Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

Csütörtök, 1980. szeptember 3. 3 Játszótér - társadalmi munkával Játszóteret avattak tegnap, szombaton az Északi város­részben. A 336 és 341-es épü­letek közötti területet, ahon­nan most már nem hiányzik a mászóka, focipálya, a ho­mokozó, boldogan vették bir­tokukba a gyerekek. A ját­szótér átadása ünnepélyes volt annál is inkább, mert nem mindennapi építésének története. Közel 300 olajbá­nyász áldozta fel szabad szombatját, vagy a munka utáni pihenését, hogy a kör­nyék gyerekeinek örömet szerezzen. Pedig közülük senki sem lakik az Északi városrészben. A Kőolajkuta­tó Vállalat Münnich Ferenc hűsszoros szocialista és a Magyar Népköztársaság Ki­váló Brigádja címmel kitün­tetett kollektívája felhívására mégis lapátot fogtak a mun­katársak is. A kongresszusi munkaverseny szellemében a vállalás teljesítésére kilenc másik szocialista brigád csat­lakozott a felhíváshoz. Dél­utánonként még asszonyokat és lányokat is lehetett látni, amint terítik a homokot, vagy ültetik a fákat az 1400 négyzetméternyi területen. Ugyanis a társadalmi mun­kában részt vett az Aradi vértanúk téri OTP körzeti fiókja Móra szocialista bri­gádja is. Az avató ünnepségen töb­bek között jelen volt Berta István, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, dr. Csikós Ferenc, Szeged megyei városi tanács végre­Demokrácia a hivatalokban Lévai Ernő. a Kőolajkutató Vállalat Münnich Ferenc szo­cialista brigádjának vezetője felavatta a játszóteret. hajtó bizottságának titkára, Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak titkára, Havasi Zoltán, a KISZ Szeged városi bizott­ságának titkára. Az olajbá­nyászok nevében Lévai Ernő, a Münnich brigád vezetője adta át, avatta fel a több, mint kétmillió forint értékű játszóteret. Beszédében szólt arról, hogy az olajipari dol­gozók részt kérnek a város gondjainak megoldásából és a társadalmi feladatok meg­valósításából. Jól bizonyítja ezt az is, hogy az olajbányá­szok 80 különböző gyermek­intézményt támogatnak. A Münnich-brigád az elmúlt évek alatt közel 8 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végzett és a jövőben is keresik a módját, miképp se­gíthetnek a városnak. A szegedi tanács nevében Matusik Sándor, a művelődé­si osztály helyettes vezetője köszönte meg a brigádok munkáját. Joó Antal, a váro­si tanács társadalmi munkál szervező bizottságának veze­tője emléklapot nyújtott át a brigádok vezetőinek. Kevesebben többet A CSOMIÉP a városrekonstrukcióban Bármelyik építőipari vál­lalat neve vegyes érzelme­ket kelt a városlakókban. Megemeli kalapját a lakóhá­zak mesterei előtt, büszke­séggel tekint az újra és szépre, de nem tudja elfe­lejteni, ha a megígért óvo­dát vagy ABC-áruházat ké­sőn adjak át Így voltunk és vagyunk többek között a CSOMIÉP-pel is. Az utób­bi években különösen sok­szor emlegetjük. Dicsérettel beszéltünk a Nemestakács utcai tömbbelső építkezések­ről, azokról a szép OTP-há­zakról, ahol a vásárlók szin­te „sorba álltak" lakásért de kritikai megjegyzéseket tettünk a Kazinczy utcai házról (azóta már kijavítot­ták) és közben arra gon­doltunk. mi lehet az oka a hullámzó teljesítménynek. Aztán az is kiderült hogy a megye legnagyobb tanácsi építő vállalata főszerepet kap Szeged épületeinek fel­újításában, a városrekon­strukcióban. A VI. ötéves tervben 300 millió forint ér­tékben javítják a homlokza­tokat cserélik a tetőket, ala­kítják át a régi lakásokat. Egyszóval új ruhába öltözte­tik Szegedet. Köztudott hogy a rekonstrukció mennyire fontos hétköznapjainkban, egyik legigényesebb J-Yog­ram a várospolitikában. Épp ezért nem közömbös, hogy mi történik a kivitelező há­za táján. * A megyei tanács végre­hajtó bizottságának legutób­bi ülésén, amikor a testület pénzügyi támogatást szava­zott meg a vállalatnak, töb­bek között az is elhangzott a CSOMIÉP jelenlegi veze­tése képes arra. hogy stabi­lizálja a vállalatot és a régi gondok megoldódjanak. Ugyanis az idén a 30. évét ünneplő CSOMIÉP történe­tében a vihar és napsütés gyakran váltotta egymást az utóbbi évtizedben. Ököl­vívó nyelven azt is lehetne mondani. volt olyan idő­szak. amikor a vállalatra ..rászámoltak" és a szanálás lebegett a fejje felett. Két évvel ezelőtt fiatalemberek vették át az irányítást és azonnal kiadták a jelszót: kevesebben többet és gyor­sabbban. Azt már a vállalat mos­tani igazgatójától tudom, hogy mint minden jelszók ezt sem könnyű valóra vál­tani. Az új gazdasági hely­zetnek megfelelően kellett meghatározni a legfontosabb teendőket Hogy melyek ezek? Minden dolgozót érde­keltté tettek az önköltség csökkentésében. A részlegek megkapták az önállóságot ahhoz, hogy spekulálják ki, miképp lehet hasznosabban dolgozni, a szállítási díjakat csökkenteni, a gépeket job­ban kihasználni és tisztessé­ges nyereséget elérni. A teljesítmény általános mérce lett. az órabéres elszámolás nagy részét megszüntették azzal a jeligével: nem az el­töltött idők hanem a mun­kát kell megfizetni. A sür­gős feladatoknál lehetőséget adtak a dolgozóknak a munkaidőn túli mellékfoglal­kozásra. Egyre többen fo­gadtak el azt az elvek a prosperitásnak o gyorsaság az alapja. Rövid időn belül jele is megmutatkozott en­nek. Nemrég az egyik fő­városi beruházási bank re­vizorai elcsodálkoztak, és nem akarták a számlát ki­egyenlíteni, mert nem hit­ték eL hogy a CSOMIÉP Szentesen négy hónap alatt egy háromezer négyzetméter alapterületű raktárat épített fel. • Semmiféle új receptet vagy gyógyírt nem találtak ki ennél a vállalatnál. A felsorolt elvek, igények, el­képzelések nem hiányoznak gazdasági térképünkről. A dolog legnehezebbb része, hogy az elveket valóban el­fogadja mindenki és asze­rint szervezze életét és ala­kuljon teljesítménye. Annál is inkább, mert a jövő fel­adatai az eddiginél is kemé­nyebbek. Ahhoz, hogy meg tudja­nak felelni a nagyarányú felújítási programnak, a kö­vetkezőkre lesz szükség: mivel a CSOMIÉP vásár­helyi székhelyű vállalat, dolgozóinak nagy része nem lakik Szegeden. Pedig a VI. ötéves terv felújítási mun­káinál naponta hatszáz CSOMIÉP-dolgozónak kell részt venni a szegedi építke­zéseken. Tehát több száz embert kell majd ideszállí­tani. illetve ha lehetséges, az itteni munkaerő-tartalék­ból — ha van ilyen — a brigádokat kiegészíteni. Tit­kon arra számítanak, hogy a beruházási piac mérsék­lődése miatt különböző vál­lalatok, szövetkezetek építő­részlegeinéi munkaerő sza­badul fel. A házfelújítás szakmailag rendkívül igé­nyes munka. Olyan kőműve­sek, szobafestők, ácsok... kellenek, akik mesterei a foglalkozásuknak. De nem hiányozhatnak a kisgépek sem. mert enélkül elképzel­hetetlen a sikeres feladat­végzés. A vállalat végleges konszolidációja attól függ. hogy az élet újabb kihívá­sának miképp felel meg A fiatal, ambiciózus vezetők tudják ezt. és fogadkozások­ból nincs is hiány. Az el­múlt két esztendő alatt Sze­ged rekonstrukciójában már tapasztalatokat is szereztek. Közel 50 millió forint ér­tékben segítettek a házak tatarozásában a szegedi vál­lalatoknak. Igaz. az V. öt­éves tervben más fontos építkezéseknél is részt vet­tek. A CSOMIÉP a kivite­lezője az újszegedi okta­tási központnak, a Szilléri sugárúti totó-lottózó irodá­nak, az ÉGSZI számítóköz­pontnak. a Tolbuhin sugár­úti szakmunkásképzőnek — és a vállalat igazgatójának ígérete szerint az V. ötéves tervben ezeket a vállalásai­kat teljesítik. Halász Miklós A különféle hivatalokban dolgozó embe­rek közérzete többszörösen is közügy, önmagában azért is, mert több százez­ren vannak, és a társadalom számára nem lehet közömbös, milyen érzésekkel hangu­latban végzik mindennapi munkájukat. De fontos közügy még valamiért. Míg a gyárakban, üzemekben a munkások anyagokkal szerszámokkal, vagyis holt tárgyakkal dolgoznak, az „irodisták" je­lentós része más emberek aktáit, ügyeit intézi. Csupán a tanácsoknál ügyféli mi­nőségben évente gyakorlatilag vala­mennyi magyar álampolgár megfordul, sokan többször is. Az ügyintézők közérze­te, munkahangulata tehát hatásában alig­ha maradhat meg a hivatal kapuján belül: naponta gyűrűzik ki valamilyen formában az ügyfelekre, az állampolgá­rokra. tovább — 'javítva, vagy mérgezve — a légkört. Akarva-akaratlanul maga az ügyfél is tovább hordozza a jó vagy rossz hangulatot: ha gyorsan, bürokrácia­mentesen "intézték el az ügyét hivatalban, maga is lelkesebben, jobb kedvvel végzi munkahelyi, otthoni teendőit. És fordít­va... Éppen az említett összefüggések miatt érdemes közelebbről is szemügyre venni, hogy mi minden határozza meg ma egy hivatali dolgozó közérzetét? Sok ilyen té­nyező van. de ezek között kétségtelenül a legfontosabbak között szerepel a munka­helyi demokrácia. Aligha kell magyaráz*­ni, hogy az ügyintéző jóval nagyobb kedv­vel-lelkesedéssel végzi mindennapi, s oly­kor cseppet sem könnyű munkáját. ha tudja, érzi: vezetői számítanak vélemé­nyére. döntéseiknél figyelembe veszik ész­revételeit. tanácsait. Ha nem olyan uta­sítások végrehajtását erőltetik „kívülről" rá, amelyek feleslegességét. helytelenségét gyakorlat igazolta érvei sokaságával tud­ta volna bizonyítani. — ha megkérdezik. Ha vezetői intézkedéseiben viszontlátja a munkaértekezleteken általa, vagv kollé­gái által felvetett javaslatokat Ha még­győző módon azt is mondják neki. hogy esetleg miért helytelen saját elképzelése. Konkrét példák sorával igazolható, hogy mi. ügyfelek, szinte a hivatal, az iroda le­vegőjében érezzük: jó vagy rossz-e ott a munkahangulat. Ahol az ügyintézőknek tényleges beleszólásuk van a hivatal bel­ső ügyeibe, ahol fontos, megbecsült em­berekknek érzik magukat, ott óhatatla­nul az ügyféllel is kedvesebbek, előzéke­nyebbek. S ami még fontosabb: ott gör­dülékenyebb. gyorsabb az ügyintézés is. Ahol viszont nem tartanak igényt a ve­zetők a hivatal dolgozóinak alkotó közre­működésére, véleménynyilvánítására, ott az ügyintézők előbb-utóbb elkerülhetetle­nül sértődöttek, idegesek, türelmetlenek lesznek. S belső feszültségeiket jobb hí­ján gyakran éppen azokon a nekik ki­szolgáltatott embereken vezetik le. akik pedig az egészről semmit sem tehetnek: az ügyfeleken. Ha csupán erről az oldalról vizsgáljuk a kérdést — aminek persze még számos más összetevője is van —. akkor is két­ségtelen, hogy a demokráciára — ami szocialista társadalmi rendszerünk lénye­gi vonása — nemcsak az üzemekben, ha­nem a hivatalokban, a különféle intézmé­nyeknél is nagy szükség ván. Fontos ezt hangsúlyozni azért is. mert néhány évvel ezelőtt voltak akik. vitatták a munkahe­lyi demokrácia létjogosultságát a közszol­gálatban. Azzal érveltek, hogy a tanácsok, a minisztériumok irodáiban alapvetően más a helyzet, mint például az üzemek­ben. hiszen itt a demokrácia a közélet olyan fontos, választott testületeinek irá­nyító szerepén keresztül érvényesül, mint amilyenek a tanácsülések, és persze első­sorban az országgyűlés. Néhányan a hi­vatalok egyszemélyi felelős vezetését pró­bálták szembeállítani a demokrácia érvé­nyesülésével. Az utóbbi években több fórumon is foglalkoztak ezzel a témával, s a külön­féle testületi viták végső következtetése mindenütt egybecsengett: a hivatalokban éppúgy szükség van a belső demokratiz­musra. a dolgozók véleményének kikéré­sére és figyelembevételére, mint az üze­mekben. A hivatali demokrácia legfőbb fórumai a munkaértekezletek, a különbö­ző rétegtanácskozások és a vezetői foga­dóórák. Abban, hogy ezek a fórumok valóban élők és hasznosak legyenek, igen nagy ázerepük, feladatuk van a szakszerveze­teknek. Hiszen hiába várnak a vezetők az érdemi, őszinte véleménymondásra, ha a tanácskozások nincsenek megfelelően előkészítve, ha hiányos a dolgozók tájé­koztatása, vagyis, ha nincs miről véle­ményt mondani Arra is ügyelni kell. hogy a dolgozók által felvetett javasla­tok. észrevételek ne maradjanak válasz nélkül, s a vezetők beszámolóikkal minél inkább száműzzék a formalizmust L assan egyéves lesz a Miniszterta­nács és a SZOT együttes határoza­ta. amely a hivatalok, intézmények sajátos helyzetének megfelelően szabá­lyozta a hivatali demokrácia kereteit és formáit. Azóta már sorra megjelentek az egyes ágazatok, területek sajátosságait tartalmazó irányelvek is, az érdekelt szakszervezetek elnökségeivel egyetértés­ben. Így a jogi keretek adottak ahhoz, hogy a hivatalok belső demokratizmusa is tartalmasabb legyen, nemcsak a több százezer közalkalmazott, hanem több mil­lió állampolgár érdekében. Deák András Késik a Egyelőre csak a szakszö­vetkezeti gazdaságokban és a termelőszövetkezetei; ház­táji vagy részesművelésre kiadott területein szedegetik a fűszerpaprikát Komo­lyabb mennyiségei, szeptem­ber 10-e előtt valószínűleg nem adnak át: a fűszerpap­rika érésideje a hűvös ta­vasz miatt mintegy 19—12 nappal eltolódott. Valószí­nűleg csak szeptember 20-a után indulhat meg teljes erővel a fűszerpaprika beta­karítása. Azokban a gazda­ságokban pedig, ahol géppel kívánják leszedni a .érmést, csak október közepe felé kezdhetik a paprikaszüretet. A Szegedi Fűszerpaprika Termelési Rendszer vezetői jó közepesnek ítélték a ve­tőmagágy előkészítésének színvonalát. A növények a hűvös idő miatt keltek ki késve, néhol aszály is kés­leltette fejlődésüket máius végén. A gyommentesítés­ben fejlődést állapítottak meg a szakemberek. A ta­valyi évhez viszonyítva eredményesebb volt idén a fűszerpaprika növényvédel­me. Több helyen homokverés érte a paprikatáblákat. A homoki gazdaságokban év­ről évre veszélyeztetik a szélviharok a helyre vetett növényeket. Mustár, rozs fölülvetésével igyekeznek védekezni ellenük. Az Üj Élet Tsz-ben az idén nem volt szerencséjük a gazdá­szoknak ezzel a módszerrel. Június 6-án tárcsázták le a mustárt, 10-e körül szélvi­har tört ki, amely jelentős károkat okozott. Csengelén, az Aranyhomok Termelő­szövetkezetben viszont, ahol a korábbi években okozott súlyos károkat a homokve­rés, idén a fölülveiéses módszerrel sikeresen véde­keztek ellene. A becslések szerint, jó kö­zepes termés várható idén fűszerpaprikából. Bár a megye néhány gazdaságá­ban súlyos jégkár érts a fejlődésben levő növénye­ket, a vetést csak a Nagyfai Célgazdaság néhány táblá­ján kellett kiszántani. Elv­ben a gazdaságban volt a legsúlyosabb a jégkár, a megmaradt területeken is elpusztult a termés 60—70 százaléka. Nem kímélte a jég a szegedi járás hagyo­mányos paprikatermő terü­leteit sem: súlyos károkat állapítottak meg Röszkéi. Mihályteleken, Domaszéken és Mórahalmon. Őszi-téli divat Elegáns, harmonikus össz­kép — ez a legfőbb köve­telménye az idei ószi—téli divatnak. A nők és férfiak számára egyaránt követen­dő divatirányzat modellje­it szombaton mutatták be a Duna Intercontinental szálló Budavár különtermé­ben. Az OKISZ Labor di­vattervezői. modellezői és a szövetkezeti divatszalonok szabászmesterei a kollekci­ót a legújabb európai di­vatirányzatok jegyében. a hazai igények, egyebek kö­zött a praktikusság szem­pontjainak figyelembevéte­lével állították össze, hasz­nos. jó ötleteket adva az egyéniség öltözködésben hangsúlyozásához. A női ruhák nagy rés?e kényelmes, lágy szabásvo­nalakkal készült, a nappal­ra ajánlott módiban a söté­tebb színek, alkalomra pe­dig a világosabb tónusok divatosak. Az őszi—tél: kosztüm- és kabátmodellek a vállat, a derekat hang­súlyozzak, a szoknyák hosz­sza a térdet alig takarja szabásvonaluk egyenes, a szükséges bőséget hajtások beállítások adják. A szok­nyák hosszával együtt a csizmaszárak is megrövi­dülnek az őszre, divat lesz a bokacsizma, illetve boka cipő. A formában és rJ«" anyagban rendkívül vált zatos gyermekruhák a hi deg évszakban oly fontos réteges öltözködés előnysire hívták fel a figyelmet. (MTD »

Next

/
Thumbnails
Contents