Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

LŐól Ferenc Három szonett Avarban járok Az erdő mögött ellopták a Napot, Figyelj a körmükre a kismanóknak. Az a parázs már nem lesz ilyen holnap, ösz van, levél hull, s a szívemhez kapok Maradj még itt a sárga falevélben. Maradj még Itt, a Tisza tükre fényes. A boldogsághoz, tudom, nem elég ez. Vegyél öledbe, talán mindig féltem. Mondd csak. a Napot ki vitte el innét? A tettes csak az ösz, levél zizeg. Minden tavasz, nyár, ösz, a tél tied. A nyár leánya itthagvta véres ingét. Avarban járok, s térdig ér a gyász. Halat ennék, nincs hal és nincs halász. Rózsák A rózsák kertjét, a kertek rózsáit hozom neked, csak nézz szemembe még. Egy megtöretett ember vár halálig s nézi magát, hogy lassan ég, elég. Ne várass hát, a homokóra jár. pereg és elhervadnak mind az ószi rózsák. Fogadj szegényen, rongyosan, sebek borítanak, terítsd rám szíved gyolcsát Még itt vagyok, mert sok a dolgom, veled sem éltem teljes életet. Ha van keresztem, van, hát cipelem tovább. majd lerakom a parnasszusi ormon, és addig is, ha netán tévedek, majd viselem az Isten ostorát Esik Az ég besímúlt, rászakadt a tájra és megerednek sűrű könnyei. Az erdő sir. s a szél is mintha fájna, a leveleket mind lepörgetl. A madárdalból nem maradt meg semmi s a rigófüttytől hangos hajnalok elültek már; jóbb lenne hazamenni, bár a Tiszával most is Jól vagyok. Szerelmet vallunk, én meg ő, a dajka. Ringatta csónakom, csókolta arcom, s míg élek, meg nem szűnik vele harcom. Könnyes arcát az ég majd kitakarja. Esik csak egyre. Áztass, jó eső, tetőre hullva, te feleselő. Pa ikamúzeum 23 Vasárnap, 1980. november 16. Az officina barokk bútorremekei feltételei javultak — a diákét­keztetés és a kollégiumi elhelye­zés gondjait azonban a követke­ző tervidőszakokban kell megol­dania a városi tanácsnak. A fia­talok otthonra találtak az új — s a tervek szerint sportházzal bő­víthető — ifjúsági házban; a felnőttek azonban már kevésbé érezhetik magukénak a művelő­dési központot és a városi könyv­tárat. Ezek ugyanis egyre szű­kebbnek bizonyulnak. Szükség lenne a múzeum korszerűsítésé­re is: a város gazdag néprajzi gyűjteménye még mindig rak­tárban van ... Hol vásárolnak a csongrádiak? Egyre ritkábban a piacon, s egyre inkább a véros állami vállalati és szövetkezeti üzletei­ben. A belkereskedelmi forgalom 1980-ban várhatóan eléri a 700 millió forintot, negyven száza­lékkal haladva meg a tervidő­szak elejit. A peremkerületekben, a bökényi új városrészben és a városközpontban öt év alatt a tervezett 900 helyett, több mint kétezer négyzetméterrel bővült a kereskedelmi és szolgáltatói há­lózat. Versengésre késztetik a kereskedelmi vállalatokat Csong­rádon, ennek hasznát, az árukí­nálat bőségét nem csupán az őslakók élvezik: úgy hírlik, más városbeliek is szívesen vásárol­nak Csongrád üzleteiben. A ven­dégvárás feltételei egyébként is javultak az elmúlt években: a körös-toroki strand, a kemping után most a történelmi belváros, az öregvár utcai halász- és gaz­daházak idegenforgalmi „haszno­sítása" került napirendre. Hu­szonegy házat vásárolt meg tu­lajdonosaiktól az Országos Mű­emléki Felügyelőség, a helyreál­lítás költségeit pedig a városi Csongrád — megyénk névadó városa. Amikor tehát elhatároz­tuk, hogy a Körös-toroktól a Maros-torkolatáig,' a Pusztamér­gestől Nagylakig, Székkutastól Röszkéig, a Dong-értől a Száraz­érig terjedő 4 ezer 150 négyzet­kilométernyi terület — Csongrád megye — főbb településeinek el­múlt öt évi gyarapodásáról be­számolunk olvasóinknak, utunk első állomásául a névadó város kínálkozott. • — Hogyan dolgoznak a csong­rádiak? A tervidőszak első két évében az ipari üzemek termelése 10— 10 százalékkal, az utóbbi három évben — a megváltozott körül­mények hatására — 5—6 száza­lékkal nőtt. A város ipari ter­melését meghatározó nagyüzemek (a Tisza Bútoripari Vállalat, a MIRKÖZ, a FÜTÖBER, a HÓ­DIKÖT gyáregysége, a Háziipa­ri Szövetkezet) különösen termé­keik „piacképességének" növe­lésére fordítottak gondot. Csong­rád mezőgazdasági üzemei pedig azt a „házi feladatot" kapták, hogy, az átlagot meghaladóan nö­velve termelésüket, mérsékeljék korábbi lemaradásukat. Ez — az 1979-es esztendő kivételével — sikerült is. Hogyan építkeznek a csongrá­diak? Az ötödik ötéves tervben a vá­ros építőipari szövetkezeteire csaknem hatszázmillió forint ér­tékű beruházás és negyvenmillió forintos felújítás várt. Ügy ter­vezték, 1021 új lakással gya­rapszik majd Csongrád. 1980. novemberében már tudják: 790 lakás készül el. Az ok? A CSO­MIÉP belső szervezési nehézsé­gek miatt késve, illetve nem tel­lesítl vállalásait, meg aztán ke­vesebb OTP-értékesítésű. vala­mint lakásszövetkezeti lakás is épült. A felújításokban közre­működő csongrádi üzemek, vál­lalatok, szövetkezetek 1976. és 1980. között főként a tanácsi épü­leteken találtak munkát: az ok­tatási. egészségügyi, közművelő­dési intézmények többsége már megfiatalodott. Hogyan élnek a csongrádiak? Nyolcezer 843 lakásban körül­belül 21 ezer nyolcszázán. (A népszámlálás végleges adatai még nem ismertek.) Közülük há­romezren külterületen. Csongrá­don sok a kistermelő. A háztáji és kisegítő gazdaságokban öt és fél ezer kistermelő háromezer hektárnyi földet művel, s évente 150 millió forint értékű mező gazdasági terméket kínál eladás ra. Mert dobos nép a csongrád könnyen mozdul, ha városáért i tehet valamit, Az egy lakosra ju­tó társadalmi munka értéke fö­lötte van az ezer forintnak. 1979­ben például 24 millió forintot ta­karítottak mes járda- és park­Kőszegen Ritkaságnak számító múzeum nyílt Kőszegen a Jurisics tér most helyreállított épületében. Homlokzatán a felirat: „Apoteka az Arany Egyszarvúhoz" adja tudtul a látogatónak, hogy az egykori jezsuiták messze föl­dön híres patikája van e ház­ban. Eddig négy patikamúzeum volt az országban, ez az ötödik a sorban. A kőszegi múzeum a hazai gyógyszerészet történetét ís feldolgozza. Látványosság a pa­tika egykori officinája, bútorait az Iparművészeti Múzeumból szállították vissza Kőszegre. A padláson pedig azt mutatják be, hogyan dolgozták fel egykor a különféle gyógynövényeket or­vossággá. Tavasztól őszig száz­féle gyógynövény pompázik majd az épület kertjében. Számvetés a tervidőszak végén I. Csongrád építéssel, a gyermekintézmények támogatásával. Az életkörülmé­nyekről szólva említtessék meg még az is: Csongrádon minden jelentkezőt felvettek a bölcsődé­be — ezzel kevés magyar város büszkélkedhet. Hol müvelödnek a csongrádi­ak? A legkisebbek a Templom ut­cai, a bökényi új óvodában, a nagyobbacskák a 12 tantermes Síp utcai általános iskolában, meg persze a régebben épültek­ben, amelyek — egy kivételével — megújultak 1976. és 1980. kö­zött. Faipari szakmunkásképzés indult a végéhez közeledő terv­időszakban, s korszerűsítették a gimnázium épületét. Az oktatás tanács fedezi. Rövid összefoglalónk persze nem adhatott alapos választ ar­ra a kérdésre: öt év alatt mi mindennel gyarapodott Csong­rád városa. Néhány, mégoly jel­lemző adat sem festhet ugyanis teljes képet. Erre Nagy Imre, Csongrád tanácselnöke, képzelet­beli sétánk kalauza sem töreke­dett, mondván: a városfejlesztés nem szakaszolható öt évekre. A mai Csongrádot akkor ismerheti meg legjobban az ember, ha van­nak emlékei a város tíz-tizenöt évvel ezelőtti arculatáról ls ... PALFY KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents