Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

83 Csütörtök, 1981. január 29. Ma, csütörtökön Ülést fari a megyei lanács Ma. csütörtökön reggel 9 órai kezdette] Szegeden, a megyei párt- és tanácsháza nagytermében idei első ülését tartja Csongrád megye tanácsa. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága javasolja a testületnek, hogy tűzze napi­rendre a tanácsi gazdálkodás kérdéseit, vitassa meg és hagyja jóvá az idei költségvetési és fejlesztési tervet, va­lamint a megyei népi ellenőrzési bizottság 1981. évi mun­katervét. A tanácsülés nyilvános. Nagyobb vállalkozó készséggel Az építőipar feladatairól A SZÖVOSZ elnökének meghívására Gheorghe Ro­sunak. a Centrocoop elnöké­nek vezetésével román fo­gyasztási szövetkezeti kül­döttség tartózkodott hazánk­ban. A fogyasztási szövetke­zetek országos tanácsa és a román fogyasztási szövetke­zetek központi szövetsége képviselői tájékoztatták egy­mást a két ország szövetke­zeti mozgalmának időszerű feladatairól, áttekintették a magyar és a román szövet­kezeti szervek gazdasági, tár­sadalmi kapcsolatainak eddi­gi eredményeit, s megállapod­tak az együttműködés to­vábbfejlesztésében. Az 1981—85. közötti idő­szakra középtávú együttmű­ködési megállapodást kötöt­tek. amelyet Szlameniczky István, a SZÖVOSZ elnöke és Gheorghe Rosu írt alá. Az elkövetkező időszakban a kishatármenti és választék­csere-forgalmat 60,6 millió rubelre növelik, ez 62 száza­lékkal több. mint az elmúlt öt esztendőben volt. Kölcsö­nösen növelik az áruházi he­tek számát, ezzel hozzájárul­va a két ország szövetkezeti termékeinek, fogyasztási szo­kásainak iobb megismerésé­hez. Bővítik a szakmai dele­gációk. s a szövetkezeti dol­dozók üdülési cseréjét. A delegáció vezetőjét fo­gadta Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se; ott volt Victor Bolojan. a Román Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete. A román szövetkezeti de­legáció szerdán elutazott Bu­dapestről. (MTI) A kezdeményezések bátor felkarolásával, a rugalmas vállalkozási készség kibonta­koztatásával alkalmazkodja­nak az építési vállalatok, az ország igényeihez — hang­súlyozta Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter az Építők-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete központi ve­zetőségének szerdai ülésén, amelyen értékelte az építő­ipar múlt évi munkát és megjelölte a legfontosabb idei feladatokat. Az összetételé­ben és területi megoszlásá­ban egyaránt megváltozott építési igények rugalmas ki­elégítésében már a múlt év­ben is biztató eredményeket értek el. s ezt az utat kell szélesíteni nagyobb előrelá­tással. szervezettebb összefő, gással. A beruházások építési ke­reslete csökkent, folytatják tehát a kivitelezés koncent­rálását, melynek az üteme­sebb. a gyorsabb és jobb mi­nőségű munkában kell kife­jezésre jutnia. Különösen nagy erőket vonnak össze a paksi atomerőmű és a met­ró építkezésén. A lakás­építés továbbra is elsőbbsé­get kap, s bár az átadási előirányzat — a 76—78 ezer lakás, s ebből a kivitelező szervezetekre háruló 43—44 ezer új otthon befejezése — Készülődé Az iskolákban javában tart a tanév, illetve az egyete­meken, a főiskolákon a vizs­gaszezon. az Állami Ifjúsági Bizottságnál és a KISZ Köz­ponti Bizottságánál viszont már az ez évi önkéntes if­júsági építőtáborok meg­szervezésével, előkészítésével foglalkoznak. Az önkéntes ifjúsági épí­tőtábori mozgalom ez évben is jelentős mértékben járul hozzá a népgazdaság idény­jellegű munkaerő-szükségle­tének kielégítéséhez, a fia­talok szocialista neveléséhez, közösségi szellemük erősíté­séhez. Míg 1980 nyarán 99 központi, s 64 megyei-egye­temi önkéntes ifjúsági épí­tőtábor működött 73 ezer fiatal részvételével, addig az táborozásra idén 102 központi építőtá­borral számolnak, s a tava­szihoz hasonló számban szer­veznek megyei-egyetemi ön­kéntes ifjúsági építőtáboro­kat is. A szervezés fő célja már nem a létszám növelése, ha­nem a minőségi