Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

7 Vasárnap, 1981. január 18. Jelenet * m»*yar társulat előadásából Díj Arezzóból Az egyik dfszletmunká* kerese­tet vetett, amikor meglátta a ko­porsót. Az arezzói nemzetközi egyfelvonásos drámafesztiválon volt alkalma érre bőven, hiszen a kötelező darab alapvető kellé­ke a szarkofág, de ezúttal a sza­badabb pantomimiátékban és a ..minden idők színháza" kategó­riában is előfordult olvan elő­adás. amelv elrémiszthette a ba­bonásabb olaszokat A magvar társulat a Dunaúj­városi Bemutatószínoad — s ilven még nem volt az arezzói feszti­válok* hétéves történelmében — az idén másodszor is elnverte a kötelező kategória első diját Az arezzói fesztivál szerkezete olyan, hogv minden este három előadásra kerül sor. egynek a tárnája előre meghatározott egv pantomimiáték. s csupán a har­madiknál lehetnek nyelvi gon­dok. amelv tejszés szerinti egyfel­vonásos lehet. Egy társulat CSák egy kategóriában indulhat így minden együttesnek csuoán há­rom ellenféllel kell megküzdenie az első díjért Érdekes. hogy a legnagyobb szabadságfokú kategóriában volt a legszerényebb a színvonal, a ljubljanai Színművészeti Akadé­mia társulata egy közepes pro­dukcióval könnyedén az élre tort A némaiátékok között is egy­értelmű volt a mainzi Schwarze Theater sikere, de itt a második helvért már nagyobb küzdelem alakult ki. Az amszterdami Car­rousel kedves — ámde sok helyütt tartalmatlan — jelenetei talán méltánytalanul szorultak honfi­társaik. a ..Waste Of Time" nem egészen színházi truváiai mögé. A legtisztább összemérhetősé­get a kötelező kategória biztosí­totta. itt minden együttesnek Caius Petronius egy darabiát il­letve valamely feldolgozását kel­lett előadnia. A mantovai. római él Párizsi meghívott társulatok egyaránt Jean Cocteau ..L'Ecole des veuvea"-ét választották, a magyar együttes pedig egy Chris­topher Fry-átdolgozást kombinált össze egy Hubay Miklós „Néró­niáná"-iából vett keretlátékkal. Az alaotéms mindenütt az. hogv a fériét gyászoló özvegv a krip­tában is elcsábítható, ebből azon­ban az átdolgozó szerzők és tár­sulatok ls rendkívül sokféle mon­danivalót bontottak ki. A manto­vai Teatro Minlmo" rendezőié­nek például az az ötlete támadt, hogv az özvegy lehet férfi is. és 'nő a csábító, de ezen úi alaphely­zet félvázolása után már semmi ötlete nem maradt, arra hogv Iz­galmassá tegve az előadást. A legjobban — és ezt a Glole­dfj is bizonyítja — a Valló Péter rendezte magvar változat sike­rült. Frv darabja nem erkölcs­telenségről szól. hanem evönvörű szép nyelven, költői dialógusok­kal bontakozik ki a szerelem az élet győzelme az értelmetlen halál és a gvász fölött. A Hubav-féle keretlátékban eev római társulat látssza el a darabot, ahol a szer­ző. Petronius ls szerepet kap. ő fekszik be a szarkofágba az el­hunvt férj szerepében. A komikum és a tragikum já­tékos keveredésévé alakul ígv az előadás, az esztétikum fölött őr­ködő szerző belebeszél az elő­adásba. sőt — nem bírván az Iz­galmakat — fölvágia az efelt. a konorsó az előadás végére valódi halottat rejt. Bács Ferenc Petronius szerepé­ben nyíltszíni tapsokat érdemelt kl a meglehetősen szigorú olasz közönségtől, de ugyancsak kiváló alakítást nvúltottak a darab töb­bi szeren1 <51: Szegedi Erika. Tóth Eva és Tahi Tóth László. Ez a felsorolás eev vígszínházi stábra en?ed következtetni, de mégsem a Vígszínház, hanem a Dunaúj­várost Bemutatószínoad büszkél­kedhet a sikerrel, ennek a társu­lat nélkül immár több mint