Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

I Szombat, 1980. december 7. Alckszander Blok A vasútnál Töltés árkán, kasza-nem-járt sűrű a csendőrt és a fakószínű kert gazban hever, s néz. mintha élne. sövényét, őt is. a peronnal. Hímzett kendő vetve rá. — Gyönyörű s fiatal: haja fölkap a szélbe. Egyszer, hanyagul könyökölve rőt bársonypárkányra, egv huszártiszt Volt hogy az erdőn járt ide be: nem kedves mosollyal köszöntötte őt zavarta a füst meg a lárma. S rándult a vonat tova máris ... Jött-ment a peronon Idegesen. nem mondta sosem, kire várva. így száguldott el legszebbik kora: ábrándokat űzve. hiába. Három rohanó tflz-szem — hova hi? Üti, vasúti bú, fütty sikolya — Ha huzat csap az arcra: pofon... szétrobban a szív ls a gyászba! Felüti felét talán valaki. kihajolnak az ablakokon? De mit... Hisz szíve űrrel rég betett! Taszították térdre, a mélvbe! S futván a szokott űton. vagonok S hány telhetetlen pll'antást vetett csikorogtak, bongtak ütődve: a vagonok üres szemébe! minden zöld kocsi dalolt s aokogott s zökkent a kékek, sárgák csöndje. Faggatni őt. ne közelítsetek! . • . , . . • . * • ', Nektek — mindegy; elege volt már; Almos szemek nyíltak föl az üveg szerelem, ábránd, vagv a kerekek mögött eleresztve azonnal gázolták el — egyként nagyon fái! 1910. június 14. (Rózsa Endre fordítása) Biológia és gyógyszerlzuía ás E

lmentek. Csönd maradt m ajtócsapódás után, és Vajda János ott maradt a légáram kavarta füstben. A szentségit — pislogott tanácstalanul. Fölvette a naptárt. A betűk táncot roptak a szeme előtt, alig tudta kibetűzni: 1052. augusztus 26., Izső. Hm. Hogy milyen nevek vannak! Izsó... Kedve lett volna összeesni. Két éjszaka nem aludt, virrasztott a felesége ágyánál. Hazaküldték a szanatóriumból, hogy itthon haljon meg. Gondolta, megnézi, mi van vele. De most nem mehet haza. A járási titkár úgy tett, hogy az olyan tanácselnök, aki beleesik a tömegek uszályába, megalkuvó és nem érdemli meg a bizalmat S mikor becsapta az ajtót... Igen, azt mondta elmenőben: — Ha nem intézkedik a hátralékosok dolgában, megütheti a bokáját elnök elvtárs. Remélem azonban, nem az imperializmus szekerét tolja... Eső. Hogy jutott eszébe? Hiszen már nem Is vélekszik, milyen egy Jó nyárt xuhancs. Több mint két hónapja felhőtlen az ég. csak a por kavarog a határban, rátelepszik falevélre, fflre... Fűre? Hol van már fül Kiégett minden zöld, mutatónak sincs rég. Behúzaitak a cséplőgépek ls, könnyen elverték, ami termett, s most nincs semmi. Az emberek mintha megkukultak volna. Ha találkozik velük, csak leszegik a felüket, mnkognak valamit és kitérnek. Ha kunakolnnk a piacon, s odamegy hozzájuk, szétszálllngóznak. Pedig legénykori cimbora mind. Elolvasta a szoba falára tűzött plakát vastag betűit: Az első gabonát a hazának! A begvflltésl terv maradéktalan tellesítésével előre a szocializmus győzelméért! Az előszobában kattogott az Írógép: „Megütheti... a bokáját... elnök ... elvtárs." A szentségit! — topogott tanácstalanul és vakarózott. — Még hetven százalék sincs. Első a beadás! De miből? A hombárok, padlások üresek, néhol vetőmag sincs már. Agitálni! Mint halottnak a csók. Már csak hatósági szóval jöhet be valami, ha más nem. hát átok. Pedig abból van éppen elég. Tegnap megint öszszehívta az állandó bizottságot, kiküldte pár helyre a végrehajtókat — hiába. Üres kézzel lőttek meg, utána