Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

91 Vasárnap, 1980. október 12. MAGAZIN Az orvostudományi egyetem kutatószobáiban Gyógyszerrel az infarktus ellen S záz esztendeje diagnoszti­záltak az első szívinfark­tust. Az akkori kuriozitás ma a fejlett országokban népbe­tegség. Az orvostudomány fejlő­désével, az új gyógyszerek felta­lálásával visszaszorították a vi­lág nagy részén a fertőző beteg­ségeket, járványokat, legyőzték a régebben tömegesen pusztító be­tegségeiket. A másik serpenyőben viszont új népbetegségek kiala­kulása figyelhető meg. Itt első­sorban a rákra, valamint a ro­hamosan emelkedő szív- és ér­rendszeri megbetegedésekre kell gondolni. Ez utóbbiak teszik ki a fejlett ipari országokban az összhalálozás több mint 55 szá­zalékát A szív- és érrendszeri megbetegedések között előkelő helyet foglal el a koszorúsér el­meszesedésből következő szívin­farktus. (A koszorúerek mesze­sedése folytán elzáródás keletke­zik. emiatt elhalnak a szív bi­zonyos izomterületei.) Az in­farktus megelőzésére, gyógyítá­sára szakemberek serege fogott össze, kialakultak a kiváló mű­szerekkel. eszközökkel felszerelt Intenzív osztályok, s a gyógy­szerkutatók is felvették a kesz­tyűt Idézet dr. Szekeres László egyetemi tanárnak, a Szegedi Or­vostudományi Egyetem Gyógy­szertani Intézete igazgatójának két évvel ezelőtt elhangzott elő­adásából: „...A felmérések ta­nulsága szerint hazánkban, de más fejlett országokban is az infarktus fellépésétől a kórházba szállításig legkevesebb egy, de általában három-négy óra telik el A késlekedés gyakran végze­tes következményekkel jár. Egy amerikai kutató szerint az in­farktus-halálozás kétharmad ré­sze kórházba szállítás előtt be­következik. Mindezek figyelem­be vételével azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy ezt a korai pe­riódust. pontosabban a koszorús ­ér-elzáródás után eltelt első fél órát tanulmányozzuk, tisztázzuk az infarktus után fellépő korai szívritmuszavarok kifejlődésében szerepet játszó tényezőket... és megvizsgáljuk a gyógyszeres megelőzés lehetőségeit." Az utóbbi években a szegedi egyetem gyógyszertani intézete nagy nemzetközi érdeklődéssel kisért kutatásai hogyan kezdőd­tek? — A legtöbb problémát, ku­tatási témát maga az élet veti fel S ha ez találkozik egy ku­tatóhely vagy tudományos bázis hosszú évek során kialakult pro­filjával, akkor kezdődhet a mun­ka. Napjaink egyik legégetőbb kérdése az infarktussal kapcso­latos hirtelen halál. Ez sajnos nemigen befolyásolható állapot, a beteg összeesik, s rövid időn bélül meghal. Az orvosok kimu­tathatják a szívbetegséget, a ko­szorúér-elzáródást, de egyálta­lán nem biztos, hogy az elhunyt tudott a betegségéről, volt or­vosnál. kezelték már. Az esemé­nyek olyan gyorsan követik egy­mást. hogy a beteg meghalhat, még mielőtt orvoshoz kerülne. Mi éppen azt vizsgáljuk, hogy mi történik ezen rövid Időszak alatt, amely a rosszulléttől a halálig, vagy szerencsés esetben az in­tézetbe jutásig terjed. Ebből a célból állatkísérletben az egyik fő koszorúér lekötésével mester­ségesen Idézzük elő ezt az álla­potot. Rövid idő alatt, ez né­hány perctől fél óráig terjedhet, szívritmuszavarok lépnek fel, amelyek egyes esetekben a kam­raizomzat rostlainak teljesen rendezetlen összehúzódásához, az úgynevezett kamraremegéshez ve­zetnek. Ilyenkor már nincsenek koordinált összehúzódások. a szív pumpáló funkciója megszű­nik és ezzel együtt a szervezet vér-, oxigén- és tápanyagellátá­sa te. Bekövetkezik az agy. majd a szervek halála. Az infarktus­ban szenvedőnek ezt az idősza­kot kellene túlélnie. Ez volt a kiindulópontunk. Vizsgálatainkat altatott kutyákon és macskákon, továbbá éber patkányokon vé­geztük. Jóllehet az előbbi na­gyobb állatok szervezete köze­lebb áll az emberéhez, a jelen­ség tanulmányozásánál az egy törzsből származó, azonos korú és nemű patkányok közel egy­forma sajátságokkal rendelkező egyedeket képviselnek, amelyek kellő