Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

3 Vasárnap, 1980. november 16. Felavatták Miinnicii Ferenc szobrát Münnich Ferenc szobrát. Csontos László szobrászművész fehér márványból másfélszeres életnagyságban készült alkotását szombaton avatták fel Békéscsabán. Az ünnepségen Rácz Sándor, az MSZMl1 KB osztályvezetője mondott beszédet. Münnich Ferenc forradalmár életútját méltatva egyebek közt elmondotta: — Most, amikor Münnich Ferenc elvtársnak, a magvar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának szobrát avatjuk, a mindig jobb. a szebb és teljesebb emberi életért küzdő kommunista életre .emlékezünk. Münnich elvtárs múlhatatlan érdemeket szerzett népünk előtt az ellenforradalmi lázadás leverésében, a párt, és a munkás-paraszt állam újjászervezésében. Megkezdődött a vasasszakszervezet kongresszusa A kohászatban és a gépiparban elért gazdasági eredményekkel összhangban. az elmúlt öt évben is hőtt a vasas dolgozók életszínvonala, javulatk életés munkakörülményeik. A szakszervezeti testületek mind rendszeresebben konzultáltak egy-egy megoldásra váró kérdésben, a minisztériumi. valamint a vállalati gazdasági vezetéssel. de nem minden esetben szereztek érvényt az elhatározott céloknak. — állapította meg a Vasas Szakszervezet szombaton kezdődött XXVIII. kongresszusán, heszámolóiában Herczeg Károly, a szakszervezet főtitkára. Miközben általánossá vált. hogy a bérek növekedése alapvetően a gazdálkodás hatékonyságának emeléséből származik, emelték a műszakpótlékot jelentős mértékben növelték a társadalmi juttatásokat, például 11 ezer munkáslakás épült. Nem történt azonban alapvető változás a túlóra felhasználásában. a bérfejlesztéseknél sok esetben csak másodlagos szerep jut az ösztönzésnek, a termelőmunkában nem javult a termelékenység, alacsony a műszakkihasználás. A kongresszuson a 670 ezer szakszervezeti tagot 570 küldött képviseli. A tanácskozáson részt vesz Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai. Marjai József miniszterelnökhelyettes. Simon Pál nehézipari. Soltész István kohó- és gépipari és Trethon Ferenc munkaügyi miniszter. Jelen van Pierre Baghi, a Vas- és Gépipari Dolgozók Szakszervezeti Nemzetközi Szövetségének főtitkára. A tanácskozás ma folytatja munkáját. Miért vitte a karhatalom a kutyát? Állampolgári kíváncsiságom űzött az újszegedi tanácskozási központba. A téma sokat, de mindenesetre izgalmat sejtetett. Mert jól tudom, hogy a jogok és kötelességek harmóniája nem mindig úgy fest, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Nem egyszerű fegyelmezetten együttélni, a korrekt emberi kapcsolatokat megteremteni és fenntartani. Annál az egyszerű oknál fogva sem, mert a rendeleteket, előírásokat gyakran megsértjük. * A Tisza bal partja sajátos terület. Sajátos formában élnek együtt az emberek. Nem hiányzik a lakótelep, a családiházas övezet és az üdülőterület. Elegendő a zöld, de elegendő az urbanizációs ártalom is. A tízemeletesek tövében társasházak és bungallók, és a kertben disznófarm. Mert ilyen is előfordul. Volt olyan eset, amikor a háztulajdonos az első kerületet összetévesztette valamelyik tanyával, s Újszegeden nyolcvan kocát nevelt fel. A végeredmény: fertőző betegség, vita majd feljelentés. Egy biztos, ez a cselekedet nem írható a sertésprogram javára. De a kilencedik emeleten állandóan csaholó luxuskutya sem okozott kevesebb izgalmat. Az alvászavarral küzdő lakótársak már azt fontolgatták, hogy pincsijével együtt ejtik le a lakástulajdonost a kilencedikről, amikor a karhatalom közbelépett. És a kutyát elvitte. Nevetséges esetek, a kibic esetleg jót kacag a történteken, de a szegedi tanácsnak tavaly „csak" 250szer kellett vizsgálatot indítani, határozatot hozni, bírságot kiszabni, mert a tisztelt állampolgár fütyül az együttélés szabályaira, ott tartott állatot, ahol nem szabad. És ennyi szabálysértés csak az állatok miatt keletkezett. Más területről tucatnyi példát sorolhatnék. No de a tanács képviselője, dr. Hajdú Mária nem azért ismertette a statisztikát, hogy bűntudatot ébresszen a kertészkedő újszegediekben. Annál is inkább, mert az esetek többsége nem is rájuk vonatkozik. A tanács képviselője a lakosság segítségét, véleményét kérte — a többi tanácskozási központban elhangzottakhoz