Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-05 / 3. szám

5 Hétfő, 1981. január 5. Elhunyt Hantos Mihály Hatvanhét éves korában, 1981. január 1-én elhunyt Hantos Mihály, a Csongrád megyei Tanács nyugalma­zott tanácselnök-helyettese. Hantos Mihály 1914-ben született Csepregen, sze­gényparaszti családból. Hét testvérével együtt nehéz kö­rülmények között nevelke­dett Középiskolai tanulmá­nyait a Kőszegi Állami Ta­nítóképzőben végezte, es szerzett tanítói oklevelet ám álláshoz nem jutott, es fizikai munkásként dolgo­zott a mezőgazdaságban. A felszabadulás az ő számára is változást hozott megfele­lő lehetőséget biztosított ké­pességei kibontakoztatásá­hoz. Előbb Dunacsun Köz­ségben, majd Mórahalom tanyavilágában, később a község iskolájában tanított 1953-ban levelező úton ta­nári diplomát szerzett a Szegedi Pedagógiai Főisko­lán, 1957-től pedig a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetőjévé ne­vezték ki. Majd 1958-ban, a tanácsválasztások alkalmá­val megyei tanácstaggá, a végrehajtó bizottság tagjává és egyben a megyei tanács vb elnökhelyettesévé vá­lasztották meg. Ezt a tisztel egészen nyugdíjazásáig töl­tötte ba 1945-ben belépett a Ma­gyar Kommunista Pártba, szolgálva munkájával, meg­győződésével azt az ügyel, amely a szocializmus fel­építését tűzte ki céljául. Munkája során fontos Szerepet töltött be a Városi, járási, községi kulturális bi­zottságok létrehozásában, az oktatási reform kezdeti sza­kaszának végrehajtásában, valamint a megye közegész­ségügyi helyzetének elemzé­sében. Jelentős érdemeket szerzett az Ópusztaszeri Nemzeti-Történeti Emlék­park megteremtésében, és haláláig tagja volt az orszá­gos emlékbizottságnak. Hivatali munkája mellett tevékenyen részt vett a Ha­zafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága elnöksé­gének munkájában, mint a bizottság alelnöke, és kivet­te részét minden olyan jel­legű munkából, ami szoros kapcsolatban volt a megye kulturális, egészségügyi, va­mint szociálpolitikai és egy­házügyi kérdéseivel. Munkája elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben ré­szesült 1969-ben, egy évvel később a Felszabadulási Ju­bileumi Emlékérmet, majd az Árvízvédelemért Érmet is megkapta. A szakszerve­zeti mozgalomban való ak­tív közreműködéséért a Szakszervezeti Munkáért jelvénnyel tüntették ki. Nyugtf jba vonulása után is tevékenyen dolgozott. A szegedi Móra Ferenc Múze­umban, az Öpusztaszeri Nemzeti-Történeti Emlék­park kiépítésén fáradozott A tanácsi testület tagjai, munkatársai segítőkész, fe­lelősségteljes emberként is­merték. Halála szűkebb pát­riánk nagy vesztesége. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük. Szegedi sikerek Tegnap befejeződött a me­gyei és a városi tanács mű­velődésügyi osztálya, a Ha­zafias Népfront megyei bizottsága, a Szakszer­vezetek Csongrád megyei Tanácsa, a KIS2 megyei bi­zottsága, valamint a Csong­rád megyei Módszertani és Továbbképzési Intézet és a Juhász Gyula Művelődési Központ által rendezett XI. Dél-alföldi Amatörfilmszemle. A művelődési központban összesen 33. Békés- és Csöng, rád megyei alkotók által ké­szített filmet mutattak ' be, közülük választotta ki a zsű­ri a díjakra érdemeseket: el­ső díjat nem adtak ki, máso­dik és a harmadik díjat meg­osztva kapta Kiss Károly (Szeged) Árvíz után és Kor­kép, Vági László (Szeged) Mészégetők, valamint Szabó Gerzson (Békés) Háziszőttes című filmjéért. Különdíjban részesült: Somogyi Márton (Orosháza) Árvíz után, Kersch János (Szeged) Egy visszamaradt világ és Farda József (Szeged) A tanya cí­mű alkotásáért. A Juhász Gyula Művelődési ' Központ amatőrfifm-klubjának a Legeredményesebb Amatőr­film-Klub díjat adományoz­ta a zsűri. Eddig Gyula adott otthont a dél-alföldi amatőrfilmesek seregszemléinek, idén első ízben rendezték meg Szege­den a fesztivált. Igen jól de­bütált a város és a Juhász Gyula Művelődési Központ. A kitűnően szervezett prog­ramok során jó aéhány ér­dekes^ vitára késztető filmet láthatott a jóllehet túlnyo­mórészt „szakmaiakból" álló, mégis örvendetesen népes né­zőközönség. Tehát: várni le­het a folytatást A felsőoktatási intézmények tájékoztatója Új szakok az egyetemeken Üj szakokat létesítenek, má­sokat viszont megszüntetnek az ország egyetemein. Az 1981. évi felvételi tájékoz­tató — amely ezekben a na­pokban jelenik meg — is­merteti az egyetemi okta­tás újdonságait, az idei fel­vételi vizsgákra vonatkozó tudnivalókat. Közli a többi közt, hogy az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Bölcsészettu­dományi Karán magyar és idegen nyelv szakon is ké­peznek majd szakembereket. A József Attila Tudomány­egyetem Bölcsészettudomá­nyi Karán pedig lesz ma­gyar—történelem és törté­nelem—idegen nyelv, a Ter­mészettudományi Karon ké­mia—fizika szakpár is. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsé­szettudományi karán törté­nelem—idegen nyelv, vala­mint történelem—földrajz szakra is lehet jelentkezni, miközben a pedagógia—ma­gyar—történelem szakra nem lesz felvétel. Ügyszin­tén a természettudományi karon a kémia—fizika szak­ra sem. A következő tanévtől Mis­kolcon is kép íznek jogászo­kat. Az Idén lg érvényesek az egyetemi és a főiskolai fel­vételi vizsgákra vonatkozó korábbi rendelkezések, elő­írások. A felsőoktatási in­tézmények nappali tagoza­taira az 1881-ben érettsé­gizők, és azok az érettsé­gizett dolgozók kérhetik fel­vételüket, akik a 35. élet­évüket még nem töltötték be. A felvételi nyomtatványt a középiskolások tanintéze­tükben kapják meg, az utób­bi években végzettek a fő­városi és megyei nyomtat­ványboltokban szerezhetik be. A felvételi kérelemhez mellékelni kell a szükséges előképzettséget bizonyító Is­kolai bizonyítványt, okleve­let, a középiskolai tanul­mányi értesítőt, az önéletraj­zot, az 1980-ban, vagy az­előtt érettségizetteknek a hatósági, erkölcsi bizonyít­ványt is. A felvételi kérel­met az érettségi bizonyít­ványt kiállító középiskola Igazgatójához kell benyújta­ni. A munkaviszonyban lé­vőknek kérelmükhöz a mun­káltató írásbeli Javaslatát is mellékelni kell. Azok, akik 1980-ban, vagy azelőtt, il­letve esti és levelező tago­zaton végezték el a közép­iskolát, a felsőoktatási in­tézmény vezetőihez küldik kérelmüket. A Jelentkezők csak egy ha­zai felsőoktatási intézmény­be adhatják be kérelmü­ket. Kivételek a művészeti főiskolákra, a néphadsereg katonai főiskoláira, vagy a külföldi egyetemekre je­lentkezett fiatalok. Ezekben az intézményekben ugyanis január—március hónapok­ban — tehát korábban, mint másutt lesznek a fel­vételik. Akik itt nem érié el a szükséges eredményt, pályázhatnak más intézmé­nyekbe, ahol május—június időszakban lesznek a felvé­telik. Az idén is lehetséges az átirányítás. A kérelmeket a középisko­lákban február 10—25. kö­zött, a felsőoktatási intéz­ményekben március 30-ig fogadják el. A felvételi vizs­gákat június 24. és július 11-e között tartják. A fel­sőoktatási intézmények er­ről idejében értesítik a Je­lentkezőket. A matematika, fizika és biológia felvételi tantárgyból idén is közös érettségi-felvételi dolgozatot írhatnak május 25—26-án. A külföldi egyetemekre jelentkezett fiatalok felvé­teli vizsgája január 25-én és 28-án lesz. A felvételizők középisko­lai eredményeik révén ma­ximum 10. pontot vihetnek magukkal, és 10 pontot sze­rezhetnek a felvételi vizs­gán. A következő tanévben az ország 57 egyetemén és főiskoláján a múlt évhez ha­sonlóan 16 ezer elsőéves hallgató kezdheti meg tanul­mányait. (MTI) Elvarázsolt bábuk Néha a könyvkiadók aka­ratlanul is összekacsintanak. Alighogy megjelent az Ámos Imre-kötet a Gondolat Szem­től szemben sorozatában, mindjárt követte ezt a Cor­vina műterem Anna Margit­kiadványa. Közismert, hogy valóságosan is ilyen közeli személyes és munkatársi kap­csolatban állt a két festő. Egyik kötetből sem hiányzik tehát a másik alkotóra való utalás, a pályakezdés idősza­kának felvillantása, továb­bá a páros fotográfia. „For­tuna" asszonya viszont csak a művésznő motívumai közt szerepel, ráadásul gonoszko­dó, szatirikus megjelenítés­ben. Holott neki tulajdonít­ható e kötetek majdhogynem egyidejű megjelenése, Dávid Katalin művészettörténész­nek pedig a könnyed stílusú, szeretettel megírt Anna Mar­git-kiadvány. Tudom, korszerűtlen dolog napjainkban a szerző érzel­mi hozzáállására apellálni. A teljesítmény, a minőség érdekel bennünket, a többi csak ködösítés vagy ráadás. Igazában persze bonyolultabb a helyzet. Szép számmál ta­lálkozunk például szellemes és okos ismeretterjesztő mű­vekkel, amelyekből minden elképzelhetőt megtudhatunk az adott témákról. Egy idő után mégis hiányérzetünk támad. Mert rájövünk, hogy a sok-sok ismeret mellett nincs kötőanyag. Nem kötő­dünk érdemlegesen a külön­féle jelenségekhez, nem éb­resztettek bennünk valódi kí­váncsiságot. Valahol itt lehet értéke a szeretettel megírt munkáknak. Dávid Katalin úgy mutatja be Anna Mar­git sajátságos, egyéni felfo­gású világát, hogy érzelmi­emberi azonosulásával az ol­vasót is magához láncolja. Különösen megkapó, aho­gyan e művészet belső, hátte­re lépésről lépésre kirajzoló­dik. Ne gondoljunk persze hosszadalmas életrajzi futa­mokra! Pusztán azokról a té­nyekről és folyamatokról ka­punk tudósítást, amelyek mindenképpen beleszóltak Anna Margit festészetének alakulásába. Volt idő, amikor a szürrea­lizmus mellett a gyermeki naivitás, a gyengéd líra jel­lemezte festészetét. Az utób­bi másfél évtized viszont ala­pos változásokat hozott az Európai Iskola alapító tagjá­nak művészetében- Dávid Katalin tanulmánya —, s ma­ga a képanyag is — elsősor­ban erre az időszakra kon­centrál. Igaz, most is külön­féle bábfigurák népesítik be a képeket, most is érzékel­jük a jelképi utalásokat, de mindezek mögött már egy új­fajta életérzés munkálkodik. Általánosabb jelentésekre pályáznak a művek, és ezek­ben az üzenetekben domi­náns szerephez jutott a gro­teszkkel párosuló tragikum. Valami földöntúli rémületet sugároz a Bábu arckifejezése, az önportrés Szimbólum kompozíción pedig a kalitká­ba került madár elfordul a szabadulás lehetőségétől, pe­dig a kalitka ajtaja nyitva van. De hát honnan, •miből táp­lálkozik ez a már-már aszké­tikus látásmód, ez a keser­nyés világfájdalom? „Kifes­tek magamból minden szo­morúságot." — idézi több he­lyen a művészt a kötet szer­zője, aztán értelmezi, árnyal­ja a kijelentést. Persze Anna Margit mű­vészete ellenáll az egyértel­mű kategorizálásnak. Mert a szomorúság is Janus-arcú, embere — művésze válogat­ja: melyik forma adatik meg neki. Nos. az ö világában most is jelen van a költészet ereje, a tisztazengésű színek muzsikája. Találóan írja Dá­vid Katalin: „A képek szo­morúságot tükröznek, de nem boldogtalanságot; a tra­gédiát ismerik, de nem fo­gadják el a reménytelensé­get". S ha tüzetesebben né­zegetjük a kötet szerencsé­sen válogatott, technikailag is jó minőségű képeit, akkor magunk is felismerjük a kü­lönös ellentéteket. A bábuk öltözete vagy mozdulata mó­kát, játékot sugall, ám a fé­lelem és a keserűség meg­dermeszti az alakokat. Nem biztos természetesen, hogy valamennyi érdeklődő utat talál ehhez az egyéni felfogású piktúrához. Hasz­nos és helyénvaló tehát, ha menet közben meggyőző ér­veket olvashatunk az áttéte­les, elvontabb alkotások meg­közelítéséről, a műértés ter­mészetéről. Annál inkább, mivel a konkrétabb műelem­zésekkel a szerző Is adós ma­rad. Érdekes módon képek­kel is tagolja a kötet felépf­tését, de egyetlen művel sem foglalkozik tüzetesebben. Ez lenne hát a szeretetlel megírt munkák hátulütője? Vagy művészeti publiciszti­kánk szokványos gyenge ol­daláról van ázó, netán terje­delmi korlátokról? Dávid Ka­talin adaléknak szánja mun­káját Anna Margit életmű­vének teljesebb feldolgozásá­hoz, a kortárs művészet szisztematikusabb megisme­réséhez. Ha ezt vesszük ala­pul: hézagpótló, hasznos és élvezhető adalékot kaptunk. (Corvina műterem, 1980.) Szuromi Pál Milliók - könyvért Gyorsmérleg az ünnepi forgalomról Milliók cseréltek gazdát az elmúlt év decemberében Szeged könyvesboltjaiban. Nem túlzás. több millió fo­rintért vásároltunk, magunk­nak és másoknak, ajándékba. Az év végi, főként a kará­csony előtti vásárlási láz tü­neteként, részeként is érté­kelhetnénk a rekordforgal­mat, ha nem tudnánk, hogy a többi, közönséges hónap­ban is jóval több könyv fo­gyott, mint az előző évben. Nem újdonság ez persze, lép­ten-nyomon halljuk rádió­ban, tévében, olvassuk a la­pokban, hogy eme kulturális áru, a könyv, egyre népsze­rűbb. Az árak emelkedése ellenére évről évre több ki­advány talál gazdára, ame­lyek remélhetően már nem lakásdiszként szolgálnak; ol­vassuk is szépen gyarapodó házi könyvtáraink darabjait. Természetesein a könyves­boltokban is nagyjából úgy, tervezik a következő évet, mint más vállalatoknál: az alap az előző évi forgalom. Jó néhány esztendeje már, hogy a vezetők tartanak egy kissé attól, lehet-e teljesíte­ni. a „feszített" terveket Ag­godalmaik szerencsére foly­ton alaptalannak bizonyul­Az előadás félbeszakadt... Miattam még nem maradt el "előadás — hangoztatta büszkén január másodikán este, valamivel hét előtt hogy fölment a függöny a Zenés Színházban. A Bob herceg törékeny kis tánc­mestere. akit a hoppmester­rel együtt egrecíroztat a címszereplő, úgy nyolc táján összeesett a színpad mögött, s meghalt a legszebb halállal, mi egy ilyen csupaszív em­berkét, vérbeli komikust Thália fölszentelt papját el­érhet. Hangosbemondón az első előadást szakították fél­be, mondták le miatta — éppen annak a naptári esz­tendőnek kezdetén. amikor pályájának félszázados ju­bileumát ünnepelhetné. Imádta a színházat a szín­ház is imádta őt. Hát még a közönség! Szólítani sem igen hallottam senkitől más­ként: Zádori Pista bá­csi. Rendezők biztos ütő­kártyája volt. Ha vala­hol leült a produkció, elég volt megjelennie, hogy föl­villanyozza a nézőteret. Apró emberke mondott nagyokat s dőlt mindenki a nevetéstől. 1952 óta tagja a Szegedi Nemzeti Színháznak, 1969 nyarától már nyugdíjasként, mégsem telt el évad. hogy ne hívták volna vissza játszani, s ne jött volna maga is ha­tártalan örömmel, ügyszere­tettel. boldogan. Most elő­ször kell szerepét, a Tánc­mestert oly tragikus gyorsa­sággal átvennie másnak, hi­szen csak imént zajlott le a bemutató. Négy hónappal korábban „táncolt át" a hal­hatatlanságba. hogy 75. szü­letésnapját megérhette vol­na... fii. I. nak, manapság maguk sem igen tudják elképzelni, hol a felső határ? Jön-e egyál­talán olyan év, amikor a „bázishoz viszonyított", ará­nyosan megemelt tervszámo­kat nem tudják teljesíteni? De nézzünk néhány konk­rét számot. Azokról az érté­kekről érdeklődtünk a köny­vesboltokban, amelyek az év végén Cserélődtek, eladok és vásárlók között. A Kárász utcai Idegen nyelvű könyv­éé zeneműboltban több mint 1 millió 800 ezer forintot hagytunk decemberben, kö­rülbelül a dupláját annak, mint a „közönséges" hóna­pokban. Hogy mit vettünk? Legtöbben az új csodaszép albumok közül választottak, a Csontváry album különö­sen sokaknak kerülhetett a karácsonyfája alá. Kelendő volt a Magyar Nyelv Értel­mező Szótára, ami arra vall> hogy egyre többen szeretnék igényesen használni az anya­nyelvet. Fehér Klára. Mol­dova György új kötetei, a vi­lághírű riportemő, Oriana Fallaci könyve, a Magyar Hírmondó sorozat új darab­ja, Szabó Magda és Szobotka Tibor könyvei — a slágerek. (Sajnos ez utóbbiakból na­gyon keveset kaptak a bol­tok.) A tavalyi könyvforgal­mat megnövelte, hogy Sze­geden volt az ünnepi könyv­hét országos megnyitója. Az említett Kárász utcai boltban például 600 ezer forintért vá­sároltak akkor, az egyetlen hét alatt. Sokszínű, változa­tos volt a kínálat is; minden­esetre kereken 1 millió 400 ezerrel több értéket vettünk, mint 1979-ben (12 millión fö­lül forgalmazott a bolt). A Móra könyvesboltban még tekintélyesebb számokat sorolhattak. Bár sem az ela­dótér nem lett nagyobb, sem a dolgozók száma több az évek során, a forintban mér­hető teljesítmény folyton nő. 1973-ban nyolc, 1979-ben több mint 13 millió volt a forgalmuk, a mostani zárás­kor pedig 15 millióra kereke­dett. Az igazsághoz tartozik, hogy nent egyszerűen a kul­cúraéhségünk, a vásárló ked­vünk (és úgy tetszik a vá­sárlóerőnk) növekszik ilyen imponáló egyenletességgel Az üzlet dolgozói sokat tesz­nek azért, hogy minél több könyv elkeljen. Számtalan vetélkedőt rendeztek az év­ben, amelyek révén főként az ifjúsági kiadványok iránt nőtt az érdeklődés. Műszaki könyveket árusító bolt lévén, sikeresen propagálják áruju­kat a város szakmunkástanu­lói. fiatal szakemberei köré­ben. Karácsony táján ők lát­ják el a kisebb létszámú munkahelyeket és a lakóte­lepi ABC-áruházakat köny­vekkel, ami — a bolti csúcs­forgalom idején — nem ke­vés pluszmukát ró rájuk. A decemberi ünnepek előtt nem volt ritka a napi 100 ezer fö­lötti forgalom, s ami ezzel jár: mozdulni is alig lehetett az üzletben (decemberben egyébként majdnem 2 millió forintért adtak el). A Tömörkény látja el az utcai és üzemi könyváruso­kat, de a boltban is lehet vásárolni. Húsz százalékkal haladta meg forgalmuk az 1979-est. Ezt az üzletet vá­rosszerte úgy ismerik, mint ahol mindig meg lehet kap­ni a sláger könyveket, a más­hol hiánycikknek számító kiadványokat. Most is ígérik, januárban megtaláljuk ná­luk a decemberi újdonságok jó részét, hamarosan kapják ugyanis az új könyvszállit­mányt Az antikváriumban a szokásosnak a kétszeresére szökött az ünnepi forgalom. Az 1 millió 200 ezres decem­beri bevétel a nagy sikerű Marx téri kedvezményes va­sár bevételét is tartalmazza, ezen az 1978 előtt megjelent köteteket árusították. A több mint 6 milliós évi forgalom­ból majdnem három a le­mezeladásból származott (úgy látszik, a nagyáruházi, fő­ként könnyűzenei lemezek árusítására specializálódott bolt egyelőre nem konkurral­hat az antikváriummal). & E, ¥

Next

/
Thumbnails
Contents