Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

Vasárnap, 1980. szeptember 21. 131 A szakszervezetek budapesti küldöttértekezlete A főváros több mint 1 millió 300 ezer szervezett dolgozójának képviseletében 264 küldött részvételével szombaton megvitatták a szakszervezetek elmúlt öt évi munkáját, és javaslatokat terjesztettek elő a gazdasági építőmunkával, a szociálpolitikával. a dolgozók nevelésével, az üzemi demokrácia elmélyítésével kapcsolatos szakszervezeti feladatokról. A SZOT székházában rendezett küldöttértekezleten részt vett Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Gól László, a SZOT főtitkárhelyettese. ott voltak a fővárosi tanács és a társadalmi szervezetek képviselői. A SZOT írásos beszámolójához Simon László, a szakszervezetek budapesti tanácsának megbízott vezető titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Az alapszervi taggyűlések és küldöttértekezletek tapasztalatait összegezve kiemelte a tagság növekvő aktivitását élénk vitakészségét. A tagság nagy felelősségérzettel foglalkozott a vitákban a termelés helyzetével,, csakúgy, mint a munka- és az életkörülmények alakulásával. Sok helyütt élesen bírálták a munkaerőgazdálkodás lazaságait, az anyag- és alkatrészellátás zavarait amelynek okát a szervezetlenségben kell keresni. Nem ritkán a munkahelyi demokratizmus volt az alapszervezeti tanácskozások fő témája. s szinte mindenütt megállapították, hogy a demokratizmus fórumrendszere kielégítő, de ezek a fórumok nem mindig töltik be feladatukat úgy, ahogy arra lehetőség lenne. (MTI) Rendkívüli feladat gyors teljesilése A MÁV szegedi igazgatósága vasutasainak a szokásosnál is nagyobb őszi forgalmi feladatai mellé társultak a békési árvízsújtotta területekre irányuló építőanyag szállítások. Csak az utak helyreállítására szolgáló kőből és kohósalakból 120 ezer tonna várt továbbításra. A munkákat irányvonatok összeállításával és más szervezési intézkedésekkel igyekeztek gyorsítani. így az egy hónapos rendkívüli feladatot a tervezettnél is gyorsabban oldották meg, szombaton az utolsó, kővel, saiakkal rakott szerelvény is megérkezett az árvízsújtotta vidékre. (MTI) Á fegyveres erők napja alkalmából Ünnepségek, kitüntetések Ezekben a napokban társadalmunk a fegyveres erők tagjait köszönti. Azokat, akik szocialista vívmányaink megőrzésében, közrendünk, közbiztonságunk védelmében végzik nap mint nap fegyelmezett munkájukat. A fegyveres erők napja alkalmából a tegnap tartott ünnepségekről az alábbiakban számolunk be. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGON Szombaton délelőtt Szegeden, a megyei pártbizottságon dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára a honvédelem fejlesztésében végzett kiemelkedő munkájuk elismeréséül kitüntetéseket és jutalmakat adott át pártmunkásoknak és tanácsi dolgozóknak. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesült dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést kapta Bullás János, a Polgári Védelem Csongrád megyei Parancsnokságának üzemeltető technikusa. Honvédelmi Érdemérem (20 év után) kitüntetést kapta Czipott Endréné. Szeged megyei város tanácsa vb főelőadója. továbbá (15 év után) Szécsi Ferenc, Mindszent nagyközség tanácsának vbtitkára és (10 év után) dr. Forgó Zsuzsa, Csongrád város tanácsa vb-titkára. A MUNKÁSŐRSÉG PARANCSNOKSÁGÁN Szombaton délelőtt Szegeden. a munkásőrség megyei parancsnokságán ünnepséget 'ártották, amelyen részt vett Szögi Béla. az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának tagja, osztályvezető, továbbá megjelentek a megye tanácsi és tömegsze'rvezeti szerveinek, a társ fegyveres testületeknek a képviselői. Koczkás Ferenc megyei parancsnok megnyitója után Szabó János, a szegedi járási egység parancsnoka mondott ünnepi beszédet, majd kitüntetések és emlékielvények átadására került sor. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesült: Hnyilicza Mihály. Szabó János. Kanalas Sándor. Nagyvári László, Klimek József. Forgó Béla. Karika Imre. továbbá Szabó Lajos, a szegedi járási pártbizottság titkára és Katona K. Jánosné, akinek négy gyermeke munkásőr. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést kapta: Körmöczy László, Darabos Lajos, Kovács Gábor. Elekes Gyula, Lucze Márton, Demeter József és Török Lajos, a bronz fokozatot kapta: Dudás József. Peczák János, Varga László és Tóth Imre. A munkásőrséggé] való együttműködés fejlesztése, feladatainak segítése terén kifejtett tevékenységük elismeréséül munkásőr-emlékjelvónyt kaptak: Siha László, az MSZMP csongrádi városi bizottságának munkatársa, Martonosi Imre, a DÉLÉP pártbizottságának titkára, Pásztiné Mészáros Éva. a KISZ szegedi járási bizottságának titkára, dr. Tamás Elemér, a makói kórház-rendelőintézet igazgató főorvosa, Kiss György, a KSZV nagylaki gyárának igazgatója, Prohászka Ottó, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója. Szűcs Zoltán, a mórahalmi Vörös Október Tsz elnöke. Szarvas Pál. a szentesi Felszabadulás Tsz elnöke. Szabó László, a szentesi Árpád Tsz elnöke, Vígh Béla rendőr őrnagy. Czuczi Győző, a HÓDGÉP Vállalat csoportvezetője. Országos parancsnoki dicséretben 16, megyei parancsnoki dicséretben 21 munkásőr részesült. A KIEGÉSZÍTŐ PARANCSNOKSÁGON A helyőrségi művelődési házban rendezték azt az ünnepséget, ahol a Csongrád megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság emlékezett az 1848-as pák,ózdi csata évfordulóiára Szegeden. Ünnepi megnyitót mondott dr. Kovács Lajos alezredes, a kiegészítő parancsnoka. Az ünnepi esemény előadója Bódt György, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára volt. majd az évfordulóra kiadott miniszteri parancsokat ismertette Balogh Imre alezredes. A fegyveres erők napja alkalmából országosan megemlékeztek a szülői helytállásról is. arról, miiven nagy jelentőségű, hogy a dolgozó családok jó katonákat nevelnek a haza védelmére. Igen sok családból több fiú is kiválóan teljesítette honvédelmi. katonai kötelezettségét. E szülők közül most az ünnepség alkalmával két Csongrád megyei sokgyermekes édesanyát részesített kitüntetésben a honvédelmi kormányzat: a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki Kiss Lajosné székkutasi és özv. Dányi Józsefné óföldeáki sokgyermekes anyákat Az ünnepséget követő fogadáson a megyei pártbizottság nevében Czifra Pál fejezte ki elismerését a résztvevőknek. AZ MHSZ-NÉL Hivatásos katonák és társadalmi aktivisták ügyszeretete és szorgalma lendíti előre évről évre a honvédelmi munkát az MHSZben, amelynek megyei vezetősége székházában tegnap emlékeztek meg a fegyveres erők napjáról Szegeden. Nagy Ferenc alezredes megnyitója után beszédet mondott dr. Fábián Tibor, a szövetség megyei titkári tanácsadó testületének tagja. Ezt követően kitüntették, megjutalmazták a munka legjobbjait. A Honvédelmi Érdemérem kitüntetést kapta 30 évi helytállásért a szövetség hét vásárhelyi társadalmi aktivistája : Bartucz Sándor, Daru Imre. Faragó Imre, Mónus Imre, Nyámádi Gábor, Risák Félix és Szatmári Károly. A kitüntetést 25 évi helytállásért kapta meg dr. Forgó István. Makó város tanácselnöke. Többen vették át a kitüntetést húsz-, tizenöt és tízévi szolgálat után. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki Hofgesang Péter és Papp János szegedi aktivistákat. Az érem bronz fokozatát kapta Horváth Ferenc, ugyancsak SzegedrőL Az MHSZ Kiváló Munkáért érem arany fokozatát vette át ifj. Árva Antal (Szeged), Gottl Frigyes (Makó), Nagyné Szénást Irma (Vásárhely), Ornyik Sándor és Vincze Rókus (Csongrád). Az érem ezüst fokozatával Árva Ferenc és Tompa Miklós szegedi lakosokat tüntették ki. Sokan kaptak további elismerést, jutalmai A kitüntetéseket átnyújtotta Mihalik Ferenc alezredes, a szövetség megyei titkára A kitüntetettek tiszteletére rendezett fogadáson pohárköszöntőt mondott dr. Bánfalvi József, a megyei pártbizottság tagja. alkalmazkodni a változó világhoz, s nagyobb felelősséggel cselekedői! Dr. Petri Gábor felszólalása az országgyűlésen Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének tájékoztatója egyértelmű és őszinte képet tárt elénk az ország helyzetéről, és az ebből adódó feladatokról — kezdte hozzászólását dr. Petri Gábor, majd így folytatta: A magyar nép amely történelmi tapasztala tai alapján valaha joggal tekintette a politikát „úri huncutság"-nak, a felszabadulás óta megtanult politizálni. Túlzás nélkül elmondhatjuk ma, hogy aki hajlandó tisztességgel tenni a dolgát, az megleli „honját a hazában". Hogy idáig jutottunk, az minden kétséget kizáróan a Magyar Szocialista Munkáspárt történelmi érdeme, mert valóban egyszerre vezette és szolgálta az ország egész népét A közvélemény tájékoztatása elég széles körű és alapos ahhoz, hogy mindannyian értsük, hogy miről van szó, és nyugodtan, bizakodva nézzünk szembe a tényekkel. Az erőnk is megvan hozzá, és emellett nem vagyunk egyedül. A tennivalókat a kormányprogram kijelölte, nincs másról szó. minthogy ki-ki teljesítse a maga feladatát A továbbiakban két olyan dolgot érintenék, amellyel sok évtizede vagyok szoros kapcsolatban: az ifjúság nevelését és a szellemi élet néhány kérdését AZ IFJÚSÁGRÓL — REÁLISAN Az ifjúságról nyilvánított vélemények eléggé szélsőségesen ellentmondóak: hol hízelgően elismerők, hol elfogultan elmarasztalóak A társadalomnak ez a korosztálya túlságosan heterogén ahhoz, hogv bármilyen általánosítás elfogadható legyen. Sokszor bámulatba ejt a tájékozottságuk rendkívüli alapossága és mélysége, máskor viszont — éppen az egyetemi felvételi vizsgákon — megdöbbentő egyoldalúságnak, az általános tájékozottság ijesztő hiányának vagyunk tanúi. Súlyos adósságunk ifjúságunk történeti tudatának, sőt tárgyismeretének a mostaninál helyesebb alakítása. A nemzet múltja a hibákkal, a tévedésekkei és eredményekkel együtt benne van a jelenünkben ugyanúgy. mint ahogyan minden élőlény sejtjeiben őrzi még oly távoli őseinek biológiai örökis. Amikor a fiatalságot bíráljuk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. hogy pontosan olyan, amilyenné mi neveltük. A hibák keresését az idősebb nemzedéknek saját magában kell kezdenie. Vajon nem a rosszul értelmezett szülői szeretet túlzása tette-e, hogv — amint sokszor felpanaszolják — a fiatalság minden jót készen kap, sokszor anélkül, hogy tennie kellett volna érte valamit? Nem mi tehetünk-e róla, hogy az életszínvonal gyors emelkedése nyomán a szülők sok mindent egyszerre igyekeztek gyermekeiknek felkínálni, amiben maguknak nem lehetett része? A jó szándék nem kétséges, de ez mint nevelési módszer nem vált be. A nevelésnek régi szabálya. hogy akit nevelni akarnak, azt felnőttszámba kell venni, és egyenrangúként kezelni. Éopen ez a nevelő tekintélyének és hitelének forgása. Ami pedig ennél is fontoxabb az a jó példa. E tekin+etben is van miért magunkbanézni, mielőtt ifiúság'mkat magasztalnánk el. A fiatalság minden réteve ma több előnytelen befolyásnak, több csábításnak van kitéve, mint valaha. Fogékony mindenre és éles szemű kritikus. A legjobb hajlandóságú fiatalokéi is kiábrándítja, ha az idősebbek szavai és magatartása között ellentmondást észlelnek. A sokszor nem is indokolatlanul felpanaszolt kétkedésnek, közömbösségnek, sőt a szociális magatartásnak ez egyik legfőbb oka. Arra ugyan nincs okunk, hogy a ruhánkat megszaggassuk, de mindnyájan tudjuk, hogy Radnóti Miklóssal szólva: „miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp". Tulajdonképpen csak arra kell megtanítanunk a fiatal nemzedéket, hogy minden, ami van, munkából lett, csak ritkán a véletlen szerencséből, és hogv értéke csak annak van. amiért valaki megdolgozott. Ha pedig ezt hirdetjük — mi mást is hirdethetnénk? —. akkor kötelességünk tenni róla. hogy ez a valóságban is Így legyen, hogy a tehetség, a tudás, a teljesítmény és a helytállás legyen az érvényesülés döntő feltétele és egyben biztositéka. Az ifjúságunknak nem a kényeztetéssel tartozunk, hanem avval, hogy segítjük beilleszkedni a társadalom közös erőfeszítéseibe, tgv például avval, hogy képzettségét nem engedjük alacsonyabb igényű munkakörben kallódni. Ez alkalommal is szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet arra. hogy a korán családot alapító fiatalok lakáskérdésének rendezése legalább nagyobb számú garzonlákás építésével — még a megnehezült gazdasági helyzetben is — sürgető feladat. Az egyre inkább szükséges