Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-24 / 250. szám

2 Péntek, 1980. október 24. postaláda társszerzőnk az olvasó Verőfény és egész napos eső — Igencsak változatos Idő­járás jellemzi az idei októbert, s talán ebben lelhetjük fői annak okát is, hogy néhány tipikusan októberi témakör meg nem kért magának helyet levelezési rovatunkban. Fél­reértés ne essék, nem hiányol luk a sáros, csúszós utakról, hidegen maradt lakásokról tudósító leveleket! Sokkal szív­derítőbb közzétenni az idős emberek megbecsüléséről hírt adó sorokat, a társadalmi összefogás példáját bemutató fényképet, a tanulságos kirándulásról szóló tudósítást! Eze­ket emeltük kl mai Postaládánkban, s abban bízunk, hogy a hidegebb, esősre forduló Idő ezután sem készteti társ­szerzőinket „örökzöld" panaszok Írására... Köszönet a körútról A Brüsszeli körúti öregek napközi otthona lakóinak köszönetét tolmácsolom a Szücsipari Szövetkezet Tye­reskova szocialista brigádjá­nak, amelynek tagjai bőr­kesztyűvel ajándékozták meg az otthon minden lakóját az öregek napja alkalmából. A köszöntésben a vendéglátói tisztet a Dugonics gyógy­szertár dolgozói, a Minőségi Cipőgyár Vörös Csillag és Petőfi szocialista brigádjá­nak tagjai látták el. A mu­zsikát Eke István és Varga György szolgáltatta, a Mérey utcai iskola másodikosai pe­dig műsort adtak az Idős emberiek szórakoztatására. — írja Pap Gézáné vezető gondozónő. Szomorúan ballagok ki a telepről, amikor elében vá­gódik egy erőtől duzzadó fuvaros. — Mi kéne, bátyám — Kerítésoszlop, de nincs. — Adja csak meg a címét, ha lesz oszlop, megveszem és kiszállítom a kertbe. Már-már úgy gondolom, hogy egy jótevővel hozott össze a sors, amikor meg­kérdem : — És mennyi lesz a fu­vardíj? — Darabonként 40 forint. Az ájulás környékez. Ki­számítom. Ez 1600 forint. Az út nem több 5 kilométernél. Időben maximum 3 óra, a visszautat ls beleszámítva: 530 forintos órabér. — Ennyit nem fizetek. Nincs maguknál díjszabás? — Képzelje, nincs! Magá­nak pedig sohasem lesz ke­rítésoszlopa — jelenti ki ka­tegorikusan. Nemrégen, mint boldogta­lan háztulajdonosnak, a 40 mázsa téli tüzelőt mázsán­ként 7 forintért szállították lakásomra, beleszámítva a brikett fel- és lelapátolását is. Ez mindössze 300 forint­ba került a borravalóval együtt. Tényleg nincs előirt díj­szabásuk a fuvarosoknak? És van-e ellenőrzés egyálta­lán? Miért van az, hogy a Volán egy faházat rakodás­sal együtt 100 kilométerre 1900 forintért szállít el? Csak ott van szabott ár? Apropói A Volánnal kell az oszlopot kiszállítani! Ha többen összefognánk, talán még kevesebbe kerülne. Csak az a bökkenő, hol van oszlop? Mert Dorozsma két TÜZÉP-telepén nincs egy darab sem. Éljen tehát a takarékos­ság és a kereskedelem!" Aki éljent kiált: Zalavári József, a Vág utca 3/B-ből. Segíteni könnyű... Sikeres kirándulás „A Szegedi Tanárképző Főiskola szlovák tanszéke a szlovák klub tagjai részvé­telével október 14-én kirán­dulást szervezett Tótkomlós­ra. A résztvevők a tótkom­lóst Tájház berendezési tár­gyaival ismerkedtek meg, majd a Háziipari Szövetke­zetben a népi mintásszö­vést, fehérneművarrást és készáru-csomagolást látták. A termékekből