Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

Vasárnap, 1980. októfccr íí: Árvíz után K örös-körül a Körös körül le nem irható pusztítást lát. aki most Jár arra, és a lá­badozó élet Jeleit, A folyó úgy meghúzta magát a meder fene­kén, ránézésre vádolni se lehetne, hogy valaha kint Járt, emberek ezreit riogatta, hadakat mozgósí­tott, és emberi hajlékokbúi sárku­pacokat csinált. Bár elénk hozta a televízió akkor a riadalom képe­lt, meg az erőfeszítésekét is, sok baj van a világban, egyik szorítja a másikat, kezdjük feledni, akik messze estünk tőle. Erőfeszítés most ls van, az élet kezdi visszaszerezni kötelességeit. Egyik-másik magasabb táblán már megszántották a földet, hadd szellőzzön Jobban, a másikon még csak árkokat húz a lánctalpas traktor keresztbe-hosszába, és víz fut a nyomába, a harmadikon tü­zeket gyújtanak, és lángok lege­lik le amit learatni nem lehetett. Pusztító aszály képét idézi a Tol­di sora: Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben. Most látom, árvíz után sincsen. Pák, füvek, kukoricák, cirkok állva fulladtak bele, és zörgősre száradtak. A szentesi halászok nyelvéből ismerős a fafandzm. Vízben álló fa szőrös — gyökeres — derekát Jelenti, ahová ívni Járnak a ha­lak. Doboztői a tarhosi körtöl­tésig szakállas fák szegélyezik most az irtait és a tanyákat. Em­bermagasságban, vízimértéket le­hetne hitelesíteni utánuk. Keríté­sen, kú tágason ott a Jel íratlanul: a víz Itt volt 1980 nyarán. Az egyik árokparton méhkap­tár, az ár hagyta itt, oldalra bil­lenve. Árva méhek Járnak ki-be a nyílásán- Messzire szállhatnak, ameddig a szem ellát, szálával se találnak virágot. Milyenek a ta­nyák? Földre szállt a tetejük, sár­ból vert faluk elomlott a vízben. Padlás lett a szobából, szekrény tartja a szelement Az ereszről bika orrába való karika lóg lán­costól, és biclkllbelsők. Aki oda tette, azt mondhatta, jó lesz még valamire. Ebben a tanyában nem hizlalnak több bikát és nem ra­gasztanak több bldkUgumit. Ahol a Körös járt egyikben sem. Az pedig mindenhová bement. A kotlústyúk boritója fönnakadha­tott a bokorben, itt maradt. De szépen tudott vesszőből kötni, aki itt lakott! Az ágyak dunyhás­tói, az asztalok- a székek, kihűlt tűzhelyek a földbe vannak te­metve. Nincsen ablak, ahol be le­hetne nézni, föl kell mászni a te­tőre, tördelt cserepek közül is csak száradt iszap látszik. Barta János az első ember, akit a romok között találunk. Apja ta­nyája volt. még nem mert be­mászni a tető alá. Az ajtó megin­dult kifelé, félúton megállt. — Kisegítő gátőr voltam, ott ta­nultam meg, hogyan lehet állva aludni, ha tovább nem bírja az ember. Tarhos, amíg falu lesz, hálás lehet, hogy megmenekült. Dolgozott is minden férfi, végki­merülésig. Fodré János ls föltekinteni jött csak, mi maradt a mama tanyá­jából. — Antikor a víz jött, helikop­ter szállt előtte, a tanácselnök és a rendőr minden tanyába be­ment, nem. maradt-e valaki ott. — A marna? — Bent van nálunk, sikerült bevinni még. A disznókat a mun­kásőrök segítették vinni, jószág nem maradt más. csak egypár tyúk, amelyik elröpült a riada­lomban. A másik tanyában már kétéltű vei mentették az állatokat. Ázott könyvek, újságok vannak az egyik udvarban, ha jód látni még, hogy Itt volt az udvar. A viz leszedte az emulziót a régi fényképekről, alig-alig látni, fér­firól vastv nőről készült valami­kor. Jótállási Jegy a szemét kö­zött, a csepeli kerókpárgyár állí­totta ki 1951. január 14-én. Olvas­ható az írás a másik lapon is: Zálogolási jegyzőkönyv, Fodor Gábomé. 