Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

4 < •. • i. ... Vasárnao. 1980. december 7. Nem minden papsajt Avagy: van premierünk a Kisszinházhan Sportszerűtlen volna •gyetlen kézlegyintéssel el­intézni: tudomásul venni a színház minapi fiaskóját. Mivel hát ősbemutatót tar­tottak, mai magyar drámá­ét. Fölfedezték g spanyol­viaszt, a közelmúltban el­hunyt Thurzó Gábor örök­ségéből azt. amiről eleddig máautt jótékonyan megfe­ledkeztek: A holló ét a sajt­ban takaréklángon ég a szerző egyébként bizonyított színpadi tehetsége, Az ördög llgyuédjiról nem ls beszél­ve. Mint talányos címe sej­teti, példabeszédfélével ál­lunk (pontosabban illünk) szemben. Hamadan ben Ja­zld szaracén hercegnek azüksége van a lótolvaj Bal­dassare pápaságára, értsd rajt', a tényleges (fegyverest hatalomnak az egyházira, hogy totális ellenőrzést gya­korolhasson a világon, Vica •ersa: a pápai hatalom sem nélkülözheti a világi (fegy­veres, tényleges) hatalom támaszát, ellenkező esetben m szellem biológiai vegetá­cióra kényszerül, a a test­tel együtt éhenhal — ezért Magyarán: a hatalom kettős természetű (Ismerős, nem?), a világi életképtelen a szel­lemi nélkül, és fordítva. Po­litika nem létezhet ideológia nélkül, ámbátor erőszakot kell tennie önmagán. • az Ideológiával kötött szövetsé­ge fejében elviselnie, hogy ez sakkban tartsa, kihasz­nálja, megzsarolja. Nóta be­ne, maga sem különb. Ha­sonló módon tartja ellenőr­zése alatt az Ideológiát. Sőt. E kötélhúzásban a politika a kezdeményező. Nincs kisárva. tál messzi­re röptét a fantáziám. Ám egészen egyszerűen képtelen vagyok az osztálytársadal­mak ilyesfajta látleletén ki­vfil más érdemi rajzolatot fölfedezni a setét középkor hajnaléra száműzött sztori röntgenfelvételén- Ez is. mint tgazség, meglehetősen közhelyszerű igv. Hasonló bölcsességek utin kutatva a darab iszapos gondolat med­rében, az alábbi igazságrö­göket sikerült kimosnom még: — a fizikai létért megal­kuvásokra Is fogható, hajla­mos az ember, sőt maga az élet sem egyéb eleve meg­alkuvásnál (az istállószolga mondja), — „nem az számít, akit a hit képviseletére kijelöltek, hanem a hit maga" (mor­fondírozik tovább istálló­szolgánk), másutt ugyanez Baldassare szájából: „nem a megbízó fontos, hanem a megbízatás", — valamikor „Szent Pé­ternek egyetlen kulcsa volt. és most Róma lakatosai egy­re kovácsolják a kulcsokat" (így a bíboros Marosanl), — „Róma népe elfásult, annak az Ideológiáiét kap­ja magára, mint bohócgú­nyát, aki azt Ígéri: Róma az lesz, ami volt" (e nyilatko­zatot. blborostársa, Sebastia­no teszi, s ugyancsak belőle azakad föl a sóhaj). — „bár oly korban élhet­nénk, amikor nem kell meg­ölni azt, aki az utunkban van", — végezetül a krónlkaíró­rezonórféle Bertram de la Chaliéres nem kevésbé nagy horderejű fölismeréseiből, hogy „bár legfontosabb a lelkek fölötti uralom, az se baj, ha a földi javakkal tö­rődünk", illetve „sose egyez­zenek bele a fele-fele rend­kívül hasznos, de kétséges filozófiájába, az ötvenkét százalék, ez a lényeges" Mert tudniillik a lótolvaj Baldassare — kl úgv nyerte vissza szabadságét, hogy en­gedelmességet fogadott a szaracén hercegnek, vagyis pápa lett szegény, a herceg pápája — végül ls komolyan vette hivatását, amelyre e világi hatalom önös érdeke Baldassare: Vass Gábor mozdította, a juszt se mon­dott le róla, csak az anyagi javak feléért, pontosan an­nál valamivel többért. (Ki tudja, vajh miért vastagszik e finom különbség durva hatvanöt százalékra a Kis­színházban? Ha még lúircl esnék szó, melyről köztudo­mású, legyen kövér? De itt hollót emlegetnek ...) Hlc tranzit et glória mundi — így múlik el a világ dicső­sége. S az egyházé is, teszi hozzá Thurzó, miközben *úl­adagolt dózisokban fecsken­dezi színpadra, a vallásos hit, helyesebben annak föl-, di .intézményei, az egyházi hatalom kiárusításának er­köícstörténetét Becsszóra: többszöri olva­sással sem villanyozott föl a mű. Kerestem drámai e-fl­terét. abban la a mának cimzatt erős üzenetét Hasz­talan. Ami önmagában nem jelent semmit könnyen elő­fordulhat (nem először tör­ténnék), a hiba az én kó­szülékemben van. Mindjárt a címével próbára tesz, ala­posan. A holló és a sajt ne­vezetes meséjét, az Ismerős történet ldevalóeégát nehez lenyelni, fönnakad a tarko­mon. Néma madarunk, cső­rében a sajttal, valahol a darab vége felé látogatja meg a pápa Baldassarét. ki hivatásához hűen égi üze­netre gyanakszik. „Nehez helyzetekben a csoda csak elvétve Isten műve. áltálé ban az embereké — mond­ja. — Egy holló, a kü'iötte nem beszél, tgy üzen az Is­ten. Egy üzenet, egy lel. Fejtsük meg mi..." Hát. kérem, lehet találgatni. A2 előadás szerint Baldassare megfejtette. Könnyű neki Csak nem mondia kl! 'Ma­gam odáig jutottam, Bn' ­dassare a holló s szaracén hercegünk meg társai, t ra­vaszok, reménytelenül gvűr­kőznek kiénekelni szálából a sajtot. Mellesleg elképzel­hető, egészen másról van szó.) A darab eredendő miszti­káját némileg oszlatja, föl számolni képtelen az elő­adás. A látványnak az a langyos, szecessziós miliője, amtt az olvasati anvag su­gall (aranyvértes amazon egy hatalmas ementáli ss"­ton, angyalfejekkel övezett aggastyán; a predazzól lo­vagterem kőkarosszékestül faasztalostul, zsámolvostúl stb1 nincs sehol Pusztán az istállóra Ismeral — az Is rgv helvszln persze — mégsem ettől a sivár, keménv k'ná­lattól üldöz a szorongás A kivitelezést végigkísérte ek­lekticizmus okán. Amely lehetne elevé fölvállalt, el­határozott Is: most viszont olybá fest elidegenítő ko­porsóíátyola • mondandó bizonytalanságának. Kál­mán László fh. koromfeke­tébe mártott díszletei mint­ha a lengyel Ircdynskl rég­múlt klsszinházl bemutató­járól, az Isten veled, Júdds­ból maradtak volna viasza, de legalábbis Grotowski hí­res Laboratóriumának gáz­kamrafojtottságára emlékez­tetnek. Those Were the Days — Azok a szép na­pok ... Mary Hopkin örök­zöld slkerszéma köti össze a képeket, egy magányosan kóborló hegedűs hangszeré­ről. S andalít magnóról mindjárt az előadás kont­rasztos nyitányaként hogy a földalatti nyúlketrecfélé­ből előemelkedik a hege­dűs-karmester derékig, a hallhatóan a zenét, látható­an a szemközt mekegő kecs­két dirigálja. Rőt naturaliz­mus és elvontság árad a színpadról. A krónikás Bertram zongorázó csont­váznak meséli a prológot (ez legalább szellemes), az Is­tálldszolga alommnJ hinti be a Játékteret, Baldassare lpont érő dobésokkal haji­gálja a fogdmegeket tanács­talanul rikácsolnak a bíbo­rosok. a szaracén herceg pe­dig le-föl rohangál kfnjá­ban, ha elfogynak érvel — s az érvek, bizony, gyorsan kiapadnak, ö is, a többiek is. elhasznált gondolatokat darálnak unos-untalan,. mint a tibeti imamelom. Részletezzem? Őszinte együttérzéssel adóztam egy reménytelen vállalkozás ár­vízkárosultjainak. A fiatal Seregi Zoltán, megérezve a darab gyenge Izomzatát, erős csontozatot Igyekezett kreálni alá. a sorvadásos tüneteket fölszámolni még­sem tudta. -EUenkszőleg. Nyilvánvalóbbá tette. ön­kéntelenül. A szereplők kül­sőségekben elfulladó játéka logikua folvamánva a figu­rák vérszegénységének, bár néhányan rokonszenves szorgalommal próbálnak ka­raktert lehelni beléjük, tgv mindenekelőtt azok. akiknek legalább esélyük lehet: Vast Gábor Baldsssaréja például színészi bravúrokat is föl­villant, okosan építkezik egész exteriőrje reménykel­tő—a jövőre nézvést. a szegedi társulat egyik aku' gondjót oldhatja meg. Sza­racén hercegünk vérszomjá* portréjához Király Levente fűszere a groteszk, s jól vá­laszt; nemkülönben Mentes József Sebastiano bíboros merengéseinek filozofikus visszafogottságával, hogy az ügyet ls kénviselje valaki, a pápaválasztás ügvét, mely ezúttal a komédia tárgyává tétetik. Érdekes módon most Játssza kl legjobb for­máját Gyürki István — mi­után a szegedi társulatnál eltöltött szép számú évei so­rán végre ráébredt, nem fel­tétlenül a beszéd Intenzitá­sával, de ritmusával. a hangszín árnyalataival jut­hat messzebbre a gondolat kl idézésében. Máriást Me­linda OHana grófnő'e akkor meggvőzőbb. ha Guilietta. a sztitvkos szuka buggvan kl belőle, s akad markáns pil­lanata Rácz Tibornak (Ter­ra ra hercege) és Fekete Gi ztnek (Simona) is. A többi ek: Bagó László. Máriást József. Szántó Lajos. Jacht nek Rudolf. Szabó István. Zámori László. Lakatos Ist­ván. Katona András. Zslgo vits Gábor. Csorna Lajos Szabó Erzsébet. Gedai Má­ria, Maczelka Noémi. Kini­zsi Pál? Ttsztelet a nelvtál­lásukért Thurzó darabja «!npndl keresztségben a .Ho'.'ó sl sajt avagy van vápánk ne­vet kapta Farafrázis Képpé n egy csenevész témára Ilyen­kor szokás mondani nem minden papsajt Avagy: van drámánk a Xlsszfnházban Nikolényi István A /ó példa Is segít üz (alk®h@Slzmus ellen Amikor fölhajtjuk azt az egy-két pohér bort. olyan „könnyű" lesz minden: el­száll p búbánat, görcséből föloldódik a feszültség, szép lesz a világ. Ügy érzi nz em­ber, mintha kigyógyult vol­na valamiféle súlyatan rá­nehezedő betegségből. Pe­dig jóllehet, éppen az első. veszélyes lépéseket tette meg az elembertelenítő Uóf­noz, az alkoholizmushoz. léül elfordulnak tőle. A ki­rekesztettség okozta lelki sé­rülés könnyen lendíti a ke­zet ismét a pohár után. Ezért is van olyan nagy jelentősége nz utókezelésnek és a rehabilitációnak, az al­koholizmusból kigyógyított, volt betegek aorsa alakulá­sában. zett 9 órás rendelet betartá­sának szigorú ellenőrzésére, a szakszervezeteket pedig a munkahelyi tilalom • érvé­nyesítésére. A WHO adatai szerint 25 millió alkoholista beteg él a Mágon. Hazánkban — be­mült számok alapjón — 150 ízren lettek áldozatai az ivá» szenvedélyének, Csak­nem háromszor ennyien vannak azonban azok, akik félő, hogy alkoholistákká válnak, ök a veszélyezte­cettek, torkukon másfél de­ciliter abszolút alkoholnak megfelelő mennyiségű Ital csúszik le naponta. Vala­mennyiünk felelőssége, csa­ládtagoké, munkatársaké is, hogy időben közbeszóljunk: ne további Tanítással, meg­győzéssel, tilalmakkal — akár büntetéssel. Hiszen tra­7édiák láncolata kíséri az alkoholistát: gyengeségének családja látja kárát, ő ma­ga ronccsá lesz, nyűg és gond. A közős teendők sorában talán az egészségügyé a leg­nehezebb, hiszen az ttalozó embert már mint beteget kapja meg. Együttműködés­ről ilyenkor szó sem lehet: az alkoholista elvesztette lába alól a talalt, nincs kö­tődése se családhoz, se mun­kahelyhez, nincsenek Intel­lektuális,' sőt másféle -elemi igényei sem. Az egészségügy feladata nem kevesebb, minthogy ezt a mélyre le­csúszott, egzisztenciáját tel­lesen elvesztett embert meg­kísérelje visszaadni az élet­nek, a társadalomnak. A gondozásnak, a gvógy* kezelésnek különböző foko­zatai vannak: az önkéntes, a kötelező, a kötelező Intézeti és a kénysserelvonó kezelés. 4 si''er azonban nemcsak az orvosokon múlik. Ha valaki gyógyultan is távozik vala­melyik intézetből. nem mindegy, tárt karokkal vár­ják-e odakint, mint a meg­térői avagy megvetésük je­Az alkoholizmus „ragálya" megvénket és Szegedet sem kerüli el. Sót, a városbeli alkoholisták száma az orszá­gos átlagol igencsak meg­haladja. E betegség ellen nem elegendő közjoontl In­tézkedéseket hozni. Megelő­zésével. gyógyításával. az utógondozással ott helyben is különös gonddal kell tö­rődni, ahol éppen áldozatalt szedi. Szegeden a városi tanács ob tavaly napirendjére ls tűzte az alkoholizmus elleni küzdelmet. Akkor határozat mondta ki: meg kell vizs­gálni olyan tanácsrendelet megalkotásának lehetőségét, amely megtiltaná, hogy a városban bárki közterületen szeszes Italt fogyasszon. De fölvetődött az a gondolat is: az eddiginél összehangoltabb állami és társadalmi segít­séget kellene adni a Vörös­keresztnek, hogy megnyit­hassa az utógondozást tá­mogató. gyógyult alkoholis­ták klubját. Mi történt azóta? Életbe lépett az a tanácsrendelet, amely korlátozza a szeszes ital fogyasztását, közterüle­ten. Városképünk .szegé­nyebb" is lett általa: nem látni üvegből kortyolgató férfiakat, nőket az élelmi­szerüzletek és a mttrncahe­lyek előtt, a pályaudvaron és a parkokban la egyre rit­kábban. A* egészségügyi osztály szervezte őrjáratok ia ezt tanúaltják. A rendőr­ség tapasztalata azonban más: az első félévben IS alkalommal tettek szabály­sértési följelentést a ta­nácsnál, közterületen italo­zók ellem Az egészségügyi osztály — a megelőzés érdekében — szorgalmazza a fölvilágosí­tást az iskolákban, az üze­mekben dolgozó fiatalok kö­rében. fölkérték a kereske­delmi osztályt az úgvneve­Az alkohol elleni küzde­lem másik Jelentős lépésé­ről nemrégiben röviden tá­jékoztattuk olvasóinkat: * Vöröskereszt új klubjában megnyílt a régóta tervezett és óhajtott alkoholellenes klub. Az utógondozást és reha­bilitációt szolgáló klubnak a teljes és végleges gyógyulást keresők a tagjai, egyelőre mintegy harmincan. Vala­mennyien önkéntes fegye­lemre, alkoholmentes életre vállalkoztak, s egyebek kö­zött arra, hogy kölcsönöseit segítik egymást családi, munkahelyi gondjaik megol­dásában. Ha valaki klubtag­sági kötelezettségeinek há­rom hónapon át nem tesz eleget — például nem jele­nik meg a taggyűléseken, nem fogadja el az Intéző bi­zottság döntéseit, nem fizet tagdíjat stb. —, tagsága megszűnik, de fegyelmi úton ls kizárhatják. A tanács 100 ezer forint­jából otthonossá varázsolt klub alkalmas a szabad idő tartalmas eltöltésére, a kul­túrált társas együttlétre. Az intézetből kikerült egykori betegeket azonban Itt sem tévesztik szem elől az or­vosok, hisz a klub az utóke­zelésnek. az újra beilleszke­désnek ls színhelye. A kórház Ideg-elme osz­tályának orvosai, a Vörös­kereszt, a November 7. Mű­velődési Otthon dolgozói mind azon Igyekeznek, hogy ezek *z emberek ismét meg­találják helyüket a világ­ban. erőt merítsenek a jó közösségből, az együtt szer­zett kulturális élményekből, hogy önmaguk előtt Is be­bizonyítsák: ital nélkül te meg lehet találni az élet őr őr célt S ha mindez sikerűi se­gíthetnek az eltévelvedők jó útra térítésében, és példá­juk bebizonyítja: erős aka­rattal. az embertársak tá­mogatásival végleg kl le­het gyógyulni ebből a be­tegségből ls. Chlkán Ágnes Zenei naptár Ránki és szimfonikusaink Jóleső megelégedéssel hall­gattuk a filharmónia leg­utóbbi bérleti hangverse­nyén. a Zenés Színházban. Szeged szimfonikus zeneka­rát. Októberi koncertjükön nyújtott teljesítményüktől e mostani lényegesen külön­bözött. Mégpedig abban, hogv ezen az estén őszinte, belülről fakadó muzsikáló kedvvel játszottak. Így elő­adásuk sokkal elevenebb­nek. meggyőzőbbnek hatott Odaadó partnerévé emel­kedve Ránki Dezsőnek, aki Beethoven Esz-dúr zongora­versenyét szólaltatta meg. Ránki olyan művész, aki­nél magától értetődd a fö­lényes technikai tudás, fe­szes ritmikáiú játéka, billen­tésének színgazdagsága ter­mészetes eszközként szolgál­ta újrateremtő alkotói fan­'ázlátet. egvénl felfogását. A 8eethoven-versenymű má­<odik tételében minden bá­natot feledtető, vigasztalóan jvönvórű. érzékenv. eleven, 'élegző szénséaet zongorá­zott. A sodró lendületű har­madik tételt pedig a szoká­sosnál nem vidámabbra, ha­nem rusztlkusabbra. sar­kosabbra élezte s ebben a 'elfogásban — a klassziciz­mus csiszolt, aránvos for­májába, pal lérosottságába bújtatott zabolátlanság — lenyűgöző volt A Pál Tamás vezette ze­nekar alá- és mellérendelt szerepében, mindvégig Öröm­mel. fegyelmezetten, ponto­san és szépen alkalmazko­dott a kiváló szólistához. Ezért sajnáltam azt a kis megtorpanást, éppen a zóró­tétel utolsó ütemeiben, ami miatt aztán nem tudott a finis olyan meggyőzően, fénnyel, erővel robbanni Miként az előzmények Ígér­ték volna. v Debussy Egy faun dél­utániénak megszólaltatása — a koncert második felében — sokszínű, tantáziagazdag in­terpretálás volt. Pál Tamás ihletett légkört teremtett, s a zenekar kiemelkedően szép. puha hangzással gyö­nyörködtetett: ám kevésbé a fuvolaszőló. amely leve­gősen lebegő hangiával nem tudott igazán szólisztikus intenzitással kitűnni. Ravel La Valss-ia bécsi keringő (utáni nosztalgia), francia módra A karmester érdekes módon kétarcúra formálta. Egyrészt a bécsi valcernek. a táncnak má­morát. annak egészséges örömét hangsúlyozta az In­terpretálás. másrészt — a mű második harmadában — néhány keringőmotívum „tá­lalása" mintha tudatosan ironizálta volna éppen azt a keringőt, amit pár ütemmel előbb oly komolyan vettek. Ez a maliciózus „felhang" zavart. Mert ha a Ravel ál­tal megfogalmazott jellem­zést veszem alapul, a La Valse szimfonikus költemény (vagy még Inkább keringő nararrázls). S megszólalta­tásakor („Kavargó felhőkön tűnnek át a suhanó párok, lassan szétosztanak a fel­hők. s előbukkan a hatal­mas teremben forgó soka­ság") nem érzem indokolt­nak az irónlát. még egy Dár ütem villanásáig sem. mert, ez esetben nem úiabb szín­hatásnak. ellenkezően, tar­talomváltoztató gondolatnak érezhető. Ravel szellemével azonosulva, inkább zakla­tott. keringőmotívum-tpredé­kekből megálmodott, lázas látomásnak, szinte extatikus kerengésnek lűnik melvben van még valami földöntúli lidércfénves villódzás is Pél Tamás és zenekara más fényeket ragyogtatott ebben a mű ben. De ez a .más" ls érték, és a ióked­vű. felszabadult előadás, a szép. egységes zenekari hangzás megérdemelten arat­ta a vastapsot. Berényl Bogát*

Next

/
Thumbnails
Contents