jelentős mennyiséget exportálnak. Ezután a kirándulók meg­nézték Koppány János érde­kes néprajzi gyűjteményét, ahol nemcsak a régi tót­komlósl bútorok, ruhák, ház­tartási eszkőzök, hanem a régi mezőgazdasági szerszá­mok és felszerelések ls lát­hatók, s ez minden résztve­vőnek nagy élményt nyúj­tott. Este, a tavaly megépült kultúrházban, a könyvtárat, a 430 személyes színházter­met és kiszolgálóhelyisége­ket járták végig és a legna­gyobb elismeréssel nyilat­koztak ennyi szép és jó lát­tán. Bármely szervezet, bár­milyen korú tagjainak isme­reteit bővíthetik ezek a lát­nivalók. Az emlékezetes ki­rándulást a kultúrházban működő Pávakör énekkara és citerazenekara szlovák és magyar dalok előadásával zárta" — írja Komoly Pál szegedi társszerzőnk. K. P. olvasónk olyan szép­séghibákat gyűjtött csokorba, amelyek fáradság nélkül el­tüntethetők. „Tatarozzák Szegeden a régi épületeket. Ilyenkor sok helyen lekerül­nek az utca- és házszám­táblák, s már nincs, aki azo­kat visszahelyezze. Ha pedig ezek a táblák a házak tata­rozásakor a helyükön ma­radnak, nem akad olyan em­ber, aki a festéket lemosná. Pedig egy tiszta, zománco­zott tábla szebbé teszi az épületet. Elgondolkodtató az ls, miért mossák a járdákat esős Időben locsolókocsival, sokszor még ott is, ahol az előző órában az utcaseprők ezt már lesöpörték... Szé­pül városunk, de vannak fe­kete foltok is. A Ságvári és a Jósika utca elágazásánál van egy háromszögű terület, ezen jelzőtáblák, de egy mé­ternél magasabb gaz taka­rásában, s még a letört fa­ágak is odakerülnek." Segíteni könnyű — állít­ják levelükben a Komócsin Zoltán tér 10. számú ház la­kói, akik szeptember ötödi­ke, házuk liftjének lezárása óta nem tudják megérteni, miért nem talál az IKV megoldást a lift újraindítá­sára. Az történt, hogy a ház­felügyelő felmondott, helyet­tesítését nem tudta a ház­kezelőség megoldani, s csak majd, ha az új házfelügyelő munkába áll. indulhat újra a lift. A levelet 33 lakó irta alá, segítségünket kérve. Sajnos, házfelügyelő-tobor­zásra nincs engedélyünk, így csak a kérést továbbítjuk: segítsen a ház lakóin az IKV. De hozzátesszük: ne higgyék olvasóink, hogy ilyen esetek­ben segíteni könnyű... Szerintünk sem... Mindennapi kenyerünk Ügy szép az élet, ha van min bosszankodni! Nekem van, tehát szép az életem. Mindennapi bosszankodisa­im egyik oka: mindennapi kenyerünk. Mivel a családban én va­gyok a legráéröbb ember — no meg én vagyok a „vala­ki" —, szombatonként köte-» lességem a kenyér beszerzé­se. Mitől kellemetlen? Pont azt akarom elmondani. Bo­lond ember, aki fölöslegesen gyalogol, cipekedik távolról, ha a közelben is van bolt. Ezért mindig a legközeleb­bi üzletből akarom beszerez­ni a kenyeret. Szombaton délelőtt a pulton mindig pénteki kenyér díszeleg. (Hogy melyik üzletben, azt nem árulom el, mert én csak egyszerű vevő vagyok, az­tán mit lehet tudni? Tet­szenek érteni!) Szóval ott tartottam, hogy viszem haza a kenyeret. A péntekit, szombaton! Több oka ls van ennek. Egy: dél­utánra ígértek frisset, deák­kor nekem más dolgom van. Meccsre kell mennem. Má­sik: van egy előírás, amely szorint a kenyér 72 óráig frissnek tekinthető. Ezek szerint a pénteki kenyér szombaton még egészen Ifjú. Otthon aztán megszegem a mindennapi — pontosabban szólva másnapi — kenyere­met, ami minden, csak nem friss I Sebaj, teszek egy kí­sérletet. Az esti tévétorna alkalmával együtt tornázom a kenyérrel. Mert ugye azt mondja a nóta: „ez a kis mozgás, ugye, jólesett, min­denki frissebb, fiatalabb lett". Hát nem lett. Én még csak-csak, de a kenyér az nemi Most már viszont tu­dom. hogy hol van a hiba! A pékségben ismerik a ren­deletet, a boltban ls, én ls ismerem, de a kenyér az nem. Mit lehet Itt tenni? Vagy megmagyarázni a ke­nyérnek, hogy illik neki 72 óráig frissnek lennie vagy úgy sütni, hogy tényleg az maradjon. Az se rossz meg­oldás, ha a bolt helyesen méri föl az Igényeket, és annyit rendel, amennyi az­nap elkel. Addig ls, amíg valamelyik tanácsomat meg­fogadják, más boltba megyek kenyérért. Másutt ugyanis már szombaton reggel ls le­het friss kenyeret kapni." Imre Lászlót, e sorok szerzőjét arra kérjük, leg­közelebb azt is írja meg, hol szerezte élményeit... Éljen a takarékosság! „Október 16-án elmentem a Zöld Sándor utcai Ren­delőintézet sebészeti osztá­lyára, mivel a. férjem klini­kán feküdt, s kaptunk egy papírt, hogy egy pár man­kót írassak fel az SZTK­ban. A munkahelyemről el­kéredzkedtem, hogy ezt el tudjam Intézni. Az egyik ajtóra ki volt ír­va, nagy nyomtatott betűk­kel, hogy K—R-ig. Én oda álltam, mivel a férjemet M. Istvánnak hívják. Kijött az asszisztensnő, megmutattam neki a klinikai papirt, mire közölte velem, hogy menjek le a kartorrozóba. A karto­nozóban kérdezték, hogy a férjem táppénzen van-e. Mondtam, igen, egy hónap­ja. Azt válaszolták, hogy ak­kor fent van a karton. Visz­szamentem a II. emeletre és vártam. Kijött az asszisztensnő, megmondtam neki, hogy itt van fent a karton, mire kö­zölte, hogy most hozták fel, várjak soromra. Vártam egy darabig, de amikor már mindenki bement .előttem (aki utánam jött, az is), megkérdeztem, hogy meddig kell még várnom. Az asz­szisztensnö behívott, hogy nézzem meg az asztalt, nincs rajta egy karton se, és kar­ton nélkül nem állnak szó­ba velem. Megkockáztattam a kér­dést, hogy akkor nekem kell-e megkeresnem, erre ki­küldtek. Már másfél órája vártam, amikor a mdíiJe aj­tót meg mertem kockáztatni. (A-J-ig). Ott megtalálták két percen belül a férjem kartonját, és egy perc alatt megirták a beutalót. Me­hettem a mankóért. Igaz, a férjem a beutalón 147 éves, de mindegy, a valóságban csak 34! Meggyőződésem, hogy a leirt eset nem jel­lemző, de mégis, az ilyen esetek kapcsán az emberben bizonytalanság támad. Mi a véleményük: jól van ez így?" A levél azt a véleményt su­gallja: írója szerint nincs ez így jól. Szerintünk sem ... M. Istvánné (aki egyébként teljes nevét és címét sem hallgatta el) elküldte a ren­delvény fotómásolatát ls: aszerint férje 1833-ban szü­letett, s nem 1946-ban. A tisztest kort megélt férjnek jó egészséget kívánunk... Turdeli Sándorné lakásá­nak sötétítőfüggönyeit há­romnapos gyorstisztitásra adta be a Mérey utcai Pa­tyolatba szeptember 13-án. Rutinosabb Postaláda-olva­sók nyilván sejtik: azóta az üzletben, s a vállalat köz­pontjában is járt már a le­vélíró, de a függönyök csak nem kerültek még elő. Olva­sónknak az az ötlete tá­madt, hogy most már a Pa­tyolat fizethetne neki. Sót, a vállalatot a tisztításért előre kifizetett 108 forint sem Il­leti meg. Szerintünk sem... Csatornaépítés — társadalmi munkában Városunkban is sokszor lapasztalhatjuk, hogy ki­sebb-nagyobb közösségek munkaidejükön kívül, tár­sadalmi munkában valósí­tanak meg különböző fel­adatokat Nemegyszer mi is tagjai voltunk és le­szünk ezeknek a közössé­geknek, mert tudjuk, hogy minden óra, nap, hét alatt elvégzett munkánkkal az egész társadalom előreha­ladását szolgáljuk. A társadalmi munka szép példáját adták a Kisfaludy utca, Dobó és Szabadsajtó utca közötti szakaszának lakói, akik nyáron és ősz­szel társadalmi munkában szenny vízelvezető-csatornát építettek. Kilenc ingatla­non lakó tizennégy család fogott össze. A munka meg­szervezése még 1978 őszén elkezdődött. Elsőként a Vízművek és Fürdők enge­délyét. s a leendő csatorna műszaki adatait kellett megszerezni. Ebben nagy segítséget nyújtottak a víz­művek szakemberei, meg­határozva többek között azt is, Jiogy milyen mélyre kell fektetni a gerincveze­téket, megadva a különbö­ző csövek fektetési mély­ségét, az aknák méreteit. 1980 tavaszán a lakók társasági szerződést kötöt­tek, s az előzetes költség­becslés alapján, ingatla­nonként 17 ezer forintot adtak össze anyagokra. Vállalták azt ls a szerző­désben, hogy mindenki el­végzi a reá eső munkát. A lakók, családtagok, roko­nok augusztus 4-én kezd­ték meg a munkát, s szep­tember végére fejezték be. Kiásták az utca közepén húzódó 130 méter hosszú gerincvezeték aknáját, va­lamint az öt, egy méter átmérőjű, két és fél méter mély tisztítóaknát. Ezen­kívül minden ingatlan elé ástak ellenőrzőaknát, va­lamint 9 bekötőaknát. A lakók elmondása szerint a csatornaépítéskor mintegy 300—400 köbméter földet mozgattak meg. A szenny­vízcsatornát a Vízművek és Fürdők üzemelteti az el­következendő időben, a tu­lajdonos a városi tanács lett. A társadalmi munká­ban közreműködő lakók remélik, hogy a tanács a földes út felújításához majd megfelelő mennyiségű ko­hósalakkal járul hozzá, aminek lerakásához, elsi­mításához a lakók újabb társadalmi munkát vállal­nak. (Felvételünk a csator­naépítéskor készült.) O. I. Az idős emberekért „A Bartók Béla Művelő­dési Központban Yiemrégi­ben megnyílt az időskorú­ak klubja, ideiglenes ne­vén a Belvárosi Klub. A központ igazgatója tájékoz­tatta a mintegy száz nyug­díjast a klub céljáról, s arról, hogy hazai és kül­földi napilapok, folyóiratok állnak rendelkezésükre, van rádió, televízió, s több tár7 sasjáték — tehát a műve­lődési központ a sokféle Igény szolgálatára törek­szik. A klub megnyitásakor Kovács János és Fodor Zsóka, a színház művészei, valamint az orvosegyetemi citerazenekar tagjai szóra­koztatták a nyugdíjasokat. A klubba mindenkit sze­retettel várnak hétfőtől péntekig, délután 2-től 6 óráig." Bökönyt György „Nagyon fontos problémájá­ban" ennél „sürgősebben választ" nem adhatunk. P. Lajos levelét, s a ver­set örömmel olvastuk, de lapunk inkább képzőművé­szeti kritikusunk írásaival, s nem baráti versekkel szokta méltatni egy-egy szegedi al­kotó