Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-07 / 5. szám

Szerda, 1981. január 7: KALLÖS T\DÜN MOSZKVÁBAN Kallós Ödön, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara elnöke kedden Moszkvába utazott, ahol megbeszéléseket folytat egyebek közt Magyarország bekapcsolódásáról a moszk­vai világkereskedelmi köz­pont adatszolgáltatási rend­szerébe. GISCARD RÓMABA MEGT Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök január 22—23. között hivata­los látogatást tesz Olaszor­szágban — jelentette be az Elysée-palota szóvivője. Gis­card múlt év novemberi lá­togatását a dél-olaszországi földrengés-katasztrófa miatt törölték. „HALÁLBRIGÁD" Rio de Janeiróban, az el­múlt évben közel 1000 em­bert gyilkolt meg a „Halál­brigád" nevű hírhedt, jelen­tős jobboldali erők alig lep­lezett támogatását élvező terrorszervezet — olvasható a brazíliai nagyváros hatósá­gai által nyilvánosságra ho­zott statisztikai jelentésben. EUROKOMMUNIZMUST Az Egyesült Katalán Szo­cialista Párt (PSUC) V. kong­resszusának teljes ülése hét­főn a késő esti órákban sza­vazás útján törölte a tézi­sekből az „eurokommunista" jelzőt, valamint az „euro­kommunizmus" megnevezést. A teljes ülésen 424-en sza­vaztak a törlés mellett 359 ellenszavazattal szemben, 21­en tartózkodtak. SEGÉLT VIETNAMNAK Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO 7500 tonna rizs- és liszt­segélyt ad Vietnamnak a ta­valyi tájfunok és áradások okozta veszteségek ellensú­lyozására. ÜJABB KOMMANDÓT Az ABC amerikai televí­ziós társaság közlése szerint az Egyesült Államok térüle­tén javában folynak egy új Irán-ellenes kommandóakció előkészületei. LENNON GYILKOSA Mark Dávid Chapman, John Lennon, az egykori Beatles gyilkosa, kedden ár­tatlannak vallotta magát a manhattani bíróság előtt a gyilkosság miatt ellene emelt vádban. Ezek után senkit sem lepett meg, hogy Chap­man védőügyvédje kijelen­tette: a védelmet a vádlott elmebajára kívánja alapozni. STEVENS TAJVANON Theodor F. Stevens, az új amerikai szenátus republi­kánus többségének helyettes vezetője és Anna Chennault, a tajvan-lobby hangadója kedden találkozott Csang Csing-kuo tajvani elnökkeL LÉGNYOMÁSSAL Grúziában üzembe helyez­ték a pneumatikus teher­szállítás útvonalának első szakaszát, amelynek hossza 17,5 kilométer. Lényege: a föld alá nagy átmérőjű csö­veket fektetnek le, amelyek­ken mindössze 0,06 atmosz­féra nyomással közlekedik 40 kilométer/óra sebességgel 6 konténervagon. 8CHMIDT MAROKKÓBAN Helmut SchmJdt nyugat­német kancellár kedden a Kanári-szigeteken töltött szabadsága leteltével két­napos hivatalos látogatásra Marokkóba utazott, ahol ta­lálkozik Hasszán marokkoi királlyal. TKTJDK.AU HÓBAN A sűrű hóesés és a rossz, látási viszonyok miatt még kedden délelőtt sem tudott felszállni az Alberg-hegység­beli St. Anionban hétfő óta veszteglő helikopter, amely Pierre Trudeau kanadai mi­niszterelnököt szállítaná to­vább Salzburgba. A kanadai kormányfő Lech városban várakozik. Trudeau-nak kedden dél­előtt kellett volna elutaznia Ausztriából, a salzburgi re­pülőtérről. A közlekedési ne­hézség miatt hétfőn elma­radt Trudeau és Bruno Kréisky osztrák kancellár tervezett megbeszélése i6» Kambodzsa ünnepén Két esztendeje, hogy Kambodzsa fővárosa, Pbnom Penh felszabadult Pol Pot kormányzatának bukásával eltűnt az a rezsim, amely a kínai politika érdekeinek szolgálatában tűzfészekké próbálta változtatni Indokínát 1979. január 7. egy sokat szenvedett ország életének sorsfordulója, amelynek hatása túllép Kambodzsa határain. A kambodzsai nép — támaszkodva a testvéri Vietnam se­gítségére — most hatalmas erőfeszítésekkel teremti meg az élet az újjáépítés feltételeit. Sokat mond. hogv a földön­futóvá lett az éhezéstől legyengült emberek alig tizenkét hónap leforgása alatt kétszeresére növelték az alapvető élelmiszer, a rizs vetésterületét Óriási munka folyik az egészségügyi hálózat kiépítésére, az oktatás, a termelő­munka beindítására ls. E nehéz múltú ország népe maga mögött tudhatja az egész világ tisztességesen gondolkodó erőit Hazánk szoli­daritása és konkrét gazdasági támogatása megfogalmazódott a kambodzsai párt- és kormányküldöttség novemberi ma­gyarországi látogatásakor is. Nemzeti ünnepén kívánjuk Kambodzsa baráti népének, hogy érjen el minél nagyobb sikereket hazája újjáépítésében, mihamarabb teremtse meg a boldogabb jövő alapjait Üdvözlő távirat Á kambodzsai hazafias erőknek a Pol Pot—leng Sary— Khieu Samphan-csoport felett aratott győzelme második évfordulója alkalmából Losonczi Pál az Elnöki Tanács el­nöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölték Heng Samrint Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnökét Táviratban köszöntötte az évforduló al­kalmából partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság is. Irak—Irán Iráni ellentámadás Népi demokráciánk születése (4.) II volt csatlósok 0 Teherán (UPI) Keddi teheráni jelentések szerint sikeresen halad előre az iráni erők hétfőn meg­kezdett ellentámadása. Az iraki erőket állítólag kiűzték a dél-iráni olajmezőkről és visszaszorították őket a ha­tár mögé. Mint a teheráni hadije­lentésekből kitűnik, az iráni ellentámadás' a Jáermanshah tartománybeli Ghilan-E­Gharb és a khuzisztáni Ah­waz városok körül összpon­tosul. Ezeken a frontszaka­szokon az irániak — saját közleményeik szerint — fel­morzsoltak két iraki -dan­dárt, megöltek 550 ellensé­ges katonát, kétezret pedig foglyul ejtettek. Több száz iraki harckocsi, csapatszál­lító gépkocsi és más kato­nai jármű került Iráni kéz­re. Az irakiak kedden ellen­támadással kísérleteztek, ezt azoban visszaverték — Je­lentette a PARS iráni hír­ügynökség. A jelentés szerint a harcok mindkét fronton folytatódnak és Ahwazban az Iráni erők újabb csapást mértek az ellenségre. A te­heráni rádió közölte, hogy mintegy 830 iraki hadifog­lyot útnak Indítottak az iráni főváros felé. Teheránban a vallási ve­zetők lelkes nyilatkozatok­ban üdvözölték az iráni el­lentámadást Montazeri aja­tollah, aki nemrég még „erélytelen hadvezetéssel" vádolta Baniszadr elnököt, most gratulált az államfő­nek. Anglia Személycserék 0 London (MTI) Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök a parlament té­li szünetét felhasználta első kormányátalakítására. A sze­mélycserék a várakozásnál nagyobb arányúak és hama­rabb következtek be, de fél­reérthetetlenül jelzik a kor­mányfő szándékát: a kemé­nyen monetarista gazdasági irányvonal a század immár legsúlyosabb brit gazdasági válsága megpróbáltatásai el­lenére változatlan marad, sőt még következetesebb lesz. A pénzpolitikai módszerek megszilárdításának előhírnö­ke volt már Alan Walters professzor hazahívása a vi­lágbanktól és miniszterelnöki gazdasági tanácsadóvá való kinevezése. Walters a kor­mány héjáinál is meggyőző­désesebb monetarista, aki­nek a szolgálataiért Thatcher asszony nem restell saját fi­zetésének csaknem a kétsze­resét fizetni, a nagyipar és a konzervatív pártkassza segít­ségének igénybevételével. A másik sokatmondó vál­tozás St John-Stevas levál­tása a kabinet egyik vezető tisztségéből Az ő félreállitá­sa komoly figyelmeztetés a pénzügyi politika kormá­nyon belüli ellenzékéhez: Thatcher asszony a fokozódó nehézségek idején, amikor 1981 döntő évnek ígérkezik a kormány sikere szempontjá­ból, egyre kevésbé fogja tűr­ni a kormánystratégia érde­mi megkérdőjelezését A másik két lemondás: An­gus Maude lényegében nyug­díjba vonult egy lovagi kine­vezéssel, a munkáspártból át­állt Reginald Prentice egész­ségügyi okokból mondott le. Bulgária, Magyarország és Románia — a vesztes álla­mok nemzetközi státuszának rendezése még súlyosabb problémákat vetett fel, s a nagyhatalmak között további összeütközésekhez vezetett. A volt „csatlós országok" — Hitler szövetségesei — az 1944 őszén, 1945 elején a ve­lük kötött fegyverszüneti egyezmények értelmében nemzetközi ellenőrzés alá ke­rültek, s elvesztették szuvere­nitásuk jó részét. (A fegyver­szüneti egyezmények végre­hajtásának ellenőrzésére fel­állított ún. Szövetséges Ellen­őrző Bizottságok (SZEB) mindhárom országban szov­jet elnökséggel működtek, amelyekben a nyugatiak a háború befejezéséig csak, mint megfigyelők vettek részt, később hatáskörük bő­vült ugyan, de a SZEB gya­korlati tevékenységét to­vábbra is a szovjet misszió intézte. Ez a helyzet mindhá­rom országban a demokra­tikus erőknek kedvezett.) A Szovjetunió, hogy előse­gítse a legyőzött kis államok belső demokratizálódását, és segítsen nemzetközi elszige­telődésük felszámolásában, 1945 május végén javasolta az angol és az amerikai kor­mánynak, hogy a nagyhatal­mak — még a békeszerződés megkötése előtt — vegyék fel a diplomáciai kapcsolatot Bulgáriával és Romániával, s egy későbbi időpontban Ma­gyarországgal. Truman azon­ban elutasította Sztálin aján­latát arra hivatkozva, hogy bolgár és román népi demok­ráciák nem demokratikus rendszerek, ott nincs szólás­szabadság, s a kormányzat nem, képvjseli a nép akaratát. Ha finomabb fogalmazásban, de hasonlóképpen foglalt; ál­lást Churchill is. A nyugati neheztelések mögött valójá­ban az húzódott meg, hogy Romániában 1945. március 6-án — szovjet támogatással — Petra Groza vezetésével baloldali kormány alakult, amelyből kimaradtak a nagy polgári pártok — a Nemzeti Parasztpárt és a Liberális Párt. — emberei, Bulgáriá­ban pedig május végére ki­szorították a kormánykoalí­cióból az angolszász orientá­ciójú polgári köröket, s a Földművesszövetség — a bol­gár parasztpárt — élén is baloldali fordulatra került sor. Sztálin persze nem fogadta el Truman és Churchill érvelé­sét, így az újabb levélváltá­sok sem vezettek eredmény­re. Potsdamban szintén fel­merült a kérdés, s a nyugati politikusok azzal a követelés­sel léptek fel, hogy a balol­dali bolgár és román kormá­nyokat alakítsák át, vonják be azokba a polgári erők kép­viselőit is, különben nem já­rulnak hozzá diplomáciai el­ismerésükhöz. A Szovjetunió ezzel nem értett egyet, s Potsdam után a maga részé­ről rendezte államközi kap­csolatait egykori ellenfelei­vel. 1945 augusztus elején Romániával, majd egy hét múlva Bulgáriával, végül szeptember 25-én Magyaror­szággal