társadalmi mobilitásnak ez is fontos feltétele. LÉPÉSTARTÁS A TUDOMÁNYBAN IS Szellemi életünk főbb kérdéseiről szólva dr. Petri Gábor elmondotta: a művelődés, a művészetek, az irodalom és a tudomány támogatása a szocialista társadalom számára nem luxus, lényegének elválaszthatatlan része. Országunk szellemi aktivitása jogos büszkeséggel tölthet el bennünket. A magyar líra például rendkívül gazdag, akárcsak műfordítás-irodalmunk, novellatermésünk. A mai magyar zeneszerzők és előadóművészek is egyre-másra aratják a nemzetközi sikereket, zenepedagógiánkat mintaképnek tekintik világszerte. A magyar tudományos életnek is szilárdan megalapozott tekintélye van a világban. Ez utóbbi gondolatkör kapcsán kifejtette: a termeléssel bármi módon, közvetlenül vagv közvetve kapcsolatban álló tudományterületeknek az a legidőszerűbb feladata — éppen mai gazdasági nehézségeink közepette —, hogv hozzáiáruljanak az innovációs folyamat meggyorsításához. Nagy és koncentrált erőfeszítéseket tesz ennek érdekében a Magyar Tudományos Akadémia is. A tudomány és a technika rohamos fejlődésének az a társadalmi jelentősége, hogy gyors ütemben alakítja át a® ipari termelést, és változtatja meg a világpiaci viszonyokat. A lépestartás a tudományban ezért a gazdasági fejlődésnek is nélkülözhetetlen követelménye. Egyik legfőbb teendőnk, iogy kiválasszuk a szánunkra legígéretesebb tudományos ágazatokat, azokat, amelyekben meg tudjuk állni a helyünket a világversenyben; s hogy eldöntsük: a technikai és természettudományos kutatás — az alapkutatás mellett — milyen konkrét feladatokra összpontosítsa szellemi és anyagi erejét. Ügy, hogy egyben más területeken is tájékozott legyen. Ezután a külföldi ösztöndíjas tanulmányutakról szólva hangsúlyozta: saját tapasztalatomból állíthatom, hogy a gyors és hatékony ismeretszerzés legjobb és legolcsóbb módja — ha erre van szükség —, alkalmas embereknek alkalmas helyre való ösztöndíjas kiküldéLEGGAZDAGABB ENERGIAFORRÁSUNK: A MUNKA Tisztelt Országgyűlési Komoly időknek nézünk elebe, ezt á kormány prog ramja világossá teszi. de megmutatja a kivezető utai is. A feladat voltaképpen kettős: egyfelől megtanuln. hogyan alkalmazkodjunk a változó világhoz, és sok do logban másként. nagyobb önállósággal és nagyobb felelősséggel cselekedjünk. másfelöl, hogy szorgosan gyomláljuk ki a begyökerezett hibákat, melyek kárt okoznak és hátráltatják a fejlődést. Ez az utóbbi feladat kritikai tevékenységet feltételez. Minthogv eleve könnyebben vesszük észre a mások hibáit, mint a magunkéit. törekednünk kell rá, hogy a legjogosabb bírálat is lehetőleg igyekezzék rámutatni a hibák kijavításának módjára. Evvel segít igazán. Bfrálnivaló persze mindig bőven akad, és sokszor a figyelem felhívása káros jelenségekre akkor is közérdekű, ha a bíráló nem ismeri a helyreigazítás módját. A bírálattól két dolgot mindenképpen meg kell kívánni, hogy tárgyszerű és igaz legyen, és mindenekelőtt, hogy a dolgok megjavítására irányuljon, ne valami másra. Az előttünk álló feladatok nem könnyűek, és épp ezért szoros együttműködést kívánnak valamennyiünktől. A nehezen kivívott népi-nemzeti egységet, társadalmi stabilitásunknak ezt a szilied alapját és társadalmi rendünk alapelveit féltő gonddal őrizzük, mert ez az ország egészének legelsőre ndü érdeke. Ennek pedig legfőbb feltétele a párt. az állam és az ország néoének kölcsönös. őszinte bizalma, tettekre váltott elkötelezettsége a közös ügy iránt. A feladat nagy figyelmet, igyekezetet követel: türelmes, megbízható. egyenletes, pontos munkát minden téren; a tervezésben és a végrehajtásban egyaránt. Alkotmányunk biztosítja a munkához való jogot, de nem a lazaság és a tessék-lássék munka jogát. Beszédét a következő gondolattal zárta: amikor a világgazdaságot az energiaválság rázza meg. tisztában kell lennünk avval, hogv az energiaforrások nemcsak a holt természetben lelhetők fel. hanem a legértékesebb és leggazdagabb energiaforrás maga az emberi akarat és az emberi veríték: a munka. Mi erre építjük a jövőnket, melyben szilárdan bízunk. Ahogyan József Attila írta: „Ez a mi munkánk, és nem is kevés."