1965. XI. 25. Ennyi ma­radt. Nincs jótállás tovább, ós nem zálogol itt már senki. Most jön a gazda, Gábor bácsi: — Az unokám jött értem este, elvitt busszal. Azt gondoltuk, reggel jövünk majd. és pakolunk. Este tízkor állt meg az óra, akkor érte el a viz a kaszli tetején. Egv héttel később a földre szállt háztetőn találjuk a 77 éves Ist­ván Istvánt Adogatja a cserepet a vésztői embernek. A konyha­szekrény hason fekszik alatta. — Vizesfán vettem házat, üveg­gang, villany, kövesút mellett, rettenetes Jó hely. Hajóval vit­tünk el egyetmást innen, a ve­jem segített. Nyugodt vidék volt ez mindig, el nem hittük volna, hogy baj lesz belőle. Mindent el­vitt a víz, csak a rókát nem. Ami tyúk itt maradt, mind megfogta. — Mibe került a másik ház? — Harmincezerért megkaptuk. Volt egy kis félretett pénzünk, az a szerencsénk. Kettő és fél ezret kaptunk segély gyanánt, de ta­lán kapunk még valamit a jövő héten. A biztosítással van itt most a legnagyobb baja minden­kinek. Fizettünk, de csak most derült ki, hogy árvízre nem ér­vényes. Tarhoson. a tanácsnál Fábián Mihály ls azt mondja, senki nem hitte, hogy baj lehet. A hetvenes áradás után erősítették meg a gá­takat, mindenhol kitörhet a víz, de itt nem. — Amikor futott be a gátőr, Kovalovszky Pista, hogy mene­küljön a falu, mert kirobbant a Körös, azt mondtuk neki. ne hü­lyéskedj, Pista. Veszély esetén ml különben is befogadók vagyunk, nem kitelepülök. Első nap vittük el az asszonyokat, gyerekeket, öregeket, betegeket, másnap az állatokat, harmadnap az ingósá­gokat hordtuk föl a téglaépüle­tek padlására. Tudja, mi a sze­rencsénk? Csak a Fekete-Körös áradt. Ha vele tart a Fehér is, akkor Sarkad, Vésztő, Doboz, Tarhos le lenne már törölve a térképről. Augusztus huszadikán kaptunk engedélyt, hogy vissza­költözhetünk. — A falu megmenekült, tanyá­ja azonban már csak a körtölté­sen belül van. — Harminckét tanya dőlt ösz­sze, de csak tizenkilencben lak­tak. Velük mi lett? Sokan beköl­töztek Békésre — onnan vált le a falu 1955-ben —, tizenöt lakás építésére folyik az előkészítés. Hárman tanyát vettek a tanya helyett, öregek már, nem vágnak bele új építkezésbe. — Biztosi tá3? — Négynek volt csak árvízre is érvényes kötvénye, most folyik az elbírálás. A nagy bajban egye dül ók kaphatnak teljes kártérí­tést. — Segélyek? — Most értesítettek bennünket, hogy a SZOT ad a megyének je­jelntős összeget, fölterjesztettük azok nevét, akik rászorulnak. Herpai Sándor, a tanácselnök a2t mondja, minden bajnak sok tanulsága van, azt is összegyűj­tik mindet. A megyei védekezési bizottság például úgy döntött, hogy ezután az a gazdaság gon­doskodjék a gátak védelméről, amelyiknek a földje ott van mel­lette. Nagyon sokan jöttek segí­teni, megköszönni se tudjuk min­denkinek, de be kell kapcsolnunk azt, a többletenergiát ls, amit a saját vagyon védelme jelenthet. Benne vagyunk az őszben, ter­mészetesen körülnéztünk a ké­szülő házak környékén is. Dobo­zon a szegedi házgyár épít három mustraházat, hogy ne papíros után kelljen választani annak, aki panelből készült családi há­zat rendel. Azt vállalják a DÉ­LÉP emberei, hogy két hónapon belül teljesítik a megrendelést. Békés városának a szélén három házgyár csöndes vetélkedője fo­lyik. A szegedi mellett a debre­ceni és a miskolci is épít a vá­lasztás megkönnyítésére, egymás mellé. Egylken-másikon már fönn volt a cseréptető, amikor ott jár­tunk. Sokszor vagyunk kénytelenek rosszat írni az építőkről. Dobozt és Békést látva, most a jóra kény­szerít rá bennünket az iparko­dó*. Igaz, sok idő elment a terü­let kijelölésével, a tervek elkészí­tésével, és a más svádájú pane­lek gyártásának előkészítésével, de láttunk egyetlen hét alatt föl­épülni házat. Legszívesebben név szerint fölsorolnám, kik illesztet­tek, kik hegésztettek, kik ácsol­tad kik cserepeztek, mert ilyen igyekezettel, Ilyen szervezetten régen nem láttam építő embere­ket dolgozni. Ezt a szervezést lenne jó átmenteni későbbre is. Köszönet érte. HORVÁTH DEZSŐ Abu Ali ibn Sziná oktatóversei A dúsaknak csak teher a teli gyomor. Miközben szegényítl őket a lelki nyomor. Nyakló nélkül csak ivott-evett. Míg azt nem érezte, a gyomra szétrepedt A falánk önmagát, az ármány minket büntet. S elpusztít akkor is, ha akarja üdvünket Az igaz boldogságot az ismeri meg. Ki az igazságért kiáll gyötrelmeket Ne feledd, hogy Ifjabb korodban Heves voltál, mint ez ifjú — mostan. Okítsd a legényt, hogyan, s mit tehessen. De hogy öreget oktass, attól mentsen isten. Adhatsz jótanáesot. lelked öntsd eléje — Ügy érzi, tüske ment a tenyerébe. (Ferencz Győző fordítása) A tudományok zsenije Ezer éve. 980-ban született Abu Ali ibn Sziná. akit Európában Avicennaként tisztelnek. Bukha­rában nőtt föl. s még kamasz gyerekként öreg orvos tanítómes­terével, Komarival titokban egy éjszaka Ismeretlen betegségben elhunyt ember tetemét boncolta, kockáztatva a fővesztést is. Egész életében egyaránt égette a tudásvágy, s az. hogy fölhal­mozott óriási ismereteiből minél többet továbbadjon. Tucatnyi tu­dományágnak és művészetnek nem csupán művelője volt de szinte valamennyiben korszako­sén újat alkotott. „Az orvoslási tudomány kánonja" című mun­E Jnye, no! Szóval szag­lászunk, szimatolunk?! Jó napot! — Hogy!... Mégis van itt valaki..., illet­ve jó napot..., illetve de­hogy szimatolgatok! — Ha nem, hát nem! Vi­szont szerencséje van, amiért velem akadt össze! Én ugyan­is nem alkalmazok rögtön erőszakot senki idegen ellen, hátha nem is tolvaj az illető! Én mindig megkérdezem, hogy ki kicsoda, és mi dolga! Mert Itt, az építkezés terüle­tén nem lehet ám csak úgy lecengélni, csámborogni, lóg­ni! Ahhoz itt minimum se­gédmunkásnak kell lenni! Mert ez itt egy födémcserés átalakítás, nem pedig mozi­előtér! Egyszóval beszélhet! Ordítani nem muszáj, legföl­jebb majd leolvasom a szájé­ról! Tehát, mit csinál itt? — Keresem a lakásom! Az újság szerint tegnap elkészül­tek a renoválással! — Azzal el, ha ezt írták, de,.. azért árulja már el, hol lát itt ilyet? Ilyen... telová­lásfélét! Én kizárólag födém­cseréről tudok, ami viszont valóban hamarosan elkészül, már csak a födémek cseréje van hátra. Nem kell elkese­redni! Sőt! Ha velem jön, megmutatom kivételesen csak egy százasért a lakását! Sza­bad a nevét? — Dr. Kránitzbraun Bé­la... — Hijnye! De ősmagyar neve van! Mire valaki meg­tanulja, elfelejt magyarul! Ennek ellenére köszönöm a százast, és a nevem Pont Pál! Odanézzen, látja? Ott a tör­melék mögött? Az lesz a la­Felújítás kása! Az már majdnem kész van! — Kész? Hiszen még egy válaszfal sincs ott! — Dehogynem! Csak nem láthatók, mert eldőltek! De majd felállítjuk őket, mert azok a fürdőszoba falai,.. — Azok a görbék?! — Nem görbék! Ívesen egyenesek I — És ajtó sincs rajta...! Hol teszik be a fürdőkádat? — Sehol! Mi ilyesmivel nem vergődünk! Felesleges, hiszen egy kád pont kétszer hosszabb, mint ez a helyiség, és különben isi A fürdőkád­ban való fürdés egészségte­len! A zuhany! Az az egész­séges! De az sem lesz, mert amiatt az új födém is elázna! Tehát marad a strandi — Ember! Csak nem gon­dolja, hogy a partfürdőre Já­runk mosakodni? — Hja kérem, ha önök nem szeretnek tisztálkodni.., — Egy szóval sem mond­tam! — Én sem dicsekednék ve­le! De jöjjön, megmutatom a nappalit! Nos, mit szól? Szép tágas, világos! Nem? — Ügy, ahogy mondja: Nem! Mert például, hol van­nak az ablakok?! — Ott... — Ott egy vastag fal van a keretben! — Igaz. Azt találtuk kl üveg helyett, mert az meg el­fogyott ... — Akkor venniük kellett volna! '— Minek, ha tégla volt elég?! — Ne bolondozzon! Azon a falon nem lehet kilátni! És szellőztetni! — Nagyon téved! Egy hő­nap nem sok, és a huzat mind kihordja a téglák közül a ha­barcsot! Lesz annyi lyuk, csak győzzön kinézni rajta! — Kérem, én már öt éve lakom egy cserelakásban! — Hé! Engedje el a lábai­mat, és állítson vissza a tal­paimra, mert dühös leszek, és szó nélkül olyat mondok, hogy... Na! — Most megbűnhődik! Rettenetes lesz a büntetése! Itt és rögtön! Érti?! Ebben a pillanatban fogja a szerszá­mait, és elkezdi építeni a la­kásomat! Vagy... — De uram! Én csak egy csóró, tanulatlan segédmun­kás vagyok... — Én meg vérszomjas! — Akkor rendben ... csak ne hadonásszon már azzal a csákánnyal... Két hét múlva munkatársai lemondtak Pont Pál további kereséséről, és eltűntnek nyil­vánították. A hírt Pont Pál­néval a vállalat központjában egy művezető közölte. — Talán önhibáján kívül berúgott, és elaludt egy ha­barcskeverőben, vagy valami­lyen eldugott helyen... szó­val lehet, hogy az átalakítás területén tűnt el... — szi­pogta könnyes szemmel az asszony. — Hát... — tűnődött egy kicsit a művezető — ... az igaz, hogy eszünkbe sem ju­tott ott keresni őt! No, de az merő képtelenség, hogy ott legyen! Oda ő még dolgozni sem járt kl soha, nemhogy eltűnni... RE1SZ ANTAL kája évszázadokig világszerte az orvosképzés alaptankönyve volt. Filozófus volt, Arisztotelész ta­nainak továbbfejlesztő követője, s mint ilyen az orvosi munká­ban is összefüggéseket keresett a testi és a lelki betegségek kö­zött. Ibn Sziná fejében és gya­korlatában így hatoltak egymás­ra az általa művelt tudományok. Két nyelven írt. Munkái zömét — négyszáznál többet — arabul, kis hányadát fárszi nyelven ír­ta. a mai arabok, illetve fárszi nyelvű perzsák számára ls töké­letesen érthetően. A tudományokon kívül iroda­lommal, költészettel is foglalko­zott, sőt a zeneszerszámok ki­váló kezelőjeként dalszerzéssel is. Egy anekdota szerint hogy színesítse az egyhangú sivatagi utat a tevék nyakára olyan csengőket kötött föl, amelyek így. együttesen szép dallamokat játszottak eL Hatalmas életművet hagyott maga után ez a zseniális tudós, aki bátran szorgalmazta a pa­rasztok adóterhelnek eltörlését, a hadsereg létszámának csökken­tését. s a leszerelt katonákkal öntözőcsatornák ásását. Az em­beri nyavalyák mellett a társa­dalmi bajokra is orvosságot ko­resett. A perzsiai Hamadánban halt meg. 1037-ben. FERENCZ GYÖZÖ SONKOD1 ISTVÁN RAJZA i v

Next

/
Thumbnails
Contents