létesített diplomáciai viszonyt. Magyarország esetében né­miképp másként alakult a helyzet. Mivel a román és bolgár kormány diplomáciai elismerésének kérdésében a külügyminiszterek londoni értekezletén sem sikerült az ellentéteket áthidalni, Byr­nes amerikai külügymi­niszter, hogy a feszült­séget csökkentse, váratlan gesztusként bejelentette, hogy az USA kész Magyarország­gal a diplomáciai kapcsolato­kat felvenni, ami 1945. no­vember 2-án meg is történt. A bonyolult helyzetre vé­gül 1945 decemberében, a moszkvai külügyminiszteri értekezleten sikerült kölcsö­nös engedményekkel megol­dást találni Az angol és ame­rikai kormány — bár koráb­ban teljes átszervezést köve­telt —, beleegyezett abba, hogy a román Groza- és a bolgár Georgiev-kormányt 2 —2 ellenzéki politikussal ki­egészítsék. Cserébe ígéretet kaptak arra, hogy Romániá­ban megtartják a szabad vá­lasztásokat s mindkét or­szágban a polgári ellenzék nagyobb működési lehetősé­get kap. A moszkvai egyez­mény végrehajtására azon­ban Csak Romániában került sor, Bulgáriában az ellenzék kevésnek találta az enged­ményt, s nem volt hajlandó belépni a koalíciós kormány­ba. így Románia diplomáciai elismerése 1948. február 5-én megtörtént míg Bulgáriával a két nyugati nagyhatalom csak 1947 őszén vette fel a diplomáciai kapcsolatot. . A volt csatlós országokkal a békeszerződés mielőbbi megkötésének gondolatát az angol diplomácia vetette fel azzal a hátsó szándékkal, hogy annak aláírása után a szovjet hadseregnek el kell hagynia Közép- és Dél-Kelet­Európát, s a nyugatiak ez­után könnyedén visszaszerez­hetik politikai befolyá­sukat a térségben. A potsda­mi konferencián az USA és a Szovjetunió is elfogadták azt a tervet, hogy a náci Németország volt szövetsé­geseivel békét kell kötni, de már a tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati hatalmak az olasz békeszerződés kérdését el akarják különíteni, s Olasz­országnak kedvezményeket szeretnének biztosítani. Hosszas előkészületek után 1946 nyarán kezdődött meg a párizsi békekonferencia, amely kidolgozta a volt. csatlós országokkal kötendő békeszerződések szövegét, amelyek végleges formá­jukban a külügyminiszterek New York-i értekezlete ha­gyott jóvá. Az aláírásra 1947. február 10-én került sor. A békeszerződések ki­sebb módosításokkal lénye­gében a fegyverszüneti egyezmények előírásait tar­talmazzák. Románia és Ma­gyarország esetében sem­missé nyilvánították az ún. bécsi döntéseket, s visszaál­lították a háború, 111. az 1940 előtti határokat. s mindkét országot jóvátétel fizetésére kötelezték. (Er­dély kérdésében 1946. május 7-én született meg a döntés, mely szerint Erdélynek tel­jes egészét Romániának kell juttatni.) Bulgáriában, Ma­gyarországon és Romániá­ban korlátozták a hadsereg létszámát, s nyomatékosan sürgették a fasizmus marad­ványainak felszámolását, valamint a politikai saabad­6ágjogok biztosítását. Ezek­ben a kérdésekben a nyu­gati hatalmak elfogadták a szovjet álláspontot, részben, hogy mielőbb be lehessen fejezni a tárgyalásokat, rész­ben azért, mert a Szovjet­uniótól az olasz békeszerző­désnél vártak „ellenszolgál­tatásokat". A békeszerződé­sek 1947 őszén léptek élet­be, Bulgária, Románia és Magyarország ekkor nyerték vissza teljes szuverenitásu­kat. V'ida István (Folytatjuk.) SCommenfér Reagan és a Rio Standé Olaszország 0 Róma (MTI) Az olasz hírközlő