Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

4 Vasárnap, 1980. szeptember 7. Szovjet srvosdelegáciét fogadott a városi tanács elnöke Tegnap délután Papp Gyula, Szeged város tanársának elnöke fogadta a szegedi sebészkongresszuson résztvevő szovjet szakemberek delegációját, amelyet Riatset észt egészségügyi miniszter vezetett, tagjai pedig Vantsian, Milonov és Agu Virma professzorok voltak. A fogadsára elkísérte a vendégeket dr. Petri Gábor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, dr. Imre József egyetemi tanár, az l-es sz. Sebészeti Klinika megbízott igazgatója is. A szívélyes hangulatú megbeszélésen részt vett dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Székely Sándor, a Szeged városi pártbizottság titkára és Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese. Papp Gyula tájékoztatást adott a vendégeknek Szeged város politikai és kulturális életéről, valamint az egészségügy helyzetéről és aktuális kérdéseiről. Ifjúsági politikai fesztivál Szegeden Nagyszabású ifjúsági propagandafesztivált rendez Szegeden a KISZ Csongrád megyei bizottságának vezetőképző központja. Az intézmény újszegedi székhelyén reggel 9-től délután 3 óráig mintegy 3 ezer iffűsági vezetőt fogadnak. A 35-félc rendezvény között nyilvános vitákat., politikai fórumokat, kötetlen beszélgetéseket, kulturális és sportvetélkedőket szerveznek. Lesz nonstop filmvetítés, vidám humoros és zenés műsor. Kiállításon mutatják be a megye demokratikus ifjúsági mozgalmának történetet, a KISZ agitációs és propaganda munkájában felhasználható oktatástechnikai ós szemléltetőeszközöket. Mivel meghívták az ifjúsági vezetők családtagjait is, gazdag gyermekprogramról is gondoskodnak. Kiállítás A Bizományi Áruház Vállalat hagyományos őszi árverésén kalapács alá kerülő 262 festményt a szombaton nyílt kiállításon tekintheti meg a közönség a MOM Csörsz utcai művelődési házában. A képaukció ezúttal is szolgál meglepetéssel a műértőknek, hiszen számos, eddig ismeretlen helyen őrzött alkotás kerül a nyilvánosság elé. Ilyen egyebek között egy XVII. századi ismeretlen festő nagyra tartott műve, vagy a már bazánkbtm is jól ismert osztrák Kern Hermán figurális életképe. A magyar festészet majdnem minden kiválóságától található egy-egy kép a kiállításon, amelynek sztárja id. Markó Károly Idillikus táj című alkotása. A VII. numizmatikai aukció anyaga együtt látható a képekkel. A, szeptember 16-i árverésen 241 régi pénzt, érmét, rendjelet kínálnak a gyűjtőknek. A kép- és érmekiállítds szeptember 14-ig naponta 10—18 óra között tekinthető meg. (MTI) Jó mó f kínálunk (3J szárítás nélkül A fölvételekről Zsúfolt bölcsődék Hagyomány már, hogy ilyenkor, szeptemberben, évről évre beszámolunk olvasóinknak. a bölcsődei fölvételekről. Jól tudjuk, mindig vannak, akik indulatosan hajtják össze az újságot a téma láttán, vagy ingerült szavakkal kommentálják az olvasottakat. Föltehetően ezúttal sem történik' ez másként, hiszen az idén sem Jutott be minden kisgyerek a változatlanul zsúfolt bölcsődékbe. Dr. Bontovics Erzsébet, a bölcsődeigazgatóság igazgató főorvosa tájékoztatott az augusztusban összeült társadalmi bizottság munkájáról Májustól augusztus közepéig jelentkezhettek azok a szülők, akik gyermekük fölvételét kérték. A tanács egészségügyi osztálya, a városi pártbizottság, a szakszervezet, a bolcsődeigazgatóság képviselőjéből, a bölcsődevezetőkből és a vezető védőnőből álló társadalmi bizottság a környezettanulmányok, a kereseti igazolások birtokaban igyekezett igazságosan eldönteni, kik kerülhetnek be ősszel a bölcsődékbe. Előnyben részesültek az egyedülálló szülök — a gyermeküket egymaguk nevelő anyák és apák —, a tényleges katonai szolgálatot teilesitó édesapák, az egyetemi hallgatók és a nagycsaládosok gyermekei. Senkit nem utasítottak el, akinek a családjában az egy személyre jutó havi jövedelem 2 