Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

132 Csütörtök, 1980. szeptember 25. Két úr szolgája Főiskolások Goldonija a Kisszínházban Meglehet, a reneszánsz emlőin fölnevelkedett Goláoni szorgalmasan gyártott darabjai naivul hatnak a mai nézőnek. Kifundált fordulatain, a véletlenek halmazata láttán már-már kétkedőn csóválja a fejét, ám hősein titkon (vagy nem is oly titokban) jót mulat mégis, mert ízig-vérig megcsinált figurák. A népi formától, a commedia deli* áriéból kölcsön kapott álarcosok nem bábjátékosok, ellenkezően, személyiségek, jellemekkel fölruházottak, életszagúak, valóságos a kezük-lábuk. s tudják mire használni. Bámula*osan képesek akcióba keveredni, ha nemegyszer túlzásba ls vl•zik, s csupán a fergeteges hatás kedvéért ereszkednek mind mélyebbre egy-egy konfliktus redözetelbe. Helyzetkomikum és nyelvi lelemény az aduásza a Két úr szolgájának is. (Mi kár, hogy a humornak ez a Goldonira oly jellemző forrása, a nyelvi komikum, csak imitt-amott dereng át Romhányi Ágnes Szegeden hallható fordításában.) A helyzetkomikum vérerei viszonylag könnyen kitapinthatnak. Egyfelől: azok a figurák, melyek titkok hordozói, más-más néven mutatkoznak be. Másfelől: amikor túl kusza már a gubanc, valamit mindig lefejtenek belőle, tisztáznak, törlesztőnek a nézőnek, hogy aztán újabb csomót kössenek, bonyodalmakat zúdítsanak fejükre, s majdan a frissebb keletű félreértések eloszlatásával fogyasszák le Ismét a fölszaporodott konfliktusokat, és így tovább. A szövevények fonalát szinte tetszés szerint gombolyíthatnánk mind vastagabbra, sőt elvághatnánk bárhol. Az álnéven megjelenő szerelmesek, Florlndo és Beatrice, lélegzetközelben játsszák végig a darabot anélkül, hogy fölismernék, fölismerhetnék egymást, olyan ügyesen dugdossa el egyiket másik elől a szerző. Pantalone uram velencei házában kézfogó készül. A boldog jegyesek Clarlce és Szllvlo, az örömapák Pantalone és Dottore. Már-már nyélbe ütnék a dolgot, pontosabban szülőatyák az egyezséget, amikor betoppan Truffaldlno, a kelekótya, rókaravasz szolga, s a Jelenlevők legnagyobb elképedésére közli, bebocsátásra vár odakint Federigo Ra.iponi úr Torlnóból, kinek hn' lálhírén csak Imént élcelődtek a háziak, merthogy neki ígérte volt, anno dacumál, leánya kezét Pantalone, nyilván a vagyona miatt, levelezés útján, látatlanba. Ha csak egyetlen másodpercet késik a szolga, Clarlce és Sllvlo jegyessége megmásíthatatlan. Pecsét kerül az okmányra, adott szó ide vagy oda. S akkor nincs darab. Csakhogy Truffaldlno pontosan érkezik. S ugyanígy mérnöki precizitással kerülik ki egymást, térnek-slklanak ki egymás elől hőseink, akiknek mindig adott időre kell adott helyen lenniök, máskülönben hiába settenkednek a párkák. Természetesen szó sincs arról, hogy a szegény halott Federigo föltámadt volna. Maga Florlndo látta vérbe fagyva, ölte vagy ölette meg kétségbeesésében Torinóban, mivel megtagadta tőle húgának kezét. Beatricéét — most a szerelmesek egymás után futva érkeztek Velencébe, egyenesen Brighella fogadójába (aki legelőbb tud a rejtélyről, de nem szól, így neki ls többe van). Persze álruhában, s kilétüket. kénytelen-kelletlen oly ügyesen titkolják (Beatrice egyenesen a halott bátyjának, Rasponinak Acs s. Sándor felvétele Beatrice (Fehér Anna) és