Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-17 / 244. szám

4 Péntek, 1980. október 17: postaláda társszerzőnk az olvasó a város költségén törik fel és szállítják el? Vajon a földbe süllyesztett olajtartályokat mikor emeltetik ki a helyükről? Jóllehet, kivárják, míg felettük parkosítanak, fákat ültetnek, s majd akkor látnak a tartályok kiemeléséhez." A kérdésekre a választ — gondoljuk — nem tőlünk, hanem az illetékesektől várja olvasónk. Szűkebb s tágabb környezetünk Az írásos észrevételeket panaszokat köszönő sorokat olvasva, újabb tapasztalatokkal gazdagodhattak rovatunk szerkesztői. Benyomásainkat — bízva olvasóink józan ítélőképességében — szeretnénk levelezőink tudomására hozni. Arra számltunk, hogy gondolataink visszhangra találnak, s akik egyetértenek velünk, papírt tollat ragadnak. Legfontosabb mondandónkat alánlatként tesszük közzé. Hozzászólásra Invitáljuk olvasóinkat: fogalmazzák meg. szerintük mely tevékenységért magatartásért jár köszönet. Példákkal illusztrálva próbálják összefoglalni az életnek azokat a jelenségeit melyekről feltétlenül dicsérőm kell szólnunk. Felhívásunk nem prókátort ötlet Tapasztaljuk ugyanis, hogy egyesek akkor is hálaimát zengenek, amikor arra semmi szükség. Meghatottan köszönik meg például, hogv a GELKA időben javítja meg a tévét ha az étteremben. a kereskedelmi üzletekben előzékeny, udvarias a kiszolgálás. Köszönő sorokat szeretnének megjelentetni a gondos kórházi ápolásért vagy az óvó nénit magasztalva, az óvodai rendezvények szervezéséért Tisztázzuk végre: kinek-kinek becsülete, legjobb képességei szerint kell munkáfflt végeznie. A munkaköri kötelesség teljesítéséért nem iár külön köszönet Dicséret illeti viszont az átlagosnál jóval többet, értékesebbet teljesítőket. az önzetlenül, az elvártnál ls emberségesebben cselekedőket. De magasztalásukban tartsunk mértéket A tiszta erkölcsi érzékkel rendelkező emberek nem kívánnak tömjén füstöt azért amit önnön meggyőződésükből, a leghelyesebben tettek. Teremtsünk rendet értékrendszerünkben! Ne feledjük: csak annyit van Jogunk másoktól várni, amennyit magunk is adnánk. Jó néhány levelezőnk számon kért tőlünk, hogy ügyében miért nem intézkedünk. Magunk is unjuk már a lemezt, mégsem tágíthatunk; a névtelen panaszokra, vádaskodásokra ezután is csak kivételesen, indokolt esetekben térünk ki. Ezt üzenjük „Szilágyi utcai lakók" aláírással levelező olvasóinknak ls. Z. M. szignóval levelező panaszosunk rendkívül káros — kereskedelemben tapasztalható — Jelenségre hívja fel figyelmünket. Levelét „expressz" küldte, de akár postára se adta volna. A soraiban összefoglalt ügyben érdemben intézkedni képtelenség. Az inkognitóban panaszkod ót nem szembesíthetjük az eladóval. „Betelt a panaszkönyv" Bozóttűz keletkezett augusztusban a Maros utcai gázelosztó közelében. A tűzoltók szerencsére hamarosan, s hatásosan intézkedtek. A környék lakói mégsem nyugodtak. Attól tartanak, hogy az eset nyáron megismétlődhet. „A megelőzés érdekében, s persze, játszadozó gyermekeink egészsége végett kérjük, tisztítsák meg a területet az egész környéket elcsúfító gaztól, szeméttől." Az óhajt, ki tudja miért, névtelenül fogalmazta meg a Maros utca egyik kisgyermekes lakója. A Zákány utca 39. számú házból teljes névvel aláírt levelet kaptunk. Megfogalmazója az épületben uralkodó „tarthatatlan állapotról" tudósít. Részletesen elemzi azokat a kellemetlenségeket, melyek egy-két lakó „jóvoltából" az egész közösség életét megnehezítik. Szól a lomokkal, kacatokkal telezsúfolt padlásról, kamrákról, a patkányok inváziójáról. Na, és a