ezer forint alatt van. A bizottság orvostagjai egy véleményen vannak abban a kérdésben, hogy egy éven aluli gyermeket csalt nagyon indokolt esetben szabad ekkora közösségbe engedni. Szegeden jelenleg 1050 bölcsődei hellyel kell gazdálkodnia az igazgatóságnak. Az óvodába „továbblépők" által fölszabadult hely azonban nem elég mind a 702 új jelentkezőnek, Hetvennyolc kérvényt sajnos el kellett utasítania a bizottságnak. így is 1S2S bölcsődéit fogad jelenleg a város 21 intézménye. Ez azt jelenti, hogy az engedélyezett 120 százaickos helyett 145 százalékos a helykihasználás. Ekkora zsúfoltság is ) VMzélyezteti a kisgyermekek egészségét. Ez a szám azonban csak átlag: ezt jóval meghaladja a petőfitelepi területi,, a dorozsmai, az Északi városrészben levő l-es számú, a tarjáni VI-os számú és a Csillag téri bölcsőde telítettsége. A tanácsi intézmények közül egyedül a mihálytelekibe tudnának még fölvenni gyerekeket. Kérdéses az Északi városrész még át nem adott IIes számú bölcsődéiébe fölvettek sorsa, remélik, hogy az idén azért tudja fogadni a kicsinyeket. A szakmai feltételekről is szóljunk néhány szót, hiszen nem lenne elég önmagában, hogy tető van a gyerekek feje fölött. A Csillag téri bölcsőde január 1től módszertani intézmény lett, ahol o gondozónőkel rendszeres és egységes továbbképzésben részesitik. Végül egy, a kívülállók által nehezen érthető eljárásra szeretnénk fölhívni az illetékesek figyelmét. Az igazgatóság sok szülő kérését, hogy szeptember 1-től vegyék föl a bölcsődébe gyereküket, nem tudta teljesíteni, mert a gyerek óvodás-korú. Csakhogy az óvodák meg szeptember 13étÖl fogadják 'az iskolába kerültek helyén a bölcsődéből „kiöregedett" lakókat. Sokan, különösen a pedagógusszülök így két hétig nem tudják hol elhelyezni gyelekeiket, holott az óvodákban ott állnak az üres székek, kiságyak... Nagy gondjuk a dolgozó szülőknek, hol hagyják napközben gyermekeiket. S ezen a gondon tudjuk, igyekszik is segíteni a város. De mindent lehet fokozni. Egy budapesti tanácskozáson hangzott el: az ország többi vidéki nagyvárosában kisebb a bölcsődék zsúfoltsága. Sőt, arra is van példa, hogy minden jelentkezőt fölvettek, ugyanis az új városrészek lakóházaival együtt adják át az gyermekintézményeket. És mégiscsak ez lenne nálunk is a „legegészségesebb" megoldás. Ch. A. Az egykor mozdulatlanságot és elmaradottságot szimbolizáló paraszti munka az elmúlt néhány évtized alatt teljesen megváltozott. A gazdálkodás eszközei, módszerei, amelyek nemzedékeken át szinte semmit sem változtak, már csak a múlt emlékei. A fogatokat felváltotta a traktor, a teherautó, az arató bandákat a kombájn, a kézi munkát a gép. Mindezek a változások ugrásszerűen megnövelték a mezőgazdasági termelés energiaigényét. Mezőgazdaságunk energiafogyasztása az elmúlt húsz esztendő alatt ötszörösére nőtt. Igaz, a népgazdaság öszszes energiafogyasztásából a mezőgazdaság napjainkban is csak hat százalékkal részesül, mégis ez a hat százalék figyelemre méltó. Nemcsak azért, mert évről évre jelentős a fogyasztás növekedése, hanem azért is, mert az összes energiafelhasználáson belül az ágazat folyékony tüzelőanyag-szükséglete az országos igény 30 százaléka. A mezőgazdaságban évről • évre felhasznált folyékony energiahordozók egy jelentős tételét, 350—380 ezer tonnát, a termények szárítására használják. Ezen belül az évente megtermelt mintegy 7 millió tonna kukorica jelentős részének szárítására legalább 280 ezer tonna gázolajat égetnek el. A legjelentősebb energiamegtakarítási lehetőség tehát a szárításnál kínálkozik. A kukoricatárolás kevésbé energiaigényes módszerének széles körű alkalmazása népgazdasági érdek, amely egybeesik a közvetlen üzemi érdekeltséggel is. A kukoricaszárítás kiiktatása a technológiából ugyanis tonnánként 300 forint üzemanyagköltség-megtakarítást eredményez. A megoldás is adott. A módszer nem új keletű, a nedves gabonatárolást például Franciaországban már az 1800-as években alkalmazták. A régi módszert kellett tehát a mai igényeknek, a nagyüzemi körülményeknek megfelelően korszerűsíteni. A módszer lényege: hogy a szemes kukoricát, amelyet átlag 30 százalék körüli nedvességtartalommal takarítanak be, morzsolják, a tejsavas erjedés elősegítésére enyhén zúzzák, majd az így előkészített anyagot fóliásgödrös vagy falközi silóban tárolják. A megoLdás beruházási költsége minimális, kivitelezése gyors, és ami a legfontosabb, mellőzhető az energiaigényes szárítás. Az így tárolt kukorica szarvasmarhák, sertések és juhok takarmányozására kiválóan alkalmas. Sőt, mivel a nedvesen tartosított kukorica emésztése kedvezőbb, az eljárás alkalmazásával a gazdaságok még takarmánytöbblethez is jutnak. A sertéstartásban végzett vizsgálatok szerint — ez a legnagyobb abrakfogyasztó ágazat — a napi átlagos súlygyarapodás a nedvesen tartósított kukorica etetésekor kedvezőbbnek mutatkozott, mint a szárított kukorica etetésénél. Kedvezőbb az 1 kg súlygyarapodást eredményező abrakfelhasználás is. Érthető tehát a szakemberek fokozódó érdeklődése a nedveskukorica-tárolás iránt. A módszer az elmúlt évben már több mint 100 nagyüzemben alkalmazásra került. Országosan összesen legalább 160 ezer tonna kukoricát tároltak ily módon. Az idén a nedveskukoricatartósítás még szélesebb körű alkalmazására számíthatunk. Különösen indokolja ezt a kedvezőtlen időjárás, ami a kukorica betakarítási idejének alapos késését is magával hozza. A módszer alkalmazása lehetővé teszi a kukorica gyorsabb betakarítását. Az újra felfedezett és korszerűsített tárolási módszer továbbfejlesztését jelenti a kukoricacső, zúzalék nedves tartósításával végzett kísérletek kedvező tapasztalata. A Komáromi Állami Gazdaságban például már nagyüzemi körülmények között sikerrel alkalmazzák ezt a megoldást is. Az előrejelzések szerint a szárítás nélkül tárolt takarmánygabona mennyisége jövőre már eléri a 800 ezer tonnát, ami legalább 240 millió forint szárítási költség megtakarítását teszi lehetővé. Ha sikerül elérni, hogy 1985re 3 millió tonnára növekedjék az így tárolt takarmányok mennyisége — és ez reális elképzelés —, úgy a módszer 900 millió forintos évi takarmányköltség-megtakarítást eredményezhet. Keserű József Szintén Fickó Annus József ifjúsági könyve A magamfajta irodalomközeibe elfajzottnak természetesen az ötödik, kötetzáró fejezet kínált csemegét Ahol András bácsi meséi Móra Ferencnek, a muzeológusnak valóságos alakja körül fodrozódnak „a csodás históriák bűvös világából". Móra a régészet tudományának rejtelmeibe igyekszik beavatni az öreget. „Nézze. András, mindjárt meg is tanítom én az első szabályra: itt nem az arany az érték. Annál fontosabb egy kés, egy kőbalta, egy csorba edény, de még egy apró karika is. Mert abból tudjuk meg, hogy hányadik ősünk temetkezett ide." Mindezt az öreg fantáziálja, meséli. Turpisságára fény derül, hiszen e történet hiteles igazolásául szolgáló tanúsítvány, az örökös belépési engedély a szegedi múzeumba, végül is nem kerül elő, viszont mire idáig jut az olvasó, oly szívósan fészkel belé a gyanú, hogy furcsálná, ha nem így esnék. Alig hiszem, hogy autentikus lehetnék Annus József minap megjelent ifjúsági regényének mérlegelésében. Tiszteletpéldányom sem engem illet közvetlenül, hanem a srácaimat, hat- és nyolcéveseket, akik rá is kaptak tisztességgé', persze életkori sajátosságaiknak megfelelően, kialakult olvasási kultúra híján, inkább a betűismeret nyáron kifakult reflexeinek bejáratására. Hogy őszinte legyek, nem is hozzájuk szól (még) közvetlenül, kissé nagyobbakhoz. „Kincskeresőkhöz" — amiképpen ott láttak napvilágot először a Fickó-novellék, a fiatalok Szegeden készülő folyóiratában. S ha mindenáron valaminő didaktikai yezérlőelvet szem előtt tartva szeretném ajánlani