minden esetben ..a Reiznerhez" kell folyamodnia. Alig húsz esztendővel a Közművelődési palota megépülése után Móra már többször szóvátette, hogy a sokablakos nagy ház „túlságosan zsúfolt", kevés benne a hely. Ez időtől a tervek sora született a bővítésre, új múzeum építésére. Egy időben az egyetemi és a Somogyi-könyvtár összeköltöztetését is tervezgették. 1938-ban új épületre gondoltak, mégpedig a Dóm téren. A fölszabadulás után a könyvtárfejlesztés változatlanul napirenden szerepelt. Tervezték kiköltöztetését, majd bővítése került előtérbe. Ez utóbbi 1955-ben részben meg is valósult: a Közművelődési palota két szárnya 900 négyzetméter alapterülettel nagyobbodott. A könyvtár és a múzeum állományának rohamos gyarapodása miatt azonban a gondok nem oldódtak meg, a helyhiány krónikussá vált. 1959ben újra előkerültek az egyetemi és a Somogyi-könyvtár közös épületben történő elhelyezésének tervei, most már a megyei könyvtár Szegedre költözését is figyelembe véve. Az évtizedes vágyak teljesülését a Politikai Bizottság 1966. évi állásfoglalása gyorsította meg, kimondva, nogy Szegeden indokolt egy korszerű közrhűveIődési könyvtár felépítése. A beruházási javaslat — a Csongrád megyei Levéltár belépésével is bővítve — 1968-ban került a minisztériumba. Jóváhagyása után a könyvtárépítés 20 millió forint kezdő összeggel szerepelt, a IV. ötéves tervben. 1971-ben nyilvános pályázatot írtak ki az épület megtervezésére. 28 pályamű közül a bírálók a Budapesti Városépítő Vállalat együttesének (Pomsár János. Péterfia Borbála, Reischardi Ágnes, Horváth László) pályázatát fogadták el. 1972-ben elkezdték a beruházási program készítését. 1974 őszén kezdődött meg a terület előkészítése: a Dóm tér északnyugati sarkán álló épületek lebontása. 1977-ben a városi tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta a beruházási programot, kiadta az építkezés engedélyokiratát. Ez az eredeti elképzelésektől több eltérést mutat: az építkezésből kilépett az egyetem, ugyanakkor helyet kapott az épületben több mint ezer négyzetméter alapterülettel egy ételbár. 1979. február 14-én kezdte meg a Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat az alapozás részeként a pincetöm^ kiemelését, majd az ún. Franki-cölöpök elhelyezését. A 232 db 15 méter mélységű cölöpre került az épület hatalmas vasbeton alapzata. 1980 őszén megkezdődött az elóregyártott vázszerkezet beemelése. Az első, 16 méter magas, 18 tonna súlyú függőleges pillér szeptember 16-i elhelyezését akár könyvtártörténeti dátumként tarthatjuk számon. A kiviteli terveket forgatva kiderül. hogy a majdnem 10 000 m alapteriiietű, hatszintes épületben 6000 in2 szolgál könyvtár' célt. Az alagsorban az újság- és lAyóival-lapozgató, társalgó, falatozó mellett a kötészeti, restauráló és más műhelyek kapnak helyet. A közönség az olvasótereket a földszinti előcsarnokon át közelítheti meg, ez egyben a könyvtári kiállítások célját ii szolgálja. A korszerűen kialakított nyilvántartási övezeten, ellenőrzési ponton áthaladva jutnak el a könyvtár látogatói az olvasóterekbe: a gyermek-, az általános, a zenei könyvtárba, a szakosított részlegekbe és a különgyűjteményekbe. A terek tehát az olvasók érdeklődési köre szerint tagozódnak, s a részlegek a könyvtár különböző dokumentumait (könyv." folyóirat stb.) szakonként együtt tartalmazzák. A részlegek szinte mindegyike szabadpolcos könyvtár lesz, változatosan tervezett helybenolvasó terekkel, lapozgatókkal. A második emeleten, ,,a könyvtár szívében" káp helyet a korszeiű központi katalógus, és itt lesznek a könyvtári dolgozók munkaszobái is. A Somogyi-könyvtár alapítványi gyűjteményének nagyobb részével a kétszintmagásSágú emlékkönyvtárban találkozhatnak az olvasók. Ennek berendezése a régi épület muzeális értékű berendezéséből kerül ki. átmentve az utókornak az egykori Somogyikönyvtár hangulatából valami • keveset. A könyvtár gazdag régi gyűjteményei megkívánják a kutatómunka jó feltételeinek megteremtését. Ennek érdekében épülnek az elmélyült munkára alkalmas kutatószobák. Az épület felső, hatodik szintjén alakítják ki a raktári helyiségeket részben a könyvtár, részben a levéltár részére. Az olvasószolgálati terek a lehetséges mértékig összefüggő, egységes és a szükségleteknek, valamint a funkciók változásának megfelelően átalakítható térrendszert alkotnak. Gondoltak a tervezők a mai könyvtári igényekkel összhangban álló technikai berendezésre, a könyvtár gépesítésére, bár ebben a pénzügyi lehetőségek korlátot szabtak. A tervek az épület funkciójához. kulturális szerepköréhez és a Dóm tér adottságaihoz igazodó, a tér együtteséhez tömegével jól illeszkedő építészeti megjelenést ígérnek. A könyvtár megépülésével pedig befejeződik a tér teljes körülépítése, természetesen már nem Rerrich Béla megálmodott tervei alapján. A Jtönyvtár dolgozói már most készülnek az új épület birtokba vételére, az ottani várható működésre. Nem kevesebb, mint 400 ezer kötet könyv és más dokumentum átköltöztetését kell megszervezniük, és föl kell készülniük az új épület nagyobb lehetőségeihez igazodó szolgáltatások megszervezésére is. Hatalmas munka ez. amely megfontoltságot, előrelátást kíván. Ki kell egészíteni a könyvállományt, bővíteni a könyvtáros gárdát, hogy minden készen álljon a könyvtár 1983 októberében esedékes és gondosan tervezett nyitására. Ha szándékok valóra válnak, az 'nnepélyes átadás egybeesik a önvvtár első. 188" >' tóber 16-i vitásának százéve•• •"•"tiutójával. RADNÓTI IAMAS