Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 8. szám

8 Szombat, 1981. január 10. postaláda társszerzőnk az olvasó néznünk ahhoz, hogy szemet bántó képek táruljanak elénk. Csipei Sándort (Baj­csy-Zsilinszky u. 9.) egy bel­városi jelenség késztette írásra. Levelét a tanácsháza épületének dicséretével kez­di. „Gyönyörű lakkozott ka­pui, a kovácsolt lánckordon szép látvány. Az épület mel­lett a Sóhajok-hídja, amely alatt átsétálunk a Bajcsy­Zsilinszky utcába, és ott s találunk gyönyörű lakkozott kapukat. Igaz, lánckordont itt nem látni, de koszon, bü­dös, a keskeny járdát eltor­laszoló kukaerdőt igen." Olvasónk szerint egy vá­roshoz, amely a Hild-emlék­érem tulajdonosa, nem illik az efféle „dekoráció". Egy födél alatt Leveles dossziénk Igencsak „meghízott" ttz ünnepek alatt, hiszen legutóbb december 20-án jelent meg Postaláda­Üsfzeállitásunk. Azóla egyre gyűltek » tavalyi és Idei vé­leményekkel, észrevételekkel teleírt laook. várva a meg­jelenésre. S ahogy témáikat rendszerezi a szerkesztő, bizony el Is feledkezhelne az év fordulójáról, hisz úgy tűnik. 1981­l>en is virulnak még a tavalyi „örökzöldjeink". Pedig nem liánnánk, ha egyikről, másikról végleg „leszáradnának" a levelek... Kevesebb panaszra áhítozva, boldog, elégedettebb, jóra­való Ötle'ekbcn gazdag új esztendőt kfvánunk hát társszer­tőlnknck és a Postaláda minden olvasójának. Jótevők és kártevők Az Északi városrész 2. számú óvodájának, a „lila óvodának" dolgozói fordul­tak hozzánk soraikkal, „Nagy örömünket és kis bánatunkat szeretnénk köz­readni. Nemrég vettük bir­tokba az Északi városrész új óvodáját. Rengeteg gond­dal járt a termek otthonossá tétele, és a költözködés. Mint minden óvodának, ne­künk is kevés a pénzünk, alig jut a legszükségesebb dolgokra. Ezért esett jól, hogy gondunkat észrevette az Északi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet, öt­venezer forintot utalt ál az óvodának. Embereik eíenkl-. vül még a bútorok szállítá­sából is kivették részüket. (Akárcsak néhány szülő és a DEFAG-osok.) Nekünk nagyon jól jött a támogatás, mert több hasz­nos tárggyal tettük ottho­nossá a foglalkoztatókat. Ez volt az örömünk, ami­ért tollat fogtunk. Szinte csekélységek okozzák bána­tunkat. Az épületben több­ször feltört a víz, és kint az udvaron is megáll a be­járati ajtó előtt. Ebből sok­szor adódik kellemetlenség. Az idei •»fenyönyüvők- a mi lila óvodánkat sem kí­mélték. Valaki, vagy vala­kik beugrottak a kerítésen, és az udvarról vittek kará­csonyfát Még csak azt se gondolhatnánk, hogy gyer­mekek csínytevése, mert a fatoivaj cipője -felnőttes­nyomokat hagyott" — írjak az óvónők. A jótevőknek elismerés és köszönet jár. S a kártevők­nek? Zsebkendők Előre bocsátom: nem aka­runk ellenpropaganda-had­járatot indítani az olykor hasznos, praktikus honi és külföldi termék, a papír­zsebkenáő ellen. Csak éppen hangot adunk — mint már adtunk ls — a jó ízlésű em­berek véleményének, ezúttal megtoldva az egészségügyi szakember, az orvos állás­pontjával ls. Pedagógusok panaszolják: elárasztják a tantermeket a használt papírzsebkendők. Látványnak sem kellemes a •ok-sok fehér galacsin, de tudva, ho^y mindez meg­annyi fertőző forrás, bizony aggódó szemmel, tiltakozva fogadják a divat eme térhó­dítását. De Ismeretlen járó­kelő ls telefonált már a szerkesztőségbe: neveljük rá az embereket a papír­zsebkendő helyes használa­tára. Nos, kapóra jött dr. Ve­ress Sándor Írása, amelyet — éppen az egészséges élet­módra nevelés szándékával _ közlünk olvasóinkkal: A légúti betegségek csepp­fertőzéssel terjednek. A kö­högéssel fertőzzük a köz­vetlen környezetünket, amit mások azután belélegeznek. A vírus ugyan a szabad le­vegőn nem hosszú életű fer­tőzőképesség szempontjából, de azért a- eldobott papir­zsebkendőről is a légáramlat a levegőbe hordhatja a kór­okozókat. Már szakmai ol­dalról ls elhangzottak olyan vélemények, hogy a papír­zsebkendők egyáltalán nem higiénikusak, és fertőzések forrásai lehetnek. Mert, ha mindenki az elhasznált pa­pírzsebkendőt egy magánál hordott nylonzacskóba ten­né, és azt odahaza elégetné, akkor, és csak akkor — töl­tené be ez az eljárás mo­dern megelőzési feladatát. De nézzünk csak magunkba! Hányan Járunk el Ilyen mó­don? A hagyományos zsebken­dőt ebben az esetben előny­ben kell részesítenünk — tanácsolja az orvos. Azokat orrfúvás után zsebbe lehet tenni, odahaza fertőtlenít­hetek. Egy hagyományos zsebkendőt azért nem do­bunk el, mert drága. Inkább kimossuk. Praktikus is, ezért járványok idején, ha mindig van nálunk 2—3 ha­gyományos zsebkendő, me­lyeket a zsebünkbe gyűj­tünk, és odahaza kifőzzük, ezzel teljes értékűen r'.erl­lizáltuk ls zsebkendőinket. Régi módszerek is lehet­nek nemcsak praktikusak, hanem még hasznosak ls. Döntsön a Józan ész. és az egészségért való aggódás! Hogy kinek milyen a köz­érzete saját otthonában, az nemcsak a falakon belüli világtól függ. Hiába csukja magára az ember az ajtót, könnyen megesik, hogy nem leli nyugalmát. Mert nehéz sok embernek, sokféle em­bernek egy födél alatt élnie. Pontos nevét és címét megírta panaszos tarjánl ol­vasónk, de a békesség érde­kében kéri, mi ne közöljük egyiket se. Hátha így ls ér­tenek a szóból a szomszé­dok, és csíntalan gyermeke­ik. Sőt, meglehet, hogy így Tarján-szerte több lakó „veszi az inget magára", és nagyobb kíméletességre ne­veli gyermekét. Olvasónk földszinti laká­sában sokat szenved az örö­kös labdapattogtatástól. A zaj idegesíti, saját gyerme­kei sem tudnak pihenni tő­le. De nemcsak Idegekre me­nő következményei vannak a labdajátékoknak: a tél folyamán kétszer törték be olvasónk ablakát. A bizto­sító fizetett ugyan, de az utánjárást, a takarítást, a fagyoskodást szívesen elke­rülte volna a levél írója.-aki kérdezi: nem lehetne a lab­dázni vágyók számára elke­rített területet biztosítani az 503-as ház sarkán levő üres telken? Herczeg Lászlóné (Zöldfa u. 7/C) tehetetlenségében fordult hozzánk, hátha a so­rok olvastán megszólal a „tettes" lelkiismerete. A „krimi" december 22-én kezdődött, meglehetősen prózai eseményekkel: a há­ziasszony kimosta a másfél méter hosszú, műszőrme fal­védőt, és kiterítette a nehéz, csöpögő anyagot földszinti erkélyükre. Éjféltájt azon­/ ban hiába kereste a fal vé­dőt, csak hűlt helyét talalta. Talán valaki karácsonyfá­ja alá vándorolt a szürkés­fehér műszőrme? Nem tud­juk: a tettes vagy a meg­ajándékozott Jóindulatában reménykedjünk-e. De re­ménykedjünk ... És okul­junk a történtekből. Nemcsak az egy födél alatt élő lakótársak tudják megkeseríteni egymás életét, hanem olykor a födél és az alatta levő épület hibái is. A Retek utca 19/B-ben, a 10. emeleten laknak Dobai Gábor ék. A lépcsőházukban van egy jókora ablak, amely öt évig azzal a ma­gyarázattal volt nyitva: ar­ra hivatott, hogy tűz esetén elvezesse a füstöt. De idő­közben kiderült, hogy a tűzrendészeti előírásoknak nem felel meg, ezért tavaly többször javítgatták, alakít­gatták. Most már be sem lehet csukni, ha akarják sem. A lépcsőházban hiába vannak fűtőtestek, épp olyan a hőmérséklet, mint