Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-04 / 2. szám

w / 14 Vasárnap, 1981. január 4. í RÁDIÓJELEK AZ ELNÖKI TANÁCS ELNÖKE FOGADTA A DIPLOMATÁKAT A Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek vevetői január 2-án az új év alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. TÁVIRAT BURMÁBA Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait U Ne Win elnöknek, illetve U Maung Maung Kha miniszterelnöknek a Burmai Unió Szocialista Köztársaság függetlenné válásának 33. évfordulója alkalmából. WALDHEIM IS OTT LESZ Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár is részt vesz a világszervezet égisze alatt Genfben január 7-én kezdődő Namíbia-konferencián — jelentették be New Yorkban. A konferencia célja, hogy megvizsgálja Namíbia függetlenségének megteremtését. TEAPARTI HUA NÉLKÜL A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága szokatlanul szűkkörű teapartlt rendezett január 1-én az újév alkalmából. A pekingi televízió kamerái hosszasan mutatták a rendezvény központi alakját. Teng Hsziao-ping pártalelnököt, ami annál feltűnőbb volt, mert hiányzott a párt központi bizottságának partijáról Hua Kuo-feng pártelnök. PAPAI MISE II. János Pál pápa csütörtökön a római Szent Péter Bazilikában misét celebrált. Hagyományos újévi istentiszteletében az emberiség békevágyáról szólott, elítélte a fegyverkezést és sürgette, hogy a hadikiadásokat fordítsák inkább a szellemi vagy testi károsodásban szenvedők, a rokkantak megsegitésére, Ázsia és Afrika szenvedő és éHező népeinek javára. ROBBANÁS A SZÁLLODÁBAN Hatalmas erejű robbanás rázta meg és rombolta részben szét szerdán a kenyai főváros — Nairobi — nevezetes szállodáját, a Landmark Norfolk Hotelt. Az egykori nagy vadászok, köztük Theodore Roosevelt és Ernest Hemingway kedvelt szállójában bekövetkezett detonáció nyomán az újévet ünneplő vendégseregből legalább 14 ember meghalt, közel százan pedig megsebesültek. ÜJ KORMÁNY SZENEGÁLBAN Habib Thiam vezetésével új kormány alakult pénteken Szenegálban, miután Léopold Senhor elnök lemondott államfői tisztéről. Az államfő posztját az addigi miniszterelnök, Abdou Diouf vette át. Az új dakari kormány 28 tagja közül 21 tagja volt az előző kormánynak is. AZ ELSŐ VENDÉGEK Ronald Reagan megválasztott amerikai elnök szerdán Washingtonban bejelentette, hogy már februárban külföldi vendégeket fogad a Fehér Házban. Az új elnök első hivatalos látogatói Margaret Thatcher brit miniszterelnök és János Károly spanyol király lesznek. A „FRONTALLAMOK" TANÁCSKOZÁSA Angolai kezdeményezésre az öt „frontállam" (Tanzánia, Zambia, Botswana, Angola és Mozambik), valamint Zimbabwe Luandában miniszteri tanácskozást tart. A cél. hogy közös álláspontot alakítsanak ki a január 7-én kezdődő genfi Namíbia-értekezletre. A TÁBORNOK HALÁLA A „Vörös brigádok" vállalták magukra Calvaligi olasz csendőr tábornok meggyilkolását Egy ismeretlen telefonáló közölte az II Hessagero című napilap szerkesztőségével, hogy a terroristák „kivégezték ' Calvaligit. A korábbi hírek szerint a „kommunista harcoló osztag" elnevezésű szélsőbaloldali terrorszervezet hajtotta végre a merényletet. Brezsnyev újévi üdvözlete 0 Moszkva (TASZSZ) A szovjet televízió és a rádió közvetítette Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a szovjet néphez intézett újévi üdvözletét A szovjet nép — hangsúlyozta