Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 8. szám

8 Szombat, 1981. január 10. postaláda társszerzőnk az olvasó néznünk ahhoz, hogy szemet bántó képek táruljanak elénk. Csipei Sándort (Bajcsy-Zsilinszky u. 9.) egy belvárosi jelenség késztette írásra. Levelét a tanácsháza épületének dicséretével kezdi. „Gyönyörű lakkozott kapui, a kovácsolt lánckordon szép látvány. Az épület mellett a Sóhajok-hídja, amely alatt átsétálunk a BajcsyZsilinszky utcába, és ott s találunk gyönyörű lakkozott kapukat. Igaz, lánckordont itt nem látni, de koszon, büdös, a keskeny járdát eltorlaszoló kukaerdőt igen." Olvasónk szerint egy városhoz, amely a Hild-emlékérem tulajdonosa, nem illik az efféle „dekoráció". Egy födél alatt Leveles dossziénk Igencsak „meghízott" ttz ünnepek alatt, hiszen legutóbb december 20-án jelent meg PostaládaÜsfzeállitásunk. Azóla egyre gyűltek » tavalyi és Idei véleményekkel, észrevételekkel teleírt laook. várva a megjelenésre. S ahogy témáikat rendszerezi a szerkesztő, bizony el Is feledkezhelne az év fordulójáról, hisz úgy tűnik. 1981l>en is virulnak még a tavalyi „örökzöldjeink". Pedig nem liánnánk, ha egyikről, másikról végleg „leszáradnának" a levelek... Kevesebb panaszra áhítozva, boldog, elégedettebb, jóravaló Ötle'ekbcn gazdag új esztendőt kfvánunk hát társszertőlnknck és a Postaláda minden olvasójának. Jótevők és kártevők Az Északi városrész 2. számú óvodájának, a „lila óvodának" dolgozói fordultak hozzánk soraikkal, „Nagy örömünket és kis bánatunkat szeretnénk közreadni. Nemrég vettük birtokba az Északi városrész új óvodáját. Rengeteg gonddal járt a termek otthonossá tétele, és a költözködés. Mint minden óvodának, nekünk is kevés a pénzünk, alig jut a legszükségesebb dolgokra. Ezért esett jól, hogy gondunkat észrevette az Északi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet, ötvenezer forintot utalt ál az óvodának. Embereik eíenkl-. vül még a bútorok szállításából is kivették részüket. (Akárcsak néhány szülő és a DEFAG-osok.) Nekünk nagyon jól jött a támogatás, mert több hasznos tárggyal tettük otthonossá a foglalkoztatókat. Ez volt az örömünk, amiért tollat fogtunk. Szinte csekélységek okozzák bánatunkat. Az épületben többször feltört a víz, és kint az udvaron is megáll a bejárati ajtó előtt. Ebből sokszor adódik kellemetlenség. Az idei •»fenyönyüvők- a mi lila óvodánkat sem kímélték. Valaki, vagy valakik beugrottak a kerítésen, és az udvarról vittek karácsonyfát Még csak azt se gondolhatnánk, hogy gyermekek csínytevése, mert a fatoivaj cipője -felnőttesnyomokat hagyott" — írjak az óvónők. A jótevőknek elismerés és köszönet jár. S a kártevőknek? Zsebkendők Előre bocsátom: nem akarunk ellenpropaganda-hadjáratot indítani az olykor hasznos, praktikus honi és külföldi termék, a papírzsebkenáő ellen. Csak éppen hangot adunk — mint már adtunk ls — a jó ízlésű emberek véleményének, ezúttal megtoldva az egészségügyi szakember, az orvos álláspontjával ls. Pedagógusok panaszolják: elárasztják a tantermeket a használt papírzsebkendők. Látványnak sem kellemes a •ok-sok fehér galacsin, de tudva, ho^y mindez megannyi fertőző forrás, bizony aggódó szemmel, tiltakozva fogadják a divat eme térhódítását. De Ismeretlen járókelő ls telefonált már a szerkesztőségbe: neveljük rá az embereket a papírzsebkendő helyes használatára. Nos, kapóra jött dr. Veress Sándor Írása, amelyet — éppen az egészséges életmódra nevelés szándékával _ közlünk olvasóinkkal: A légúti betegségek cseppfertőzéssel terjednek. A köhögéssel fertőzzük a közvetlen környezetünket, amit mások azután belélegeznek. A vírus ugyan a szabad levegőn nem hosszú életű fertőzőképesség szempontjából, de azért a- eldobott papirzsebkendőről is a légáramlat a levegőbe hordhatja a kórokozókat. Már szakmai oldalról ls elhangzottak olyan vélemények, hogy a papírzsebkendők egyáltalán nem higiénikusak, és fertőzések forrásai lehetnek. Mert, ha mindenki az elhasznált papírzsebkendőt egy magánál hordott nylonzacskóba tenné, és azt odahaza elégetné, akkor, és csak akkor — töltené be ez az eljárás modern megelőzési feladatát. De nézzünk csak magunkba! Hányan Járunk el Ilyen módon? A hagyományos zsebkendőt ebben az esetben előnyben kell részesítenünk — tanácsolja az orvos. Azokat orrfúvás után zsebbe lehet tenni, odahaza fertőtleníthetek. Egy hagyományos zsebkendőt azért nem dobunk el, mert drága. Inkább kimossuk. Praktikus is, ezért járványok idején, ha mindig van nálunk 2—3 hagyományos zsebkendő, melyeket a zsebünkbe gyűjtünk, és odahaza kifőzzük, ezzel teljes értékűen r'.erllizáltuk ls zsebkendőinket. Régi módszerek is lehetnek nemcsak praktikusak, hanem még hasznosak ls. Döntsön a Józan ész. és az egészségért való aggódás! Hogy kinek milyen a közérzete saját otthonában, az nemcsak a falakon belüli világtól függ. Hiába csukja magára az ember az ajtót, könnyen megesik, hogy nem leli nyugalmát. Mert nehéz sok embernek, sokféle embernek egy födél alatt élnie. Pontos nevét és címét megírta panaszos tarjánl olvasónk, de a békesség érdekében kéri, mi ne közöljük egyiket se. Hátha így ls értenek a szóból a szomszédok, és csíntalan gyermekeik. Sőt, meglehet, hogy így Tarján-szerte több lakó „veszi az inget magára", és nagyobb kíméletességre neveli gyermekét. Olvasónk földszinti lakásában sokat szenved az örökös labdapattogtatástól. A zaj idegesíti, saját gyermekei sem tudnak pihenni tőle. De nemcsak Idegekre menő következményei vannak a labdajátékoknak: a tél folyamán kétszer törték be olvasónk ablakát. A biztosító fizetett ugyan, de az utánjárást, a takarítást, a fagyoskodást szívesen elkerülte volna a levél írója.-aki kérdezi: nem lehetne a labdázni vágyók számára elkerített területet biztosítani az 503-as ház sarkán levő üres telken? Herczeg Lászlóné (Zöldfa u. 7/C) tehetetlenségében fordult hozzánk, hátha a sorok olvastán megszólal a „tettes" lelkiismerete. A „krimi" december 22-én kezdődött, meglehetősen prózai eseményekkel: a háziasszony kimosta a másfél méter hosszú, műszőrme falvédőt, és kiterítette a nehéz, csöpögő anyagot földszinti erkélyükre. Éjféltájt azon/ ban hiába kereste a fal védőt, csak hűlt helyét talalta. Talán valaki karácsonyfája alá vándorolt a szürkésfehér műszőrme? Nem tudjuk: a tettes vagy a megajándékozott Jóindulatában reménykedjünk-e. De reménykedjünk ... És okuljunk a történtekből. Nemcsak az egy födél alatt élő lakótársak tudják megkeseríteni egymás életét, hanem olykor a födél és az alatta levő épület hibái is. A Retek utca 19/B-ben, a 10. emeleten laknak Dobai Gábor ék. A lépcsőházukban van egy jókora ablak, amely öt évig azzal a magyarázattal volt nyitva: arra hivatott, hogy tűz esetén elvezesse a füstöt. De időközben kiderült, hogy a tűzrendészeti előírásoknak nem felel meg, ezért tavaly többször javítgatták, alakítgatták. Most már be sem lehet csukni, ha akarják sem. A lépcsőházban hiába vannak fűtőtestek, épp olyan a hőmérséklet, mint odakint, de a lakásokban is hidegebb van. A takarékosság jegyében ismét az utcát fűtjük? Törökgyörgy József és a többi lakó napjait a pincét elárasztó szennyvíz keseríti meg. Az Odesszai körút 56. számú ház gondjáról még szeptemberben értesítettek az IKV-t. Mivel csaknem három hónap eltelt intézkedés nélkül, levélírónk december 8-án személyesen is bejelentette a hibát. Az IKV-nál úgy tudták, a munkát már elvégezték. Akkor tisztázódott a félreértés. a szennyvíz azonban, olvasónk levelének keltezéséig, december 22-ig, tovább folyt Közlekedjünk okosan! Ami bántja a szemet Érsek Kálmán (Oldal u. 2.) a Honvéd tér környékén tapasztalt közlekedési nehézségekre hívja főt a figyelmet. A tér templom felőli sarkán, mivel ott autóbuszvégállomás is van, szükség lenne a közúti és a gyalogos közlekedés szabályozására. Ezen a környéken ugyanis igen nagy a forgalom a reggeli és a délutáni órákban. Űj helyzetet teremtett a nagyáruház léte is a Lenin körúton. A karácsonyi vásárlások Idején tapasztalta olvasónk, hogy azok az autósok, akik kocsijukat a templom felőli oldalon tudták csak hagyni, szükségből gyalogos átjáróvá változtatták az úttestet kocsijuk és az áruház között. Nagy Ferenc (József Attila sugárút 65/A) a Lenin körút egy másik szakaszának közlekedési rendjeről mond véleményt. Szerinte a lovasszobornál levő villamosmegállóban naponta megforduló több száz ember igencsak bosszankodik amiatt, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utca végén parkoló autók között csak bujkálva tudnak közlekedni. Régebben zebrát festettek az Elektromos Ktsz elé, most azonban ezen a helyen is autók állnak. Fazekas Pálné elkoptatta csizmáját, annyiszor jött gyalog Tarjánból a Belvárosba, holott van buszbérlete a 10-es járatra. Többször jobbnak látta, kényelmesebbnek és gyorsabbnak a gyaloglást, mint a buszozást. Hosszú várakozás, majd lökdösődés, tolakodás! S ha nem vesz bérletet az ember: bosszúság a pénzt nyelő, jegyet nem adó automatával,, majd az ötven forintot Kérő ellenőrrel! Olvasónk úgy döntött, a buszbérlet, a Jegy és büntetés árát ezentúl Inkább a cipésznél hagyja. Segítő kéz&l Engem a tavasz Itt felejtett! Az 1944. október 11 -ét követe napokban, amikor az ostromzár tartott Szeged körül, nagy szükség volt a kenyérre. Mint 17 éves pékinast, Engi Péter Valéria téri sütőüzemébe vittek. A megfeszített munka következtében hátgerincroppanást szenvedtem, mindkét lábam megbénult. Kétévi ágybanfekvés és sikeres gerlncműtét után, két mankóra támaszkodva kerestem az élei lehetőségeit. Ottmaradtam szüleim terhére, munkaképtelen. Nem nyomoréknak szült az édesanyám. A Délmagyarországhoz fordultam 1947-ben, amikor Kürti újságíró úr cikke nyomán, mint elkésett jelentkezőt, hadirokkantnak nyilvánítottak. Akkor 110 forint kivételes pénzellátást kaptam (kis összeg, de létalap). 1948-ban megadták a dohányárusltásl engedélyt, de az akkori Idők szavát megértve 1952-ben az engedélyt beadtam, majd egyéves munkanélküliség után 1953-ban a Szegedi Ruhagyárban helyezkedtem el a városi pártbizottság segítségével, telefonkezelőnek. Ekkor már nős voltam, két botra támaszkodva, hűséges élettársra találtam. A sors nem kényeztetett el. Lakáshoz több éves utánjárással jutottam. Feleségem két gyermekkel ajándékozott meg, akiket igen nehéz körülmények közt fölneveltünk. Feleségem U segédmunkás volt. 1962-ben, egészségi állapotom miatt rokkantnyugdíjba helyeztek. A havi 500 forint járadék és a két gyermek után láró 75 forint csEfládlpótlék kevésnek bizonyult. Családom létfenntartása miatt a Magyar Vöröskereszthez, a városi tanácshoz fordultam segítségért, de elutasítottak, Illetve gyermekeim állami gondozásba adását javasolták. Ezzel nem éltem. Feleségem vállalt túlmunkát, és felneveltük gyermekeinket. bár taníttatni nem tudtuk, de embert neveltürík belőlük. Nekik' ls esaládluk v»n. tőlük segítségre nem számíthatunk. Időközben feleségem ls rokkantnyugdíjba kert", sajnos nekem, a 100 százalékos hadirokkantnak a lakáshivatal nem vette tekintetbe a rokkantságomat, alacsony jövedelmemet, s az 1974-ben történt szanálás során a VI. emeletre helyezett. A lakáshasználatbavételi díj teljes és egyösszegbeni megfizetését kérte. Bár hitel segítségével, de vállaltuk és kifizettük. 1973-ban többszöri kérés után megkaptam saját rokkantjáradékom mellé, a hadirokkant-járadékot, de így is kevés az a 2 ezer forint. Jövedelmünkből csak a legszűkösebben jut. Színházra, mozira, vendéglőre és egyébre sosem futotta, de végül ls két ~yermekünk és négy kisunokánk bearanyozna életünket. Minden keserűséget feledtetnek. Üj ruhára sosem tellett, megfelelt, mit más levetett. Volt munka helyem, a Szegedi Ruhagyár dolgozói motoros rokkantjárművet készítettek részemre, amely lehetővé teszi a mozgást, és a szakSzervezeti bizottság gond jaimon évi 400 forint—500 forinttal, de mindig segít. De állandóan kérni, ha valamire szükségem van, azt szégyellem. Szeretnénk szocialista . emberhez méltóan élni, békében. Ügy érzem, ha kimagasló munkateljesítménnyel nem ls, de szerény körülmények közt, becsülettel felnevelt gyermekeinkkel hozzájárultunk szocialista hazánk gvarapí tásához. Most, hogy az 198l-es év a rokkanlak éve, hisszük, továbbra ls megkapjuk a társadalom segítségét. Azt szeretnénk, hogy úgy élhessünk. ne legyünk rászorulva gyerekeinkre, és senki szánakozására. A rokkant ls em ber. és lehet hasznos tógia a társadalomnak, de az eddiginél is tökft segítséggel! Köszönet azoknak, akik szervezik, és támogatják a mozgalmat, mely segítő kezet nyújt az elesetteknek és hitet, erőt adnak a Jövőhöz! Cslzlk Imre űrhajós u. 5/B Röviden December 19-én délután baleset érte Rácz Istvánnét és kislányát (József Atilla sugárút 152/B) a Marx tér és a Boros József utca sarkán. Annak az idős házaspárnak és a bordó Skoda vezetőjének mond köszönetet, akik segítettek rajtuk, és a gyermekklinikára szállították őket. v H. I. lakáscíme nélkül, valószínű, nem saját nevének aláírásával közli velünk: a November 1. Művelődési Ház székei rozogák, nemrég terhes felesége alatt csuklott össze az egyik. Ha az effélén — mint ir.la — a közönség faragatlanabb része mulat ls, ml nem ezt tennénk, tehát érthetetlen az Inkognitója. Mint ahogy annak találtuk a magát Farkas Antalnak nevező olvasónk eljárásit ls: a takarmányellátással kapcsolatos panaszát elküldtük az AFÉSZ-hez, melyről megadott címén: Bújdosó u. 44. értesítettük volna — ha ott lakna. A levél ugyanis viszszaérkezett „Ismeretlen" megjegyzéssel. Bartsch Lajos (Deák Ferenc u. 2.) levelét nem részletezzük, ' lsz a másolatokat elküldte az Illetékeseknek. A hallzü karácsonyi pulykáról csak anynyit: együttérzünk önnel az elrontott ünnepi ebéd miatti bánatában. Legutóbbi Postaládánkban szó esett a fagyoskodó szatymazi mozinézőkről. Ujabb levél érkezett azóta a községből. S megtudtuk: zárva maradt a karácsonyi ünnepek alatt a mozi. így ezúttal fagyoskodó közönsége sem volt. Emberek ezreit nevelik a tévé, a rádió műsorai, az Ilyen-olyan újságok, folyóiratok cikkel. Nemcsak az egészségügyi kultúra fejleszthető így, de sok egyéb kőzött a környezet kulturáltsága iránti igény is S ha a tisztaság, a szépség szük-égletté vált egy-egy közösségben, azt a nevelés sikerekent lehet elkönyvelnünk, és örömmel kell fogadnunk a tisztaságra, szépségre törekvés gyakorlati megnyilvánulásait is. Vince Ferenc /Szamos u. 7/A) rímbe szedte, milyen látványt nyújt a sugárútról Tarján széle, s milyen ez a városrész közelebbről, történetesen olvasónk ablakából nézve. A madártávlatból szemlélődő számára szép ez a „táj", közelről azonban látni: van, ami elcsúfítja. A DÉLÉP fölvonulási épületei méltatlanok egy kulturált lakókörzethez. Bántják a szemet, sértik az ott élők esztétikai érzékét. Hasonló levelet kaptunk Klskundorozs máról ls. Szélpál Ferencné (Dorozsmai út 145.) a szépérzék nevében tiltakozik az ellen, hogy egyetlen parkjuk közepén egy bódé éktelenkedik. A parkot, amelyet a lakosság gondozott, féltve őrzött, hogy a gyerekeknek legyen hol Játszaniuk, az időseknek megpihenniük, most elcsúfították. „Kérjük, hogy a városképet romboló bódét, amely elképzelhető egy piactéren, de nem itt, haladéktalanul távolítsák el." Ügy tűnik azonban, nem kell a város peremén szétTévére várva Válaszol az illetékes öt vásárló fogott tollat karácsony után. hogy a nagyáruházban elszenvedett sérelmeit leírja. Fazekas Sándorné (Retek u. 19.) és páruljárt társai, mint Írják, az elsők között próbálták Colorion színes tévét venni az áruház megnyitásának napján, majd az ezüst- és aranyvasárnapon is. de nekik ez nem sikerült. Érdeklődtünk az áruház vezetőinél: kapnak-e még színes televíziót, hogyan tudják kielégíteni az igényeket. Megtudtuk: január 5-től előjegyzéseket vettek föl, s a 30 százalékos előleg befizetése után, az Igénylés sorrendjében Jutnak a kívánt készülékhez — egyebek között a Colorlonhoz is — a vásárlók. Ez a típus valóban hiánycikk. Tetemes mennyiség gyártására nem is vállalkozik az ipar, mivel sok alkatrésze nyugati devizát emészt föl. Az áruház egyébként nem „pult alól" adta el a nyitáskor raktáron levő 5 Colorion készüléket — mondják a bolt vezetői, bár ez aligha vigasz azoknak, akik ekkora kiadásra elszánták magukat, mégis hoppon maradtak. Talán az előjegyzéssel mégiscsak hozzájuthatnak a várva várt készülékhez ők is. Pedig a szatymazi községi tanács elnökétől, Nacsa Jánostól a következő levelet kaptuk december 22-i dátummal: „A magam es a község lakossága nevében megköszönöm a december 20-1 számukban leközölt cikket a „fagyoskodó mozlnézők"-ről. A cikk megjelenése előtt több alkalommal magam és a szakigazgatási szerv vezetője figyelmeztette a művelődési ház Igazgatóját, konkréta az 1980. december 15én tartott ellenőrzés során is. A mai napon, vagyis 1980. Uecember 22-én szigorú Intézkedést tettem, amely biztosíték arra, hogy a művelődési házban megfelelő meleg lesz. Többek között: a szeged-rókusi TÜZÉP-telepről I. osztályú kazánszenet szállíttattam, és a tanács fűtőjét odalrányítottam 1—2 napra, hogy nyújtson segítséget a kazánok megfelelő fűtéséhez. Egyértelműen megállapítottuk, hogy a művelődési ház Igazgatóját és fűtőjét felelősség terheli. A ' felelősségre vonásra az Intézkedést megtettem. Még egvszer megköszönöm a figyelmüket is a felhívó cikk megjelenését, a jövőben nagyobb figyelmet fogunk fordítani a művelődési ház munkájára." összeállította: Chikán Ágnes \