Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-05 / 260. szám

I 2 Szerda, 1980. november 5. 5 Kiállítási napló Arcok, álarcok HÉVÍZI ÉVA ÁLARCOK MÖGÉ REJTŐZIK. Az Ifjúsági Ház minigalériája, a felújítás után, a Stúdió-tag Hévízi Éva bemutatkozásával nyitott. (Az új kiállítóterem úgy tűnik, igazán alkalmas kamaratárlatok rendezésére, nagyszerűen megoldották a helyi világítás lehetőségét, újdonság az előcsarnok figyelemfelhívó plakátja-jelzései, s dicsérendő, hogy nem szakad meg, sőt gazdagszik a kapcsolat a fiatal képzőművészek stúdiójóval.) Hévízi Éva kamarakiáliftásán van egy önarckép ts. Ez a festmény egy üló női bohócot ábrázol, s a tárlat bizonyság arra, hogy a rizspor, maszk és bohócruha mögé rejtőző alkotó korunkkal gondolkodó, melyen érző, önmagával vívódó személyiség. Bár műveinek hagy része a cirkusz illúziókkal teli világából rögzít sajátos képeket, s talán azt sugallja, hogy életünk, mindennapjaink egy világ-nagy cirkusz munézjúban játszódnak, mégis több kísérletet tesz arra, hogy megszabaduljon álarcaitól, eldobja maszkjait, s meneküljön e csillogás mögé rejtőző, reflektor pásztázta hamis világból. Képeinek elmei is ezt a cirkuszi világot idézik: a Varázsló kabátjának bélésén elhagyott szerelmeinek rongybabai csüngenek, a Balerina alaitj'át idegen és mágikus kezek mozgatják, a Bábjátékos magateremtette torztiguráit élteti, a Madárijesztő szíve helyén emberi emlék nyomata foszforeszkól Festményein Hévízi Eva talán értéküknél jobban bízik a színek hatásában, s- ezt elsősorban az Eszmélet lapozójában érhetjük tetten, ahol kiszolgáltatott figurája egyszerre foglya a kozmosz elemeinek és önmaga kísértéseinek, vagy a Mai képeskönyv cirkuszi lapjain, ahol az ember vagy marionettfigura vagy céltábla lehet. Gézből, gipszből és álarcból formált szobrain ezt a tűnő, sejtelmes. kissé misztikus világot igyekszik tetten érni, s fő motívuma egy nagy karimájú kalap, mintha kiszakítana a világból egy sátornyi (?). ernyőnyi (?), karnyújtásnyi (?) szeletet, ahol — elszigetelve ugyan — szabadnak érez-* heti magát az ember. Néhány művén a groteszk és a keserű irónia hangjait érezzük (Anyai szeretet. Válás után, Avc nélkül), s ezek a munkái sejtetik a továbblépést; önmaga vállalását, arcvonásainak fölmutatását, egyéni és művészi törekvéseinek képviselését. KÁTAI MIHÁLY ZOMÁNCKÉPE a szegedi Móra Ferenc Múzeum Üj szerzeményeink című tárlójában látható, egy XV. század végi, XVI. század eleji kun harcos sírjában, Csanyteleken talált övdísz mellett. Nem véletlen ez a különös randevú. Kátai Mihály lassan két évtizede tudatosan kutatja az archaikus népi motívumok kontinuitásának dokunjentumait Ázsia. és Európa-szerte. Véletlen-e, ha munkássága folyamán rábukkant a szegedi múzeum régészének, Horváth Ferencnek csanyteleki leletére, amely az igen elterjedt Sárkányölő Szent Györgymotivumet ezúttal külünö3 módon gyalogosan ábrázolja. Kátai annál Inkább figyelt erre a sajátos, kun sírban talált leletre, mert maga is (Karcagon született!) a kunek unokájának tartja magát. A régészeti lelet gondolati es formai inspirációja szülte Szegedi gyalogos Szent György című művét. Eszünkbe juthat az alkotó zömében biblikus és történeti témájú. archaikus és népművészeti töltésű műveinek sora, s fölidézödhet ars poetica érvényű vallomása, melyet a Forrás közölt 1970 őszén: „Minden felszabadító szellemi áradást jelentett a fölismerés, a mélyben élő kultúrák azonossága, a változó felszín mesterséges időrendszere mögött élő egyetemes emberi kultúra napfényre robbanása. A titkon szeretett, vágyott, múltba sülylyedt magas kultúrák nem haltak meg, a népművészetekben éltek tovább... Az tírt rétegbe csak elburjánozni, halódni, elhullni mentek, noha ez a halál káprázatos, aranyba, ezüstbe, dicsfénybe öltözött volt. De minden ott élt és szunnyadt az »élstfa« gyökerében, fába, bőrbe, agyagba öltözve, dalba, táncba rejtve, rögzítve, hogy felszínre törhessen, ha eljön az ideje.'