odakint, de a lakásokban is hidegebb van. A takarékosság jegyé­ben ismét az utcát fűtjük? Törökgyörgy József és a többi lakó napjait a pincét elárasztó szennyvíz keseríti meg. Az Odesszai körút 56. számú ház gondjáról még szeptemberben értesítettek az IKV-t. Mivel csaknem három hónap eltelt intézke­dés nélkül, levélírónk de­cember 8-án személyesen is bejelentette a hibát. Az IKV-nál úgy tudták, a mun­kát már elvégezték. Akkor tisztázódott a félreértés. a szennyvíz azonban, olvasónk levelének keltezéséig, de­cember 22-ig, tovább folyt Közlekedjünk okosan! Ami bántja a szemet Érsek Kálmán (Oldal u. 2.) a Honvéd tér környékén tapasztalt közlekedési ne­hézségekre hívja főt a fi­gyelmet. A tér templom felőli sar­kán, mivel ott autóbusz­végállomás is van, szükség lenne a közúti és a gyalogos közlekedés szabályozására. Ezen a környéken ugyanis igen nagy a forgalom a reg­geli és a délutáni órákban. Űj helyzetet teremtett a nagyáruház léte is a Lenin körúton. A karácsonyi vá­sárlások Idején tapasztalta olvasónk, hogy azok az au­tósok, akik kocsijukat a templom felőli oldalon tud­ták csak hagyni, szükségből gyalogos átjáróvá változtat­ták az úttestet kocsijuk és az áruház között. Nagy Ferenc (József Atti­la sugárút 65/A) a Lenin körút egy másik szakaszá­nak közlekedési rendjeről mond véleményt. Szerinte a lovasszobornál levő villa­mosmegállóban naponta megforduló több száz ember igencsak bosszankodik ami­att, hogy a Bajcsy-Zsi­linszky utca végén parkoló autók között csak bujkálva tudnak közlekedni. Régeb­ben zebrát festettek az Elektromos Ktsz elé, most azonban ezen a helyen is autók állnak. Fazekas Pálné elkoptatta csizmáját, annyiszor jött gyalog Tarjánból a Belvá­rosba, holott van buszbérle­te a 10-es járatra. Többször jobbnak látta, kényelme­sebbnek és gyorsabbnak a gyaloglást, mint a buszo­zást. Hosszú várakozás, majd lökdösődés, tolakodás! S ha nem vesz bérletet az ember: bosszúság a pénzt nyelő, je­gyet nem adó automatával,, majd az ötven forintot Kérő ellenőrrel! Olvasónk úgy döntött, a buszbérlet, a Jegy és büntetés árát ezentúl In­kább a cipésznél hagyja. Segítő kéz&l Engem a tavasz Itt felej­tett! Az 1944. október 11 -ét kö­vete napokban, amikor az ostromzár tartott Szeged körül, nagy szükség volt a kenyérre. Mint 17 éves pékinast, Engi Péter Valé­ria téri sütőüzemébe vit­tek. A megfeszített munka következtében hátgerinc­roppanást szenvedtem, mindkét lábam megbénult. Kétévi ágybanfekvés és si­keres gerlncműtét után, két mankóra támaszkodva kerestem az élei lehetősé­geit. Ottmaradtam szüleim terhére, munkaképtelen. Nem nyomoréknak szült az édesanyám. A Délma­gyarországhoz fordultam 1947-ben, amikor Kürti új­ságíró úr cikke nyomán, mint elkésett jelentkezőt, hadirokkantnak nyilvání­tottak. Akkor 110 forint kivételes pénzellátást kap­tam (kis összeg, de lét­alap). 1948-ban megadták a dohányárusltásl engedélyt, de az akkori Idők szavát megértve 1952-ben az en­gedélyt beadtam, majd egy­éves munkanélküliség után 1953-ban a Szegedi Ruha­gyárban helyezkedtem el a városi pártbizottság segít­ségével, telefonkezelőnek. Ekkor már nős voltam, két botra támaszkodva, hű­séges élettársra találtam. A sors nem kényeztetett el. Lakáshoz több éves után­járással jutottam. Felesé­gem két gyermekkel aján­dékozott meg, akiket igen nehéz körülmények közt fölneveltünk. Feleségem U segédmunkás volt. 1962-ben, egészségi álla­potom miatt rokkantnyug­díjba helyeztek. A havi 500 forint járadék és a két gyermek után láró 75 fo­rint csEfládlpótlék kevésnek bizonyult. Családom lét­fenntartása miatt a Magyar Vöröskereszthez, a városi tanácshoz fordultam segít­ségért, de elutasítottak, Il­letve gyermekeim állami gondozásba adását javasol­ták. Ezzel nem éltem. Fe­leségem vállalt túlmunkát, és felneveltük gyermekein­ket. bár taníttatni nem tudtuk, de embert nevel­türík belőlük. Nekik' ls esa­ládluk v»n. tőlük segítség­re nem számíthatunk. Időközben feleségem ls rokkantnyugdíjba kert", sajnos nekem, a 100 száza­lékos hadirokkantnak a la­káshivatal nem vette tekin­tetbe a rokkantságomat, alacsony jövedelmemet, s az 1974-ben történt szaná­lás során a VI. emeletre helyezett. A lakáshaszná­latbavételi díj teljes és egyösszegbeni megfizetését kérte. Bár hitel segítségé­vel, de vállaltuk és kifi­zettük. 1973-ban többszöri kérés után megkaptam saját rokkantjáradékom mellé, a hadirokkant-járadékot, de így is kevés az a 2 ezer forint. Jövedelmünkből csak a legszűkösebben jut. Színházra, mozira, vendég­lőre és egyébre sosem fu­totta, de végül ls két ~yer­mekünk és négy kisuno­kánk bearanyozna életün­ket. Minden keserűséget feledtetnek. Üj ruhára so­sem tellett, megfelelt, mit más levetett. Volt munka helyem, a Szegedi Ruha­gyár dolgozói motoros rok­kantjárművet készítettek részemre, amely lehetővé teszi a mozgást, és a szak­Szervezeti bizottság gond jaimon évi 400 forint—500 forinttal, de mindig se­gít. De állandóan kérni, ha valamire szükségem van, azt szégyellem. Szeretnénk szocialista . emberhez méltóan élni, békében. Ügy érzem, ha kimagasló munkateljesít­ménnyel nem ls, de sze­rény körülmények közt, becsülettel felnevelt gyer­mekeinkkel hozzájárultunk szocialista hazánk gvarapí tásához. Most, hogy az 198l-es év a rokkanlak éve, hisszük, továbbra ls megkapjuk a társadalom segítségét. Azt szeretnénk, hogy úgy élhessünk. ne legyünk rászorulva gyere­keinkre, és senki szánako­zására. A rokkant ls em ber. és lehet hasznos tógia a társadalomnak, de az ed­diginél is tökft segítség­gel! Köszönet azoknak, akik szervezik, és támogatják a mozgalmat, mely segítő kezet nyújt az elesettek­nek és hitet, erőt adnak a Jövőhöz! Cslzlk Imre űrhajós u. 5/B Röviden December 19-én délután baleset érte Rácz Istvánnét és kislányát (József Atilla sugárút 152/B) a Marx tér és a Boros József utca sar­kán. Annak az idős házas­párnak és a bordó Skoda vezetőjének mond köszöne­tet, akik segítettek rajtuk, és a gyermekklinikára szállí­tották őket. v H. I. lakáscíme nélkül, valószínű, nem saját nevé­nek aláírásával közli ve­lünk: a November 1. Műve­lődési Ház székei rozogák, nemrég terhes felesége alatt csuklott össze az egyik. Ha az effélén — mint ir.la — a közönség faragatlanabb ré­sze mulat ls, ml nem ezt tennénk, tehát érthetetlen az Inkognitója. Mint ahogy annak találtuk a magát Farkas Antalnak nevező ol­vasónk eljárásit ls: a takar­mányellátással kapcsolatos panaszát elküldtük az AFÉSZ-hez, melyről meg­adott címén: Bújdosó u. 44. értesítettük volna — ha ott lakna. A levél ugyanis visz­szaérkezett „Ismeretlen" megjegyzéssel. Bartsch La­jos (Deák Ferenc u. 2.) leve­lét nem részletezzük, ' lsz a másolatokat elküldte az Ille­tékeseknek. A hallzü kará­csonyi pulykáról csak any­nyit: együttérzünk önnel az elrontott ünnepi ebéd miat­ti bánatában. Legutóbbi Postaládánkban szó esett a fagyoskodó szaty­mazi mozinézőkről. Ujabb levél érkezett azóta a köz­ségből. S megtudtuk: zárva maradt a karácsonyi ünne­pek alatt a mozi. így ezúttal fagyoskodó közönsége sem volt. Emberek ezreit nevelik a tévé, a rádió műsorai, az Ilyen-olyan újságok, folyó­iratok cikkel. Nemcsak az egészségügyi kultúra fej­leszthető így, de sok egyéb kőzött a környezet kultu­ráltsága iránti igény is S ha a tisztaság, a szépség szük-égletté vált egy-egy közösségben, azt a nevelés sikerekent lehet elkönyvel­nünk, és örömmel kell fo­gadnunk a tisztaságra, szép­ségre törekvés gyakorlati megnyilvánulásait is. Vince Ferenc /Szamos u. 7/A) rímbe szedte, milyen látványt nyújt a sugárútról Tarján széle, s milyen ez a városrész közelebbről, törté­netesen olvasónk ablakából nézve. A madártávlatból szemlélődő számára szép ez a „táj", közelről azonban látni: van, ami elcsúfítja. A DÉLÉP fölvonulási épületei méltatlanok egy kulturált lakókörzethez. Bántják a szemet, sértik az ott élők esztétikai érzékét. Hasonló levelet kaptunk Klskundorozs máról ls. Szél­pál Ferencné (Dorozsmai út 145.) a szépérzék nevében tiltakozik az ellen, hogy egyetlen parkjuk közepén egy bódé éktelenkedik. A parkot, amelyet a lakosság gondozott, féltve őrzött, hogy a gyerekeknek legyen hol Játszaniuk, az időseknek megpihenniük, most elcsú­fították. „Kérjük, hogy a városképet romboló bódét, amely elképzelhető egy pi­actéren, de nem itt, hala­déktalanul távolítsák el." Ügy tűnik azonban, nem kell a város peremén szét­Tévére várva Válaszol az illetékes öt vásárló fogott tollat karácsony után. hogy a nagyáruházban elszenvedett sérelmeit leírja. Fazekas Sándorné (Retek u. 19.) és páruljárt társai, mint Írják, az elsők között próbálták Colorion színes tévét venni az áruház megnyitásának napján, majd az ezüst- és aranyvasárnapon is. de ne­kik ez nem sikerült. Érdeklődtünk az áruház vezetőinél: kapnak-e még színes televíziót, hogyan tud­ják kielégíteni az igényeket. Megtudtuk: január 5-től előjegyzéseket vettek föl, s a 30 százalékos előleg befi­zetése után, az Igénylés sorrendjében Jutnak a kí­vánt készülékhez — egye­bek között a Colorlonhoz is — a vásárlók. Ez a típus va­lóban hiánycikk. Tetemes mennyiség gyártására nem is vállalkozik az ipar, mi­vel sok alkatrésze nyugati devizát emészt föl. Az áruház egyébként nem „pult alól" adta el a nyitás­kor raktáron levő 5 Colori­on készüléket — mondják a bolt vezetői, bár ez aligha vigasz azoknak, akik ekkora kiadásra elszánták magukat, mégis hoppon maradtak. Ta­lán az előjegyzéssel mégis­csak hozzájuthatnak a várva várt készülékhez ők is. Pedig a szatymazi közsé­gi tanács elnökétől, Nacsa Jánostól a következő levelet kaptuk december 22-i dá­tummal: „A magam es a község lakossága nevében megköszönöm a december 20-1 számukban leközölt cik­ket a „fagyoskodó mozlné­zők"-ről. A cikk megjelenése előtt több alkalommal magam és a szakigazgatási szerv veze­tője figyelmeztette a műve­lődési ház Igazgatóját, konk­réta az 1980. december 15­én tartott ellenőrzés során is. A mai napon, vagyis 1980. Uecember 22-én szigorú In­tézkedést tettem, amely biz­tosíték arra, hogy a műve­lődési házban megfelelő me­leg lesz. Többek között: a szeged-rókusi TÜZÉP-telep­ről I. osztályú kazánszenet szállíttattam, és a tanács fű­tőjét odalrányítottam 1—2 napra, hogy nyújtson segít­séget a kazánok megfelelő fűtéséhez. Egyértelműen megállapí­tottuk, hogy a művelődési ház Igazgatóját és fűtőjét fe­lelősség terheli. A ' felelős­ségre vonásra az Intézkedést megtettem. Még egvszer megköszönöm a figyelmüket is a felhívó cikk megjelené­sét, a jövőben nagyobb fi­gyelmet fogunk fordítani a művelődési ház munkájára." összeállította: Chikán Ágnes \

Next

/
Thumbnails
Contents