Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

8 KT/MÍ Vasárnap, t980, december 7. Mit bír el az ember? Mennyit bír el az ember? Hol az emberi teljesítőképesség határa? Ezek a kérdések nemcsak az orvosokat, kutatókat, de valamennyiünket foglalkoztatják. Az oxigén az élet. eleme. Rudolf Frey mainzi professzor szerint, ha az agy oxigénellátára 3 percig elmarad, 75 százalék a valószínűsége, hogy az újraélesztés káros utóhatás nélkül sikerül. Négy perc után az esély 50, öt perc után már 25 százalékra süllyed. Persze, tekintetbe kell venni az agysejtek állapotát, hiszen idősebb korban a fenti idők rövidülnek. Ennek különösen a víz alatt van jelentősége. Gyakorlott búvárok, például a japán gyöngyhalászok 6—8 percig is képesek oxigénfelvétel nélkül a víz alatt tartózkodni. A hideg vízben a test hosszabb ideig viseli az oxi «4n hiányt. Különösen a gyermekek. A hegymászóknak hs az oxigénhiány a legnagyobb problémájuk. A csökkenő légnyomással ugyanis csökken a vér oxigéntartalma. 3—4 ezer méter magasságban gyengül az izomerő, látási és hallási zavarok lépnek fel. 5 és 7 ezer méter közt fenyegetővé válik az oxigénhiány. Az alacsony légnyomás következtében a belső gázok kiterjednek, felnyomiák a rekeszizmot, és akadálvozzák a légzést, feszül a dobhártya, szédülés és hányás lép fel. 7 ezer méter felett az ember rövid idő múltán eszméletét veszti, és bekövetkezik a halál. Vannak persze kivételes esetek. Ismeretes például, hogy Reinhold Messner, a híres osztrák hegymászó oxigénkészülék nélkül mászta meg a Himalája 8 ezer méternél magasabb csúcsait A tudósok ezt Messner hallatlan akaraterejének, de főleg a megfelelő magasságban hónapokon át vegzett rendszeres edzésének tudják be, amelyek szervezetét hozzászoktatták a körülményekhez. A magasba törőkhöz hasonló problémái vannak a mélybe merülőknek. Minden 10 méterrel 1 atmoszférával nő ugyanis a nyomás, amely a testre nehezedik. Gyakorlott sportbúvárok ls ritkán merészkednek 15—30 méternél mélyebbre. Légzőkészülék nélkül általában a 30 métert tekintik határnak. Jacques Mayot francia könnyűbúvár 1973-ban mélymerülesi rekordot ért el: Elba szigeténél csupán orrszorftóval egy betontuskóhoz kötötte magát, amely 55,9 méter mélybe rántotta. Ájultan húzták fel, de az újraélesztés sikerült. Kísérletek bizonyítják, hogy 1 atmoszféra túlnyomás 15 óráig ártalmatlan, 25 óra után károsodás léphet fel a tüdőben. 2,5 atmoszféra túlnyomást általában 20— 30 percig visel el a szervezet. 3,5 atmoszféránál negyedóra után mellfájdalmak lépnek fel, és komoly veszélyt jelent a tüdőre. Az álmatlanságot 48 óráig bírja az ember. Ezt követően zavaros lesz az agyműködés is, és hallucinációk lépnek fel. Az amerikai Peter Tripp kísérletképpen 200 órán át maradt ébren. A hallucinációkat 100 órával követően delíriur '-a esett, rémképeket látott, 150 óra után teljesen elvesztette az emlékezőképességét, és a kísérlet befejezése után páni izgalmi állapot vett erőt rajta. Érdekes, hogy a hasonló kísérletekben részt vevő személyek 10—12 órai alvás után teljesen regenerálódnak. A sötétségre ugyanúgy reagálnak az idegek, mint az álmatlanságra. A kísérleti személyek néhány óra után sírógörcsöt kapnak, 48 óra sötétkamra után ugyanolyan jelenségek lépnek fel, mint az álmatlanságnál. A meleget viszonylag könnyen elviseli az ember, mert a szervezet önmagát szabályozza. Egy Jitrr izzadság 2400 kilojoule-t von el a testből. Ez azonban nemcsak siílyveszteséggel, hanem a kiszáradás veszélyével is jár. Két százalék súlycsökkenésnél erős szomjúság lép fel, 4 százaléknál kiszárad a száj, 8 százaléknál pedig nyálömlés következik be. Tízszázalékos súlycsökkenés már életveszélyes — ilyenkor vénán, vagy gyomorcsövön keresztül azonnal folyadékot kell juttatni a szervezetbe. A forró kemencéknél dolgozó kohászok, a tárnák mélyén a bányászok 2—2 és fél litert is kiizzadnak óránként. Az izzadsággal azonban nemcsak folyadék, de sóveszteség is fellép. Ezért kell a védőitallal az elveszített sót ls pótolni. A nehéz testi munka nemcsak izzadsággal jár, de sokszor a test hőmérséklete 40,8 fokig is emelkedhet. Ezt a szervezet károsodás nélkül elviseli. 42—44,5 foknál agy- és szívzavarok léphetnek fel. 45 fokon felüli tartósabb láz rendszerint halálos. A testhőmérséklet legalsó értéke 22 fok. Orvosi tapasztalatok szerint ennél alacsonyabb hőmérsékletet a szervezet nem élhet túl. Volt ugvan már eset, amikor is — 1951 telén — egy chicagói parkban fiatal, eszméletlen lánvt találtak. Hőmérséklete 17,8 fok volt. Szíve csupán 12-t vert percenként. Bár fagyott lábait és uiiait amputálni kellett, felgyógyult. 1974-ben. 44 éves korában halt meg — tüdőgyulladásban. Az ember tovább bfrja az éhezést, mint a szomiazást A folvadékhiány 3—4 nap után keringési zavarokhoz vezet, később hallucinációk, anátta és görcsök lépnek fel. maid bekövetkezik a szomjhaléi. Két sportrepülő 1963ban gépével az északnyugat-kanadai jégmezőkre zuhant. Negyvenkét napi éhezés után mentették meg őket Ezalatt csupán olvasztott hóval táplálkoztak, és életben maradtak. Testsúlyukbői ezalatt mintegy 20 kg-ot veszítettek. íme, az ember sok mindent elbír. A tudomány pedig hozzásegít, hogv mesismeriük teljesítőképességünk határait, és élni tudjunk velük. Okosan. GATI ISTVA* A gyermek és a könyv A gyermekirodalmat nagyon sokáig egészen furcsán és helytelen módon értelmezték, egv leguggoló, lehajló, gügyögő irodalmat értettek rajta, az irodalomnak le kell szállnia a gyermekekhez. Nem így van. A gyermekirodalom az irodalom szerves és elidegeníthetetlen része, csupán olyan specifikumokkal rendelkezik, melyek figyelembe veszik az életkori sajátságokat, addigi élményanyagukat, erkölcsi világképüket. A gyermekirodalomnak önálló léte, létjogosultsága van, hasonló esztétikai ismérvekkel és követelményekkel, mint az úgynevezett felnőttirodalomnak. A gyermekkel meg kell szerettetni az olvasást, annak örömét. Az elmúlt korok gyermekirodalma két nagy hibába esett Egyrészt állandóan és szinte kizárólag pedagógiai célzatú volt, másrészt csupán leereszkedő hangnemben vélte elérhetőnek értelmét Nem kell mondani, hogy a mai 5—10 évesek valóságérzéke, valóságérzékenysége milyen nagyfokú. Ez már a világra eszmélés. észlelés első pillanatában megnyilatkozik, ezért a mese is más értelmet kapott az utóbbi két évtizedben. A legkisebbek könyvhöz, olvasáshoz való szoktatása még a mesék felolvasása előtt kezdődik; a leporellókkal, lapozgatókönyvekkel, képeskönyvekkel. Ezután a rövidebb lélegzetű mesék ajánlhatók. Nera szabad elfeledkeznünk a versekről, többek között a memóriagyakorlatok miatt sem. Szerencsére egyre kevesebb szülő „produkáltatja" gyerekét a „vendégek előtt" versmondással, kitéve őket az esetleges „belesülés" lelki traumáinak. A verset nem megtanuttatni, hanem megszerettetni kell. Az olvasóvá nevelés szülők számára legnehezebb szakasza akkor kezdődik, amikor a gvermek önállóan kezd olvasni. Vannak olyan olvasmányok, melyeken generációk nőttek fel, s ma sem porosak, időszerűtlenek. Defoe és Swift, Dickens és Mark Twain, Móra és Gárdonyi, Móricz és Mándy Iván alkotásai többségükben tulajdonképpen eredetileg nem a gyerekeknek készültek — csupán később nemesedtek azzá, olyan művekké, melyek ismerete nélkül aligha válhat valaki alkotó olvasóvá. Nyilvánvaló, szükség van kalandos regényekre, indiántörténetekre, s arra a műfajra is, melvet egyszerűen Verne Gyulának nevezünk 100 év óta. Az egyoldalúság egyrészt a sci-fi, vagyis a tudományos-fantasztikus regények túlzott, jelentőségét messze meghaladó kedvelése, másrészt — ami jobbára csak a most tizenévesekre jellemző — a technika abszolút előnyben részesítése révén fenyeget A társadalemtudománydfcbaa világviszonylatban is kiváló sorozatok állnak a nagyobb gyerekek rendelkezésére. Az összefüggéseket jól kiemelő, sok képpel bemutató sorozatok nemcsak az iskolai lananvaghoz kapcsolódna^ hanem segítik a helves történelmi, politikai tájékozódást is. Ismeretterjesztő gVermekkönyvkiadásunk az utóbbi néhány ékben hatalmasat fejlődött A magyar gyerraekkönyvMadás napjainkban vált nagykorúvá — választékában, a művek tartalmi s formai színvonalában a legjobb európaiakkal is felveszi * versenyt Tudni kell e széles választékból ésszerűen, tudatosai* választant ZÖLD FERENC Szeder Katalin Férfitánc Mintha lábad a ló volna, mintha éjbe kóborolna, mintha sarkad a dob volna, ajkad hallgatásom orma. kék sörényed a szél volna, szikraeső pattog róla, mintha tested gitár volna, minden húrja nekem szólna. mintha lábad — mintha éjbe — mintha tested — mintha húrja — Mondd, mivégre vonsz a kútba? Csanády János Egy cingár napraforgó őrködik Egy cingár napraforgó őrködik, megbarnult már » végtelen mezőn, fekete variak körülröpködik, de ő csak áll a ködöt őrizőn, mely befolvia gumicsizmám nyomát ahogy megyek az őszi tájon át szivemben kétkedés-variú-sereegeJ: az éjre mindig mért sorol a reggel, tavaszra nyár. a ködös őszre tél — a megszokott a szívbe-szokott kör már a múltba-veszett jövőről beszél, mért a pillanat az idő-folvamban. melyben visszafelé csatangolok, hogy megfogjam még. ami tovatűnt: i i Pillanat fagyott patanvomát megsimítsam, mint egy vésett betűt a temetőben, hősök oszlopán, vagy a betonból öntött kő-kereszten, amely jelzi, itt nyugszik nagyapám. megyek, megyek időtlen alkonyatban , taposok a suhanó pillanatban, már nem látom a cingár szotvolát mely vigasztal, őrködik tavaszig a tábla szélén, hol véletlenül a dübörgő gépek közt megmaradt S hallom még a suhogó variakat a csizmám nyomát behavazó ködből. Látomás R

Cgel hét óra körül volt Teát főztem és kávét. Kenyér pirult a platnin, s már majdnem odaégett, amikor csengettek. Az ajtóban anyám állt tarka-piros fejkendöben, kartonruhaban, s mezitlen lábán kopogós papucsban. A keze üres volt, nem hozott teli kosarat, szatyrot, mint annyiszor. Néztük egymást, majd karonfogtam, bevezettem és leültettem a konyhában. — Reggelizzél nyugodtan, kisfiam. Éppen csak átszaladtam, hiszen olyan közel vagyunk egymáshoz, három saroknyira. Te itt, én meg a temetőben. Gondoltam, meglátogatlak, hiszen tizenöt esztendeje nem találkoztunk.- Ritkán jössz el a síromhoz és nemigen locsolod meg fölöttem a virágokat — Anyám, olyan sok a munkám, a gondom, meg a családdal is törődni kell. Egyáltalán leköt az élet. — Meg a rosszaságod, csak ne •beszélj, tudom én jól. — Jaj, mit is mondjak, édes? Ebben a váratlanságban azt sem tudom, ébren vagyok-e már, vagy még mindig alszom. — A kedvem szerint felképelnélek. Micsoda beszéd az, hogy nem tudod, hol a fejed. Vajat akarsz a pirítóshoz, vagy felvágottat? — nyitotta ki a Lehelt — Mindkettőt és teát is, sok citrommal. — Talán ég a pokol? — Valamicskét igen. Tudod, vendégségben voltunk tegnap este. — Keresztelőn, névnapon vagy házibuliban? — Nem is tudom, anyukám. Ügy összefolytak a dolgok. — Egyél csak, aztán igyekezz munkába! — parancsolt