hasonlóan —, hogy a hatóságok milyen propagandát folytassanak a jövőben. Hogy érzi az állampolgár magát a rendeletek, utasítások sűrűjében, amelyek átszövik életünket, illetve mennyire van tisztában alapvető jogaival, kötelességeivel. A társadalmi vita tanulságait a városi tanács soron következő ülésén állásfoglalásaiban felhasználja. De mi történt Újszegeden? • A beszélgetés nagyon indulatosan kezdődött. Alig győztem jegyzetelni Kovács László szavait, és közben eleget bólogatni. Mindenki egyetértett felháborodásával. Mégiscsak idegborzoló, hogy valakit megfenyegetnek azért, mert a kötelességekre figyelmeztet. Például a sofőröket, hogy a teherautóval ne menjenek fel a járdára vagy az úrvezetőket, akik tönkreteszik a közterületet az autók subickolásával. Török József keményebb föllépést kért a tanácstól, javasolta, keressék a módját a szigorú felelősségre vonásnak, mert a bírságolások sokszor hatástalanok. Rppák János is a következetesebb hatósági fellépést emlegette, mert a „civil" békés figyelmeztetésnek, hogy ne szórják szét a hulladékot, ne tegyék tönkre a teherautók a járdát — nincs foganatja, a durva visszautasítás, fenyegetés az eredménye. Nagy Károlyné pedagógus pedig arról beszélt, hogy a tanács gyorsabban hajtsa végre határozatát. Azokra a szülőkre, akiknek gyereke rendszeresen elkerüli az iskolát, pénzbírságot róttak ki. De megesett, hogy a bírság a család hűlt helyére érkezett, mert közben elköltözött. Drosdik Éva a jogszabályok rugalmasabb használatára hívta fel a figyelmet. Az állampolgárnak körülbelül három napjába kerül, amíg elintézi a közterület-foglalási engedélyt. Ha tatarozza a házát és megérkezik időközben a homok, a gyorsabb megoldást választja, nem kér papírt a tanácstól. Az építési engedélyek miatt többen is felszólaltak. Volt, aki azért panaszkodott, mert a hatóság nem ellenőrzi körültekintően a tiltott építkezéseket. Más az ellenkezőjét állította, a hatóság emberei nem eléggé rugalmasak, évekig építési zárlat alatt tartanak egy-egy területet. Valóban, az újszegediek egy része hosszú idő óta csak azt tudja, valamikor lebontják a házukat, mert üdülő vagy fürdőmedence kerül a helyére. Ilyen átmeneti állapotban nem kellemes élni. De jogszerű a tanács eljárása is, hiszen, ha úgy kívánja a város érdeke, az építési tilalom 25 évig is érvényben lehet. Márpedig Újszeged északkeleti része átépül — folyamatosan. A beszélgetés két és fél óráig tartott. Végül már a jogokat hangoztatták és kevésbé a kötelességeket, és azt lehetett pontozni, ki nem szól a kereskedelemről. A Tisza bal partján az üzlethálózat fejlesztése elmaradt az igényektől és nincs olyan fórum, ahol ne keresnék az alkalmat, hogy e jogos kérést újból meg újból hangoztassák. * Sokféle tanulsága van ennek a tanácskozásnak. Ami leginkább közérdekű: évről évre ugyanazok az ismerős arcok tűnnek fel az ilyen találkozókon. Többségük túljutott élete derekán, ötvenesek és hatvanasok. Nem hiszem, hogy a húszon- és harmincéveseknek ne lenne véleményük közérzetükről, örömükről, gondjaikról, életük alakulásáról. H. M. P

olitikusok, szociológusok szívesen beszélnek az egyéniség teljes kibontakozásáról, önmaguk megélésének lehetőségéről, az önmegvalósítás oroméról. Többségük odáig elmegy, hogy az ember azért dolgozik, mert erre belső kényszert érez vagy mert feladatának érzi a szocializmus építését. Nem marad ki e szövegből az alkotás öröme sem. Áll az asszony nyolc órán keresztül a présgépnél. Egyik lábán áll, a másikkal a pedált nyomja. Keze, mint egy adagoló automata. A politikus, az újságíró szerint ő most éppen alkot, szocializmust épít. Az asszony szerint ő most éppen normát teljesít, pénzt keres, a gépbeállítóval veszekszik, a dereka fáj. Esze pedig azon jár, mi legyen a vacsora, mi van a gyerekekkel. Nem mondom, vannak szerencsés emberek. akik valóban életük nagy részében alkotnak, szocializmust építenek, önmegvalósítanak. A hivatástudattal végzett munkájuk a hobbijukkal egybeesik. Ismerek ilyen orvosokat, tanárokat, tudósokat, tsz-elnököket, párttitkárokat, írókat. Az öpmetrvalósu'ás tartói? öröme kicsit megrontja őket. eltorzítja értékrendjüket. Magukból indulnak ki, ugy általánosítanak. így alakul ki az a tételük, hogy a munkásember „alkot", önmagát