Truffaldino (Nemcsák Károly) adja ki magát), hogy csak a darab végére lelik meg egymást. Szerelmes arisztokraták, ennyi bárgyú naivitásához köze van azért Truffaldinónak ls. Goldopí kedvenc zannija a borsosabb erszény reményében szegődik mindkettejük árnyékába. S minthogy urakról van szó, akik fennhordják az orrukat, s legszemélyesebb magánügyeiket ls holmi szolgán keresztül képesek Intézni csupán, a szó Igazi értelmében kiszolgáltatják, tálcán kínálják magukat Truííaldino kétbalkezességének — így nevet harsányan a pisai ügyvéd Goldoni, Truffaldlno álarca mögül kikanditva, egyszerre az úrhatnám parvenü szemellenzősségén (Pantaleone) és a patrlclusi gőg gyakörlatlatlanságán (Beatrice—Florlndo). A néző kételyeinek pórusaiba szüremkező kétkedés, a sztori cslnáltsága — írói rafflnéría persze. Maga Goldoni keveri így a kártyákat: „ha csak egyszer is, Florindo vagy Beatrice, azt mondanák a harmadik felvonás folyamán, hogy Truffaldlno, ahelyett, hogy mindig szolgámat mondanának, ü félreértés megoldódna és a vígjáték véget érne." E gvűszflnyl önkény bocsát ködfüggönyt valóság és színház közé — mindazonáltal a szerzői lelemény hiteles szúrópróbája. (Más kérdés, ebben a fordításban bizony nevén nevezik a ravasz szolgát olyankor ls, amikor a komplikáció fenntartása okán egyébként indokolatlan, de hát ne piszmogjunk — meglehet, hallucináltam ...) Az Idei azfniévad avatási szertartásán a színművészeti főiskola egyik végzős osztálya, Békés Andrásnak Szegedre akkreditált növendékei mutatták be Goldoni commedia glocosólát a Kisszínházban. Zűrös előzmények után. Jó másfél éve a pesti Játékszínben játszották először, ezt követően vagy tucatszor, ám hosszú hónaookra fektették — Időközben szakma! ellentétek támadtak köztük, az osztály és a darabot, rendező osztályfőnök között (nem utolsósorban a szegedi vendégjátékok dolgában) — így ez a „fölújított premier" némileg készületlenül érte a társaságot. Békés András távollétében Seregi Zoltán frissítette föl a produkciót, fésülte kl az idők múltával óhatatlanul becsomósodó hajtincseit, így nehéz tetemre hívni a tervezői szándékot. Nem tudni, mennyi az eredeti, mennyi a módosított — és főleg mennyi az egyéni ráadás, színészi magánmunka, melyekben gyaníthatóan nem szűkölködő a péntek esti ajánlat. Jó néhány eltalált ötlet, szurkapiszka, geg tartja ébren a néző figyelmét. Új arcokat látni, friss, szellemes megoldásokat; jó ritmusú, kellő pillanatokban fölpörgetett előadást. A fiataloknak nagyjából és egészében sikerült vlsszaadniok a darab délszaki temperamentumát; nemcsak értik fifikáját, olaszos ízeit érzik Is, tudják használni a makaróni mediterrán fűszerét. Bájosak és olykor ellenállhatatlanok. Csányi Árpád színpadképének (valahol a díszlet és díszletnélküliség határán) egyetlen komoly érdeme, hogy potom fillérekért kihozható. Háttérlepedőre felíratott helyszíne! szegényesek, nem sok vizet zavarnak, a darab fő attrakcióját, az étkezési jelenetet, amikor Truffaldinónak egyszerre kell mindkét urát kiszolgálnia, jószerivel agyoncsapják (igaz, a rendezés „segedelmével"). Szakács Györgyi jelmezei kézenfekvően, többnyire a commedia deli' arte típusainak ruhatárából válogatnak, a fogadós Brighella viszont úgy föst, mint holmi chicagói szállodatulajdonos, máskülönben