Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-17 / 244. szám

4 Péntek, 1980. október 17: 3 Rába gyár Rendkívüli jutalom Tizenkétmilliárd forint ér­tékű termelési értéket képez­tek az év élső háromnegyed évében a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban. Min­den keresletet kielégítettek a gyár termékeiből: motorok­ból. futóművekből, mezőgaz­dasági erőgépekből, kamio­nokból, állattartó berendezé­sekből. pótalkatrészekből. Azoknak a munkahelyek­nek a dolgozói, akik felada­taikat a kívánt szinten, vagy azon felül látták el, rendkí­vüli jutalomban részesültek. Kilencezer fizikai munkás, technikus, mérnök, különbö­ző szintű vezető kapott ju­talmat. összesen több mint 20 millió forintot fizettek ki. Belépett a gazdálkodó szervek „kapuin" Népfront és gazdaságpolitika Négy esztendő munkáját tette mérlegre a Hazafias Népfront gazdaságpolitikai bizottsága csütörtöki, tegnapi ülésén. A bizottság — amely­nek a pénzügyi, életszínvo­nal-politikai és termelés poli­tikai albizottságaiban 35 szakember tevékenykedik — az utóbbi esztendőkben szá­mottevő eredményeket muta­tott fel. a gazdasági életet szabályozó, országos érvényű iogszabályok megalkotásának támogatásában, a különböző törvények előkészítésében. Tagiai szoros kapcsolatot tar­tanak a területi népfront­bizottságokkal. sok ezer akti­vista munkáiát hangolták egybe az ország előtt álló gazdasági feladatok megoldá­sára. A néofrontmozgalom — szögezték le a tanácskozáson — belépett a gazdálkodó szervek „kapuin", az orszá­gos és helvi gazdasági igaz­gatás partnerévé, egyik segí­tőiévé vált A mozgalom gazdaságpolitikai tevékenysé­gének legidőszerűbb tenniva­lója most a VI. ötéves terv előkészítésének támogatása, megalapozása. Ez egyébként nemcsak a népfront hanem az egész ország küszöbönálló feladata. természetes hát. hogy a legszélesebb tömeg­bázisú mozgalom is ezt te­kinti legfontosabb teendőjé­nek. (MTI) Kiút a kátyúból Fodrozik a Tisza vize a tápéi komp körüL A motor csendes berregéssel viszi az óriás deszkaladikot Miután a parthoz ér. Széli András befűzi a hatalmas láncot a karikába. — Tudom, mire kíváncsi — pillantott rám. — Húsz év után nehezen válik az ember a földtől. De a végén már nem lehetett bírni, ami ott történt Feketedett a széna, a lucerna. 130 forint jutott egv napra és a tíz órai munka ára annál több nem lehetett Bent a majorban, a hosszú istálló végében Tóth József k'skocsiból lapátolia a da­rát Kertelés nélkül mondja a magáét: — Azért süllyedt Idáig a gazdaság, mert tönkremen­tek a jószágok. Harmadjára esett vissza a tejük. Nem pihentek az állatok. Behaj­tottunk. kihajtottunk. ez ment egész nao ... Ügy néz­tek ki az istállók mint aki­nek se ura se gazdája. Meg­esett. hogy három napig nem volt kihordva a trágya. A délután gondozót nem érde­kelte. hogy én reggel két vödör vízzel mosom le a te­hén tőgyét Miközben befejezi az ab­rakolás! bekapcsolia. s föl­akasztia a csőre a fejőgépet, egv vödör vízzel három te­hén tőgyét is megmossa. — Én gazdája vagyok en­nek a harminchatnak — mutat végig a betonvályúba görnyedt állatokon. Tudom, hogy magamon segítek. ha rendesen megcsinálom a munkám. Ügv vo't már. hogy én is odébb állok. Nagv laoáttal letolta a he­tonplaccról a trágyát s köz­ben szabadkozik: azért még sok minden döcög, de már papucsban végig lehet men­ni az istállón. * ­Nyártól úi szakem^-ek lrán-'ítiák a téeszt Ádám Sándor elnök Mihálvtelekről került ide. Első dolga volt. hogv a tehenészeti telepen rendet tegyen. — Sainos. röstellni való át'i.potok uratkodtak. La->os