kibontakoztatja, egyéniségét kiteljesíti. Van bennük egy másik torzulás is — tisztelet a kivételnek. A nemzet, a haza. a környezet nem más számukra, mint önmegvalósításuk kerete, feltételrendszere. Minden azért van, hogy ők kibontakozhassanak. Ha pedig a dolgok nem állnak ehhez össze, akkor begubóznak, pesszimista hangvételt vesznek fel, elkezdve kritizálni a dolgokat — kívülről, hűvös tárgyilagossággal. A társadalombírálat elhivatott szóisnas csöveivé válnak. így valósítják meg önmagukat. Sokan közülük, különösen a művészek, időlegesen el is tudnak szakadni a közfelfogástól, a közízléstől és a közigét tyektől. Alkotnak maguknak. Akinek nem tetszik, nem figyel oda. De a társadalomnak — szerintük — kötelessége ezt a begubózást is finanszírozni. Ha nem érti meg őket a kor, az a kor baja. Befelé fordulásuk oda vezet, hogy a bölcsesség kristálytiszta levegőjű, hófödte Mont Blancjáról szemlélik, miként nyüzsög lenn a nép, hajt a munkás, gürcöl a paraszt és téved a vezető. Kivonják magukat ebből a zűrzavarból, de nem annyira, hogy ne kritizálnák. Akinek persze szíve van, az együtt nyüzsög a néppel, együtt végzi az útkeresést a vezetőkkel. Így nem tud magaba roskadni, nem tud pesszimistává válni. Az jelent szamára önmegvalósulást, ha ehhez másokat is hozzásegít. Az élei bizony — az enyém is — elsősorban nem önmegvalósítás, hanem kötelességteljesítés, fárasztó munka,. megfelelniakarás, együtt menetelés, együttelfáradás. A művészemberé is. E

zek a gondolatok jutottak eszembe, amikor az országgyűlés őszi ülésszakán pártunk első titkára ezeket mondta: „Lgyes fontos és néha költséges művészeti ágakban bizonyos művészek azt mondják, hogy fő törekvésük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én nem ezt akarom szóvá tenni. Inkább azt szeretném kérni a művészektől, íróktól, a közvélemény-formálás valamennyi tényezőjétől, hogy — törekedve önmaguk megvalósítására, mert j másképpen alkotni nem is lehet — szolgálják népünk önmegvalósítását:" P. O. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Noszkay Aurél professzornak, a János Kórház urológiai osztálya nyugdíjas vezető főorvosának 80. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter nyújtotta át. * Szombaton vette át dr. Noszkay Aurél a Magyar Urológusok Társaságának Illyés Emlékérmét. Magyarország szállitja a legtöbb fűszerpaprikát Ausztriának. Az osztrák fűszerpaprika-piacot 50 százalékban Magyarország látja el. A második helyen 40 százalékkal Jugoszlávia áll, a többit Spanyolország és Bulgária szállítja. A világpiacon - Magyarország mennyiségi részesedéjfps f' • Korszerű képzés Nagy László felvételei Két éve költözött ű.j épületbe a Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet. Azóta „egyenesbe" került az intézmény: korszerűen felszerelt tantermekben és laboratóriumokban folyik a munka. Szakközépiskolai képzés húsfeldolgozó szakon történik, heti 13 óra teohno'óeiai és gépészeti gyakorlaton vesznek részt a diákok. Érettségi után — a kétéves gyakorlatot követően — a végzettek technikusi vizsgát tehetnek. Kepeink a fizikai előadóban, a laboratóriumban és a tízezer kötetes könyvtárban készültek. se 40, Spanyolországé 50 százalék. A magyar paprika javára fennálló minőségi különbség miatt azonban a magyar bevétel nagyobb a spanyolnál. Magyarország jelenleg évente 18—20 ezer tonna fűszerpaprikát termel, ebből 12—14 ezer tonnát exportál. Ausztriába az 1979 —80-as gazdasági évben 800 tonnát szállítottak Magyarországról. (MTI) Változás Üuegek betéti cflífa Az üvegpalackok termelői árának növekedése miatt a betétdíjak emelésével ösztönzik a lalakosságot. továbbá a kereskedelmi és élelmiszeripari vállalatokat az üvegek visszaváltására. Ezért november 17-től. hétfőtől magasabb lesz egyes üvegek betét- és visszaváltási dija. Az 1 literes boros üvegek betéti díja 2 forintról 3,5 forintra, a 7 decis boros, és a fél literes likőrös, pálinkás üvegeké 2-ről 3 forintra, a 0,8 és 1 literes likőrös és pálinkás üvegeké 3-ról 4 forintra, a 2 és 2,5 decis szénsavas üdítőitalos palackoké 2,50ről 3 forintra, az 1 literes szénsavas üdítőitalos üvegeké pedig 5 forintról 5,50 forintra emelkedik, a félliteres sörös üvegek betéti díja — amelyet a közelmúltban emeltek — most változatlan marad. A visszaváltás koteletól