lágyszívű mafflosó — holott eredendően ő is zanniv- városi szolgálatba szegődött paraszt, Truffaldino testvéré. Szerepe és teljesítménye szerint is Nemcsák Károly Truffaldlnója az előadás fénypontja. A két úr szolgája „buta akkor, azokban a dolgokban, amelyekben meggondolatlanul és előkészület nélkül cselekszik, de nagyon is körültekintő, amikor az érdek és a rosszindulat rászorítják". Idézet a szerzőtől, aki darabját bevallottan Antonlo Sacehinak, kora híres komikusának tehetségére bízta, az 6 felkérésére írta, modelljére mintázta. Hálás föladat tehát Nemcséké, remekül él vele. Kardot nyel és tüzet hány, a falat is megmássza, mobil minden porcikája, tökkelütött és ravasz, csámpás és behízelgő. Nagy hóhányó, korgógyomrú félnótás, mégis helyén mindig az esze, szíve. Bravúros. Jeles fantáziával megáldott Sipos András Pantalonéja is. Valamennyi megmozdulására oda kell figyelni: derékban megblcsakló tartása, lopakodó hiúz járása pandúrt lát, tolvajért kiált. Hasonmód szögletes, „ahá, most megvagy" stílusú, ízléssel karikírozott Dottore: Lesznek Tibor; hisztérikus és ömlengő az atyai szigornak kiszolgáltatott Clarice: Bleder Eva; jegyesének, Balikó Tamás nak (Sllvlo) pedig fellengzős falzettjeivel arra ls futja, hogy elvakult szerelmesekről a ma emberének „véleményét közölje" mindJárt. Beatriceként Fehér Anna manőverezik finoman a „kétneműség állapota" között, Nádházi Péter Florindója valamivel haloványabb, Benedek Gyulát pedig sikerületlen jelmeze Igyekszik eltaszigálni, váltakozó eredménnyel, Brtghellétól. Eléggé vértelen Smeraldina: Horváth Zsuzsa, a hordárpincér szereparcaiban Lipcsei Tibor látható. Nlkolényl István A munkapadtól a vezérigazgatóig A Délmagyarország vitafóruma Kapcsolatok ésszerű rendszere Ügy gondolom, nem vagyok egyedül, aki nagy érdeklődéssel olvasta Gerencsér Ferenc sorozatát a vállalati belső mechanizmus hibáiról, korszerűtlenségéből keletkező veszteségforrásokról. összességében a szerzőnek igaza van; vállalatink szervezetének, szervezeti rendszerének javítása, az irányító apparátus korszerűsítése, a hatékonyság növelésének legkézenfekvőbb, sót legolcsóbb lehetősége. Annak oka, hogy a vitában részt veszek, egyrészt az, hogy a szerző néhány pontatlansága félrevezetheti az olvasók többségét, másrészt szeretném elmondani véleményem erről az Időszerű témáról. A sorozat harmadik részében a szerző azt írja, hogy a vállalati szervezet egy-egy egysége saját érdekeket képvisel, ami igen káros a vállalat egészére. Teljesen természetesnek tartom, hogy a társadalom bármely szervezeti egységében érdekhierarchiák léteznek. Nyllánvaló, hogy a vezetőnek ezeket Ismernie kell, ezek alapján úgy kell szabályoznia az egészet és olyan érdekeltségi rendszert kell kialakítani, hogy a csoportérdekek a vállalaton belül — fő Irányaikban — a szervezet érdekeivel egybeessenek. A túlszabályozott vállalati belső szervezetekben — írja a szerző a sorozat második részében — az egyes csoportok a vertikális és horizontális tagozódás túlzott mértéke miatt „bürokratizálódnak" és elvész közben a felelősség is. Áttekintve a gazdasági szervezetek fejlődésének történetét, megállapíthatjuk, hogy az úgynevezett „bürokratikus Irányítási rendszer" nem ad lehetőséget a felelősség szétaprózódására, ellenkezőleg