helyre építették az istálló­kat. a szennyvíz előr.ti a környéket De ez a kisebb gondunk. A téesznek csak­nem 200 millió forint értékű a vagyona és 20 millió a vesztesége. A 4 ezer 400 hek­tár területbe két idegen gaz­daság. a nagyfai és az al­győi téesz ékelődik. Amikor magas a Tisza vize. drágán — 70 kilométeres kerülővel, Algyőn át — közlekedünk egyik parcelláiról a másikra. Fele földünkön az olajosok dolgoznak, pontosabban a terület 70 százalékán. Az elnök folytatja: — Az olaiinar tisztessége­sen térít, de az elmaradt jö­vedelem megfizethetetlen. Sainos. éppen azokon a föl­deken. ahol az olaiipari lé­tesítmények vannak, elma­radt a belvízrendezés. Most már késő. hiszen ha utólag csinálnánk meg 200—300 millió forint terméskiesésük lenne az olajosoknak a leál­lásból. — A többi föld milyen? — Elkezdtük a vízrfende­zést Olyan állapotot szeret­nénk teremteni, hogv a ter­mészetes talaivíz ne okoz­zon kárt. Az idén 600—800 hektárral leszünk készen, s u'ána még két nekibuzdulás­ra mamd 1600 hektár. — Tudíák használni a drága pénzen épült istálló­kat. ólakat? — A szakosított sertéstele­pe n'-ön az volna a cél hogv minél több disznót vágjunk és dolgozzunk föl. mert csak az érné meg. Egyelőre a ma­lacokkal nem tudunk mit kezdeni. Ugyanis ezer kocát tartunk és kevés a hozzá­való hizlaldánk. Vesztesége­sek vagyunk, új beruházá­sokra nem is gondolhatunk. Két megoldás közül választ­hatunk: vagy bérben hizlal­tatjuk a sertéseket, vagy na­gyon olcsó ólakat építünk a magunk erejéből Kiss Tibor főmezőgazdász teszi hozzá: — Rosszul választották meg a gazdasági épületek he­lyét A folyó két oldalá-a tetíék a szárítókat. az istál­lót, az ólakat. Azt se látták el "re — nemcsak a táoéiak — hogy a sertéskombinát felé terjeszkedik a város, és most nem tudunk mit csi­nálni az ólak szennyével. Naponta a 200 köbméter híg trágvát a Tiszába nem en­gedhetjük. öntözésre nem használ1-atiuk. mert az ola­josok féltik a drága beren­dezéseket a rozsdásodástól. A tatabánya'ak aiánlkoztak. hogv 30 millió forintért meg­próbáliák biológiai úton el­távolítani a szennyvizet Ilyen megoldásra gondolni se merünk. Már csak azért sem. mert a szennyvíztisztí­tók egyedüliek az ors-ágban. s ki tudia. nem faragunk-e be velük is mint már más csodálatosnak kikiáltott kol­lektívával. Mert hiába költöttek sokat — felújították a méregdrága, zárt rendszerű sertéstartó te­lepet —. az most sem töké­letes. Kevés a helyük, sok malac döglik, nem járja kör­be a levegő a kutrieákat. el­használódtak az etetők. Kan­csolóláncot és a hozzávaló dobozokat sehol se kapnak. Ameddig 1200 tonna sertést nem ad évente a telep, ad­dig nem gazdaságos az üze­meltetése. A téesz kátvuba ragadt maguk ereiéből nehezen jut­nak ki onnét Tudíák ezt a városi pártbizottságon Is, ezért adnak meg minden se­gítséget Hozzáértő szakem­berek gyakori vendégek a szövetkezetben, s tanácsok­kal. javasatokkal segítenek. A tanok is bizalmat szavaz­tak az új vezetésnek. Márta János háztáji felelős. aki úgy ismeri a táoaiakat mint a saját tenyerét, olyasmit is észrevett, amire azelőtt nem volt példa: búcsú szombat­ján is dolgoztak a fogatosok. sőt előtte kérték, hogy ne hozzanak ide idegeneket, be­hordják maguk a szalmát Bujdosó bácsi, a portás pe­dig körbebiciklizte a téeszt. és maga szemével győződött meg. hogv tényleg fölszán­tották a földet. Közben hal­lotta: annyi takarmányt rak­tak össze, mint máskor há­rom évben sem. Beszélték, hegy a kompos Széli Antal, meg Ambrus Béla beadta a fölmondást Visszakérték ma­gukat a téeszbe. Majoros