Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

Szombat, 1980. december 7. A következő évek lakásépítőit segítik azzal, hogy plakátokon tájékoztatják az érdeklődőket a telekvásárlási lehetőségekről, kiállításon mutatják be az ajánlott típusterveket. „Arra törekszünk, hogy városias körülményeket biztosítsunk a város környéki községekben is, • ezze. tehermentesítsük Makót, • egyúttal fejlesszük a közeli településeket is. Mindig azt, amelyik legjobban rászorul. Szeretnénk, ha a város és községei optimális egységben élénének, s ha a makói ember a városkörnyéken éppúgy megtalálná a számítását, mint a belvárosban. S ez nem ellenkezik a makói várospolitikusok törekvésével, hogy az embert megtartó városi funkciókat erősítik, a társadalmi összefogás, a lokálpatriotizmus, a munkahelyi kollektívák érdekeltségének tudatosításával, a tanácsi munka széles körű megismertetésével. Nem ígérgetünk, s gazdasági gondjainkat sem szeretnénk halmozni. Makón egyetlen vezető sem kötelezheti el magát a tanács, a végrehajtó bizottság fedezékében." Olyan program ez, amely a következő évek nehézségein (a pénzügyi, beruházód lehetőségek csökkenésén) átlendítheti a várost. Mert van még a várospolitikát jócskán terhelő tényező: kétszáz makói utca burkolatlan; a városnak nincs kultúrházaszínháza; a déli városrészben nincsenek gyermeklntézmén'"k; a város üzemelnek, gyárainak háromnegyedét máshonnan irányítják, a születések száma alacsony, a válásoké (s ez lakáshiányt okoz!) magas... A generációváltós hatásával ls szembe kell nézni: a fiatalok ambíciója több figyelmet érdemel, a nvugdíjas korosztály (a város lakosságának 23 százaléka!) több gondoskodást. „A kővetkező években ls úgy kell tehát gazdálkodnunk, hogy mint most, hitelképesen mehessünk át az újabb tervclklusba. Magyarán: presztfzsokoból nem haltunk vé"re olyasmit, aminek nincs Igazi fundamentuma " Alighanem ez az a gondolat, amelyIvel — tann'sáeos lévén — lezárhatjuk Csongrád megye városalt „megszólaltató" sorozatunkat. PáT.FY KATALIN Az élet forrása Számvetés a tervidőszak végén IV. Makó (A környezet.) Új művel gazdagodott a szegedi Dóm tér Az orvostudományi egyetem oktatási épületének falán nemrégiben avatták fel Tóth Valéria Szegeden élő szobrászművész nagyméretű, díszkúttal egybekomponált bronz domborművét. Az alkotás tulajdonképpen a nemzeti emlékcsarnok formai és tartalmi lezárása ia. A SZOTE oktatási épületének ép'tész tervezője, Tarnai István mai szellemben, korszerű móuon, új anyagokkal, azonos léptéKKcl, precíz arányrenddel kapcsolódott a Rerrich-féle tér épületegyütteséhez. A betonbordák közötti üvegtáblákon izgalmasan tükröződik a dóm csipkeari.iv'tektúrája, az oldalfalak borítása szellemesen idézi a ter épületeinek klinkertégla felületét. Régi és új harmonikus, szép találkozása ez, nem véletlenül kaocti tervező munkájáért Ybl-díjat Tarnai István. A tervek születésének idején megfogamzott az épületet díszítő képzőművészeti alkotások gondolata ls. Pompás ötlet volt a panteon oszlopcsarnokának léptékéhez, félköríves formához kötni a domborművet, és szerencsés volt az inspiráló gondolat: általánosabb mondanivalójú alkotással összegezni az emlékcsarnokban található nagyjaink — a művelődéstörténet, a tudomány, a művészetek, a történelem, az építészet kiválóságainak — szoborportréinak szellemét. Megfogalmazni min ienfajta humánus emberi cselekvés forrásvidékét és eredményeit az embertől eljutni az emberig, lélektől lélekig. (A mű.) Víz csobog a dombormű kútjából. Tiszta forrás — az élet forrása. A humánum je'képe. Ebből a forrásból születik az élet minden emberi kapcsolat, a barátság, a szerelem, a házasság, az utód, s ennek következménye az emberiség legfőbb célja, tevékenységének mozgatórugója, életének értelme: a boldogság- és harmóniakeresés. Különös jelentőséggel bír mtnde-ek plasztikai megfogalmazása a már említett környezetben. Olyan intézmény falán, ahol a holnap orvosai készülnek a gyógyító munkára, az egyik leghumánusabb emberi tevékeny-égre; olyan téren, mely az emberi tudás, szellem, alkotó munka nagvialnak állít emléket Tóth Valéria eddigi művészi tevékenységének szintézisét készítette el ebben a bronzba öntött domborműben. Mindig is a szépség, a tisztaság és a hatmónia jegyében formálta lányalakjait, fiúfiguráit. Az emberi testbe, mozdulatba, tekintetbe, kapcsolatokba sűrítette azokat a humánus tartalmakat, amelyek nem változnak a gyorsan múló divatokkal, amelyek mindig bíztos képet adnak mesterségbeli felkészültségről, plasztikai tudásról, és soha nem rejtik veka alá az alkotó véleményét a világló! kitárják gazdag érzelemvilágát, érzékenységét, s megosztiaK mindezt a nagyobb közösséggel. Több régebbi szobrának emleke, motívuma ott van ebben az oszszegző munkában. Nem használt túlzott plaszticitást, alakjainak formái alig emelkednek ki a dombormű síkjából, de számít a kis aprócska tér fényváltozataira, érzéken/en mozgatott drapériái lendüle'et. dinamizmust, állandó vibrálás! kölcsönöznek a kompozíciónak A reneszánsz emberközpontú v1lágát Idézi föl bennünk a XX század harmadik harmadéban bizonyítván, hogy az összezsugorodott világban és fölgyorsult időben is lehetnek szigetei m emberi szépségnek, a tiszta harmóniának, a szívet és észt rabul ejtő igazságnak. (Az alkotó.) Tóth Valéria ötéves koráig Erdélyben élt nagymamájával, aki egy paplak házvezetőnője volt. Aprócska lányként tátott szájjal bámulta a hegyek közé szorult kis falu csodaszép templomának festett faszobrait, a díszesen faragott székely kapukat. Mindene volt a raizolás, festés, mégis vargabetűk után került a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára, ahol Pátzay Pál növendékeké "t végzett tíz esztendővel ezelőtt. Egy vásárhelyi évtized után néhánv hónapja Szegeden él. Szobrai rohanó világunkban egv pillanatnyi megállásra késztetnek. Elgondolkodásra és befpléfordulásra. S hogv ez a harmóniakeresés mennvire közös Igér.y, arra köztéri megbízatásai ls bizonyítékok. „Vállalom mai, kissé eltárgyiasult világunkban az általam gyakorolt szobrászat hitét, bízom létjogosultságában, vallom, hogy az emberi érzések, gondolatok, tapasztalatok, emlékek kimeríthetetlenek. Az igényesség és fogékonyság feltámasztása a művészi szép és Igaz iránt korunk, ban ls elengedhetetlenül szük-éges. Csak akkor nevezhetem magamat művésznek, ha alkotóképességeimet fel tudom használni arra. hogv a ktes'nves gondolatoktól és gondoktól az emberi szíveket és az értelmet a művészet felé fordi'thntom. Szobraim ebből a szellemből sáriadnak" — mondta elképzeléseiről. E szavakra bizonyság a Tóm téri új mű. mely mostantól évtizedeken át híradás Tóth Valéria alkotói alapállásáról, tehetségéről. s mely egvszerre egy művészi pálya első évtizedének lezárása, s egy újabb szakasz kezdete. Közös ajándékunk. TANDI LAJOS Enyedi Zoltán felvétele A Városépítés idei ötödik számában dr. Forűó István, Makó tanácselnöke részletesen elemzi azt a vitát, amely 1978—79-ben másfél éven át tartott, s amelyben a város általános rendezési tervéről „csaknem tízezer ember mondott véleményt". Nem csekélység ez: Makón harmincezren élnek. „Csak a nyíltság, a töprengés, a gondok megosztása mondhat megnyugtató igent a vezetői-tervezői — elképzelésekre, s ez a nyíltság, őszinteség képes elnyerni — az egyetértés mellett — az annyira szükséges támogató cselekvés gazdag társadalmi erőforrását." Nem akármilyen várospolitikai program ez, s hogy e makói gyakorlatnak milyen mélv gyökerei vannak, a tanács elnökével folytatott, s a város ötödik ötéves tervének jellemzőit öszszefoglaló beszélgetésünk is bizonyítla. Adósságok és „hacvatékok" törlesztésének esztendein jutott túl a város — mezerősödött, megfiatalodott eközben. A szó ieazi értelmében is ifiabb lett: lakóinak negyven százaléka 32 éven aluli. A rendezési terv vitáiéban ők is szót kértek, értékelve egyebek között azt a városépítési tevékenységet, amelv eev sor korábbi feszültség feloldásához vezetett. Olyan létesítményekkel gyaranodott a város, amelyek hosszabb távon oldanak meg gondokat: kollégiumra, autóbusz-pályaudvarra, MÁV-munkásszállóra, kempingre. múzeumra jó ideig nem kell pér.zt költeni. Olyan utak készültek el, amelyek a város „körforgalmában" fontosak voltak, olvan ABCgyűrűrendszert alakítottak ki, hogv fél kilométeren belül mindenki találion korszerű boltot. A lakótelepi kereskedelmi hálózat kiépítésekor a makóiak arra törekedtek — és sikerrel! — hogv előbb az üzletek legvenek kés.en, s aztán a lakások. A kormányzattól árvédelmi célokra kapott százmillió forintot úgy használták fel, bogv a korábban szinte állandósult vízi veszedelmeket feledtessék a makóiakkal. Ma már biztonságban van a város —. s ebben a termelőszövetkezetek meliorációs munkálatainak is része van. A város „külső gazdaságában" érezhetően gvorsabban eltűnik a csapadékvíz, mióta a talaUavításra különös gondot fordítanak A belterületi csapadékelvezető hálózat bővítésében pedig a KTSZ-tábor fiataljainak volt te kintélves szer«nflk. A v'z egvéb ként. ha a föH„ket borítja vag> i eátak közt bömoKiv8g —sok ta a kutakból folyik — ke vés A város ivóv'—Uá+ásártn1znndtai ls ebben az ötéves terv ben oldódtak meg — társulás 'ormában. S amire még hüszi lehet Makó: minden energiaié 'eségnek olyan vezetékrendszere van jelenleg, amire építeni ls 'ehet. s a továbbfejlesztés ütja is adott. Érezhetően javult a város és a környező községek közti közlekedés: a makói autóbusz-pályaudvart naponta 305 járat érinti, piacos napokon huszonkilenccel több! A szomszédos megyékkel, s Budapesttel is jó az összeköttetése Makónak, nyilván ennek is köszönhető, hogy mostanában megfordult az „ingázás" iránya: 1976-ban körülbelül ezren jártak Makóról más helységbe dolgozni, ma ennyivel többen indulnak munkába — Makóra. Szeged kapunyitásának következtében egyre több kvalifikált szakember vesz részt Makó jelenének és jövőjének alakításában. Hála a magánerős építkezéseknek, a város a lakásépítési tervet 123 százalékra teljesíti, az úthálózat' fejlesztési és javítási programjához képest 200, a csatornaépítésben 240 százalékos a fejlődés. Makó helyzete persze nem minden területen optimális: az egészségügyi intézmények fejlesztésének háromnegyede valósult meg — a kórház rekonstrukciója elhúzódik. A gyermekintézmények közül a bölcsődékben valamennyi rászoruló gyermeknek jut pil'anatnyilag hely — körülbelül egy év múlva számítanak nehézségekre. Az óvodákban 1981-83ban lesz feszült a helyzet, az általános iskolákban pedig akkor maradhat meg az „egy műszakos" tanítási rend, ha az új nyolc tantermes iskola határIdőre készül el. „Az a célunk, hogy — akár üres termek felkutatásával — mindenképp megteremtsük a hatásos és nyugodt oktató-nevelő munka feltételeit. Azaz, a hatodik ötéves tervben szeretnénk a bölcsődékben feloldani, az óvodákban levezetni, az iskolákban mez sem engedni n feszültséget..." S lám. máris a tervezés kellős közepébe csöppentünk, bizonyítván: az egvmást követő tervidőszakoknak nincsenek merev határaik. A kórház rekonstrukclóla. a főtér (a Korona-szálló mögötti tömb) rendezése pélHá-ra azt