Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-15 / 268. szám

mo VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP SZEGED 70. évfolyam 268. szám 1980. november 15., szombat Ára: 1,20 íorint R O S I NÁK LAPJA Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1980. november 13-án, Kádár János elvtárs elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és tit­kára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei párt­bizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkárai, valamint a Minisztertanács tagjai és a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Havasi Ferenc elvtársnak, a Politikai Bizottság tag­jának, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében a VI. ötéves népgazdasági terv irányelveire vonatkozó ja­vaslatot ; — Németh Károly elvtársnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében a párt vezető testületeinek munkarendiéről és munkamód­szeréről szóló határozattervezetet. A Központi Bizottság át­tekintette az V. ötéves terv végrehajtásának helyzetét, és megállapította: Népünk céltudatos mun­kájának köszönhetően a népgazdaság a nehezebb fel­tételek ellenére is fejlődik, a termelés növekszik, sze­rény mértékben, de emelke­dik a lakosság életszínvona­la, javulnak életkörülményei. Gyarapodik a nemzeti va­gyon, erősödnek a szocialista termelési viszonyok. A nem­zeti jövedelem az V. ötéves terv időszakában várhatóan 19—20, az ipari termelés 21— 22, a mezőgazdasági terme­lés 13—14, az egy főre jutó reáljövedelem 8—9, a lakbs­ság fogyasztása 14 százalék­kal emelkedik. A világgazdaságban végbe­menő kedvezőtlen folyama­tok hatása, valamint a gaz­dálkodás hatékonyságának nem kielégítő növekedése mi­att el kellett térnünk a terv eredeti előirányzataitól. Csökkenteni kellett a gazda­sági növekedés ütemét, a fel­halmozás és a fogyasztás elei­irányzatait. Ezzel egyidejűleg a gazdasági munka fő felada­tává tettük a fejlődés minő­ségi tényezőinek kibontakoz tatását, az anyagi és szelle­mi erőforrások ésszerűbb hasznosítását, a gazdasági egyensúly javítását, az elért életszínvonal megszilárdítá­sát A Központi Bizottság a XII. kongresszus határozatai­ból kiindulva az alábbiakban hagyta jóvá az 1981—1985. évekre szóló VI. ötéves terv irányelveit: A VI. ötéves terv fő feladata a társadalmi előrehaladás gazdasági alap­jainak erősítése, a tervszerű, kiegyensúlyozott fejlődés biz to6Ítása, az elért éietszínvo nal megszilárdítása, az élet­körülményeknek a — lehető­ségekhez igazodó — javítása. Ez megköveteli a népgazda sági tervezés, az irányítás, a gazdálkodás színvonalának emelését a termelés korsze­rűsítését, a tudomány és a technika eredményeinek hasz­nosítását, a nemzetközi gaz­dasági együttműködés fej­lesztését. A tudományos kutatásra és a műszaki fejlesztésre ren­delkezésre álló szellemi és anyagi erőforrásokat a ler melést és a gazdálkodást köz­vetlenül segítő feladatokra kell összpontosítani, gyorsítva ezzel is a tudományos, mű­szaki eredmények hazai al­kalmazását és elterjesztését. Javuljon a beruházási te­vékenység hatékonysága. A munka termelékenysége a termelést meghaladóan növe­1. kedjék. A termelés import igénye, az egységnyi terme­léshez felhasznált anyag és energia mérséklődjék. A nemzeti jövedelem nö­vekményének nagyobb há­nyada a külső egyensúlyi helyzet javítását szolgálja, és csak kisebb része fordítható belföldi felhasználásra, fel halmozásra és fogyasztásra. A Központi Bizottság egyet­ért azzal, hogy a VI. öt­éves népgazdasági terv főbb előirányzatai a következők legyenek: A nemzeti jövedelem 14— 17; az ipari termelés 19—22; az építőipari termelés 11—14; a mezőgazdasági termékek termelése 12—15; a belföldi felhasználás 3—r5; a lakosság összes fogyasztása 7—9; az egy főre jutó reáljövedelem '6—7; a kivitel összesen 37— 39; a behozatal összesen 18— 19 százalékkal növekedjék. A szocialista szektor beru­házásaira 1020—1040 milliárd forint fordítható. 9 Az ipar magasabb szín­"" vonalon és jobb össze­tételben elégítse ki a hazai és a külkereskedelmi igénye­ket. Termelése öt év alatt 19— 22 százalékkal, a nemzeti jö­vedelemhez való hozzájárulá­sa ennél nagyobb arányban emelkedjék. Fokozza az ex­portot, szélesítse az importot helyettesítő termékeknek a gyártását. A kivitelt gazdasá­gosan bővítő, a belföldi ke­resletet jövedelmezően kielé gítő gazdálkodó szervezetek dinamikusan fejlődjenek; a gazdaságossá nem tehető ter­melést vissza kell szorítani, illetőleg meg kell szüntetni, A termelés bővülése a haté­konyság és a nemzetközi ver­senyképesség növelésén, a termelési szerkezet átalakítá­sával együttjáró szelektív fej­lesztésen alapuljon. Az építési-szerelési tevé­kenység összetételében iga­zodjék a kereslethez, emel­kedjék a fenntartási és fel­újítási munkák aránya. Dif­ferenciáltan folytatódjék az építőipar korszerűsítése. A költséggazdálkodást az építő­iparban is javítani kell. A mezőgazdasági termé­kek termelése — az előző öt év átlagához képest — 12— 15 százalékkal emelkedjék. Továbbra is tegve lehetővé a hazai igények kielégítését és az exportárualapok gaz­daságos bővítését. A szocia­lista nagyüzemekben a mi­nőségi, jövedelmezőségi és takarékossági követelmények az eddiginél fokozottabban érvényesüljenek; ezek révén emelkedjék a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jöve­delemhez. Továbbra is megfelelően segíteni kell a gazdálkodásunkban fontos szerepet betöltő háztáji és kisegítő gazdaságok tevé­kenységét. A közlekedés és a hírköz­lés magasabb színvonalon elégítse ki az igényeket. Ja­vítani kell az export- és a tranzitszállítás feltételeit. A helyi és város környéki tö­megközlekedést a közleke­dés többi ágánál gyorsabban kell fejleszteni. 9 A szocialista szektor­ban beruházásokra 1U20—1040 milliárd forint fordítható. Ezt a termelő ága­zatokban mindenekelőtt a versenyképességet, ' valamint az egyensúlyt javító fejlesz­tésekre. a nem termelő ága­zatokban pedig a legfonto­sabb társadalmi igények ki­elégítésére kell felhasználni. A beruházások elsősorban a technológia korszerűsítését, a gépek, berendezések rekonst­rukcióját szolgáliák. Állami nagyberuházás — a már megkezdetteken kívül — csak kis számban indítható. A A VI. ötéves terv cél­jainak elérése a rendel­kezésre álló munkaerő haté­konyabb foglalkoztatását igényli. A munkahelyek, va­lamint a munkaerő létszáma között az összhang javuljon A szakképzést és a szakmai továbbképzést a valóságos szüksgleteknek megfelelően kell irányítani és befolyásol­ni. Az érdekeltségi rend­szer jobban ösztönözzön az ésszerű létszámgazdálkodás­ra. a munkaszervezés kor­szerűsítésére, a munkafegye­lem javítására, s a jelenlegi helyén hatékonyan nem fog­lalkoztatható munkaerő át­csoportosítására. Mindezt oly­módon kell megvalósítani, hogy országosan továbbra is biztosítva legyen a teljes foglalkoztatottság. Gondos­kodni kell a pályakezdő fia­talok elhelyezkedéséről. A tervidőszak első felé­ben — megfelelő előkészítés­sel — át kell térni az öt­napos munkahétre. C Országunk adottságai szükségessé teszik, ér­dekei megkövetelik, hogy to­vább fokozzuk részvételün­ket a nemzetközi munka­megosztásban. A munkameg­osztás fejlettebb formáinak alkalmazásával, a hazai és a külföldi vállalatok közötti együttműködés szélesítésével kell elősegíteni az árufor­galom dinamikus növekedé­sét. Gazdasági fejlődésünk alapvető feltétele, hogy bő­vítsük együttműködésünket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal. Aktívan részt veszünk a szocialista gazdasági integráció kibon­takoztatásában, a szakosítás, a kooperáció emélyítésében, a hosszú távra szóló célprog­ramok megvalósításában. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szélesedje­nek gazdasági kapcsolataink a fejlett tőkés országokkal. Az együttműködés az árufor­galom bővítésén kívül ter­jedjen ki a piackutatásra, a korszerű termelésszervezésre, a műszaki eredmények meg honosítására, a közös vállal­kozások létrehozáséra is. A fejlődő országokkal kialakí­tott kapcsolatainkban rejlő lehetőságeket jobban kihasz­nálva, a kölcsönös érdekek­nek megfelelően bővítjük gazdasági együttműködésün­ket, ily módon is támogatva politikai és gazdasági önál­lóságuk megszilárdítására irányuló törekvéseiket. / Az életszínvonal-politi­ka £ő célja az elért szint megőrzése, megszilár­dítása-, az életkörülmények javítása. A lakosság jöve­delme és fogyasztása a gaz­dasági teljesítményekkel és az egyensúlyi helyzet javu­lásával összhangban alakul­jon. Következetesebben kell érvényesíteni a munka sze­rinti elosztás elvét, a tel­jesítménytől függő bérezést. A szociálpolitikában a fő figyelmet a többgyermekes családok, az alacsony jöve­delmű nyugdíjasok, a hátrá­nyos helyzetűek életkörülmé­nyeinek javítására kell for­dítani A három- és több­gyermekes családok csalá­di pótlékának, az alacsony nyugdíjaknak, talamint az egészségügyi, szociális, ok­tatási intézmények élelmezé­si normáinak reálértékét meg kell őrizni. A legalacso­nyabb nyugdíjak reálértékét emelni kell. Indokolt nö­velni a kétgyermekes csalá­dok és az egyedülálló gyer­mekes szülők családi pótlé­kát, a gyermekgondozási segélyt, az ösztöndíjakat és a szociális segélyeket. Az életkörülmények fej­lesztésében elsődleges fel­adat az alapellátás javítása, bővítése. Az egészségügyi ellátás és az általános isko­lai oktatás feltételeit az át­lagosnál gyorsabban kell fejleszteni. Javítani kell a bölcsődei és óvodai ellátást. A nagy létszámú általános iskolás korosztályok elhe­lyezését új létesítmények epítésével és átmeneti meg­oldásokkal is biztosítani kell. Ugyanakkor jobban ki kell használni a meglevő egészségügyi, oktatási, kul­turális létesítményeket, na­gyobb gondot fordítva több célú hasznosításukra. A tervidőszakban 370—390 ezer lakás épüljön. Állami oeruházásból 115—120 ezer új lakás épüljön, és mintegy 100 ezer lakás felújítására, illetve korszerűsítésére ke­rüljön sor. A magánerőből történő egyéni és csoportos lakásépítkezések állami tá­mogatását folytatni és bőví­teni kell. Javítani kell a la­kásgazdálkodást. Igazságo­sabbá és arányosabbá kell tenni a lakosság hozzájáru­lását a lakásépítés és -fenn­tartás költségeihez. Anyagi ösztönzéssel és szervezési intézkedésekkel is elő kell segíteni a lakáscseréket. Mindezek eredményeként a következő öt évben mintegy másfél millió állampolgár lakáskörülményei javulnak. Továbbra is fontos köve­telmény a vásárlóerő és az árualapok összehangolása. A kielégítő áruellátás folya­matos biztosítása, választé­kának lehetőség szerinti bővítése elsőrangú feladat. A lakossági szolgáltatásokat az állami vállalatok, a szö­vetkezetek, valamint a ma­gánkisipar és -kereskedelem ösztönzésével és támogatásá­val érezhetően javítani kell. Van elegendő fa és szén Á tél és a hagyományos tüzelés Somogyi Karolyne telvecele Nagy a forgalom a rókusi TÜZÉP-telepen 7 Az irányító * • szervek rendszeresen kísérjék figyelemmel a népgazdasági terv teljesítését. idejében gondoskodjanak a szükséges intézkedésekről. A gazdasá­gi szabályozás ösztönözzön a (Folytatás a 2. oldalon.) Az ember azt gondolhatta volna: a földgázzal, olajjal való fűtés elterjedésével be­fellegzett a hagyományos szén- és fatiizelésnek. Téved­tünk. Emiatt nem kell be­zárni egyetlen bányát sem, sőt egyre inkább azon ri­mánkodunk, csak ki ne me­rüljenek. hazai lelőhelyeink. Az ipar, a háztartások igénylik továbbra is a jóféle szenet, a tűzifát. Szegeden is hiába az új lakónegyedek­ben a központi kazánok gázfűtése, hiába húzódnak gázcsövek a Belvárosban, sőt nem egy peremkerületi utcában, a TÜZÉP nem érez­te forgalmának csökkenését. Sőt: egyre több szenet és fát igényei a lakosság. Az ok nyilván az, hogy sok csa­lád ma már nem egyetlen szobát fűt vaskályhájával, hanem kazánt üzemeltet, amely bemelegíti az egész lakást De olyan elővigyáza­tosak is akadnak bőven, akik a gázfűtés mellett meghagytak egy hagyomá­nyos cserépkályhát is a la­kásban, biztos, ami biztos alapon. S a gázszolgáltatás árának emelése óta be is igazolódott, hogy helyesen jártak el. Szükség van tehát tovább­ra is a szénre, a fára. Itt a tél, időszerű hát megkérdez­ni, van-e elegendő ezekből a tüzelőanyagokból a TÜ­ZÉP-nél. A rókusi te'ep ve­zetői, Maróti Sándor és Ónodi János adtak választ. A számok is igazolják, ezután sem t idunk lemon­dani arról, hogy a szén és a fa parazsa mellett meleged­jünk. Tavaly 33 ezer 78, az idén, eddig 35 ezer 123 ton­na tüzelőanyagot vásárolt meg a lakosság. S ha történetesen valaki noi^ember közepén megy a TÜZÉF-telapre vásárolni, vajon milyen készlel fogad­ja? Ezekben a napokban há­rom hétre elegendő szénhe­gyeket és farakásokat vet tek leltárba Rókuson — de természetsen folyamatosan érkeznek még a szállítmá­nyok. A háztartási és ka­zánszenekből 1031 tonna vár a vevőkre. A választék is kielégítő: vannak borsodi, pécsi, közép-dunántúli, orosz­lányi, tatai és dorogi szenek, köztük darabosak és durvák, gyöngyszemek, iszapok, s az ipar számára fontos mogyo­ró- és daraszenek. A tatai, dorogi, várpalotai brikettből 584, a kokszból 194, a várpa­lotai ahidrált lignitből. 142 tonna van a szabadtéri rak­táron. A lengyel szenekből 87 tonnát tartanak nyilván. Tűzifából nincs hiány: 204 -tonnát jegyeztek be leltáro­• záskor Van is vevő bőven, egymás után fordulnak ki a telepről a vágott fával meg­rakott lovas kocsik, teherau­tók. A TÜZÉP olyan „üzlet", amely a házhoz szállítást is szolgáltatásának tartja Saját kocsijai is vannak, de a téeszekkel is szerződést kö­ltöttek. s a Volán vállalat is segít. A megvásárolt áru 40 —45 százalékát sikerül í^y elszállítaniuk, igen alacsony díj ellenében. Mellettük azonban még megélnek a megrendelőre „vadászó" ma­szek fuvarosok is. . Nem kell-tehát attól tarta­nunk, hogy a kályhák mel­lett fagyoskodunk a télen. Előfordulhat ugyan, hogy át­menetileg valamelyik szén éppen hiányzik, de néhány nap elteltével általában meg­érkezik az újabb szállít­mány. Lengyel szénből azon­ban valószínű, hogy nem tudnak minden igényt ki­elégíteni, helyette azonban más, megfelelő kazánszenet tudnak kínálni. A pillanatnyilag 30 vagon tüzelőanyag minden fajtája kapható a város öt kisebb TÜZÉP-telepén is. Ch. A. Tervezési konferencia Nyolcszáz hazai szakem­ber részvételével megkezdő­dött pénteken a IV. vállala­ti tervezési konferencia az Építők Rózsa Ferenc szék­házában. A kétnapos ese­mény célja az, hogy hozzá­segítse a vállalatokat olyan tervezési módszerek és mo­dellek megismeréséhez, gya­korlati felhasználásához, amelyek megteremthetik a rugalmas alkalmazkodás le­hetőségét a változó gazdasá­gi környezethez. /

Next

/
Thumbnails
Contents