Tibor AMPS-szisztéma Munkaszervezés felsS filcen — A termelékenység tizen­öt a termelés 10 százalék­kal növekszik változatlan létszám mellett. — Jól értettem a számo­kat? Mészáros János, a textil­művek igazgatója bólint — Üj gépeket vettek? — Nem. Üj munkaszerve­zési módszert alkalmazunk, az AMPS-szisztémát. — Hallottunk eddig ZD­röl, MTM-röl... — Az AMPS-szisztémát az amerikai Werner Internatio­nal cég szervezői honosítot­ták meg Magyarországon, először egyik testvérvállala­tunknál, a Kőbányai Textil­művekben vizsgázott — Hogyan? — Jelesre. A módszert magát a Könnyűipari Mi­nisztérium javasolta a kő­bányai kollegáknak, akik meg is ismerték, s vállal­ták, hogy a minisztérium módszertani és továbbképző intézetének segítségével a többi pamutipari vállalatnál is adaptálják. — Ez történik most? — A kettes fonoda dolgo­tóit tanítjuk be. Egy csoport kilenc emberből áll, egy tan­folyam négy hétig tart. Az első héten felmérik azt, hogy a dolgozó milyen kéz­ügyességgel rendelkezik, a másodikon a munkafázisokat gyakorolják, majd üzemi gyakorlat következik. Kez­detben tulajdonképpen tesz­telés folyik; megállapítják azt is, hogy a munkásnak milyen az általános intelli­genciája és felismerő képes­sége. — Miért van erre szük­ség? — Az AMPS-szisztéma a fonómunkát három alapte­vékenységre osztja. Ki kell deríteni, hogy a fonónők me­lyikre legalkalmasabbak. Ez­után kezdik a műveleteket gyakorolni. Mindezt addig csinálják, míg az adott mun­kafázisra megadott szintidőt el nem érik. — És ha elérik? Egy géppel többet tudnak kezelni. — A terhelés? — Ugyanannyi! — Nehezen értem! — Pedig egyszerű. Ha a fonónő racionálisabb mozdu­latokkal oldja meg a felada­tot, egyszersmind könnyeb­ben is oldja meg. — A dolgozók szívesen vállalkoztak a tanfolyamra? — Kezdetben minden új dolog ellenállásba ütközik. Már a kőbányai tapasztala­tok is azt mutatták, hogy a munkások kezdetben csak arra gondoltak; — több or­sót kell kezelni... — Most? — Látják az előnyőket — A fizetést tartalmazó borítékban is? — Természetesen. Egy-egy fonónő bére átlagban ezer forinttal lett magasabb. Az AMPS-szisztéma ugyanis bé­rezési elveket is előír. — Miért? — Hogy valóban működő­képes legyen a munkarend­szer. És előír egy sor mun­kaszervezési kritériumot is. A szervező javaslatokat tesz az alapanyag-ellátás optimá­lis módjára, a gépek kar* bantartására; elmondja, hogy milyen legyen a technológia. Mint mondtam: az AMPS nemcsak a dolgozók átkép­zésének módszerét tartal­mazza, hanem munkaszerve­zési rendszer is. — A tudást általában nem adják olcsón... — Egy dolgozó kiképzése húszezer forintba kerüL — Száz fonónő tanul. Ez kétmillió. Megtérül? Mészáros János felhfv va­lakit a gyárból. Rövid kon­zultáció következik, majd mondja: — Körülbelül egy év alatt térül meg a költség. És hogy mi lesz a következő évben, az ebből a tényből már megbecsülhető ... — Egyszóval érdemes volt bevezetni az AMPS-sziszté­mát? — Feltétlenül, de m»gkell jegyeznem, hogy a szövődé­ben is egyre jobbak az ered­ményeink. Itt a nálunk ki­dolgozott új munkaszervezé­si rendszer hoz jó eredmé­nyeket. De bizonyítsák ezt a számok; 1972-ben egy mun­ka őrához 227 kilométer szö­vet termelése tartozott, 1979­ben pedig már 276. Ez év­ben további hatszázalékos termelékenységnövekedéssel számolunk. A verseny élesedik. És tal­pon kell ebben a verseny­ben maradni A műszaki fejlesztési források gyengén csordogálnak; az a tendencia pedig, hogy évente átlagban öt százalékkal fogy a lét­szám, tartósnak mutatkozik. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? A gépek sebessége a minőség romlása nélkül nem növelhető. A szinte egyetlen út az élőmunka termelé­kenységének növelése, s a minőség javítása. Ezt ismer­te fel a Könnyűipari Mi­nisztérium, amikor a PA­NYOVA gyárainak azt aján­lotta, hogy alkalmazzák az AMPS-szisztémát Pénzbe kerül, de a befek­tetés igen hamar és igen jó hatásfokkal térül meg. Ügy vélem, hogy a textilipart ért bírálatokra ez csattanós vá­lasz. Előbbre kell lépni, s íme lehet is. Csak egyetlen adat: a textilművek kettes fonodájában 100 ezer kilo­méter fonalat hetvennyolc perc alatt állítanak elő. Ta­valy ez a munka nyolcvan­hat percet vett igénybe. Az új szisztéma bevezetése óta csökkent a kilépők száma is. Petrl Ferene Paprika, kiííSüidro Hétköznapok NÉrcden út Pasiról vezet Van, akinek ünnepnap az életében, amikor elhatá­rozza: külföldre utazik. Az indulás boldog napjáig azonban sok hétköznap te­lik el, szervezéssel, terve­zéssel, s nemagyszer fölös­leges bosszankodással Egyik olvasónk olasz túrá­ra szánta el magát. Mint el­mondta: hónapokon át gyűjtötte a rávalot, bújta az útikönyveket, böngészte a térképeket, mígnem ösz­állt a terv: mikor mely vá­rosokat szeretné megnézni. S minthogy, autója nem lé­vén, vonattal akarta beba­rangolni Olaszország szép tájait, meg kellett volna tudnia, egyik városból ho­gyan juthatna el a másikig, melyik vonat mikor indul, hol és meddig áll meg, ho­gyan kap csatlakozást az utas és a többi Olvasónk legnagyobb meglepetésére azonban az IBUSZ-nál csak a hazai, nemzetközi menet­rendből tudtak fölvilágosí­tást adni, amely a Buda­pestről külföldi városba in­duló vonatokat sorolja föl Az olaszok használta bel­földi menetrend — s föl­tehetően a többi ország sa­ját belföldi menetrendje sem hozzáférhető az utazni vágyó magyar turisták szá­mára. Márpedig de másként használja ki az ember a külföldön oly drága perce­ket ha előre tervezheti az idejét! Nem tehetné meg a szegedi IBUSZ-iroda is azt a szívességet, amit a világ sok utazási irodája, hogy beszerzi ezeket a külföldi menetrendeket? Aligha hi­hető, hogy ennek anyagi akadályai lennének. Savanyú a túró Nagy László felvétele Kedvelt é« ke-e-ett cikkek külföldön a magvar szárított zöldségek. A ZÖLDÉRT Dorozsmai ÚH Iranzittelenén most a paradicsompaprika feldolgozása tart. Narmnta 350 mázsa szárított priiaminpaprika kerül a zsákokba. Ennek nagy ré­szét az NSZK-ba szállítják, ahol főként leves ízesítésére használják. Képünkön: a Za'ka Máté szocialista brigád válogatja a készárut Apró semmiség, talán szó­ra sem érdemes. Ki ne vett volna már melegítéskor megsavanyodó tejet, szik­kadt kenyeret, záptojást, ütődött gvümö1csöt? Bosz­szankodunk először, aztán legtöbbször napirendre té­rünk fölötte. Nem így az a földúlt há­ziasszony, aki a napokban mérgében beszaladt a szer­kesztőségbe. Törzsvendég az egyik ABC-ben, ahol gyakran savanyú túrótárul­nak. Mit neki csomagolás, ő él a gyanúval, s biztos, ami biztos, belecsíp a túró­ba, mielőtt megvenné. Leg­utóbb is ráéhezett egy jó túrós csuszára, bement az üzletbe, a csippentés azor. ban elmaradt, s odahaza derült ki, ismét savanvú a túró. Mérgében kiöntötte az. egészet, de visszament rek lamálnl e'őbb a boltba, on­nan az ÉLTKER-központba. onnan vissza a boltba . tú­rómintáért". maid az ÉLI­KER-hez és végül a szer­kesztőségbe. Mondhatnám, ennyi hűhó egy pár forintos túró miatt,1 meg ugyan, kinek van erre' ideje, meg hogy van ne­künk ennél nagyobb ba­junk is! De nem ezt mon­dom. Áruljon csak a keres­kedelem friss túrót! Ch. A. 4

Next

/
Thumbnails
Contents