rám, és szúrós, fekete szemét nem vette le rólam. — Es a gyerekek, a menyem? ... — Az unokáid, egy kivétellel, kirepültek már és saját fészket raktak. Vedd tudomásul, hogy fiatalon dédmama lettél. A menyed különben most ment el, délelőttös az iskolában. Magam vagyok itthon és nagyon örülök, hogy meglátogattál. — Hívhattál volna már. Mondd, nagyon leköt az életed, vagy szétszórod magad? Azért látogatsz meg olyan ritkán? A gyertyákat, a mécsest különben köszönöm, de nem azért jöttem, t»iem elszámoltatni az életeddel. — Anyám, mindenünk megvan és nem szűkölködünk semmiben. Jó ez az élet, szép, és szerelmes vagyok minden porcikájába. — Látom. Akkor mibe őszültél bele? Hova lett a kékesen fekete hajad? — Tudod, drágám, sok volt a dér és én mindig benne jártam ... Nem tudtam, hogy megfehérít. — Pusztítod magad, vagy pusztítanak? — Ugyan már, kedvesem, hova gondolsz? Csupán felgyorsult az élet ritmusa és aki attól elmarad, az csak kullog. Ugye, te mindig elöl akartál látni? Mentem a csókodért, az ölelő karokért. Megkaptam mindent, te drága, összetört anyám. — Beszéljünk másról. Az ország szekere jól halad és merre tart azóta? — A legjobb irányba, mamikám. Igaz, hogy kifogtuk előle a gyors lovakat és erős, tempósan haladó muraköziket fogtunk elébe, hogy biztosan célba vigyenek bennünket. Nem költünk rájuk annyit, vagyis nem költekezünk. Minden fillérnek, forintnak helve van úgy, ahogy azt te is beosztottad. — Ha így igaz, akkor örülök neki és neked is, ha tested-lelked a szekér haladása mellett van. Ha elakadna, édesanyám, akkor megtoljuk, hiszen tízmilliónál többen vagyunk hozzá és jó hírűnk van a nagyvilágban. Hisznek nekünk. Anyám, már nem a fegyvereké a szó. Az értelmes beszéd többet ér. Amink ma van, azért sokan meghaltak, de mi élni akarunk a világ szebbik részén. — A szocializmusra gondolsz? — Csak arra, anyám. Erre tettem fel az életem és azokra, akik majd a nyomunkba lépnek, a nemzedékek hosszú sorára — Jól kötődik hozzá a munkád? Mert az igyekvés nem minden ám. — Tesszük, ami a • dolgunk, mamikám... — Nem tudom, megérte-e az a sok petró, • amit elégettél éjszakákon át könyvek és füzetek fölé hajolva? — Talán igen, anyám. Bár most már erősebb fény kell, mert megkopott a látásom. Tudom, neked sosem kellett szemüveg, mégis láttál. — Egyél még, kisfiam, és ne idd azt a sok kávét, ne is cigarettázz. Csak koptatod vele magad. — Könnyű ezt mondani. Am gvújts rá te is, hiszen a szíved vitt a sírba. A füstölésért nem győztelek korholni. Látom, most kinevetsz, pedig igazam volt — Na Jő, igyekezz! Nem ls borotválkoztál még, nekem pedig már lassan menni kelL Megengeded, hogy szétnézzek nálatok? — s azzal benyitott a nagyszobába. Utánamentem és láttam, hog„ az íróasztalon matat. — Kisfiam, még mindig rendetlen vagy. Papírok és könyvek nagy összevisszaságban — korholt szokása szerint. — Anyukám, igazad van. Éppen most akarok rendet teremteni. — Majd megérzem, hogy így cselekszel-e? — s azzal rávetette szemét egv félbehagvott versre. Etőtte volt a toll Reszkető kezébe fogta és mottóként a kézirat elejére írta: „Szeresd az embereket, hogy téged is szeressenek." Láttam rajta, hogy türelmetlen és nagyon menni akar, — Ha megvársz, anyám, őszszekapom magam és elkísérlek. — Ne fáradj, fiam. Eltalálok egyedül is. Mondd majd meg, itt voltam és csókolok mindenkit Becsukta maga mögött az ajtót Hallottam hogy a folyosón szaporán kopog a papucsa. Vártam hogy leérjen az utcára. Kitártam az ablakokat, az erkély ajtaját Integetni akartam neki, de nem volt sehol. Biztosan az udvaron át a másik kapun sietett vissza csöndes birodalmába. LÖN FERENC