Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-24 / 250. szám

2 Péntek, 1980. október 24. postaláda társszerzőnk az olvasó Verőfény és egész napos eső — Igencsak változatos Időjárás jellemzi az idei októbert, s talán ebben lelhetjük fői annak okát is, hogy néhány tipikusan októberi témakör meg nem kért magának helyet levelezési rovatunkban. Félreértés ne essék, nem hiányol luk a sáros, csúszós utakról, hidegen maradt lakásokról tudósító leveleket! Sokkal szívderítőbb közzétenni az idős emberek megbecsüléséről hírt adó sorokat, a társadalmi összefogás példáját bemutató fényképet, a tanulságos kirándulásról szóló tudósítást! Ezeket emeltük kl mai Postaládánkban, s abban bízunk, hogy a hidegebb, esősre forduló Idő ezután sem készteti társszerzőinket „örökzöld" panaszok Írására... Köszönet a körútról A Brüsszeli körúti öregek napközi otthona lakóinak köszönetét tolmácsolom a Szücsipari Szövetkezet Tyereskova szocialista brigádjának, amelynek tagjai bőrkesztyűvel ajándékozták meg az otthon minden lakóját az öregek napja alkalmából. A köszöntésben a vendéglátói tisztet a Dugonics gyógyszertár dolgozói, a Minőségi Cipőgyár Vörös Csillag és Petőfi szocialista brigádjának tagjai látták el. A muzsikát Eke István és Varga György szolgáltatta, a Mérey utcai iskola másodikosai pedig műsort adtak az Idős emberiek szórakoztatására. — írja Pap Gézáné vezető gondozónő. Szomorúan ballagok ki a telepről, amikor elében vágódik egy erőtől duzzadó fuvaros. — Mi kéne, bátyám — Kerítésoszlop, de nincs. — Adja csak meg a címét, ha lesz oszlop, megveszem és kiszállítom a kertbe. Már-már úgy gondolom, hogy egy jótevővel hozott össze a sors, amikor megkérdem : — És mennyi lesz a fuvardíj? — Darabonként 40 forint. Az ájulás környékez. Kiszámítom. Ez 1600 forint. Az út nem több 5 kilométernél. Időben maximum 3 óra, a visszautat ls beleszámítva: 530 forintos órabér. — Ennyit nem fizetek. Nincs maguknál díjszabás? — Képzelje, nincs! Magának pedig sohasem lesz kerítésoszlopa — jelenti ki kategorikusan. Nemrégen, mint boldogtalan háztulajdonosnak, a 40 mázsa téli tüzelőt mázsánként 7 forintért szállították lakásomra, beleszámítva a brikett fel- és lelapátolását is. Ez mindössze 300 forintba került a borravalóval együtt. Tényleg nincs előirt díjszabásuk a fuvarosoknak? És van-e ellenőrzés egyáltalán? Miért van az, hogy a Volán egy faházat rakodással együtt 100 kilométerre 1900 forintért szállít el? Csak ott van szabott ár? Apropói A Volánnal kell az oszlopot kiszállítani! Ha többen összefognánk, talán még kevesebbe kerülne. Csak az a bökkenő, hol van oszlop? Mert Dorozsma két TÜZÉP-telepén nincs egy darab sem. Éljen tehát a takarékosság és a kereskedelem!" Aki éljent kiált: Zalavári József, a Vág utca 3/B-ből. Segíteni könnyű... Sikeres kirándulás „A Szegedi Tanárképző Főiskola szlovák tanszéke a szlovák klub tagjai részvételével október 14-én kirándulást szervezett Tótkomlósra. A résztvevők a tótkomlóst Tájház berendezési tárgyaival ismerkedtek meg, majd a Háziipari Szövetkezetben a népi mintásszövést, fehérneművarrást és készáru-csomagolást látták. A termékekből jelentős mennyiséget exportálnak. Ezután a kirándulók megnézték Koppány János érdekes néprajzi gyűjteményét, ahol nemcsak a régi tótkomlósl bútorok, ruhák, háztartási eszkőzök, hanem a régi mezőgazdasági szerszámok és felszerelések ls láthatók, s ez minden résztvevőnek nagy élményt nyújtott. Este, a tavaly megépült kultúrházban, a könyvtárat, a 430 személyes színháztermet és kiszolgálóhelyiségeket járták végig és a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak ennyi szép és jó láttán. Bármely szervezet, bármilyen korú tagjainak ismereteit bővíthetik ezek a látnivalók. Az emlékezetes kirándulást a kultúrházban működő Pávakör énekkara és citerazenekara szlovák és magyar dalok előadásával zárta" — írja Komoly Pál szegedi társszerzőnk. K. P. olvasónk