egy évtizede működő színháznak az a sajátossága hogv darabra szer­ződtetett stábbal dolgozik s a du­naújvárosi Bartók Bé'a Művelő­dési Központ munkatársai töltik be azt a szerepet amit mondjuk a Játékszín állandó gárdája. A Hubav— Frv-darab Magyar­országon egy másik egvfelvoná­sóssal összekötve kerül maid mű­sorra. előreláthatóan 1981 eleién. A Dunaújvárosi Bemutatószínoad — ahcwvan ezt korábbi darabjai­val is tette — ezzel a produkció­val is betárja maid az országot az arezzói győzteseket í*v sok helvütt alkalma lesz megismerni a közönségnek. VÉRTES J. ANDOR A képviselő hétköznapjai Tanulóidő Ü lünk a jelölő gyűlé­sen, figyelemmel vizs­latjuk a reflektor­fényben iruló-piruló kiválasz­tottat, hallhatjuk a mellette szó­lók okos hozzászólásait, az aján­lók támogató méltatásait, s azt már tudjuk, mit tud, miért jóra­való a jelölőlistára szánt isme­retlen. a közülünk-egy a munkahelyén, Csak azt nem, mit is tud, mit KELL tudnia neki, ha elfogadjuk, megválasztjuk. Egyetlen, legföljebb két alka­lommal feszültséggel teli ünne­pélyesség közepette, s természe­tesen ünneplőben látjuk. Aztán valahogy így is marad. Emléke­zetünkbe vésve az Ünnenlős, máris-kész KÖZÉLETI SZEMÉ­LYISÉG képe, a modern film­technika gyakori fogásának min­tájára „klmerevitve", akár transzparensre tűzhető sokszoro­sított portrévá lényegülve léte­sik, s nem ls nagyon vésszük tu­domásul. hogy ezzel ő még sem­miben sem különbözik tőlünk, s ugyanígy nem régi önmagától. Választás után másnaptól már A KÉPVISELŐ, aki OTT FENT, a népköztársaság legmagasabb fórumán márlg a közügyek in­tézésével GYAKOROLJA A HA­TALMAT. Mert hisszük, hogy máris tudja. Kijelöltük, megválasztottuk, évekre „követünkké" tettük meg, s elvárjuk, különbözzön tőlünk úgy, ahogy a „Parlamentbe be­járatos" státus diktálja. Elvár­juk, vagyis várunk tőle. Nehéz lenne sorba szedni, mit. de te­gyük szívünkre a kezünket, ha nem leginkább ügyeink kijárását, afféle nlkotmány biztosította protekciót várunk tőle. Sok min­dent. Csak egyet nem: hogy be merje vallani, fél évvel a meg­választása után még semmit sem tud. Hogy elmondhassa, az „ün­neplői" közéletlséget is tanul­ni kell; hogy a közügyek szá­mára új szintjén éppúgy meg kell keresni-lsmemi a biztonsá­gos eligazodáshoz a tájékozódási pontokat, mint az Országház folyosóin. Ahonnan még sokáig kell HOZNI, hogy egyszer csak VINNI is tudjon. Ismeretet, té­nyeket, gondok megoldásához szükséges tapasztalatokat —, s végül közös dolgaink IDELENT megjelenő képmását: saját kör­nyezetének közgondolkodást ér­deklő problémáit. S ha eljutunk idáig, megér­téssel gondolhatunk rá, hogy a közülünk nemrég kiválasztott a KIVÁLASZTOTT-ságnak nem ajándékét, de — megfelelnl-igye­kezetre sarkallta — hétközna­pi gyötrelmeit kapta tőlünk call­logó aranymedálként. Az arany pedig nemcsak csillog — súlya is van. ólomnál nehezebb. Fél év után megkérdezni Tóth Edittől, a gumigyér gyártásközi ellenőré­től, miben és hogyan képviselte a 3. számú országgyűlési válasz­tókerület polgáralt. rövid választ kaphatunk. Még sehogy. Meg­jelent. Kérdezhetjük, mit csinált új közéleti funkciójában? Árnyal­tabb a felelet. Felsorolássá is ke­rekedhet. hol fordult meg eme minőségében, ahová annak előt­te nem hívták volna, s maga sem megy, bele nem avatko­zik. Népfrontrendezvény, politikai Vitakor, jogi ismeretterjesztő fó­rum, lakásgarancio-ügy vizsgála­ta, s — kell-e ennél emberköze­libb személyes kapcsolat? — aranylakodálom is szerepelt a meghívások között, amelyek