Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 26. szám

4 Szombat, 1981. január 31. postaláda társszerzőnk az olvasó A Postaláda éppen soros szerkesztője — nyilván, megfigyelték olvasóink, hogy a várospolitikai rovat négy munkatársa hetente váltja egymást — nem csupán azon a héten kerill szembe az olvasói kéziratokkal, amikor az ő névaláírásával Jelenik meg társszerzői összeállításunk Érdeklődéssel tanulmánvdzzuk. véleményezzük, s nem ritka, hogy megjelenés elölt megbeszéljük szerkesztőtársaink kommentárjait, a vitaiható olvasói megjegyzéseken, észrevételeken magunk is vitatkozunk. S persze akkor is kíváncsiak vagyunk egymás véleményére, ha valamelyikünknek formai vagy tartalmi újítás Jut eszébe. Mint ahogv a legutóbbi Postaláda „alapítványában" Is egyetértettünk. Talán emlékeznek rá: a képzeletbeli babérkoszorút a legsikerültebb levél Írójának ítéljük oda. Nos. mai összeállításunkban — véleményünk szerint, s ebben remélhetőleg egyetértenek velünk' olvasóink — Imre Zoltán, a Nyílt levél szerzője kaphatná ineg a koszorút. Például a nyomdászok kást kap az elavult öreg lakésok helyett. Ebben a tudatban nem költöttünk pénzt a lakásokra. Sajnos, becsapva érezzük magunkat, mert a mai napig senki sem értesített bennünket, hogy a terv megváltozott. Pedig ezt joggal vártuk volna. Szeretnénk pontos választ kapni, mi lesz a HámáiKató és aBor. bás utca lakásainak szanálásával. Vagy most már mindegy, hogy néz kl az állomás környéke?" Hogy mindegy lenne, azt éppen nem mondják, akik a városrészek jövőjét tervezik. Ám — kérdésünkre— azt el kellett hogy mondják: a hatodik ötéves tervben a városi tanács rendelkezésére álló pénzeszközök nem teszik lehetővé az Indóház tér környékének korábban beharangozott, akkor realisnak látszó rekonstrukcióját. Ez tehát a válasz olvasónk egyik kérdésére. A másik kérdésre, hogy tudniillik, a terv megváltozásáról miért nem értesítették a környék lakólt, nem tudjuk a választ. Csak a magunk véleményét mondhatjuk el: a tervidőszak elején járunk, sokkal korábban tehát a városi tanács egyetlen munkatársa sem adhatott volna felvilágosítást. Az éppen kellő időben megfogalmazott olvasói kérdésre így tán nem túl késve tolmácsolhattuk a feleletet. Érdekeltség az üve*visszaváltásbon „Az újságból értesültem, hogy az ENSZ 1981-et az egész világon u rokkantak évének nyilvánította. Ezért elhatároztam, hogy a saját példámmal számolok be a rokkantak iránti segítőkészségről. özvegy, nyugdíjas asszony vagyok, két világháborút éltem meg. Kilenc gyermeket hoztam n világra, hatot egészségben felneveltem, szorgalmas, dolgos emberekké váltak. Nagy bánatomra utolsó gyermekerh fiatalon — 30 évesen — rokkanttá vált, s mivel emiatt házassága is kátyúba jutott, én viselem gondját. De nem vagyunk elhagyatottak. A fiam munkahelyén a szocialista közösség emberségből példát mutatott. A Szegedi Nyomda vezetői, a könyvkötészeti osztályon belül a Tyereskova szocialista brigád tagjai türelemmel, együttérzéssel felkarolták, és évek óta segítséget nyújtanak abban, hogy tartozzék valahova és értelmét lássa életének, rokkantsága ellenére ts." — olvastuk özv. B. O.-né levelében. Folytatása következik „Örökzöld" témáról, az üveg visszaváltásról ír levelében A. I. (teljes nevével és címével) — ezúttal a bolti eladók, illetve a csak visszaváltással' foglalkozó zöldségesüzlet dolgozóinak szemszögéből. „Január 21én megpróbáltam sörösüvegemet visszaváltani. Az eladó közölte, nem veszi viszsza az üvegeket, mert nincs ládája. 