.' A szegedi múzeum tárlójában egymás mellett látható a csanyteleki övdíszmaradvány, a vele rokon makói lelet fotója, és az eze.c által inspirált Kátai-zománckép. E műfaji meghatározás nem is teljesen pontos, hiszen a Kátai Mihály által művelt műfaj magába ötvözi a rekesz-zománc technika, a rézdomborítás. ci7 ötvösség és fémművesség, valamint a drágakövekkel foglalkozó díszítő mesterek törekvéseit. Alkotásának jellemzője a fémszínű zománc megteremtése. ahol a bronz-réz-ezüstvas színek mellett csak ittott villan fel a vörös, az arany, a kék egy-egy „csillaga". A fő motívum — az alkotó önnön arcmását kölcsönzi Szent Györgynek — a gyalogos hős, amint dárdájával a sárkány torkába döf. Körötte indák, kacsok, növényi motívumok díszítő folyondárja, s mindez együtt szintetizálja a népművészet formaképzését, kapcsolási rendjét, komplex jelhalmazát. Nagyszerű példája, hogyan teremthet az ősi emlékek motívumkincséből korszerű műalkotást egy. gondolkodó, tudatosan kutató alkotó. Ahogy a csanyteleki kun szíjvégből megszületett a Szegedi gyalogos Szent György zománcképe. Tandi Lajos A szovjet kultúra napjai Küldöttség Szegeden Cipők — közkívánatra Nem először, s remélhetőleg nem is utoljára rendezett női—férfi- és gyermekcipőkből bemutatót Szegeden a Tiszántúli Cipőkereskedelmi és a Komplett Ruházati Vállalat. Mert mostani kiállításuk is igazolja: bizony még mindig nem lehetünk elégedettek az üzletekben kapható lábbelikkel. Nem elég divatosak, a fazonok egysíkúak, a választék főként férfi- és gyermekcipőkből — szegényes. Ha nem így lenne, az érdeklődők sem adnák a Technika Házában egymásnak a kilincset. A tegnap délelőtt megnyitott bemutatót máris sokan megtekintették, pedig a ködös. esős idő aligha csábított efféle programra. A nagy érdeklődés nyilvánvaló magyarázata: a lakosság kíváncsian lesi, vajon várható-e változás cipőügyben. Drágán, sok utánjárással vásárolt, címkéjük szerint téli viseletre készített, ám csak mérsékelten vízálló csizmákban, cipőkben toporogva vizslatta a közönség öt ipari vállalat közszemlére tett portékáit. Sóhajtozva és csodálkozva. Lopva saját, s a többiek lábbelijére pillantva. A jelenleg kapható, s a jövő esztendő első felére ajánlott cipők között óriási a különbség. Sajnos és szerencsére. Mert kár, hogy a változatos fazonokban, színekben készített, rendkívül divatos, szép cipőket csak jövőre láthatjuk viszont az üzletekben. Akkor, amikor a téli lábbeliket — a korán beállt rossz idő ösztökélésére — már rég megvásároltuk. Főként a kisgyermekes szülők bánatára, hisz mostanság az is szerencsének számít, ha méretre megfelelő az óvodásoknak, kisiskolásoknak való, a boltok állványairól leemelhető csizma. De jövőre — feltéve, hogy a kereskedők ,>ó érzékkel, a lakosság igényeinek ismeretében rendelnek — feltehetően elégedettebbek lehetünk. A kis- és nagykereskedelemnek van miből válogatnia. Jó lenne, ha a látogatók nem rejtenék véka alá véleményüket. Fogadják el, töltsék ki a piackutató kérdőíveket! így részt vehet a jövő évi kínálat kialakisásában a lakosság is. Á kiállítást rendező kereskedelmi vállalatok a közkívánatnak eleget téve, a vásárlók igényeinek kedvezve szeretnék az ellátást javítani. L. Zs. Otar Taktakisvili zeneszerzőnek, a Grúz SZSZK kulturális miniszterének vezetésével tegnap Szegedre látogatott a szovjet kultúra napjai alkalmából hazánkban tartózkodó vendégek delegációja. A városi tanács vb-termében Papp Gyula, Szeged megyei jogú város tanácsának elnöke fogadta Taktaklsvilit, Sz. Szedovot, a Szovjetunió Kulturális Minisztériumának magyar referensét, K. Moldobassanovot, a Kirgiz SZSZK zeneszerző-szövetségének elnökét, G. Ramant, a Lett SZSZK zeneszerző-szövetségének elnökét, valamint kísérőiket. A fogadáspn jelen volt Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára. Pohárköszöntőjében Papp Gyula emlékeztetett arra, hogy ezekben a napokban Szeged lakossága is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplésére készül. Elmondta, a Szovjetunióból érkező vendégek mindig szívesen látottak, kivált a kulturális és művészeti élet követei: 'a szovjet kulturális napok eseményei Szegedet sem hagyják érintetlenül, s ezeknek a rendezvényeknek fényét emeli a küldöttség látogatása. A szovjet küldöttség nevében Otar Taktakisvili köszönte meg a szíves vendéglátást, s megjegyezte, a Magyarországon tartózkodó delegációnak majd valamennyi tagja szeretett volna eljönni Szegedre, ám minthogy a A városi tanácsházán Papp Gyula üdvözli a zeneszerzőt, Otar Taktakisvilit program zsúfolt, őt bízták meg, tolmácsolja üdvözletüket a Szovjetunióban igenigen jó hírnévnek örvendő, tudományos-kulturális életéről, műemlékeiről, szépségeiről ismert város vezetőinek. Délután a szovjet kulturális küldöttség a Magyar Zeneművészek Szövetsége délmagyarországi csoportjának vendége volt a zeneművészeti főiskolán. Weninger Richárd, a zeneakadémiai tagozat igazgatója köszöntötte a megjelenteket, a nagyteremben főiskolai hallgatók játszottak mai magyar műveket, majd találkozó> következett a helyi zeneművészszövetség tagjaival, este pedig grúz komponisták alkotásaiból díszhangverseny. A teremben helyet foglaló Taktakisvili, Raman és Moldobassanov kompozíciói mellett grúz népdalok, valamint Balancsivadze, Csheidze és Cincadze kompozíciói is elhangzottak, Bódás Péternek, Delley Józsefnek, Kerek Ferenc nek, Sin Katalin nak, Szecsődi Ferencnek, Meszlényi Lászlónak, valamint Erdős János vezetésével a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. számú gyakorló iskolája kórusának közreműködésével. A meleg hangulatú, nagy sikerű koncert után fogadást adtak a szovjet vendégek tiszteletére, s a késő esti órákban a delegáció tagjai visszautaztak Budapestre. Jerezko zongoraestje Vedres Istvánra emlékeztek Ha egyszer megírják Szeged városának gazdasági, urbanisztikai, kulturális fejlődéstörténetét, Vedres Istvánról alighanem minden fejezetben meg kell majd emlékezniük a szerzőknek. Az 1786-tól 1830-ig Szegeden munkálkodó mérnök életműve elválaszthatatlanul összeforrt a várossal, halálának 150. évfordulóján ezért is emlékezett rá tisztelettel — Vedres szakmai utódainak nevében—az MTESZ Csongrád megyei szervezete, a Móra Ferenc Múzeum, a Magyar Építőművészek szegedi csoportja, s a Hazafias Népfront városi bizottsága. A múzeum dísztermében megtartott tegnapi, keddi tudományos emlékünnepség résztvevőit dr Simády Béla, az ATIVIZIG igazgatója, a Magyar Hidrológiai Társaság megyei csoportjának elnöke üdvözölte, méltatva a város szülöttének, s későbbi földmérőjének munkásságát. Vedres Istvánra, az agrárszakemberre Szilágyi Ernő, a hidroiógusra dr. Dóka Klára, Szeged mérnökére dr. Bátyai Jenő, a kulturpolitikusra dr. Zombori István emlékezett a tudományos ülésen. Vedres István másfél évszázad múltán sem feledett munkásságát a múzeum kupolacsarnokában rendezett emlékkiállítás dokumentum tárgyai ismertetik meg az érdeklődőkkel. A kiállítást dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára nyitotta meg tegnap délután, majd az emlékünnepség résztvevői a Nemzeti Emlékcsarnokban tiszteletük jeleként megkoszorúzták Vedres István 1965-ben felállított mellszobrát, Schaár Erzsébet szobrászművész alkotását Szépreményű, fiatal művész, Viktor Jerezko ült a zongoránál hétfőn este a Tisza-szálló nagytermében. Aki látta pár napja képernyőn a szovjet kultúra napjainak nyitányán Budapestről, az Erkel Színházból közvetített díszhangversenyt, ráismert Az alkalomra hazánkba érkezett rangos szovjet előadóművészek felejthetetlen emlékű, egyetlen koncert meritőhálójában pazarlóan gazdagnak tetsző műsorában, mindjárt az elején játszott Szkrjabin etűdöt — ugyanez elhangzott most is, hozzá egy másik etűddel és két poémával (Szkrjabintól), a kor- és honfitárs Szergej Rahmanyinov variációival egy Corelli-témára, valamint Chopin 24 etűdjével. Zenei közvéleményünk zongoristaügyben igencsak elkényeztetett: hazai pianistáink egymásba fonódó nem. sedékei úgyszólván kifogyhatatlanok a tehetségekben. Netán ettől eltelve, vagy a filharmóniának mostanára, hétköznapokra összezsúfolódott bérleti estjei okán fogadta szerényebb érdeklődés Jerezko bemutatkozását, nem tudni, mindenesetre akik távol maradtak, bánhatják. Hiszen az ifjú szovjet művész — természetszerűen még kurta — nacionáléja is tiszteletet parancsoló: 16 évesen megnyerte az ukrán és moldáviai előadóművészek versenyét, s alighogy diplomát szerzett a moszkvai konzervatóriumban, L. Naumov tanítványaként, 1966-ban első lett a párizsi Long-Thibaud versenyen, harmadik a moszkvai Csajkovszkij-versenyen. Kitüntette az angol Harriet Cohen Társaság, megfordult számos európai város hangversenydobogóján, föllépett Japánban, Észak, és Dél-Amerikában. Szegedi koncertje is tanúsíthatja, nem érdemtelenül. Akkor sem, ha ezúttal némileg egyoldalúan mutatta föl képességeit: műsora jobbadán a virtuóz hangszerjátékos portréját festette elénk. Rahmanyinov Foliavariációi (a közismert mediterrán dallamra, ahonnan a címben jelzett Corelli feldolgozásai is táplálkoznak), kifejezetten a briliáns technika csillogtatásait célozzák — nota bene, harmónia és ritmusvilágán ott hagyta kezenyomát a romantikus stílus meghaladásának erős szándéka. Nehezen képzelhető el más alapálláshoz közelíteni a Szkrjabin-poémákhoz, etűdökhöz sem — noha a szerző túlfokozott romantikus élményanyaga Rahrr.anyinovéiiál messzebbre röpít: Szkrjabint, ezt a századfordulón élt, s nálunk méltatlanul ritkán hallnató orosz komponistát a romantika és modern, korunk kísérletező kedvű, sokarcú zenei törekvéseinek határmezsgyéjén ott jegyzik az úttörők kőzött. Végül pedig a 24 etűdből szőtt „Chopin-összes", pianisták ábécéje, így egyszuszra, teljes órányi ál" őképességet, lazára fegyelmezett izomtónust, tündökletes és önfeledt zongorázást számon kérve — cseppet sem köznapi próbája egy nagyra hivatott tehetségnek. Viktor Jerezko remekül zongorázik. Parádésan, briliánsán, feszülten, Síi IX agtalanul, tisztán. Anélkül képes úrrá lenni lélegzetállító nehézségeken is, hogy a jobboldali lábpedál áldásos (ám olykor hangzáspiszkító) segedelméhez folyamodna. Stiláris gondjai nincsenek (ez a műsor egyébként sem támaszt ilyesfajta tájékozottság fölmérésére alkalmas igényeket), mindazonáltal játékából annyi leszűrhető, korszerű nyelven, keményebb, fegyelmezett, hűvös modorban beszéli a romantikát, pontosabban szólva kerüli a szentimentalizmust, az édesded, behízelgő cSevely t. Zenei gondolkodásában is ízig-vérig mai fiatalember. Viszontlátásra a szabadtérin Mint beszámoltunk róla, az elmúlt hetekben Moszkvában járt a Szegedi Szabadtéri Játékok küldöttsége, Horváth Mihály Igazgató és Vastagh Attila szcenikai vezető, s tárgyalásokat folytattak a Moszkvai Nagyszínház illetékeseivel a jövő nyári szabadtéri játékokra tervezett GiiuJca-operának. az Ivan Szuszanyinnak előkészületeiről. (A szegedi játékok igazgatója azóta Pozsonyban is tisztázta, hogy az előadásokon közreműködik a nagy hírű Szlovák Filharmónia kórúsa.) A moszkvai megbeszélések folytatására tegnap Szegedre utazott Vagyim Milkov, a Bolsoj rendezője és Edward Kocsergin, a Leningrádi Gorkij Színház díszlettervezője (aki a szovjet kultúra napjai alkalmából Tovsztonogovékkal egyébként is hazánkban tartózkodik, s az Ivan Szuszanyin díszletelt és jelmezeit tervezi majd). A szabadtéri játékok igazgatóságán Horváth Mihállyal és Vastagh Attilával szót váltottak a szegedi vendégszereplésük felkészülésének menetéről, s megnézték a Dóm téri színpadot is, ahol a szo+' jet vendégek a méretek ró és a szabadtéri előadások különleges technikai berendezéseiről tájékozódtak. Milkov ugyan járt már itt a nyáron, Kocsergin azonban most látta először a színpadot, Jó oka volt tehát érdeklődni a díszlet- és jelmeztervezés speciális körülményeiről, annál is Inkább, mivel a szovjet szólisták magukkal hozzák jelmezeikét, a magva balettkar és statisztéria ruhái azonban itt készülnek, "•V szükséges volt egyez•'"t az elképzeléseket. Nikoléori István