számban viszonylag meg­bízható statisztikai értékelésre adnak lehetőséget. Ezzel szem­ben nagyobb állatokon például kutyákon rendkívül nagyok az egyéni eltérések, amelyek mind a kóros behatással mind a gyógyszerekkel szemben mutat­kozó eltérő egyéni érzékenység­ben, eltérő idegrendszeri anyag­csere. táplálkozási és egyéb sajá­tosságokban nyilvánulnak meg. Ez még fokozottabban vonatko­zik az emberre és így érthető, nogy megbízható terápiás követ­keztetést csak meglehetősen nagyszámú betegen nyert ta­pasztalatok alapián lehet levon­ni. Biokémiai és eiektrofizioló­Kiai vizsgálataink alapján való­színűnek látszik, hogy az életet fenyegető kamrai arrhytmiák ki­fejlődéséért a vérellátás nélkül maradt szívizomterületen: az úgynevezett ischemiás gócon kí­vül az épnek tekintett szívizom­zatban bekövetkezett változások is felelősek, melyek létrejötté­ben a vegetatív idegrendszer iz­galma, elsősorban a szívműkö­dést és szívanyagcserét serkentő szimpatikus tónus fokozódása je­lentős szerepet játszik. A szív­anyagcsere megváltozása viszont befolyásolja a ritmuszavarokért felelős elektromos folyamatokat a szívben. Megfigyeléseink mó­dot adtak az ésszerű gyógysze­res megelőzés lehetséges irányai­nak felvázolására. A tisztán el­méleti megfontolások alapján készített tervezet helyességét igazolta, hogy a javasolt szerek állatkísérletben tényleges védő­hatást fejtettek kl az infarktus után fellépő korai arrhytmiák­kal szemben. Azt találtuk, hogy többféle gyógyszeres beavatkozás is képes védelmet nyújtani az infarktust követő hirtelen halál­lal szemben. Jelenleg az előt­tünk álló fő kérdés az, hogy megtaláljuk az optimális, tehát leghatékonyabb, legkevesebb mellékhatást okozó gyógyszert, amely lehet egyetlen szer, eset­leg több gyógyszer kombináció­la. — A kővetkező kérdés, hogy mikor alkalmazható ez az opti­mális szer? —• Mivel a kamrafibrillációt kővető hirtelen halál a kórház­ba történő beszállítás előtt, ta­pasztalt orvosi személyzet és megfelelő életmentő berendezés távollétében következik be. a íarmakotherápiának elsősorban a megelőzésre kell Irányulnia. — Ezek alapján egyértelmű­nek tűnik, hogy a megelőző gyógyszer előállítását kutatják, olyat, amelyet a szívinfarktussal fenyegetett emberek szedhetnek majd. — Valóban így van, olyan gyógyszer kutatása a célunk, me­lyet megelőző céllal huzamosan kell adagolni. A kérdés az, hogy kinél alkalmazzunk tartós pre­ventív gyógyszerkezelést. Az a véleményünk, hogy mindazon személyek, akiket szívinfarktus veszélye fenyeget. Ilyen tartós preventív gyógykezelésben kell hogy részesüljenek. Kik vannak veszélyeztetett helyzetben ? Ve­szélyeztetettnek tekinthetők első­sorban azok, akik már átestek egy infarktuson. Ma a nagykö­zönség körében is ismeretesek az infarktus veszélyeztetettséget nö­velő, úgynevezett rizikó fakto­rok, melyek közül első helyen említendő a magas vérnyomás és a magas vérzstrszint. A preven­tív gyógyszerelés indokolt lehet tehát azon szívinfarktust még nem szenvedett egyéneknél is, akiknél több riztkó faktor együt­tes jelenléte állapítható meg. így az előbb említetteken kívül még elhízás, mozgásszegénység, izgal­makkal teli életviteL Miután e preventív kezelés eredményessé­gét már igazoltuk és a megfe­lelő állatkísérletes modellek is rendelkezésünkre állnak, jelen­leg, mint említettem, a legfonto­sabb feladatunk, hogy kivólasz­szuk a lehetőségek közül az op­timális szert, illetve szerkombi­nációt. amelyet ártalom nélkül hosszú időn át szedhetnek a be­tegek, meghatározzuk az alkal­mazandó adag nagyságái ugyan­akkor igyekezünk képet kapni a más szerekhez viszonyított ha­tékonyságról, mellékhatásokról stb. Ez a tulajdonképpen nagy türelmet és precizitást követelő apró munka. Az is elképzelhető, hogy egyetlen szer alkalmazása valószínűleg nem lesz képes a problémát megnyugtatóan ren­dezni és több, különböző táma­dáspontú szer ésszerű kombiná­ciójától remélhető csak optimá­lis védőhatás. Esetünkben olyan kíméletes terápiát kell kidolgoz­ni, amelyet az infarktustól fe­nyegetett réteg állandóan alkal­mazhat anélkül, hogy befolyá­solná munkavégző képességél közérzetét A Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intéze­tének kollektívája az infarktus­sal kapcsolatos arrhythmiák és az ezeket megelőzd gyógyszerek kutatásában elért eredményeiért világszerte az érdeklődés hom­lokterében van. Kis éber állato­kon végzett modellkísérleteik megérdemelten részesülnek ki­emelt nemzetközi figyelemben. Dr. Szekeres László a közeljövő­ben éppen Svájcban számol be kutatásaik eredményeiről. T, L. Vásárhelyi Őszi Tárlat Gazdagodó realizmusképiet Bizony a 27. Vásárhelyi öszi Tárlat néhány műve nehezen gyömöszölhető be a hagyomá­nyos realizmus-skatulyába. Mert hogy is szól ez az olv 6okat Idé­zett realista hittétel?! Tematiká­jában az alföldi tájjal, a pa­rasztemberekkel vállalt azonosu­lás; formai sajátosságaiban a le­képezett valóság; eszményeiben Tornyai, Endre Béla, Koszta fes­tői hagyománya; szándékaiban, tartalmában — egy szűken értel­mezett „emberközpontú" művé­szet végvára. Am ami progresz­szív lehetett a század első év­tizedeiben, vagy éppen az ötve­nes, majd a hatvanas években, annak törvényszerűen meg kell változni napjainkra, alkalmaz­kodni kell az új feltételekhez, gazdasági, társadalmi, politikai tudati viszonyokhoz. A bezárkó­zás helyett a nyitottság vállalá­sa szinte kötelességszerű köve­telménnyé lett. A hatvanas évek végére, het­venes évek elejére befejeződött egy nagy történelmi munka, a mezőgazdaság kollektivizálása. Egybe szántották a nadrágszí j­parcellákal lóhúzta eke helyett megjelentek a nagy gépek, sok tanyát lebontottak vagy elhagy­tak, fölépültek az ég és föld egy­ségét vizuálisan megbontó téesz­központok, üzemegységek, a dú­lóutakon is megjelent a gépko­csi, a volán mellett gyakran fej­kendős asszonyokkal, gázfáklyák gyúltak ki a horizonton, szeke­rezés helyett autóbuszmegállóban gyülekező asszonyok csoportjai jelentik a megváltozott témát. Vihart* hullámverésében szer­vezték meg a vásárhelyiek 27. őszi tárlatukat. Hogy az egy éve tartó vita nem múlt el nyomta­lanul, hogy a vélemények tanul­sága akarva akaratlanul megta­padt a szervezők, rendezők szán­dékaiban, azt a tárlat bizonylt­ja. Elsősorban az. hogy a friss és korszerű szemiélel a fiatal művészek nyitottabb világlátása, érzékenysége már nemcsak je­len van a kiállításon, de hivata­los elismerésben is részesül. A díjazottak többsége nem Vásár­helyen élő. harminc éveibe épp lé­pő művész, akiknek műveit a legnagyobb jóindulattal sem he­lyettesíthetjük be Vásárhely ha­gyományos realizmusképletébe. S mivel a mostanit nem egysze­rű és véletlen esetnek érzem, úgy gondolom, a vásárhelyi szel­lem nyitásál az idekötődő rea­lizmus gazdagodását is köszönt­hetjük a mostani seregszemlén. A világot leképező nosztalgikus tájak, színdús csendéletek, prof! portrék mellett egyre több intel­Hcrceg Árpád Betyárok: ködben lovagolnak Kívúl-belül: korbácsos ősz van — gyermeksírás szitál október hóhérlegénye rázza rázza az ország almafáil Koponyacsősz botjával dobol: vigyázz! vigyázzI vigyázz! rakd félre csorba késeid gyújtogatják menedékeit a rongyos kis isteneknek — S míg ezer városlakó iáz: felégeti ének® szád a Láz. Betyárok vonulnak: ködben lovagolnak — a nyár szétzüll®ztett csapatai menekítik aranyos fokosukkal védik a galambröptű igéket. A Fagy kínzó kamrájában vergődik sikolt az abroncsos ének. Csíki László Régi barátaimhoz hét éve élek már komoly fejezetekben a velencei szobákban szaporodó ősök nyilak tökéletesedő pisztolyok rokkák hazajáró eszmék s egyéb százados női dísz között micsoda legfelsőbb fokon szervezett labirintus micsoda múzeumi készültség s mily belső világítás de én már láttam mikor egy tavaszon mosolyotok délre költözött és én már nem akarok kijönni ott ahol vasban csipkében a szavaitok az én útjaim mások mint a meghallgatott gondolatoké de mit ls teszek istenem ha egyszer kikiáltom fejetekben a köztársaságot Győri László Az őszi kocsikon Az őszi kocsikon tökinda, folyondár lobogott szárazon, a szulák, a tökszár lobonca, ökörnyál: ahogyan a puli csomósodott, barbár, kócos gubancai. ágyból kiugró lány zsír® hajszálai, slamposan, mogorván lógtak a tengeri hosszú levelei, kókadt levelel lektuális töltésű, a groteszk ele­melt fölhasználó, a naturalizmus és a szürrealizmus átértékelt ha­tásaival is élő, a többsíkú és montázstechnikával dolgozó mű­vek előretörése érhető tetten. Mindenekelőtt a Tornyai-pla­kettel díjazott ifjú művész. Kár­páti Tamás három alkotása le­het a vízválasztó. Kárpáti ro­mantikusnak tűnő m®etájakba helyezett történelmi-tudati láto­másainak ironikus-groteszk nyo­matait adja közre. Költői világ az övé, melyben egy érzékeny fiatalember méri fel uira és új­ra történelmünk, nemzeti tuda­tunk megannyi eseményéi jel­legzetességét Csodálatosan har­monikus színvilága, gyöngyház­fényű lazúrjai kimagasló mes­terségbeli tudásról tanúskodnak. Kárpáti művészetének egyik ol­dalán helyezkednek el a hagyo­mány® realista törekvésekhez kötődő művek, másik oldalán az ő művészetéből is levezethető, összetettebb, korszerűbb törek­vések. Nézzük először az előb­bit Németh József hatalmas csongrádi freskójának jókora szénvázlat-részletét mutatja be. Ebből a tervből is sejteni lehet hogy ez a közösségi mű Németh József pályájának eddigi legna­gyobb szabású szintézise. Fejér Csaba, Csikós András és Holler László bravúr® mesterségbeli felkészültséggel dokumentálja az immár jelképpé vált. egykor re­alista jelentéstartalmú tárgyakai tájképi elemeket. Kurucz D. Ist­ván meglehetősen merev figurái mellett Szurcsik János alakjai mozgalmasabbak, s mégis elszür­külnek Vecsési Sándor érzelmek­ben gazdag férfias lírával telí­tett, bravúrosan megf®tett Fér­fiak című képe mellett Emléke­zetesen szép Patay László Ezüst tenger című nagyméretű tempe­rája, felületében gazdagodik Fü­löp Erzsébet festészete, nagysze­rű a Krúdy álomvilágát idéző Som®-képek sora. Somos Miklós alkotásai köthetők leginkább ah­hoz a vonulathoz, melyet Kár­páti neve fémjelez. A másik pó­luson a nagyon tehetség® Kéri László fáziseltolódásokat festői elemzéseket parafrázisokat ösz­szegző képei. Soós Tamás Kon­dor világából táplálkozó grafikái és f®tményeí, s — egy másik szálon — Marosvári György hl­pernatunalista emlék-konzervei és Zoltánfi István asszociatív képei találhatók. A grafikának szinte egész anyaga ehhez a forráshoz köt­hető, legyenek bár a fametsző hagyományokat újjáélesztő met­szetek (Agotha Margit), az em­beri kapcsolatok bonyolultságát kifejező rézlcarcsorozat (Sulyok Gabriella), grot®zk víziók (Ko­rányi Gábor), bolyongó tollhegy­futamok (Varga Hajdú István), vagy magasf®zültségú. gondola­ti töltésű képzettársítás-sor (Pös­pöky István). A szoboranyag már jobban polarizálódik. Legszínvo­nalasabbnak a két évvel ezelőtt Kolozsvárról Szegedre költözött Kotsis Nagy Margit művelt ér­zem. Az emberi viszonylatok, kapcsolatok kérdéseit kutatja ér­zékeny felületű, töredezett, tex­túrák nyomait is őrző kompozí­cióiban. A közös bánatok, gyöt­relmek. remények szülik a Haj­nalvárás terrakotta változatait Bravúros és szellemes Kutas László ólom-kisplasztikája, szé­pek Lantos Györgyi szobrai, Kal­már Márton, Fritz Mihály port­réi. szellem®ek Lóránt Zsuzsa plakettjei. A hagyományt képvi­seli Sz. Egyed Emma architektú­rába műemlék-plakettsora. Sza­bó Gábor és Szabó Iván érmei. Érdekes összehasonlításra ad al­kalmat Kákonyi István Négy év­szak című illusztratív vörösréz domborítása és Rajki László Évszaké* I—IV. című dombor­műsorozata. Medgyessy Sarlózó asszonya ezúttal tán kevesebb, de az ed­digieknél nagyobb reményekre jo­g®ító termést gyűjtött be Vá­sárhelyen. Reménykedjünk. ez nem egyszeri, véletlen, hanem tudat® kultúrpolitikai szándékot tükröz. TANDI LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents