Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

Vasárnap, 1980. október 26. 3 Ujabb elemes bútorcsalád Üj, variálható elemes bú­torcsaládot fejlesztettek ki a pécsi bútorgyár tervezői. A Garzon, a Réka, a Mozaik és a Hobby mellé felsorako­zó „Zengő" kisebb alapegy­ségekből áll, mint elődei, így j jobban illeszkedik az eltérő lakásméretekhez. Tizenhat­féle eleméből változatos ösz­szetételű és különböző ma­gasságú bútoregyüttest lehet majd kialakítani. Ajtós, pol­cos, fiókos és sarokba állít­ható egységeinek felületét a fa eredeti erezete díszíti. A Zengő sorozatgyártását jövőre kezdi ef a mecsekal­jai gyár, s az elemes búto­rok adják majd termelésé­nek harmadrészét. Kezdet­ben csak kész elemeket állí­tanak elő, később, rátérnek az úgynevezett „laprasze­relt" gyártásra is. (MTI) Harmincnyolcmillió tégla Sopronból Befejeződött a próbagyártás az Észak-dunántúli Tégla- és Csercpipari Vállalat új soproni téglagyárában. A tervezők és az építők évi harmincmillió tcgla gyártását garantálják. A közelmúltban befejeződött próbaüzem ennél jobb ered­ménnyel zárult. Az előzetes tervek szerint évente nyolc­millió darabbal több tégla gyártására nyílik lehetőség Népfrontválasztások Porszemekből sziklák Hányszor, de hányszor panaszoljuk, milyen nehéz kicsalogatni a tarjáni em­bert családja kis „csigahá­zából". A tudósító „felülve" az évek óta hangoztatott véleménynek, arra készült, hogy foghíjas széksorok fo­gadják majd a Révai József Altalános Iskolában, a Tar­jan l-es számú körzeti nép­frontbizottság igen későn, 6 órakor kezdődő választási gyűlésén. Annál nagyobb volt azonban a meglepetés: munka utáni fáradság, ott­honi teendők ide vagy oda, zsúfolásig megtelt az iskola galériája. A hosszú együttélés, a közös gondok és örömök, a közös lakóhely szépítésének szándéka és a kétkezi mun­ka csak összekovácsolja a panelházak rengetegében élő embereket is, persze azokat, akikben meg is van erre a hajlandóság. A közös föllépés, a közös tettek ál­talában az egesz közösséget gazdagítják. Az iskolások rövid műsorukban a költők szavaival válaszoltak a kér­désre: „Hogyan lesznek a porszemekből sziklák?" A népfrontosok pedig arra szánták ezt az estét, hogy meghányják-vessék, a négy év folyamán sikerült-e ne­kik „sziklává" egyesíteniük a sok-sok apró porszemet, s ha nem, miféle, eléjük gör­dült akadályok gátolták ezt meg. Soós J. Zoltán titkár be­számolójában elmondta: si­került úrrá lenniük az el­szigeteltség okozta gondo­kon. Közelebb kerültek egy­máshoz a városrész lakói, kapcsolatot tudott teremteni a népfrontbizottság a körze­tében levő néhány intéz­ménnyel is: a „Lila Akác" szocialista brigáddal, a „76­os ABC", a Tarján bisztró, az Olajipari Vállalat szocia­lista brigádjával és a Révai általános iskola pedagógu­saival. Nagy fájdalmuk vi­szont az, hogy az érteimisé­giek — jogászok, műszaki­ak. mezőgazdasági szakem­berek — továbbra is elzár­kóznak a lakótelepet érintő közügyektől. Pedig képzett­ségükre, tapasztalatukra, öt­leteikre szükség lenne, hogy azok a porszemek sziklákká egyesüljenek... De nemcsak ezen múlik, hogy olykor a porszemeket egyszerűen elfújja a szél. A lakóbizottságok sem áll­nak helyzetük magaslatán — tisztelet a kivételnek. Hi­ányosan tájékoztatják a la­kosságot a különböző város­politikai elképzelésekről,. így nehezebb is mozgósítani az embereket egy-egy közös munkára, rendezvényre. A tanácskozási központokban szó esett ugyan a tanács el­képzeléseiről, az előadók vá­laszoltak is a kérdésekre, de a szavakat nem követték in­tézkedések. A borsót falra hányi — fárasztó és kedvet szegő elfoglaltság, egy idő után azt is meggondolja a lakóbizottságí tag, szóra nyissa-e a száját. Eperjesi József szerint pe­dig „Aktivitás nélkül nem megy a várospolitika. Hiába képvisel egy ügyet" a nép­front, ha az ember csak ki­lincsel, de hiába. Az ered­ménytelenség lelomboz..." A mondókát félbeszakító taps a teljes egyetértést fe­jezte ki. Kasza Ferenc ép­pen e gyűléssel cáfolta meg, hogy Tarjánt megilleti a „bezárkózott" jelző. Kinyii­nak az ajtók és. nyitva is maradnak, ha a lakosság a tettekben is érzi, figyelnek a szavára. Varga Márton el­mondta esetét a padokkal: 1978-ban vetette fel a kör­zeti népfrontnál a lakók óhaját: el kellene intézni, hogy legyen pad a 208 és 209-es ház előtt. A válasz: adja be kérvényét írásban. Beadta, várt. Érdeklődésére azt mondták, adjon be terv­rajzot. Kislánya közreműkö­désévei ez el is készült, el­küldte, majd ismét várt. Két év után most végre állnak a padok. Nem lehetne mind­ezt gyorsabban? — kérdez­te Sok emberben megvan a szándék, hogy szépítse lakó­háza környezetét. A tarjá­niak nemcsak arra vállal­koznak, hogy a négy fal kö­zött végeznek nagytakarí­tást: részt vettek a Tiszta Szegedért mozgalomban, a lomtalanításban is, ástak, gereblyéztek, ültettek. Ked­vüket szegte azonban né­hány szervezési hiba, hogy nem kaptak a társadalmi munkához eszközöket. Buti Mihály fölszólal ásá ban ugyanakkor elmondta, még mindig többségben vannak azok, akik az erkélyen kö­nyökölve nézik, miként se­rénykednek a többiek. Sőt nem ritka az sem, hogy az önzetlen munkával elültetett virágokat reggelre kelvén letiporva találják. Nem elég társadalmi munkára buzdí­tani az embereket, meg is kellene tanítani őket az ér­tékek megbecsülésére. Porszemekből sziklák ... Nem lehet ezt rábízni a ma­guktól érvényesülő fizikai törvényekre. Ahhoz, hogy az apró emberi tettekbői kö­zösséget, társadalmat gazda­gító eredmény szülessék, közös akarat, az összehan­golt munka kohéziójára van szükség. * A tarjáni l-es számú kör­zeti népfrontbizottság elnö­kévé ismét dr. Lévai Sán­dort, titkárává Soós J. Zol­tánt választották. A Il-es számú bizottság elnöke Mé­száros János, titkára pedig Szécsi Istvánná. Chikán Ágnes Bővül a gyapjúváiaszték A hazai juhászatok, élve a korábbinál kedvezőbb jö­vedelmezőséggel, újabban nemcsak a termelést fokoz­zák, nanem a minőségre is többet adnak. Az idei rekord-gyapjúter­meléssel hosszú évek óta először a hazai textilipar szükségletének már több mint jelét a magyar juha­szátok adjak. A többlet az ötödik ötéves terv időszaká­ban az Országos Állatte­nyésztési és Takarmányozá­si Felügyelőség által ' nagy szakmai hozzáértéssel szer­vezett állománybővítés ered­ménye: a tervidőszakban 300 ezerrel nőtt az anyaállo­mány, amely jelenleg 1,7 milliót számlál. Azt, hogy az állattenyész­tésnek ez az ágazata rene­szánszát éli, jelzi: a gyap­júválaszték bővítésére is van vállalkozó kedv. A felügye­lőség a hazai finomgyapjas juhállomány további neme­sítésére Ausztráliából kivá ló genetikai értékű tenyész­állatokat importált. A iuhászat kínálata rövi­desen tovább bővül. Az OÁF a kitűnő képességű, durvagyapjas Kent-fajtájú juhokból 250-et hoz be Len­gyelországból. Elsó lépésként 500 tonna durva gyapjút ad majd a hazánkban elszapo­rított Kent-állomány. Ezután növelik majd fokozatosan a hazai durvagyapjú arányát. (MTI) A munkapadtól a vezérigazgatóig A Délmagyarország vitafóruma Érvényesüljön jobban a vállalati önállóság Több mint egy hónapja, hogy a Délmagyarország kö­zölte Gerencsér Ferenc há­romrészes írását a vállalati belső mechanizmus korszerű­sítésének szükségességéről. A cikket, nagy figvelemmel olvastam el és érdeklődéssel vártam a hozzászólásokat. Megítélésem szerint a vissz­hang igen kedvező. Nagy fe­lelősséggel és hozzáértéssel mondtak vé'eményt a szak­embereken és vezetőkön kí­vül a fizikai dolgozók is. A véleményekkel alapvetően egyetértek. Nem vitázni, hoz­zászólni kivánok néhány té­mához. A város iparának egyik jellemzője, hogy túlsúlyban vannak a gyárak. gyáregysé­gek. kevés az önálló válla­lat. Ez a politikai munkában és a terület gazdaságpoliti­kai munkájának szervezésé­ben is sok gondot jelent. Sok formában és sajátos módsze­rekkel kell kapcsolatot te­remteni a vállalati közpon­tokkal. hogy a helyi elkép­zelések és feladatok végre­hajtását úgy tudjuk megje­lölni és szervezni, hogy az egybeessen a vállalati cé­lokkal is. Ez nem megy üt­közés nélkül, de ez nem is lenne baj. A gond az. hogy a vállalati központok a kon­cepciókat már előzőleg egyeztetik a minisztériumok­kal. így több. szerintünk helyes elképzelés nem valósítható meg. mert a kialakított vál­lalati elképzeléshez már nem tudjuk hozzáigazítani. Ezen a megyei vezetés úgy igyek­szik segíteni — többségében eredményesen —. hogy min­den év elején a minisztériu­mok és a főhatóságok vezetői­vel a helyszínen beszélik meg a legfontosabb tenniva­lókat. ők azután a döntése­ket érvényesítik a vállalati munkában. Az iparirányítás várható korszerűsítése — ami. re­méljük. a trösztök és ipari nagyvállalatok számának csökkenését fogja jelenteni — valószínűleg újabb mód­szerek alkalmazását teszi szükségessé. A tröszti kötött­ségektől megszabadult válla­latokkal való együttműködés máris javult. A Központi Bizottság 1971. decemberi határozata után a szervezési munka a szerve­zetek felülvizsgálatával kez­dődött el. Az akkor létreho­zott szervezeti felépítésben részben az élet által megkö­vetelt módosításokat hajtot­ták végre a szegedi gazda­sági egységek is. de egészség­telen jelenségekkel ennek el­lenére is találkozunk. Van­nak olyan egységeink, ame­lyek lemerevedtek. másutt viszont az indokoltnál több­ször hajatanak végre vál­toztatást. A változások egvik jelelmzőie. az ésszerűség, ám megtalálható az irányítási lépcsők számának növelésé­re való törekvés is. Azt hi­szem. leszögezhetjük. hogv manapság a mi gazdasági eevséeeinknél is hosszú az út a munkapadtól az igazgatóig, a vezérigazgatóig. Ezen pedig változtatni kell és ez nem­csak szervezési. gazdasági hanem politikai feladat is. A belső mechanizmus. a szervezeti felépítés vizsgála­tánál találkozhatunk egy helytelen vezetői szemlélet­tel is. Vannak olvan veze­tők. akik ugyan ..élharcosai" a nagyobb önállóságnak, az irányításuk alatt működő egységek belső mechanizmu­sának korszerűsítésében fel­ső utasítasra vagy legalább­1 is útmutatásra várnak. Saj­nos. ebben a véleményben még a párt- és társadalmi szervek vezetőiben is part­nerre találnak. A jelenlegi tröszti, vállalati szervezetek bírálatának fenntartása mel­lett szeretném leszögezni, hogy még a mostani rend­szer is nagyobb lehetőséget ad a gyárak, gyáregységek belső irányítási rendszerének tökéletesítésére, mint amit eddig kihasználtunk. Gazdasági egységeink dol­gozói. társadalmi és gazda­sági vezetői egv re többet tesznek a termelési és gyárt­mányszerkezet javításáért. Látnunk kell azonban azt is, hogy a termelési szerkezet korszerűsítése csak a válla­lati koncepcióknak megfele­lően. a vállalati vezetés szándékával egvezően való­sulhat meg. Gyáraink, gyár­egységeink csak javaslatokat tudnak tenni: a megvalósítás feltételeivel önállóan nem rendelkeznek. Furcsa helyzetekkel is ta­lálkozunk. Nemegyszer a gyári, gyáregységi vezetők­nek. szakembereknek „har­cot kell vívni" a központok­kal. annak bizonyításáért, hogy az általuk kikísérlete­zett új termék jó. bevezetése indokolt. A gyártmányfej­lesztők nemegyszer keserű­en jegyzik meg. hogy csak az az elgondolás a jó. ami a vállalati központban született meg. Ügy gondolom, hogy a meglevő és helyes politikai döntések alapján ezen a te­rületen is lényeges változta­tásra van szükség és itt sem kell központi döntésre várni. Joggal állapította meg nem­régen a megyei és városi párt-végrehajtóbizottság is. hogy például a gépiparban megvannak a lehetőségei a helyi kutató- és gyártmány­fejlesztő munkának is. Ezek­nek a lehetőségeknek a ki­használása valamenpyiünk érdeke. A vitaindító cikkben és a vita során is többször felve­tődött. hogy az indokoltnál nagyobb mértékű horizontá­lis tagoltság alakult ki a gaz­dasági egységekben. A meg­jegyzésekkel egyetértek, de hozzáteszem, hogy a specia­Iizáció miatt szükséges ta­goltságot helyesnek tartom. Nem tartom viszont egész­séges jelenségnek azt. hogy a termelési tényező legfonto­sabb elemének: a dolgozó embernek a gondjaival fog­lalkozó szakapparátusoknak a kiépítése vontatottan ha­lad. Ma még nem jellemző a gyári szervezetekben a szo­ciális és személyzeti vonal kiépítettsége. Pedig a dol­gozó emberrel nemcsak mint munkaerővel kell foglalkoz­ni. hanem politikánk alap­elveinek megfelelően. mint szubjektumról mint a tár­sadalom hordozójával is. Az ezzel foglalkozó tudomány­ágak már kifejlődtek. Itt az ideje, hogy eredményeiket a gyakorlatban is hasznosítsuk. Természetesen ezzel nem ta­gadom. hanem erősítem a helyes és jól értelmezett, jól alkalmazott munkaerő-gaz­dálkodás felelősségét, e téren szintén sok tennivaló van még. Politikánk egvik sarkpont­ja a demokratikus vonások ei ősítése. A demokratizmus érvényesülésével, az üzemi demokrácia fórumrendszeré­nek feladataival már mások is foglalkoztak a vita során. A leírtakkal egyetértek. Hoz­záteszem azonban, hogv egy. a jelenleginél jobb, korsze­rűbb vállalati belső mecha­nizmus még inkább azt igény­li. hogy a demokratikus fó­rumok munkájának tartal­mát is tovább kell javítani. Az eddiginél jobban szüksé­ges biztosítani, hogy a dol­gozók a közvetlen és közve­tett demokratikus fórumokon egyaránt, még a döntés előtt elmondhassák véleményüket, hogy minden jó. ésszerű ja­vaslatot már a döntés elő­készítésekor megismerjen a vezetés, és azt figyelembe is tudja venni a döntesnél. Ter­mészetesen ezzel nem vita­tom a szakszervezeti fóru­mok döntési jogát, szerintem a dolgozók bevonása a dön­tések előkészítésébe a haté­konyabb döntések feltételeit is javítja. Pártunk Központi Bizott­sága a legutóbbi ülésén ál­lást foglalt az iparirányítás korszerűsítésében. Egyetértett ésszerű szervezeti változta­tásokkal. hatásköri összevo­násokkal. átcsoportosítások­kal A Minisztertanács ezzel kapcsolatos intézkedései biz­tos. hogy megalapozottak reálisak lesznek, a vállalati munka jobb feltételeit fogják biztosítani. A parlament leg­utóbbi ülésszakán Lázár elv­társ miniszterelnöki expozé­jában e témával kapcsolat­ban többek között, a követ­kezőket mondotta: in­tézkedéseket kívánunk tenni azért, hogy még inkább ér­vényt szerezzünk annak az elvünknek, amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor, ahol azt az ügy természete indo­kolja. Más szóval, hogy a minisztériumok és a főható­ságok a gazdaság fő folya­mataira összpontosítsák fi­gyelmüket. nagyobb teret adva ezzel a vállalati önál­lóság érvényesülésének.. Azt várjuk a megmaradó trösztök és a vállalatok ve­zetőitől. hogy ezt a gondola­tot, valósítsák meg egészen a gyáregységi szervezetekig. Ebben a munkában is segítő­ik és jó munkatársaik lesz­nek a helyi és az üzemi párt- és társadalmi szerveze­tek is. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésének állásfoglalá­sa többek között leszögezi: „A vállalati önállóság növe­kedésével a szervezeti és belső irányítási rendszer fej­lesztésével egyidejűleg to­vább kell erősíteni az üzemi demokráciát. A vállalat mun­káját. fejlődését, a kollektí­vát érintő fontos kérdések­ben javítani kell a döntés­hozatal demokratikus előké­szítését. és egyben növelni szükséges az operatív dönté­seket viselt személves fele­lősségét . .." Az állásfoglalás csak következetes helyi mun­kával valósítható meg. de az állásfoglalásból az is egyértelmű, hogy a vállalati önállóság növekedése, a belső irányítási rendszer tökélete­sítése nemcsak újabb lehető­séget ad a vezetés számára a hatékonyabban végzett mun­ka irányítására, hanem na­gyobb felelősséget is ró min­den szintű vezetőre. Bízom abban, hogy ez • vitasorozat segítséget ad gaz­dasági egységeink párt-, tár­sadalmi és gazdasági vezetői­nek ahhoz, hogy a Közpon­ti Bizottság állásfoglalásából adódó tennivalókat, a Mi­nisztertanács maid megjele­nő döntéseit iobban hatéko­nyabban. eredményesebben hajtsák végre Berta István, Szeged városi párt­bizottság titkára * v

Next

/
Thumbnails
Contents