Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

É.lő nemzetköziség — élő hagyományok VI: Lengyelország, 1939 Szikszói Károly Rimbaud Ott állnak fényözönben, 3 nyelik a pénzt mint a kardot, tapsolni vagyok kénytelen uraim és lábom előtt rákosodik Belgium, Anglia, Páris, és fogaim között véresre betegszik a szó. 0. tudatlanság, tengerre vágyom, s négerekre, verejtékemből végre csurogjon arany, számat tömje gyönyörű Nap! Nem mászok többé a kardok hegyére. Micsoda versírók, micsoda [szemfényvesztők! Ó. tudatlanság, tejfogakkal indulok feléd, köpenyemet a parton hagyva végleg. Száz éve született Blok Lengyelországban a németek elleni harc az azonnal bekövet­kező rendkívül súlyos katonai kudarcok és a lengyel állam ak­kori vezetőinek elmenekülése Után folytatódott. Az ország kü­lönböző részein szétvert lengyel alakulatok egy része a tóhátságl erdők és a hegyek nehezen jár­ható helyein elrejtette fegyverét. Igen sok tiszt és katona, to­vábbá politikus illegalitásba vo­nult, s megkezdődött az ellen­állás. Érdemes megemlíteni egy Jellegzetes esetet: Henryk Dor­zanski („Hubai") őrnagy lovas­egysége a kielcei vajdaság er­dős területén a szeptemberi ve­reség után partizánegységként harcolt tovább. Az első kez­detleges partizánegységek, vá­rosi ellenállási csoportok még a katonai vereség előtt, szeptem­ber második-harmadik hetében megalakultak. Az ellenállás kibontakoztatásá­ban a lengyel fővárosnak Igen fontos szerepe lett. A reguláris katonai egységek támogatására, a főváros védelmi erejének növelé­sé érdekében mozgósították a la­kosság tömegeit is. Varsó Vé­delmi Parancsnokságának polgá­ri biztosa maga a főpolgármes­ter, Stefan Starzynski lett. Varsó védelmének 1939. szep­temberi Időszakában — szerve­zetten is, de a különböző vé­delmi egységekben is — Igen sok kommunista és baloldali szo­cialista vett részt. A főváros külvárosaiban és a munkásne­gyedekben lakó kommunisták kezdetben a lakosság mozgósítá­séra. a harci szellem ébren tartására végeztek agitációs mun­kát. Egyes városnegyedekben (Wola, Mokotow) házbizalmi­nak, összekötőnek gyakran kom­munistát választottak meg. A korábban üldözött kommunisták megbecsült szervezők és harcosok lettek. A főváros védelmében je­lentős szerepet játszó Lengyel Nép Szervezete elnevezésű tö­mörülés legkiemelkedőbb hős­tettet elsősorban a kommunisták nevéhez fűződnek. Varsó ellen Intézett első né­met tüzérségi támadások, a vá­rost körülzáró páncélos egységek rohamai idején a legveszélyesebb helyen, Wola városrészben kom­munisták építették az első ba­rikádokat. A külvárosokba be­hatoló német tankok ellen ugyancsak kommunista osztagok vették fel először a harcot. Mu­ranow városnegyedben kommu­nisták voltak azok, akik meg­szervezték a lakosság ellátá­sát, az „éhség elleni Küzdel­met". A lengyel források igen rész­letesen szólnak arról, hogy a lengyel főváros kommunistái 2­3 fős csoportokban a lakosság mozgósításán fáradoztak. Szep­tember 7-én kommunisták ke­resték fel Stefan Starzynski fő­polgármestert, s Javasolták a munkásság felfegyverzését, llgyanezen a napon Andrzej ftrzywdzlak és Jan Kocle kom­munista funkcionáriusok sürge­tésére megszerveződött a vé­delmi munkákat segítő Mun­kás Zászlóalj. A zászlóalj ké­sőbb a fegyveres harcokban ls részt vett. A lengyel ellenállás születésé­nél fontos szerepet játszott a főváros. A németek elől Var­sóba menekültekből és a helyi munkásokból, a lakosság harc­ra jelentkezett tagjaiból 1939. szeptember 7-től kezdetét vet­te az első fegyveres harcra szer­vezett Munkás Zászlóaljak to­borzása ls. A főváros védelmé­re siető munkásokból megala­kult a legendás Munkás Bri­gád. A Varsói Munkássegélyező Társadalmi Bizottság kommunis­ta befolyás alatt tevékenykedő csoportjai, a Lengyel Szocialista Párt varsói védelmi szervezete, n Demokrata Párt áltul létrehozott munkásosztagok és más pártok, szervezetek segítségével a moz­gósított Varsóban a németek el­leni harcra és védelmi munká­latokra mintegy 6 ezer munkás és önkéntes Jelentkezett. A Fő­városi önsegélyező Társadalmi Bizottság a munkás brigádok és munkásvédelmi zászlóaljak, a barrikádokat építő, erődítési munkálatokban részt vevő mun­kások és önkéntesek segítségével a Varsót körülvevő német egy­ségek támadását mintegy három hétig sikeresen visszaverték. A fővárosba összevont lengyel egy­ségek a lakosság aktív támoga­tásával 1939. szeptember 28-ig védték állásaikat. Varsó 20 napos ostromában több mint 30 ezer ember áldoz­ta életét, a sebesültek számát mintegy 50 ezerre becsülték. Vé­gül 1939. szeptember 28-án a fő­város védőinek és vezetőinek küldöttsége aláírta a város meg­adásáról szóló okmányt. A né­metek öröme azonban nem volt felhőtlen. Hel félsziget mintegy 3 ezer fős helyőrsége Varsó át­adásának idején még sikeres har­cokat vívott a szárazföldről, a tengerről és a levegőből támadó német egységekkel, s október 2­lg jelentős számú német csapa­tokat kötött le. A Varsótól dél­keletre levő Kock (Wola Gu­lowska) térségében október 5-ig harcoltak Franciszek Kleeberg tá­bornok csapatai. Amikor a re­guláris csapatok letették a fegy­vert, a megszállók elleni harc nem szűnt meg. (A lengyel ál­lam nem kapitulált. (A szeptem­beri hadiárat idején az ország különböző helységeiben (Var­só, Lódz, Krakkó stb.) a védel­mi harcokban kialakultak az el­lenállás csírái. A pártok, politi­kai csoportosulások a már meg­levő fegyveres csoportok mellé újabbakat szerveztek, vagy átala­kították a föld alatti tevékeny­ségre. Már 1939. szeptember vé­gén létrejöttek az ellenállás or­szágos szervezetei. A lengyel fővárosban a P.émet csapatok bevonulása előtt (1939. szeptember 27-én) létrehozták a megszállók elleni harcot szer­vező Lengyelország Győzelmé­nek Szolgálata elnevezésű or­szágos hatáskörűnek szánt tit­kos katonai szervezetet. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy a szervezet a szeptember előtti leg­konzervatívabb lengyel politikai elképzelések szellemében, a nem­zetközi helyzet iránt érzéketlen módon kezdte meg tevékenysé­gét. A Franciaországban megala­kult lengyel emigráns kormány elnökének rendelkezésére, aki a hazai ellenállásnak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított, még 1939. novemberében Fegy­veres Harc Szövetsége elneve­zéssel új országos ellenállási szervezetet hívtak életre, amely az emigráns kormány éltal meg­kívánt keretek között kezdte meg működését. Viszonylag rö­vid Idő alatt létrejöttek az emig­ráns kormányt a hazai ellenál­lással összekötő szervezetek is. Lengyelország megszállása után a német hatóságok a nemzeti el­nyomás, az ország kirablásának legmegfelelőbb intézkedések so­kaságát valósították meg. Len­gyelország egy részét a Biroda­lomhoz csatolták, az amúgy is megcsonkított országrészen lét­rehozták a Főkormánvzóségot. A mintegy 12 millió lélekszámú te­rületet néav közigazgatási egy­ségre osztották fel. A megszál­lók az első napoktól kezdve ke­gyetlen terrort vezettek be. 1939. végéig a lengyel tengermelléken pl. kiirtották a zsidó lakosságot, Bydgosczban, majd később más­hol is tömegmészérlásokat haj­tottak végre. A lengvel lakosság egy részét németországi munka­táborokba hurcolták, az ország területén gyors ütemben épül­tek a koncentrációs táborok. A német megszállók elhurcolták, majd meggyilkolták a lengvel ér­telmiség színe-javát, bezárták az egyetemeket. A politikai, gazda­sági és kulturális elnyomás. a lengyel nemzeti lét megkérdője­lezése miatt a lengvel nép min­den rétese helyeselte a meg­szállók elleni harcot. Ennek ér­dekében anyagi, erkölcsi áldoza­tokra Is, de a közvetlen fegy­veres harcra ls vállalkozott. A megszállók elleni harcban, az or­szág függetlenségének visszaállí­tásának kérdésében széles nem­zeti egység bontakozott ki. Az ellenállás is ennek megfelelően alakult. A teljesség igénye nélkül utal­ni kell arra, hogy 1939. szeptem­berét követően Lengyelországban valamennyi párt létrehozta a ma­ga ellenállási szervezetét. A Nép­párt fegyveres szervezete kez­detben a Parasztőrség, majd a mintegy 200 ezer főt számláló Parasztzászlóaljak volt. A Len­gyel Szocialista Párt jobboldala is, a baloldaliak is létrehozták a maguk ellenállási szervezetét és sajtóját, bizonyos értelemben ide tartozott a Barykada Wolnosci el­nevezésű csoportosulás is. A bal­oldal fontos szervezete volt a Spartakus csoport, mely balolda­li szocialista, illetve kommunista irányítás alatt állt. A lengyel kommunisták és el­kötelezett antifasiszták tevékeny­sége a megszállás első Időszaká­ban részben azokra a helységék­re (Bialystok, Lwów, Wilno, az­az a szovjet csapatok által elfog­lalt területekre) korlátozódott, ahol nagyobb számú menekült tömeg zsúfolódott össze, ahol a háború előttről is hagyományai voltak a haladó mozgalmaknak. Lvóvban a kommunisták már 1939. végén megjelentették a — propagandaszempontból jelentős — Czerwony Sztandar nevű la­pot, Minszkben a Sztandar Wol­nosci újság körül csoportosultak. A német megszállás .alatti te­rületeken leghamarabb a főváros Wola. Zoliborz. Mokotow város­negyedeiben jött létre kommu­nista ellenállási csoport. Varsó elővárosaiban (Pruszków, Zyrar­dów. Rembertów, Ursus) és a nagyipari üzemekben a megszál­lás első hónapjaiban életkénes kommunista sejtek alakultak. Radomban. Czestochowában, Plotrków Trvbunalskiban a kom­munisták a baloldali erőkkel ösz­szefogva vették fel a harcot, s hozták létre a helyi antifasiszta csoportokat. Igen jelentős föld alatti moz­galom alakult ki a lództ textil­ipari központban, valamint a lengyel nehézipar fellegvárában: a dabrowai szénmedencében, a rybniki, a sziléziai, a cieszyni szénmedencékben ég Katowicé­ben. A Vörös Segítség, a Mun­kás-Paraszt Szövetség, az Élet, a Szovjetunió Barátainak Társa­sága, a Munkás-Paraszt Taná­csok, a lódzl Szabotázs Bizott­ság és számos, más föld alatti szervezetekben a lengyel kom­munisták jelentős tevékenységet fejtettek ki. Széles körű agitá­ciós munkájukkal és tevőleges antifasiszta cselekedeteikkel a la­kosság széles rétegelt ismertették meg a párt ideológiájával. A kommunisták voltak azok is, akik a társadalmi változásokért, a néphatalom megteremtéséért a legtöbbet tettek. A lengyel kommunisták 1939. szeptemberétől 1942. elejéig — a Lengyel Munkáspárt megalaku­lásáig — szétaprózódva is mo­torjai voltak az ország* területén kibontakozó, a katonailag Is egy­re Jelentősebbé váló antifasiszta harcnak. „A kommunista ellen­állók űj idők, új lehetőségek, a nemzeti összefogás, a demokrati­kus fejlődés hírvivői, előkészítői voltak, de építői és védelmezői is lettek az űj. az újjászületett Lengyelországnak." LAGZI ISTVÁN 1880. november 16-án született Alekszandr Blok, a XX. századi orosz irodalom egyik legkiemelke­dőbb egyénisége. Blok sajátos ne­lyet foglal el az orosz irodalom történetében: ő a forradalom előt­ti korszak utolsó nagy lírikusa, ugyanakkor azonban a szovjet költészet első kiemelkedő alkotá­sa, a „Tizenketten" című poéma is az ő nevéhez fűződik. Blok az orosz szimbolizmus legjelentősebb képviselője, de irodalomtörténeti jelentősége nagy XIX. századi elődjéhez hasonlóan ennél mesz­szebbre mutat: a XX. századi orosz lírára gyakorolt hatása Pus­kinnak az orosz költészetet meg­újító szerepére emlékeztet. A költő családjában, közvetlen környezetében kora számos szel­lemi nagyságát fedezhetjük fel: apja varsói jogászprofesszor, anyai nagyapja, A. N. Beketov híre botanikus, a pétervári egye­tem rektora. Édesanyja — a Be­ketov család többi nőtagjához ha­sonlóan — írót-műforditói tevé­kenységet folytatott. Blok 1898 tói jogot tanult a pétervári egyeteme­men, de tanulmányait hamaro­san a filológiai fakultáson foly­tatta. 1903-ban feleségül vette Ljubov Dmitrijevna Mengyeleje­vát, a világhírű kémikus leányát. 1904-ben Jelent meg első, nagy (el­tűnést keltő kötete Versek a Szép­séges Hölgyről címmel. Blok és vele az orosz szimbolisták máso­dik nemzedékének életérzése, „Örök Asszonyi" ideálja Goethe Faustjának éteri zengésű záróso­raira emlékeztet: „Csak földi példakép minden mulandó; itt lesz csonka az ép s megbámulandó; mit nincs szó mondani, itt fényt sugároz; az Örök Asszonyi emel magához." (Kálnoky László íord.) A nyilvánvaló goethei reminisz­cenciák mellett oz orosz roman­tikus költészet, a jénai roman­tikusok, de elsősorban a kortárs V. Szolovjov költészete és misz­tikus idealista filozófiája volt nagy hatással a korai Blok költői formálódására. 1908-ban a költő így emlékszik vissza a Szépséges Hölgyet megéneklő korai korsza­kára: „A Versek a Szépséges Hölgyről — a kora reggeli hajnal — azok az álmok és ködök, ame­lyekkel megküzd a lélek, hogy jo­got nyerjen az életre. Magányos­ság, homály, csend — a lét csu­kott könyve, amelynek elérhetet­lensége vonz, Ingerel érthetetlen vonatkozásainak csipkéivel. A Jö­vő még hét pecsét alatt rejlik. A hajnali ^homályban már felvillan az Elbűvölő, Egyetlen Arc, amely meglátogatott engem látomásaim­ban a mezők és városok felett, amely meglátogat majd élelem alkonyán." A költő az 1905-ös forradalmat lelkesen üdvözli. A forradalmi események az élet valós ellent­mondásaira irányítják figyelmét. A reakció időszakában írott ver­seire a szélsőséges érzelmek együttes jelentkezése, a képek erősödő kontrasztja jellemző. Az Ismeretlen Nő című versében, a Hóálarc, a Faina, a Rettenetes vi­lág című ciklusaiban a szerelem témája a magányosségnak, a lírai hős tragédiájának témájával kap­csolódik össze. A versek hangvé­tele ls megváltozik: az esemé­nyek, jelenségek, dolgok örökös, reménytelen körforgásának képei a költő fokozódó pesszimista élet­érzésével magyarázhatók. Blok Oroszország-verseit a ha­zaszeretet, a bánat és öröm, a fáj­dalom és gyengédség érzésének lí­rai összefonódása jellemzi. E ver­sekben Oroszországot szépséges, titokzatos nő alakjában ábrázolja. A nemzeti múlt Urai felidézése, az évszázados orosz sors vállalása mellett e ciklus verseit a megpró­báltatások ellenére is reményleli hangvétel és a megvalósítandó jö­vőbe vetett hit emeli az orosz ha­zafias költészet klasszikus remek­művel sorába. A versekben visz­sza-vlsszatér a száguldó trojkaként ábrázolt gogolj Oroszorszagkép. A Haza ciklus verseinek, a száguldó trojka mellett, a vonuló fezhők, a szél, a vihar mozgást kifejező motívumai kölcsönöznek különös belső dinamizmust. A nálunk is közismert, 1918 ja­nuárjában írt Tizenketten cimű Blok-poéma az Októberi Szocia­lista Forradalom első, s egyik leg­zseniálisabb költői megjelenítése. Az ugyancsak 1918-ban irt Értel­miség és forradalom című cikké­ben — akárcsak poémájában — Blok n forradalom világmegújitó. világmegtisztító ereiéről ír: ..Mi hát a cél? Mindent átalakítani. Ügy rendezni a dolgokat, hogy minden újjászülessen; hogy ha­zug, szennyes, tespedt, csúnya éle­tünket Igazságos, tiszta, vidám és gyönyörű élet váltsa föl. Az ilyen szándékok, ezek az emberi lélek­ben, a nép lelkében régtől fogva lappangó szándékok szabadulnak ki börtönükből, szakítják át a gá­takat, partok akadálvain törnek át, viharzó áradatként zúdulnak tova: ez a forradalom." BARÖT1NÉ GAAL MÁRTA Mogyorósi Erika Megfakul Pókháló-arcú délelőttök beláthatatlan arányaiban megélhetetlen, ami túlélhető. Búcsúzni készülnek minden nyarak. Jeromos napján elvetél a lány. S ez októberi végső vonulásban — hogy örök életű lehess a földön — megfakul A. is szerelemtelen. Csupán benned fényeskedik valahai páros kedvű ének. Talán elég lesz egyetlen tavasz, tizenkét vasárnap zöldbe-borulása logy burkolózva holnapi hitekbe, ne rémissze többé senki emberfiái a benned termő sín-hideg öröklét Anonymus-arca.

Next

/
Thumbnails
Contents