Brezsnyev — egyöntetűen helyesli és támogatja az SZKP, valamint a szovjetállam bed- és külpolitikáját. A Szovjetunió külpolitikája világos célokat követ. Azt kívánjuk, hogy a világ valamennyi népe békében éljen. Elkötelezettségünk a szabadság, az Igazságosság és a haladás eszméi iránt megingathatatlan. A szovjet emberek határozottan fellépnek a leszerelésért, az együttműködés megerősítéséért és egyértelmű „nemet" mondanak a fegyverkezési hajszára, az imperialista politika által kiváltott viszályok további kiélezésére. — A Szovjetuniónak szerte a világon számos a barátja. Az újév alkalmából legjobb kívánságainkat tolmácsoljuk a szocialista közösséghez tartozó országok dolgozóinak, a kommunista és munkás-, a nemzeti-demokratikus pártoknak, mindazoknak, akik harcolnak az imperializmus, a reakció és a háborús veszély ellen" — mondotta Brezsnyev. Lengyelország Nagyobb önállóság vállalatoknak # Varsó (MTI) Lengyelországban az új év kezdetével életbe lépett a vállalatirányítás új rendszere. Ennek lényege, hogy mintegy felére csökkentették a felülről meghatározott irányelvek és intézkedések számát, nagyobb önállóságot biztosítva ezzel a termelőegységeknek. Az új gyakorlat beleillik a kidolgozás alatt álló átfogó gazdasági reform keretébe és „kis reform" néven vált ismertté. Továbbra is központi irányítás alatt maradnak azok a vállalatok, amelyek a legfontosabb nyers- és alapanyagokat állítják elő, ame.lyek exportra vagy közvetlenül a belső piacra termelnek, továbbá, amelyek a legfontosabb beruházásokat valósítják meg. A cél az, hogy növeljék a vállalatok önállóságát és érdekeltségét a termelésben, az önköltség csökkentésében. A vállalatok többsége szabad kezet kap a béralap elosztásában és abban is, hogy a munkásönkormányzat véleményének meghallgatásával megvitassa az 1981. tervből eredő feladatokat. Amennyiben a vállalatok részéről lényeges észrevételek hangzanak el az idei népgazdasági tervvel kapcsolatban, akkor a minisztertanács javasolja majd a szejmnek, hogy hajtson végre változtatásokat az Idei tervben. A korábban bejelentett tervnek megfelelően felemelik Lengyelországban a nyugdíjakat, rokkantsági járadékokat és a családi pótlékokat. A legalacsonyabb nyugdíj ezentúl n«rn lehet havi 2300 zlotynál kevesebb. A húsjegyrendsaw bevezetésére — amire eredetileg janáur 1-vel krerült volna sor — újabb időpontot jelöltek meg. Ennek oka az, hogy a múlt év novemberében javasolt rendszert a széles körű társadalmi vita nem ítélte megfelelőnek. A sajtóban, a rádióban ős a televízjpban a hozzászólók többsége kifogásolta, hogy a tervezett fogyasztási normák túlzottan alacsonyak. Az illetékesek ezért úgy döntöttek, hogy jelentős módosításokat hajtanak végre a tervezetben. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a húsjegyrendszer bevezetésére — legalábbis ideiglenes jelleggel — feltétlenül szükség van, s új határidőként március végét jelölték meg. Emlékeztettek arra is, hogy az állattenyésztés kedvezőtlen helyzetére való tekintettel maga a jegyrendszer nem növeli a piacra kerülő hús mennyiségét, hozzájárul azonban az igazságosabb elosztáshoz. i Népi demokráciánk születése (I.) Kelet-Európa és az antifasiszta nagyhatalmak Irán Minden bizonytalan # Teherán (AFP) Abol Hasszan Baniszadr iráni államfő pénteken beszédben válaszolt a támadásokra, amelyek az elmúlt napokban katonai politikáját a vallási vezetés részéről érték. A bírálatok, amelyek az Irak elleni offenzíva inegirtdítását kérik számon, az ellenség javára hatnak, ahelyett, hogy az iráni harci szellemet erősítenék, márpedig ezen áll, vagy bukik a háború kimenetele — mondotta az államfő. Hozzáfűzte: kezdetben a gyalogság és a I üzérség harci készültsége kívánnivalót hagyott maga utón, így a légierőre hárult a feladatok zöme. Időközben azonban a fronton a szárazföldi csapatok sokkal előnyösebb pozíciókat szereztek, mint amilyenben a háború kezdetén voltak. A légierő most már bármikor bombázhatna iraki településeket. Mint ismeretes, a múlt héten Montazeri és Bahestl ajatolíah, a két ismert, nagy befolyású vallási vezető bírálta az államfőt A túszugyben pénteken éjszaka kommentárt közölt á teheráni rádió. Eszerint Washington hallgatólagosan elfogadta az iráni követeléseket és így a válság megoldásához közeledik. Az adást azonban valamilyen okból meg a kommentár befejezése előtt leállították. 1943 nyarától a szövetséges nagyhatalmak külügyminisztériumai — s velük egyidejűleg a nemzetközi sajtó — egyre gyakrabban foglalkozott Kelet-Európaval. A náci Németország kisebb kelet-európai csatlósai (Bulgária, Magyaroiszág, Románia és Finnország) előre látván vagy legalábbis sejtvén a háború számukra várhatóan kedvezőtlen kimenetelét, ekkor már lázaáan keresték — mind diplomáciai, mind titkosszolgálati úton — a lehetősége \ hogy kapcsolatba léphessenek az antifasiszta nagyhatalmakkal, s tiszláznassák mire számíthatnak fegyverletétel esetén. A Vörös Hadsereg — a nagy kurszki győzelem után a német fasiszta csapatokat üldözve sajat korábbi határaihoz közeledett, s 1944 tavaszán—nyarán megkezdte Közép. es Délkelet-Európa felszabadítását, Jóllehet Londonban és Washingtonban egyaránt tudatában voltak annak, hogy Kelet-Európát a Szovjetunió szabadítja majd fel, mégis: a nyugati kormányköröknek is végig kellett gondolniuk, hogy mit akarnak a térségben, s mi legyen az itt élő népekkel a háború után. A Szovjetunió a múlt példájából okulva szorgalmazta, hogy a nyugati határai mentén elhelyezkedő országokban olyan „baráti kormányok" alakuljanak, amelyek a népfrontpolitika szellemében, a kommunisták részvételével demokratikus kül. és belpolitikát folytatnak; készek vele együtt narcolni, akár fegyverrel is, a német fásizmus ellen, s képésék árra, hogy gáfkt vessenek minden, a fasizmus feltámasztására ifáflyuió próbálkozásnak. Ugyanakkor a szovjet állam, és pártvezetés elutasította a forradalom exportjának gondolatát. Nem szólt bele közvetlenül abba, hogy a felszabadított országok miként alakítják ki országuk belső társadalmi-politikai rendjét, A kelet-európai országok azonban a Szovjetunió szem. pontjából nem bírtak egyforma súllyal. Ha fontossági sorrendet állítunk, első helyen Lengyelország állt, azt követte Románia és Bulgária — tehát a három közvetlenül határos ország —, majd Csehszlovákia. Magyarország, Jugoszlávia és Albánia jött, s végül Ausztria, 111. Görögország zárta a sort. Sztálin a háború alatti csúcstalálkozón többször is megindokolta, hogy a Szovjetunió miért kezeli megkülönböztetett figyelemmel a lehgyel kérdést. „ ... Lengyelország kérdése nemcsak becsületbeli kérdés, hanem biztonsági kérdés is — mondotta 1945 februárjában Jaltában. — Biztonsági kérdés pedig annyiban, hogy Lengyelországgal filggnek össze a szovjet állam legfontosabb hadászati problémái... A történelem folyamán Lengyelország mindig olyan korridor volt, amelyen az Oroszországra támadó ellenség átvonult. Gondoljunk csak az utóbbi 30 esztendőre: ez alatt az idő alatt a németek két ízben vonultak át Lengyelországon, hogy megtámadják országukat." Az Egyesült Államok kelet-európai politikáját a háború befejező szakaszában és a háború utáni első években (1947 nyaráig) egy sajátos kettősség jellemezte. Az amerikai kormánykörök egyfelől belátták, hogy a Szovjetuniónak ellentétesek az érdekei Kelet-Európában, s biztonsága szempontjából legalább olyan fontos ez a térség, mint az USA szempontjából Latin-Amerika. Elismerték, hogy a világ eiső szocialista államát vezető szerep illeti meg itt. Másfelől egy pillanatra sem lemondva Kelet-Európáról arra törekedtek, hogy — világuralmi terveikkel összhangban — saját elképzeléseiket, akaratukat érvényesítsék a térség országaiban. E kettősség azonban a gyakorlatban nem egyforma mértékben mutatkozott meg: Roosevelt idején a kelet-európai kérdések teljesen alá voltak vetve a szovjet—amerikai viszony alakulásának, s az amerikai kormányzat számos engedményt tett, hogy biztosítsa a Szovjetunió közreműködését Japán leverésében. Truman elnöksége alatt viszont — az atomtitok birtokában — az amerikai külpolitika keményebbé vált. nem volt tekintettel a Szovjetunió sajátos érdekeire, sőt éppenseggel a szovjet befolyás felszámolását szerette volna eiérni. Bár az USA-nak a háború után sem volt előre kidolgozott, végiggondolt kelet-európai politikája, kimutatható, hogy polgári, kispolgári erőkre, főként a parasztpártokra támaszkodva a térség országaiban mindenütt a tőkés termelési viszonyok megerősítésére, a polgári demokrácia fenntartására, a kereskedelem szabadságának biztosítására törekedett. Anglia számára Kelet-Európa a háború alatt elsősorban politikai szemponlbol jelentett sokat. Lengyelország náci lerohanása miatt üzent hadat Hitlernek; a csehszlovák, a lengyel és jugoszláv emigráns kormányok Londonban ütötték fel székhelyüket; a csatlós országok emigráns antifasiszta csoportjai szintén itt szervezkedtek. Az angol kormány a háború befejező szakaszában, 1944—45-ben, azonban átértékelte kelet-európai politikáját. Amíg korábban politikájának előterébe Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia állt. addig 1945 után figyelme a mediterrán országokra. Jugoszláviára, Görögországra és Törökországra összpontosult. E váltás az angol gyarmatbirodalom érdekeivel függött össze. A Távol-Keletre (Indiába) és a Közel-Keletre a Földközi-tengeren keresztül vezetett a fő vízi út. Angliának elemi érdeke fűződtek ahhoz, hogy ezt a közlekedési vonalat szilárdan ellenőrzése alatt tarthassa, ezért nem volt közömbös számára, hogy mi történik a Földközi-tenger partvidékén. Churchill és a háborús kabinet aggodalommal tekintett minden olyan mozgalomra, elsősorban a komhiunista vezetés alatt álló partizán mozgalmakra, amelyek veszélyeztethették Anglia pozícióit e térségben. Arra törekedtek, hogy a Szovjetunióval kompromiszszumot kötve legalább ott megőrizhessék hadállásaikat, ahol számukra a legfontosabb. Churchill miniszterelnök 1944 októberi moszkvai látogatásakor igyekezett ra venni Sztálint, hogy Középés Délkelet-Európában oszszák meg a „felelősséget" egymás között: Romániában. ' Bulgáriában és Magyarországon, amelyet a Vörös Hadsereg szabadít fel — a Szovjetunió veszi át az irányítást, Görögországban, ahol angol csapatok szálltak partra, Anglia akarata lesz a mérvadó, míg Jugoszlávia- esetében közösen vállalják a felelősséget. Bár a német és japán fasizmus elleni harcban a szövetséges nagyhatalmak válltvállvetve küzdöttek, a kelet-európai kérdésekben — mindenekelőtt a lengyei kérdésben, a volt csatlós országok diplomáciai elismerésének ügyében, s a háború utáni rendezés dolgában — már a háború alatt kiütköztek az érdekellentétek, amelyeket aztán a háború után csak ideiglenesen és kölcsönös engedményekkel sikerült úgy-ahogy áthidalni. Vida István (Folytatjuk.) Vietnam Legyen béke heldnjévker • Hanoi (MTI) Vietnam a hét végén hivatalosan javasolta Kínának, hogy a Tet-ünnep, a hagyományos holdújév alkalmából ne legyenek fegyveres akciók és lövöldözések a két ország határán. A hanoi külügyminisztérium jegyzéket intézett a kínai külügyminisztériumhoz és ebben „a határ két oldalán élők békés holdújévének biztosítására indítványozza. hogy a két fél egyezzen meg benne: nem lesznek fegyveres akciók február 3-tól 9-ig". Hanoi e jegyzékben bejelenti azt is, hogy a Tet-ünriep alkalmából „visszaenged Kínába 14, Vietnamba illegálisan behatolt és elfogott kínai személyt. Az átadás helyszíne a barátság határátkelőhely lenne, időpontja pedig január 29-e". A jegy zék kéri, hogy Kína küldjön képviselőket a helyszínre és egy nappal az átadás előtt, illetve azt követően biztosítsa a nyugalmat a térségben. Vietnam — hangoztatja jegyzék — remélli, hogy Kína hamarosan választ ad a javaslatokra. Egyiptom Kissinger újra Kairóban # Kairó (UFI) Henry Kj^slnger szombaton Kairóban váratlanul újabb tárgyalásokat folytatott Hoszni Mubarak egyiptomi alelnökkel. A volt amerikai külügyminiszter újabb közelkeleti és afrikai „ingázása" során pénteken érkezett viszsza az egyiptomi fővárosba, hogy — mint mondotta — Szomáliában tett 24 órás látogatásán szerzett „személyes benyomásairól" tájékoztassa az egyiptomi vezetőket. Bár Reagan megválasztott amerikai elnök környezete több ízben is leszögezte, hogy Kissinger útja „magánjellegű", a volt nemzetbiztonsági főtanácsadó és külügyminiszter mégis az új kormányzat nevében nyilat^ kozott, amikor Kairóban hangsúlyozta: az Egyesült Államok nem tűrheti a Szovjetunió és szövetségesei afrikai és közel-keleti „terjeszkedését" — ezen a véleményen van Reagan új kormányzata is. Kissinger szerint különösen „fenyegetett" helyzetben van Szomália — Etiópia felől. Véleménye szerint Szomália stratégiai helyzete nem lehet közömbös az Egyesült Államok, de Egyiptom számára ,sem. A továbbiakban kijelentette: „úgy hiszem, a Reagan-kormányzat általános elvként az erőegyensúlyban hisz, és az a véleménye, hogy a terjeszkedő politikát meg kell akadályozni." Hírügynökségi jelentések szerint Hoszni Mubarak alelnök teljes mértékben egyetértett Kissinger véleményével. Mohammed Sziad Barre szomáliai elnök a Kissinger látogatás után tett nyiiatlrazatában bírálta a Carter-kormányzatot, azt vetve szemére, hogy az amerikai elnök cselekvésképtelensége bizonytalan helyzetet idézett elő afrika szarván. A Szomália vezető bátorítónak nevette Reagan korábbi megnyilatkozásait és leszögezte, hogy a maga részéről örömmel tekint az amerikai—szomáliai kapcsolatok fejlesztése elé.