hangoskodó, naphosszat rádiójukat, magnójukat bömböltető lakókról. „Miért és meddig kell a szemétdombon élni? Ki a gazdánk? Kihez forduljunk panaszunk orvoslásáért bizalommal? — efféle kérdéseket tesz fel, intézkedésünkben reménykedve levélírónk. Hozzáteszi még: „Kinek van arra energiája, hogy házaljon hivatalról hivatalra, s lenyelje a -nem az én asztalom« elutasító kijelentést?" Olvasónk levelének ismeretében az a meggyőződésünk, hogy a panaszos még sehol nem próbált igazának utánajárni. Bocsásson meg a megjegyzésért, de a városlakók valamennyi gondját-baját mi sem vagyunk képesek nyakunkba venni. Energiánkat azokra az esetekre tartalékoljuk, amelyekben bebizonyosodott, hogy a panaszos már megtett minden tőle telhetőt, de semmi nem vezetett eredményre. Ezért azt javasoljuk az említett ház lakóinak, hogy forduljanak panaszukkal a legilletékesebbhez, az 1KV Ingatlankezelőségéhez. Idősek nevében Az EL IKER Petőfi Sándor tugárút 65—0.1. szám alatti üzletében történt. V. L.-né levelét idézzük: „Üres üvegeket vittem vissza október 7-én az üzletbe. Egyben vásároltam is. A pénztárnál 100 forintossal fizettem, és odaadtam az üres üvegekért járó betéti díj jegyzékét is. A pénztáros nagy meglepetésemre úgy adott vissza, mintha 50-essel fizettem volna. Hiába reklamáltam, nem ismerte el, hogy én százast adtam. Miután közelgett a váltás időpontja, megvártam a kasszazárást. Ez sajnos nem a jelenlétemben történt Kurtán-furcsán közölte velem a pénztáros, hogy nincs többlet. Meggyőződésem, hogy minden vásárló tudja, milyen pénzzel fizet pláne az, aki egyedülálló, és egy keresetből él. Én ezek után kértem a panaszkönyvet az üzletvezetőtől. Kérésemet sajnos figyelmen kivül hagyták, noha háromszor is megismételtem. Végül azt a választ kaptam, hogy a panaszkönyv betelt, jöjjek holnap. Azzal a gondolattal távoztam, hogy nagyon sok panasz lehet a boltra, ha már nincs üres lap a vásárlók könyvében." Olvasónk • nem egyedi esetről tájékoztat. Hasonló történetről már több levélírónk is beszámolt. Jól ismerjük hát a panasz elhárításának variációit. A boltvezető éppen átküldte a központba a vásárlók könyvét. Nem adhatja oda, mert éppen most dolgoznak belőle. Visszatartja, mert „mindenféle hülyeséget nem lehet beleírni". A könyvet odaadják, de tollat, vagy ceruzát már nem tudnak keríteni. Nem utasítják el a vevőt, csak elvárnák, hogy sórösládák barrlkádján verekedje át magát. A könyvet megközelíthetetlen helyre teszik... és így tovább. A fentiekben idézett panaszoslevél megfogalmazója nevében most ml teszünk közérdekű bejelentést a Szegedi ÉLIKER-néL Tájékoztatásunk alátámasztására elküldjük a levél hiteles másolatát. A vállalat vezetőinek válaszát, remélhetően, hamarosan olvashatják levelezőink. Addig is, szeretnénk felhívni figyelmüket a belkereskedelmi miniszter 1977-ben kelt rendeletére, miszerint o vásárlók könyvét jól látható helyen kell az üzletekben kifüggeszteni, úgy, hogy könnyű legyen hozzáférni. A könyvet a vevő az üzlet dolgozóinak megkérdezése nélkül is elveheti. A vásárlót személyazonosságának igazolására felszólítani, a bejegyzésben akadályozni, vagy bármely módon befolyásolni nem szabad... Az üzlet vezetője köteles gondoskodni arról, hogy a vásárlók könyve mellett állandóan használható Írószer legyen. Ha az üzletből a vásárlók könyve hiányzik, a bejelentést az Üzlet vezetője köteles Írásba foglalni. A feljegyzés egyik példányát a vásárlónak kell átadni. Lehet, hogy az említett ÉLIKER-üzlet vezetője nem Ismeri ezt a rendelkezést? Idős olvasóinktól ezúttal a szokásosnál több levelet kaptunk. S bár jeleztük már, köszöneteket csak módjával közlünk, esetükben mégsem zárkózunk el a dicsérő szavak felidézésétől. A címzettek szocialista brigádok, patronáló intézmények képviselői, akik Jó szóval, kedvességgel igyekeznek a megfáradt, beteg embereket felvidítani. Példájuk, remélhetőleg másokat Ls hasonló cselekedetre késztet Az öregek napjáról rendezett műsorokról tájékoztató sorokból: „Bensőséges öregek napja volt október S-én az alsóvárosi betegek szociális otthonában. Mindenki, akit egészsége és lábai engedtek, részese lehetett annak a szép műsornak, melyet a Vakok Szövetségétől érkezett műkedvelők nyújtottak. Meghallgathattuk a deszki citerazenekar műsorát is. A 90 éven felülleket külön is megörvendeztették. Virággal, egy-egy doboz bonbonnal, üveg borral. Az olajipart vállalat képviselői mindenkit megajándékoztak. Az ünnepi ebédnek már mindenki részese volt. Köszönet a rendezvényért mindazoknak, akik széppé tették számunkra ezt a napot" — Nagy Ida levelét Idéztük. Polgár Istvánná a v Dáni János utcai öregek napközi otthonából irt: „Az otthon lakóit gyárlátogatásra hívta nemrég a szegedi gyufagyár, melynek dolgozói kommunista szombaton végzett munkájuk értékét a szociális létesítmények támogatására ajánlották fel. A gyárlátogatás igazán jól sikerült, a résztvevőkben kellemes emléket hagyott. A különböző részlegekben ajándékokkal kedveskedtek nekünk, a dolgozók szívesen válaszoltak kérdéseinkre. Tájékoztatót hallhattunk a gyár megalakulásáról, Jelenlegi eredményeiről. Az elmondottakat mindannyian érdeklődéssel hallgattuk. Végül uzsonnával, üdítő Itallal vendégeltek meg bennünket. Meghatódva, szép élményekkel távoztunk a gyárból." Bugyinszkl Károlyné a rőkusi pártházban tartott öregek napi rendezvényről tudósít: „Móczó elvtárs tartalmas Jteszéde után a Rigó utcai fiúnevelő otthon zenekara szórakoztatta az idős embereket. Ezután a biztonságos közlekedésről hallottunk hasznos tájékoztatót. Ajándékokat vehettünk át, az összejövetelt tombola színesítette. Kedves, felejthetetlen délutánt kaptunk, mely mosolyt csalt az elfáradt öregek arcára. Egyszóval minden nagyon szép volt, és nagyon jól éreztük magunkat." A szeretetre, a gondoskodásra az otthon élő idős emberek is rászorulnak. Sokan magányosan töltik napjaikat, fájés lábuk miatt nehezen tudják mindennapos teendőiket elvégezni. Nem csoda hát, hogy meghatottan köszönik meg az önzetlen segítséget. Például a Lila Akác szocialista brigádjának. E témával előző Postaládánkban már foglalkoztunk. A tarjáni 30-as számú ABC-áruház eladói ugyancsak szívesen segítenek a rászorulókon. Bodó Mihály nyugdíjas olvasónk híradásából tudjuk: az öregek által kiválasztott, megvásárolt árut munkaidő után nemegyszer az idős emberek la. kására viszik. Kommentár nélkül Miértek A szervezetlen munka látványa a legtöbb embert felháborodásra készteti. Érthetetlen, józan ésszel megmagyarázhatatlan : miért szükséges például az újonnan készült közutakat, járdákat feltörni. Vajon miért zúzták darabokra a Brüszszeli körúton az építőipari szövetkezethez vezető beton kocsibejárót — kérdezi K. A. olvasónk. S nem éri be ennyivel, tovább faggatódzik: „Tavasszal szép magas villanyoszlopokat állítottak fel a körúton. Mindegyiket jókora betonlapba süllyesztették. S ki tudja, miért, hetekkel ezelőtt kézi erővel és légkalapáccsal feltörték a betontöveket. Ma ezeket az oszlopokat kiemelik, és újakat helyeznek eL Talán újabb terv készül? S ha igen, miért? Az ÁFOR nemrég elköltözött a körútról, de minden szennyét itt hagyta. Itt maradt az épületek betonalapja, sok egyéb kacat. Arra várnak talán, hogy mindezt Az alábbi levelekhez nem fűzünk különösebb kommentárt. Bizakodunk: megteszi ezt helyettünk a Városgazdálkodási Vállalat távfűtési osztálya. A levelek ismertetése előtt csupán arra emlékeztetnénk, hogy hasonló panaszokkal immár évek óta kénytelenek vagyunk foglalkozni. A távfűtés és a melegvlz-szolgáltatás hiányosságai ősztől tavaszig rovatunk örökzöld témái. Remélhető-e egyáltalán, hogy valaha levehetjük ezeket a napirendről? Várható-e hatásos, a jogosan méltatlankodó lakókat megnyugtató intézkedés? H. L.-né Murányi utcai lakó leveléből: „A tarjáni 700-as lakóházak bérlőinek nevében fordulok Önökhöz. Egy éve költöztünk a 701-es épületbe. Azóta is örökös gondunk a meleg víz. Még egy esetben sem fordult elő, hogy nálunk az előírt hőfokot mérték volna. Gyakran hallani, hogy a vízzel is takarékoskodjunk. A fűtéssel hasonló gondjaink vannak. Ezekben a lakásokban télen is 2—3 pulóverben vagyunk kénytelenek tartózkodni. Többen is megpróbáltuk, egy ízben megtagadtuk a fizetést. Akciónk eredménytelen maradt. Reklamálásunk céltalan. Mi, akik gyárakban dolgozunk, csak a teljesítmény után kapunk fizetést, és nem a jelenlétért. Elvárnánk, hogy mi is csak azért fizessünk, amit jogosan köKutyakaland Délután négy órakor csúcsforgalom volt a József Attila sugárúton. Autó autót ért, szinte hömpölygött a kocsisor a lámpával szabályozott zebrán. Az úttest két oldalán türelmetlenkedő gyalogosok figyelték feszülten a jelzést. Bizony késik. mert zöld helyett csak a tilospiros emberkét láttuk virítani a temető zöld hátteréből. Senki nem mert fegyelmezetlenkedni. A rohanó forgalom riasztja a türelmetlenkedőket, s Intő figyelmeztetés a temető sövény kerítésén átvillanó fehér keresztek látványa ls. Türelmesen várakozunk. Hirtelen szokatlan látványra figyeltünk fel. Egy jól megtermett farkaskutya furakodik a várakozók mellett. Kidugja okos pofáját a zebra felé, mint aki tudja, hogy itt neki is joga van áthaladni. Ismeretei azonban hiányosak — látszatra elég fiatal —, hiába nőtt nagyra, hiányzik a közlekedési tapasztalata. Arra gondoltam, ez lehet az a bizonyos kutya, amelynek jelentkeznie kell oltási bizonyítvánnyal egy emeletes házban. mert visszaélt egy kisgyerek fül-, vagy farokhuzogatásával, és nem tűrte Jámborul a kínzást. Igen, ez a kutya valóban tolakodó volt. Szét sem nézett, lelépett a zebrára, bátor, határozott de kényelmes léptekkel, elsőnek, elindult a várakozók előtt. A pirosban. Bennem elhűlt a vér. Kiáltani szerettem volna, hogy takarodj vissza, ég a piros lámpa, tilos még lelépni. De a pillanat tört része nem volt elég arra, hogy hangot adjak, torkom összeszorult, a tragédia elkerülhetetlennek látszott. Az úttesten közel hatvan kilométeres sebességgel rohant a zebra felé egy homoksárga Barkas furgon. A kutya nem is vette észre a feléje száguldó végzetet. Szemét a földre szegezve kényelmesen lépkedett a zebrán, nem ls figyelve az úttesten sivító kerekek zajára. S ekkor éles fékcsikorgás, blokkolás, szomszédaim szisszenése a járdán jelezte, hogy mindenki átélte azt, amit én, néhány pillanat alatt Mindenki, aki ott állt az átjárónál, látta a bátor, de buta állat merészségét. Az autó bal kereke a kutya derekát szinte érintve, csúszva, sivítva mégis megállt. S ezt a nézők nagy része csak azután látta, amikor szemüket kinyitva bátorságot vettek maguknak a látványra. Nem azt láttuk, amit vártunk. Az állat visszanézett, mi is volt itt, majd kétoldalra tekintett, és megugrott a zebrán. Kihasználva a pár másodpercnyi szünetet. Futva jött át a mi oldalunkra, a villamossíneken már széttekintett, és lomha léptekkel elindult az Északi városrész felé, kutyaügetésben. Lassult a szívverés. A furgon elindult, s a több! kocsi is. Nem történt semmi. A kocsi számát sem tudtam megjegyezni, tovasuhant Vásárhely felé. De miközben a halál birodalmán átvágva rövidítettem utamat, nem a kutyára gondoltam. Az emberre, aki emberségből, lélekjelenlétből kitűnőre vizsgázott T. S. vetel rajtunk a Városgazdálkodási Vállalat." Pesti József, a Gáz utca 14. B-ből írt. (Levelének másolatát a Városgazdálkodási Vállalathoz is eljuttatta. A címzett tehát a vállalat illetékes osztálya.) „1979 szeptemberében egy hétig sem hideg sem melegvíz-szolgáltatás nem volt. Ezt levélben közöltem a vállalattal, kértem a számla felülvizsgálatát. Levelemre választ azóta sem kaptam. A vállalat jogosnak nevezett követelését nemcsak az említett esetben nevezhetjük jogtalannak. Jelenleg ugyanis meleg viz helyett többnyire csak langyos, jó esetben 32 fokos viz folyik a csapokból, legtöbbször az sem. Az utóbbi időben este Észrevételéhez kapcsolódfél 9 és 9 óra között már nem lehet fürdeni, mert nincs meleg viz. Automatikus követelés helyett emberséges elbírálást kérek" — fejezi be levelét olvasónk. hatnak az odesszai Kockaház utcai házak lakói is. Az itt található 14 épületben jó ideje ugyanez a probléma. Igy Is lehet? Vajda utcai olvasónk levelének adhatnánk a fenti címet. Levélírónk egy csomag kézbesítés tortúráját ismertetve kérdezi a postától: a szolgáltatásban így is lehet dolgozni? A válasz remélhetően nem marad el, addig is lássuk a levelet. „A minap csomagot kaptam, vagyis hát előtte egy értesítést. Az értesítőn a dátum október 1. volt, én ezt október 2-án találtam meg a levélszekrényemben. Az ertesítőn kézzel írott felszólítás: „Ma jöjjön be érte, mert visszaküldöm." Elmentem az állomásra, mert csak ott lehet átvenni a csomagot. Udvariasan utánanéztek, mi lehet a küldeményemmel. De, mert nem találták, azt javasolták, menjek haza, a kézbesítő biztosan ismét megkísérli a csomag átadását. Délután 2 óra körül meg ls érkezett a postás. Megkérdeztem, tegnap miért nem talált el az expressz feladott küldeménnyel a lakásunkig. A válasz mindenféle kifogást tartalmazott. A kézbesítő azt akarta elhitetni velünk, hogy a levélládánkon nem volt feltüntetve a nevünk. Ezért nem talált meg bennünket Megjegyezném, hogy három hónapja lakunk itt, eddig már számos csomagot, s egyéb küldeményt kaptunk. Tény továbbá, hogy október 1-én egész nap itthon tartózkodtunk. Sorokban i Nem vádaskodik, nem panaszkodik senkire, s nem is rázós ügy, ami miatt tollat fogott a „DM olvasója", mégis inkognitóban, név nélkül fogalmazta meg levelét. Vajon mitől tart? Miért nem meri felvállalni az észrevételt, miszerint: „Tarjánban, az Erős J. utcai házsor előtt hetek óta szünetel a közvilágítás." Egyik belvárosi olvasónknak az eset ellenkezője szúrt szemet. Nevezetesen az, hogy a Dugonics téri szökőkút környékén olykor nappal is világítanak a diszlámpák. Legutóbb október 15-én tapasztalhatták ezt a járókelők. Bálint Istvánná felsővárosi olvasónk felháborító esetről hirt adó levelét az illetékes vállalathoz továbbítottuk. Majoros László kisteleki levélírónknak azt tanácsoljuk. a helyi AFÉSZ-nél érdeklődjön a mákgubó felvásárlási ára felől. F. Jánosné Sándorfalvárói arra kíváncsi, adhatja-e leendő gyermekének a Mariann — s nem Marianna — nevet. Nos, ha lány lesz az újszülött, nyugodtan keresztelhetik őt Mariannak. Aggodalomra nincs ok, e név hivatalosan is elismert. Napja: április 27. és 30-án ünnepelhető. összeállította: Ladányi Zsuzsa s 4