a döntést hozó a feladat és a hatáskör viszonylatos egybeesése miatt állandóan felel tevékenységének eredményelért. Illetve annak eredménytelenségéért. Emellett megjegyzem azt ls, hogy a bürokratizmus nem egyenlő a nálunk most oly divatos túlzott írásbeliséggel és „levelezési mániával". Vállalataink nagy része szervezetének fejlődése során többféle szervezeti rendszeren „átesett", ami természetes is, hiszen a gazdálkodási feladatok, feltételek módosulása a szervezet alkalmazkodását Igényli. Népgazdaságunk — és ezen belül vállalataink — fejlődési szakaszának mai állapotában a gazdasági környezet a gyors reagálást Igényli, ezért van igaza Gerencsér Ferencnek, akt végül ls a túlzottan formalizált. mondhatni statikus szervezeti formát ostorozza. Sok külföldi és számos belföldi tapasztalat bizonyítja, hogy a kibernetikai szemléleten alapuló, rendszerelméleten nyugvó szervezeti felépítés biztos elméleti alapot ad kis-, közép- és nagyvállalataink számára szervezetük olyan felépítésére, amely biztosítja mind a makro-, mind pedig a mikrokörnyezeti hatásokra való kielégítő reagálást. E rendszernek a lényege: 1. gyors információáramlás; 2. feladatra orientált szervezeti egységek; 3. önálló feladat- és eszközrendszer kialakítása; 4. magas szintű vertikális és horizontális kapcsolatrendszer kiépítése. A vállalatok éppen a feladat bonyolultsága miatt nehezen vállalkoznak szervezeti felépítésük átfogó korszerűsítésére, egyrészt a kellő tapasztalat, másrészt a kedvező példák hiánya miatt. Elsősorban az okozza nehézségeiket — az újtól való félelem és ellenállás következtében —, hogy a szervezet önismerete szisztematikusan nincs rendszerezve. Ehhez nagy segítséget nyújt a Komplex Vállalatmegismerési Tesztrendszer, amelyet az építőipari vállalatok egy része az ÉVM szervezési kutatóintézetének irányításával kedvező tapasztalatokkal használt fel szervezeti korszerűsítésére. E módszer a vállalat dolgozóinak széleskörű bevonását teszi szükségessé és lehetővé. Anélkül, hogy állást foglalnék egy módszer mellett a közös kidolgozás, a folyamatos ellenőrzés és szükség szerinti módosítás olyan módszertani alapot biztosít, amelynek segítségével bármely vállalat viszonylag könnyen elindulhat a szervezetkorszerűsítés „rögös útján". HÓDI LAJOS szakközgazdász V'Ö/IMIOM.1 iiemxetiségi nap Találkozó, kultúrműsor Csongrád megye első nemzetiségi napját rendezte meg tegnap, szombaton a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága, valamint a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya. Délelőtt Szegeden, a népfront városi bizottsáiRának székházában tapasztalatcserére gyűltek össze a nemzetiségi szövetségek képviselői, a népfront megyei nemzetiségpolitikai bizottságának tagjai, valamint a nemzetiségek lakta községekből érkezett vendégek. A nemzetiségpolitikai bizottság elnöke, Móricz Jenőné köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Müller Józsefné, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője tartott vitaindító előadást. Csongrád megyében mintegy 3 ezer nemzetiségi él. Közülük ezer a délszláv, 800-an szlovákok. 