Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

Szombat, 1980. december 65. Biológia és gyógyszerkutatás Irta: Dr. Ábrahám Ambrus A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztálya októberi P'ését, amelynek tárgya a biológia és gyógyszerkutatás között kialakítandó kapcsolat megtárgyalása volt, Kőbányán az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár igazgatói tanácstermében tartotta. Az osztályülésre azért került sor, hogy a gyógyszerkutatók a biológusokkal megismertessék a magyar gyógyszerkutatás és a magyar gyógyszeripar helyzetét, és a biológusoktól elgondolást, anyagot, támogatást és segítséget kérjenek arra, hogy a közeljövőben új és hathatós gyógyszereket adhassanak a rászorulók kezébe. Megszívlelendő helyzetjelentések és vallomások hangzottak el arról, hogy a magyar gyógyszeripar, amelytől sokat vár az ország, mind elgondolás, mind használható anyag tekintetében nagy nehézségekkel küzd, és nemcsak támogatásra, hanem hathatós és gyors segítségre szorul. Az ülésen elhangzott előadásokból és az ezekhez fűződő hozzászólásokból az is kiderült, hogy a gyógyszerkutatók a segítségei egyenesen és a maga egészeben a magyar biológusoktól várják. A felszólalók és hozzászólók azt sem titkolták, hogy az út. amelyen most járnak, aem a jelenben, sem a jövőben nem kecsegtet világjáró gyógyszerek gyors előállításával. Kifejezésre jutott az is, hogy a kémia magában ma már nem bizonyul elegendőnek arra, hogy tisztán elméleti megfontolások alapján véghezvitt kísérleti eredmények birtokában komolyan tudjon hozzászólni az élőszervezet elet- és kórtanahoz, illetőleg az összehasonlító biológiában felvetődő problémák boncolgatásához és megoldásához. Morfológusok, fiziológusok, pathológusok, zoológusok és botanikusok szorgalmas és lelkiismeretes munkája nyomán születtek azok az elgondolások, azok az anyagok, azok a módszerek és eljárások, amelyek nyomán olyan kimagasló pótszerek és gyógyszerek épültek ki, amelyek az emberi élet megtartásában, s a beteg szervezet meggyógyításában az elmúlt idők során fontos szerepet játszottak és játszanak ma is. Ezek azonban szinte kivétel nélkül az élet egyes fo. lyamatainak a pontos, részletes cs hibamentes ismeretére támaszkodtak és ezekre épültek. Természetesen azt, hogy ezeknek a kialakításához a kémia, mint elsőrendű segédeszköz értékelendő segítséget nyújtott, mindenki tudja. Az analízis, a szintézis ezeknél is a kémia munkája volt, és magától értetődik az marad a jövőben is. De azt is meg kell mondanunk, hogy leszámítva az időt, a fáradságot, az elindító mindig és mindenütt a megfigyelés, a tapasztalat, a megmunkáló és kivitelező a tehetség volt. Hogy ez valójában így volt és ennek a jövőben is így kell lennie, annak egyetlen és döntő oka az, hogy más járható út nincs. Ezt mutatja az általános megtorpanás, amely ma a hazai gyógyszeriparban megmutatkozik es mutatja a melléfogásokkal és sikertelenségek sorozatával megrakott, de amellett ragyogó és eredményes múlt. Vissza a biológiához, vissza az élőszervezet megismeréséhez, saz elváltozások okainak rendszeres es meg nem alkuvó kutatásához. Soha senkinek sem szabad azonban megfeledkeznie arról, hogy ha valaminek a megismeréséhez szükség van az időre, a türelemre és a kitartásra, akkor ez az egészséges szervezet megismerése, és ha elromlott, a megreperálása. Hogv egy hasznaiható es egy maradandó gyógyszer kimunkálásához mennyi idő, milyen nagy türelem, és a biológiai tudományok által elért eredményeknek milyen sokoldalú, szoros és tartós kapcsolódására van szükég, annak bemutatására az alabbiakban körvonalazom három hatasos és időálló pótszernek, illetőleg gyógyszernek a keletkezését és történetét. Teszem pedig ezt azért, hogy megmutassam, hogy milyen helyes úton járnak a magyar gyógyszerkutatók, amikor a segítségért a magyar biológusokhoz fordulnak. De teszem ezt azért is, hogy megmutassam, mire képes az emberi elme, amikor az okokra és az okozatokra feleietet keres és ezt türelemmel, tárgyszeretettel és a sikerben való bizakodással teszi, A körvonalazandó három gyógyszer közül az első legyen a pészméker (pacemaker), a második az inzulin és a harmadik a penicillin. A pészméker, amelyről manapság világszerte sokan és sokat beszélnek, egy életet osztogató készülék, amelyet azoknak az embereknek helyeznek a szíve tájékára, akik tartós szívritmus zavarban szenvednek, vagy úgy is mondhatnám, hogy a szívük összevissza ver. A készülék, amely magyar nevén „vezérlő", egy elektromos ütéseket osztogató szerkezet Lényegében helyettes, illetőleg kisegítő pészméker, amely azzal, hogy a szívizomzatnak és elsősorban a kamrai izomzatnak egyenlő időközökben, egyenlő elektromos impulzusokat adagol, a megzavarodott szívritmust helyre igazítja, a szívmozgásokat rendezi és a normalizált helyzetet hosszabb-rövidebb ideig fenntartja. Az igazi pészméker a szív jobb pitvari falazatának egy működés tekintetében körülhatárolt darabja, az úgynevezett sinuscsomó, amely, ahogy azt már Arisztotelész, a nagy görög természete filozófus, a természettudományok atyja tudta, elsőnek indul és utolsónak áll meg, illetőleg ahogy ö írta „primum movens et ultimum moriens" „első mozgató és az utolsó elhaló". Arisztotelész, csak egy darab „szívfalazatra gon dolt. A sinuscsomót, amely a" szív ingertermelő központja. Keit.h és Flack fedezte fel 1907-ben Lewis és munkatársai 1910-ben mutatták ki elsőnek, hogy a szív összehúzó ingerülete a sinuscsomó vastagabb részéből indul ki. Trautwein és Uchizonó bizonyította be 1963-ban, hogy a sinuscsomó a szívnek elsődleges ingertermelő rendszere, amely a szívmozgásokhoz szükséges ingert önmaga termeli és továbbítja. A sinuscsomón végzett morfológiai és elektrofiziológiai vizsgálatok alapján került a pészméker a szívpótszerek közé, amelyet ma infraktus esetén bekövetkező ritmuszavarok megszüntetésére, világszerte kitűnő eredménnyel alkalmaznak. Az inzulin felfedezését, amely a hasüregben levő nagy emésztő mirigyben, a hasnyálmirigyben termelődik, hosszan tartó kísérletek és beavatkozások előzték meg. A hasnyálmirigy aránylag nagy kiterjedésű mirigy, amely kétféle váladékot termel. Egyik a hasnyál, a másik az inzulin. A hasnyál színtelen folyadék, amely a kivezető csatornán keresztül a bélbe ömlik, ahol a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok emésztésében szerepel. A hasnyál a hasnyálmirigy fő tömegét alkotó mirigysejtekbon termelődik és ezekből jut a kivezető csatornába. Az inzulint a hasnyálmirigy szövetében csak mikroszkóppal látható szigetszerű sejtcsoportok termelik. Ezeknek a csoportoknak nincsen kivezető csatornájuk, ezért a bennük termelődő váladék közvetlenül az őket átjáró nyirokés hajszálerekbe ürül. Ha a szigeteket alkotó sejtek megbetegszenek vagy elpusztulnak, bekövetkezik a ma általánosan ismert és gvakori betegség, cukorbai Súlyossága attól függ. hogy az inzulintermelő szigetek közül hánv válik működésképtelenné s erekben hány sejt mondja fel a szolgálatot. Annak dacára, hogy Mering és Minkowsky már 1889-ben beigazolták, hogy a hasnyálmirigy és a cukorhaj között szoros kapcsolat van. a szigetekben termelődő hormont csak 1929-ben sikerült megtalálni. A kísérleti beavatkozást, amely a probléma megoldásához vezetett Best ós Banting végezte el 1929-ben éspedig a következőképpen Abból az elgondolásból kiindulva, hogy a működésképtelenség a seitek pusztulásához vezet, elkötötték a kutya hasnyálmirigyének a kivezető csatornáját, arra számítva, hogv ennek következtében a hasnyáltermelő seitek elpusztulnak, viszont a szigetseitek — mivel nincsen kivezetőjük — működőképes állapotban, életben maradnak. Ezért arra gondoltak, hogy így lehetőségük nyílik arra, hogy a szigetseitek működéséről s a bennük termelődő anyag szerkezetéről és mineműségéről * tájékozódást szerezzenek,, Az elgondolás helyesnek bizonyult. Bizonyos idő elteltével a hasüreget szabaddá tették, a hasnyálmirigyet kivették és megállapították, hogy a hasnyálat termelő sejtek működésképtelenség miatt elpusztultak. Ezzel szemben a 6zigetsejtek épek és mŰKÖdéskénes állapotban maradtak. Ezután az énen maradt szigetsejtcsooortokat kivonatolták és megtalálták a hasnyálmirigy hormoniát, amelyet inzulinnak neveztek el. ígv kei-ült. elő egy kitűnő gyógyszer, illetőleg pótszer , amely a cukorbaios emberből hiányzó hormon pótlásával az egészséges állapotot helyreállítja, és rendszeres adago'ás mellett biztosítja. K'm^ndottan a bio'óffiai gon(F oly tatás a 6. oldalon.) Bejárói: /. A szalagnál több pénz van Most huszonhat éves és több mint tíz éve bejáró Loksai Ferenc. Abból Ítélve, hogy megszámlálhatatlanul sok ember iár be a környék falvaiból és tanyáiról Szegedre, arra lehet következtetnünk. hogy beiárni ió dolog. Azért jár be nyilván ő is, mert megéri. Kényelmes is. mert szinte egvmást érik a buszok, kint fölszáll, bent leszáll, semmi gondja nem lehet. Fiatal is gondolja meg kétszer is. ha panaszkodni akar. Nem is panaszkodik. Azt mondja. ő kérte, olyan helyre tegyék, ahol keresni is lehet. Hogv dolgozni is kell érte? Nem igaz az. így mondla. hogy a melós nem szeret dolgozni. Ha belén a gyárkapun tudia. . itt más választása nincsen Ha megfizetik, akkor jö_ het. a munka Egy évig volt ipari tanuló, villanyszerelő akart lenni. Nem ízlett a kémia és a matematika otthagyta beállt a kendergvárba anyaghordónak. Próbálgatta ho! tenne a több de mindig arra iött rá. órabérnél csak az idő telik, a pénz viszont nem szaporodik. Hadd menien a géo mellé, szalagra! Hadd menjen három műszakba. mert az a pénz is kelL amit az éjszakáért adnak! Két gyerekük van. felesége itthon maradt gondozni őket. amíg kicsik. Égetően nagy szükségük van a pénzre. — Letelik a nyolc óra. hazajön Mórahalomra, csöndbe, jó levegőre. és pihen. — Félig igaz csak. — Melyik fele? — Az hogy letelik a nyolc óra, és hazaiövök. — Nem pihen? — A nyolc órához még adjunk hozzá, de sokat — Mennyit? — Most délutános vagyok. háromnegyed egykor már fut velem a busz. Ha föl is akarok rá férni, félkor már ott állok. Laborcz Ferenc szobrai A nemrég elhunyt neves renc emlékkiállítását rendezték riában. Képeink a kiállításon munkás. szobrászművész. Laborcz Femeg a Magvar Nemzeti Galékészultek: Himnusz — Ülő — Ne számoljuk a buszt, mert végig ülhet — Ezt is csak olyan mondia, aki nem jár busszal. Ha a fél lábamon állhatok, akkor már ió. — Tízkor vége. mikor er haza? — Negved tizenkettőkor már a kilincsen van a ke-^rn. — Ha durván számolunk, tíz és tél óra. A munka nehezebb, vagy az út? — Munka közben körülbelül egy órát ülhetek, ha ió a kender. marad tehá* hét óra két lábon. oda-vissza fél lábon. — Ha a gyárban mondanák, tessék fél órát úgv dolgozni, hogy egymást gyömöszölik közben, és a levegőt is egymás elől szívják el? — Másnap kiürülne a gyár. — Megoldás? — Legalább csuklós busz. Vagy ne mondjuk azt. hogv nagyszerű közlekedéssel megoldottuk a dolgozók munkába iárását Indul egy busz Roszke felé is, maidnem üresen de arra egv darabig nem szánhattunk föl. mert a bérletünk erre volt érvényes. Ha délután összefutnak a munkások meg az özönlő diákok, mi mást tehetnének: tapossák és szidiák egymást az emberek. — Koszt? — Előfizethetnék. de akkor még korabban kellene indulnom. Itthon ebédelek, es hideget viszek. — Ma mi lesz az ebéd? — Kacsát süt a feleségem. — Uzsonna? — Abból viszek. Kenyér, savanyúság mellé, és egy üveg málna. Ügy pakolunk, hogy ne kelljen érte pénzt adni. — Ez tehát jó a bejárónak: kacsát eszik nem üzemi kosztot Még mi a jó? — Az. hogy dolgozhat — Mit? —- Ha délelőttös vagyok, hajnali négvkor kelek, dé délután háromkor már itthon vagyolc Mehetek a kertbe itt varrnák a iószágok. munka mindig akad. ötszáz négyszögöles a porta, van három disznó, huszonöt nyúl. ötven galamb, és tyúk. de nem tudom, mennyi. — A galamb? Eladja? — Még csak veszem. Kiállításra való postagalambok. — Számoljunk, mennyit hoz a kert és a jószág? — Ha eléri a kereset a négyezret akkor tehetünk hozzá ezer forintot, annyi a gverekgondozási. 980 családi pótlékot és az őszi hónapokban, amikor krumDlit lehet eladni vagy disznót leadni, akkor még adhatunk hozzá talán egy ezrest. De csak ősszel. — Beköltözni? — Semmi pénzért — Kinn dolgozni? — Előbb-utóbb az lesz a vége. Letelik a gyerekgondozási idő. jön be a feleség is. Egvütt dolgozunk ott ismerkedtünk meg. Csakhogy se anyós nincsen. se anyuka, mit kezdjünk két gyerekkel ? Ki viszi az. óvodába őket? Egyikünknek muszáj itthon maradni. — Szempont? — A munka mindegy, csak pénz legyen benne. — Gondolom könnyen taláL — Utána kéne iám! — Aki a munkától nem fél ne panaszkodjon. — Eddig egy szavam se volt — Föl se szólalt? — Egyszer igen. Ifjúsági parlamenten Azt kértem, illemhely ügyében intézkedjenek. — Haszna? — Semmi nem változott A gombolyítóknál igen. nálunk nem. — Legközelebb? — Azt hiszem, nem szólok semmit — öt éve házasok, van két gyerek örökölték a házat. Mikor 'önnek egyenesbe? — Nálunk azt mondják mire megöregszik az ember összeiön valahogy az élete HORVÁTH DEZSŐ