20-án ugyanis ellenőrzést kapott, s mivel az üvegeket ömlesztve találták, (zöldségesládákban), figyelmeztetés lett az ellenőrzés vége. Két külön elszámolású üzletről van szó, mert az egyik árul (csemege), a másik visszavált (zöldséges). A zöldségesüzlet raktára kicsi. Az üres ládákat raktározni nem tudják. A ládák nem állhatnak az utcán éjszaka. Az előbb említett ellenőrzés igen komoly pénzbüntetést helyezett kilátásba áz eladóknak (az üvegvisszaváltóknak). Ezzel a levelemmel néma dolgozók felelősségét szeretném csökkenteni, de amennyiben a vállalat szállítja el az üvegeket, akkor a beváltási árkülönbözet nem a boltot Illeti, hanem a vállalatot. Ez a forgalmi százalékban meglátszik. Tehát a több munka kevesebb bért eredményez. Valószínűnek tartom, hogy a két üzlet összeolvasztása, valamint az üvegek elszállításának folyamatossága esetén a problémák megszűnnének." Olvasónk pontosítja ís a levelében feltett gondot: a ZÖLDÉRT-nek az Északi városrész 303-as épületében levő üzletében történt mindez. Következtetése — a több munkáért nem jutalékot, hanem esetleg büntetést kapnak az eladók — logikusnak látszik, csak éppen az az érthetetlen: ennyire szabályzation lenne az ilvegvisszaváltás rendszere? Most, amikor egymás „sarkába lépnek" a reklámfelhívások: „Az üres üveg is érték, ne dobja el!?"... „Folyt, köv." — ígérte a hét elején, első levele végén Zalavári József, régi levelezőnk, s a hét derekán be is futott a „második"' rész, az újabb észrevételeket tartalmazó levél. Terjedelmi okokból a két levélnek csak részletelt idézzük. „A minap a cérna beleszakadt feleségem varrógépébe. A kezelési utasítás szerint sem sikerült a beszakadt cérnától megszabadulni. Elvittük javításra az Attila utcai szervizbe. Megjavították. A szakadt fonal kiszedéséért 75 forintot fizettünk. Kissé sokalltuk. A munkalap tüzetes átnézése után vettem észre, hogy erre a munkára 10 percet fordítottak. Ez 450 forintos órabérnek felel meg. A gép nem bírta a rossz minőségű cérnát, én pedig nem bírom cérnával ezt az összeget. Lehetséges ilyen díjszabás? A Délmaayarországban január 17-én a Minősépi Cipőgyár arról ad hírt, hogy már kaphatók a legújabb divatú amerikai női szandálok .'.. Nem is tudtam, hogy ilyen jól megy nekünk. Ezt is megértük! Ne húzzuk csőbe, illetve amerikai szandálba a nőket! Gondolom, magyar szandálról van szó... Sokkal szebb lenne, ha szerényen így hangzana a hirdetés: ... már kaphatók a legújabb, amerikai divatú női szandálok, a Minőségi Cipőgyár termékei.., Mostanában a MÁV jóvoltából hajnalonként a rókusi pályaudvarra igyekvő Dieselmozdonyok kürtölése riaszt fel, amikor tilos jelzés miatt meg kell állniuk. Nem hiszem, hogy a mozdonyok kürtjelére gyorsabban szabaddá válnának a vágányok ... A közúti közlekedésben a hangjelzés tilos. Nem tudom, hogy a vasúti forgalomban mi a szabály. Hiszen nem vészhelyzet elhárítása miatt szólnak a kürtök néha hosszú perceken át !...'* Kérdések és válaszok Megváltozott a terv O Sasvári György, a Borbás utcából az Indóház tér sorsa, jövője felől érdeklődik. „Mi, Nagyállomás környéki lakosok körülbelül 2—3 évvel ezelőtt voltunk egy tanácstagi beszámolón az állomás éttermében. Ott szó volt arról. hogy az állomás környékét lebontják és újjáépítik, vagyis hntározott ígéretet kaptunk, hogy 1980 januárjában kezdődik az építés. Addigra mindenki jobb laEgyik olvasónk — micsoda könnyelműség!? — 1981ben szeretett volna 1981-es naptárt vásárolni. Meglepő, de sehol sem kapott. Bezzeg vá'.aszt, azt kapott a Vásárlók könyvébe írt panaszára, miszerint: „mivel a naptár határidős jellegű, igy minden áruda óvatosan rendel... Kérem, hogy az idén novemberben vásárolja meg az ön számira nélkülözhetetlen munkaeszközt." Levélírónkkal egyetértünk: lehangolóak az ilyen válaszok. Abban is Igaza van; ha ő időben megveszi a naptárt, most más bosszankodna... „örömmel olvastam január 24-1 számukban a lakóházak rendjéről szóló cikküket. Szeretném, ha ezzel kapcsolatban megírnák azt ls a lapban, hogy ha előfordul ilyen csendháborítás (mert bizonyára igen sok helyen előfordul), azt hová kell jelenteni, s milyen formában" — kérdezte A. L. (teljes név és cím.) Villámkérdésre gyors válasz dukál: a Városi tanács vb hivatala Igazgatási osztályán, annak is a szabálysértési csoportjánál (I. emelet 120-as szoba) lehet személyesen, vagy írásban bejelentést tenni. Hogyan lehetne arra ösztönözni az áramfogyasztókat, hogy jobban takarékoskodjanak a villamos energiával? A kérdésre Fazekas Pálné ekképp felel: „Én az áramszolgáltatók helyében adott fogyasztási határokon belül azokat premizálnám, akik kevesebb áramot fogyasztanak. Közgazdász nem vagyok, de gondolom, ennek meglenne az eredménye. Már szinte hallom is, ahogy a családokban esténként felhangzik: jaj, oltsd el, drágám, az előszobában a villanyt, mert túllépjük a keretet! Vagy: kevesebb lesz fiaéskám a zsebpénzed, mert reggel égve felejtetted a villanyt a fürdőszobában". Miért bűnhődjenek vétlen emberek mások, esetleg nem is szándékos hibáiért? — ezt a kérdést sugallja egyik petöfltelepi olvasónk levele, s a költői kérdésre a levelében leírt tanulságos példa már felel is. „Január 20-án, este egy — sajnálatos — utcai transzTéli hangulat Levelezési rovatunk, címéhez híven iovekszik a társszerzők körét állandóan bővíteni, azaz újabb alkotótársakat megnyerni de persze a régieket is megtartani Hargitait Andor a Becsey utca 4/B-ből új tormáját választó ta a ..társszerzőségnek": fotóriportereink „nyelvén" szólalt meg. Téli hanqulatképet juttatott el szerkesztőségünkbe verssel a kén hátulján Mivel szerzőnk lapunknak immár ötven éve előfizetője, a felvétel megjelentetésével is köszöntjük S köszönjük, hogy fél évszázadon át kitartott lapunk mellett... Hogy tetszik lenni? „Hogy tetszik lenni?" — tesszük fel a kérdést egymásnak nap mint nap, na találkozunk ismerőseinkkel. Ezt a hétköznapi kérdő mondatot próbálták tartalommal. szeretettel megtölteni a Bartók Béla Művelődési Központhoz tartozó intézmények munkatársai azon a nyugdíjas-találkozón; amely lanuár 24én. szombaton délután volt a Bartók Béla Művelődési Központban. Az összejövetelen a nyugdíjasklubok vettek részt. A mintegy háromszáz vendégnek változatos program nyújtott maradandó élményt azon a délutánon. A műsor első részében Király Levente, Karádi Judit, Török' Vera és Váradi Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház művészei szereztek kellemes, vidám perceket az idős embereknek színvonalas, szép összeállításukkal. A második rész főszereplői a nyugdíjasklubok tagjai voltak: minden klub rövid bemutatkozással készült fel a találkozóra. Az elhangzott versek, vidám dalok szerzői Jórészt a klubtagok közül kerültek ki. A program befejező része a „batyu bál" volt, melyhez a dorozsmai Dankó Pista citerazenekar, a dorozsmai tamburazenekar, valamint az algyői Pávakör zenészei húzták a talpalávalót. Nem egyszerű közművelődési rendezvény volt ez. hanem annál sokkal több. Az a családias légkör, melyet sikerült kialakítani, sokáig szép emléke maradhat mindenkinek. A művelődésben dolgozók egvik legszebb feladata. hogy foglalkozzanak az idősekkel, akik egy jó szóért. néhány kellemes percért olyan hálásak tudnak lenni, hogy a népművelő szinte szégyelli magát, hiszen csak a kötelességét teljesíti. Megható volt az a dorozsmai idős néni, aki könnyezve mondta el az egyik kluotag, Bakos Kálmán versét Elszálltak az évek címmel, vagy Vezendi Vilmosné szőregi nyugalmazott zenetanárnő vallomása. aki 1917-ben szerezte diplomáját és tanára volt többek között Bartók és Kodály is. A tápéi és az algyői közönség, valamint a Belvárosi klub műsora vidámságával, találó humorával volt kedves. Nyugdíjasok és rendezők egyaránt ajándéknak érezték ezt a délutánt. A nyugdíjasok azért, mert kiléphettek a mindennapok gondjaiból. magányából. — ha csak pár órára ls. A rendezők számára az idős emberek örömtől sugárzó arca volt a legszebb ajándék. Ocskóné Molnár Gizella Tisztelt Uram!,A minap volt szerencsónk megismerni egymást, noha Ismerkedésünk nem a szokásos módon történt. Bokáig érő piszkos hólében, reggel fél 7 körül a járdán toltam kerékpáromat, megpakolva miniegv harmincöt kilónyi napilappal és színes újsággal, amikor ön közel nyolcvan kilométeres sebességgel elzúgott mellettem és az úttestről ió egv vödörnyl' piszkos hőiével lefröcskölt engem és az újságokat. Aznap sok előfizető szitkozódott az olvashatatlanná ázott újságok miatt... Én magam Úgv eláztam, hogy csavarni lehetett belőlem a vizet. De ön. Uram, a világ legtermészetesebb módián tovább Nyílt levél egy Z/L vezetőjéhez hajtott és ha egy személygépkocsi vezetője, aki látta az esetet, nem megy ön után éa nem kényszeríti megállásra, ma sem ismerjük egymást. A személygépkocsi vezetőiének ..rábeszélésére" ön bocsánatot kért tőlem, s vállalta a ruhám tisztításának költséEelt. En akkor csak azt kértem, máskor figyelme'cbhen közlekedjen, a ruhámat pedig a feleségem kimosta. De! Gondolt-e arra, hogy az úiságkézbesítő minden áldott nap fél ötkor kel kl az ágyából ? Hóban, esőben. sárban, szombatori, vasárnap, fagyban, szélben, tűző napon 30—40 kilónyi Újsággal megpakolva, sokszor 10—20 kilométert kerékpározva. gyalogolva juttatja el — talán önnek ls — a napi újságokat? Tudja-e. hogy a postu állandóan munkaerőhiánnyal küszködik? Hogy sok kézbesítő nem egy, hanem több körzetet ls vállal? Kevés aj ember, nagyok a távolságok, ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak. mégis minden nap eliut az űlség az előfizetőkhöz. Higgye el. kemény munka ezl Nem elég szeretni, nem elég csinálni! Éhhez megszállottság kell! Nan mint naP beszívni a friss újságok nyomdaazasát. amelyet aztán nem lehet elfelejteni... ön. Uram, nem tudhatja, hogy a látszat ellenére ez a foglalkozás szép is. Meg. hallgatni az olvasók, az előfizetők problémáit panaszalt. orvosolni azokat, szép szóval, türelemmel, segítőszándékkal ! Nem haragszom önre, hisz nem az eluő. aki „meg. tisztelt" az utak sarával, csak arra kérem, ha korán reggel kerékpárt tolva, újsággal megpakolva találkozlk velem, vagy társaimmal. lassítsa le a iárművét, ne nehezítse amúgv sem könnyű munkánkat. Köszönöm Imre Zoltán hírlapkézbesítő és ellenőr formátortűznél voltam szemtanú. A meghibásodás egy nap alatt kétszer, délelőtt és délután is bekövetkezett. Az este kivonuló szerelőket a bámészkodók közül néhányan — a reggeli meghibásodás miatt, s egyáltalán a vétlen eset bekövetkezte miatt — útszéli hangnemben oktatták ki. Igazságos lenne, ha a mostoha időben a baj elhárításán dolgozókat legalább azzal kárpótolnánk, hogy nyilvánosan helyt adunkannak a véleménynek: a vétlen délutános szerelőktől ne kérjék számon — minősíthetetlenül — azt, amit délelőttös kollégáik végeztek vagy nem végeztek el. Jó lenne, ha minden tevékenységben csupán annyi holtJáték lenne, ahány óráig Petőfitelepnek ez a része áram nélkül volt". Segítséget kérnek „Segítséget kérek a szerkesztőségtől. Van Ásotthalom közelében egy Intézet, ahol fogyatékos gyerekeket ápolnak és gondoznak. Ügy tudom, több mint 200 gyerek van az Intézetben, és mintegy negyven dolgozó viseli gondjukat. Ezek az emberek a közelmúltban azt kérték az illetékes vállalattól, hogy oldják meg közlekedési gondjaikat. Ennek előfeltétele, hogy ott autóbuszforduló legyen. Ügy érzem, azok az emberek, akik ott dolgoznak, megérdemelnék a társadalom gondoskodását. Arra lenne tehát szükségük, hogy a fordulóhely építéséhez segítséget kapjanak. Talán levelem olvastán lesz jelentkező" — írja N. A., aki azért kérte, hogy ne írjuk meg nevét, mert hivatalosan senki sem kérte fel őt a segítségkérésre. De, hogy jó szándék vezérli, az nyilvánvaló. Az ásotthalmi gyermekotthon dolgozói bizonyára örülnek majd, ha gondjuk megoldásához segítséget kapnak. összeállította: Pálfy Katalin V