begorombultak, nem csinálják tovább, itt egye meg a fene az egész begyűjtést, ők nem szidatják magukat, nem pofátlankodnak olyan helyre, ahol már nincs semmi, csak egy rakás gyerek. Mit csináljon? Tizenkettő elmúlt, haza kellene szaladni. Két tűz között megnézni, él-e. hal-e a felesége, de itt áll reggel óta két berendelt kocsi az udvaron, már oda Járna velük, ha nem jöttek volna a járástól. „Megüti... a bokáját... elnök... elvtársV Kinézett az ablakon. Néptelen volt az utca, csak a fehér lábú sápkóros Dórlkát, vitéz Tarján Ferenc özvegyét látta csoszogni egy kanna vízzel. A lábán befűzetlen férfibakancs, a hajamint a szénásszekér. Csak cipeld, a fene a húsod — gondolta —, eleget cipelte helyetted szegény feleségem. Miattatok áll egyik lábbal a sírban .... Igen, mégis haza kellene ugrani hozzá, éppen csak annyi időre, hogy megsimítsa a homlokát A szentségit, de hát várnak a kocsik. Papírok hevertek szanaszét az asztalon. Elnyomta a csikket és kézbe vette a hátralékosok listáját. Kulák nem volt köztük, már mind a tizenhéttől elhoztak minden foghatót Hanem ez a sok szerencsétlen! Kovács Pistáéknál májusban árverezték el a tehenet adóba. Egy hold búzavetésük volt, termett három mázsa, vannak négyen hozzá. Már beidéztette vagy ötször, próbált a lelkére hatni, de mintha a falnak beszélt volna. Végül anynyit mondott, Inkább jöjjön érte az AVO, vagy üssék agyon, 6 nem adja be a gyerekek szájából azt a kis ocsút. Hát ez a Tóth Balázs? A feleségének valamikor csapta a szelet, de a tízholdas Balázs elhalászta előle. Náluk is voltak kínt a múltkor, állt is az eresz alatt pár zsák valami, de nem volt szívük fölrakni a kocsira, a gyerekek ügy álltak ott az útban, mint az orgonasípok. Mindegy, oda muszáj elmenni, ahol még van. Telefonált az őrsre, zsebbe tett néhány papírt és bezárta az Irodát. A két gazda az udvar végében tanakodott, ahogy meglátták az elnököt, szétmentek. Huncut a középparaszt, vagy legalábbis két lelke van — Idézte magának Vajda Péter a szemináriumot, mikor kezet nyújtott nekik. Ingadoztok, mint annak a rendje, lesír rólatok, hogy legszívesebben ... Az egyiket hazaküldte, hogy majd szalajtja a ktsbirót, ha kell a kocsi. Fekete Mészárosnak meg csak annyit mondott: — Tóth Balázsékhoz! Épp Ideért a rendőr elvtárs is. Valami négy kilométerre laktak Tóthék a szárazhalmi tanyasoron. Már messziről ordított a nincs. Az udvaron Irtózatos széjjelség. Ótvaros fejű, meztelen kisgyerek a fal tövében piszkálta az orrát, három nagyobbacska a pocsolyás gödörben hempergőzött, egy koszos malac piszkos rongyot rágcsált a kútkáva mellett Vajda leugrott a kocsiról. — Apátok? Csak néztek lihegve, tágult szemekkel. — Hol van apátok? — förmedt rájuk. A legnagyobb végighúzta kezefejét az orra alatt. — Édesapámat nem tudom, édesanyám meg odabent. Az asszony előjött egyik keze a csípőjén. — Mit akarnak? Elnyűtt, sötét kartonruha lógott rajta, száraz, mint a piszkafa, az arca vén és elszánt. — Hát Itt volnánk megint, Annus. A múltkor... — Minek gyüttek? Magázol? Rendben van, ha te ígv, akkor én is így. Legalább könnyebben végzünk — gondol— Tartoztok az államnak hat mázsa harminc kilóval. Beszállítjuk. Ti is tudjátok a rendeletet. — Be ám az isten... — Az asszony cifrát káromkodott, majd elkezdett jajgatni, mint akit vernek. — Puskával jönnek? Lőjenek agyon engem is, a kölkeimet ls, de míg én élek. Innen egy szemet el nem visznek .,, — Ne csinálj magadnak bajt Annus. A törvény tirátok is vonatkozik. Az asszony lerogyott a küszöbre és zokogott, majd megfulladt bele. A gyerekek ott bőgtek, sikítoztak körülötte. Az elnök szorongva nézett körül. A malac egykedvűen csámcsogott. Fekete Mészárost nem látta a kocsi körül, nyilván elment a tanya mögé, hogy ne lásson. A rendőr a kutat vizsgálta nagy buzgalommal. Csak ő állt ott az ajtó előtt, egyik lábáról a másikra nehezedve. Mondta volna tovább, de nem jött hang belőle. Belátott a gangra, a fal mellett állt négy bekötött zsák. Az asszony csendesedett, köténye aljába szipogott, a fiai lekucorogva cirógatták. Vajda Péter nagyon egyedül érezte magát. Sokáig nézett tűnődve a semmibe, aztán tétován, öregesen fölmászott a kocsira. Fogalma se volt, mi következik. F. NAGY ISTVÁN (Folytatás az 5. oldalról.) dolkidásnak és a nem mindennapi köveikezetességgel és gondossággal folytatott gyakorlatnak köszönhető a világszerte Ismert és keresett gyógyszerünk a penicillin és több más hasonló úton termelt kitúnó gyógyszer, amely utóbbiak nemcsak a születésüket, hanem nevüket is a penicillintől Kapták. A penicillin felfedezése és az út, amelyen haladva a világhírig, ezt követóleg sok százezer, vagv ennél is több ember há'ájálg és csodálatáig é-kezett. fő mozzanataiban a következő Flemmtng, a skót származású orvos és bnkterlológus. aki felfedezte, reggelente nao-nap után meg'elent a laboratóriumban 8 érdeklődéssel és kíváncsisággal nézegette vééig azokat a bakiét iumokkai valóságosan telített apró kémcsöveket, amelyeket a megelőző nnr> a munkaasztalán haevott. Telt. múlt az idő. Tünedeztek a na->ok. de fieyelemre méltó változási egyik sem hozott. A baktériumok a folvadéki-au éltek, virultak és szaporodtak. A türelem, az okosan és okszerűen analizáló értelem, és az ernyenetlen munka meghozta a maga gyümölcsét. Egy reggel, amikor sorba nézte a kísérleti üvegcsövecskéket, azt vette észsm re, hogy az egyikben az edény felső részén, közel a felszínhez egy kLs területen feltlsztult a zavaros folyadék. Mint olyan, aki a Je'enségeket nem szokta kérdések nélkül hagyni, fettette magának a kérdést, hogy vajon ml lehet az oka annak, hogy n feltisztulús a folvadék felszínén következett be és ott is csak egv. a szomszédos zavaros állománytól élesen elhatárolt kis területen. Ahogy tovább nézegette a számúra érdekes és magyarázatra váró jcieaséget, arra lett figyelmes, nogy a kérdéses helyen, ennek egyik darabján egy ecsetpenész (Penicillum notatum) körvonalai bontakoznak ki a feltisztult folyadékon. Erre rögtön jött a következő gondolat Ha csak az ecsetpenész körül tisztult fel a folyadék, akkor ennek a jelenségnek a penész ottlétével kapcsolatosnak kell lennie. Ha pedig így van, akkor a penészből kellett a folyadékba kerülnie valamiféle olyan anyagnak, amely a körülötte levő baktériumtömegeket elpusztította. Az elgondolásokat a későbbi kísérletek teljes mértékben igazolták. Ezek során kísérleti bizonyítást kapott az az elgondolás, hogy a penész adta le a folyadékba azt az anvagot, amely a baktériumokat elpusztította. Megvolt tehát a vi. lágraszóló felfedezés, de a hasznosításra már nem volt meg sem a kellő környezet, sem a kivitelezési lehetőség. Kellett valaki, aki a penész által a környezetébe leadott anyagból kiválasztja magát a hatóanyagot és valaki, aki ezt mint