600-an románok és körülbelül 4—500 ember az egyéb nemzetiségiekhez tartozik. Magyarcsanádon. Pitvaroson • és Deszken él megyénkben a legtöbb nemzetiségi, számuk Szegeden ezerre tehető. A helyi párt-, állami és társadalmi szervek különös figyelemmel foglalkoznak a nemzetiségi lakosság életével, oktatásukkal, közművelődésükkel és társadalmi beilleszkedésükkel. Nem kis eredmény: Pitvaroson szlovák. Magvarcsanádon román, Deszken délszláv nyelvoktatás folyik az óvodákban. Anyanyelven oktató iskola azonban csak Deszken működik, de Magvar"sanádon és Üjszentlvánon ls tanítják a szerb-horvát nyelvet. Lényeges előrelénés hogv az idei tanévben 210 gyermek ' nyelvoktatási* szervezték meg Szegeden. Magyarcsanádon román nyelvoktató iskola működik, Pitvaroson és Caanádalbertin unítják a szlovák nyelvet. Megyénk kulturális életének szerves része a nemzetiségiek közművelődése. Élénk a műkedvelő művészeti mozgalom. látogatottak a klubok, sokan bekapcsolódnak a népi hagyományok feltárásába, a honismereti gyűjtőmunkába. A nemzetiségi nap délután Szőregen, a művelődési házban megrendezett nemzetiségi találkozóval folytatódott. Nagy István, a népfront megyei bizottságának elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd dr. Sebe János. a megyei pártbizottság osztályvezetője tartott előadást az MSZMP nemzetiségi politikájának megvalósulásáról a megyei tapasztalatokról éj a további feladatokról. A nemzetiségi szövetségek képviselői méltatták a rendezvényt, amelyen a deszki szerb klub táncegyüttese, a szegedi román klub zenekara, a pltvarosi iskola tanulói, a tápéi népi együttes és a szegedi szlovák klub kvartettje adott műsort. Az érdeklődők a szőreg( és deszki szerbek múltiáról szóló képkiállítást, nemzetiségi könyvek bemutatóját la megtekintették, és sok látogatója volt a pépmüvészeti vásárnak. Képzőművészeti világhét Az Idei képzőművészeti világhét az előzőekhez képest szerényebb keretek között kevesebb programot ígér. Most nincs központi gondolata a rendezvénysorozatnak, az alapvető célja viszont változatlan; kiállításokkal, rendezvényekkel találkozókkal a képzőművészet minél közelebb kerüljön éltető közegéhes, a közönséghez. A szegedi program lebonyolítását a Bartók Béla Művelődést Központ vállalta magára. Október 5-ig látható az intézmény B Galériájában a Szegedi Grafikai Stúdió hét tagjának k'állítása. Czakó János, Mráz János. Palásthy Klára. Szekeres Ferenc, Tóth János, Zelmann Katalin és Váradi Gábor legújabb alkotásalkat mutatják be. A világhét Idején két kiemelkedő rendezvényt tartanak. Szeptember 30-án, kedden este 6 órakor a Művészet című folyólrttt vezető munkatársaival Rideg Gáborral, Tímár Árpáddal és Menyhárt Lászlóval találkozhatnak az érdeklődők. Október 2-án, csütörtökön 6 órakor Vekerdi Tamás pszichológus az alábbi figyelemre méltó kérdésre igyekszik válaszolni előadásában: Mit láthatunk Klee művészetéből, ha egy kertkapun át rálesünk? A nyáron a vizuális gyerektáborban készült anyagbői szakmai bemutatót tartanak október 1-én. szerdán délután 5 órától. Három noi lesznek képzőművészeti t." májú filmvetítések, melve' minden alkalommal 18 ór kor kezdődnek. Hétfőn Borsos Miklós, a Háro könyv három művész Öröm és a Szintézis cír filmeket; szerdán a I.eo" do de Vinci, a Rubljov. Korok, stílusok, ékszerek az Ember-lakás-bütor cl alkotásokat; pénteken Üvölt az akarat, a Csontvá Kosztka Tivadar, a Derko vlt« Gyula és a Siquelrcw című műveket mutatják be.