kö­zelebb hozzák a Rókustól az Északi városrészen át a Kossuth és József Attila sugárút kö­zött a Tiszáig tartó választókör­zet megismeréséhez. Ahhoz, ami nélkül nem Igazán képviselő a képviselő. Nemcsak ünneplőben, hétköznap is. Ami­kor pedig — ez épp a múlt hét óta érvényes — már fogadóórá­ja is van. Pontosabban: még csak a múlt hét óta: minden hónap utolsó keddjén délután 5-től 7-lg a Rókusi pártházban (Eszperantó utca). A képviselői munka új szaka­szához ért. IGRICZI ZSIGMOND Nyulászat H itte volna-e valamelyik kö­zönséges hazai mezei nyúl, hogy valamikor egész né­pessége oly kapós lesz: nagy lár­mával kergetik hálóba, s repülő­ivel utazik világot látni, ráadásul dollárral fizetnek érte? Frartciá vagy nyugatnémet rtVuszival fog párosodni Bretagne-ban. vagy a Fekete-erdőn, mégpedig vérfrissí­tés és állománygyarapítás címén 1 Nem hitte, dehogy hitte, s nem is hiszi, különben nem törne át vég­ső kétségbeeséssel a haltásón. ha­nem díszlépésben menetelne a re­keszekbe. Erőnek ereiével, ravasz­sággal. technikával, fölindulássze­rü lármával kapható csak kézre, s ami a természetét illeti: nem is olvan nyuszi, mert ha egyszer megiárta a hálót és valahogy ki­vergődött belőle. Inkább neki­megy az eleven emberfalnak, minthogy még egyszer nekifus­soa Száz ember keríti a levelé­nyl. az ánvási meg a percsorai határban, kilométer hosszú re­kesztékkeL mert kilencszáz forin­tokat kap érte a vadésztársaság darabonként. S bár duzzog a va­dászhad — hétszázat kell fogni és csak két darabot szabad éven­te JMH! —. keríti, fozia nekike­seredve a koppanó hidegben, a borotváló szélben, öt teljes naotg tart a .dollarhadmflvelet". s tán kl sem lehetne bírni lófalta pá­linka meg forralt bor nélkül. Leg­inkább azonban humor kell hoz­zá. az egész társaságot átláró ló­kedv. mert az jobban melegít szesznél, szántásnál, pufajkánél. Már a személyi leltárnál kez­dődik a móka. A vadászember küldhet ugvan maga helyett ..de­legátust". s akár pénzzel is meg­fizetheti távolmaradását a társa­dalmi munkából '— de bocsáttat nincs rá! Ha valaki éppen lebe­tegszik. ki hiszi el? Szólítják mindiárt az egyiket — s nincs rá „jelen". Valaki nyújtja a mentő­övet: — Beteg az... — Dehogy beteg! Mióta beteg­ség az ittassági? — csattan rá a másik, s lehet hozni akár halot­ti anyakönyvet, senki el nem hi­szi. hogy nem kihúzásból produ­kálták. A nvulászat olyan vadászéknál, mint az aratás, s talán semmivel sem unalmasabb, mint a ouska­durrogtatás. Ott ismerik meg Igazán egvmést az emberek. Nem bal. ha öreg vagy. fáj a lábad, rossz a derekad — olyan munkát káosz, amit elbírsz, de ott legvéL Az egyik vadász dél felé jön. elegáns kocsival. Körülnéz az ab­lakon át megnyugszik hogv nél­küle is megy ez. s fordul. De mi­előtt gázt adna. megkapja a já­randóságát. — Azért szép ám tőled hogv minden nvúlfogásnál meglátogatsz bennünket I Asztalnvl hantokon bukdácsol a traktor, vetődik a pótkocsin a néo termoszok törnek. Le kell szállni megnvomnl a szerelvényt. Ha simább az út. lehet szalon­názni. Az éles vadászkés Csak úgv metszi a hófehér szalonnát — és a nagy Őssaebúlásban a gom­bot Mire leszállunk, a lompos vasutasbundán nincs egv darab sem. Gombolná a szél elől ki­nőtt kis műszőrmés kabátlát a jókedvű énekes ls — de a szent­ségit. az aranyos cifra gombok mind elhullottak! Ez a gombhecc azután megtetszik a népnek: ter­jed. mint a futótűz. Két hajtás között már az ls megesik, hogy lefogiák a többiek az egvik ftyu­lászt és megkeresnek rajta min­den gombot, hogy begvűltsék. De nem marad rajta épen csizma­fűző és gatvamadzag sem. föl kell tehát aztán magát madzagölni. hogv el ne szória a lábravalót a karistóló szélben. A gombokat azonban visszakapja, hogv anyu­ci ne unatkozzék maid este ott­hon az alvó vadész mellett: és hogv holnap ls legyen mit le­szabdalnt. , De másnap már új módi járja, csak azok utaznak a gombokra, akik elbambulták a forralt bortól. Másnap az ajándékozás divlk. Szép papírszalvétába vont kis csomagocskákat kapnak néhányan diszkréten. Az alándékozó titok­ban adta. bedugja a belső zseb­be vagy az ing és a pulóver közé. — Csak neked... — Oltla a komát. •— Vigyázz, ne lássa sen­ki és meg ne mondd, hogy tőlem kaptad. Alig van Pár darab, ki­húznának érte — és már megy is tovább. Közben kész a háló. el­indul a hajtás, átmelegszik a sok gönc. Nincs idő nézgelődnl. ml le­het a kis csomagban. Tán valami naptár, vagv könyvecske. Olyan takaros kis lapos... De mire el­jön az jdő. hogv megnézhetné félrevonulva, bizonv nincs ott már semmi. csak a lucskos ned­vesség mert a test melegétől hal­mazállapotot változtatott a jég­lap. így megyén ez. ahány nan. any­nyi móka. s közben gyarapodik a fogás, telnek a ládák. Mcglesz-e a hétszáz? Mert ez a2ért becsü­letbeli ügy. szerződés van rá. és méa Békés megyébe is küldeni kell egv szállítmányt segítségül oda. ahol az árviz megölte a tap­sifüleseket. Ez is tisztesség dol­ga... Amúgv komisz munka. Jó ezer­ezerkétszáz méteren kell fölállí­tani a hálólabirintust, s nagv kört fogva kell fölkelteni a nyulakat az öreg szántásból, maid úgy te­relni őket. hogv lehetőleg a háló felé inaljanak, ahol fekve rejtőz­ködő zsákosok evűitik maid ösz­sze a begabalvodottakat. Ez sem nászágy ám — egész nap a fa­gyos földön lapulni, mégha van is egv kis szalmával tömött de­rékali. s a nagv vágtában érke­ző nyulat hálóba ugratfii. maid egy futással odalódulni érte! És viselni a macerál ha a . nyúl méeig ügyesebb! No. de ezt is oldja a szünetek­ben a bor- és pálinkakóstolgatás. Ki-ki elhozza pincéiéből polcéról az erre szánt új bort. a főzetett vaev vásárolt pálinkát és dicsé­ri. kínália. Van köztük saVanvú és kontv alá való. sima és érces, kerítésszaggató és gyümölcságv­ról szippantott. — Ezt kóstoljátok. ezt! — mondja az egyik nvulász. és nyúitja a csatosüveget. Négyfélé­ből van ez — és sorolja, hogy csabaevöngve. oporto. kövidinka, s méa valami, amihez már vájt fiU kell. És kóstolják. — Bornak bor. de nem négyfé­le van benne.I Nem négv. hanem öt! Hogyhogy? Hát mar csak én tudom! — Ügy hogy a cukrot kifelej­tetted! Esküdözhet aztán a koma. hogy úgv görbüljön meg mint a hor­dóabrohes. ha az ő borában egv szem idegen anyag is van. nem ér az már semmit. De azért a csatos kiürül. Mit érne az egész ötnapos hai­cihő. ha nem szegné be eev jó kis bankett a vadászházban? Bog­rácsokban fő az Őzpaprikás. az örökös szakács riszálta az akác­fatűzön. lehet kóstolgatni, maid férfiasan merigetni a nagy tálak­ból. a lehet most már koccintani, mert meglett a hétszáz, még va­lami kis föle is van... S lehet vi­tatkozni. meddig lesz még nyúl ha ígv kiraboljuk a területet: a növényvédő szer az oka az állo­mány csökkenésének vagy az Orv­vadászok: ahol ennVit fognak, miért nem puskázhatnak többet? — effélékről De mindennek az a vége: maid meelátiuk a iövő évi haitáson. Addig lesz idő visszavarrogatni a lemetszett gombokat, kifőzetni az új pálinkát, kiforratni az új bort is... SZ. SIMON ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents