Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

Csütörtök, 1980. december 25. 75 Lakás... lakás... Beszélgetés dr. Ábrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszterrel 0 Figyelemmel a lakásállo­mányra, hogyan ítéli meg mi­niszter elvtárs a lakásigény­lők számának alakulását? — A lakásállomány ez év vé­gén megközelíti a 3 millió 600 ezret. Gyarapodása 1970 óta 13.3 százalék, tehát jóval nagyobb mértékű, mint a népesség növe­kedése, amely 3,8 százalék. En­nek eredményeként a 100 lakott lakásra jutó családok száma 124­ről 108-ra, a 100 szobára jutó né­pesség pedig 199-ről 150-re mér­séklődött. Javulást jelez, hogy tíz év alatt a komfortos lakások aránya 24-ről 49 százalékra nőtt, az egyszobás lakások aránya pe­dig 46,1-ről 27,8 százalékra csök­kent. H A lakásigénylők száma mégsem csökken, hartcm nö­vekszik. Vajon miért? — Mert folytatódik a háztartá­sok szétaprózódása, a családok számának s ezzel az önálló la­kásra igényt tartók számának növekedése. E tendencia követ­keztében az igények növekedé­sével a jövőben is számolni kell. Az igénylések szaporodásának oka a városokba való túlzott mértékű beáramlás is. Az igénylők közül egyre töb­ben valójában nem lakásnéikü­liek, hanem lakáscsere-Igénylőit. Már van lakásuk, de az részük­re valamilyen okból nem megfe­lelő, nem elég nagy, nem elég komfortos, távol van a munka­helytől stb., arányuk eléri az összigénylők egyharmadát. Ezek­nek az igényeknek a kielé.'ítése a lépcsőzetes lakáselosztással és a szervezett lakáscserékkel előse­gíthetők. Erre ösztönöznek az új rendelkezések. Végezetül, tapasz­talataink szerint, a tanácsoknál nyilvántartott igények egy része időközben elévült, vagy valami­lyen módon már megoldódott. Ezért kerül sor 1981 első felében a lakásigénylések időszerűségé­nek felülvizsgálatára. 0 Milyennek látja a helyze­tet vidéken? Vannak városok, ahol sokkal több a jogos la­kásigénylő, mint ahány bérla­kás épül évente. — A városok többségében lé­nyegesen jobb a lakáshelyzet, mint a fővárosban. Vannak azon­ban gyorsan fejlődő városok, ahol a lakásépítés csak' nehezen tud lépést tartani a növekvő lakás­igényekkel. Ezért a következő tervidőszakban a településfejlesz­tési és a lakáspolitikai célok jobb összehangolásával igyekszünk mérsékelni a városokba való be­áramlást. . Ami a kérdés második részét illeti, köztudott, hogy a lakás­helyzet alakulásában és javítá­sában egyaránt szerepe van az állami, illetőleg a magánlakás­építésnek. Az állami lakások el­osztásánál a többi között figye­lembe kellett venni a nyilvántar­tott bér-, illetőleg szövetkezeti lakásra jogosultak számát, vala­mint a lakáspótlási szükség1 etet. A tanácsi lakások egy részét szövetkezeti lakásként értékesí­tik majd a jogosultak részére. 1 Némileg enyhít a gondokon az az új rendelkezés, amely szerint a bérlakásra jogosultak állami pénzügyi támogatást kapnak, ha vállalják, hogy lakásigényüket telepszerű több szintes, személyi tulajdonú lakás építésével (vá­sárlásával) oldják meg, és ehhez munkáltatói kölcsönben is része­sülnek. További segítség, hogy °a munkáslakás-építés kedvezmé­nyeit 400—420 településre kiter­jesztettük és ott a családiház­építéshez nyújtható kölcsön is növekszik. 0 Hogyan befolyásolják majd a helyzetet a lakásépítést terv előirányzatai, valamint a most jóváhagyott intézkedés-„cso­mag"? — A Minisztertanács által jó­váhagyott intézkedéssorozat több irányban igyekszik előmozdítani a lakáshelyzet javítását. A VI. ötéves tervidőszakban összesen 370—390 ezer lakást kell felépí­teni, ezen belül állami erőből 115r*120 ezer, magánerőből pedig 255—270 ezer lakás az. előirány­zat. Azonos fontosságú feladat­ként kell elvégezni 90—100 ezer állami tulajdonú városi lakás fel­újítását és mintegy 40—50 ezer komfort nélküli lakás korszerűsí­tését. Mindezek eredményeként 1981—85. között mintegy másfél millió ember lakáskörülményei javulnak. Az intézkedés-„csomag" más vonatkozásai kedvező irányba fejlesztik tovább a tanácsi lakás­gazdálkodás rendszerét, elősegí­tik a lakásalap jobb kihasználá­sát, a lakásokkal való ésszerűbb gazdálkodást, fokozottabb anyagi érdekeltséggel ösztönöznek a la­káscserékre. Sor került az „ott­honházak" (nyugdíjasok háza, garzonház, szobabérlők háza) sza­bályozására, ösztönző rendelkezé­sek segítik az üdülők lakáscélú hasznosítását, valamint a tetőtér­beépítést és emeletráépítést. Vé­gül sor kerül az egyes lakásépí­tési (vásárlási) formák pénzügyi feltételeinek módosítására. 0 Mennyire közelít a töme­gesen épített lakás a beköltö­zők tényleges szükségletéhez? — Mind az állami, mind a magánépítésben igyekszünk olyan megoldásokat alkalmazni, elter­jeszteni, amelyekkel a jelentkező szükségleteket differenciáltabban lehet kielégíteni. Ennek a célnak megfelelően korszerűsítettük a paneles típusterveket is. Ezek a differenciált lakásigényeket mind funkcionális, mind építészeti, te­lepítési és egyéb vonatkozásban is jobban elégítik ki. A magánlakás-építésben eddig is változatosabbak voltak a lehe­tőségek. Az új rendelkezések fel­oldották azt a kötöttséget, amely az építhető lakások alapterületét az egyes lakástípusok szerint is meghatározta. Ez főként a több generációs családok együttélésére alkalmas lakások építését segíti. A „félkész'Makás-konstrukció kibontakoztatására az ad lehető­séget, hogy a magánépítésben egyre nagyobb mértékben vehet­nek részt, különböző korszerű építési technológiák alkalmazá­sával, az építőipari vállalatok és szövetkezetek. Ezek összeszerelik az épületeket, elvégzik azokat a főbb munkákat, amelyekkel az használatba vehető.' A befejező munkákat pedig maguk az épít­tetők. tulajdonosok végezhetik el, igénybe véve a munkáltató szervek, vállalatok, üzemek által nyújtható segítséget. A félkész­forma az épület, a lakás későbbi bővítésére, pl. a tetőtér utólagos beépítésére is lehetőséget ad. 0 Visszatérő kérdés: hogyan lehelne jobban segíteni a ma­gáti'>pí!őknek? A legnagyobb segítségre a csa­ládiház-építőknek van szükségük. Ezen a téren is számos intézke­dés történt: egyszerűsítettük és gyorsítottuk az építési engedélye­zési eljárást, sor került a ma­gántervezői jogosultság szabályo­zására. Az. ajánlott tervek bővülő választékával igyekszünk segíteni a magánépíttetőknek. Családi há­zakhoz 135 tervváltozat áll ren­delkezésre. Ezekre az építési en­gedélyt 15 napon belül megkao­ják. Az új rendelkezések szerint az ajánlott terv alapján építők 10 százalékkal magasabb építési kölcsönt kapnak. Kedvező, hogy fokozódik a szervezett építőipar részvétele a magánépítésben, szélesedik a korszerű építési anyagok és szer­kezetek alkalmazása, lehetőség van építőgépek, szerszámok köl­csönzésére. © Lchet-e lényegesen vál­toztatni a lakásállomány (bele­értve az újonnan létesültet ls) megőrzésének, karbantartásá­nak, felújításának és korszerű­sítésének módján, ütemén? — Az elmúlt időszakban a la­kóházak fenntartása nem tartott lépést a lakásállomány bővülésé­vel. Ez elsősorban a tanácsi ke­zelésű több szintes lakóházakra vonatkozik. A személyi tulajdonú lakóházak fenntartásának hely­zete jobb. A szövetkezeti és tár­sasházak zöme a közelmúltban épült. Ám ezek fokozatos felújí­tásával is számolni kell. Hasonló a helyzet a korszerű technológiá­val épült több szintes állami la­kóépületeknél is. Az építőipari szervezetek ezek folyamatos kar­bantartására és felújítására fel­készülnek. A felújítás „dinamikája" leg­inkább a tanácsi kezelésű lakó­házak javítására fordított pénzzel érzékelhető. Az összeg rendre megkétszereződött Ez lehetővé tette az utóbbi öt évben mintecv 75—80 ezer tanácsi lakás felújí­tását és 20—25 ezer korszerűsíté­sét. A következő öt évben ha­sonló célra 47 milliárd forint használható fel, amelyből a fo­lyamatos karbantartáson túlme­nően, 90—100 ezer lakás felújítá­sát és 40—50 ezer korszerűsítését is el kell végezni. Ennek ered­ményeként mintegy 150 ezer csa­lád, majd félmillió ember jut jobb, az újakkal azonos értékű lakáshoz. / B. J 55 Az én házam..." N' "em köszöntünk. Legfeljebb köszönünk. A tőlünk tá­volabbi emeleteken lakó­társakr.akí?) többnyire már csak Szó nélkül, biccentve. Kurta fej­mozdítással jelezve, hogy tudjuk, azonos falak vesznek körül ben­nünket. Azazhogy inkább — választanak el egymástól. S — tán azért, mert sokaknak nem elég vastagok a házgyári válasz­falak — mindinkább igyekszünk őket erősíteni, hogy tényleg oly­bá tűnjék „az én házam az én váram". — Ami pedig ezen „erő­dítmény" falain kívül van: kit érdekel? Egész napon-héten-hó­napon-éven-életen keresztül ro­hanunk és „robotolunk", nincs is időnk (s igényünk sem?) arra, hogy e falak mögé bepillantást engedjünk vagy nyerjünk. Nincs időnk (s igényünk sem?), mert a napi munkaidő után még másodállásban, maszek vagy fu­simunkában keressük a pénzt. Többségünk nem a napi meg­élhetésre, hanem sok esetben már-már státuszszimbólumnak számító luxuscikkekre vagy ext­ra külföldi utazásokra. Amiket nem is biztos, hogy élvezünk, de mert másnak is van, és más is megy, mi sem maradhatunk le róla. „Legfeljebb" közben se lá­tunk, se hallunk, a családon be­lül is alig szólunk egymáshoz —, s csak nagyon-nagyon rit­kán engedjük közel magunkhoz még a barátainkat is, nemhogy a szomszédokat... S így a sza­bad időnket és minden energián­kat felemésztő életmódba bele­veszve, úgy tűnik, mégis jó többségünknek ... Miként jónak látszik ..'oegu­bózva" is — szigorúan szűk csa­ládi körben. Ahol nem kell at­tól félnünk, hogy úgymond ki­adjuk magunkat. E zárt közeg­8 Berezeli A. Károly I. Varázsigék 3. Az erdő büszke fái királyi közönnyel tűrik sorsukat — Nem vándorolnak el, ha szűk a hely, kemények ők, akár az öntudat. Az ember lába gyors , s örökké szebb hazát keres — A fák már tudják, hogy nem érdemes Nagyobb a Sors — Mint elnéző rokon, merengsz hű másodon, mely simán s biztatóan ring lent a tiszta tóban — A kép egész s megnyugtató, arányaid ragyogja vissza a lusta tó — De perc csupán s a kék kulissza komor lesz hirtelen, vihar csapong a szirteken, a tó tükrébe sújt nagy ökle s a tiszta kép széthull csörögve — örökre — Egy csillag hull le lassan — S a fénye szinte harsan a szédítő magasban — Előbb csak halvány s tétova, aztán ragyogva fut tova, s kialszik végül lángoló nyoma — Szorongva nézz oda és elmélkedj kicsit — Külön világ volt ő is itt — Csoda — 4. Éjt nap követ s viszont — Dúlt harcmező a horizont — A nap fáklyája ég még s már zengve bont — zászlót az öldöklő sötétség — Igy változol te is magadban, s leszel titok, megoldhatatlan, mert egyetlen vagy s mégis sokszoros, jelkép csupán, mely oszt s szoroz, mely mindig más, de önmagát jelenti mégis — Titokzatos matézis — ben, ha a hibáinkat és erényein­ket feketén-fehéren felmutat­iuk is, akkor sem kell attól tar­tanunk, hogy majd valahol, va­lamikor felhasználják azokat el­lenünk. Otthon nyugodtan ol­vashatjuk vagy nézhetjük a tv-n a krimit, vagy csakis és kizárólag a munkánkhoz szükséges szak­irodalmat —, ha nincs tanú, nem szólhatnak meg érte, hogy nincs igényünk a magasabb szintű kul­túrára vagy szakbarbárok va­gyunk ... S ugyebár minél kevesebb em­bert engedünk be falaink közé, annál kevésbé derül ki, hogy át­lagon aluli vagy felüli színvo­nalon élünk, kevesebb lesz te­hát a megszólva sajnálónk vagy irigyünk. Ha nem látunk, nem hallunk, nem beszélünk ki „vé­dőfalaink" közül, s nem is en­gedünk be „várunkba" arra il­letékteleneket, kevesebb derijű ki rólunk. Ám, vajon biztosíték-e ez ar­ra, hogy megfelelő módon vagy kedvezőbben ítéltessünk meg, ta­lálgatások és pletykák alapján? Igy is, úgy is „kibeszélnek" ben­nünket — miként mi is máso­kat. Miért nem jut eszünkbe egy­szer-egyszer (például az ünnep­napok ráérősebb idejében), hogy nemcsak „kibeszélni" lehet egy­mást, hanem beszélgetni is lehet­ne?! Nemcsak hallgatva egymás szavát — hála érte az egyre vé­konyodó házgyári falaknak —, hanem meg is értve. Átlépve a „falon túliakhoz" néha beszél­getni, fel is fogva örömüket, bá­natukat, vágyakozásaikat. Meg­ízlelni majd megérezni ebből, hogy az. ember valójában társas lény még felpörgetett életrilmusú korunkban is. Örököse, hordo­zója a közösségi érzéseknek —, s különösen annak kellene len­nie ilyenkor, ünnepnapokon. Amikoris. sok évszázados ha­gyományok szerint illendő egy­másnak jókat kívánni —, azaz köszönteni. Köszönteni, s közeledni köz­vetlen környezetünkben is — kö­vetve hajdan volt közösségek szép hagyományait — bekukkant­va legalább a fal másik olda­lára. — Vajon, miért nem tesz­szük? Miért elégszünk meg any­nyival, hogy legfeljebb köszö­nünk? A tőlünk távolabbi eme­leteken !nkó-társaknak(!) több­nyire már csak szó nélkül, bic­centve .. . SZABÓ M ÖOOLNA VARADI GÁBOR RAJZAI

Next

/
Thumbnails
Contents