szervek, köztük a hírügynökségek önként vállalt cenzúrája mi­att egyelőre nem tudni, va­jon a „Vörös brigádok" vég­rehajtották-e „ítéletüket" Guido D'Urso főbírón. A lapok túlnyomó többsége kedden közölte olvasóival, hogy többé nem hajlandó helyt adni a terroristák kö­veteléseinek és lázban tarta­ni velük a közvéleményt, hanem kizárólag a tényekre szorítkozik és „az állam mellé áll" az ügyben. A terrorizmusról tartott szenátusi vitában Edoardo Perna, az OKP szenátusi csoportjának elnöke, a párt vezetőségi tagja az OKP ne­vében teljesen elégtelennek minősítette Sarti igazságügy­miniszter előterjesztését a terrorizmus elleni harcról. Felszínesnek nevezte a mi­niszter expozéját. Sanza belügyminisztériumi állam­titkár előterjesztését pedig „hézagosnak" minősítette az emberrablás, a trani börtön­lázadás és a Galvalingl­gyílkosság összefüggéseit il­letően. Római megfigyelők fel­hívják a figyelmet Fanfa­ninak, a szenátus elnökének szavaira a terrorizmusról. A kereszténydemokrata veze­tő párhuzamot vont Olasz­ország jelenlegi ingatag politikai és társadalmi hely­zete, valamint a fasizmus hatalomra jutását megelőző évek között. „Nem szabad megismételnünk azokat a hibákat, amelyek helyrehoz­hatatlan veszélybe sodornák az intézmények teherbíró képességét" — mondta. Elő­ször fordult elő, hogy egy kereszténydemokrata kon­zervatív politikus fasiszta veszélyre figyelmeztessen a „Vörös brigádok" tevé­kenységével kapcsolatban, Mindössze másfél órát töltött Mexikóban Ronald Reagan, ez a rövid idő még­is világszerte figyelmet kel­tett. Jogos a kérdés: miért választotta — még beiktatá­sa előtt — első, félig-meddig hivatalos külföldi útja szín­helyéül éppen Mexikót az Egyesült Államok megvá­lasztott elnöke? Régi közhely, hogy az Egyesült Államok és Mexi­kó között hömpölygő folyó, a Rio Grandé nem egysze­rűen két ország, hanem két világ határa. Ettől délre — az egykori spanyol világbi­rodalom örökségeként — spanyolul beszélnek (Brazí­lia kivételével), és a múlt század vége óta a konkvisz­tádorok helyébe bizonyos értelemben a mindmáig gyű­lölt-irigyelt gringók (így ne­vezik Dél-Amerikában a jenkit) léptek. Mexikó az elsők között próbált meg szabadulni a nagy északi szomszéd fojto­gató szorításából Pancho Villa és Emilio Zapata zen­dülései nemcsak a helyi ha­talmasságok, hanem ameri­kai támogatóik ellen is Irá­nyultak, és az ország jelen­legi elnöke, Jose López Por; tillo sok tekintetben e nagy hazafiak utódjának vallja magát. Nem alaptalanul. Mexikó Kuba első tamoga­tói közé tartozott a földré­szen, és a legnehezebb idők­ben is megmaradt annak. Mind Reagan, mind Portillo tudja, hogy a kétoldalú di­lemmán kívül — márpedig ilyen az illegális- bevándor­lóktól kezdve a kábítószer­csempészésig éppen elég akad —, van mit megtár­gyalni a kontinens, sőt a vi­lág ügyeiről is. Nem véletlen, hogy éppen Latin-Amerikában jelent osztatlan aggodalmat Rea­gan nyíltan megfogalmazott ígérete: holmi emberi jo­goknál sokkal fontosabbnak tartja a jövőben egy-egy or­szág megítélésében azt, ho­gyan segítik ott az amerikai külpolitika érdekeit. A „nem tűrünk még egy Nicaragu­át!" washingtoni elve mö­gött kirajzolódik egy olyan amerikai magatartás körvo­nala, amely az eddiginél is jobban próbál politikai, sőt katonai gátat építeni a ha­ladó mozgalmak térhódítása elé. Harmat Endre I *

Next

/
Thumbnails
Contents