munka és a pihenés eddiginél jobb felté­telemek megteremtése. A tanév későbbi befejezése mi­att ezúttal négy turnusban, június 28-tól augusztus 22-ig dolgozhatnak a fiatalok. A diákok foglalkoztatásá­nak legfőbb területe idén is a mezőgazdaság lesz: a tábo­rozók több mint 80 százalé­ka a növényápolásban és a gyümölcsszüretelésben se­gédkezik majd. Ott lesznek a fiatalok az út-, a vasútépítkezéseknél, az ország nagy lakótelepei­nek kialakításánál, s más be­ruházásoknál is. Több mint 7 ezer fiatalt fogadnak az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alatt működő táborok. A tervek szerint az idén 9 szakmai tábort nyílnak meg a tavalyi héttel szemben. Ez évben először vár e tábo­rokba kőműves, festő-mázo­ló, csőszerelő és segédmun­kás fiatalokat a 43. számú Állami Építőipari Vállalat és a Budapesti Lakásépítő Vál­lalat. Korszerűbb tápokkal Takaré A takarmányok, mindenek­előtt az abrakfélék sokkal takarékosabb felhasználásá­val számol a VI. ötéves terv, amely az elmúlt 5 évben be­következett, ám korántsem a végső állomást jelentő állat­élelmezési sikerekre épít. Mindez annál is inkább fon­tos, mert az előirányzat to­vábbi hús- és húsexport nö­velést helyez kilátásba a következő években — a za­vartalan hazai húsellátás biz­tosítása mellett — a mező­gazdaxagi termőterület azon­ban alapvetően nem vál­tozik és szerkezete is csak kisebb mértékben móaosul. Ennélfogva előtérbe kerül a még takarékosabb takarmá­nyozás, valamint a technoló­giák felülvizsgálata, illetve a géppark bővítése, korsze­rűsítése. A terv szerint a korszerű eleségreceptek, valamint a szakmailag jobban megala­pozott gazdálkodás lehetővé teszi, hogy valamennyi állat­faj takarmányfelhasználását három százalékkal csökkent­sék a hústermelés mérséklő­dése nélkül. Különösen nagy tartalékok vannak az abra­kolás jobb programozásában; a következő 5 évben akár ' 5—6 százalékkal javítható a magas energiatartalmú sze­mes takarmányok hatékony­sága, ami évente 1U0—120 ezer tonnás megtakarítást eredményezhet. Ehhez azon­ban nemcsak szakszerűbb, gondosabb állattartásra van szükség; nem lehet számíta­ni ugyanis ilyen nagyságren­dű javulásra csak akkor, ha fokozzák a komplettebb táp­értéket adó tápok — ezek összetett, iparilag előállított takarmánvok — gyártását. Ezeket a gazdaságok a ko­rábbinál nagyobb arányban helyben, saját telepükön ál­lítják elő — tehát nem ké­szen vásárolják —, felhasz­nálva a megtermelt abrakot és hozzáadva a kívülről át­vett kiegészítő anyagokat, például a fehérjetartalmú tápszereket. A mezőgazda­sági nagyüzemek öt év alatt várhatóan 20 százalékkal fo­kozzák a tápgyártást, és fel­használást, lényegesen na­gyobb arányban, mint aho­gyan a? abrakfogyasztás nö­vekedik. A tervidőszakban értéke­sebb takarmányokhoz jutnak az állatok. Ez lemérhető ab­ból, hogy 10—12 százalékkal növelik a fehérjetartalmú eleségek etetését. A MÉM-ben hangsúlyoz­zák, hogy á tervidőszak alatt jelentős változást kell elérni a tömegtakarmányokat fo­gyasztó állattenyésztési ága­zatok ellátásában. A takar­mányadagok összeállításánál — a termelési színvonalhoz igazodóan — az eddiginél jobban figyelembe kell ven­ni a gyepterületek hozamát, és tudatosabban hasznosíta­ni kell a szántóföldi növény­termesztés melléktermékeit. Miután a tervben a szántó­földi fővetésű tömegtakar­mány termőterületek csök­kentésével számolnak, ezért a következő időszakban job­ban kell élni a növények is­mételt termesztésének lehe­tőségével. a múlt évinél kisebb feladat, de sokkal több a tennivaló a régi lakóházak megfiata­lításánál. Ugyanakkor előtér­be kerül a kulturális és egészségügyi létesítmények felújítása, korszerűsítése is. Nyitottabb vállalkozási kész­séget, eddigi működési terü­letük további szélesítését kí­vánja elsősorban" a vidéki építési szervezetektől az, hogy Budapesten továbbra is növekvő építési feladatokat kell teljesíteni. Ábrahám Kálmán elmon­dotta, hogy a népgazdasági céloknak megfelelően a ko­rábbinál jóval nagyobb erő­feszítést követel az építés­ügyi ágazattói az export bő­vítése. A hazai igények ki­elégítésén túl rendelkezésre álló építési kapacitások sok lehetőséget nyújtanak a kül­földi munkára, főleg a gép­iparral együtt komplex gyá­rak szállításában, felépítésé­ben: s más építési feladatok vállalásában is. Tavaly már sok milliárd forint értékű exportmunkára tettek aján­latot a külföldi megrendelők­nek, s az eddigi tárgyalások is biztatóak, bár erős nem­zetközi mezőnyben kell meg. állni helyüket a magyar ajánlatoknak. Fel kell ké­szülni tehát arra, hogy gyors és megbízható munkával szerezzenek megbecsülést, el­ismerést és újabb megrende­léseket a magyar építőipar­nak. Ám tisztában kell len­ni azzal is, hogy a külföldi megbízás építési igénye nem mindig esik egybe a kapa­citásfelesleggel, s ennél fog­va a munka szervezésének, s főleg a társulásuk létreho­zásának különösen nagy sze­repe lehet abban, hogy a ha­zai építési igények csorbítá­sa nélkül vállalkozhassanak az exportmunkára. Gyöngyösi István, a szak­szervezet főtitkára rámuta­tott arra. hogy a szakszerve-' zeti testületek is sokat segít, hetnek a vállalkozási kész­ség fejlesztésében, a gazdál­kodási tartalékok feltárásá­ban, s a kezdeményezések felkarolásában. A szakszer­vezeti testületek támogassák a kivitelező vállalatok ter­vező részlegeinek megerősí­tését, a létszámgazdálkodást, s nagyon sok tennivalójuk van még az ösztönző bérfor­mák körének kiterjesztésé­ben. Ennek érdekében vizs­gálják meg a komplex, egy­összegű munka- és bérutal­ványozás továbbfejlesztésé­nek lehetőségeit is. Szorgal­mazzák, hogy a hatékonyabb gazdálkodás kedvező alapot teremtsen a bérfejlesztésre, s az ágazatban a népgazda­sági átlagnak megfelelően, legalább 4,5—5 százalékkal növekedjenek a bérek. Beruházások Ózdon Az energiafelhasználás nagyszabású racionalizálását tervezi az Ozdi Kohászati Üzemek. A cél a drága, im­portból származó koksz fel­használásának csökkentése. Az elképzelések szerint a ki­vitelezés ez év utolsó negye­dében kezdődik meg. s en­nek során — 1985 szeptem­ber végéig — két új, nagy teljesítményű kohógáztisztí­tót építenek, illetve szerelnek fel. A beruházáshoz — pá­lyázat alapján — az ózdi nagyüzem hatszázmillió fo­rint állami kölcsönt kapott. Az erről szóló szerződést szerdán írták alá a gyár és a Beruházási Bank képvise­lői. (MTI) A bszalow címletei A sok egyéb megállapítás, határozat között a tagság alig figyelt fel arra, hogy a XII. pártkongresszus — a tag­gyűlésekről, pártértekezle­tekről érkezett javaslatok alapján — a párttagdíj-fi­zetés szabályozását a Köz­ponti Bizottság hatáskörébe utalta. Ma már beszélünk róla. A párttagsági díj — mi­vel a tagság hosszú évek óta rendszeresen és fegyel­mezetten tesz eleget e fo­rintokban kifejezhető köte­lességének is — valóban nem olyan alapvető ügy, hogy a fizetés szabályozásának jo­gát a kongresszus magának tartsa fenn. Van annyira fontos azonban, hogy fize­tésének rendjét — a politi­kai munka és a szervezeti élet más szféráihoz ha­sonlóan — célszerű legyen a társadalmi-gazdasági élet változásaihoz, továbbá a kommunisták érettségéhez és a velük szemben támasz­tott mindenkori politikai, erkölcsi követelményekhez igazítani. Felhatalmazásá­val élve lényegében ezért módosította a Központi Bi­zottság — október 16-i ha­tározatában — a tagdíjfize­tés rendjét, elegendő időt hagyva a határozat megis­merésére, végrehajtására is. Ezekben a napokban kell az irányító pártszerveknek e feladat elvégzésére felké­szíteniük az alapszerveze­tek vezetőségeit i és a párt­csoportbizalmiakat. A párt­tagokkal való személyes be­szélgetésekre, a tagdíjak megállapítására februárban és márciusban kerül sor, majd a márciusi alapszer­vezeti taggyűlések lesznek hivatottak összegezni a tag­díjbesorolások tapasztalata­it. Mi a lényege ennek a ha­tározatnak? Ügy gondolom, hogy a kölcsönös bizalom. Természetesen az is fontos, — ami egyébként a párton­kívüliek számára sem ér­dektelen —, hogy a pártve­zetés a tagjdíjkategóriák közötti különbségek mér­séklésével — gazdasági ne­hézségeinkhez igazodva —a pártmunka költségeinek csökkentését is vállalta, hi­szen e költségek túlnyomó részét mindig a tagjdíjak­ból befolyt összeg fedezte, s ez az összeg most kevesebb lesz. És fontos az is, hogy áprilistól elsősorban a fizi­kai munkakörökben dolgo­zó kommunisták fizetnek kevesebb tagdíjat, hiszen a túlóradíjból, a műszakpót­lékból, a veszélyességi pót­lékból mindenekelőtt ők ré­szesülnek, márpedig a bért jellegű juttatások közül ezek azok a nyugdíjjárulék­kal csökkentett pluszjöve­delmek, amelyek után nem kell tagsági díjat fizetni. De a legfontosabb a biza­lom. A Központi Bizottság és a tagság közötti kölcsö­nös bizalom, amelyet a tag­díjfizetés rendjének egy igen lényeges új eleme is kifejez, nevezetesen az, hogy a jövőben a tagdíj üsz­szegét nem adminisztratív úton, hanem a párttagok önkéntes keresetbevallása alapján, velük egyetértés­ben kell megállapítani. Ez a bizalom egyúttal nagyobb önállóságot ad a pártalap­szervezeteknek, amelyeknek vezetőségei — adott esetek­ben, egy-egy párttag helyze­tének ismeretében — a fo­kozatosság elvét kellő ru­galmassággal maguk is ér­vényesíthetik, hiszen hozzá­járulhatnak ahhoz, hogy — kiugróan magas előző évi átlagkereset esetén — a fi­zetendő tagdíj összege ne több, hanem csak egy kate­góriával növekedjék. Ezért is állapított meg a pártve­zetés a korábbi 13 helyett 22 tagdíjkategóriát, ame­lyek révén a tagdíj növe­kedésének mértéke — noha progresszív marad — a ke­resetnövekedéshez is ará­nyosabban igazodhat, amennyiben a pártszerve­zetek, a bizalmiak munká­jára építve megfelelőkép­pen előkészítik. A párttagokat a keresetek önkéntes bevallásának joga felelős pontosságra és őszin­teségre kötelezi, olyasmire tehát, ami a politikai mun­kában egyébként sem nél­külözhető. A párttagbélyeg éppen ezért a kölcsönös bi­zalom jelképe is, mert a tagsági díj korántsem jel­képes, hanem — önként vállalva az elviselhető ter­het — anyagi hozzájárulás is a párt működéséhez. A tagdíjfizetés persze ezután sem pusztán pénzügyi mű­velet: továbbra is nélkülöz­hetetlen része a pártfegye­lemnek. a párthoz való tar­tozás kifejezője. És ez a bi­zalmi kapcsolat független attól, hogy egy-egy párttag­bélyeg címlete hatszáz, vagy éppenséggel egyetlen forint. A. G. 1 köBYvértékesltésröl Tavaly 2,4 milliárd forint értékű könyv került a Könyv­értékesítő Vállalat raktárai­ból a fővárosi, vidéki, falusi könyvüzletekbe, és mintegy 5000 könyvtárba, s innen az olvasókhoz. A könyvek iránti érdeklődés az utóbbi évek­ben megnövekedett — mon­dotta Drucker Tibor, a Könyvértékesítő Vállalat igazgatója szerdai sajtótájé­koztatóján. Az eredményeket, terve­ket ismertetve kifejtette: Munkájuk szervezettebbé, hatékonyabbá tételével sike­rült elérni, hogy napjaink­ban már együtt, egy időben indulnak útjukra a könyvek a fővárosi, s a legkisebb fa­lusi üzletekbe is. A még egyenletesebb könyvellátást segíti az idén elkészülő két új, korszerű raktár; a 4500 négyzetméter alapterületű törökbálinti és a 6400 négy­zetméter alapterületű buda­örsi. A vállalat statisztikai ada­tai arról vallanak, hogy ta­valy 90 millió kötet könyv talált gazdára az országban. Legdinamikusabban a szö­vetkezeti üzletek forgalma emelkedik; míg Budapesten mintegy tíz százalékkal, s a vidéki állami könyvesboltok­ban 11 százalékkal emelke­dett a könyvforgalom, addig a szövetkezeti hálózat 18,6 százalékkal több könyvet ér­tékesített tavaly, mint az azt megelőző esztendőben. Drucker Tibor elmondotta: az elmúlt évben harminc­kétmillió tankönyvet két hó­nap alatt 8 ezer helyre jut­tattak el. A VI. ötéves terv idősza­kában várhatóan nő a könyvtárak szerepe, s erre — ellátásukra — a vállalat fel­készül. Az eddiginél is na­gvobb figyelemmel kísérik például a szakszervezeti, is­kolai könyvtárak fejlődését.

Next

/
Thumbnails
Contents