életművét... Dr. P. A. alaposan tájéko­zott a sarkkutatás témakö­rében. A jövő század konti­nense című korábbi cikkünk­höz fűzött kiegészítését azon­ban nem közölhetjük, fő­ként terjedelmi okokból. A héten több levélíró fog­lalkozott ismét az autóbusz­közlekedéssel. Nekik üzen­jük, hogy a közeljövőben a Volán vezetőitől közvetlenül kérünk majd a panaszokra, észrevételekre választ Válaszol az illetékes „Mi miért és ki kiért van? Észrevételeim elolvasása után a választ adja meg az olvasó! Azon szerencsés emberek közé 'tartozom, akik kertet kaptak Dorozsmán. Az öröm napjait azonban beárnyékol­ják a felhők: a kertet sze­retném bekeríteni. Sodrony­ra még a sorsolás előtt volt ajánlattevő. A sodrony azon­ban nem áll meg a levegő­ben, hanem azt oszlopokra feszitett huzalra szokták kö­tözni. Elmegy tehát a bol­dogságban fürdő ember a TÜZÉP rökusi telepére, ahol közlik vele, hogy oszlop az nincs. — Mikor lesz? — kérdem. — Megrendeltük. Ez lehetséges, hiszen egy jó kereskedő, ha kifogyni látszódik az áru, rögtön rendel, sürget vagy utána­jár. A jó kereskedőnek nemcsak el kell adnia, ha­nem időben be Is kell sze­reznie az árut. Itt, Szegeden immár több mint egy éve tudott dolog, hogy kerteket osztanak ki. Ezek bekeríté­sére pedig néhány ezer osz­lopra is szükségük lesz a tulajdonosoknak. Üzenetek, röviden H. S.-ni Asotthalmon lakó olvasunk bérelt munkásszál­litó autóbuszuk ügyében kér felvilágosítást. A kocsi elsö­tétítő függönyeihez ugyanis nem szabad nyúlniuk az uta­soknak, így mindig félho­mályban utaznak, s nem lát­nak ki az ablakon. Van-e ilyen rendelet vagy csak a jármű vezetője „bogaras" — kérdi levélirónk. A Volán válaszára nem is kell vár­nunk, efféle rendelet ugyan­is nem lehet, ezt „látatlan­ban" állítjuk. „Szegedi magyar" jeligére üzenetünk egy kérdés: talán attól tart a levélíró, hogy a kifogásolt jelzőlámpa-rend­szer bosszút áll, azért nem írta meg nevét és címét? F. Nándornénak azt taná­csoljuk, ha már szolgálati lakásában fürdőszobát ala­kítottak ki — s nem a le­vélíró költségére —, ne saj­nálja azt a pár forintot a törülközőtartóért: legfeljebb leszereli, s mint saját tulaj­donát, magával viszi, ha ab­ból a lakásból elköltözik. Lovász Lázár igazgató vá­laszolt az Egyszerűsítés után bonyolultabban címmel köz­zétett írásra. „A cikkben le­írtak helytállóak. Az utóbbi időkben kialakult helytelen gyakorlatot azonnali hatály­lyal felszámoltattam. A nem­zetközi pénztárban és a helyelosztó központban levő dolgozókat a végrehajtási uta­sítás maradéktalan betartá­sára utasítottam." Lóki Bélától, a MÁV kör­zeti üzemfőnökétől is érke­zett levél: „A vonat utolsó kocsijai valóban messze áll­nak meg a Nagyállomáson a kijárattól. Helyjegyes vona­toknál ezen úgy Igyekszünk segíteni, hogy a Szegeden elővételben megváltott hely­jegyeket az érkező vonat el­ső felébe adjuk ki. Az olvasó javaslatát a jö­vőben az adódó lehetőségek­tói függően alkalmazni fog­juk, a kijelölt megállási rend betartását a vonatszemély­zettől megköveteljük. A ma­gasított peron meghosszab­bítására, anyagi lehetősége­ink hiányában a közeljövő­ben nincs lehetőség." összeállította: PáUy Ra'altn >

Next

/
Thumbnails
Contents