olyan szépséghibákat gyűjtött csokorba, amelyek fáradság nélkül eltüntethetők. „Tatarozzák Szegeden a régi épületeket. Ilyenkor sok helyen lekerülnek az utca- és házszámtáblák, s már nincs, aki azokat visszahelyezze. Ha pedig ezek a táblák a házak tatarozásakor a helyükön maradnak, nem akad olyan ember, aki a festéket lemosná. Pedig egy tiszta, zománcozott tábla szebbé teszi az épületet. Elgondolkodtató az ls, miért mossák a járdákat esős Időben locsolókocsival, sokszor még ott is, ahol az előző órában az utcaseprők ezt már lesöpörték... Szépül városunk, de vannak fekete foltok is. A Ságvári és a Jósika utca elágazásánál van egy háromszögű terület, ezen jelzőtáblák, de egy méternél magasabb gaz takarásában, s még a letört faágak is odakerülnek." Segíteni könnyű — állítják levelükben a Komócsin Zoltán tér 10. számú ház lakói, akik szeptember ötödike, házuk liftjének lezárása óta nem tudják megérteni, miért nem talál az IKV megoldást a lift újraindítására. Az történt, hogy a házfelügyelő felmondott, helyettesítését nem tudta a házkezelőség megoldani, s csak majd, ha az új házfelügyelő munkába áll. indulhat újra a lift. A levelet 33 lakó irta alá, segítségünket kérve. Sajnos, házfelügyelő-toborzásra nincs engedélyünk, így csak a kérést továbbítjuk: segítsen a ház lakóin az IKV. De hozzátesszük: ne higgyék olvasóink, hogy ilyen esetekben segíteni könnyű... Szerintünk sem... Mindennapi kenyerünk Ügy szép az élet, ha van min bosszankodni! Nekem van, tehát szép az életem. Mindennapi bosszankodisaim egyik oka: mindennapi kenyerünk. Mivel a családban én vagyok a legráéröbb ember — no meg én vagyok a „valaki" —, szombatonként köte-» lességem a kenyér beszerzése. Mitől kellemetlen? Pont azt akarom elmondani. Bolond ember, aki fölöslegesen gyalogol, cipekedik távolról, ha a közelben is van bolt. Ezért mindig a legközelebbi üzletből akarom beszerezni a kenyeret. Szombaton délelőtt a pulton mindig pénteki kenyér díszeleg. (Hogy melyik üzletben, azt nem árulom el, mert én csak egyszerű vevő vagyok, aztán mit lehet tudni? Tetszenek érteni!) Szóval ott tartottam, hogy viszem haza a kenyeret. A péntekit, szombaton! Több oka ls van ennek. Egy: délutánra ígértek frisset, deákkor nekem más dolgom van. Meccsre kell mennem. Másik: van egy előírás, amely szorint a kenyér 72 óráig frissnek tekinthető. Ezek szerint a pénteki kenyér szombaton még egészen Ifjú. Otthon aztán megszegem a mindennapi — pontosabban szólva másnapi — kenyeremet, ami minden, csak nem friss I Sebaj, teszek egy kísérletet. Az esti tévétorna alkalmával együtt tornázom a kenyérrel. Mert ugye azt mondja a nóta: „ez a kis mozgás, ugye, jólesett, mindenki frissebb, fiatalabb lett". Hát nem lett. Én még csak-csak, de a kenyér az nemi Most már viszont tudom. hogy hol van a hiba! A pékségben ismerik a rendeletet, a boltban ls, én ls ismerem, de a kenyér az nem. Mit lehet Itt tenni? Vagy megmagyarázni a kenyérnek, hogy illik neki 72 óráig frissnek lennie vagy úgy sütni, hogy tényleg az maradjon. Az se rossz megoldás, ha a bolt helyesen méri föl az Igényeket, és annyit rendel, amennyi aznap elkel. Addig ls, amíg valamelyik tanácsomat megfogadják, más boltba megyek kenyérért. Másutt ugyanis már szombaton reggel ls lehet friss kenyeret kapni." Imre Lászlót, e sorok szerzőjét arra kérjük, legközelebb azt is írja meg, hol szerezte élményeit... Éljen a takarékosság! „Október 16-án elmentem a Zöld Sándor utcai Rendelőintézet sebészeti osztályára, mivel a. férjem klinikán feküdt, s kaptunk egy papírt, hogy egy pár mankót írassak fel az SZTKban. A munkahelyemről elkéredzkedtem, hogy ezt el tudjam Intézni. Az egyik ajtóra ki volt írva, nagy nyomtatott betűkkel, hogy K—R-ig. Én oda álltam, mivel a férjemet M. Istvánnak hívják. Kijött az asszisztensnő, megmutattam neki a klinikai papirt, mire közölte velem, hogy menjek le a kartorrozóba. A kartonozóban kérdezték, hogy a férjem táppénzen van-e. Mondtam, igen, egy hónapja. Azt válaszolták, hogy akkor fent van a karton. Viszszamentem a II. emeletre és vártam. Kijött az asszisztensnő, megmondtam neki, hogy itt van fent a karton, mire közölte, hogy most hozták fel, várjak soromra. Vártam egy darabig, de amikor már mindenki bement .előttem (aki utánam jött, az is), megkérdeztem, hogy meddig kell még várnom. Az aszszisztensnö behívott, hogy nézzem meg az asztalt, nincs rajta egy karton se, és karton nélkül nem állnak szóba velem. Megkockáztattam a kérdést, hogy akkor nekem kell-e megkeresnem, erre kiküldtek. Már másfél órája vártam, amikor a mdíiJe ajtót meg mertem kockáztatni. (A-J-ig). Ott megtalálták két percen belül a férjem kartonját, és egy perc alatt megirták a beutalót. Mehettem a mankóért. Igaz, a férjem a beutalón 147 éves, de mindegy, a valóságban csak 34! Meggyőződésem, hogy a leirt eset nem jellemző, de mégis, az ilyen esetek kapcsán az emberben bizonytalanság támad. Mi a véleményük: jól van ez így?" A levél azt a véleményt sugallja: írója szerint nincs ez így jól. Szerintünk sem ... M. Istvánné (aki egyébként teljes nevét és címét sem hallgatta el) elküldte a rendelvény fotómásolatát ls: aszerint férje 1833-ban született, s nem 1946-ban. A tisztest kort megélt férjnek jó egészséget kívánunk... Turdeli Sándorné lakásának sötétítőfüggönyeit háromnapos gyorstisztitásra adta be a Mérey utcai Patyolatba szeptember 13-án. Rutinosabb Postaláda-olvasók nyilván sejtik: azóta az üzletben, s a vállalat központjában is járt már a levélíró, de a függönyök csak nem kerültek még elő. Olvasónknak az az ötlete támadt, hogy most már a Patyolat fizethetne neki. Sót, a vállalatot a tisztításért előre kifizetett 108 forint sem Illeti meg. Szerintünk sem... Csatornaépítés — társadalmi munkában Városunkban is sokszor lapasztalhatjuk, hogy kisebb-nagyobb közösségek munkaidejükön kívül, társadalmi munkában valósítanak meg különböző feladatokat Nemegyszer mi is tagjai voltunk és leszünk ezeknek a közösségeknek, mert tudjuk, hogy minden óra, nap, hét alatt elvégzett munkánkkal az egész társadalom előrehaladását szolgáljuk. A társadalmi munka szép példáját adták a Kisfaludy utca, Dobó és Szabadsajtó utca közötti szakaszának lakói, akik nyáron és őszszel társadalmi munkában szenny vízelvezető-csatornát építettek. Kilenc ingatlanon lakó tizennégy család fogott össze. A munka megszervezése még 1978 őszén elkezdődött. Elsőként a Vízművek és Fürdők engedélyét. s a leendő csatorna műszaki adatait kellett megszerezni. Ebben nagy segítséget nyújtottak a vízművek szakemberei, meghatározva többek között azt is, Jiogy milyen mélyre kell fektetni a gerincvezetéket, megadva a különböző csövek fektetési mélységét, az aknák méreteit. 1980 tavaszán a lakók társasági szerződést kötöttek, s az előzetes költségbecslés alapján, ingatlanonként 17 ezer forintot adtak össze anyagokra. Vállalták azt ls a szerződésben, hogy mindenki elvégzi a reá eső munkát. A lakók, családtagok, rokonok augusztus 4-én kezdték meg a munkát, s szeptember végére fejezték be. Kiásták az utca közepén húzódó 130 méter hosszú gerincvezeték aknáját, valamint az öt, egy méter átmérőjű, két és fél méter mély tisztítóaknát. Ezenkívül minden ingatlan elé ástak ellenőrzőaknát, valamint 9 bekötőaknát. A lakók elmondása szerint a csatornaépítéskor mintegy 300—400 köbméter földet mozgattak meg. A szennyvízcsatornát a Vízművek és Fürdők üzemelteti az elkövetkezendő időben, a tulajdonos a városi tanács lett. A társadalmi munkában közreműködő lakók remélik, hogy a tanács a földes út felújításához majd megfelelő mennyiségű kohósalakkal járul hozzá, aminek lerakásához, elsimításához a lakók újabb társadalmi munkát vállalnak. (Felvételünk a csatornaépítéskor készült.) O. I. Az idős emberekért „A Bartók Béla Művelődési Központban Yiemrégiben megnyílt az időskorúak klubja, ideiglenes nevén a Belvárosi Klub. A központ igazgatója tájékoztatta a mintegy száz nyugdíjast a klub céljáról, s arról, hogy hazai és külföldi napilapok, folyóiratok állnak rendelkezésükre, van rádió, televízió, s több tár7 sasjáték — tehát a művelődési központ a sokféle Igény szolgálatára törekszik. A klub megnyitásakor Kovács János és Fodor Zsóka, a színház művészei, valamint az orvosegyetemi citerazenekar tagjai szórakoztatták a nyugdíjasokat. A klubba mindenkit szeretettel várnak hétfőtől péntekig, délután 2-től 6 óráig." Bökönyt György „Nagyon fontos problémájában" ennél „sürgősebben választ" nem adhatunk. P. Lajos levelét, s a verset örömmel olvastuk, de lapunk inkább képzőművészeti kritikusunk írásaival, s nem baráti versekkel szokta méltatni egy-egy szegedi alkotó életművét... Dr. P. A. alaposan tájékozott a sarkkutatás témakörében. A jövő század kontinense című korábbi cikkünkhöz fűzött kiegészítését azonban nem közölhetjük, főként terjedelmi okokból. A héten több levélíró foglalkozott ismét az autóbuszközlekedéssel. Nekik üzenjük, hogy a közeljövőben a Volán vezetőitől közvetlenül kérünk majd a panaszokra, észrevételekre választ Válaszol az illetékes „Mi miért és ki kiért van? Észrevételeim elolvasása után a választ adja meg az olvasó! Azon szerencsés emberek közé 'tartozom, akik kertet kaptak Dorozsmán. Az öröm napjait azonban beárnyékolják a felhők: a kertet szeretném bekeríteni. Sodronyra még a sorsolás előtt volt ajánlattevő. A sodrony azonban nem áll meg a levegőben, hanem azt oszlopokra feszitett huzalra szokták kötözni. Elmegy tehát a boldogságban fürdő ember a TÜZÉP rökusi telepére, ahol közlik vele, hogy oszlop az nincs. — Mikor lesz? — kérdem. — Megrendeltük. Ez lehetséges, hiszen egy jó kereskedő, ha kifogyni látszódik az áru, rögtön rendel, sürget vagy utánajár. A jó kereskedőnek nemcsak el kell adnia, hanem időben be Is kell szereznie az árut. Itt, Szegeden immár több mint egy éve tudott dolog, hogy kerteket osztanak ki. Ezek bekerítésére pedig néhány ezer oszlopra is szükségük lesz a tulajdonosoknak. Üzenetek, röviden H. S.-ni Asotthalmon lakó olvasunk bérelt munkásszállitó autóbuszuk ügyében kér felvilágosítást. A kocsi elsötétítő függönyeihez ugyanis nem szabad nyúlniuk az utasoknak, így mindig félhomályban utaznak, s nem látnak ki az ablakon. Van-e ilyen rendelet vagy csak a jármű vezetője „bogaras" — kérdi levélirónk. A Volán válaszára nem is kell várnunk, efféle rendelet ugyanis nem lehet, ezt „látatlanban" állítjuk. „Szegedi magyar" jeligére üzenetünk egy kérdés: talán attól tart a levélíró, hogy a kifogásolt jelzőlámpa-rendszer bosszút áll, azért nem írta meg nevét és címét? F. Nándornénak azt tanácsoljuk, ha már szolgálati lakásában fürdőszobát alakítottak ki — s nem a levélíró költségére —, ne sajnálja azt a pár forintot a törülközőtartóért: legfeljebb leszereli, s mint saját tulajdonát, magával viszi, ha abból a lakásból elköltözik. Lovász Lázár igazgató válaszolt az Egyszerűsítés után bonyolultabban címmel közzétett írásra. „A cikkben leírtak helytállóak. Az utóbbi időkben kialakult helytelen gyakorlatot azonnali hatálylyal felszámoltattam. A nemzetközi pénztárban és a helyelosztó központban levő dolgozókat a végrehajtási utasítás maradéktalan betartására utasítottam." Lóki Bélától, a MÁV körzeti üzemfőnökétől is érkezett levél: „A vonat utolsó kocsijai valóban messze állnak meg a Nagyállomáson a kijárattól. Helyjegyes vonatoknál ezen úgy Igyekszünk segíteni, hogy a Szegeden elővételben megváltott helyjegyeket az érkező vonat első felébe adjuk ki. Az olvasó javaslatát a jövőben az adódó lehetőségektói függően alkalmazni fogjuk, a kijelölt megállási rend betartását a vonatszemélyzettől megköveteljük. A magasított peron meghosszabbítására, anyagi lehetőségeink hiányában a közeljövőben nincs lehetőség." összeállította: PáUy Ra'altn >