Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

6 ÜT DÍ Csütörtök, 1981. január 1. Százéves utcaneveink Száz éve, 1880. december 12-én közölte a Szegedi Napló, hogy „életbe léptek" az új utcanevek, ezentúl hivatalosan ls használják őket, és hogy a házszámtáblák ls a helyükön vannak. Ez azonban csak a Belvárosban lehetett igy, mert 1831, július 6-án meg azt jelentette a lap, hogy a táblák íölszögezését befejezték. Sőt, Újszeged utcáinak elnevezésére csak 1882-ben került sor. A szegedi utcáknak természetesen a Víz előtt is volt neve. Ezek többnyire a nép spontán elnevezéséből keletkeztek. Legrégibb utcaneveinket az 1S22. évi tizedjegyzék őrizte meg. Közülük 1974-ben fölújított Sóhordú utca és az 19«l-ben megszüntetett Szentháromság utca (ma Hunyadi János sugárút) pontosan azonosítható: nyomvonaluk több aiint négyszáz ive változatlan. Az első hivatalos, ún. tiszteleti névadásra a 19. sz. elején került sor. Ekkor neveztek utcát a török elleni fölszabadító háború hadvezéreiről, Savoyai Jenőről (Eugén — ma Püspök — utca) és Gideon Laudonról (ma Mikszáth Kálmán utca), valamint az akkor még élő Mirey Sándor királyi személy nőkről, Magyarország tartományi főbiztosáról. Ez a szokás — hogy a hatalom élő képviselőiről utcát neveznek el — rossz hagyomány volt. 1976 óta minisztertanácsi rendelkezés mondja ki: „Elő személyről utcát elnevezni nem szabad." Szegedi tanácsrendelet 1972-ben e halálozás után tíz esztendőt kötött ki „higgadási időnek"; csak ennek eltelte után lehetett valakiről utcát elnevezni. 1977-ben ezt öt évre szállították le. Javában folyt a város újjáépítése, amikor — 1880. május 29én — Tisza Lajos királyi biztos átírt a váras vezetőcégének, hogy alakítson utcaelnevező bizottságot A bizottság már július 8-án beterjesztette javaslatát. Eljárásának elveit ma is helyeselhetően fogalmazta meg. Az utcanévrendezés mégis úgy söpörte el a régi Szeged utcanévrendszerét, ahogy a Várost a Viz. Athullottak Ízlésük rostáján a regi és a népi Szeged hangulatos, sajátos utcanevei. így lett a Tyúkbögv utcából Gyöngytyúk utca, a Gyöp utcából Gép utca, « Varjú utcából Páva utca, a Kácsa utcából Liba utca, a Fürdő utcából Füredi utca, a Sár utcából Tündér utca. Így tűnt el a Kácsafószek, az Ördöglyuk, a Mélyárok, a Sáncpart, a Kék kakas utca, a Könyök utca és a többi szép, eredeti észjárást és jellegzetes szemléletet őrző név. tgy lett az olajütőkről elnevezett Sutu utca — félreértve, hazafias pátosszal megtöltve — Szabadsajtó utca. A másik hiba a koré volt: a lojalitásé. A Belváros legszebb utcái, terei Ferenc József és a királyi család tagjainak nevét kapták. De lelkük mélyén az elnevezők őrizték 48-at is: Kossuthnak, ha csak kis utcácskát is (azt a bizonyos Sóhordó utcát), de mertek adni. Több mint egy évtized múltán, Kossuth 90. születésnapján, 1892-ben lett az övé az addigi Budapesti sugárút, Petőfié pedig halálának félévszázados évfordulóján, 1899-ben a Szabadkai sugárút. Az eltelt száz év alatt sok változáson ment át Szeged utcanévrendszere. Minden' korszak rajta hagyta keze nyomát. Altalános törvényszerűség, hogy minden rendszer ezen kezdte a változtatást: ez látszott a legegyszerűbb történelmi igazságszolgáltatásnak. Ca. Sebestyén Károly a húszas években hiába próbált gátat vetni az utcanevek átkeresztelési járványának, javasolva, hogy mindenki, aki új utcanevet indítványoz, vállalja a vele járó költségeket. Jelentős névanyaggal bővült Szeged utcanévrendszere, amikor a trianoni határokon kfvül maradt magyarlakta városokról, községekről nevezték el a körtöltésen kivül keletkezett telepek utcáit. 1927-ben vetődött föl ez a terv, 1982-ben fogadták el, de csak az 1939. évi várostérképen szerepelnek e nevek először. Somogyi (ma Petőfi) telep utcáit akkor még amerikai mintára számozták; csak 1962-ben kaptak nevet. A fölszabadulás után az első jelentős változtatást 1945 nyarán hozták. A sok szükséges csere mellett Jó néhány átkereszteléssel ekkor ls túlnőttek a célon. 1958ban Ságvári-telep kapott új utcaneveket. Hosszú idő óta először tervszerű volt a névadás: többnyire a szegedi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségeinek nevét örökítették meg. 1972-ben a városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott a régi szegedi utcanevek fokozatos visszaállítására. E szerint a nagy árvíz centenáriumáig, 1979-ig kellett volna évről évre, lépésről lépésre javítani az évszázad alatt a sok önkényes változtatástól összekuszált utcanévrendszeren, 1973-ban Szegedhez került Algyő, Dorozsma, Gyálarét, Szőreg és Tápé. 1974-ben széles körű bizottság változtatta meg az öt községnek és a városnak azonos utcanevel közül a kevésbé jellemzőket vagy kisebb történeti értékűeket. Ahol lehetett, visszaállították a régi pevet; sok esetben rokon jellegű nevet adtak. A legrégibb utcanevek — egyben a legcélszerűbbek is — az irányt jelölők. így lett a szőregi Dózsa György utca és Szabadság utca együtt Makai út (mert Makó felé visz), a dorozsmai Tolbuhin utca Széksósi út. Mind a kettő nyelvi régiséget is őriz: a Makai a tőhangzóváltozást (mint zászló: zászlaja); a Széksósi pedig a szik helyi változatát (szék). Értékes és sajátos változtatást jelentettek az egyelemű nevek (Palánk, Budzsák), valamint a településtörténeti értékű Tarján széle visszaállítása. 1974 óta is sor került néhány névadásra. Az a törekvés, hogy átgondolt, egységes szempontok szerint történjék az elnevezés vagy átkeresztelés, még gyakran ma ls zátonyra fut egy-egy rögtönzött, elsietett változtatás miatt. Pl. 1973-ban Budapest egyesítésének centenáriumán fölvetődött, hogy a fővárosról nevezzenek el utcát. Minthogy Budapesti út van, mégpedig irányjelölő, ezt a tervet el kellett volna hóritani. Mégis Budapesti körútnak nevezték el az ún. Északi körútnak Tarjánon átvezető szakaszát. Ez két gondot is okoz: egyrészt megtévesztő, mert ez a körút nem Budapest felé vezet; másrészt megnehezítette, sőt talán lehetetlenné is tette, hogy a kiépülő harmadik körút szakaszait ugyanolyan egységes elvek. szerint lehessen elnevezni, mint száz éve eleinknek a nagykörutat sikerült. Nem volt célszerű a százéves, várostörténeti értékű Vasas Szent Péter utcát átkeresztelni. Hiba volt dr. Kálmán András utcát létesíteni, amikor Kálmány Lajos utcánk van, s miközben 1974-ben eltöröltük az utcanevekből a címeket és rangokat (Bem tábornokét, Pulz altábornagyét és dr. Boros Józsefét egyaránt). Végül Kálmán Andrásnak semmi köze sem volt Szegedhez. Nem lett volna szükség, hogy Wallisch Kálmánról utcát nevezzenek el. Félreértés ne essék: Wallisch nemcsak a szegedi, nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa és mártírja volt. Szobrot kellene neki Szegeden állítani! De német neve, amelyet az átlag állampolgár csak nagynehezen vagy sehogyse tud elolvasni, éppúgy nem való az utcanévtáblára, ahogyan Roosevelté vagy Vlctor Hugóé, (ötödik Hugó, ahogy most olvasni a táblán a rövidítési düh eredményeként!) Szintúgy hiba volt Babitsnak és Krúdynak az újszeged! Haladás tér környékén utcát adni. Az előbbinek a lakása (Partizán utca), az utóbbinak az épülő Gedó (az Iglói utca és Lőcsei utca tájéka; számos müvének színhelyét idéző neve) adhatott volna utcát. Sikerült névadásokra került sor 1979 és 1980 nyarán. Tavaly Dorozsmán, Bak-tóban és Ságváritelepen kapott nagyobb számban nevet új utca. Dorozsmán a gabonaőrlés és a kubikosmunka szókincséből, a jász betelepülők eredeti lakóhelyének és a legrégibb, legjellemzőbb dorozsmai családok neveiből: Bak-tóban a kertészeti kultúra szavaiból és régi dűlőnevekből választottak utcaneveket. Ságváritelepen folytatták a munkásmozgalmi hősök neveinek gyarapítását. Az idén négy nagyobb, két esetben városrósznyi utcahálózat elnevezésére volt szükség. Ezt is sikerült tájékoztató értékű, egységes névcsaláddal megoldani. A Bú vár-tó környékén igyekeztek megőrizni a Víz óta viselt, százéves neveket, a szükséges újakat pedig részben a hagyományos névadás szellemében, a bennük levő, jellemző épületekről (Kazánház, Fűtőmű), részben egy régi adósság törlesztéseként a világhírű magyar szobrászról, Szeged szülöttéről, Csáky Józsefről nevezte el a végrehajtó bizottság. Hattyason is folytatódik a régi víziélethez, valamint a vasúthoz fűződő kapcsolatoknak a nevekben való visszatükröztetése (Szigony utca, Mozdony utca stb.). Újszegeden, a Traktor utcától északra, a kiskerteket behálózó új utcák nevei szép női keresztnevekből lettek, mégpedig egy csoportban előbb magyar írók, költők múzsáinak neveiből (Léda, Júlia, Judit, Laura), majd pedig — ugyancsak betűrendben — egyéb női nevek (Ágnes, Aranka, Borbála stb.). A Traktor utcától délre azonos módszer szerint a szegedi utcanévrendszerben még nem szereplő férfinevek következnek (Ábel, Ambrus, András stb.). Itt a betűrendnek tehát tájékoztató szerep jut. Egy név, a töltés mellett, őrzi a táj régi nevét: Cserőke utca. Dorozsmán, a Széksós-fürdő környékén ls részint régi dűlőneveket sikerült átmenteni (Subasa út, Veres homok út, Szalmáskert út), részint pedig vadon termő és kultúrnövények neveiből születtek űj utcanevek. A területet a régi nevek keretezik; bennük találhatók — a Bordányi út két oldalán — a növények, gyümölcsök, fák neveiből alkotott utcanevek. Ilyen a Pipitér utca (a szikfű, a kamilla változata; Móra Ferenc kedvelt virágneve), Galagonya, Rekettye, Kikirics stb. A kertészeti jellegre utal a Rügy, Fürt, Venyige, Kadarka. Kövidinka, Őszibarack, Mandula, Cseresznye stb. utca. A tó melletti fenyvesre utal a Toboz utca. Ezek a hangulatos természeti nevek mutatják a jövendő fejlesztés útját is. Szegeden sikerült eddig elfogadható mértéket tartani a személynevekből alkotott utcanevek gyakoriságában. Kb. egynegyede az ilyen az öszszesnek. Ezt az arányt célszerű ezután is megőrizni. Gátat kell szabni az alkalomszerű elnevezéseknek. Szükségtelen pl. a hidakat elnevezni, mint némelyek javasolták, hiszen csak kettő van belőlük, s teljesen elég a „régi" és az „új" jelző a megkülönböztetésre. Következetesen érvényt kell szerezni végre az idézett minisztertanácsi rendelkezésnek: „Utcanevet csak különösen indokolt esetben szabad megváltoztatni." Továbbá: „Az utcanév megállapításakor figyelemmel kell lenni a történelmi hagyományokra, a földrajzi környezetre és a nyelvhelyességi követelményekre." Végre kell hajtani a városi 'tanács végrehajtó bizottságának ugyancsak idézett 1972. november 30-i határozatát egyrészt a száz év előtti• utcanevek védettségére, másrészt a sajnálatosan eltérőiteknek fokozatos visszaállítására. Ma már a Víz után közvetlenül, 1880-ban, száz esztendeje alkotott nevek is megértek a védelemre. Az utcanév, akár a műemlék, a város történetének szerves része, mai képének is jellegadó sajátsága. Az utcanévnek is van esztétikája, amely különleges igényt támaszt az elnevezéssel szemben. Az utcanév nem egyetlen módja a nagy történelmi, politikai, művészeti személyiségek iránti tiszteletadásnak. Akinek neve nyelvesztétikai okokból (idegen, nehezen ejthető, túl hosszú stb.) nem kerülhet a házak falára, kaphat szobrot, emléktáblát. Űj nevet ezután már csak új utcák kapjanak, lehetőleg ne egyenként, hanem legalább hármanként, négyenként, ötönként azonos jellegű neveket, hogy így tájékoztató szerepük lehessen, könnyebben megjegyezhetők legyenek. Szegednek a legutóbbi években az utcanevek rendezésében kifejtett tevékenységét hazai szakemberek, a névtan kitűnő tudósai, példaként emlegetik. Legyünk rajta, hogy ezt a kitüntető értékítéletet a jövőben is megőrizzük. PÉTER LÁSZLÓ Bejárók 3. Vendég a városban Szegedről jár be Szegedre Maróti Antal, hivatalosan tehát nem is bejáró, amióta Dorozsmát és Szegedet egymáshoz kapcsolták, Valójában mégis az, mert Dorozsma szélétől legalább hét kilométerre van a családi hajlék. Azon is rágódhatnánk. Szegedre jár-e iggzából, hiszen a téglagyár a város legszélén van. A Kulipintyónak nevezett csárda mellől Indulva hosszú az út, át is kell szállnia, könnyen hajlunk tehát rá, hogy a jövő-menő ingázók közé számítsuk. Erősítésként megkérdezzük őt magát: — Nálunk az egész család bejáró. Bátyám a DELÉP-nél dolgozik, apa a gumigyárban, anyám pedig a téeszben. Gondoljon bele. ha Kulípintyótól Domaszék alá mennek kapálni vagy paprikát szedni, mekkora az út. — Maga? — Esztergályos vagyok. — Mit tudhatott egy tanyai gyerek erről a szakmáról? — A gyárat se nagyon tudtam elképzelni, egyedül a kábelgyárban jártam pályaválasztás előtt, ott is csak egyszer. Mit tud észrevenni egy szakmában a tizennégy éves gyerek? Elővettük a pályaválasztási füzetet, benne volt, hányat vesznek föl esztergályosnak, másodiknak beírtam. — Az első? — Arra már nem is emlékszem. Nem messze tőlünk lakott egy srác, kérdezgettem, ő mondta, hogy jó lesz. — Megbánta? — Nem. — Tehát elégedett. — Azt én nem mondtam. — Akkor? — Az volna jó, ha cok szakmát tanulna az ember. — Mennyit? — Minél többet. Hogy válogathassa? — Azt hiszem, akkor is esztergálnék. — Megint nem értem. — Volt egy kis kőművesmunka otthon, igen-igen nehezen ment: jó lenne, ha tudnám. Szereltük a villanyt, az ls egy szakma. Csináltuk a fürdőszobát, a vízvezeték-szerelést is tanulni kellett volna. — Fiatal még. most huszonhárom éyes, vágjon bele. — Már késő. — Mást tanulni? Iskolában? — Az is késő. — Nőtlen még, semmi nem köti, csak elkezdeni lenne nehéz. — Időt is adjon hozzá! / — Letelik a nyolc óra, magáé a világ. — Kétlaki vagyok, mindig van munka otthon is. — Gondolom, a pénz miatt. Gyűjt? — Mindig rohanni kell valahová, mindig csinálni kell valamit. — Ha ideje lenne? — Először pénzt csinálnék. Pénzem kevés van, tervem viszont sok. — Például? — Majdnem mindenki a világot szeretné elnyelni, nekem az is jó lenne, ha az országot megismerhetném. — Hol kezdené? — Szegeden. 4mikor bejöttem iskolába, teljesen ismeretlen volt, és most is vendég vagyok csak benne. Figyeltem az osztálytársaimat, és irigyeltem őket. Jobbak a körülményeik, és otthon lehetnek benne. — Tehát be akar költözni? — Jó kint lakni, és maradok is. Olyan az ember, szeretné kint is megcsinálni, amit idebent lát. — Lehet? — Ha villany van, mindent lehet Kezdtük a fürdőszobán. Ráment egy teljes nyarunk, de készen van. Csőkutat fúrtunk, vizünk van, a többi csak rajtunk múlik, és a kereskedelmen. Tudja maga, mennyit kell rohangálni, amíg összejön? Nem értem a boltosokat, nem tudom, hogyan csinálják, de mindig az nincs, amit keresünk. Azt nem értem legjobban, hogy miből élnek, ha semmi gincsen? — Külföldre nem kíváncsi? — Dehogynem, csak sora van. Elhallgatom azokat, akik kint jártak, de nem tudják elképzelni, milyen érzés Párádon fél kilométert szánkóval lecsúszni. Ha én azt a sok szépet mind láthatnám, ami ebben a kis országban van, biztosan kíváncsi lennék a kintire is. — Ha a kislány azt mondja, költözzön be? — Erre nem tudok mondani semmit, mert nem tudom még, milyen lesz a kislány. — Milyen Jegyen? — Az se baj, ha szegedi, de nem ragaszkodom hozzá. Értékét és egyéniségét előre nem határozhatom meg. A haja színe se számít, a szeme színe se, csak kettő legyen belőle. A gondolkodásunk hangolódjon össze, az a fontos. Hogy közben én hajlok az övé felé, vagy ő igazodik az én fölfogásomhoz, majd elválik. —• Ha sokkal műveltebb? — Most azt mondom rá, hogy az se Jenne baj, bár én nem sokat olvasok, és moziba is ritkán járok. Biztosan megszoknám azt ls, hogy ő többet olvas. — A gyárat hogy szokta meg? — Ez más. Ha ezt megszokja az ember, nagy baj van. — Ejha! — Mert azt Jelenti, hogy mindennel meg van elégedve. Megint rosszul érti, nem arról Van szó, hogy el akarok menni, csak változtatni kellene egy csomó dolgon. Azon például, hogy az emberek igényesebbek legyenek, a fiatalok meg főképpen. A nyáron KISZ-táborban voltam, annyi szépet hallottam, ha negyedét meg tudnánk csinálni, az Is jó lenne. Aki belekezd, az is belefárad. Olyan a KISZ is, mint az ember. Ha rámondják valakire, hogy rossz, az is lesz. A KISZre már annyiszor mondták, csoda, hogy létezik még. Nem tudjuk, hogyan keltsük föl az érdeklődést. Nem tudunk elindulni azon az úton, amin kellene. — Tudok egy üzemről, fogta magát a brigád, beállított a művelődési házba, és azt mondta, addig el nem megy, amíg melléjük nem szegődik valaki. — Azt hiszem, itt van a mi legnagyobb bajunk: nem ismerjük még mindig Szeged lehetőségeit. HORVÁTH DEZSŐ Meglepetés MKOLAl AKNAUDOV RAJZA