gyógyszert állatokon keresztül súlyos betegségben s/envedő emberek szervezetébe juttatja. Mind a kettő jelentkezett. Az egyik, aki a hatóanyagot előállította. B. Chain, a másik. aki ezt gyógyszerek sorába iktatta. H. F. Florev volt. a neves kórboncnoK, az angol tudományos akadémia későbbi elnöke. Chain ecsetpenész-tenyészetet készített és ebből kivont egy anyagot. Ennek vizes oldatába baktériumokat helyezett. Az eredmény az volt, hogy a baktériumok elpusztultak. Ezután arra volt kíváncsi, hogy a kivonatolt anyagban mi az a rész, ameiy a baktériumok pusztulását okozza. Munkája menete az volt, hogy a kapott anyagot a legkülönbözőbb eljárásokkal anaüzálta. Lassan és fokozatosan leválasztott belőle minden olyan anyagot, ameiy előtte ismeretes volt. Végezetül egy rendkívül kicsi sárga színű anyagnál kötött ki, ame'yet nem Ismert és nem tudott tovább bontani. Ebből oldatot készített, amely egészen híg tormájában is halomra ölte a baktériumokat. Ezt az anyagot, mivel sárga színű veit, sárga csoda — „yellow-wonder" — névvel ittette. Az anyag később a penicillin nevet kanta. Ekkor jött a második útjelző. Florev. a kórbonenok, aki azt mondta, hogy a sárga csoda a kéncsőben megöli a baktériumot, akkor ugyanezt az élő állati és emberi szervezetben is meg kell. hogy tcg.ve. Hogy a kérdésre választ kapjon, munkatársaival egy csoport patkányt beoltott, gennyetíést okozo baktériumokkal és várt mindaddig, amíg az állatok a betegség utolsó stádiumába kerültek Ekkor a csoport felét beoltották a sárga csoda híg vizes oldatával, a máslkat pedig sorsukra hagvták. Az eredmény az volt. hogy a beoltott áttatok egytől egvig életben maradtak, a be nem oltottak pedig elpusztultak. Erre következett a beteg ember. Hogy a kísérletet végrehattbnssák. az orvosok egész Angliában körülnéztek és ki lelőttek több mint fél tucat olvan embert, akiket a leggondosabb orvosi vizsgálat gyógyfIhatatlannak tartett. Ezeket beoltották a penicillin híg vizes oldatával, és a betegek egy-kettő kivételével hamarosan meggyógyultak. Ezzel a sárga csoda elindult, hogy meghódítsa a világot. A dladalút, amelyen végighaladt — s a pészmékerrel és az inzulllnnal együtt halad tovább ma is —, bizonyságot szolgáltat arra, hogy a gyógyszerkutatás alapja, anyaga és vezére a biológia, amely utal mutat a viharban és lan> pásl gyújt a sötétségben. A Kistelekialapítványról Kisteleki Edének, a Szegedi Napló hajdani főmunkatársának, Tömörkény István és Móra Ferenc barátjának emlékére leánya, dr. Szántó Lászlóné alapítványt létesített Szeged város javára, hogy kamataiból a helyismereti (történeti. Irodalomtörténeti, munkásmozgalmi, néprajzi stb.) kutatásban jeles eredményeket fölmutató kutatókat Jutalmazzák. A tizenkétezer forintos pályadíjat és a három (két 7—7000 Ft-os és egy 4000 Ft-os) lutalmat első ízben jövő május 14én, a névadó halálának 50. évfordulóján osztják ki. A kiadatlan, legalább négy. legföljebb tíz ív terjedelmű dolgozatok benyújtási határideje ez év szilvesztere. (A Somogyi-könyvtár elmére, Szeged, postafiók 441, 6701.) A bíráló bizottság a pályamunka tárgyát nem szabja meg, egyetlen követelmény, hogy Szegeddel legyen '-apcsolatos. A pályázat jeligés; a szerző nevét a dolgozat nem 1 rialmazhatja; nevét és címét Jeligés, zárt borítékban mellékelje. A bizottság döntését titkos szavazással hozza, és az eredményt a lapokban is közzéteszi