a tizenéveseknek (az ifjúságnak címzett kultúrától előszeretettel várjuk el, hogy pedagógiai küldetést is hordozzon homlokán), úgy meseszövésének töretlen ívelését, fantáziagazdagságát, a múltból építkező jelen összkomfortos valóságának Ismeretét szólítanám példa gyanánt. Nem is a címadó négylábú az Igaz! hőse Annus könyvének. Fickó névre hallgat, több is van belőle, jószerivel az egész kutyacsalád Fickó — mindahányan azonban mozgatói csupán a történeteknek, melyeket András bácsi kerekít köréjük „hárys" nagyvonalúsággal, mégis hihetően, kedvesen. (Annus Józ3ej: Szintén Fickó, Móra Könyvkiadó, 1980). N. I- . Tankönyvtan Viharos gyorsasággal eltelt az új tanév első hete, a „türelmi idő" — a tanító néni nevezte annak. Tudniillik most még nem kaptak a nebulók fekete pontot, ha nem voit meg a technikacsomag, hiányzott egy füzet, nem volt műanyag borító a könyveken. Apropó könyvek és műanyag borítók... Emlékszem, kisiskolás korom szűkös éveiben újságpapírba csomagoltuk az azonos méretű füzeteket, könyveket. Aztán évtizedeken keresztül szép kék ruhába öltöztettük őket. homlokukon piros csíkos vignetta büszkélkedett. Két esztendeje nincs uniformizáló kék paoir, he. lyette van eklektika. - zűrzavar bőven. Az egyik iskolában nem köteiező becsomagolni az Iskolai köteteket (de tessék csak elképzelni. hogy néz ki maid két hét múlva egy fehér borítású könyv); van ahol azt mondták, mindegy mi. lyen papírba kötik be a felszereléseket, lehet akár újságpapírba is (nem tudom hallottak-e nrár a felnőtt társadalom mintájára iskolákban dúló „nekem szebb, jobb van" című gyermekvetélksdóről); s olyan hely is akad, ahol fehér csomagolópapír ruhába kell kötni „ tanköny. veket, füzeteket (csakhogy a fehér csomagolópapír éppoly kényes, mint a fehér borító, igaz. azt cserélni akár naponta lehetne); a nem kötelező javaslat tehát ígv hangzik: kerüljön a fehér papírba csomagolt könyvekre és füzetekre átlátszó nylonborító A gyermek iskolai előmenetelét szivén viselő szülő meg is vásárolja jó előre a védőköntösöket, számol, kalkulál. milyen méretből hány darab kell, ráadást is vesz, hiszen ki tudja. A vérnyomása C3&K akkor megy fel, miután hazacipeli a tankönyveket. A nylonborító ugyanis az egyik könyvön lötyög, a másikra szűk. Nem véletlenül, hiszen egv másodikos gyerek könyvcsomagjában nyolc könyv hatféle méretben készül, j mindezt öt nyomda készítette. Ahány nyomda, anynyiféle technika. annyi méret. Kezdődik a kanoszszajárás. Irány a papírbolt. visszacserélni a nylonokat. Nem vagyunk egyedül, kapkodjuk egymás kezéből, próbálgatjuk. A készlet hamar kifogy! ám sebaj, van helyette 20, 30, 40 forintért szép színes műanyag könyvborító. A gondos szülő már erre is ráállna, csakhogy a méret ... Azok az átkozott méretek. Az egyikről leesik, a másikra nem meg:/ rá. A türelmi hét vége pedig vészesen köieledik. Szabad szombaton hát megvesszük a méteres fóliát, aztán otthon kezdődik a szabás, varrás- vasalás. Csak egyet nem értek! Magyarországon, ahol a szabványok világviszonylatban is a legszigorúbbak közé tartoznak, miért nem terjednek ki a tankönyvkiadásra. Pénz?, időt. fáradságot takaríthatnánk meg vele. A tankönyvkampány vége felé járva olvasom, hogy az lóén a korábbiaknál zökkenőmentesebb volt a nagy akció. A könyvek valóban megérkeztek, de igazi életüket csak most kezdik el. Zavartalan használatukhoz hozzátartozik, hogy be lehessen azokat csomagolni, hogy egyheti használat után ne váljon le a fedele, ne essen szét a fűzése. S még egy dolog. Az új tankönyveket a gyerekekkel együtt kapja kézhez a pedagógus . is. Jobb esetben egy-két héttel korábban. Holott fél vagv egv évvel előbb kellene megismernie azt a tankönyvet, amelyből tanít. Ekkora lépéselőnyre szüksége van. A kiadónak tehát kettőre. Talán egy új tantárgy segítene: a tankönyvtah. Ez lenne az első szülői bejegyzésem az üzenöfüzetbe. T L.